Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-10 / 213. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 10., SZERDA Személyszállítás a Volán-járatokon Fontos az utasok véleménye is Színház a megújulás után A küldetés nem üzleti kategória Törekszenek a megmérettetésre 1985 áprilisában gördült fel első ízben a függöny. Az akkori Régi nyár című előadást még 92 színi esemény követte, nagyjából 25 ezer nézővel. Másfél évtizeddel ezelőtt a Kossuth Művelődési Központ átlagban 400—500 bérletet tudott eladni, a legtöbbet éppen az emeleti nagyterem bezárásának évében. Az új színház bérleteseinek száma másfél esztendő alatt: 1400. Igaz, a kínálat is jóval nagyobb. — Az önök fő feladata a me. netrend szerinti személyszállítás. — Igen, amelyet 100 kilométeres átmérőjű körben látunk el, Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta központtal és a hozzájuk tartozó vonzáskörzetekkel — mondja Gál Andor, * ceglédi Volánbusz üzemigazgatója. — Nemegyszer látok olyan buszt, amelyen elvétve ül 4—5 utas. Ez aligha lehet gazdaságos. — Valóban nem egyedi az ilyen látvány. Tulajdonképpen a mi szóhasználatunkkal élve a környéki, vagy megyei forgalomnak minősített személyszállítás a forgalom és igénybevétel aránya és jellege miatt nem gazdaságos. Működési területünkön különböző csúcsidőszakokban az utaztatás csaknem teljesen egy irányba történik, oda, ahol az iskolák, üzemek találhatók. Visszafelé a járatok kihasználatlanul közlekednek a kora reggeli, a délutáni és különösen az esti, általában a második műszak befejezését követő órákban. Ez utóbbira jellemző az. hogy csak 5—10 fő utazik a járaton. Ugyanekkor nagyon sok cég rendelkezik különböző típusú saját busszal, amelyekkel azonos irányban, szinte abban az időpontban viszik haza lakóhelyükre dolgozóikat. — Annak ellenére, hogy a fő profiljuk nem gazdaságos, úgy tudom, mégis teljesítették az első félévi tervt. Hogy lehet ez? — A személyszállításon kívül még más feladatokkal is foglalkozunk, amelyek már nem kötelező jellegűek, és csak akkor, és oly mértékben végezzük azokat, ha gazdaságosan el tudjuk, látni. — Mivel foglalkoznak még? — Szerződéses munkásszállítással, különjáratú autóbu- szpk foglalkoztatásával, újabban idegenforgalmi feladatokkal — belföldi és külföldi utaztatással —, buszok bontásával, a bontott és ismételten felhasználható alkatrészek értékesítésével, valamint az Autóbusz-javító vgmk igénybevételével közületi autóbuszok Javításával. E többféle tevékenység is mutatja, hogy üzemigazgatóságunk igyekszik az alapfeladat ellátása melleit más olvan munkákat vállalni, am«!vökkel nyereségesen tud működni. — Visszatérve arra, hogy az üzemek saját jármüvükkel utaztatják dolgozóikat, s önök szinte azonos útvonalon és időpontban néhány emberért üzemeltetnek autóbuszokat. Az ésszerűség azt kívánná, hogy együttműködjenek az utazás célszerűsége és gazdaságos- sága. érdekében. Nem gondoltak még erre? — Volt már városi és vonzáskörzeti szinten egyeztetés az érintett vállalatok és a Volánbusz képviselői között. De ez eddig kévés eredménnyel járt. — Mi lenne a megoldás? — Ha a járatainkon utaznának az üzemek dolgozói. Ebben az esetben a munkaidőkezdéseket és -befejezéseket, valamint a menetrend szerinti járatok időpontjait közösen kellene egyeztetni, megállapítani. — Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Kicsit nem a saját érdekeikre utazik az előbbi elképzeléssel? — Nem. Mert kínálkozna egy másik megoldás is, éspedig, ha a Volán kihasználatlan járatainak leállítása után még jelentkező néhány fős utazási igényt a vállalatok átvállalnák, és saját buszaikkal bonyolítanák le. De eredményes lehetne a szerződéses munkásszállítási utazás is. Ebben az esetben a cégek a tőlünk igénybe vett autóbuszokkal oldhatnák meg munkatársaik utaztatását. Ebből persze következik az, hogy nem kellene saját járművet fenntartaniuk. Estleg több vállalat összefoghatna az igénybevételre. így az őket terhelő költségek lényegesen csökkennének. Mindenesetre üzemigazgatóságunk szakmai kollektívája vállalná azt, hogy az igényeknek megfelelő közlekedési rendszert dolgoz ki, amit egyeztetne a partnerekkel. — Említette, hogy a kiegészítő tevékenységeik eredményesek. — Az autóbuszbontást elsősorban azért kezdtük el. hogy a vállalatunknál leselejtezett masinákból a még javítás nélkül újra beépíthető és felújítható alkatrészeket, anyagokat kibontsuk, és az ipari és forgalmi üzemigazgatóságaink részére átadjuk. Ezzel egyértelműen költségcsökkentést kívántunk elérni, mert az amúgy is nehéz alkatrészellátásban olcsóbban juthatnak megfelelő anyagokhoz. Egyébként a bontás az alkatrészigény növekedésével együtt folyamatosan növekszik, és így már nemcsak a vállalatnál selejtezett kocsikkal foglalkozunk, hanem a környező Volánok, közületek, illetve a BKV-tól vásárolt járművek is a bontócsarnokunkba kerülnek. — Gondolom, hogy a bontás során több anyagot mentenek meg, mint amire önöknek szükségük van. Mi lesz a sorsa az igényen felüli alkatrészeknek? — Azokat fejájánljuk társcégek részére. Valamint az autójavító vgmk-nk használja fel. De bárki vásárolhat ezekből az anyagokból, magánszemélyek is, hisz sok közülük a ház körül hasznosítható. Például garázselemek, melyekből tárolószínek, hulladéktárolók vagy polcok készülhetnek a kamrákba. A kempingezők az autóbusz-kapaszkodók csőelemeit használhatják fel. — És az autójavító vgmk? — Működési területünkön, de nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy a környező megyékben a közületi autóbuszok megfelelő műszaki állapotának érdekében olyan igény jelentkezett, amelyet a javításra alkalmazott munkásállomány, illetve javítókapacitás már nem tudott kielégíteni. Szolgáltatásunk bővítése mellett egyben lehetőséget adtunk munkatársainknak, hogy saját szakmájukban pluszjövedelemhez juthassanak. Ez természetesén az üzemigazgatóság részére is többleteredmény forrása. Az első félévi tervünket az alap- és kiegészítő tevékenységekkel együttesen teljesítettük. Ám a számadatok csak gazdasági eredményeinket adják vissza. Számunkra viszont egyáltalán nem lényegtelen. hogy utasaink milyen véleményt alkotnak . rólunk, a munkánkról. Nagyon fontos, hogy mennyire elégedettek velünk azok, akikért vagyunk. Azt hiszem, eddig nem kellett szégyenkeznünk,.? remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. Fehér Ferenc Vita A Hazafias Népfront berkeiben szeptember 11-én 15 órakor vitatják meg a várossal és környékével foglalkozó, hosszú távú terület- és településfejlesztési elképzeléseket. Betűhiba Szeptember 4-i lapszámunk A magyar falu régésze című írásába sajnálatos betűhiba csúszott. A negyedik bekezdés második mondata helyesen: „Fehérre meszelt, fala a szerénységet sugározza.” Eleinte számítani lehetett a természetes kíváncsiságra, évtizedes szünet után a feléledő érdeklődés sokakat vonzott az új intézménybe. A művelődési központ elsősorban azokat á társulatokat hívta vendégségbe, amelyekről sejtette, később is megfordulhatnak Cegléden. Bár bebizonyosodott, hogy az operára is van igény, de a színi hagyományok hiánya miatt igen nehezen teljesíthető; esetenként lehetetlen kívánalom, hogy valamennyi alkalommal megteljen a nézőtér. Már csak azért is, mert a ceglédi teátrum nem tud reprezentatív mintát venni a honi darabkínálatból. Magyarán, szűkül a választék. Szűkül, mert egyre több lesz a megfizethetetlen előadás. Egy 70 —80 ezer forintot érő estét a ceglédi intézmény nem, vagy csupán kivételes alkalmakkor képes megfizetni. Az anyaszínházak egy része úgy gondolkodik: minek mozduljon ki székhelyéről a sikerdarabbal, hiszen egyébként is biztos a bevétel, és ugye a küldetés az nem üzleti kategória. Szűkül továbbá azért, mert a helybeli színpadtér befogadó- képessége véges, meg azért is, mert nem minden produkció alkalmas a tájolásra. Mindez azt jelentené, hogy akkor az évad legtöbbre tartott, leginkább sikeres művei törvényszerűen kimaradnak a ceglédi repertoárból? A kifejezetten üzleti vállalkozásnak szánt kompozíciókkal biztosan nem tálálkozhktunk« s azokkal'1 a színtársulatokkal sem, amelyek nem szívesen utaznak vidékre. Mégsem arról van szó, hogy meg kell elégednünk a törmelékkel, hiszen egyetlen színháznak sem érdeke, hogy önnön szakmai hitelét rontsa. Ez kedvezőtlen pénzügyi következményekkel járna. Az elképzelések szerint lehetőleg az összes vidéki színház bemutatkozna Cegléden. Egyébként a vidéki stábok törekszenek is (napjainkban) az idegen pályán való megmérettetésre, s szempontjaik között kisebb súllyal esik latba a nyereség. Eddig legjobb partnernek a szegediek, a debreceniek és a nyíregyháziak bizonyultak, akik kerülték a pénzügyi viszályt, és nem hagyták figyelmen kívül a ceglédi intézmény fizetőképességének korlátéit sem. A most kezdődő évad menetrendje szeptember elejére kialakult. A program összeállításában ezúttal szerepet kapott a közönség is. Nemrégiben kérdőíveket (300-at) kézbesített a posta azoknak a ceglédieknek, akik szorosabb kapcsolatban állnak a színházzal. A papírokon műfaj szerinti csoportosításban ott sorakozott valamennyi elképzelhető előadás: csupán választani kellett. A szép számmal érkező visszajelzésekből kiderült, hogy a helybeliek elsősorban könnyű, szórakoztató műfajú darabokat, pódiumjátékokat, zeriés műveket, illetve fővárosi színészeket szeretnének látni. Emellett jó néhány ötlet, javaslat és kritikai megjegyzés dúsította a kérdőíveket. A nyélbe ütött szerződésekre pillantva úgy tűnik, az eddigieknél színvonalasabb évad előtt állunk. A fővárosi társulatok közül főképp a Katona József Színház méltányolta a ceglédi elképzeléseket, s ennek megfelelően szabta meg árait. De hiányzik a fellépők sorából a Thália, a Víg, a Pesti, az Operett, a győri, a veszprémi, a kaposvári; a Madách Színház és a Játékszín. Idővel talán velük is találkozhatunk. A helyárak a közismert okok miatt nem változnak. Szeptember 23-án nyitja meg kapuit a ceglédi színház, mégT pedig a Vitéz László című bábelőadással. Október 1-jén: Gyalogcsillag (Népszínház), október 23-án: Vilion Nagy Testamentuma (pódiumelőadás), október 24-én: Leánykereskedő. (Szeged, zenés játék), október 26-án: dzsessz- koncert. Meggyógyítják a postakocsikat A Posta Járműtelepe ceglédi műhelyeiben 160 gépjárművet, Cegléd és Pest megye felének postai gépkocsijait javítják — zárt technológiás rendszerben. Szabad szállító- és javítókapacitásukat bérmunkák vállalásával hasznosítják — gazdaságossá téve ezzel tevékenységüket. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) , Varga Sándor Filléres üzleteink Nincs más teendő, csak elő kell kotorni szűk nadrágunk zsebéből egy kóbor 10 fillérest, óvatosan tegyük le a járdára, aztán spuri föl a fŐldszvnt egybe. Ahogy belepünk az ajtón, ugorjunk gyorsan az ablakhoz, s figyeljük lesből, kinek kell elveszett 10 fillérünk! Először gyerekek futnak át rajta, nem veszik észre, de ne is várjuk tőlük. Futás közben nem szoktuk a földet nézni, van-e ott pénz. Aztán középkorú nő jön majd, 6 észreveszi, vissza is néz rá, ■de siet,■■nem hajol le, Lévám íoajá. lákv kezet, an- dalogva sétálnak, a fiú lábával lazán megpöccinti fillérünket, nem er ra arra, hogy felvegye. Megértem, van más dolga, s az — mt tagadás — érdekesebb, mint a keserves pénzkereset. Nézzük csak! Négy gyerek, három felnőtt, ennyi jut az első pénzecskére. Érkezik ugyanis egy diplomatatáskás diák, ö nyúl le érte. Először körülnéz, látja-e valaki, s amikor biztos a dolgában, s tudja, nem egeti magát senki előtt, gyors mozdulattal felkapja a pénzt, és köny- nyedséget mímelve ballag tovább. Hazamegy, s otthon beteszi a cserepma- lacba. Növeljük az adagot! A járdára húszfilléres kerül, a módszer nem változik, irány a földszint egy. Tizenkét strigula kerül a füzetbe, akkor érkezik egy idős hölgy, s ő minden teketória nélkül hajol le és vágja zsebre a pénzt. Azt a húszfillérest, amit játékból tettünk ki. A néni tapasztalt, nem is izgatja magát a járókelők miatt, szétnéz, hátha találja a párját ts. Ilyen játékot űztünk mi már gyermekkorunkban is, de akkor üres pénztárcát tettünk a járdára. A tárca szélét óvatosan átszűrtük, damilt fűztünk bele, s a kapu mögül lestük, érkezik-e már áldozatunk. Pechünkre a labdánkat is kiszúró Gellér totyogott hazafelé, szokása szerint kótyagosan, s amikor lehajolt, a damilt hirtelen megrántottuk. Az öreg elvörösödve csöngetett be a házba, mi a padlásra menekültünk. Hallottuk még, hogy ilyen csibész kölkök az egész környéken nincsenek, meg, hogy egy kerüljön csak a kezébe, rögtön kitekeri a nyakát. Vizsgáltuk barátom apjának az arcát, s láttuk, erősen küszködik a nevetéssel, de ez megtévesztő volt, mert amikor az öreg odébbállt, minket jól fölpofozott Most nincs damil a pénzecskén, mégsem hajolnak le érte. Igaz, nem tömött tárcával próbálkozunk, csupán a magyar váltópénz a csalétek. De mire ts lehet használni szerény tíz fillérünket? Ha gyufát akarnánk venni, s úgy döntünk, nem vesszük meg Irinyi találmányát készpénzért, elmennénk munkahe- lyüjikxe, ott kérnénk egy munkáltatói igazolást, mert Csak úgy kapunk áruvásárlási kölcsönt, ha van egy év munkaviszonyunk, s fizetésünket is felkínáljuk biztosítéknak. Ha magyar gyufát vennénk, elég lenne harminc százalékot befizetni, az mindössze tizenöt fillér, de praktikus okokból húsz fillért fizetnénk be. Ha külföldi, mondjuk, amerikai vagy japán gyufát akarnánk venni, már negyven százalék lenne — ez is húsz fillér — a befizetés összege. A többit aztán legombolnánk havonta. Persze nincs szükség erre a huzavonára, ha rendelkezünk 50 fillér készpénzzel. Csak elsétálunk a trafikba es egyszerűen szert teszünk az árura. Igen ám! De mi van akkor, ha találunk a járdán tíz y fülért, s éppen nincs nálunk több pénz. Azonnal döntenénk: lelkes fogyasztók vagyunk, nem hagyhatjuk, hogy pénzünk parlagon heverjen. Fektessük be! De még mindig nem tudjuk, mit vegyünk a legkisebb magyar váltópénzen! Aztán felcsillanna előttünk a remény, s a papírbolt felé vennénk az irányt. Ott ránk szólnának: „Na, mit kér, uram? Gyorsan mondja, ha tétlen, s idejével nem tud mit kezdeni! Ráadásul, ha sokáig itt topog, azt sem. adok, ami már régen elfogyott! Bökje már ki kérem, mi az, ami tetszik! Nálunk minden áru ér annyit, amennyi ... Mit vásárol folyton összevissza? Na mondja már, na mondja már!” A dal gazdája, a Voga—Turnovszky duó erre a biztatásra röviden válaszol, „Semmit”, de náluk nincs egy fillér sem. Nálunk van: tíz fillér. Félénken rebegnénk az eladónak: — Kérek... egy rajzlapot. — ti — ISSN 0X33—2600 (Ceglédi Hírlap)
