Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

1986. SZEPTEMBER 1«., SZERDA SZÜKSÉGBŐL ERÉNY Emlékszem, anyám az ágy alatt tartotta a ron­gyoszsákot, ami számomra megannyi kincset rejtege­tett,, j Kikerült belőle egy . szoknyácskára vagy blúzra való a babámnak, s ha so­káig túrtam az, öreg hol­mik között, a legszebb gombokat is megleltem. Anyáink. nagyanyáink semmit sem dobtak el, előbb-utóbb minden meg­találta a maga új helyét. Apa pégi szvetteréből ju­tott folt kitérdelt, lyukas mackónadrágomra, s a na­gyi szebb napokat látott ünneplő ruhájából készült a kedvenc köténykém. Ad­tuk, vettük családon belül a kinőtt hacukákat és vé­gül még mindig őrzött ringy-rongy lett belőlük a nyoszolya alatt. Manapság kiment a di­vatból a régi kacatok őr­zése. Legfeljebb a szép gyerekholmikat'* adjuk ' át tisztára mosva, vasalva, ha meg ném sértelek szöveg­gel. Guberálók a meg­mondhatói, milyen dolgok kerülnek szemétre, jó eset­ben a MÉH begyűjtőihez, hogy onnan másodlagos nyersanyagként ismét be­kerüljenek a gazdaság vér­keringésébe. Nemcsak a háztartások­ban gyűlik a textilhulla­dék. Az ipar is megtermeli a magáét, ám eddig az oko­zott gondot, mi legyen an­nak a sorsa. Az innen- onnan lehullott darabok értéket képviselnek, hiszen anyagot, energiát, munka­erőt testesítenék meg. De kincset érnek például az óvodákban vagy a kisisko­lások között. Állatfigurá­kat, újságtartót és sereg­nyi más apró cikket készí­tenek belőle a gyerekek, mialatt csiszolódik fantá­ziájuk, fejlődik kézügyessé­gük.- ' ;Äkäd' áfcöpb'án a£ üjráffé- ' WíSöiáKsfifak 'más, • tféSizt hozó példája is. A Senior , Váci Kötöttárugyárban pél­dául működik egy gazda­sági munkaközösség, mely­nek tagjai arra szövetkez­tek, hogy a szabászati hul­ladékból gyermek- és női pólókat, rövidnadrágokat, pulóvereket készítenek, s e cikkekkel bővítik a vá­lasztékot, színesítik a kí­nálatot. Más kérdés, hogy Nyu- gat-Európában már termé­szetes a komputeres szabá­szat, a számítógép-vezér­léses szövés, kötés, amely nyilvánvalóan a lehető leg- ■ gazdaságosabb anyagki­hozatalt teszi lehetővé. Ám amíg e struktúraváltás ná­lunk nem mondható általá­nosnak, szegény ember vízzel főz alapon marad a hulladék újbóli felhaszná­lásának sürgető követelmé­nye. De mi tekinthető hulla­déknak, hiszen a ma fö­löslegesnek kikiáltott tárgyról holnapra kiderül: igen is hasznosítható. A Buda-Flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál pél­dául a fonalhulladékból ké­zi szövőszéken gyapjúszö­vés! technikával, népi ihle­tésű mintákkal, esztétikus, divatos, egyedi lakástextí­liákat készít egy bedolgo­zókból álló szakkör. A kü­lönböző termékeket zsűriz­ték, s megvásárolhatók a hazai boltokban. Ugyan­ennél a vállalatnál a /cóc- ról is bebizonyították, hogy pamutot helyettesíthet, méghozzá olyat, amit eddig valutáért, importból kellett beszerezni. A Pamlen- fonalakból készült termé­kek pedig semmivel sem alábbvalóak, mint társaik. A könnyűiparban is — ahol az alapanyag- és nyersanyagárak nőnek, csökken és drágul viszont a hozzáértő munkaerő — kezd meghonosodni az a szemlélet, amely nem te­kinthető ugyan újnak, de minőségében más, értéke­sebb az eddiginél. Kezdjük levetkőzni azt a nagyvona­lúnak képzelt könnyelmű­séget, amely könnyűszerrel dob félre jókora anyagda­rabokat, mondván: nem ér- deines Véí^'^^elpdiji^I^z, - az ésszérű takarékoskodás­hoz befektetésre is szük­ség van. És nem csupán korszerű gépekre, de szel­lemi tökére is. Kellenek és egyre inkább, az olyan öt­letemberek — fejlesztők, újítók —, akiknek kezében, az értéktelen dolog is hasznossá válik. F. Sz. A műtrágya-felhasználás ellentmondásai Rosszul értelmezett takarékosság Munkavédelmi vetélkedő Dabason Nemcsak a győztesek nyertek Megújult, tartalmában gaz­dagodott a Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete im­már több mint fél évtizedes hagyományú munkavédelmi vetélkedője. Egészen ponto­san: szociálpolitikai és közle­kedésbiztonsági témákkal bő­vült, s a megyei döntő részt­vevői szerint így érdekesebb lett. A KPVDSZ 34 Pest megyei alapszervezete közül a 20 na- gyobbnál rendeztek idén házi­versenyeket, s ezek győztesei, az áfészek és a kereskedelmi, vendéglátóipari vállalatok 3—3 tagú csapatai adtak teg­nap találkozót egymásnak a dabasi motelben. Népes volt a szurkológárda is, munka­helyi szakszervezeti vezetők, mun ka védelmisek jöttek, töb­ben, mint a Versenyzők. A há­zigazdák nevében Surman Er­zsébet, a Dabas és Vidéke Áfész szb-titkára köszöntötte mindőjüket, majd a játékve­zető, Kiss Imre, a Pest Megyei Munkavédelmi Felügyelőség főfelügyelője szavára kezdetét vette a tudáspróba. Az első feladat: tessék bemutatkozni! Meg is tették a csapatok, versben, . dalban, prózában. Ám a második már nehezebb volt, húszkérdéses munkavé­delmi és társadalombiztosítási tesztet kellett megoldani — 10 perc alatt. Mi a különbség a védő- és a munkaruha .között? Melyek a munkavédelmi őrök felada­tai? Hogyan kell ellenőrizni az ittasságot a munkahelyen? Melyek a SZOT gyermeküdül- . tété» feltételei? Milyen érin­tésvédelmi fokozatokat is­mer? Mi számít üzemi bal­esetnek? Miből képezik a munkáltatók a lakásépítési alapot? — ilyen, és hasonló szóbeli kérdések sora követ­kezett, majd ismét egy totó­forduló, végül villámkérdések — a közlekedés szabályairól. (Nem véletlenül, köztudot­tan sok az úti baleset.) A zsűri elnöke, Batke Já- nosné, a KPVDSZ osztály- vezetője így értékelte a ver­senyt: nemcsak a győztesek nyertek, hartem a többi felké­szült csapat is, tudásuknak hasznát veszik a munkahelyü­kön. S okkal mondta ezt, jók közül lett a legjobb a Váci Áfész kollektívája. Második a Gödöllői, harmadik a Tápió- szelei Áfész, negyedik-ötödik (holtversenyben) a Pest Me­gyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat és a Dél-Pest Megyei Áfész csapata. A díjakat, ok­leveleket, jutalmakat Meny­hárt Erzsébet, a KPVDSZ Pest Megyei Bizottságának titkára adta át. A még e hónapban megren­dezésre kerülő országos verse­nyen tehát három váci, Kiss Mihály, Váradi Endre és Or- száczky Péter képviseli majd a megye színeit. Kérdésünkre elmondták: hetek óta bújták a szakirodalmat, s nem első ízben lettek „dobogósok”. A nyereményt pedig megosztják kollégáikkal, a Gambrinus szo­cialista brigád többi tagjával, stílszerűen áldozva a sör aty­jának, Gambrinusnäk, persze munkaidő után... V. G. P. Költségcsökkentés? A szükség nagy úr. Olyan lépésekre késztethet, embereket, amiről már jó előre tudják, hogy előbb vagy utóbb kár is származhat belőle. Gyakran mégsem tehetnek mást. Ve­gyük például az utóbbi időszakban oly gyakran megbírált talajerő-utánpótlás kérdését. Adatok bizonyítják, hogy a ko­rábbinál általában kevesebb műtrágyát használnak a me­zőgazdasági nagyüzemek. Ez azonban helytelen, rosszul ér­telmezett módja a takarékoskodásnak. bárki is szívéhez kapna, ne tegye. Szó sincs ilyen mér­tékű visszaesésről. Az történt ugyanis — és ezt dr. Laka­tos Tibor, az Agroker vezér- igazgatója is megerősítette—, hogy belépett a műtrágyafor­galmazók sorába a Tszker, elkészült az abonyi, a her- céghalmi folyékony műtrá­gyát előállító üzem. Mindez azt jelenti, hogy a gazdaságok több vállalatnál rendelhetik meg a szükséges hatóanya­got. Részben ez a magyará­zata az Agrokernél tapasztal­ható műtrágyaforgalom je­lentős visszaesésének. Még nem léteznek valódi piaci viszonyok a műtrágya- keréskedelem területén, de a kontúrjai már látszódnak. És ha már választani lehet, min­denki ott vásárolja meg a szükséges mennyiséget, ahol a legolcsóbban juthat a ha­tóanyaghoz és a legjobb ki­szolgálásban részesül. Termé­szetesen a mezőgazdasági ke­reskedelmi vállalatra sem pa­naszkodnak az üzemek. Az Agroker előszállításokkal is Segíti a gazdaságok munkáját, a műtrágya ellenértékét pe­dig csak annak felhasználá­sakor kéri a termelőktől. Még csak az ősz eleje van, de már most megkezdték a jö­vő évi fejtrágyának való ki­szállítását, hogy amikor kell. az üzemek rendelkezésére áll­jon. A pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet például 1000 tonna ammonnitrátot rendelt, amit a jövő év első negyedében használnak majd fel A helyzet tehát- nem1 tra­gikus, de tény,. hogy a visz­Mindezt az idei esztendő terméseredményei is alátá­masztják. Mert az aszály is ott okozott nagyobb kiesése­ket, ahol a talajból hiányzott a szükséges tápanyag. Ahol viszont nem csökkentették a növények táplálékát, ott a rendkívüli időjárás ellené­re is jó eredmények szület­tek. Például a szigetszent- miklósi Szigetfő, a tápiósző- lősi Új Barázda termelőszö­vetkezetben az idén is 5,5 tonna fölötti búzatermést ta­karíthattak be hektáronként. Mondhatná valaki, talán több eső is hullott e térségekben. Lehet, hogy így van, mégis egyértelműen kimutatható, hogy mindkét üzemben azért válhattak valóra a remények, mert mindazt — közte a tápanyagot — megadták a növényeknek, amire szükségük volt. De említhetnénk az abonyi termelőszövetkezetek vagy a Ceglédi Állami Tan­gazdaság jó példáját is. Az okszerű műtrágyázás szükségességét egyetlen szak­ember sem vitatja. Ahol ke­vesebb hatóanyagot használ­nak fel, talán ott is tudják, hogy ez az eljárás helytelen. Mégis sokszor a nehéz pénz­ügyi gondok késztetik szük­ségtelen, rossz 'takarékosko­dásra az üzemeket. Mert ki vitatja, hogy a termeléshez traktor is kell, hozzá' üzem­anyag, vetőmag és más ter- itiWésP ésáRö^, 'í'*!aíhi ?»zflítén ífaizbl&fwauúlt V ftfenf-w üfe*-' vésbe. Az egyre; magasabb beszerzési árak miatt a gaz­daságoknak amúgy is egyre több forintot kell fordítaniuk a termelésre. Ugyanakkor a költségeket is csökkenteniük kell, egyébként a mai ter­mékfelvásárlási árak mellett a nyereség helyett vesztesé­get termelnének. E szorító körülmények közepette, ta­lán a csodában bízva min­dig abból csípnek le egy-egy kicsit, ami a szemnek ke­vésbé látható és ezek sorába tartozik a műtrágya is. Le­het, hogy szorongva, de abban bízva döntenek a kevesebb hatóanyag kiszórása mellett, hogy talán több csapadék lesz az elkövetkező eszten­dőben, ez majd javítja a ta­lajban megtalálható tápanyag jobb feltáródását és akkor nem lesz baj. Akár még jó terméseredményeket is elér­hetnek. Ez az okoskodás nem vált be idén, sőt, néhol csaknem katasztrófát okozott. Egy- egy üzemben több millió fo­rintra tehető a növényter­mesztésben keletkezett ár­bevétel-kiesés. Ennek egy ré­sze a műtrágya elspórolására vezethető vissza. Hiszen a tápanyaggal telített talajokon jobb kondícióban lévő növé­nyek az aszályt is jobban tűr­tek, ahogy erről a határszem­lék során is meggyőződhetett bárki. Igaz, rendkívüli mér­tékben szétnyílt az agrárolló (a terményfelvásárlási árak és a termelőeszköz-árak kö­zötti különbség), amit na­gyon nehéz ellensúlyozni, de az eredmények rovására nem szabad takarékoskodni. Elszállítások Lőrincz Lajos, a Pest-Nóg- rád-Komárom Megyei Agro­ker Vállalat osztályvezetője mondotta a minap: amíg 1984-ben 82 ezer tonna ve­gyes hatóanyagú műtrágyát forgalmaztak, a megye mező- gazdasági nagyüzemei az idén csak 57—58 ezer tonnányira adtak fel megrendelést. A különbség óriási, de mielőtt szatartott hatóanyagok nega­tívan tükröződnek a termés- eredményekben. Márpedig nemcsak az országnak van szüksége a magasabb hoza­mokra, hanem a termelőszö­vetkezeteknek, állami gazda­ságoknak is, mert csak így juthatnak több bevételhez, így juthat pénz fejlesztésre, termelőeszközök vásárlására, nem utolsósorban a korsze­rűbb eljárások, közte a folyé­kony műtrágya alkalmazásá­ra. A folyékonyműtrágya- felhasználás dinamikus nö­vekedését mutatja, hogy amíg 1978-ban alig több mint 2 ezer tonnát juttattak a földekre országosan, addig 1984-ben ez a mennyiség már. meghaladta a 70 ezer tonnát, az ezredfordulóra pe dig valószínű eléri az 500 ezp>- tonnát hazánkban. Megéri fejleszteni Pest megye nagyüzemei mintegy 95 ezer tonna mű­trágya-hatóanyagot használ-' nak fel évente, ennek 20—25 százalékát folyékony for­mában. A továbblépéshez szintén pénz kellene. Hogy nagyobb területre juthasson el a jobb szórásminőséget adó folyékony műtrágya, úgynevezett puffertárolók építésére és megfelelő gép­park megteremtésére lenne szükség. Ezek a beruházások viszonylag rövid időn belül, két-három év alatt megtérül­nek. Érdemes tehát az újnak teret engedni még ott " is, ahol a kasszáhan szűkösen ta­lálhatók a forintok. Mert fon tos a takarékos szemlélet, de arra is szükség van, hogy a hasznos különváljék a ha­szontalantól. Béna Zoltán P« Duci-buci bemutatkozik Az egészséges táplálkozás okátorai nem lelkesednek az utcán evésért. Ha főétke­zés helyeft kapkodjuk be a fa­latokat, azért nem, ha pedig ezek mellett majszolunk ezt- azt, azért nem. Csakhogy in­telmük. világszerte pusztába kiáltott szó. A hot-dog, a ham­burger nem ismer országhatá­rokat; gyerekek, felnőttek egy­ként szívesen fogyasztják Pá­rizsban csakúgy, mint Buda­pesten. Hazánkban nemsokára már nevében is ízes konku­renssel találják szembe ma­gukat a külföldről ideszárma­zott étkek. A Pest Megyei Vendéglátó­ipari Vállalat duci-buci elne­vezésű újdonságának az őszi BNV-n lesz a premierje; 16, vagy 17 forintos áron kelleti majd magát a friss, meleg cse­mege. Kenyértésztába sütött főtt, füstölt csülök — ez a duci-buci, amely ínycsiklan­dó illatával már messziről felhívja magára a figyelmet. Először — még ebben az esz­tendőben — Érden, itt állít­ják föl ugyanis az első pavi­lont, amelyen egy kedves gömbölyded figura jelképezi a készítményt. Magyar név, magyaros ízek — mindezt a vendéglátó szakemberei főzték ki. Az ér­di pavilont kilenc másik kö­veti, lesz például Vácott, Gö­döllőn és Szentendrén is. Az elárusítóhelyet méltán illeti meg a pavilon név, mert nem valamiféle bódék lesznek. Fá­ból készült, vörösréz tetős építmények viselik majd a megkülönböztető emblémát. Kínálnak ezekben kávét és üdítőket is. A Pest Megyei Vendéglátó tervei között szerepel a sörpa­lackozás is, amelyhez egyelő­re partnert keresnek. A kis üzem helyét már kijelölték; Monoron állítják fel az auto­mata gépsort, amely talán már jövő nyáron enyhít ar kániku­lai nyomasztó sörhiányon. Elakadt, ám hamarosan újra szánt a hat vasú Rába a szelei határban Nyár végi munkák a földeken Hűvösödnek az éjszakák, mind harmatosabbak a hajna­lok, ám napfelkelte után náP- nyugtáig még a nyarat idézik a munkás órák. A mezőgaz­dák minden .percet IVm-znál­nak. hogy ne növekedjenek tovább az aszály okozta károk, s mentik, ami menthető. A betakarítás, s á vetés-előkészí­tés embert, gépet próbáló idő- szz'tához értünk. Hetven mázsa paprikát szedtem le eddig, mondja Hegyes János, a farmosi kistermelő — Kicsik a csövek, aszottak a szemek — mutatja Kámán Magdolna, a farmosi Tápió- mente Szövetkezet közgazdá­sza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents