Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

1986. SZEPTEMBER 3.. SZERDA 5 Műemléknézőben a megyében Egy barokk kastély jövőjéről Még kopottságában is lenyűgöző a gödöllői Grassal- kovich-kustéiy, hazánk legnagyobb barokk kastélya. Sorsa szinte részévé vált történelműnknek. A szabad­ságharc alatt Windischgrätz főhadiszállása volt, majd pedig Kossuth és Görgey tartózkodott benne. Ferenc József és Erzsébet királyné kedvelt helye 1867-től mint királyi kastély. 1920-tól pedig Horthy nyári rezidencia­$ ként használta. Az ember szinte elképzelni sem tudja azt a megközelí­tőleg nyolcezer négyzetmétert, amennyi a kastély — szak­nyelven szólva — szintterüle­te. Az, Állami Tervbizottság múlt évi határozata alapján a gödöllői kastély is kiemelt helyzetbe került: az idén 20 millió forintot fordíthatnak rá. Túl a holtpontot! Pákay Jolán építészmér­nökkel, a Pest Megyei Ta­nács főelőadójával legelőször a lovardához megyünk. Ugyanis ennek és az istálló­épületnek, valamint a pincék kitisztításával kezdik az ál­lagmegóvási' munkálatokat. — Melyek a legfontosabb teendők? — kérdezem a fő­előadótól. — Elsődleges az életveszély elhárítása: födémcserék, a hulló homlokzati kövek eltá­volítása, a romosodó lovarda lefedése. A stukkódíszítéses lépcsőház és a díszterem ál­lapota szükségessé teszi a vizsgálatokat és az azonnali restaurálást. A kapuőr megszokta már a látogatókat ezen a részen, készségesen meg is mutatja, merre menjünk. A lovarda és az istálló üres: esztendeje vette át a városi tanács. Sőt, a kivitelezők felvonulásához szükséges kerítést is elkészí­tették. —Átlendültünk a holtpon­ton — állapítja meg moso­lyogva Vass István, Gödöllő város tanácselnök-helyettese. (Tavaly1 még nem volt ennyi­re'nyugodt a műemlék sorsa felől, s azt még remélni sém merte, hogy konkrétumokról számolhat be.) —* A Kerepes- tárcsái Szövetkezeti Közös Vállalattal szeretnénk együtt­működni a kastély rendbe ho­zásán. Nagyon szépen dol­goznak! Az ő munkájukat di­cséri például Budapesten a Vigadó és a Károlyi-palota. S minden bizonnyal meg­nyugszanak a kedélyek is, hiszen Gödöllőn a városszé- pítők, az MTESZ és a nép­front egyaránt sokat tesz azért, hogy a környezetet mi­nél szebbé tegyék — még a lakótelepeken is. Makettkiadvány készül — Rendelkezik-e már a ta­nács a szükséges pénzzel? — fordulok Somogyi Tibor terv­csoportvezetőhöz. — Igen, bár néhány ki­sebb dologban még egyeztetés folyik az OMF, a kerepestar- csai vállalat és a gödöllői ta­nács között. Olyannyira ma­gunkénak érezzük a feladatot, hogy tanácsunkon most ala­kul egy három-négy fős be­ruházói csoport, akik csak ez­zel a témával foglalkoznak. Bízunk abban ugyanis, hogy az ötéves terv során folyama­tosan és rendszeresen érkezik majd az az összesen 183 mil­liós támogatás, amelyet a kastélyra fordíthatunk: — Mire elegendő az idei 2G millió forint? — A lovarda fölötti tető felújításához 11-12 millióra van szükség — kezdi a fel­sorolást Somogyi Tibor. — A VÁTI-nak még kifizetünk kétmilliót további tervezésre, a fennmaradó összegből pedig több kisebb feladatot oldunk meg. Jóllehet a kerepestar- csaiak akár 100 milliós érté­kű munkát is tudnának vál­lalni ... — Mikorra ürül ki a kas­tély és a hozzá tartozó né­hány épület? — kérdezem is­mét Vass Istvánt. — Az ezzel kapcsolatos tár­gyalások rövid határidőkkel számolnak. A városi tanács és a Fővárosi Tanács által mű­ködtetett két szociális ott­honba már nem költöztetnek be senkit. Úgyszintén az ezekhez tartozó kilenc szol­gálati lakásba sem, amelyek egyébként a munkálatokat nem zavarják. S folyamato­san. egyeztetünk a város mindkét katonai egységének vezetőivel... Ez tehát lassabban halad, mjnt ahogy múlt esztendőben gondolták, de napirenden van. Végre-valahára, sok-sok esz­tendei bizonytalanság után mégis sor kerül a kastély megmentésére. Talán éppen e feletti örömükben vállalkoz­tak arra a Magyar Médiával közösen, hogy egy makettkiad­ványt adjanak közre. A köny­vecske kinyitva és a megfe­lelő helyen szétvágva mutatja majd meg az épületet abban az állapotban, ahogy majd ki kell néznie. Jelentkezőre várnak — Lehetne nagyobb össze­get fordítani az épületre? — keresem meg az Országos Műemléki Felügyelőségnél-Ga­lambos Ferenc regionális fő­felügyelőt. — Az a pénz, amelyet az ÁTB-től kapunk, mindössze az állagmegóvásra elegendő. Csak abban az esetben nyí­lik lehetőség további pénz- befektetésre, ha jelentkezik valaki, aki hasznosítani akar­ja a kastélyt. — Vannak-e már ezzel kap­csolatos elképzelések? — Az elgondolások még kiforratlanok. Többen érdek­lődtek még külföldről is, azonban pusztán csak a tájé­kozódás kedvéért. Lehetne itt például oktatási központ. Hi­szen a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemhez tartozó bio­technológiai kutatóbázisnak 1989-re el kellene készülnie. A kert déli részén egyébként is a kertészeti tanszék kísér­leti és bemutatótelepe műkö­dik. Szóba került még kor­mányzati fogadóközpont, nem­zetközi tanácskozóhely vagy luxusigényű kastélyszálló ki­alakítása is. — Vajon ez mit jelentene számunkra? — vetődik fel a kérdés, amellyel Pákay Jo­lánhoz fordulok. — Elsősorban azt, hogy egy nemzetközi tender kiírása után megteremtődne a teljes helyreállítás pénzügyi alapja — válaszolja. — S a kastély- szállót bekapcsolnánk a nem­zetközi kastélyláncba. A magyar barokk építészet egyik legkiválóbb mestere, Mayerhoffer András és Gras- salkovich Antal, az ország be­folyásos főura, aligha gondol­hatott arra 1744-ben, amikor a kastély építéséhez fogtak: milyen nyugtalanságot és mennyi nehézséget támaszt az épületegyüttes majdani rendezése. Jóllehet még akad­nak bizonytalansági tényezők. Például a még ma is működő kis kápolna helyreállításának sorsa sem megoldott. Ám akik az ügyért bármit is te­hetnek ma, erkölcsileg, érzel­mileg, politikailag együtt gon­dolkodnak, Bíznak abban, hogy, ha : újabb esztendő múl* tán- visszanéznek, elmondhat­ják; minden az elképzelések szerint haladt. Vennes Aranka iK IÁLLÍTÓTERMEKBÓL Nem vendégként él a világban Oltvainé Dancső Ilona fes­tőművész Budapesten mutat­kozik be a II. kerületi Mar- czdbányi téri művelődési köz­pontban. Színek zamata Meghittség és határozottság jellemzi Oltvainé Dancsó Ilo­na művészetét, aki első inspi­rációit Erdélyben kapta édes­anyjától, Opaczán Ilona fes­tőművésztől. Kizárólagos ké­pessége, hogy a dolgokat, a látvány jelenségeit úgy fogad­ja képein, mintha szűkebb és belső környezetéhez tartozná­nak. Ezzel a lelkülettel és magatartással, komoly beleér­zőképességgel és természetes, közvetlen bőséggel ragadta meg utópointillista stílusának hímzett, csipkés vonalvezeté­sét. A színek zamatéval telíti nemcsak kolozsvári motívu­mait, hanem sorozatát Vác- rátótról — ahol az arborétum festői metamorfózisát végezte el —, Leányfaluról, Szántód- pusztáról, budai részletekről, szentendrei Duna-partról. Kü­lönös áhitat és melegség árad festményeiből: nem vendég­ként él a világban, hanem otthonának érzi azt. így vá­lik művészete a mi életünk ré­szévé. Felfedezte önmagának Po- mázt, ahol évek óta fest, és megnevezte műciklusában a környék dombjait, hegyeit, a művelődési ház kies környé­két, a patakpartot a kis, ro- mantkus hidacskákkal, a veszteglő pomázi malmot, a helység hangulatát, kedvesen bensőséges utcáit. Itt pergeti le az évszakok színáramlá­sait; a változatos táj különös és egyedi együtthatóival, a csendéletek erejével. Érzékle­tes őszirózsái, vadvirágai, gyümölcsös csendéletei re­meklések. Poffláz . Oltvainé Dancsó ílöna számára az alap, a forrás, a rajt, a gyö­kér. Innen indul rövidebb és hosszabb portyáira. Pomázi ház Mezei virágok Közöttünk, gyermekmagasságban Hogy ne felejtsük művészetét A fűidbe tiport ember végső erejével egyszer még fölemeli fejét... Ez a külö­nös érzés fogja el azt, aki szemben áll az alkotással. Méternyi magas oszlopon egy oldalra billenő — vagy talán inkább felfelé erőlködő — fej mozdulatát örökítette meg Matos Sándor szobrászmű­vész. Szinte szeretnénk közelebb hajolni az archoz, de még­sem merjük megzavarni me­rengésében, amint gyermek­magasságból a távolba néz. Vajon mit lát, mit láthatott abban a messzi Szibériában, ahol 1917-ben hadifogolyként meghalt Gyóni Géza? Rövid életében sok szenve­dés jutott neki, de talán ez érlelte utolsó verseinek hang­ját forradalmivá. Achim Géza 1884-ben látta meg a napvilágot Gyónón, amely most Dabas III. kerü­lete. Szülőföldje iránti szere- tetből vette föl a Gyóni veze­téknevet a fiatal költő és hírlapíró, akit eleinte Ady- epigonként, tartottak számon. Az első világháború kitöré­. í S Egy műszakban Százévesnél is régibb Megvalósult a pátyiak régi vágya: az egy műszakos taní­tás. Két tanteremmel bőví­tették ugyanis az Iskola úti öreg iskolaépületet, s ide Is bevezették a központi fűtést. A zsibongót tornateremmé alakították át, azonban a szü­netekben ezentúl is itt tartóz­kodhatnak a gyerekek. Továbbra is három helyen tanul viszont az 560 pátyi általános iskolás. Ugyanis az új épületen kívül két, száz­évesnél is régebbi létesítmény szolgálja az oktatást. összesen hatvannyolc elsős ismerkedik meg ebben az év­ben a betűvetéssel. Közülük tizenketten korrekciós osz­tályba járnak. A napközisek­kel pedig öt csoportban fog­lalkoznak a pedagógusok. Eddig Pátyon nem okozott gondot a pedagógushiány, most azonban két tanítói ál­lás üresedett meg. Egyelőre helyettesítésekkel próbálják megoldani a hiányt ; , ’ i sekor őt is magával ragadta a mesterségesen felszított „hazafias” érzület, s üdvözöl­te a háborút. Később azon­ban egyre erősebben adott hangot a tömegek háborúelle­nes tiltakozásának. Przemyel eleste után került orosz hadifogságba, ahonnan már a háború szörnyűségét és a rabság keserveit üzente verseiben az otthonmaradot­taknak. Ott 1914. novemberé­ben írta a Csak egy éjszaká­ra című versét, amely válo­gatott költeménykötetének címadója lett; Csak egy éjszakára küldjé­tek 'el őket: / A pártöskodó- kat, a vitézkedőket. / Csak egy éjszakára: / Akik fent hirdetik, hogy — mi nem fe­lejtünk. I Mikor a halálgép muzsikál felettünk: / Mikor láthatatlan magja kél a köd­nek. / S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek ... Talán ezt is látja ez a szo­bortekintet — amely már a mindentudás titkát őrzi; s látja azt is, hogyan lett a Szép piros vitézből csak feke­te csontváz. Életének harminchárom esz­tendejéről ennyi él csak a köztudatban, bár Dabason kultusza van a költőnek. Ezért is kapta Gyóni Géza nevét a városi jogú nagyköz­ség III. kerületében épült — s augusztus 20-án átadott — általános iskola. Ezt a szob­rot a Dabasi Építési és Költ­ségvetési Üzem dolgozói ál­líttatták az udvaron. Nem­csak azért, mert ők voltak az épitők, hanem azért is, mert apja síremlékét az ÉKÜ Gyóni Géza szocialista bri­gádja gondozza. (Hadd je­gyezzem meg, hogy az adako­zásból Dabas többi gazdálko­dó egysége sem maradt ki, mert a könyvtár teljes falát beborító, Klimó Károly alkotta üvegmozaik képet ők ajándé­kozták.) Az iskola könyvtárát egyéb­ként összevonták a III. kerületi letéti könyvtárral, amelynek vezetője Fábián Miklós lett. Az ő nevét a helybéliek jól ismerik, hiszen nevezetes dabasi illetőségű személyiségek életének kuta­tója. Ha ő is segít, akad talán majd egy meghitt sarok az iskolában, ahol Gyóni Géza életének, munkásságának do­kumentumaiból egy állandó kiállítást rendezhetnének. S ezt az úttörők gondozhatnák. Jóllehet, teste messze nyug­szik, ám egy ilyen emléksa­rok közelebb hozná őt hoz­zánk. V. A. Sajátos megközelítéssel idé- | zi fgnyőerdők tömkelegében a Csorba-tavat, a Tátra ormait és? az ' erdélyi szögleteket : el­sősorban a Gyilkos-tó fensé­gét, melynek vadsága festmé­nyén a megtestesült nyuga­lom. Azzá alakította. 1985- ben nagy európai körútra in­dult, s erről képi beszámolót készített: Bécsről, Salzburg­ról, Münchenről és a párizsi Étoile-ról. Ügy érzi meg e kontinentális látvány alapszó- kincsét, hogy a maga képére alakítja. Harmatos bájt hint a Genfi-tóra, Verona monu­mentális kapujára, a bolgár minaretre, a krakkói virá­gosbódéra — s ez már nem pusztán a világ, hanem Olt­Párizs: Etoile Szentendre! utca vainé Dancsó Ilona emberi, festői kincse. A mese varázsa A Loire menti kastélyok különös képződmények. Az építészet örök dilemmáját tükrözik játék és racionali­tás között, s a játék elsőbbsé­gét yalósítják meg. Oltvainé Dancsó Ilona ezeket a játékos szépségű kastélyokat idézi, de valami mást is megidéz álta­luk: a mese áramló varázsát, a tornyok, kapuk, ívek kaval- ':ádjában, azt, hogy a felnőt­té váló emberiség minden ed- :gi, kulturális kincs haszon- ''vezője. Oltvainé Dancsó Ilo- "3 most életművének egy je- entős részét annak a Pomáz- nak ajándékozta, ahol él és alkot. Losonci Miklós — ........ ..............- / Ne mzetközi seregszemle Magyar könyvek Pekingben Először szerepelnek magyar könyvek Pekingben, a szep­tember 5—11, között tartandó nemzetközi könyvkiállításon. A Kultúra .Külkereskedelmi Vállalat a magyar könyvki­adás legújabb terméséből vá­logatott anyagot mutat be tizennyolc könyvkiadó tevé­kenységét reprezentálva. Több idegen nyelven készült köny­vet is bemutatnak a magyar részlegben: ezek az Akadé­miai és a Corvina Kiadó 1985—86-ban megjelentetett tudományos és művészeti ki­adványai. Az előzetes hírek szerint a legnagyobb érdeklődés a tu­dományos könyvek iránt vár­ható, elsősorban a szakkönyv­tárak és egyetemek részéről. A Kultúra ennek megfelelőért állította össze a magyar könyvkiadás sokszínűségét ér­zékeltető válogatóst: a kiállí­tott 300 kötet több mint két­harmada társadalomtudomá­nyi, közgazdasági, műszaki és orvostudományi témákkal foglalkozik. A tudományos könyvekhez kapcsolódóan oktatóprogramos videokazet­tákat is ajánl a Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat a nem­zetközi könyvkiállításon. «

Next

/
Thumbnails
Contents