Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

4 Kammern 1986. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Milliók a fejlesztésre A várakozások és a realitás öröm a vásárlás, ha megfelelő a kínálat, ha udvaria­sak az eladók, ha a vásárlás körülményei is korszerűek. S még korántsem teljes a felsorolás, hiszen annyi felté­telhez kötött, kötjük, mikor vagyunk elégedettek azzal, amit a boltba betérve találunk. Sohasem volt egyszerű, könnyű helyzetben az, aki a kisebb-nagyobb települése­ken az ellátás gazdája, aki nap mint nap hivatott biz­tosítani polcokon, gondolákon, hűtőkamrákban, raktá­rakban az alapvető élelmiszerektől a tartós fogyasztási cikkig mindazt, amire vevők vagyunk, amit keresünk. Nincs könnyű helyzetben a Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet sem. 1984 első félévo óta tartósan tizennyolc település, két város — Vác és Dunakeszi — ellátásáért teljes egészében, illetve az utóbbiak esetében részben felelős. Két tűz között él. Meghatározó az örökség Bármily furcsán hangzik, ez fgy igaz: két tűz között! Ahogy Furák János, az áfész elnöke is mondja: az igények, s a lehetőségek össztüzében élünk nap mint nap. — Az áfész vezetősége épp­úgy érti, megérti, mint jóma­gam is vallom: mindenki töb­bet, jobbat akar. Ott, a lakó­helyén, azon a kis- vagy nagy településen, ahol él, ahol vásárol. Modern, mutatós ABC-t, árukkal tömött gon­dolákat, olyan választékot, amilyet sokszor egy-egy pesti boltban sem találunk meg. Ez a velünk szemben állított kö­vetelmény. — De ahhoz, hogy valamit értsünk, megértsünk, azt sem árt tudni: a kistelepülések bolthálózatának jó részét épp­úgy, mint a nagyokét, örököl­tük. S az örökség, bizony sze­gényes, olykor rozzant, lerob­bant. De ha már a Vác és Vidéke Áfész cégtáblája lóg rajta, akkor szó éri a házunk elejét. Ahogy örbottyán ese­tében történt legutóbb éppen lapjuk hasábjain. — Ténykérdés, hogy az el­múlt ötéves tervben a re­konstrukciókra, beruházásra 100 millió forintot fordítot­tunk. Ám sorba megy ez is, ahogy a közmondás tartja, mint Tápén a bíróválasztás. A legsürgetőbb, ^legégetőbb gondok nyernek először meg­oldást. örbottyánba.n az 51-es számú modern ÁBC minden igényt kielégít választékával. Igaz, kicsit messzebb van, mint a régi épületben lévő bolt. De aki választékot keres, akar, az talán nem sajnálja a fáradságot sem. S tényleg nem érdemes spó­rolni az erővel, az energiával. Az őrbottyáni 51-es számú ABC-ben tömöttek a gondo­lák, bőséges az árukínálat, s a választék. Vetekszik jó né­hány forgalmas helyen lévő budapesti boltéval. S türelmes a kiszolgálás is. — Míg Vácott hét végén a sörből kicsi volt a választék, vagy egyáltalán nem talált az ember sört, addig Örbottyán- ban az 51-es ABC-ben a ra- debergeres kartonokból vit­ték ... Hát panaszkodni ak­kor, ott nehezen lehetett vol­na az ellátásra. Panaszkodni nem, legfeljebb kukacoskod- nii Nem is annyira azt bizo­nyítandó ültünk le beszélget­ni, hogy az áfész jól, vagy rosszul dolgozik, hanem egy őrbottyáni panaszoslevél adta az apropót. Melybe belefért: az áfész a vizdíjat sem fizeti meg. Hogy is állunk ezzel a vízdíjjal? Nincs pénze . az áfésznek? Ismét Furák Jáno­sé a szó: — Maradjunk az 51-es ÁBC-nél, mely mint látta, korszerű. Igen ám, csakhogy a vízhez nehezen jut hozzá. A maszek portájáról. Ha hozzá­jut ... Tavaly télen a boltve­zető, s a dolgozók műanyag kannákban hordták a vizet, hogy a központi fűtés működ­hessen. A vasútnál lévő ven­déglátó vize a pohár mosásá­ra sem alkalmas. Így mű­anyag poharat adnak az üdí­tő, a sör mellé. Olyat, ami el­dobható. Délután két óra. A vasút melletti, szerződésbe kiadott kisvendéglőben kevesen van­nak. De az eldobott műanyag poharaktól fehérük a szeme­tes. A műanyag kannákban víz és víz. amit naponta Du­nakesziről hord a boltvezető. S mire panaszkodnak: enné­nek az emberek, egytálételt, ahogy megszokták, ahogy ré­gen erre itt lehetőség volt. De most a folyó víz minősége miatt nem lehet. Morog a vendég, egy csomó pénz ki­esik a szerződéses üzletet bér­be vevő kezéből, kisebb a for­galom. De a döntő az: morog a vendég! De hát a vízműtár­sulás szerint az áfész nem fi­zetett? Mit mondhat erre Fu­rák János? — Az áfész kétszer fizetett a vízműtársulásnak. Nyolc­van—nyolcvanezer forintot. Az összesen százhatvan. S itt a szürke műanyag csövek hal­maza (mutat az ABC mögött lévő területre!), ez a vízmű­társulásé, ezeket fektetik majd le. Hogy mit kaptunk a százhatvanezer forint ellené­ben? Egy levelet, mely szerint a vasút környékén a vezeté­kes hálózatra néhány boltot majd rákötnek a második fél­évben .., — Ám a régi épületben lé­vő boltról is ejtsünk néhány szót. Mert öreg az a ház, fel­újításra vár. Megszüntetnénk a kocsmát, hiszen maszekok ép­pen eleget nyitottak a köz­ségben. A tanács VII. ötéves fejlesztési programja (tanács­ülés fogadta el), s a sajátunk szerint is 1988-ig az épület, azaz a bolt rekonstrukciójára sor kerül. Mi hárommillió forintot költünk rá, míg a ta­nács 1,2 milliót ad. Ugyanak­kor az 51-es számú ABC-t is bővítjük, mégpedig 1989-ben. A parkolót szüntetve meg, előrébb mennénk, így nagyob­bodna meg az ABC. Igényeket fogalmaznak — Ezek az őrbottyáni ter­vek. Ám a tizennyolc telepü­lés valamelyikén folyamato­san felújítjuk, rendbehozzuk szakboltjainkat. Mert mi azért vagyunk többek között, hogy vállalt feladatunk egyikének, az ellátás biztosításának is maradéktalanul eleget te­gyünk. Lépést tartva az igé­nyekkel (bármily nehéz is). Ehhez azonban olykor nagyon jól jön az érintettek segítsége is. Például Szódon és Pencen társadalmi munkával is segí­tik a helybeliek a bolthálózat bővítését, ök nemcsak igé­nyeket fogalmaznak meg. több célrészjegy jegyzésével, saját munkájukkal segítenek, mondván, ezzel is ők nyernek. Hogy hogyan dolgozik a Vác és Vidéke Áfész? Nem jobban, sem nem rosszabbul, mint a többi áfész. Különösen igaz ez, ha a kereskedelmi­ellátási munkáját nézzük. Bár ami igaz, az igaz, a Naszály sokat, nagyon sokat nyom a latba. Még akkor is igaz ez, ha1 kirándulóként, egyszeri ve­vőként fordulunk meg más áfész ellátási területén, s úgy látjuk, a más rétje zöldebb, dúsabb. Dúsabb, mert ott egy­szer fordultunk meg, s nem az év minden napján tértünk be vevőként. Nagyon jó dolog, hogy a kisboltok, a kistelepüléseken lévők, ha szabadságon van az üzlet vezetője — szerepkörét a mozgó ABC veszi át. Nagyobb türelemmel Nem rossz dolog, vallom én éppúgy, mint az áfész vezeté­se, hogy a területen élők, akiknek ellátására hivatottak, magasra teszik a mércét. Kö­vetelnek, egyre többet és töb­bet. Nem rossz ez, hiszen a követelmények emelése mö­gött az a meggyőződés húzó­dik meg: a Vác és Vidéke Áfész holnap többre képes, mint ma. Hiszen ezt bizonyí­totta egész eddigi munkájá­val, létével. S ezt bizonyítja holnapjával is, amikor re­konstrukciókkal, fejlesztések- ket felszámolja a múlt örök­ségét, az elavult bolthálóza­tot újjávarázsolva, moderni­zálva. Erre azonban olykor várni kell. Kicsit nagyobb türelem­mel, mint amennyi bennünk van. Mert a modernizálási, korszerűsítési törekvés nem idegen tőlük, elég, ha a tizen­nyolc településen, a két vá­rosban körülnézünk. S számí­tásba vesszük például azt is: napi munkájuk alaposabbá tételéhez számítógépet alkal­maznak. Nem öncélúan, ha­nem a köz javára, a köz ér­dekében. Hasznát közvetetten élvezzük! Varga Edit A Tiianic-tragédia Kamerákkal a Mámsírban — Hölgyeim és uraim, azt hiszem, nem kíméltük az erőnket, és talán szerényte­lenség nélkül elmöndhntom, hogy jó formában voltunk. Ez a jellegzetesen amerikai fogahnazású mondat az utób­bi idők egyik legszenzáció­sabb sajtókonferenciáján hangzott el. A színhely Wa­shington volt, a nyilatkozó pedig a negyvennégy eszten­dős Robert Ballard oceanoló- gus, laz amerikai Woods Hole Tengerkutató Intézet neves munkatársa, aki két társa, Martin Bowen és Ralph Hollis kíséretében, a legkorszerűbb technika segítségével nap­jaink Orpheuszaként leszállt egy valószínűtlen világba: a hetvennégy esztendeje elsüly- lyódt Titanic hullá'msírjába. Fenegyerek Teddy A történet közismert: 1912. április 15-én, hétfőn hajnali két óra húsz perckor elsüly- lyedt az akkori idők legna­gyobb — 42 238 tonnás, 68 000 tonna vízkiszorítású — és leggyorsabb utasszállító ha­jója, amelyet konstruktőrei és tulajdonosai elsülilyeszthetet- lennek nyilvánítottak. Az 1911-ben Belfastban készült és Southamptanból első (és utolsó) útjára indult kolosz- szus úszó luxuspalota volt, uszodával, bárokkal, táncter­mekkel, szalonokkal, koncert- teremimell és a műszakiakon kívül 461 főnyi személyzettel, akik csakis az első osztályon — az útért az akkor hatal­mas pénznek számító 800 dollárt fizető — utazók ké­nyelmét szolgálták. Edward Smith kapitány, akit szak­mai körökben „Fenegyerek Teddynek” becéztek, nem is titkolta, ihogy már az első útján el akarja hódítani a leggyorsabb Európa—Amerika átkelést jutalmazó híres Kék Szalagot. kí)lS\í(lSltiűDSS A többit tudjuk. Azon a hajnalon, a fogvacogtatóan hideg ködszitálásban Üj- Fundüand hófödte partjaitól dél-keletre hirtelen — na­gyon is hirtelen — felbuk­kant az a mindent eldöntő jéghegy. A mélység üzenete A katasztrófa térségében rendkívül mély az óceán és az év hagy részében rendsze­resek a viharok. Sokáig az is alig volt elképzelhető, hogy egyáltalán pontosan megálla­pítsák a hullá'msir színhelyét. A bűnmegelőzés érdekében Új önkéntes rendőri csoportok A közelmúltban egy rádió­műsorban nyilatkozott öt rendőrfőkapitány — köztük a Pest megyei és a fővárosi — többek között a bűnmegelő­zés, a bűnözés és a bűnüldö­zés általános helyzetéről, de az egyes megyékre jellemző különböző témaköröket is ki­ragadtak a helyzetképből. Üdülőövezet így dr. llcsik Sándor ezre­des, Pest megye rendőrfőkapi­tánya a szűkebb pátriánkban előforduló bűncselekmények­ről is szólt. Elmondta, hogy megyénkben a vagyon elleni bűncselekmények vezetnek a statisztikában, azon belül is a magánvagyon sérelmére el­követett lopások, betöréses lopások. — Éppen ezért a rendőrség fokozott bűnmegelőző tevé­kenységére van szükség, hi­szen Pest megyében majd­nem 100 ezer hétvégi ház és üdülő van. amelyek az év na­gyobbik felében lakatlanok, holott az épületekben komoly értéket hagynak hátra a tulaj­donosok. Ezért váltak a bű­nözők kedvenc vadászterüle­teivé az üdülőövezetek. Ugyanakkor tény, hogy az utóbbi években Pest megyé­ben a lakosság létszáma na­gyobb mértékben növekedett, mint az ország bármely más megyéjében, viszont a rendőri létszám ezzel arányosan nem növekedett. Alábbi kérdéseink tehát a fenti tényekből fakadnak: — Milyen a köz-, és va­gyonbiztonság Gödöllőn, s a város üdülőövezetében? Segí­tik-e a rendőrség munkáját a polgári szervek, vagy általá­ban a lakosság? — Gödöllő város közbizton­sága a megyei átlaghoz vi­szonyítva közepesnek mond­ható, az üdülőövezeté annál valamivel jobb. Nagy felada­tot jelent az üdülőövezetben a bűnmegelőző munka ellá­tása, hiszen az olyan terüle­tek, mint a Boncsokdűlő, a Kecskésdűlö nagyon távol es­nek a várostól,/ s annyira be­épültek, hogy szinte összekö­tik Veresegyházi, Szadát, és Mogyoródot. Pestiek is Ám, mert ott elsősorban fővárosi lakosok pihennek, akik az év nagy részében odahaza tartózkodnak, ki­emelten foglalkozunk a terü­let közbiztonságával és va­gyonvédelmével. Éppen ezért tervezzük a vikendterülete- ken egy új, önkéntes rendőri szolgálat megszervezését. Az új csoport tagjai akár buda­pesti lakosok is lehetnek, te­hát magukat az üdülőket, de zömében gödöllői lakosokat kívánunk megnyerni e szép és izgalmas feladat ellátására. Ugyanígy a horgásztavak környékére is szervezünk ön­kéntes rendőri csoportot, még­pedig a pecásokból, akik egy­ben a halállomány és a vizek védelmét is ellátnák, s a kör­nyéket is szemmel tarthatnák — válaszolta Kossuth Mihály őrnagy, a Gödöllői Rendőr- kapitányság közlekedési és közbiztonsági alosztályának vezetője, majd Gallyas Attila rendőr százados, a kmb cso­portparancsnoka a következő­ket fűzte az elhangzottakhoz: Ajánlkoznak — Az új önkéntes rendőri csoportok felállítása alapve­tően bűnmegelőző szándékkal történik, az üdülőövezetek vagyonvédelmének, közbizton­ságának javítása érdekében. E munkában nagyon jó a rendőrség kapcsolata a város és a vonzáskörzet tanácsai­nak, pártbizottságainak, gaz­dálkodó szerveinek vezetői­vel, illetve a rendészeti veze­tőkkel. Én magam valamennyi gö­döllői önkéntes rendőrt is­merek, rendszeresen érteke­zem is velük. Az önkéntes rendőrök maguktól keresnek meg például azért, hogy köz­vetítsék a lakosság észrevéte­leit, vagy azért jönnek hoz­zám, hogy fölajánlják részvé­telüket valamilyen rendkívü­li ügyben — ami szerencsére ritkán fordul elő. Aszódi László Antal feSaiiiMiiaiSSiii Korabeli metszet a Titanic elsüllyedéséről A műszerek csak 1980-ban jelazték megközelítő pontos­sággal a mintegy hatezer (!) méter mélyben nyugvó ha­talmas test létezését, és újabb hat esztendőnek kellett eltel­nie a mostani szenzációs saj­tókonferenciáig. Az Atlantic II. nevű ultra­modern ku'ta tóhaj ótól néhány hete vált el a zord észak-at­lanti vizeken az Alvin nevű mini-tengdralattjáró, hogy megkezdje fantasztikus ka­landját. Az eredmény egye­bek között 54 ezer jó minő­ségű fénykép és több kilo­méter (!) hosszú videofelvé­tel. Ezek elemzése természe­tesen még hosszú időt vesz .igénybe;1 de-ca Csodálatos -- és a világgal ugyanacsak a modern technika segítségével megosztott, így a magyar te­levízióban is bemutatott — élmény mellett máris jó né­hány fontos tudományos ta­pasztalatról is beszámolhatott az Alvin bátor stábja. A leg­érdekesebb ilyen felmérés az, hogy az eddigi verzióval szemben, a Titanic nem attól süllyedt el, hogy á jéghegy átfúrta az óriás oldalát, ha­nem attól, hogy a szuperka­rambol nyomán szétnyíltak a hajótest vßslemezeinek he­gesztésiéi. — Első merülésünkkor — mondta Ballárd — azt hit- fűk, hagy kudarcot vallunk. Hiába cirkáltunk, mindenütt áthatolhatatlanul meredt fe­lénk a hajó hatalmas feke­te acélfala. Végre feltűntek az első kerek ablakok — sértetlen üveggel! —, majd a harmadik óriáskémény ‘mö­gött elénk tárult, amire vár­tunk: a gigászi testen táton­gó rés. Ekkor indítottuk út­nak a tsohnika egyik csodá­ját, a külsejét tekintve fura fűnyírógéptre emlékeztető, elektronikus kábelvezérlésű, érzékeny kamerákkal megtűz­delt, általunk Jasonnak be­cézett robotot. Fogságban a robot Nemsokára Ballárdék má­sodszor érezték úgy, hogy a kudarc elkerülhetetlen: Ja­son — 'miután kameráival végigpásztázta a Titanic tisztjeinek kabinjait, és az utasok tágas tornatermét — beszorult két mairsaos lemez közé. és órákig tartott a ki­szabadítása. Utána viszont már jól mentek a dolgok, és a dérék Jason lélegzetelállító képek egész scjpgt .közvetítet­te tizenkét merüiés során az Alvin „agyközpontjába”. A híres kristálycsillárok épen maradtak, a nem kevésbé híres famunka viszont nyom­talanul eltűnt, az 1513 utas­hoz hasonlóan. — Önök — mondta remegő hangon Baíllard — tudják, hogy az óceán minden szerves anyagot felfal. ... 1912. április 17-én a Bu­dapesti Hírlap úgy értesült, hogy ,,‘a Titanic páncélszek­rényében amerikai kereske­dők által Aversben vásárolt, 25 millió font értékű gyé­mánt volt”. Jason robotkar­jai sikertelenül próbálták felnyitni a széfet, de sikerrel helyeztek el egy emléktáblát az utókor kegyeletével. Ott, ahol „Fenegyerek Teddy” ka­pitány az asszonyokkal és gyerekekkel telt mentőcsóna­kok leeresztését irányította, és ahol az utolsó pillanatig las­sú melódiákat játszott a hajó­zenekar. Harmat Ensjre Az Atlantic II. kutatóhajó mellett lemerülésre kész a mini­tengeralattjáró v

Next

/
Thumbnails
Contents