Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
Fogadalmak Előrebocsátom, a férfifodrászatnak többszörösen nem lehetek kedvenc vendége. Egyrészt mert negyedévenként látogatom meg a hajművészeket, másrészt a legegyszerűbb és legolcsóbb nyírással is beérem. Űgj( vélem, ez sem jogosít fel senkit arra, hogy akár mással, akár velem olyan modorban viselkedjen, mint ahogy az a közelmúltban megesett. Megkísérlem pontosan átadni a fodrászhölgy és szerénységem párbeszédét: — Csókolom. — Jóestét! — Tetszik még fogadni? — Már összepakoltam! — egyenes válasz. — Meddig tetszenek nyitva lenni? — kérdezem kacskán. Eddig ez volt a felelet. Az orrom alatt morogva oldalogtam el. azzal az elhatározással, hogy másnap reggel azonnal felhívom a főnököt. Nem tettem mag. Lehet, hogy jobb lett volna. Azt is megfogadtam, hogy ehhez a nőhöz az életben többet nem megyek. Helyszín: Stromfeld lakótelepi fodrászüzlet. Időpont: 1986. július 24., este háromnegyed nyolc és nyolc óra között. A nyitva tartási idő hivatalosan hétköznapokon 21 óráig tart. M. G. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 5.. KEDD Az állategészségügyi szolgálat A tenyésztésben meghatározó Kedvező tulajdonságok Ültessünk nemes nyárfát Az ország sík területein az erdősítésben fontos feladatot töltenek be a nemes nyárfák. A szárazabb körülményeket is jól tűrő fehér nyárfák tömeges szaporítása a legutóbbi időkig meglehetősen körülményes volt. Ennek a problémának megoldására vállalkozott az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet sárvári kísérleti állomása. A kutatók a fehér nyárra is kidolgozták a vegetatív szaporítás intenzív módszerét. A nemesített, kedvező tulajdonságokat mutató egye- dekről szedett hajtásokat zölddugványozással gyöke- reztetik, majd lyuggatott oldalú konténerben növényházi körülmények között nevelik. Bár eddig is rendszeresen figyelemmel kísértük az állattenyésztési szokásokban bekövetkezett változásokat, illetve azok okait — s azzal szoros összefüggésben az állategészségügy szerepét, helyzetét —, mégis a másfél évvel ezelőtt indított jlyen témájú sorozatunk írásaira emlékeztetjük olvasóinkat. Ugyanis a hosszú sorozat végére, mint az i-re a pontot, tesz- szük fel a koronát azzal, hogy az állatgyógyászat iránt érdeklődők nevében kérdéseket adtunk föl dr. Tóth Péternek. a gödöllői j székhelyű Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző ÁHo- más igazgató főállaíorvosának. Am mielőtt a kérdéseinkre kapott válaszokra kitérnénk, hadd vázoljuk az állategészségügyi szolgálat feladatainak körét, egy röpke történeti visszatekintés keretében. Az államigazgatási munka korszerűsítésével kapcsolatos létszámcsökkentéssel egyidejűleg 1983., január 1-jétől jelentősen bővült a megyei állategészségügyi szolgálat feladatainak köre. Az élelmiszer- vizsgáló és -ellenőrző szolgálat területi szervei, a megyei élelmiszer- és vegyvizsgáló intézetek a feladataiban bővült megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás irányítása és ellenőrzése aló kerültek. Hatósági munka A szélesebb tevékenységi kört kiegészíti a megszűnt megyei állattenyésztési felügyelőségek hatósági munkájának átvétele, továbbá a kistermelőknek nyújtott állami támogatások kifizetésének szakmai és pénzügyi feltété- 1 leinek ellenőrzése." E sokrétű feladat mibenlétét, és nagyságrendjét a következő példákkal szemléltette dr. Tóth Péter. —, A Pest Megyei ' Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás felügyelete alá kerültek olyan nagyüzemek is. mint a váci és a ceglédi vágóhíd, a hernádi baromfi- és sertésvágóhíd, a ve- csési vadfeldolgozó, a dunakeszi hűtőház, a pilisi hizlalda, mint a legnagyobb exportáru-termelők, valamint a tököli állati melléktermékeket feldolgozó ATEV-üzem, s Dunakeszin, Nagykőrösön és Cegléden a konzervgyártás, de folytathanám a felsorolást egészen a sturovói állategészségügyi határszolgálatig. Jel felkészült — Az ellenőrzés pedig magában foglalja a megye állattartó és -tenyésztő, valamint állati termékeket feldolgozó üzemeinek állategészségügyi, és élelmezésügyi felügyeletét. Másik fő feladatunk a nagy volumenű járványvédelmi munkákhoz a hosszabb mentesítési programok kidolgozása, végrehajtása, amihez szakmái irányelveket a MÉM állategészségügyi és élelmiszer- higiéniai főosztályától kapunk. A megyére szabott állatorvos: feladatainkat pedig a megyei tanács mezőgazdasági osztályának céljaival egyetértésben. illetve annak felügyeletével látjuk el. — Itt Gödöllőn, az állomásunkon szakspecialisták dolgoznak. így: szarvasmarha-, juh-, baromfi- és sertés-egész- ségügy'is, ('valamint élelmiszer- higiénikus, állat-higiénikus, továbbá igazgatással és szerAz álmok nem hazudnak A helyszín a szerkesz- ■*"*' tőség. Az időpont: valamelyik hétköznap. Az íróasztalon telefon, kezemben a kézibeszélö. A telefonközpont éppen kapcsolja Sierra Névadóból a Cifra Nyomorúság nevű farmot. Bemutatkozom, a rancs főnöke is, és mondom, hogy riportot szeretnék készíteni vízilótenyésztésükről ... — Nem értein,, mit akar — mondja a főnök. Ismétlem a kívánságomat, hogy riportot készíthessek a vízilötenyósZtés- ről. — Fontos dolog ez? — Tudomásom szerint most kezdik fölfejleszteni létszámában a vízilótelepet. Igaz ez?— Mit csinál?! Ismétlem a kérdést. — Nincs vízilótelepünk! — Vízilovuk sincs? — De, van vízilovunk! — Van valami akadálya annak, hogy riportot készítsek a vízilótenyésztá- sükről? — Miért érdeklik a vízi- . lovak? — Mert az önök ran- csán még nem jártam vízilóügyben ! — Nem is fog! — Hogy-hogy? — Mert ön nem szakember! — Honnan tudja, ; hogy nem vagyok szakember? — Onnan, hogy vizilótc- lepet mondott, pedig ők szállodában laknak. — Amikor először ott jártam önöknél a Sierrá- ban, a saját beosztottjai vízilótelepről beszéltek nekem ... — Akkor ők sem értenek a szakmához! — Szóval- csinálhatok riportot a vízilovakkal? — Érti a nyelvüket? — Nem értem a víziló^ vak nyelvét, de kíváncsi vagyok rájuk, s bízom benne, hogy ön majd tolmácsol ... — Nem fog menni! — Miért? — Mert vizilóiigyben magasak az elvárásaink! 'Legalább három diplomát, plusz doktorátust követelnek meg az újságíróktól, valamint a Tudományos Akadémia tagsági igazolványát. De az sem árt. ha az újságíró a vízilótudományok doyenje!... ★ Ki tudja, meddig tartott volna ez a lázálom. ha föl nem ébredek a vekker hangjára. Aztán a szokásos szertartás — mosakodás, kávézás, fogmosás, öltözködés, buszozás, vonatozás — után' megérkezem a szerkesztőségbe. Az elő*i näp meghívott vidéki telefonállomást időben kapcsolja a posta. Kezemben a kagyló. — Halló! X. Y. Termelőszövetkezet? — Igen! Itt az elnök beszél. Bemutatkozunk egvmás- . nak. Előadom a kívánságomat: — Szeretném a hét folyamán fölkeresni a bikatelepüket. Kíváncsi vagyok az ott dolgozó emberekre, s magára a jószágállo- mányra. Van valami akadálya a látogatásomnak? — Nem értem! Mit mond? Ismétlem .a kérdéseimet — Nincs is bikatelepünk! — Hiszen a saját beosztottjai . szerint tenyészbikákkal foglalkoznak ... — Van önnek, az újságírónak, állattenyésztéssel kapcsolatos szakirányú képzettsége? Mert ha nincs, akkor ne raboljuk egymás idejét! Döbbenten hallgatok,. meri nincs professzori végzettségem, nem vagyok a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ennélfogva azt sem tudom, hány lába van a bikának, s egyáltalán melyik a bika és melyik a tehén a sok négylábú között. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az állomány jóltápiáltságát, tisztán tartását, az állat- kgondozók jó munkáját nem is tudnám megítélni a professzori cím nélkül. Ezek után őszintén irigyelnem kell a vasvillát, „akinek” még általános iskolai végzettsége sincsen, mégis közel kerülhetett a bikákhoz, vagy nem is tudom, valójában milyen Viégyiábú szarvasmarhához. Persze a villának könnyű, mert két „támogatója” is van, a jószággondozó meg a trágya. Lehet, hogy nekem is ilyen „magas" pártfogókra lesz szükségem, hogyha riportot akarok írni?! A sajtótörvény kötelező tájékoztatásra vonatkozó cikkelye, úgy látszik, nem éléggé „magas pártfogó” !!!... ' A. L. A. vezéssel foglalkozó szakállatorvosaink vannak. Ez az apparátus a szakmai bázisa - annak a munkának, amelynek révén a hét kerületi főállatorvossal karöltve szakmai felügyeletet gyakorlunk a területen tevékenykedő száztíz hatósági, hatvan magánpraxisban tevékenykedő, és száznégy üzemi állatorvos felett. Erre a nagy, és jól felkészült apparátusra van mintegy felfűzve a megyében minden jószágtartó udvar, város, község és nagyüzem. Így szinte naprakész információ áll rendelkezésünkre egy-egy terület állategészségügyi helyzetét illetően. Végül arról beszélgettünk dr. Tóth Péterrel, hogy Gödöllőre 1973 májusában települt a Pest- Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás, a megyei tanács' Városház utcai épületéből. Ugyanis akkorra megteremtődtek a kor követelményeinek megfelelően azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek elengedhetetlenek a hatékony állategészségügyi és élelmiszeripari ellenőrző munkához. lila már így elmondható, hogy a MÉM és a megye vezetőinek döntése helyesnek bizonyult, mert Gödöllő földrajzilag magyecentrikusan helyezkedik el, s a várost már korábban is hírneves intézmények emelték a megye. jggr^r- centrurftává. Ami megvalósult Ugyancsak a helység jó megválasztását igazolják a későbbi események is. Gondolunk itt arra, hogy megteremtődtek a gyakorlati munka, a kutatás és az oktatás jó' együttműködésének lehetőségei. A megvalósult lehetőségek között említjük azt, hogy a gödöllői állategészségügyi állomás laboratóriumának, állatkórházának dolgozói, a. megyében tevékenykedő állatszakorvosok aktívan részt vesznek az állatorvos tan-hallgatók, agráregyetemi. hallgatók, s a péceli szakmunkásképző intézet diákjainak oktatásában, képezve, nevelve a jövő mezőgazdasági szakembereinek új meg új generációit! Aszódi László Antal \ —-----i----------Bár merre járunk ezekben a napokban, mindenütt görögdinnyehegyeket látunk. A mézédes, piros bélű kedvenc nyári csemegét kínálják a piacokon, de a falvak utcáin is fel-fel- tűnnek az utánfutós személyautók, s' házhoz viszik a diny- nyét. A gépkocsik hangszórója harsogja: dinnyét vegyenek, dinnyét vegyenek. Hatvanban jártam a minap, s láttam, hogy a város határában sok-sok hektáron termelik a dinnyét. Egy kisebb falut alkotnak a termelők ideiglenes lakásai, amelyek között akad földbe ásott, hagyományos kunyhó és modern lakókocsi egyaránt. Gyors számítást végeztem. A házhoz szállított dinnye kilójáért tizenhárom forintot kérnek. A piacon tizenegy, tizenkét forintért kínálják az árut. Kedvenc zöldségesböl- tunkban tíz forintért mérték. Gondoltam, ha közvetlenül a termelőknél vásárolok, kevesebbet költők. Hogy a benzinköltséget ne hiába emeljem, szóltam a szomszédaimnak, barátaimnak, dinnyéért megyek Hatvanba, és szívesen hozok a számukra is. Rendeltek, hogyne rendeltek volna. Mindenkinek forint a forint! A dinnyetáblák végében tizenöt-húsz méterenként kínálják a gyümölcsöt. Elmondtam, mennyit kívánok vásárolni. Az eladó, aki egyben termelő is, tizenhárom forintot kért kilójáért. Meglepődtem. — De miért ennyi? Hiszen, amit én elviszek, azt nem terheli a drága szállítási költség. Nem kell kilométereket utaztatni a gyümölcsöt, frissen levágja száráról, leméri, én pedig viszem. — Látja — figyelmeztetett a termelő, még az ujját is a homlokához emelve —. éppen ezt a frissességet kell magának megfizetnie! Mert, amit a piacon vesz — teremhetett ugyan az én földemen —. mégis lehet, hogy fonnyadt, aszott, esetleg két-három napig, netán egy hétig várt vevőre a zöldséges standján. Itt a pénzéért garantáltan friss áruhoz jut. Hát igen — sóhajtottam —, ez is elmélet. Azóta a zöldségeshez járok, aki naponta hozza a friss árut/ Igaz, a szállítás költségeit felszámolja, de sokunkkal fizetteti. Pár nap múlva nyolc forintért vettem Aszódon dinnyét. Lehet, a dinnyetábla végében tizenkettőre esett az ára. Nem tudhatom, nem jártam arra.' Aki indulni akart, azt is lebeszél bem. F. M. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a század- fordulón, kiállítás^ .megtekint- ’ hető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: " Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. A régi Gödöllő, kamarakiállítás. Gic^zy János festőművész kiállítása. A kiállítások 10—18 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészéti gyűjtemény, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Korai még vetkőzni Töveit óta keressük (vagy ‘J inkább akarjuk?) a top- lesst. A hetvenes évek óla. Azelőtt a meztelenséget a nyugat kábító ópiumaként ’ártották nyilván. Pedig sejtettük mi azt — ekkor kezdték a kritikusok Jancsó filmjei előtt szánkba rágni —, hogy a meztelenség*ae -ősi tisztaság és szűziesség, esetleg a termékenység- jelképe. Amikor már kellően összekevertük magunkban az értékproblémákat, és nem. tudtuk eldönteni, mi az igazi prostitúció, a Tudatlanság felvállalás a-e vagy az elutasítás ... ... no. akkor jöttek a naturisták. Űk is kitalálták a legpraktikusabb ideológiát, csak éppen rossz helyen kezdtek vetkőzni, pont az egyház szeme láttára, Vonyarcvashegyen. Aztán beütött a dőzs. A civil életben ádáz és prűd honfitársaink levonultak Délegyházára, ott pár éve. szabadon fürödhetnek., napozhatnak. A naturisták mozgalma nemzeti üggyé szélesedett, mintaszerű bólogatókkal és ellenzőkkel. A nyolcvanas évek elejére már azt vártuk, a hon*. atyák törvényt hoznak a vet*- kőzésrfíl. Törvény nem. született, de a ruhátlanok hangja A vereségyházi asszonykó- ru.s, mint a Z'ZI Labor együttes vokálkórusa, mostanában mozgalmas napokat él. Szegeden a szabadtéri színpadon az Ifjúsági és diáktalálkozó Során adott műsorban ismét kirobbanó sikert aratott. Az így élsz című dalra felkiabált a tömeg: Mi is így élünk!... Meg aznap este Budap'esten, a Petőfi-csarnokban zenés divat bérmutatóval egybekötött koncerten értek el nagy sikert. Utána a kőbányai Pa- taky művelődési központ Bokrétát kötöttem műsorában lépett fel a teljes "egyes kórus, a helyi és az ócsai tv ten zenekarral. Karvézetőjúk. Pataki István nótákat énekelt, T^őth György tiszaháti népdalokat adott elő furulyán. felerősödött: Nálunk mindenki egyforma! A naturisták csak arra nem gondoltak, hogy ha mi magunk nekivetközünk, kitakarjuk kényes ügyeinket is. Milyen kellemetlen lenne, ha lerántanánk a leplet a régi hagyományokkal rendelkező nagy magyar légycsapógyártásról vagy a befőttesüvegek- kel való visszaélésekről — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nem is menne nekünk igazából ez a vetközés. Valamilyen probléma mindig közbejönne. Mielőtt lehánynánk magunkról fölösleges gúnyánkat,, sok mást is szét kellene ho/ji- gálnunk azon a bizonyos tóparton. Mert hiába ácsomg- nánk Délegyházán talpig nekivetkőzve, amikor életünkre vastag porrétegként telepszik az előítélet, a szűklátókörűség, a kicsinyesség vagy a feudális tekintélytisztelet. Képzeljük el a vezetőt, aki könnyedén megoldja tulipános ingjén a sötétkék nyakkendőt, az ingéi hanyag mozdulattal a föveny- , re c^obja, és kedves tocc.sanás-1 sat~ (így csak a Főnök tud toccsanni!) vízbe veti magát. Mi a garancia arra,, hogy a hatalommámort, a könnyű győzelmeket meg a rókaügye- k°t a parton hagyja? l/agy itt van Kovács .János ' esztergályos, évente 10,8 liter égetett szeszt fogyaszt el. Ha ö kivonulna a szabad, meztelenségbe, nagyon meglepődne, hogy senki sem figyel rá, hiszen itt is csak ő lenne -az. akin unalmas tekintettel átnéznének a ruhátlan hivatalnokok. llgyanúgy járna, mint otthon, az orvosi rerfdeliiben vagy a szociális előadónál, várhatna napestig. Itt, a tóparton azért nem várna tovább egy percet sem, csendesen összepakolna, magára szedné gönceit, és bánatos képpel szállna fel a hat-húszas vpnatra, közben így morogna az asszonynak: Nem megy ez nekünk, anyus ... Ha már a nudi nem jó, milyen ruhákkal kellene befednünk megfáradt tagjainkat? Olyanokkal, amelyekkel be tudnánk takarni az utcákon is a szemetet, amelyekkel leplezni tudnánk unalmas közhelyeinket, elintézetlen ügyeinket, még talán a lényegtelen, fölösleges információkra tf s fátylat tudnánk borítani, A míg teljesen el nem tün- /~l tétjük síégyellnivalóin- kat, nem is kell nekünk ver- kőződni. Sok még a takargit- nivatónk. r. 1. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Veresegyház Mozgalmas kórusnapok it termőitől sem olcsóbb