Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA jpati-z*..;. _________________ __________________ . XX X. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT A felvásárló álláspontja Hogy ne vágják ki a fákat | Augusztus 30-i és szeptember 1-jei lapszámunk- | ban kétrészes riportot közöltünk a kiskertekben meg- í termeit zöldség és gyümölcs felvásárlási és értékesítési § gondjairól. A cikkekben olyan csemői gazdák szólaltak ^ meg, akik nevüket adták az elhangzottakhoz. Hiszünk a ^ véleménycsere hasznában, ezért hallgattassák meg a ^ másik fél is! Következzen tehát a Dél*Pest Megyei ^ Áfész, a felvásárló álláspontja. A párbeszédet nem te- § kintjük lezártnak, várjuk a kistermelők hozzászólásait. Egy olyan mezőgazdasági környezettel rendelkező tele­pülésen, mint Cegléd, nem közömbös a helyben megter­melt áru sorsa. E fontos kér­dés ezért lényegesen nagyobb körültekintést, információ- gyűjtést érdemel annál, mint ahogy a cikk tette. Az általá­nos elemzés mellett pedig a hatásos részletkérdések való­sághű megjelenítése sem el­hanyagolható kívánalom. Kiindulópontunk, hogy a termelő termeljen, a kereske­dő kereskedjen. A karosszék­ből régen fel kellett kelni ah­hoz, hogy az évi 800 vagon terménynek piacot lehessen találni, mivel a város kör­nyéke nem jelent felvevőpia­cot ilyen tömegű árunak. Né­hány konkrét adat a szóban forgó terményekről: Idén ed­dig 48 vagon szilvát és 22 va­gon nyári almát vásároltunk fel 7,60 Ft/kg és 4,80 Ft/kg átlagáron, 1985-ben szilvából 26 vagonnal, nyári almából pedig 8 vagonnal vettünk át. Összehasonlításként érdemes egy adatot mérlegelni, a ceg­lédi piacon 1986-ban 0,8 va­gon szilva és 3 vagon nyári alma jelent meg felhozatal­ként a piacstatisztika szerint. Az áru tömege tehát e cik­keknél is és a sokszor emle­getett téli almánál is azt dik­tálja, hogy zömében nagy fel­vevő szervekhez kell eljutnia, olyanokhoz, mint a Hunga- rofruct, a Konzervgyár, az Agroskála nagyvásár- telepi elosztója, mivel a bolti terítés csak 5 százalékát teszi ki az értékesítésnek. Termé­szetesen e tevékenységre is érvényes, hogy a jó kondí­ciókkal megkötött kis üzle­tek is kell, hogy javítsák az eredményességet, tehát nem intézhető el egy kézlegyintés­sel egy jászsági vagy dunán­túli piaci információ. A piackutatás természete­sen előtte kell, hogy járjon a felvásárlási időszaknak, napi nyelvre, módszerre kell le­fordítani az irányított, szerve­zett felvásárlást. Az igen sok­színű, sok szektorú zöldség- és gyümölcspiacon mindenki­nek újra kell tanulnia ezt, mivel a területi korlátok visszaszorultak, a közvetlen termelői—felhasználói kapcso­lat általánossá vált. A felvá­sárlás pedig a nyereségorien­tált gazdálkodás része. Már nem puszta kötelességből kell végbemennie, hanem a jöve­delmezőség jegyében. Ennek egyik fontos tényezője áron­ban hosszú távon a fent fel­soroltak mellett a korrekt kereskedés, ezért meg kell cáfolnunk néhány „pohár melletti” legendarészletet. Az átvétel általános szü­neteltetésére utaló feliratot nem alkalmaznak a telepek — főként Csemőben —, csupán ütemezni kell a továbbszállí­tás miatt az áru átvételét, ami időnként megkíván ter­mészetesen bizonyos türelmi időt. A kamionok üresen szok­tak a telepre érkezni, s ott rakják meg őket — idén lé­almával. A különböző külső piacokra járó közismert kis­termelők árujuk zömét az áfész felvásárlótelepén érté­kesítik, néhány esetben a si­kertelen piaci terítés után. A védőárakat természetesen nem az áfész, hanem az Or­szágos Anyag- és Árhivatal adja meg esztendőnként. A szamócát az áfész a kon­zervgyár részére vásárolja fel, mivel az üzletek közvetlen fel­vásárlásból biztosítják kínár latukat. Emiatt a konzervgyár által meghatározott 20—23 Ft/kg árból kiindulva alakult ki az említett 18—21 Ft/kg felvásárlási ár. „Hogy ne vágják ki a fá­kat’’ — ennek érdekében mit lehet tenni? Kényszerpályára van-e terelve az almatermesz­tés? A kecskeméti „Hírős na­pokon” megjelent Cegléd környéki gyümölcsök bizo­nyították, hogy lehet termel­ni olyan kiváló minőségű árut, amely bármely piacon megállja a helyét, és a gaz­dák ismerik is ennek a titkát, a megfelelő technológiát. Azt azonban ők is tudják, hogy ami a cefrébe sem jó már, azt az áfész sem tudja átven­ni és értékesíteni. A bonyolult — a lánckeres­kedelem hullámverései közt hányódó — zöldség-gyümölcs­piac kálváriáját sokszor tag­lalták a sajtóorgánumok. Nem mondhatja el magáról egy kereskedelmi szerv sem, hogy a múltban megszokott mód­szerrel stabil hátteret nyújt a kemény munkával folyó termelői tevékenységnek. Kell a megfelelő időben adott irá­nyító szó, a valóságos termel­tetés, a jó irányba terelt ül­tetvénytelepítés. A megújulás. Ezt azonban nem legendák alapján, hanem a valóság korrekt, kritikus elemzésével lehet megoldani, amelyet kí­vülről is bármikor készség­gel fogadunk. Nekünk is ar­ra kell törekednünk, hogy itt se vágják ki a fákat. Sárik Jánosné, a Dél-Pest Megyei Áfész ügyvezető igazgatója Az elmúlt bajnoki évben, a megyei ifjúsági bajnokságban a Ceglédi VSE és a Dunakeszi futott versenyt az első he­lyért. A ceglédiek 41 pontot szereztek, s végül fölényesen, három ponttal előzték meg a dunakeszieket. A mostani bajnokságot — a sorsolás szeszélye folytán — rangadóval kezdték a baj­nok vasutasok, a második he­lyezett látogatott Ceglédre. A CVSE nyert, s megszerezte mindkét bajnoki pontot a következő két összecsapáson is. Ceglédi VSE—Dunakeszi 4-2 (2-0) A hazaiak az utolsó tíz percre lazítottak, enélkül még nagyobb különbségű is 'ehetett volna a jó játékkal kivívott, nem várt fölényes győzelem. Góllövők: Szabó (3), Kor- pácsi. Jók: Báró, Nagy, Szabó, Szakter, Gyikó. Előhűtő - novemberre Novemberben állítják majd fel Pécsett a Mezőgép ceglé­di gyárának dolgozói a Baromfifeldolgozó Vállalat részére azt az előhűtőt, amelynek vázszerkezete Cegléden készül. Az elektromos berendezéseket egy budapesti szövetkezet gyártja, de a generálkivitelező a ceglédi gyáregység (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Nem gyógyszerész lett Ha az új könyvtár elkészülne... Jakab Béláné, a városi könyvtár igazgatóhelyette­se nemrég vehette át a Szo­cialista Kultúráért kitünte­tést. Nevét és munkásságát megörökítették a ceglédi mű­velődés aranykönyvében. — Amikor megkerestem önt, hogy mikor érne rá erre a beszélgetésre, akkor kicsit el­képedt, és szelíden tiltakoz­va azt mondta: — Jaj, csak azt ne! A könyv­tárról örömmel mesélek, de magamról... — Miért? — Mert semmi érdekeset nem tudnék mondani... És gátlásos vagyok. — Én is. (Felnevettünk.) — Akkor mi lesz ebből a beszélgetésből? — Remélem, hogy jó dolog, amit egyikünknek sem kell szégyellnie — feleltem. Itt va­gyok. Amint látja, nincs ná­lam se papír, se toll. — Magnó se? — ugrat cin­kosan mosolyogva. — Az se. Mivel nem a sza­vait szeretném lejegyezni, ha­nem a mögöttük levő embert megismerni. Kezdhetjük? Fi­gyelem, csapó ...! Felvétel indul... Mindig erre a pá­lyára készült? — Öh, egyáltalán nem. Érett­ségi után az albertirsai gyógy­szertárba kerültem, ahol asz- szisztensként dolgoztam. Per­sze, ehhez el kellett végeznem egy tanfolyamot. Kedveltem a munkámat, de lassan eljutot­tam oda, amikor már többre vágytam, nagyobb feladatok­ra. A kollégáimmal remekül megértettük egymást. Igazán jól éreztem ott magam. Csak sajnos nem volt arra lehető­ség, hogy továbbtanuljak, mert a gyógyszerészegyetemen nincs levelező tagozat. Közben szól­tak, hogy a könyvtárban — amely egyetlen szoba volt a régi albertirsai művelődési házban — volna állás. — Örömmel mondtam igent. Mindig is vonzott az iroda­lom. Diákként elég gyakran szavalgattam, sőt még hege­dültem is egy-egy iskolai ren­dezvényen. Otthon, a mai szemmel nézve szerény, talán 150 kötetes könyvtárunk le­hetett. Szüleim szerettek ol­vasni, s ez meghatározó volt. erősen hatottak rém. Édes­apám foglalkozott zenével is, és igen ügyesen. Több hang­szeren játszott. Idősebb korá­ban tanult meg például orgo­náim. — Tőle örökölte az ambí­cióját? — Mindkettőjüktől. Édes­anyám is nagyon tevékeny asszony volt. Nos, jelentkez­tem Debrecenbe népművelés­könyvtár szakra, amit 1969- ben végeztem el. Közben nemcsak álmodozhattam az új könyvtárról, hanem annak előkészítő munkálatainál, és beindításakor is aktivizálhat­tam magam. Hogy mégsem maradtam ott, nagyon egy­szerű az oka: férjhez men­tem. Cegléden a gyermek- könyvtárban éppen megüre­sedett egy hely. Ez a váltás Ceglédi VSE—Dány 7-0 (1-0) A ceglédiek teljesítménye a második félidőre ugrásszerűen feljavult, mely fölényes győ­zelmet eredményezett. Góllövők: Szabó (3), Gyikó (2). Szakter (2). Jók: Nagy, Darázs, Kecske­méti, Szabó, Szakter, Gyikó. Ceglédi VSE—Göd 5-1 (2-0) Tartja jó formáját a CVSE, nem tudta megszorítani a Göd sem. Góllövők: Vigh K. (2), Sza­bó, Farkas, Dervaderics. Jók: Darázs. Nagy, Derva­derics, Szakter, Farkas. A három mérkőzésen a CVSE általában az alábbi összeállításban játszott: Bá­ró — Édes, Nagy, Darázs, Kecskeméti — Korpácsi, Der­vaderics, Szabó — Szakter, Farkas. Gyikó. Szóhoz jutott még Boda (kapus), Vágó, Vigh K., Vigh J, Fekete. Csű­ri. __________ szakma i szempontból is elő­nyös volt számomra. Átjöttem, s azóta itt dolgozom. — A könyv mit jeleni az ön számára? — Több dolgot. Munkaesz­közt, kikapcsolódást, feltöltő­dési. — Hosszú évek óta mindig közöttük él, szinte bezárják. Van olyan, amikor unja a könyveket? — Elég gyakran. Mielőtt még félreértene. Akkor tá­mad ez az érzésem, amikor egyik raktárból a másikba kell hordani őket. Most a gyermekkönyvtárba ... innen oda ... Sajnos nem a legjob­bak a körülményeink, kevés a hely. A költözködésnél a könyv csupán tárgy, és nem azért vesszük kézbe, hogy gondolatokat közvetítsen, él­ményt adjon, érzelmeket han­goljon bennünk. Súlyos, és fárasztó cipelni, ezért ilyenkor szörnyen unom. Különben so­ha. — Ne haragudjon meg ér­te. Akinek valamilyen könyv­re van szüksége, annak egyik könyvtár olyan, mint a másik. Tehát tudja a katalógusszá­mot, kedves, udvarias, és se­gít, ha kell. Szóval a munká­jukat nem lehet teljesítmény­nyel mérni, ön szerint miért kapta a kitüntetést? — Azt hiszem, erre igazá­ból a főnököm válaszolhatna. — De én öntől szeretném hallani. — A kívülálló talán csak azt látja, hogy bejön az olva­só, mi ott ülünk, kedvesek vagyunk, mosolygunk. Átvesz- szük, vagy éppen kiadjuk a könyveket, és semmi több. Holott azért igen komoly hát­térmunkát is végzünk... (egy hölgy lép be, iratokat ad át aláírásra), mint ez. Renge­teg az egyéb teendő: szerve­zés, anyagok rendezése, ho­gyan fejlesszük a könyvállo­mányt, a beérkező kötetek feldolgozása ... nem sorolom tovább. — Mit gondol, szerelik a kolléganői? Tv,d,pm. ezt meg tőlük kellene megkérdeznem. — Partnerüknek tekintenek. Van egy elképzelésem, amit szeretnék megvalósítani. El­mondom nekik, s ők is adnak ötleteket, a végén összeáll, ki­alakul a kép. Ha nem szeret­nének, akkor ez nem így len­ne. — A kudarcon hogy tud túllépni? — Elég nehezen. S ha vala­ki segíteni akar olyankor, an­nak mindig örülök. — Nem veszi tolakodásnak a segítséget? — Ha a közeledés őszinte, akkor nem. S azt már az ele­jén meg lehet érezni, hogy ki nem akar beosanni, — És ha nem megy vala­mi? Meghátrál? — Nem. Mérlegelem az esélyt, a lehetőségeimet. Ha be­látom, hogy nincs értelme va­laminek, másik útra lépek. — Könnyű önt megbánta­ni? — Nagyon. A legkisebb ap­rósággal is. Túl érzékeny va­gyok. Tudom, nem szabadna annak lennem. De mit te­gyek, ilyen az alkatom. Vi­szont hamar felejtek, elég hozzá egy mosoly. — És ön könnyen bánt mcQ másokat? — Tudatosan soha nem te­szem senkivel. Ha rájövök, hogy megbántottam valakit, igyekszem mindjárt kiengesz­telni. — Kiegyensúlyozott ember­nek tűnik. — Valóban az vagyok. — Egyébként hogy él? — Véletlenül sem panasz­nak szánom. A férjem mun­kája és az enyém, kapcsoló­dik egymáshoz. Elég gyakran előfordul, hogy a hét vége nem a mienk, mert rendez­vény van, s ott kell lennünk, így ritkábban jut idő a ba­rátaink számára. — A könyvön kívül mi ér­dekli? W — A színház és a zene —• az igényesebb könnyűzene is. Csak kevés olyan szabad es­tünk van, amit erre szánhá­tunk. — Milyen céljai vannak még? — A legfontosabbat mon­danám. Szeretném, ha az új könyvtár még az én időmben elkészülne, s akkor és ott, mi­nél többet tehetnék. — Ne vegye udvariatlanság­nak, hogy nem ezzel a kérdés­sel kezdtem. Hogy érzi magát, mint új kitüntetett? — Köszönöm, jőí Fehér Ferenc Vitéz László Szeptember 23-án 15 óra­kor a Kossuth Művelődési Központ színháztermében Ke­mény Henrik mutatja be gyer­mekműsorát, Vitéz László címmel. Még használható karbantartási anyagokat háztartási hűtőgépeket bolti polcokat pultokat állványokat olajkályhákat olajoshordókat dekorációs anyagokat és még sok más egyéb anyagokat ©lesén kiárusítunk a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat központi raktárában. Cím: Cegléd, Baj'csy-Zs. út 27. Nyitva: október 21-étől 24-éig, 7 órától 14 óráig. A helyszínen azonnali ügyintézés. Várunk magánszemélyeket és közületeket. Cegléd és Kornyéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) U. L. Ifjúsági labdarúgás Jól rajtolt a bajnok

Next

/
Thumbnails
Contents