Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

1986. SZEPTEMBER 15., HÉTFŐ Már a jövő nyárra gondolnak Kotorják a Duna medrét Délben még melegen süt a nap, de a reggelek, az esték már hű* vösek: elszállt a nyár. Vége a strandszezonnak is, már csak a legel- szántabbak merészkednek bele a nyílt vizekbe. De már a jövőre, a kilenc hónap múlva újra beköszöntő következő nyárra gondolnak a Szigetcsépen és környékén tevékenykedő üdülőhelyi bizottság tag­jai. Regi vágyuk a szigetcsépi szabad strand kialakítása, területének rendezése. Tiszta víz — A Soroksári-Duna-ágnak ezen a szakaszán nincsen strand — mondja Oravecz Jó­zsef, a bizottság elnöke —, csak Szigetszentmártonban, a Nagy-Dunán. Egyébként a környező községek: Szigetúj­falu, Szigetcsép, Szigetszent- márton, de még Tököl lakosai is mind ide járnak fürdeni. Nagy gyárak is dolgoznak a közelben, például a Pest Vi­déki Gépgyár vagy a Csepel Autógyár — az ottani munká­sokat is beleszámítva több ezer ember számára jelenthet­ne ez a strand fürdési, pihe­nési. kikapcsolódási lehetősé­get. Ez az egyetlen hely, ahol még a tiszta víz utánpótlása is biztosítható, mert van for­rásvíz. A strand jelenlegi állapotá­ban meglehetősen lehangoló látványt nyújt: gizgazos, tör­melékes, mindenfelé eldobált szemétbe, üres üvegekbe bot- lik az ember. Egy tisztogatási akció során a gyerekek több mint ötszáz sörösüveget szed­tek itt össze. Az étkezési le­hetőségeket egyetlen kis büfé jelenti. A parton egyre veszé­lyesebben terjeszkedik a ná­das, növelve a víz szerves- anyag-tartalmát, ezáltal ront­va annak minőségét. — Egy megfelelő színvonalú strand kialakítása általános rendezési tervünkben is sze­repelt. A megvalósításnak ed­dig két akadálya volt: a víz­jogi engedély hiánya és a part mentén működő kecsketelep. Mostanra, örömmel mondha­tom, mindkét gondunk meg­oldódott. Az Országos Vízügyi Hivatal megállapította, hogy az itteni víz jó minőségű, és kotrással biológiailag és ké­miailag egyaránt első osztá­lyú vízzé tehető. Így megkap­tuk rá a hatósági vízjogi en­gedélyt. Parcelláznak — A helyi tsz kecsketelepé­nek környezetveszélyeztető hatásáról már többször tájé­koztattuk az illetékeseket. In­nen a szennyvíz ugyanis egye­nesen a Dunába folyt. A te­lepen augusztus elején tartot­tak helyszíni szemlét a Pest Megyei Köjál szakemberei, s megállapították, hogy az való­ban közegészségügyi engedély nélkül működik, s szennyezi a környezetet már hatodik éve. Így határozat született a kecsketelep felszámolásáról — máshol jelölnek ki erre terü­letet. A Köjál ezek után szin­tén hozzájárult a strand léte­sítéséhez, részletes előírásokat és útmutatást adva. Elhárul­tak az akadályok: a héten megkezdődik a meder kotrá­sa! A Ráckevei-Duna-ág nagy kanyart ír itt le, az így köz­rezárt kis félsziget változik át majd stranddá. Messzebb vas­tag törzsű nyárfák mutatják, merre halad tovább a folyó. Oravecz József lelkesen mu­tatja, hol látnak majd mun­kához a FOKA kotrógépei, hova terveznek hidat, és hol folytatódik a parcellázás, az új üdülőtelkek kijelölése. A környék már évek óta belterület és üdülőkörzet. A strand létesítését az üdülőhe­lyi bizottság terveztette meg, hiszen a kotrási anyagot le kell takarni, fásitani, füvesí­teni kell. Ez részben összefo­gással történik, de gllami tá­mogatást is kértünk hozzá. Természetesen különböző léte­sítményekre is szükség van. A vízjogi és a Köjál-engedély alapján a tanács kiadta az építési engedélyt: öltöző, tisz­tálkodó, szennyvíztároló és ét­terem épült itt. Magánvállalkozók Ezeknek az építményeknek a költségeit magánosok fede­zik, budapesti lakosok, a ké­sőbbi üzemeltetők. Ök már az idén tervezték megnyitni a vendéglőt. Ez a kiesett fél év nagy veszteséget jelentett nekik, mert már több százezer forintot beruháztak: megvásá­rolták a berendezéseket, a fagylalgépet például. De most, a végre megszerzett en­gedélyek birtokában elkezdik lerakni az alapokat, és amíg az idő engedi, építkeznek. Jö­vő nyáron már Szeretnék fo­gadni a vendégeket: ha min­den jól megy, májusban már ott fagylaltozhatunk! Mörk Leonóra A bírság már tervezett bevétel Zsebszerződéssel keltek el a telkek — Azt a kis palotát nézze! Azt mondják, százezer bírságot fizetett a tulajdonosa a tanácsnak. A szom­szédja is csak néhány ezerrel kevesebbet — mutat a szép kétszintes, luxuskivitelű nyaralókra egy kerékpáros asszony, aki látja, hogy a hétvégi telkeket nézem. S már karikázik is tovább. A „százezres” villa kertjében dol­gozgató férfi tanúja a megjegyzésnek, odajön a kerí­téshez. — Igaz, amit ez az asszony mondott? Valóban ennyi bírságot fizetett? — A férfi rábólint. — Miért nem kért építési engedélyt, hiszen ez ma­napság nem olyan bonyolult. dakeszi szép lankáin vagy a szigetszentmiklósi Buckán. — A helyzet úgy áll, hogy ezeket a magas építésrendé­szeti bírságokat már beépítjük a bevételi tervünkbe — mondja Tóth János, a Tápió- szentmártoni Nagyközségi Ta­nács elnöke. — De kalkulál­ják az engedély nélkül épít­kezők is. Pedig a jelenlegi helyzetet súlyosbítani szinte már lehetetlen, konzerválni pedig bűn. Vannak a strand környékén olyan telkek, ame­lyek valaha afféle nadrágszíj- parcellák voltak, ma pedig öt­hat víkendtelek van rajtuk, egymás mögött, bejárási le­hetőség, szolgalmi út nélkül. Még rágondolni' is rossz, mi lenne, ha a szomszédok össze­vesznének s az első telek tu­lajdonosa nem engedné át bir­tokán a többieket. Akkor bi­zonyosan a tanácsházára sza­ladnának igazságtételért. Olcsóbb a bérlet Ház az utca közepén — Nekem meg a szomszéd­nak, de itt a környéken leg­alább minden harmadik telek- tulajdonosnak ez nem hogy bonyolult, de egyenesen lehe­tetten lett volna — mondja minden indulat nélkül. — Az én telkem közepére valami szárnyaló képzeletű tervező utcát, a szomszédéra teret ter­vezett. Soha nem kaphattunk volna építési engedélyt. — Így viszont lehetetlenné tették, hogy a tanács meg­valósítsa a rendezési tervet, pedig az mindannyiuk ér­deke lenne. — Ezt a tervet soha az élet­ben nem lehetne kivitelezni. Legalábbis — szerintem — a tanácsnak az elkövetkező két­száz évben nem lesz annyi pénze, hogy kisajátítsa azokat a telkeket, amelyek áldozatul estek volna a tervező elkép­zelésének. Így maradhatna az örökös építési tilalom. Hát ezért kalkuláltam bele a nya­raló építésébe azt a harminc- százalékos építésrendészeti bírságot is. Ez a beszélgetés a tápió- szentmártoni termálvizű strand körül települt üdülő- területen zajlott, de készülhe­tett volna tucatnyi más Pest megyei településen is. Ott, ahol egy-egy meleg vizű strand építése, horgásztó létesítése hirtelen felértékeli a hajdani csekély értékkel bíró .mező- gazdasági zártkerteket. Bejárat nélkül A dolognak egyenes követ­kezménye, hogy a magánkéz­ben levő több hektárnyi terü­letet jobb esetben két-három- száz, rosszabban száz négy­szögölnyi vagy ennél is kisebb parcellára osztják. Hogy ad­hat el valaki egyszerre tizen­öt-húsz telket? Zsebszerződés­sel. Így nevezi a szakzsargon azt a tranzakciót, amikor az eladás úgynevezett osztatlan közösségben történik. Az elne­vezés más. a végeredmény ugyanaz. Az eladók mohósága nyomán utcák, bejáratok nél­küli kaotikus telekhalmaz jön létre. így történt ez a hatva­nas években Lakihegyen, Bu­— Mikor készült el a ren­dezési terv erre a területre? — Még az elődöm idejében, 1982-ben. A vaskos doku­mentáció — bizonyságul le­emeli a polcon porosodó irat­gyűjtőket —, kis híján ne­gyedmillióba került.. — És valóban használhatat­lan? — Mi tagadás, nem kímélte túlzottan sem a meglevő épü­leteket, sem a kialakult telek­határokat. Tény, hogy az utóbbi években ugrásszerűen * ........—it.....I I, me gnőtt az engedély nélküli építkezések száma. Az üdülő­övezetben százötven, a zárt­kertben harmincnégy épület készült így. Természetesen nemcsak át­tekinthetetlen és megközelít­hetetlen üdülőterületek van­nak a népszerű — o hajdú- szoboszlói gyógyvízhez hasonló összetételű — strand környé­kén. Az ezer hétvégi telek kö­zül kétszáz rendezett területen van. Ugyanis két éve a tanács osztott telkeket. Ez a terv lé­nyegesen jobban sikerült, mint a már említett. A szűz területen nem egyhangú, vál­tozatos utcamegoldásokkal, kis terek kialakításával való­ban szép övezet alakul itt. Szerencsésnek is mondhat­ják magukat azok, akik a ta­nácsi parcellákból kaptak, hi­szen csak töredékét fizetik a telek négyzetméteréért, mint a szabadforgalomban. Ma is het­venhét újabb telekigénylőt tartanak nyilván. Többségük­ben budapestiek, a külső ke­rületekben: Lőrincen, Rákos­csabán, Keresztúron lakók ér­deklődnek. Két éve a parcel­lázásból kilencmillió forint folyt be a tanács számlájára, ám ennek tetemes részét el­vitte a telekalakítás, az útépí­tés. Ismét parcelláznak — Rövidesen újabb huszon­kilenc parcellát adunk tartós használatba — folytatja az el­nök. — Keressük a lehetősé­geket újabb területek haszno­sítására és jó lenne mecénást találni, aki fantáziát látna a termálvizünkben. De a már kialakult kaotikus állapotok még sokáig szereznek nekünk nehéz perceket, hiszen az évekkel ezelőtt elrontott hely­zetet ma csupán regisztrálni tudjuk, és a megoldás csak kompromisszumok sorozata lehet. Móza Katalin Ünnepség a Bükkben Csapolás őskohóból Kohásznapot rendezett a hét végén a diósgyőri Lenin Kohászati Művek Lillafüred mellett, a garadnavölgyi ipa­ri emlék- és kirándulópark­ban. az újmassai őskohó szomszédságában. Drótos László, az LKM ve­zérigazgatója ünnepi beszédé­ben elmondta: a 16 ezer dol­gozót foglalkoztató nagyüzem­ben javítják a termelés szer­kezetét, az elavult, gazdaság­talan termékeket korszerű, jól eladható, magasabb feldolgo­zási fokon megmunkált ötvö­zött acéltermékek váltják fel. Felszámolják az elavult mun­kahelyeket, a matuzsálemi ko­rú berendezéseket pedig kor­szerűekre cserélik. Elsősorban a hazai feldolgozóipar, a gép­ipar igényeinek minél jobb kielégítésére törekednek, de részt vesznek a nemzetközi kooperációban is. A kohásznap további prog­ramjaként ünnepélyesen csa­poltak az újmassai őskohóból és beindították az egykori ko­vácsolóüzemet is. Jubileumi szám Három évtizeddel ezelőtt je­lent meg a Pénzügyi Szemle. A szakfolyóirat mostani, au­gusztus—szeptemberi össze­vont száma a jubileum jegyé­ben válogatást közöl az elmúlt harminc évben közreadott cikkekből. Az ország gazdasági fejlődé­sét. a pénzügypolitika módo­sulását folyamatában tükröző írások képet adnak a reform- gondolat megérlelődéséről, a gazdaságirányítás átfogó kor­szerűsítésének állomásairól, s a változásokat kísérő vitákról. A folyóirat közli az Ország- gyűlés nyári ülésszakán elfoga­dott, az ország 1985. évi költ­ségvetésének és a tanácsok 1981—1985. évi pénzügyi ter­vének végrehajtásáról szóló törvény miniszteri expozé­ját is. Hozzászólás cikkünkhöz Szegecsjegy a biatorbágyi viaduktért! Visszatérő téma lapunkban a biatorbágyi, haszná­laton kívüli völgyhíd rendezetlen helyzete. Ezzel fog­lalkozott egyebek között A viadukt sorsa lefelé ível cí­mű írásunk (1988. május 28.). Egy Biatorbágyról szóló másik cikkünk, amely Sokat töprengek: jól tettük-e? címmel jelent meg (1986. augusztus 20.F indította arra Bozó Emil budapesti olvasónkat, hogy papírra vesse gondolatait, javaslatait. Levele nemcsak azért aktuális, mert még mindig nincs döntés a viadukt sorsáról, ha­nem azért is, mert — mint szombati számunkban meg­emlékeztünk róla — éppen 55 esztendeje, 1931. szep­tember 13-án történt az a merénylet, amely ürügyet szolgáltatott a statárium bevezetésére. Megtudtam, hogy a völgy- hidat a MÁV már több mint A csecsemők és a delfinek Fájdalommentes szülés vízben A legtöbb kismama ma még igencsak meglepődne azon, ha a szülész-nőgyógyász azt tanácsolná neki, hogy gyermekét vízben hozza világra. Hát meg ahhoz mit szólna, ha az orvosa megpróbálná rábeszélni arra, hogy a szülés delfinek jelenlétében folyjon le? Mégis tény, hogy a vízben történő szülésnek egyre több híve van a Szovjetunióban, Franciaországban, az Egyesült Ál­lamokban és a skandináv államokban. A delfinek jelenlétének jótékony hatását pedig Igor Csarkovszkij szovjet professzor megfigyelései igazolják. — A vízben történő szülés mellett elsősorban az szól, hogy így elkerülhető a szülés okozta megrázkódtatás, a fáj­dalomérzés — mondotta el Igor Csarkovszkij a szovjet APN sajtóügynökségnek. — Sőt, alapos felkészítés után vízióén akár alvás közben is szülhetnek a kismamák. Régóta ismert, bár eddig az okát még nem sikerült meg­magyarázni, hogy a delfinek közelsége jótékony, nyugtató hatással van a nyílt tengeren úszó emberre. Csarkovszkij professzor és . intézetének munkatársai az emberek és a delfinek kapcsolatát vizsgáló kísérleteik során egyebek közt azt a több tudós által is han­goztatott feltételezést igyekez­tek igazolni, hogy a delfinek még megszületése előtt képe­sek megismerkedni a leendő emberkével. — Visszhangfel- íogó képességük révén a víz­Kapcsolat a magzattal A szovjet tudós, akinek a csecsemőkori úszásoktatással és a vízben történő szüléssel kapcsolatos kutatásai már szá­mos országban ismertek, né­hány éve azt vizsgálja, mi­lyen hatással vannak a delfi­nek a terhes anyákra és új­szülöttekre. Igor Csarkovszkij, aki jelen­leg a testnevelési kutatások­kal foglalkozó szovjet tudo­mányos intézetet vezeti, húsz évvel ezelőtt kezdte meg kí­sérleteit. Olyan állatfajtákat figyelt meg, amelyeknek egyes példányai vízben, mások szá­razföldön szülnek. Arra a megállapításra jutott, hogy a vízben születettek sokkal erősebbek és hosszabb életűek, mint a szárazföldön világra jöttek. Ezután látott hozzá az emberekkel végzett kutatásai­nak. ben úszó terhes nő hasfalán keresztül is kapcsolatba lép­nek a magzattal, és valami­lyen módon átadják neki ten­geri tapasztalataikat — állít­ja Csarkovszkij professzor. Alszik a tengerben E rejtélyes kapcsolat létét igazolja, hogy a delfinek a nyílt tengeren később is azon­nal megtalálják azokat a gye­rekeket, akik jelenlétükben születtek. Az egyéves Anyecs- ka, aki Csarkovszkij módszere szerint született, például nyu­godtan alszik a tengerben, még a nagyobb hullámokban sem nyel sohasem vizet, kát oldalán pedig delfinek vigyáz­nak rá... A delfinek közelsége azo­kat a leendő anyákat is meg­nyugtatta. akik addig féltek a tengertől. A delfinek általá­ban, de különösen a nősté­nyek, nagy érdeklődést tanú­sítanak a szülés iránt: körül­veszik a szülő nőt. élénken hangokat bocsátanak ki, mint­ha megvitatnák az eseményt. Ha az orvos túl mélyre eresz­ti le a vízben az újszülöttet — aki egyébként három per­cig is képes visszatartani a lélegzetét —, akkor a delfinek valamilyen módon megérzik, hogy pártfogoltjuknak ez nem jó, s orrukkal a felszínre emelik az újszülöttet, de az orvost is feljebb próbálják tuszkolni. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy az em­ber pszichikumának kialaku­lásában nagy szerepe van az élet első napjainak, sőt az el­ső perceiknek. Igor Csarkovsz­kij megfigyelései szerint a vízben született gyermekek kiegyensúlyozottak, közvetle­nek és jószándékúak, testi és szellemi fejlődésben általában túltesznek a szokványos földi körülmények között születeti társaikon. A vízben történő szülésnek mégis sok ellenzője van — s még több a delfinek jelen­létének a szülésnél. A kísérle­tek során tapasztalt jótékony jelenségekre ugyanis egyelőre nincs megalapozott tudomá­nyos magyarázat, nem tud­ják hogyan, miként hatnak a delfinek az ember tudatára. Csarkovszkij professzor mun­kássága iránt azonban egyre nő az érdeklődés, a közel­múltban az egyesült államok­beli Columbia Egyetem dísz­doktorává választották. Az ember javára A világon több helyütt vé­geznek delfinkutatásokat. Van ahol azon íáradoznak, hogy katonai akciók végrehajtására használják fel őket. Ha e ked- vés állatok valamiféleképpen ' az ember javát szolgálhatják, akkor inkább könnyítsék meg á szülést az anyáknak, mint a háborút a katonáknak. tíz éve véglegesen átadta Pest megyének — írja olvasónk. — A viadukt hosszú évek óta forgalmon kívül van, hiszen új, korszerű hídszerkezeten halad át a vasút. Ám az úgy­nevezett műtárgy átvételével nagy gondot is magukra vál­laltak a helyiek: évente két­millió forintba kerül a kar­bantartása. Bár megállnak Biatorbágyon a turistabuszok, és ott várja vendégeit a Via­dukt étterem is, más bevételi forrás ez ideig nem akadt. Évi kétmillió Az általánosságban ismert társadalmi munka itt nem le­hetséges a feladat jellegéből adódóan. A viadukt ugyanis veszélyes terület, még így, üzemen kívüli állapotában is. A fenntartás jó része korró­zió elleni védekezésből áll. A hagyományos társadalmi mun­ka tehát ebben az esetben a völgyhíd környezetének és a terepnek rendben tartását tar­talmazhatja csupán. A mű­tárgy további megóvása igen nagy feladat. Nem könnyű a hozzá való anyagiakat meg­teremteni és folyamatosan biztosítani. Megyeszerte is Nem vagyok az ügy szakér­tője. csupán szerény hozzá­értője — képesítésem vasút­építő és pályafenntartó tech­nikus, művezető-pályamester. Bár a hídszerkezettel kapcso­latos műszaki dokumentáció nem állt rendelkezésemre, is­mereteim alapján beszélgettem néhány kisvállalkozás vezető­jével. Válaszuk alapján ki­zárt, hogy megoldható lenne a fenntartása és karbantartása. Közismerten vannak úgyne­vezett téglajegyek, amelyeket különböző beruházások meg­segítésére értékesítenek, hogy abból biztosítsák az építke­zés költségeinek egy részét. Miért ne lehetnének a via­dukt esetében stílszerűen: szegecsjegyek? Az elnevezés­sel utalva a hídszerkezeteket összetartó szegecsekre. A je­gyen látható lenne például a viadukt képe, az évszámmal, stb... A szegecsjegyek meg­tervezése társadalmi munkája lehetne egyik megyei nyomda szocialista brigádjának. A je­gyek hitelesítéséről, sorszámo­zásáról a kibocsátó szerv gon­doskodna. Árusítása elsősor­ban a Viadukt étteremben és a völgyhídnál megforduló tu­risták körében történhetne, de terjeszthető és értékesíthető lenne megyeszerte. A befolyt összeget a viadukt további fenntartására lehetne fordíta­ni. Amikor majd az illetékesek döntenek a völgyhíd jövőjé­ről, ne csak a kevés hasz­not hozó hatalmas acélszerke­zetet nézzék benne, hanem történelmi múltunk egy külö­nös és intő memenióját is. Gondoljanak a vasúti kataszt­rófa áldozataira, és nem utol­sósorban azokra a kommunis­ta mártírokra, akik az 55 év­vel ezelőtti merénylet ürügyén bevezetett statárium vértanúi voltak. Társadalmi feladat Soraim megírásához bátorí­tást kaptam a Pest Megyei Hírlap idei, augusztus 20-i számában olvasott cikkből, amely Biatorbágv területi párt­vezetőségi titkárával közölt riportot. A bíatorbágyiak sze­retik falujukat és hajlanldók is dolgozni érte — olvastam a híradást. Végezetül úgy gon­dolom, a völgyhíd további fenntartása, megóvása nem lehet csupán a bíatorbágyiak gondja, a feladatot meg kell osztani és vállalni megyeszer­te. Sózó Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents