Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

1986. SZEPTEMBER TB., SZERDA'

A beszélgetés is lehet munka

Hogy oldódjon a magány

Arra hivatkoznak, nincs aki igényelné

Balatoni nyaralásunk első napján, útban hazafelé a strandról, kis tacskót vezető idős emberrel találkoztunk. A gyerekek kitértek előlük a szűk járdán, s ezt a mozdulatot nehezen lehetett félreérteni. A bácsi azonban bátorítólag rá kezdte: nem kell félni a kutyától, nem harap. Az állatok nem akarnak háborút, ők okosabbak, mint sok ember. Lám, én is megértem két világégést,.. És mondta, mondta nehéz élete történetét. Megrendültén hallgattuk percekig, de — bevallom — egy kicsit örültünk, amikor a fáradt, nyűgös és éhes gyerekek nyafogva elráncigáltak onnan. Másnap reggel ismét találkoztam az idős bácsival. Előttem fiatal házaspár haladt pöttöm kislánnyal, és a keskeny járdán kísértetiesen ugyanaz a jelenet játszódott le, mint velünk előző este. A bácsi így szólt a kutya elől kitérő lánykához: nem kell félni, nem harap. Az állatok nem akarnak háborút, okosabbak ők, mint sok ember. Lám...

JÓ SZÓ, meleg étel

A két hét alatt még sokszor láttam a bácsit, megrendített az az elkeseredett igyekezet, amellyel kapcsolatot próbál teremteni óz emberekkel, talán mert időnként arra vágyik, hogy a kutyáján kívül más is meghallgassa, ó jutott az eszembe akkor is, amikor a dunaharászti tanácsházán Kulcsár Sándorné hivatásos gondozóval nézegettük a tisztelet- díjas társadalmi gondozók munkalapját. Ezeken ugyanis — bármilyen meglepő — gyakorta szerepel az idősek körüli munkák sorában a mosás, főzés, vasalás, bevásárlás mellett a beszélgetés.

— Több mjrit száz „idős emberről gondoskodunk. öli. azok, akik nem járnak be a napközibe, nem akarnak szociális otthonba menni, de rokonaik sincsenek, akik vállalnák segítésükét — tájékoztat Xulcsárné. — Van, akinek csak meleg ételt viszünk naponta, mert más gondoskodásra nem tartónak igényt, egészségi állapotuk lehetővé teszi, hogy ellássák a ház körüli teendőket, düe még az ő számukra is legalább olyan fontos a mentálhigiénés gondoskodás, mint a mindenapi meleg étel.

Általában negyven-ötven között mozog a társadalmi gondozók létszáma Dunaha- rasztin. Hogy éppen mennyien dolgoznak, az függ a gondozottak számától, egészségi állapotától, de még az évszakoktól is. Nyáron kevesebben kérnek segítséget, télen, amikor megnehezíti életüket a tüzelő- behordás, hóeltakarítás, közlekedés, akkor többen. Az idős emberek támogatására vállalkozók — többnyire gyesen levő kismamák, jóindulatú szomszédasszonyok, távoli rokonok — tiszteletdíja jelképes. legföljebb ezerötszáz forint lehet havonta. Ennyit is általában csak azok kapnak, akik több személyt vagy egy ágyhoz kötött, teljes ellátásra szoruló beteget gondoznak.

Ounaharasztin

odafigyelnek

Szív nélkül nem lehet csinálni ezt a munkát — folytatja a fiatalasszony. — Senki nem tekinti csupán pénzkereseti lehetőségnek. Megértés, az idős emberek szeretete elengedhetetlen. Ám még akkor sem biztos, hogy huzamosabb ideig képes valaki erre a munkára. Nem ritka, hogy feladják. S rendszerint nem fizikailag fáradnak el. Egyszerűen arró) van szó, hogy nincs türelmük meghallgatni az idős embereket, akik rendszerint magukat ismétlik. Nem érti meg mindenki, hogy a gondoskodás nem teljes, ha csupán fizikális. A magány, az elhagyatottság érzését csak akkor lehet enyhíteni, feloldani az Idősekben, ha a lelkűkkel Is törődünk, ha azt érzik, hogy valaki érdeklődéssel meghallgatja őket.

Dunaharasztin rendkívül jól dolgozik a házi gondozó szolgálat. A rászorulókról szinte napok alatt tudomást szereznek. Segítenek ebben a körzeti arcosok, odafigyelő szomszédok, de a tanácstagok Is. Gyakori eset, hogy az idősek vonakodnak igénybe venni a felkínált segítséget, mert akkor kiderülne, hogy valójában nem. is egyedülállók, hiszen gyermekeik élnek — általában jómódban — a szomszéd faluban vagy a fővárosban, de mit sem törődnek az idős szülővel.

Gyerekeik

vonakodnak

— Megdöbbentő tapasztalatokat gyűjtöttünk az ilyen idősek gyermekeinek felkutatása során. Akadnak, akik felháborodnak, miért kellene nekik anyagilag hozzájárulni a szülő ellátásához, amikor annak van nyugdíja. Hogy az csak kétezer forint? Azt mellékes körülménynek tartják.

A jól működő gondozói hálózat ezentúl nemcsak duna- haraszti, hanem taksonyi rászorulókat is támogat majd. Ott ma még alig néhány gondozást igénylő idős embert tar tónak nyilván. ;j.„ ,íg

Rendszerint aríra hivatkoznak ott, ahol nincs vagy alig van házi gondozás, hogy felesleges, nincs, aki igényelné. Pedig idős emberek mindenütt élnek, s rendszerint azonos fizikai, anyagi helyzetben. A dunaharaszti példa is azt mutatja, ahol lelkiismeretesek a gondozók, ott gondozott is akad bőven.

Móza Katalin

Ezt maga írta?

És akkor hozták a feketekávét

Csak magának mondom, elégedetlenek vagyunk

— Mit is mondott? Hogy1

hívják ?

A vendég bemutatkozik.

— Nem maga írta azt a cikket, hogy a mi ágazatunkban sokat keresnek az emberek?

— Nem kérem. Azt a kollégám írta.

— No, lenne egy-két szavam hozzá, ha találkoznánk.

— A kollégám különben nem a saját véleményét adta közre, hanem a testületét, amely ellenőrzést tartott az ágazat kisvállalatainál.

A főnök kisportólt, széles vállű, negyvenes férfi. Bal karját most hanyagul végigfekteti a kerevet támláján.

— Kávét kér? — érdeklődik hangot váltva.

— Köszönöm, nem. Ma már fogyasztottam — füllenti a vendég, mert olyan ellenérzések támadtak benne a házigazda eddigi modorától, hogy magánemberként már rég elköszönt volna. Most azonban nem hagyhatja cserben az olvasókat, akik kíváncsiak erre a nemrég alakult kis szervezetre, hogy mit csinál, miből él, kik dolgoznak ott.

A főnök magabiztosan beszél a cég eddigi sikereiről. A tények alapján ezt meg is teheti. Szól az exportról, a szervezettségről, a munka termelékenységének magas fokáról, a szakemberek képzettségéről, s a mindezek alapján elért tavalyi nyereségről, az idei első félév biztató számairól.

A vendég elismeréssel bólint. — Kemény ember, de jól járnak vele azok, akik a keze alatt dolgoznak — gondolja. Most már elfogadja az ismét felajánlott kávét, aztán a várossal kialakult kapcsolatok felől érdeklődik.

— Ezt ^ep^hAtja. rpeg ^-r, vált megint keményre a főnök hangja —.’«alf'tTlágáriíkínoíl- dom, hogy nem vagyunk nieg- elégedve. Most is, hogy telekre volt szükségünk az új műhely építéséhez, hát nem pénzt kért érte a tanács? Hallattak már ilyet? Aztán még behívattak bennünket, högy adjunk pénzt, úgy mint a többi üzem, a VII. ötéves terv városfejlesztési céljaira. —És ha az emberek nem szavazzák meg?

— Miért? Nem érdekük? ők nem itt élnek? — kérdez közbe, megállítva a csészéje fölött kávéskanalát a vendég.

— Na jó, a többség itt lakik, de hát akkor is. Nekünk az olyasmi nem jelent reklámot, mint a vízvezeték-hálózat bővítése, meg az út-, a járdaépítés. Ennél valami látványosabb kellene. Tudja, az emberek mindent a borítékban akarnak látni. Még arról is nehezen tudom meggyőzni ől^et, hogy a fejlesztési alapra ugyancsak kell valami. No és a kapcsolatok. Van azért némi irigység is abban, hogy sokallják a keresetünket. De hajt be kell látni, hogy változott a világ, differenciálódtak a jövedelmek. Vannak nagyon

nagy keresetű csoportok! emberek, és nagyon alacsony keresetűek. Aszerint, hogy ki miként zárkózik fel, és ez így van rendjén, — Vannak gazdagok és vannak szegények — folytatja a főnök. Ez utóbbi megállapításhoz is hozzáteszi: — Ez így van rendjén.

A vendég most leteszi a kávéscsészét, amit eddig csak félig ivott ki. Az utolsó mondatot már nem hagyja helyben. Mondani akar valamit, de á főnök arcán látja, hogy ennek nincs értelme. Udvariasan köszön és távozik.

Az utcán mindenki megfordul utána. Fejcsóválva tette meg az utat a vasútállomásig,

Kovács T. István

Húsz mintából

Térhatású tapéta

Térhatású tapéta gyártását kezdte meg a győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár. A vállalkozásra a lakás- kultúra divatirányzatainak módosulása késztette a válla-, latot. Néhány hét leforgása alatt 20 mintából álló kollekciót alakítottak ki. A zöld, a szürke, a drapp, a lila pasztell árnyalataiban pompázó tapétákon az alapfelületből kissé kiemelkednek a geometrikus, a növényi motívumok és más ízléses díszítőelemek. Valamennyi minta az európai divatirányzatok szerint készült. A Crabetta Luxor fantázianevű tapéta könnyen kezelhető^ nedves ruhával tisztítható, a kétrétegű papír képezi alap- felületét. Ha használója megunta. a felső, díszített réteg le tépése után a fal síkján hátrahagyott második rétegre könnyedén lehet felragasztani a másik tapétát. Az újdonság rövidesen megjelenik a hazai üzletekben.

Vita az Omszk park tava körül

A tanács és a tsz kötélhúzása

Patthelyzet kavicsbányászat és fürdőzés után

Az Omszk park hajdani bányatava a vízminőséggel kapcsolatos változások miatt nézeteltérést okoz az Óbuda Termelőszövetkezet és a Budakalászi Nagyközségi Tanács között. E kezdést akár a cikk végkövetkeztetéseként is írhattuk volna, ezért az állítás magyarázatra szorul.

Első osztályú

mintegy öt esztendő- vék-i megállapodás i született, mely szerint az emlékpark és a környéke a Budakalászi Tanács tulajdona, de ekkor az Óbuda Termelőszövetkezet még kavicsot bányászott a tóban, így azt nem adta át a nagyközségnek. Ehhez tegyük hozzá rögtön, hogy 1983-ban még másodosztályú volt a vízminőség, s az operatív bizottság döntése alapján lehetett benne fürdőzni. Magyarul:

Szerencsés találkozás

A jól kikalapált kasza rendje

Megpróbálom nagyjából ösz- szeszedegetni, hol, hány helyen is találkoztunk mostanában, de mindjárt az elején csődöt mond a tudományom, sőt arra is rájövök, hogy ha felsorolnám a tanácsüléseket, végrehajtó bizottsági üléseket, településtisztaságot célzó fórumokat, a tanácstagi találkozókat, a békegyűlést, a Fogyasztók Tanácsának megbeszéléseit, a helytörténeti kör megmozdulásait — ez mind csak töredéke lenne az egésznek. A Hazafis Népfront Monori Bizottsága — következésképp maga a népfronttitkár, Járadi László is — oly nyilvánvalóan jelen van a helyi közéletben, politikában, hogy az egyes eseményeket legalább olyan nehéz lenne összerakosgatni, mint a magányos mozaikkockákat. amelyekből végül is összeáll a teljes, tökéletes kép.

áss

ÍSSJS

Mondták már a monori népfrontbizottságra, hogy túlságosan „titkárcentrikus". Ez annyiban igaz, hogy Járadi László energikus egyénisége, mozgékonysága, minden ötletet és minden új kezdeményezést azonnal felkaroló magatartása. készsége a változtatásra, a megújulásra — el- sodró lendülettel párosul S a hagyományosabb, lassúbb mozgás nehezen tart lépést vele. Az embernek mégis az az érzése, hogy a hivatás és művelője között igen szerencsés és nagyon hasznos találkozásnak tanúja. így van-e valóban? Hogyan látja Járadi László két esztendővel azután. hogy „pályát cserélt", s harminckét évi mezőgazdasági szakemberi múlt után népfronttitkár lett?

i:w

üli!

— ...úgy, mint a paraszt- ember, aki jól kikalapálja a kaszát szép, nagy rendet akar vágni, de a kasza hegye iít- ott beakad. Sokkal többet szerettem volna tenni. A Hazafias Népfront az a szervezet, amely világnézeti hovatartozástól függetlenül minden olyan jóindulatú állampolgárt soraiba fogadhat, aki hajlandó közös céljainkért cselekedni. Ha látom, hogy egy-egy megmozdulásunk milyen sikerrel jár — mint például legutóbb a békenagygyűlés —, az engem is lelkesít.

De nemegyszer találkozom olyan magatartással is, hogy „... minek ehhez hozzáfogni, úgysem sikerülhet!” — és ez dühít. Mintha elfelejtődne, hogy nem mindig a pénz jelenti a megoldást. Mintha kisebb lenne a bizalom az ösz- szefogás. a közös munka erejében. Pedig mennyi példa van az ellenkezőjére! Az emberek nagy része jó szándékú S ha ők vezetik a sort, a többiek — ha szégyenkezve is — kénytelenek követni őket.

A népfronttitkár kapásból

sorolja á példákat: újakat is, régebbieket is. Megteheti ezt azért is, mert 25 esztendő óta tanácstag Monori-erdőn, a közélettel nem vadonatúj a kapcsolata, nem az „új seprű, jól seper” friss tapasztalataival példálózik. S végül is élő példa az életútja is. A. 13 gyerekes vasúti pályaőr fia szívósan, megfeszített erővel, nem lazuló szorgalommal érte el. hogy jelesen államvizsgázhasson, hogy a sorsa ne negatív példa legyen, s mindeközben megtapasztalhatta, mit jelent a segítő kéz és a jó szándék, az emberi kapcsolatok.

A nagy így érhető tetten a kicsiben, járadi László nem alap nélkül vallja, hogy a közélet iránti érdeklődés ott kezdődik, ahol az ember. Ember pedig, akinek nem mindegy, hogy van-e járda, virág, hogy jól őrizzük-e a múltat. és gonddal építjük-e a jövőt, kinyújtjuk-e a kezünket afelé, aki segítséget kér — sok Van. A szándékot összefogni és gyakorlattá váltani nem egyszerű.

!1

S hogy Járadi László elégedetlen, s kicsinek tartja a jól megkalapált kaszával vágott rendet, az sem baj addig, amíg nyilvánvaló, hogy nem az ember és a szerszám használhatatlan, hanem az akadályokat kell kiismerni és legyőzni.

Koblencz Zsuzsa

amikor a nagyközség és az ‘ öbuda Termelőszövetkezet között a terület átadásáról szóló egyezség megszületett, olyan vízfelületről volt szó, amelynek birtoklása előnyökkel járt. A tanácsiak látva a tömegek odaözönlését, az Omszk parki bizottság anyagi hozzájárulásával és egyetértésével mintegy 600 ezer forintos költséggel megcsináltatta a rámpát, amely ma is szép, hasznos, hiszen járkálnak, üldögélnek rajta, a pecázók pedig innen indítják útra horgaikat.

Ak'Óbútfá’-TerméiőszÖvétke-' z.et kfeté-észténöSVél ezelőtt Ve-' fejezte a kaxricsbányászást és át kívánta adni a tavat a budakalásziaknak. Ok azonban akkor kérték, hogy a mező- gazdasági nagyüzem tüntesse el mindazokat a berendezéseket, amelyek a kavicskiter- meíés miatt csúfították a partokat. Kétségtelen, hogy ezek jó részét elbontották. így eltűnt az osztályozó, kiemelték az úszóhájót, elszállították az elektromos vezetékeket, terepet rendeztek. Azonban egy nagyon fontos dolgot nem sikerült megszüntetni: az Óbuda Tsz kertészetének területéről még mindig csordogál a víz a tóba. S pont emiatt áll a vita.

A mezőgazdasági nagyüzemnek van vízjogi engedélye arra, hogy a felszíni vizet a tóba vezesse. Ebbe beleértendő az is, hogy az üvegházak, épületek tetejéről összegyűlő csurgalék átvezetése az út alatt is jogszerű. Csakhogy Karsai Miklós, a Budakalászi Tanács elnöke állítja: többször megnézték a helyet, s nagy szárazság idején is folydogál a víz a tóba, ami azt bizonyítja, hogy nem a csapadék szivárog át az úttest alatt. Tanácsára magam is megnéztem az említett helyet, s láttam. hogy bár több hete nem esett, a föld kapapengetően száraz, mégis valóban folyik a tóba a víz az Öbuda Tsz üvegházai felől.

Átfolyás

A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, hogy mindaddig, amíg a mostani állapotot az Óbuda Tsz meg nem szünteti, a tavat nem veszi át kezelésre. ók ugyanis azt mondják, hogy az átvétel feltételei között éppen az átfolyás megszüntetése volt a legfontosabb. Persze, hiába a paradox helyzet, a nagyközségiek takarítják a környéket, hiszen közigazgatásilag így Is hozzájuk tartozik a terület.

De hát milyen víz folyik a tóba az öbuda Tsz területéről? Dr. Leitereg András elnökhelyettes válaszol.

— A felszíni csatorna a kazánház vízlágyítójának semlegesítő vizét viszi a tóba, amelyet dolomitszűrőn vezetünk át. Szennyezést tehát nem okozhat. A legutóbbi laboratóriumi vizsgálat keite július 25., a Villamosenergiaipari Kutató Intézet (VEIKI) szakemberei megállapították, hogy ez a folyadék színtelen, szagtalan, átlátszó, lebegőanyag-tartalma 54,4 milligramm literenként, karbonátkeménysége 3,28, nem karbo- pétkeménysége 83,82' mk. — Meg kívánóin jegyezni, hogy a tóba való bekötés idején a területet kavicsbányászat céljából hasznosítottuk. Amikor felvetődött az, hogy fürdeni is lehet benne, a vízbevezetés már létezett.

— Máshonnan származó folyadék nem kerülhet a rendszerbe?

Ma már gond

— A parkunk öntözővize és a szódásbalionok hűtésére használt folyadék. De ezek is a vizsgálat tárgyai voltak. Egyébként a Köjál 1984. május 29-én, a Buóizig 1984. szeptember 9-én megállapította. hogy a tó vizét a község talajvize s a közelében lévő ürítőgödor, a Barát-patak hordaléka, az Óbuda Tsz elszikkasztott kommunális szennyvize egyaránt veszélyeztetik.

— Önök tehát biztosak abban, hogy a csatornából kifolyó napi 10—15 köbméter víz nem okoz problémát?

— Igen, ezt nyugodtan állíthatom.

— S mi a véleménye a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának az állásfoglalásáról?

— Az, hogy mi teljesítettük az átadás feltételeként felsorolt kitételeket. A többi a tanács dolga.

Ügy gondolom, hogyha a mindenki előtt ismert járvány nem következik be, ha hosz- szabb időre nem tiltják meg a fürdést, a Budakalászi Nagyközségi Tanács e vízfolyás megléte ellenére is átvette volna a területet kezelésre. Csakhogy az eredeti megállapodás óta nagyot változott a világ. A tó akkor hasznot hozó ingatlan volt, ma már komoly gondot jelent. De kíváncsi lennék arra, mi történne, ha az Óbuda Tsz megelégelve a kötélhúzást, megszüntetné a vízbefolyást. Vagy egy idő múlva ismét lehetővé válna a fürdőzés? Magyarul, ha ismét hasznosítható lenne a tó, a tanács és az Óbuda Tsz akkor megegyeznének?

V. M.