Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-19 / 221. szám

A 1986. SZEPTEMBER 19., PÉNTEK Messze földön híre jár A mindennapi kenyér melege Az utánpótlás még hiányzik 1 Az elektromos fűtésű ke­mencék mellett is meleg van. Ám valahogy a hangulat is olyan, melynek jólesik a me­legsége. Kissé szokatlanul is hangzik, amikor például Má- csai Emilné táblázó azt mond­ja: — Szeretek itt dolgozni. Ez nagyon jó munkahely. Pedig a péküzemekben leg­többször csak panaszokat hal­lunk a munkakörülményekre, meg a fizetésre, s arra, hogy hiányzik a munkáskéz, nincs utánpótlás. Korán kelnek Az Észak Pest megyei Sü­tőipari Vállalat dunakeszi üzemében vagyunk. A táblázás azt jelenti, hogy a kiformá­zott tésztát kis szakajtókba rakják, aztán még acélszala­gon indulhat a kemence felé. A még fiatalos mozgású, in­kább hajadonnak látszó Má- csainé három gyermek édes­anyja, reggel fél hatkor kezd­te a munkát. Akkor mehet haza, amikor kisül a finom, s messze földön híres dunake­szi kenyér. Ezen a napon ko­rán. majdnem déli harangszó­kor, de ha valami nehezen megy, eltarthat a munkaideje délután négy óráig is. Ezért nem szokás itt zsörtölődni, mert megvan a munka értel­me is. A kereset 7—8 ezerre is felmehet egy hónapban, de van, aki asszony létére a ki­lenc darab ezrest viszi haza. — Hétezret kaptam kézhez a múlt hónapban — mondja a vékony, kistermetű, copfót vi­selő Rócz Marika, akit nehéz szóra bírni, s társai biztatják, hogy nocsak, mondja már. 0 Gödről jár át a Tanácsköztár­saság útra. Reggel öt órakor kelt, s bár ezt a fiatalok ne­hezen szokják meg, őneki már nem okoz gondot a korai éb­redés. Dolgozott a Váci Kö­töttárugyárban is, de azt mondja: itt jobb. — Megszervezték a jó véle­ményeket? — tréfálkozom Ku- czuba János üzemvezetővel, aki diszkréten távolabb lép, ha valakitől kérdezősködöm, s meg kell győződnöm róla, hogy a hangulat itt valóban csalá­dias, aminek eredménye a jó munka, a jó minőség. Pedig van egy néhány versenytársa; finom kenyeret sütő kisipa­ros a városban. Tudják a dolgukat Kilós alföldi, kétkilós fe­hér, fél kilogrammos házi és zsemlekenyér, cipó. Alig győ­zöm jegyezni, hány fajta sül itt a kemencékben, amikből nemcsak a városba és Fótra, vagy nyolcvan üzletbe szállí­tanak, hanem Budapest XIII. kerületének néhány üzletébe is, mert ezt a fajtát keresték ott. és kérték a vevők. — Hogy sikerült népszerű­vé tenni, ilyen jó minőséget készíteni — kérdezem az üz­letvezetőt, hozzátéve azt is, hogy saját vállalatuk néhány üzemében ellenkező tapaszta­latokat is szereztem, s persze rengeteg panaszt hallhattam a feltételekre, bérre és egye­bekre. — Pedig nincsen szakmun­kásunk — mondja Kuczuba János, aki a szakmában eddig 23 évet töltött, s azelőtt a szobi üzemet vezette. — Meg­tanítottam mindenkit arra, te­gye, amit rábíztam. Nem az irodán kezdtem a napot, ha­nem köztük. A 37 tagú gár­dából mindössze öt férfi mun­katársunk van, a többi nő. Jó társaság, fegyelmezett, szor­galmas. A délelőtti és az éj­szakai műszakban összesen napi 100—110 mázsa kenyeret sütünk. Az emberek teljesít­ményben dolgoznak, átlag 200 órát havonta, amit majdnem három hét alatt letudnak, sa hónapból közel egy hetet pi­hennek. A jó kenyér, a települések ellátása minősíti az üzemet. Ezzel együtt sem árt azonban megemlíteni, hogy évente 2 millió forint az árbevételük, hogy nyereségesen termelnek, s bár nem nagyon nyitogat- ják az ajtót a munkára je­lentkezők, el sem nagyon kí­vánkoznak innét az emberek. A nagyobb gondot csak az utánpótlás jelenti, mert az nincs, s nem is nagyon vár­ható, hogy lesz egyhamar. Nyugdíj után Özvegy Smál Jánosné job­ban szereti, ha Maminak be­cézik, s az ezzel járó tiszte­letet meg is kapja munkatár­saitól. Patika tisztaságot tart az üzemben, ahol takarító. Az volt öt éve is, amikor nyug­díjazták, de hát a harmadik házból kell csak bejárni, visz- szahúzta a szíve. No meg a 2600 forintból nehéz is egye­dül megélni, így meg a havi 3300-zal sokat pótolhat. Kí­nálja a kisült, finom illatú ci­pót. Csippentek belőle, ízlel­getem, mint az őszinte, mes­terkéletlen szavakat, a te­remben levők derűjét. A műhelytelepiek kérésére Hétfőn nyit a patika Hivatalos levél érkezett a városi tanács művelődési, sport- és egészségügyi osztá­lyára. Dr. Südi György írta alá, a Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatója. Itt járt a nyáron, megírtuk, hogy tárgyalt avá­Amii kevesen vállalnak Hárman a gép mellett Hárman állnak a gép mel­lett. Vastag tömlőt engednek a csatornába, a vízsugár a mélybe ömlik, s tovább halad a Béke út alatt. Most a tar­tályt ürítik, ’fáskor a folya­mat fordítva zajlik. A csa­tornák eldugulását szivattyú­zással akadályozzák meg. László László, a Pest me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat fóti telepének gépkocsi- vezetője azelőtt IFA-gépko- csival járt, s itt, a nagy tel­jesítményű, impozáns formájú Rába-motorral működő NDK gyártmányú csatornatisztító gép mellett már távoli emlék az elődök nehéz munkája, amikor még csörlőkkel dol­goztak, a fizikai erőnek ju­tott a döntő szerep. Két kollégája, Zsitva János és Knull József kísérte át Dunakeszire, s tart vele a fóti körzet más településeire is, mikor hová szólítja őket a kötelesség, a vállalatokkal, meg a tanácsokkal kötött szer­ződés. Minden napra jut mun­ka. Ök hárítják el a bajt, ami nem lenne kevés, ha a meg­telt, eldugult kanálisok a fel­színre szorítanák terhüket. — Nem nehéz ez a mun­ka — mondja Zsitva János, a brigádvezető. Csak hát nem is a legkellemesebb, kicsit egész­ségtelen. — Voltak már betegek miatta? — Nem. Nagyon vigyázunk. Megkapjuk a szükséges védő­oltásokat. A fizetéshez egész­ségügyi pótlék is jár. Jönnek-mennek a dolgozók — jellemzik a fóti telep hely­zetét. De a legtöbben kitar­tanak. öt és tíz esztendő van egyikük-másikuk háta mö­gött. Teszik a dolgukat. Nem várnak megkülönböztetett fi­gyelmet, tiszteletet. Pedig azt is megérdemlik. ros vezetőivel, s akkor a mun­katársak hiánya miatt meg­oldhatatlannak látszott, hogy teljesítsék a műhelytelepiek kívánságát, hogy nyissák ki újból a bezárt gyógyszertáru­kat. A hivatalos levél tartalma szerint végül is sikerült felül­kerekedni ezeken a gondo­kon, s megteremteni a Ta­nácsköztársaság úti patika működésének személyi felté­teleit. Fárasztó gyaloglásoktól mentik fel a betegeket. Szep­tember 22-én, azaz hétfőn, a délelőtti órákban ismét ki­nyit a műhelytelepi gyógy­szertár. DUbUUCEBZI t/oitop A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Követségben a tanácsházán A közérdek tolmácsai Könnyű dolguk van-e a ha­tározati javaslatok előterjesz­tésekor? — Esete válogatja — vála­szolja a kérdésre Gáspár Gá­bor, a Gödi Tanács vb-titkára. — A helyi érdekek mindig világosabban tárulnak fel, de ha ezekkel látszatra ütközik az országos érdekből fakadó javaslat, már többet kell vi­tatkozni, érvelni. Nem csak papírmunka A rész és az egész viszonyá­ról, kölcsönhatásairól volt szó a múlt heti tanácsülésen is, ahol a tanácstagi feladatok meghatározására, a körzeti tanács tagi bizottságok műkö­désére vonatkozó javaslatokat terjesztette elő Mikes Mária tanácselnök és Lőrincz Endre, a Hazafias Népfront nagyköz­ségi bizottságának titkára. A javaslatban is megfogalmazó­dott, hogy bár a tanácstagok elsődleges feladata körzetük lakosságának képviselete, ér­dekeik megfogalmazása, azért a település egészének érede- keit is látniuk kell, s válasz­tóik előtt ebből a szempont­ból a tanácsot képviselik. Az információk oda-vissza áramlásának, mint a helyes döntéfek alapjának szerveze­ti feltételei is vannak. Ilyenek a körzeti bizottságok is, me­lyek még nem működnék elég jól. Ezért határozat született munkájuk támogatására, s többek között a HNF is segít a tanácstagok klubja meg­szervezésével. A nem túl na.gy vitát kivál­tó napirend keretében felszó­lalók között volt, aki azt ajánlotta: hívják meg a hét- végiház-tuLajdonosok, például az albertkerti intézőbizottság képviselőit is a tanácsülések­re. Simon Ferenc azt ajánlot­ta, hogy a tanácstagok fordít­sanak nagyobb gondot az el­végzett társadalmi munkák bejelentésére, mivel az nem öncélú adminisztráció. Érté­ke, mennyisége számít a köz-* ségi támogatásokat meghatá­rozó megyei versenyben. — Ha mindent jelentené­nek, úgy az évi összeg most sem 10, hanem 13 millió fo­rint lenne — tette hozzá ké­sőbb a vb-titkár. A kékség vitorlás vándorai Közös téma, erős baráti kapcsolatok A KÉK ÉG élő vitorlásai­ként kering a galambraj. Cso­dálatosan szép, megnyugtató látvány. Ha időm volna rá, órákig is elnézném. Persze, laikus módjára, pihentetőnek használva ki a lehetőséget. Ám vannak, akik ezt is kü­lönböző szempontok szerint vizsgálják, s a tulajdonosok izgatottan várják a zsűri dön­tését arról, hogy kinek a ma­darai szálltak szebben, maga- gasabbra, s kié közelítette meg az ideális színvonalat a legjobban. Vagyis az egységes repülést, ami azt jelenti, hogy ha huszonketten emelkedtek fel egyszerre, annyian is ereszkedjenek egy adott pil­lanatban a tetőre. Érdekes emberek a galam­bászok. Ismerősöm például a postagalambsportnak hódol, s költ rá, mellékest vállal ér­tük, még kőmíveskedni is megtanult, csakhogy otthont építhessen a számukra. Amit viszont ennél is fontosabbnak tartok: a közös érdeklődés kö­zös barátságokat teremt az emberek között. Csodálkozom, amikor hosszú évek múltán ismét becsönget ez a fiú egy dunakeszi ház kapuján, s a gazda, aki a vacsora mellől állt fel, azonnal megismeri, asztalhoz invitálná, de hát az út először is a galambokhoz vezet, s máris a tapasztalat- csere kellős közepén vagyunk. Érdekes, e századvégi gondok is a felszínre bukkannak. Az például, hogy közel a magas- feszültségű villanyvezeték, amibe beleütközhetnek. Kor­látozni kell a szabadságukat, amire egy dróthálóból készült röpde szolgál, azon túl nem törhetnek felfelé. Pár perc alatt is sok érde­kes dolgot láthatunk Kerekes János galambházában. Olyat, ami egy festményen, páros ágy fölé biggyesztett képkeret­ben szokványos giccs lenne. Igen. A két madár összeér­teti a csőrét. Ez itt a szere­lem. Amaz meg a párját hívja vissza, aki épp szakértői kéz­ben várja a szabadulást. Ezek a madarak még a külorszá­gokból is visszatérnek, ha a ketrecükből kiengedik őket. Pusztai László esztergályos a Járműjavítóban dolgozik. Ö a postagalambászok titkára, aki gyermekkorától hódol en­nek a szenvedélynek. Nem ol­csó mulatság, de azért leg­alább harmincán tagjai a vá­rosi egyesületnek. A galambok szépsége, tartása, tollazata, izomzata, a róluk kialakult összbenyomás dönt azokon a versenyeken, ahová elküldik őket, a röptetéseken pedig ezernegyven kilométer volt az idei legnagyobb távolság. Nem féltékeny egymásra a két szakosztály. Pusztai László szívesen elkalauzol, s bemutat Horváth Ferenc művezetőnek, a röpgalambászok vezetőjé­nek. ök a József Attila Mű­velődési Központban működ­nek, s a hivatalos nevén budapesti magasröptű keringő mellett kitenyésztettek egy he­lyi fajtát. Dunakeszi büszke­sége a Sipos László tenyész­tői tudását dicsérő dunakeszi magasröptű búbos keringő. A Budapesti Nemzetközi Vásá­ron is bemutatkoznak. Krisz- tics Attila, Horváth Ferenc és Sipos László képviseli a vá­ros színeit. Krisztics az idén országos első lett a röpverse- nyen, Sipos nemzetközileg el­ismert tekintély lett az új fajtával. HOBBI? Szenvedély? Mind­egy, hogy minek mondjuk. Sport is. Az emberi tevékeny­ség értelmes, személyiséget alakító művelődési forma, amely a szervezett, közös ér­deklődésű társaságok hasznát bizonyítja. Bár mindkét szak­osztály önellátó, s nincsenek gondjaik, azért megérdemlik a figyelmet és ha kell, a segít­séget is. A tanácsnál dolgozó alkal­mazotti gárdát hivatalosan szakigazgatási szervnek neve­zik. A két tanácsülés között ők hajtják végire a döntéseket, foglalkoznak az állampolgárok ügyes-bajos dolgaival. A nem­rég lezajlott tanácsülésnek ez volt a második napirendje, ahol többek között megállapí­tották, hogy a titkár által irá­nyított huszonkilenc tagú gár­da munlcafeltételei jók. A vi­szonylag alacsony bérek miatt nehéz viszont pótolni a külön­féle okok miatt felmondó, vagy hiányzó munkatársakat, akik helyett most is hármat kellene felvenni. Ugyanez a helyzet a felsőfokú végzettsé­gű szakemberekkel, bár ezek száma is kettőről négyre emelkedett az utóbbi időben. Megkezdett kísérlet Azonnali határidőt szabott a tanácsülés a számítógépes nyilvántartás és könyvelés előkészítésére, mivel ehhez megyei támogatást is lehet igényelni. A GAMESZ dolgo­zód kísérletképpen már meg is kezdték az ily módon vég­zett adatfeldolgozást. A gázfűtés dilemmái Ki vegyen szenet Nem kis teher az így ősz­előn, ha az embernek egyszer­re kell fizetnie az utcai gáz­vezeték rá eső költségét, meg a belső szerelést, s mellette még az előző berendezéshez is be kell szerezni a télire való ola­jat vagy szenet. Ezért érdek­lődtek többen is a Hazafias Népfront városi bizottságánál, hogy mit tegyenek? SzJámíthat- nak-e a fűtési szezon idejére a bekötésre, lehet-e gyorsítani a munkálatokat? Megkérdeztük mi is ugyanezt Demeter Domokostól, a tanács műszaki osztálya vezetőjétől, Borszéki Ferenctől, a beruhá­zások szakértőjétől. A vezetők válasza egységes volt arra vo­natkozóan, hogy bár a tanács szervezi, intézi a gázvezetékek építésével kapcsolatos ügye­ket, nem kivitelezője a munká­latoknak. A vezetékek építői jól haladnak. A tapasztalatok alapján így ki lehet jelenteni, hogy az idei munkák első üte­méhez tartozó Tanácsköztársa­ság út, Tavasz utca, Kisdobos és Stromfeld utcai szakasz mentén lakók hazaiba a fűtési szezon kezdetéig bekötik a gázt. A második ütemhez tar­tozó Katona József, Kikelet és Munkás utcák építtetőinek senki sem tett s nem is tehet ígéretet arra, hogy a fűtési idény kezdetén már gázláng melegít a lakásukban. Azt vi szont szeretnék elérni, hogy még ebben az évben ezt a sza­kaszt is beköthesse a Tigáz. A sorban ezután a Kállay Éva és a Hársfa utca következne, de itt még kevés a jelentkező, elő kell teremteni a pénzügyi fel tételeket. Korai még a szabadságlige­tiek kérdése is. Igaz, hogy telep közelében húzódik egy fővezeték, melyet csak a ma­gasfeszültségű villanyhálózat­hoz lehet hasonlítani. A nagy nyomftsú vezetékhez körzeti nyomáscsökkentő kellene, s Tigáz tervei között az ezred­fordulóig nem szerepel a telep, sem a Kagyló utcától nyu­gatra eső terület, meg a Ma­lomárok környéke. Lehet személyesen is Panasszal a címzetthez Ismét felszínre bukkant a gond. — Írja meg kérem — szó­lított fel a panaszos. — Nem tehetem. Több konkrét eset kellene. — Nem elég konkrét? Me­gint nem érkezik meg az új­ságom. összevesztem a kézbe­sítővel miatta. A kiállítás látogatói soka­dalmában élénk diskurzus in­dul meg arról, hogy a helyi információ milyen fontos, éppúgy, mint az országos, az általános. Nem szeszélyből hangoztatjuk, kérjük örökké, hogy a megrendelőkhöz idő­ben jusson el az azt közvetí­tő újság, folyóirat. Nem ve­szekedni kell, jobb, ha ezt va­lamennyien megértjük. Viszont. Nem feltétlenül az újság dolga ezt unos-untalan szóvá tenni. A postán is szó­ba állnak a panaszosokkal. Vegyes, darabos savanyúság A Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban az Idén mintegy 400 vagon vegyes darabos savanyúságot gyártanak szovjet exportra. A napokban készült a 210-ik vagon és október elejére a teljes mennyiséget legyártják majd. HB PÉNTEKTŐL PÉNTEKIG — Ma nyitják meg. Duna­keszi új gyermekintézményét adják át délelőtt 9,30-kor. A városi tanács úgynevezett fej­lesztő napközi otthona a MÁV Járműjavító Üzem óvodájában kezdi meg működését. — Konferencia. A város­körzet úttörővezetői konferen­ciáját szombat délelőtt 9 óra­kor nyitják meg a Fóti Gyer­mekvárosban. — Mozi. József Attila Film­színház: 21-én 15.30-kor. A tehetetlen részecske. Mesefilm- sorozat 21—24-ig. A Saolin templom szent köntöse. — Vasárnap csak 17.30-kor. Ki­emelt helyáron. Vörös Csillag Filmszínház: 19—21-ig. A sár­ga kaftán. — Mesesorozat. 15.30-kor. 19—21-ig. Szamuráj­háború. — Esti műsor. 22-én. A borotvás gyilkos. 25—26. Egészséges erotika. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Barcza Zsolt I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents