Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Karikás Frigyes iskola A betegséget csak színlelték Az ügynek nem lett diplomáciai következménye Vidám társaság, örömtől su­gárzó arcok. Még mindig a nagy élmény hatása alatt. Egy­más szavába vágva mesélik, hogyan utaztak, mit ettek, és persze a lényeget, a verseny feladatait. És milyen sokat kellett várniuk az eredmény- hirdetésre, ahol végre meg­tudhatták, hogy ők, a Gö­döllői Karikás Frigyes Általá­nos Iskola tíz tanulója har­madik helyezést ért el a zán- kai országos elsősegélynyújtó versenyen. fiz elkért váza Cservényné Papp Gabriella Vöröskeresztes tanárelnök az előzményeket ismerteti. Hosz- szú. kitartó munka eredménye ez a mostani díj. Ezzel is si­került bizonyítani, hogy a vö­röskeresztes munkát már gyer­mekkorban meg lehet szeret­tetni. A sikert csak jól felké­szült oktatóktól lehet elvárni, folyamatos gyakorlással. Az , iskola csapata pedig megtalál­ta a legjobb segítőtársat Ze- b*#vX Károly mentőtiszt személyében. A diákok érdek­lődését látva az utánpótlással sem lesz gond ebben az in­tézményben. Az elméleti is­meretek elsajátítása mellett 'lehetőségük van a rutin meg­szerzésére is. Á tanárnő büsz­kén sorolja fel a 6—8. osztá­sos tanulókból álló bronzér­mes csapat, tagjainak nevét. Támba Olivér, Szabó Loránd, Hatlaczki Zoltán, Hatlaczki Beatrix, Mácsár Gyula, Hen- key Győző, Máthé Attila, Hat- házy Attila, Hatházy Csaba és Jámbor Zoltán. Támba Olivér csapatkapi­tány arról beszél, hogyan sze­rettette meg velük Zebegnyei Károly az egészségügyet. Any- nyit tanultak tőle, hogy a te­rületi vetélkedőn, számukra is meglepetésként, egy pont hí­ján a maximumot érték el, így lettek elsők. Őszintén be­ismeri, ekkor egy kicsit el­bízták magukat, magabiztosan indultak a megyei seregszem­lére. Ennek a versenynek van egy külön érdekessége, ugyan­is a helyezésért kapott díj még mindig nincs a birtokuk­ban. A 10 pont különbséggel mögöttük másodikként végzett érdiek elkérték a vázát, hogy megnézzék, és aztán vissza sem adták. Az ügynek nem lett diplomáciai következmé­nye, a gyerekek elrendezték szépen maguk között. Hosszú volt az út a zánkai táborig, az országos verseny színhe­lyéig. A vonaton jobban meg­ismerték egymást, kibékültek a vetélytársakkal, hamarosan az iskola vitrinjében díszeleg majd a nyeremény. Fáról leszedd A társaság többi tagja ed­dig úgy-ahogy csendben volt, csak egy-egy szóval nyilvání­totta véleményét. Zánkához érve azonban már mindenki egyszerre beszél. Több oldalról hallhatjuk a szombati érke­zés, elszállásolás történetét, ki mikor vállalt ügyeletet. A tit­kárt már vasárnap elhívták egy tájékoztatóra, aminek ret­tenetes izgalom lett a vége. Ekkor jelentették be nekik, a .kö.y.etkgző, nap , r^jtiioz _ állnak az ország legjobb úttörő első­segélynyújtóival. A közbeszólásokból kihá­mozhattuk azt is, ez a ver­seny más volt, mint az ed­digiek, ilyet soha nem csinál­tak. Mindjárt az első forduló­ban mentőláda nélkül mehet­tek csak o kárhelyre, ahol egy Wartburg személygépkocsi Volkswagen mikrobusszal üt­között össze. Az imitált bal­esetnél tizenketten sebesültek meg, volt dolguk bőven az ifjú vöröskereszteseknek a bordatörött, nyílt lábszártöré- ses sérültekkel, ütőeres vér­zést is kellett elállítaniuk. Olivér a törött kezű személy kezelését egy bottal és a nyak­kendőjével oldotta meg. A második feladatban a ke­vés mentős partnerei voltak, segítettek nekik megállapítani a bajt, velük együtt látták el a sérülteket. Itt már gézt is használhattak. A harmadik menetben sűrű erdőben talál­tak rá a segítségre szoruló betegekre. Akadt közöttük olyan is, aki egy fán törte el a karját, nem volt könnyű leszedni onnan. Végezetül visz- szájára fordult a helyzet, most ők szimulálták a különféle betegségeket, hasi sérülést, bokaficamot, csigolyatörést. Utólagos megállapításuk sze­rint ezt élethűbben is tehették volna, hiszen a tíz pont he­lyett kapott hétnek a hátrá­nyát észrevehették az ered­ményhirdetésen. Az aranyér­mes csapat hetvenöt ponttal lett az első, a gödöllőiek a há­rommal kevesebbért már csak bronzérmet szereztek. A csoport legfiatalabb és egyetlen lánytagja Hatlaczki Beatrix. Kérdésemre, hogyan fértek össze a kilenc fiúval, Szabó Loránd válaszolt: — Nem volt nehéz. Először is, mert elvitték imitálni, másod­szor pedig azért, mert külön épületben lakott. — Bea is könnyen kijön a fiúkkal: — Bírok velük, mert aránylag rendesek, nem parancsolnak nekem, és a testvérem is köz­tük van. Egyetlen panasz A csoport tagjai elsősegély- nyújtásban többet nem ver­senyezhetnek, de lelkesedésük nem szűnt meg. Ebben a tan­évben csecsemőgondozásból próbálják ki tudományukat. A sikeren felbuzdultak, kedvvel végzik az egészségügyi mun­kát. Egyetlen panaszuk azon­ban mégis elgondolkodtató. Az érdiek tizenötödikek lettek, jutalmul többnapos kirándu­lásra viszi őket iskolájuk. A bronzérmes csapat tagjai­nak pedig senki egy szóval nem mondta még: szép volt. Jiűk! Báskai Erzsébet A z idei szárazság megvisel­" te kertjeinket. A gödöllői homokos talaj pedig mindig is több nedvesség után áhítozott. Általában a kiadós esőzések sem ártottak a kertben lévő veteményeknek. Amikor vol­tak. Mostanában azonban (az utóbbi években) igencsak el­kerüli e tájat az esőverés, s ha felhők úsznak is át az égen, azok másutt, a környé­ken záporoznak. így aztán csak kémleltük az eget, vagy háromszor lehettünk a nvá­ros elégedettek, mert hullott a csapadék, s az ásónyom mélységéig szomjas föld pedig beitta. Közben heteken át néztük a kert növényeit, figyeltük sok­kal lassúbb növekedésüket, szerettük volna, ha egy-egy kiadós zápor mellett csendes eső áztatta volna tövüket. Tétlenül így sem álltunk fe­lettük, ásott kutunkból húztuk a vizet, s igyekeztünk pótolni az elmaradottat. S mit figyelhet meg ily időjárás közben az ember? Láthatta, hogy a gazfélék sokkal nagyobb szívóssággal tűrik a szárazságot, bár ők sem olyan elevenek; például a disznóparaj jobban meg­sínylette a vízhiányt, mint a libaparaj. A magától kikelt díszparaj is fejlődött, de gyöngébb szárral és véko­nyabb levelekkel. E növények (gazok) sokszor azért marad­nak meg a kertben, mert szo­rosan odanőnek a haszonnö­vény gyökeréhez, szárához, szinte összegubancolódnak ve­lük, s alig lehet észrevenni őket. Egy idő után aztán cso­dálkozunk, de szépen meg­nőttek. Érdekes, hogy a kert­be erdőből származó növények is jobban bírták a szárazsá­got, az ibolyának és r peme­tefűnek is szép zöldek marad­tak a leveleik. Szintúgy a kis fenyőfának. Jól bírta a vi­szontagságot a petúnia és a papsajt. Kisebb bogarak, hangyák és főleg a katicabogár és lepkék iránt nagy az érdeklődése Gergőnek, az unokámnak, még az apró és nagy csigabi­gákat is gyűjti, s a róluk való verselés is megy már neki. A gilisztával azonban nem teljes a barátság, a játszóho­mokjában találtat eltávolítot­ta. Hiába mondtam neki, hogy talán a föld leghasznosabb életielenségével találkozott. Eddig is sokat tudtunk a föl­digiliszta hasznosságáról, de az újabb kísérletek, melyeket a montpellieri állatökológiai laboratórium kutatói mutattak ki, újra fogalmazhatjuk eddi­gi ismereteinket. Nem keve­sebb a megfigyelés, mint az, hogy tavasszal, amikor a zöldségfélék fejlődnek, a föl­digiliszta szervezetének nitro­génje az állat bőrén át a ta­lajba kerül, majd rövid idő múltán — mondhatni teljes egészében — a növényekben gyülemlik össze. S így most először tapasztalták, hogy egy elem természetes módon állat­ból növénybe kerül át. E megfigyelésnek óriási a gya­korlati haszna. Ha ugyanis a földigilisztákat jobban meg­dolgoztathatnánk, kihasznál­nánk, kevesebb nitrogénmű­trágyára volna szükség, s ez­által csökkenne annak a ve­szélye, hogy kutaink, folyóink és tavaink elnitrátosodjanak. A hiányosan kelt zöldség­félék az idén aligha tartanak ki a téli hónapokban. Talán csak a zeller növeli erősebben gumóját és illatos leveleit. ,A hagyma is igencsak sovány­kára fejlődött. Kapor is alig kelt. az is gyorsan elszáradt. Egy növény, a paradicsom viszont igazán szépen hozza termését, szinte megroggyan­nak a bokrok a már pirossá érett és még zöld paradicso­mok súlya alatt. Igaz, az ön­tözés segített, mint a papri­kán is. A másodvetés idején Fedél a konzervgyárnak h Szombati jegyzet :^r ........ : ' ' • % 3$ , II 4M A Budapesti Konzervgyár részére készítenek fedeleket Kar­talon a Petőfi Termelőszövetkezet konzervüzemében. Évente mintegy 210 millió doboztető kerül ki a zömmel nőket fog­lalkoztató üzemből. Képünkön: Suszter Pálné félautomata gyorsprésen a májkrémes dobozok zárőfedeleit készíti. (Hancsovszki János felvétele) Ruhatár, szobrok Gyarapodó gyűjtemény Űjabb tárgyakkal gyarapo­dott az aszódi múzeum. Meg­vásárolták a Galga-vidék nemrég elhunyt jeles szemé­lyiségének, Vankóné Dudás Julinak a ruhatárát. Csizmák, cipők, felső és alsó szoknyák, fejkötők, fej- és vállkendők, kötények kerültek a múzeum tulajdonába. Ezek a ruhada­rabok jellemzőek a galgamá- csai viseletre. Vankóné Dudás Juli még akkor sem tért el ettől, ha történetesen olyan anyagból készítette ruháját, amit Galgamácsán általában nem használtak. A másik anyag egy fiatalon elhunyt, Aszódon élt szobrász­művész néhány alkotása. Morzsa Morhardt Gyula 1945- ben halt meg, olyan életkor­ban, amikor még nem lehetett tudni, mivé vált volna művé­szete. Ö készítette a helybeli gimnáziumban lévő Petőfi- szobrot,,s az 1914—18-as hősi, emlékművet. Ez utóbbi. ma hém'T'áfható, dé'állítÖfá’g visz-' szakerül a helyére. Morzsa Morhardt Gyula Aszódon szü­letett, iskoláit is itt végezte, vagyis rövid életében minden ide kötötte. A múzeumba került ha­gyatéki anyagának egy része, tanulmányok, néhány szobor, többnyire portré. A nap programja Szeptember 13-án és 14-én: Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a század- fordulón, kiállítás, megtekint­hető 10—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: Feszty Árpád (1856—1914) A is túl vagyunk már, sárgaré­pa és petrezselyem sorol, ez utóbbi a telet is átvészeli, zöldjét tavasszal korán szed­hetjük. A borsó helyén cékla­répa növeli nagy leveleit, magam palántáról ültettem át őket a másodvetési területre, s öntözés után jól beáll, ha­mar talajt fognak gyökerei. A kukorica vízhányának vizsgálatában oly dolgot álla­pítottak meg a tudósok, hogy azok szinte fennhangon kö­nyörögnek a csapadékért a következőképpen: ha a kuko­rica vagy szinte bármilyen egyéb növény a szárazság miatt már nem tud vizet fel­szívni a talajból, azt szárának a sejtjeiből vonja el, amíg csak e sejtek el nem halnak. E folyamat során ultrahang keletkezik, i s az megfelelő mikrofon közvetítésével az ember számára hallható klip- klop-szerű hanggá alakul át. Coloradóban olyan kísérletet végeztek, amelyben számító­gép számlálja a klip klop gyakoriságát. Sok természeti fogyatékos­ságra felfigyel az ember, több dologban segít, más megoldá­saiban ronthat. Egy dolog lé­nyeges. hogy türelemmel vi­selkedjünk a kertjeinkben növő, burjánzó növényekkel szemben és legyünk fáradha­tatlanok, ha segíteni kell gyomlálással, kapálással, ön­tözéssel. Szántai Sándor magyarok bejövetele című festményét bemutató mű, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A régi Gödöllő, ka­marakiállítás. A kiállítások 10—18 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsaiak a községfej­lesztésért, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kcrepestarcsa, biállí tote­rem : Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Múzeumi füzetek Vise'st Zsámbokon Októberben, a múzeumi és műemléki hónapban jelenik meg a Múzeumi füzetek új kötete, amelyben Lapu István­ná, a zsámboki tájház meg­alapítója és Korkes Zsuzsa muzeológus Zsámbok egykori viseletét és szokásait mutatja be. Az aszódi Petőfi Múzeum sorozatának ez a harminchar­madik kötete. Mozi Szeptember 13-án és 14-én: A rézhegyek királynője. Szí­nes, magyarul beszélő szovjet film. Csak 4 órakor! A Saolin templom szent kön­töse. Színes kínai—hongkongi kalandfilm. Kiemelt helyáron. 6 és 8 órakor! Valamit nem értek. Né­melyek mintha álomvilág­ban élnének. Olyan világ­ban, amelyben ók állanak a középpontban, az ese­mények kényük-kedvük szerint történnek, egyetlen igazság létezik, az ő igaz­ságuk. Az álomvilágból mindenki kirekeszthető, aki zavarná a középpont­nak a boldog nyugalmát. Ebben a világban egyetlen szempont létezik, a közép­pontban levők szempontja. Minden tőlük indul el, hozzájuk tér vissza. S ami még fontosabb, az elindu­lás és visszatérés között minden pillanatban az és úgy történik, amit és aho­gyan ők akarnak. Legyenek boldogok eb­ben az álompilágban. Igen ám, csakhogy ők gyakran tesznek úgy, mintha nem álomvilágban élnének, ha­nem valóságosban. S mert ezt hiszik, jogot formál­nak arrra, hogy evilági dolgokról véleményt nyil­vánítsanak, mások nézetét bírálják, minősítsék. Mivel ők éterien tiszta, minden zavartól mentes világban élnek, szempontjaik szerint mérlegelve a valóságos, ál­landó mozgásban lévő vi­lág kuszának, kaotikusnak látszik, a benne dolgozó, létező emberek pedig zava­ros gondolkodású lények­nek. Onnan nézve minden tettünk, gondolatunk zava­ros, össze-vissza szaladgá­lunk, fogalmunk sincs, mit is akarunk. Sőt, szerintük nem is akarunk semmit. Amit teszünk, az mindösz- sze annyi, hogy nem merü­lünk el a kuszaságban. Minden szellemi és fizikai energiánk egyetlen cél szolgálatában áll. Reggel­től estig azon fáradozunk, hogy elkerüljük az elme- rülést. Harag azért nincs. Az álomvilágbeliek ezt mind­ahányszor tudomásunkra juttatják vállveregetés kí­séretében, ahányszor mi­nősítenek bennünket. Amit maga mond, hisz, tesz, az teljes képtelenség, ám ne higgye, hogy haragszom-. Máskor azonban jöjjön el hozzám, mielőtt valamit mondana, gondolna, szíve­sen segítek. Tehát segít. Valószínűleg ő őrzi a bölcsek kövét. Ezt mi nem tudhatjuk. Koráb­ban eszükbe sem jutott ilyesmi. Abban a hitben tengettük napjainkat, hogy bölcsek köve nem létezik. Olvastunk, hallottunk ha­rangozni arról, hogy bizo­nyos időben nagyon keres­ték ezt a követ, de nem találták sehol. A mi gon­dolatvilágunkat befolyáso­lok ebből levonták azt az egyszerű következtetést, amit oly hosszadalmas, be­ható keresgéléssel nem si­került meglelnünk, az majdnem biztos nincs is. Ügy alakítottuk életünket, hogy bölcsek köve nélkül kell boldogulnunk. Abban reménykedtünk, hogy noha egyikünk sem olyan okos, hogy megváltsa a világot, együtt azonban talán sike­rül többé-kevésbé tűrhe­tően berendezkednünk a kuszaságban. Megfigyeltük, hogy egyikünknek ez az erőssége, másikunknak va­lami egyéb. Elhatároztuk, hogy figyelünk egymásra, mert tapasztaltuk, nem mindig az a jó megoldás, amit mi találtunk ki. Az idő haladtával annyira ju­tottunk, hogy beláttuk, a másik nem azért vélekedik valamiről esetleg homlok- egyenest másképp, mert rossz ember, s a legkevés­bé sem azért, mert bos2- szantani akarna bennün­ket. Pusztán arról van szó, hogy onnan, az ő szemé­vel ilyennek látszik a valóságnak az a szelete, amit látásával átfog. A más vélekedés arra a rangra emelkedett, ahol mondjuk a reggeli áll. Egyikünk párizsit, mási­kunk vajat eszik reggelire Kinek jutna eszébe ezért haragudni valakire. Habár hallunk ilyeneket: micsoda emberek vannak, vajat esznek reggelire. Reggelire várizsit illik fogyasztani. És itt kezdődnek bajok Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) I Száraz nyár után Gilisztából ultrahang

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents