Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

MKWK 1986. SZEPTEMBER 3., SZERDA franciaküiccsal és trombitával Jó szó mellé jó falat — Lend bácsi, jövőre jö­vök! — kiabálja az utca túloldaláról egy vékony srác és integet. — Mit akar ez a fiú? — nézek értetlenül az ősz mes­terre, aki huncutul rámnevet és csak ennyit mond: — Nálam akar szakmát ta­nulni. így szokta tudtomra adni, ha Iát, hogy ne felejt­kezzem el róla. Tavaly év végén nem egé­szen 153 ezer kisiparost tar­tottak nyilván hazánkban, de mindössze a 3,5 százalékuk nevel szakmunkástanulót. A Budakeszin élő, munkájáról megyeszerte ismert Huber Lőrinc víz-, gáz-, és központi­fűtés-szerelő keze alatt éven­te több tanuló is felnő. Egy esetet kivéve még nem akadt •olyan srácra, aki megbukott az iskolában. A csalódás az előző tanévben érte, jóllehet nem a szakmai tárgy, hanem a matematika volt az a bizo­nyos banánhéj... — Ebben a szakmában egy ember kevés — állítja Huber Lőrinc. — Az első tanulót 1963-ban azért vettem magam mellé, mert másodmagammal sem győztem a munkát. Azóta jöttek rokonok, ismerő­sök, vagy akiket mások küld­rek. Írtak a szülők és nekem nem volt szívem elküldeni őket. Pedig csak néhány éve javult a kapcsolatom az el­méleti képzést nyújtó 31. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézettel. Korábban olyan alapvető dolgokról nem érte­sítettek: mit tanítsak és mi­korra küldjeni vizsgára a gyereket. Ezt többször szóvá tettem a kisiparosok illetékes .fórumain. Más -kérdés, hogy az iparosszervezet sem ösz­tönzi túlzottan a tanulókép­zést, hiszen az a néhány ezer forint, amennyit az évi adó­ból leírhatok, csak névleges összeg. Hu’oeréknál delente több mint tíz-teríték kerül az asz­talra. hi agy a csálád, a két yű is érkezik*az -apóssal, dé jut a háziasszony főztjéből a ta­nulóknak is egy tál meleg étel. A mester adja a munka­ruhát, a védőitalt, a tisztító- ízért és fizeti az ösztöndíjat. Arra büszke, hogy a nála dolgozó tanulók mindegyike megszerezte az autóvezetői jogosítványt is. Reggel hét­kor már olyan a ház, mint a íelbolydult méhkas. Indulnak a kocsik a segédekkel, a ta- noncokkal, no meg a szüksé­ges anyaggal. Az elsőévesek kezdetben a műhelyben is­merkednek a szerszámokkal, a szakma fortélyaival, hol Huber Lőrinc, hol valamelyik segéd vezényletével., Ám né­hány hét múlva már a mély vízbe dobják őket. Olyan spe­ciális szerszámokat használ­nak. amilyeneket bizony tan­műhelyben még csak mutató­ban sem látnának. Kevés olyan település akad k megyében, ahol ne ismer­nék Huber Lőrincet. Az öt­venes évek végétől bölcsődék, óvodák, iskolák, szociális otthonok, sőt kisebb ipari üzemek kivitelezésében vál­lalt részt, Budakeszin pedig minden új létesítményben, mely tanácsi beruházásban készült, otthagyta a névje­gyét. Néhány helyen már­ványtábla őrzi az építők, kö­zöttük az ő nevét. Műhelye falát megannyi oklevél, em­léklap díszíti, köztük az 1977- ben kiállított oklevél, amelyet a szakmunkástanuló-nevelés­ben kifejtett kiváló munká­jáért kapott, s az idei elis­merés: a Kiváló Kisiparos ezüst fokozat kitüntetés. — Itt őrzöm apám ipariga­zolványát, ő bádogos volt — mutat egy szép, ám már meg­sárgult jogosítványra. — Csala­dunkban az idén nyolcvan- éves az ipargyakorlat, magam szeptember 1-jén volt 25 esz­tendeje, hogy kisiparosként dolgozom. Amit örököltem, az a munka szeretete, amim van, azt a két kezemmel sze­reztem. Rendre, becsületre, tisztességre akarom nevelni a rám bízott srácokat, s állí­tom, hogy eddig mind megáll­ja a helyét. Néhányan segéd­ként is nálam maradtak pár évig. Ürömről, Dunakesziről jelentkeztek reggel háromne­gyed hétkor munkára, hiába adódott volna közelebb is le­hetőségük. Ha vége a munkanapnak, a mester sietve öltözik. Hóna alá csapja trombitáját és né­hány órára saját s közönsége kedvtelésének hódol. Fazekas Eszter Nagyobb alapterület Otthonépítők A Lakásstatisztikai évkönyv részletes áttekintést ad ha­zánk lakásállományának vál­tozásáról. A Központi Statisz­tikai Hivatal adatai szerint a hatodik ötéves tervidőszakban 369 684 lakás épült az or­szágban : Budapesten 74 407, a többi városban 159 776, a köz­ségekben 135 501. Az újonnan létrehozott otthonok 22,1 szá­zaléka állami, 77,9 százaléka magánerőből épült. Az új lakások átlagos alap­területe évről évre növekszik, 1981-ben 70, 1985-ben már 79 négyzetméter volt az országos átlag. A fővárosban tavaly épített új otthonok átlagos alapterülete 62 négyzetméter volt. Ugyancsak emelkedik a több szobás lakások száma. A hatodik ötéves tervidőszak­ban az előző öt évhez viszo­nyítva 23,3 százalékról 33,7 százalékra növekedett a há­rom- vagy több szobás újon­nan épített lakások aránya. Az egyszobás lakások aránya lényegében változatlan — 5,6 százalék — maradt. Hazánkban tavaly a laká­sok egy-egy négyzetméterére jutó építési költség 11 962 fo­rint volt, 1240 forinttal több, mint 1984-ben. A legdrágáb­ban Budapesten, a legolcsób­ban Zala megyében építkez­tek. Nemcsak épültek, meg is szűntek lakások. A statiszti­kai adatok szerint öt év alatt 75 951 lakást számoltak fel, mert elöregedtek, kisebb ré­szüket pedig településrendezés miatt. Tavaly 3527 üdülő is épült, amelyeknek átlagos alapterü­lete 45,5 négyzetméter. Pest megyében volt a. legnagyobb az építkezési kedv. Tervez, szerel, karbantart Fóti liftek országszerte Mi köze van egymáshoz * gyümölcstermesztésnek és a liftgyártásnak? Csak annyi, hogy a gyenge termő­talajokon gazdálkodó' termelőszövetkezetek sokféle tevé­kenységgel próbálkoznak annak érdekében, hogy a gazdasági mérleg legalább egyensúlyba kerüljön, vagy még inkább a nyereség oldalára billenjen. A_ fóti Vörösmarty Ter­melőszövetkezet liftüzemének vezetője, Barna Miklós 1968-ig tudja visszavezetni az üzem fejlődését, amely még a cso- mádi Zöldmező Termelőszö­vetkezetben indult el. A tsz később egyesült a fóti közös gázdasággal. Jelenleg évente 200 BHE típusú, úgynevezett beépített hidraulikus feherliftet és EHF típusú elektrohidraulikus, sze­mélykísérettel is alkalmaz­ható teherliftet gyártanak. Üzemek, raktárak, áruházak, kórházak a megrendelők, s hozzájuk fordul sok nagy ter­vező intézet is. ha új objek­tum épül valahol. Néhány ilyen- szállítóberendezés el­került már Fótról Csehszlová­kiába, Lengyelországba és a Szovjetunióba is. Ezek közül a típusok közül készülnek úgynevezett robbanásbiztos liftek is, melyeket olyan üze­mekben alkalmaznak, ahol különben az elektromos vezér­lés miatt kapcsoláskor baj történhetne. Jó érzékkel fogtak hozzá annak idején ehhez a jórészt hiányt pótló vállalkozáshoz. Az üzem nemcsak tervezi, gyártja, hanem saját konst­rukcióit szereli, javítja, kar­bantartja az ország egész te­rületén. A tsz kocsijain sze­rel őpárok indulnak útnak hét­ről hétre a távoli vidékekre, ahol a beindulás óta eltelt idő alatt közel 3 ezer 500 lif­tet helyeztek üzembe. Ezek közül havonta csaknem más­fél ezer berendezést tart kar­ban a kilenc szerelőpár. K. T. I. Elfolyó termálvíz vagy halexport Végképp elapadt remények? Ha valaki venné a fáradságot, könnyűszerrel kimutat­hatná, hogy a tömegkommunikáció egyik legsűrűbben citált fogalma a vállalkozás. No, nem mintha ennek szelleme olyannyira áthatná gazdálkodásunkat, éppen ellenkezőleg: a serkentése a cél. Laptársunk, a Kisalföld írt a közelmúltban nem túlságo­san hízelgő cikket egy beru­házásról, amelynek egyik sze­replője a szigetszentmiklósi központú Hal-Inno Agrárfej­lesztő Közös Vállalat. Az 1983-ban alakult cég sok egyéb mellett tető alá hozott két gt-t; a geotermikus ener­gia hasznosítására alakult Hal-Nov elnevezésűt, amely a Győr-Sopron megyei darnó- zselj tsz-hez, és a Fish-Trade gt-t, amely Lébénymiklós ter­melőszövetkezetéhez tartozik. A három éve kelt társasági szerződés szerint a cél: kísér­leti referenciaüzem létesítése és üzemeltetése, a meleg vizes iparszerű haltenyésztés felté­teleinek megvalósítása. A pénz úszik A gt tagja volt az említet­teken kívül a Novotrade Rt is, az induló vagyon pedig a következőképpen állt össze: a 12 és fél milliós össztőkéből 7,5 milliót adott a Novotrade, a Hal-Inno a technológiát vit­te be; a találmány 1 millió 250 ezer forint eszmei értéket képviselt és újabb 2 és fél milliót számi tottak be — gesztori díj helyett — a beru­házási és üzemeltetési tevé­kenységükért. A lélpénymik- lósi Lenin Tsz (azért erről írunk csak, mert a velük va­ló együttműködés körül foly­nak jelenleg a viták), 1 millió 250 ezer forintnyi értékben a területtel, a meleg vízzel és az elektromos vezeték kiépíté­sével szállt be. Később a szö­vetkezet elvállalta a gt szám­lájára a beruházás egy részét is. A szerződés azt is rögzíti: os i együttes tevékenységből származó nyereséget és a 'tár­saság feloszlása esetén annak vagyonát is a fenti arányban osztják meg a felek. A No­votrade Rt. .pedig azt vállalta, hogy szükség esetén hitellel segíti a vállalkozást. Ígéretes kezdet, nagy len­dület után sorozatos fiaskók jöttek, amelyek oda vezettek, hogy két és fél év után be­fulladtak a beruházások, fel­emésztve a milliókat, a part­nerek pedig egymásra muto­gatnak, egymásban keresik a hibát. A Kisalföld, a Világ- gazdaság című gazdaságpoliti­kai napilap és a rádió is fó­rumot adott a termelőszövet­kezetek panaszainak, .mi úgy tartjuk; hallgattassák m,eg a másik fél, a Hal-Inno is. — Minthogy a darnózseli tsz a termálvíz másodlagos hasznosítására alapozott hal- szaporító-telepet megvette, el­sősorban a lébénymiklósi ügy­ről kérdezek. Valóban olyan Jólesett a szilvás gombóc Nyelvtanulás kacsolás közben Eddig még minden táborból úgy érkeztem haza nyaranta, hogy kijelentettem: ennél jobb kiruccanásban még nem vált részem, de nem is lesz. Építőtáborban az idén- voltam először, de ha jövőre újra me­gyek — remélem. így lesz —, akkor az már maga az éden- kert lesz. legalábbis, ha ez a furcsa szabályszerűség to­vábbra is érvényesül. >ü Az érdekesség, hogy most orosz nyelvi táborba kerül­tem. Igaz, nem szovjet, hanem bolgár diákokkal egy fedél alá. ök harmincán voltak, mi, a tanárainkkal együtt, hu- szo nketten. A nevelők a ceg­lédi szakközépiskolából jöttek hat diákkal, a nagykőrösi gim­náziumból pedig tízen utaz­tunk a Balaton partjára. Szállásunk a város szélén volt. egy lakótelepi bérházból kialakított kollégiumban. A hideg-meleg fürdővízzel, konyhával ellátott kényelmes szobák azonnal megnyerték mindannyiunk tetszését. Bár első este csak hideg ételt kap­tunk vacsorára, a hangula­tunk mégis magasra csapott. A bolgárokkal egykettőre összebarátkoztunk — zsenge orosz tudásunk teljes igény- bevételével. Ha olykor meg­akadt a diskurzus, nem es­tünk kétségbe, az ismeretlen szavak helyébe rövid, félre­érthetetlen pantomimgyakor­latokat iktattunk. Másnap már „hajnali” öt­kor keltünk, gyorsan össze­kaptuk magunkat, s alig több mint fél óra múltán kint ta­láltuk magunkat a termelő­szövetkezet szőlőskertjében. A nap akkor már hétágra sütött, de mi még álmos szemekkel bámultuk az Ismeretlen vidé­ket. A szőlőhegy oldalából gyönyörű kilátás nyílt a kör­nyező hegyekre és az oszlado­zó párafoltok alól előcsillanő Balatonra. Sok idő nem jutott a néze­lődésre, a munkára kellett ügyelni, ha nem akartuk, hogy a szőlőkacsolás közben a sor túloldalán ügyködök uj- jaiból is lenyisszantsunk egy darabot. Brigádokban dolgoz­tunk. Bár nem volt túlságosan megerőltető a feladat, mégis most valahogy jobban ízlett az 1 ebedre tálalt szilvás gombóc, mint odahaza Ebéd után, amint beértünk a táborba, mindenki rohant a zuhany alá. A jó meleg víz­nek nagy becsülete volt. Az az igazság, hogy mostanáig kevés olyan táborban voltam, ahol ilyen „luxust” élvezhet­tünk. A délutánokon, estéken kö­tetlen programokat szervez­tünk. Barangoltunk a város­ban, fociztunk, tollaslabdáz­tunk. Nem hiányzott a gitár sem, gyakran énekeltünk. Né­hány bolgár (iáit is megtanul­tunk. Nagyon jól sikerült a magyar és a bolgár est, de a játékos vetélkedőkön is jól szórakoztunk. Többször disz­kóztunk, filmeket néztünk, és persze sokat strandoltunk. Ránk fért a kikapcsolódás, ugyanis szombaton is dolgoz­tunk. Igaz, vasárnap viszont egész napos kirándulás feled­tette velünk a heti fáradsá­got. Ellátogattunk Keszthely­re, Hévízre. A bolgár diákokfnak nagyon tetszett a Balaton és környé­ke, sőt, ők a táborozás után még Budapesten is eltöltöttek egy hetet. Amikor elbúcsúz­tunk, titokban arra gondol­tunk, hogy jövőre talán ők látnak majd vendégül ben­nünket. Ami azt illeti, nem kerülne különösebb fáradságukba az invitálás. Majd meglátjuk. Mindenesetre, ha netán telje­sülne ez a kívánságunk, ne­künk is vissza keli majd fi­zetni a kölcsönt. Vagyis ala­posan meg kell fognunk a munka végét odakint, leg­alább olyan becsülettel, ahogy ők tették nálunk. Benedek Péter megalapozatlan volt az a be­ruházás, ahogyan az most lát­szik? — Nos, ez a mi vállalkozá­sunk tengernyi tanulsággal szolgált. Természetesen sok mindent másképp csinálnánk a mai eszünkkel, de a cél, hogy az elfolyó, hulladék ter­málvíz felhasználásával ex­portárut állítsunk elő, nem­csak szerintünk helyes. Az egyik vádpont ellenünk, hogy annak idején nem rendelkez­tünk építési, kivitelezési ter­vekkel, azok menet közben készültek — kezdi mondóká- ját Sipos József, a Hal-Inno gazdasági igazgatóhelyettese. — Csakhogy, az efféle refe­renciatelep esetében ez sze­rintünk nem megy másképp. Úgynevezett folyamatos ter­vezéssel, menet közben, a részeredmények ismeretében igazítottunk számos dolgon. Meglehet, ez nem éppen sza­bályos, ámde szükségszerű. Egyébként a műszaki fejlesz­tés, mint ez is, kudarccal is járhat, ez a kockázata, ami­vel minden résztvevőnek tisz­tában kell lennie. De a mód­szer egyáltalán nem bukott meg, még ha a látszat most azt is mutatja. Szegeden pél­dául ugyanolyan telepet lé­tesítenek, mint a miénk lett volna. De térjünk vissza a két gt-hez. Való igaz, a bajok már elég korán jelentkeztek, és az egyik meglehetősen nagy súllyal esik . latba. Mégpedig az, hogy Lébénymiklóson, ahol az intenzív rendszerű, medencés halnevelőtelep ké­szült, nem volt a technológiá­hoz elegendő meleg viz, vagy­is annyi, amennyit a partne­rünk garantált. Ez késztette élsősoTbátt:' ■ a Novötráde-t, hogy 1984- novemberében- a kilépési szándékát jelezze. Más kérdés, hogy ez tényle­gesen eddig nem történt meg, vagyis a pénzét a cég még nem kapta vissza. Sorozatos fiaskó — A Hal-Inno volt a gesz­tor, de úgy éreztük, nem megy az irányítás innen, 180 kilométerről. Javasoltuk is a tsz-eknek, hogy vegyék át ezt a szerepet, ám ők nem hajlot­tak erre. Igaz, akkor már sok volt a gond, amivel mi, úgy éreztük, egyedül maradtunk. Tőlünk várták a megoldást, jóllehet például a lébénymik­lósi tsz — nyilván a gyakor­latlansága miatt — hogy is mondjam csak, szóval a kivi­telezés ráeső részét messze nem jó minőségben végezte el. Mindenesetre mi kértünk egy pénzügyi revíziót, amely meg is történt tavaly szeptember­ben. Ez a Hal-Innóra vonat­kozott, de természetesen érin­tette a gazdasági társulásokat Is, sőt a megállapítások zöme pontosan ezekkel kapcsolatos volt. A beruházás, a megszer­vezés és kivitelezés hiányos­ságai miatt mind a céget, mind az akkori igazgatót, Ko­vács Andrást elmarasztalták; bírságot és külön adókat rót­tak a vállalatra, szabálysérté­si eljárást folytattak és bírsá­got szabtak ki. a volt: igazga­tóra. Mi tehát nem akarjuk fehérre mosni magunkat, de úgy hisszük, nem csupán a mi téglánk van benne az ösz- szedőlni látszó építményben. Hogyan látja az eseménye­ket a Novotrade Rt., amely­nek két és fél milliója bánja, hogy kiszáradtak a kezdeti remények? Mint Ring Zsuzsa gazdasági igazgatóhelyettes elmondta, az ő bizalmuk igen hamar megrendült a vállalko­zásban, amint annak idejeko­rán jelét is adták. Álláspont­juk két éve ugyanaz: nem óhajtanak részt venni az üz­letben, amelynek beruházásá­ról az a véleményük, hogy gondatlanul volt előkészítve, s ezt csak tetézte, hogy a víz sem állt rendelkezésre kellő mennyiségben. Szerintük nincs remény arra, hogy életre keljen a beruházás, s a türelmi időt is lejártnak te­kintik azzal, hogy a szövetke­zetek felmondták a partner- kapcsolatot. A Kisalföld újságírója meg­említi: hasznos lenne, ha a Pest Megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya, mint felügyeleti szerv, felülvizsgálná a Hal-Inno Vál­lalat , tevékenységét. Dr. Ga­lambos Vilmos ipari csoport- vezetőt is megkértük, mint az érintett szerv képviselője, fejtse ki véleményét az ügy­ről. Kár felszámolni — Egy félreértés tisztázásá­val kell kezdenem. A törvé­nyességi felügyelet nem ter­jed ki a gazdálkodás fölötti gyámkodásra. Ebben az érde­kelt felek. maguk döntenek, beleértve a szanálást is. Mindamellett a sajtóértesülés után magunk is képet akar­tunk alkotni., az. úgymond megbiikott beruhá&ápől.. Meg­győződésünk, az informálódást követően, hogy kár lenne fel­számolni mindazt, ami két­ségtelenül sok buktatóval - és bizonyos anyagi veszteség árán, de mégiscsak megépült. A hal kelendő exporttermék és a hazai ellátásban sem mindegy, hogy az. év 365 nap­ián át intenzív módon te­nyészthetők az állatok. A Hal-Inno vezetőivel egyetért­ve azt tartanánk tehát célsze­rűnek, hogy ne' szűnjön meg a két gazdasági társulás, hi­szen az üzembe állítás már küszöbön áll. Jó lenné ezért, ha a felek ismét leülnének tárgyalni és közös nevezőre jutnának. Az egyeztetésben a Győr-Sopron Megyei Tanács illetékeseivel együtt mi is készséggel segítünk, mert nyomosabb érdekek szólnak a fennmaradás, mint a felszá­molás mellett. Nyitott hát egyelőre a kér­dés: végleg, avagy csak átme­netileg lesz meddő a két beru­házás. Amelyekről még nem bizonyosodott be. hogy gazda­ságtalanok. Igaz, az ellenkező­je sem. Ezért Is látszik cél­szerűnek a felügyeleti szerv álláspontja: számba venni, ki­nek, mit kell tennie ahhoz, hogy elérjék a közösen kitű­zött célt. Szigethi Teréz Kórházi adminisztráció gépesítése Számítógépes információ Kórházi mikroszámí tógépes' információs rendszer kifejlesz­tésén dolgoznak a Számítás- technikai Kutató Intézet és Innovációs Központ, valamint a Labor Műszeripari Művek szakemberei. A kórházi admi­nisztrációt gépesítő rendszer létrehozásával az Egészségügyi Minisztérium szervezési, ter­vezési és információs központ­ja bízta meg a két vállalatot. A három alrendszerből álló hálózatot hazánkban elsőként az év végén helyezik üzembe a Fővárosi Tanács Margit Kór­ház- és Rendelőintézetében. A helyi hálózatba kapcsolt szá­mítógépes rendszer a felvétel­től az elbocsátásig nyilvántart­ja a betegek személyi és keze­lési adatait. A mikroszámítógépes Infor­mációs rendszer Proper—-16 tí­pusú professzionális személyi számítógépekre épül. A számí­tógépek három alrendszert — betegfelvételit, ápolásit és la­boratóriumit — alkotnak. A számítástechnikai szakembe­rek együttműködve az orvo­sokkal minden alrendszerhez sajátos programcsomagot ké­szítenek. A kórház különböző osztályain elhelyezett számító­gépekhez egyenként öt képer­nyős munkahelyet csatlakoz­tatnak. Ez teszi lehetővé, hogy a kórház bármelyik Osztályán az arra illetékes egészségügyi dolgozó lehívhassa a számító­gépből az őt érdeklő adatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents