Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

198«. SZEPTEMBER 13., HÉTFŐ

5

*

Eszak-magyarországi kollégiumi napok

Politikai fórum Gödöllőn

Háromnapos találkozót tartottak az Észak- Magyarország városaiban található egyetemek és főiskolák kollégiumai Gödöllőn. A pénteken kezdődött és vasárnap befejeződött eseménysorozaton az Agrártudományi Egyetem vendégeként több mint hatszáz fiatal válogathatott a helybelikkel együtt az igen gazdag programból. Volt itt minden ezen a hétvégen: kiállítás és filmvetítés, diszkó és video, táncház és dzsesszteázó, sportversenyek és karatebemutató, fölléptek irodalmi színpadok és zenei együttesek, tartottak nép- művészeti bemutatókat, előadásokat a meszsziről érkezetteknek Gödöllőről, ankétot az értelmiség helyzetéről Magyarországon mindenkinek. Kiemelkedő eseménye volt a találkozónak a szombaton késő délután tartott politikai fórum, amelyen a fiatalok kérdéseire Faluvégi Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Varga-Sabján László, a Állami Ifjúsági és Sporthivatal helyettes elnöke és Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának titkára válaszolt.

Megalapozott tudás

A legtöbb kérdés gazdaságpolitikai természetű volt. A válaszokból kikerekedett az a kép, ami jellemző hazánkra e nem könnyű esztendő második felében. Megtudtuk, hogy az egy főre eső adósságállományt tekintve a szocialista országok között az első harmadban foglalunk helyet, az évi exporthoz viszonyítva kedvezőbb a helyzetünk. A törlesztés átütemezését továbbra sem kérjük. A hogyan továbbra válaszolva a Minisztertanács helyettes elnöke kiemelte a műszaki-technikai megújulást, s abban a fiatalok nélkülözhetetlen szerepét. Az a tény, hogy a jövőben mind több kulcspozícióba pályázattal kerülnek emberek, feltételezi a dinamikus, kockázatot vállaló, kezdeménye- zöképes egyéniségek előtérbe kerülését. Mivel ezek a tulajdonságok jelentős mértékben a fiatalokra jellemzők, nagyobb teret kaphatnak.

Ezek a tulajdonságok persze csak akkor érvényesülhetnek, ha megalapozott tudással párosulnak. A tudás és a tudás átadásának korszerűsítését szolgálja a felsőoktatás reformja. A felsőoktatásban dolgozók béremelésére vonatkozó kérdésre úgy szólt a válasz, hogy azok között tartják számon őket, akiknek a gondja a legégetőbb.

Talpon marad-e az ország? A kérdező az első félévi nehézségekre utalt, s a válasz szintén ezzel kezdődött. A mezőgazdasági termékek árának csökkenése, az aszály, Csernobil, a kávészámla, hogy csak néhányat említsünk, kedvezőtlenül érintette gazdaságunkat. Tapasztalhatók azonban kedvező fejlemények is. Néhány területen, a gép- és finomvegyiparban, az élelmiszerágazatban a várt jeljutási érték el. A dollárelszámolású export nagyjából az elképzelések szerint alakul, a szocialista országokba irányuló kiegyensúlyozott. Mindent egybevetve azt mondta Faluvégi Lajos, hogy talpon maradhatunk. Persze ha ezt csak kérdezik, s nem cselekszenek mindenütt, ha nyáron továbbra is szabadságra megy az

ország, december közepén pedig hozzálátnak a karácsonyi ünneplés és a szilveszterezés előkészítéséhez, akkor nem lesz könnyű, sőt.

Tennivaló akad bőven, még ott is, ahol joggal vagyunk büszkék eredményeinkre. Az egy személyre jutó baromfitermelésben túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, a tojástermelésben Hollandia mögött a második helyen állunk. Csak az a bökkenő, hogy a ráfordítás 30—40 százalékkal nagyobb az ottaninál, az állatok elhullása pedig háromszor annyi.

Érdekes volt tapasztalni, hogy a kérdések gyakran differenciálatlanok voltak, a válaszok éppen ellenkezőleg. Érthető, hiszen a feltételek, körülmények, a teljesítmények egy-egy ágazaton belül sem egyöntetűek. A kérdés például így hangzott: vissza- vonják-e az 1986-ra tervezett kutatási összegek egy részét. A válasz: általános intézkedés nincs, azt viszont megvizsgálják, hogy ahol nem tudták fölhasználni a kereteket, onnan ne vonják-e el. Vagy itt van a sokat emlegetett szabályozórendszer,

amelynek a stabilitása a fiatalok fórumán is fölmerült. Nem akarunk belemerülni a bonyodalmas kérdéskörbe, csupán azt említjük meg, hogy a Minisztertanács elnök- helyettese szerint is jó volna a nagyobb stabilitás, de akad1 nak területek, ahol túl szilárd a szabályozás, némely szektorban elavult tevékenységet tesz lehetővé,

A sport szerepe

Ennyit a gazdaságról, s most térjünk át más területekre. Varga-Sabján László a nemrég alakult Állami Ifjú1 sági és Sporthivatalról elöljáróban elmondta, hogy az nem az OTSH egyszerű utóda. Más a szerkezete, mások a feladatai. Ebben a struktúrában a diák- és a szabadidősport élvez prioritást. A legfontosabb cél a fölnövekvő nemzedékek egészsége. Valószínű, hogy az egészséges, erős generációkra építve, belőlük merítve az élsport is nagyobb teljesítményekre lehet képes.

A kábítószerezésre vonatkozó kérdésre elmondta, hazánkban az úgynevezett kemény drog nincs jelen. Szerencsére az ezzel kereskedőket sem érdekli a hazai piac. Körülbelül harmincezren vannak az országban, akiknek valami közük van a kábítószerhez. Az ÁISH programot dolgozott ki a megelőzésre, a szakemberképzésre, az utógondozásra. A hangsúly természetesen a megelőzésen van.

Az önállóság kérdései

A Nagy Imréhez érkezett kérdések közül kettőt emelünk ki. Az egyik a hallgatói érdekképviseletet, a másik a kollégiumok önállóságát firtatta. A KISZ Központi Bizottságának titkára kifejtette: alapelv, hogy az egyetemek, főiskolák demokratikus testületéiben mindenütt ott legyenek a fiatalok képviselői. Mindenki választhat és választható, függetlenül attól, hogy tagja-e valamilyen politikai szervezetnek. Az új jogszabály szerint a választások megszervezése állami feladat. Természetesen a KISZ ott van a demokratikus testületekben, s részt vállal a választások megszervezésében. A KISZ szerint az önkormányzat a kollégium gazdája, ám ennek formáját a helyi sajátosságok szerint kell kialakítani. Távlatokban elképzelhető a kollégiumok működése igazgató nélkül, néhány helyen rrfäf ma is majdnem jígy. van,

•••ánssflAem kétórás gödöllői fórum befejezéseként az Agrártudományi Egyetem kiváló ..címmel kitüntetett Nyisztor György Kollégiuma, valamint annak Heves megyei diákklubja Faluvégi Lajost tiszteletbeli taggá fogadta, akinek átadták az ezt tanúsító latin és magyar nyelvű okmányokat.

K. P.

Angol művészfantázia

A villányi szobrász alkolóteiepen az idén nemcsak egyéni alkotások születtek, hanem egy nagyszabású közös tereprendezéshez is hozzáfogott a nemzetközi művészcsoport. A szabadtéri alkotótelepen angol, román, magyar, francia szobrászok dolgoztak, a megkezdett munkát a résztvevők jövőre folytatják. A képen: Mary Kenny angol szobrász művével.

SZOT-tanácskozás

Művelődéspolitika

A Szakszervezetek Országos Tanácsa szeptember 18—19-én kétnapos értekezletet tart a kulturális, agitációs és propagandamunka kérdéseiről, a szakmák és az SZMT-k kulturális agitációs propaganda- titkárai, osztályvezetői és oktatási intézmény vezetői részére. A tanácskozás színhelye: a SZOT központi iskolája. (Budapest, II., Tárogató út

1-3.) _________

Ho

lland vendégjáték

Táncszínház

A Magyar Állami Operaház ad otthont október 3—9 között a Holland Táncszínház vendégjátékának. A Neder- lands dans Theater az első három napon Chávez—Kylian Tánckuckó, Landowsky—Du- ato Az alvajáró és Stravinsz- kij—Kylian A lakodalom című produkcióit, a második három napon pedig Martinu— Kylian Katonamise és Ravel —Kylian A gyermek és a varázslatok című táncjátékait mutatja be.

A Holland Táncszínház nem egészen 30 esztendős múltra tekint vissza: 1959-ben a tánc új kifejezési formáit kereső lelkes táncosok, koreográfusok alakították meg Caret Birnie irányításával. Az együttes rövid idő alatt a legjelentősebb nemzetközi társulatok közé. küzdötte fel magát.

Filmjeink a világban

Négy bemutató

Két magyar filmet vásároltak meg a közelmúltban külföldi filmforgalmazó vállalatok: Mészáros Márta Napló gyermekeimnek cimű filmjét a kanadai mozikban vetítik majd, Gaál István Orfeusz és Eurydiké című alkotását pedig egy ausztrál cég vette meg.

Jelenleg az olaszországi Darfo boario teremben nemzetközi filmfesztivál zajlik, amelyen bemutatják Böszörményi Géza Szívzűr című filmjét is. Ugyancsak Olaszország, Rimini ad otthont a íőiskolásfilmek fesztiváljának szeptember 25 és 27 között. A magyar főiskolásokat Kamon- di Zoltán Kiki és a hímek című alkotása képviseli.

Tv-FIGYELŐ'

Odessa. A világ nagy televíziós társaságai — az olyan hatalmasságok, mint például a londoni BBC — szoktak többnyire terjedelmesebb dokumentumfilmeket készíteni. Sok idő és még több pénz kell az efféle mutatványok rögzítéséhez, s az olyan kisebb intézmények, mint a budapesti, bizony híjával van amannak is, emennek is.

Mit cselekedjenek az ilyen szegényebb vállalatok, ha mégis, mindenáron az említett műfajban akarnak jeleskedni munkatársaik? Csak azt tehetik, hogy összevásárolnak egy csomó tekercset a mások által rögzített készletből, és aztán ezeket vágják össze, s illesztenek hozzá egy- egy saját forgatási! snittet, így olcsóbb is a végtermék, meg a rendező kézjegye sem hiányzik róla.

Valami ilyen recept szerint készült az Az Odessa-mű- velet című, szűk egyórányi látnivaló is, mely a rejtőzködő SS-ek titkos szervezetének a keletkezését, működését, a nagyvilágnak sok-sok sarkába elnyúló hálózatát mutatta be a minap. A ki tudja milyen raktárak mélyéből előhalászott kockákhoz a magyar tévések — élükön Székely Ferenc riporterrel és rendezővel — tulajdonképpen csak három interjút társítottak hozzá, ám ezektől a kér- dezz-felelektől az egész elegy mégis sajátosan egyéni fazont, egy Made in Szabadság tér jellegjegyet kapott.

Simon Wiesenthal, a Zsidó Dokumentációs Központ bécsi székhelyű igazgatója, de még inkább A sakál napjának londoni illetőségű szerzője, Frederick Forsyth, a legjobban pedig á magyar származású, caraeasi magándetektív, Elmér Szabó, alias Szabó Elemér ugyanis rendre olyan vallomásokat tettek a gonoszán csalóka nevű Odessa irányítóinak igyek- véséről, ami igazán újdonságszámba ment, alkalmasint pedig szenzációként hatott.

Ennek a három személyiségnek a megnyerésével nyert csatát tehát a budapesti gárda! Meg ugyanígy azzal is, hogy az egész felgöngyölités hangnemét olyan tárgyilagossá, tényszerűen higgadttá igazították. Noha, a nagyon jogos indulatok, ellenérzések — sőt a keserű dühök — igazán felfakadhattak volna a tömeggyilkosokról szólván, ez a hevesség mindvégig távol maradt, és helyébe a történészek oknyomozása, elemzése lépett. S tulajdonképpen ez a visszafogottság tartotta ébren az előfizetők figyelmét a késői órán; a csendes beszéd gondolkodtatott, figyeltetett. Az eklézsia ugyan tényleg szegény, de íme a példa: készülhet azért kedvünkre való vizuális étek.

Családi kör. Hogy valóban mennyire lelapult a dramaturgiák, szerkesztőségek és a stúdiók gazdáinak a bukszája, az leginkább abból látszik, hogy igencsak megritkultak az önálló televíziójátékok. Hol van már az a boldog kor, amikor szinte minden héten tövavonult a képernyőn egy-egy s.k. szignójú sztori?! Mostanság bizony hosszú dekádok is eltelnek, amíg egy ilyen mese a szemünk elé kerül.

Hogy, hogy nem, az Iskolatelevízió mégis ki tudja gazdálkodni a Családi kör tanmeséinek forgatási költségeit. Jut forintja elegendő a megíratásra, a népes színészcsapat gázsijára — egyszóval mindarra, ami egy ilyen ki- poentírozott famíliához kell. Mindemellett a valamennyi alkalommal beinvitált pszichológus szakértő fáradságát szintén meg tudják köszönni.

Olcsó szellemeskedés lenne most azt javasolni, hogy a másutt elfogadott forgató- könyveket adják oda Kelemen Endrééknek, majd ők előteremtik a rávalót. .Hanem az esetleg mégsem lenne valami egetverő csacskaság, ha ennek a vissza-visszatérő sorozatnak az éppen esedékes jelenetsorát előbb minden megállítás, belebgszélés nélkül tennék adóra — így azok szemlélnék, akik a jói ki- esztergáit, mai témájú familiáris kalamajkákra kíváncsiak —, a mérlegelés viszont csak külön és utána következne. így a nézők kapnának egy tévéjátékot, a lélektani szemináriumon pedig csak azok vennének részt, akik kifejezetten akarnak. Az ilyen szűkös időkben talán még egy efféle kósza tippen is el lehetne rágódni...

Akácz László

Eszmei, cselekvési egységben

Lakatos Ernő könyve az agitáció időszerű kérdéseiről

A változások korát éljük. Ami teg** nap még új és jó volt, az mára elavultnak hat. A gazdasági-társadalmi életben is gyorsan változnak a körülmények. a módszerek. Szükség van tehát a jó tájékozottságra, a politikai, gazdasági ismeretekre és az együttes cselekvésre. Hogyan tudjuk azonban befogadni az újat, a jövőt? Ez sokat vitatott téma. Mit lehet tenni, hogy az emberek felismerjék a változás szükségességét és magukévá tegyék az új módszereket. Milyen elvi alapról politizáljunk, fogadjuk el az újat? A pártnak van világos, közérthető programja, elképzelése a jövőről. Ahhoz, hogy magunkévá tudjuk tenni ezt a politikát, szükség van az emberek meggyőzésére. Vagyis meg keil velük ismertetni a párt politikáját, a jó módszereket, amelyet maga az élet kíván meg.

Milyen legyen ez az agitáció, propagandamunka? Erre próbál választ adni könyvében Lakatos Ernő, pártunk Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának vezetője. A kötetet a Kossuth Kiadó jelentette meg a Meggyőzés az egységes cselekvésért címmel.

A kötet tartalmazza azokat az írásokat és interjúkat, amelyeket a szerző különböző lapokba írt, illetve különböző lapoknak adott, valamint néhány előadását. Egybegyűjtve teljes képet kapunk a párt agitációs és propagandamunkájáról, arról. hogy a párt milyen elvi alapön fejti ki véleményét az időszerű politikai munkáról. Az ideológiai munkák célja — mondja égyhelyütt Lakatos Ernő — a párt eszmei-politikai egységének erősítése, befolyásának kiterjesztése, az ellenséges nézetekkel szembeni tudatos kiállás intellektuális bázisának gazdagítása, az Önálló eligazodáshoz szükséges feltételek megteremtése. Célunk eléréséhez gondosan számba vesszük azokat a gyengeségeket is, amelyek akadályozzák ideológiai munkánk erőteljes kibontakoztatását. Elengedhetetlennek tartjuk a politikai-ideológiai érzékenység, a reagálókészség, a vitakészség fejlesztését.

E gondolatokhoz tartja magát Lakatos Ernő, amikor kifejti véleményét az említett kérdésekben. Nem marad meg pusztán csak az ideológia vagy az agitáció síkján, van mondandója a gazdasági fejlődésünkről, a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről. csakúgy mint a műszaki fejlesztésről, a társadalmi haladásról, az ideológia, a köztudat, a közélet formálásáról. Természetesen mindegyiket az agitáció, a propaganda, az ideológia oldaláról közelíti meg. Véleményt formál a politikai agitáció vonásairól is. Hangsúlyozza, hogy a kommunista pártoknak egyik fő eszközük a harcban, munkájukban mindig az emberek meggyőzése. megnyerése, a tömegek közötti politizálás, az agitáció volt. Ma sincs másképpen.

Egyik beszédében pedig azt mondta el, hogy történelmi ismeret, történelmi tudat nélkül nem tudjuk igazán megismerni a mai valóságot. Ezért szükség van múltunk jobb megismerésére, a történelmi tapasztalatok birtokbavételére. Egy másik felszólalásában viszont már a gazdaságfejlesztés segítésének a formájáról beszélt, hangsúlyozta, hogy az agitáeiónak. a propagandamunkának lépést kell tartania gazdasági fejlődésünkkel. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a jövőben az agitációs és propagandamunkában nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szocialista erkölcsi normák betartását elősegítő tudati nevelésre. A propaganda határozottan álljon ki és bizonyítsa, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében olyan társadalmi környezetet kell teremteni, olyan gazdasági kényszert kell kialakítani, amelyben szükségszerűvé válik a gazdálkodás eredményességét növelő módszerek bevezetése, az erőforrások ésszerű és takarékos kiaknázása, a jövedelemteremtő képesség biztosítása.

Nem kerül meg olyan kényes kérdéseket sem, mint a nyolcvanas évek kapitalizmusa. Ezzel kapcsolatban egy elméleti tanácskozáson kifejtette: nem elég hajtogatni, hogy a kapitalizmus túlhaladott rendszer, szüli a burzsoáziát, reakciós, imperialista, hanem reálisan kell értékelnünk. Nem szabad abba a hibába sem esnünk, mint egyesek teszik, amikor túlbecsülik a kapitalizmus tartalékait, lehetőségeit, figyelmen kívül hagyják a belső ellentmondásokat és a külső korlátokat. Vagyis reálisan keil értékelnünk, miközben gazdagítani és reálisabbá tenni a szocializmusról kialakult felfogást a közgondolkodásban.

Külön írásban foglalkozik a sajtómunkával. Hangsúlyozza, hogy a tömegtájékoztatásnak nagy szerepe van az emberek meggyőzésében, a közvélemény formálásában. A jó tajákozta- tás legfőbb alaptétele: a nyugodt lelkiismerettel vállalható, képviselhető politika adott. Semmilyen akadálya nem lehet annak, hogy a fő irányvonal következetesen érvényesüljön a sajtópolitikában. S mindehhez hozzáteszi: nem a tömegtájékoztatás mozgatja a világot, de gyorsíthatja vagy fékezheti az előrehaladást. Gyorsíthatja, ha mel- léáll mindannak, ami előrevisz — fékezheti, hogy minden dolognak csak a fonákját mutatja meg. Ha elkedvetlenít, ha szürkít és lehangol.

'JTehát a szerző az 1983. és 1986. köx zötti válogatott írásaival, előadásaival értékes segítséget, érvanyagot nyújt a propagandistáknak, s mindazoknak, akiket érdekel a közvélemény formálása, a párt eszmei-politikai egysége, akik keresik a meggyőzés, a tömegek közötti politizálás korszerű módszereit, agitációs vonásait.

Gáli Sándor