Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-28 / 202. szám

Igazi férfias kötelesség Ünnepségről indultak a seregbe k Mint arról lapunk első oldalán beszámolunk, a buda- § pesti és a Pest megyei hadkiegészítő parancsnokság kö- | zös rendezésében tegnap délelőtt kétnapos bevonulási * ünnepség kezdődött a Budapest Sportcsarnokban. Megszokom a fegyelmet Azt tapasztalhattuk, hogy jó hangulatban, oldott lég­körben búcsúztak másfél év­re a civil élettől a fiatálok. — Szükség van erre a szol­gálatra — foglalta össze töb­bük véleményét is Simon Pé­ter, biatorbágyi autóvilla­mossági szerelő, aki eddig egy kisiparos műhelyében dolgozott. — Nem félek a szolgálattól, úgy gondolom, hogy meg tudom szokni a fe­gyelmet is, mert ezt akarom. — Alkotmányunk értelmé­ben a haza védelme a Ma­gyar Népköztársaság minden polgárának kötelessége. En­nek tartalmát nem kell ma­gyarázni — mondta dr. No­vak István, a Magyar Nép­hadsereg Vörös Csillag Ér­demrenddel kitüntetett Köz­ponti Művészegyüttesének pergő ritmusú népzenei és néptáncműsorát követően. Emlékeztetett arra, hogy a mai sorkötelesek, olyan idő­szakban vonulnak be, ami­kor — immár több mint két évtizede — kedvezők a fel­tételei a katonai szolgálat el­látásának, s a másfél év múl­va esedékes leszerelésük után biztos jövő elé nézve térhet­nek vissza a polgári életbe. Arra kérte az ifjú bevonuló- kat, hogy legjobb tudásuk Szerint tegyenek eleget a ki­képzési, honvédelmi követel­ményeknek. Szakmát tanulhatok Varga József tehenész, Új­szilvásról indult arra az útra, amely a férfikor újabb sza­kaszát jelenti. Egyedül élő édesanyját most fiatalabb fiútestvére segíti majd, aki feltehetőleg öt váltja később a seregben. — Eléggé isme­retlen még előttem ez a vi­lág —mondta tűnődve a fia­talember —, de bízom ab­ban, hogy megállóm a helye­met, s talán egy szakmát is megtanulhatok. — Erezzenek együtt a fiainkkal, segítsék őket a kiképzésben és életük min­den pillanatában, hogy fi­zikailag, szellemileg felké­szültebben térjenek vissza hozzánk — kérte a tisztikar­tól Túróczi Béla, a Pest Me­gyei Tanács sportosztályának vezetője, akinek Zoltán fia is bevonult. A mikrofonhoz lépve, ő szólt társaihoz, fo­gadva: — Ígérem, hogy hű katonája leszek néphadsere­günknek. Erre hívta fel tár­sait is. Ma folytatódik Ezután á . szigetszentmlklősi Kossuth Zsuzsanna úttörőcsa­pat tagjai köszöntötték a be­vonatokat, majd Benki Pál alezredes, az egyik magasabb- egység parancsnoka szólt a fogadó alakulatok nevében, s többek között nagy tetszést aratott az a bejelentése, hogy az eskü után hamarosan sza­badságra és eltávozásra utaz­hatnak a katonák. • Ezután Zachár István ezredes kö­szönt el a bevonulóktól. Hazádnak, rendületlenül — csendültek fel végül a Szózat hangjai. A bevonulók második cso­portja ma érkezik az ünnep­ségre, amelynek eseményein Zachár István elnököl és dr. Bielek József, a Fővárosi Ta­nács titkára mond beszédet. K. T. I. A szigetszentmiklósi úttörők a mozgalom 4» éves évfordu­lója tiszteletére készült érmet tűzik ki Turóczi Zoltán ka­bátjára. A cím felett: Viszontlátásra! Ez már a búcsú pillanata (Barcza Zsolt felvételei) Első félévi tapasztalatok Jó irányok Százhalombattán A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ülése Szerdán délelőtt a megye­házán tartott ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága — az elfogadott napirendnek megfelelően — azzal a jelen­téssel foglalkozott, amely Száz­halombatta tanácsa végrehaj­tó bizottságának tevékenysé­gét elemezte. A testület meg­tárgyalta a helyi tanácsok he­tedik ötéves tervének fő jel­lemzőiről készült' beszámolót, valamint azt a előterjesztést is, mely a tanácsi gazdálkodás idei első félévének tapaszta­latait összegezte. Az alábbiak­ban a napirendnek a Száz­halombattával, valamint a ta­nácsi gazdálkodással összefüg­gő részét ismertetjük rész­letesebben. Szorosabbá tett lakossági kapcsolatokkal növelhetők a testületi munka eredményei Az új gazdálkodási rendszer érvényesülése sú yt tú a helyben viselt felelősségnek Hozzászólás cikkünkhöz Az albertirsai ABC építői A Pest Megyei Hírlap ha­sábjain 1986. augusztus 7-én megjelent egy cikk, „Ma ki­derül: lesz-e átadás Albertir- sán? Építgetők, építtetők és az. ABC”, ezt követően — 1986. augusztus 8-án — pedig „Átadták az albertirsai ABC-t. Megtépázott hírnévvel” cím­mel. A sajtóban megjelent cikk­nek akkor van értelme, ha azt követően intézkedések is születnek, ha levonják a ta­nulságokat és elkerülik a hi­ba megismétlődését. Kényte­len voltam tollat ragadni, mert a cikk túlzottan általá­nosító, nem választja szét az építgetőket és az építőke*. A második cikkben említett megtépázott hírnév azonban megköveteli, hogy néhány do­logra reagáljak. Az első cikk­ben a Dabasi Építési és Költségvetési Üzem tevékeny­ségének értékelése csak egy kétségtelenül indulatos építés- vezetői kirohanáson alaoul. De Idézzük a valóságot. 1984. november 10-én jött létre a vállalkozói szerződés az albertirsai Vasút utca 34/Í. sz. alatt épülő ABC-áru­ház kivitelezésére. A minden­ki által jól ismert rendkívüli hidegben — melyre a cikk is hivatkozik — a Dabasi ÉKU a szerződésben vállalt kötele­zettségének eleget tett és az épületet 1985. április 10-én 30 ezer forint hiánypótlási ösz- szeggel átadta. Mit takar a 30 ezer forint hiánypótlás? Az építőmesteri munka el­készült az alapozással és a teljes szerkezet felállításával. A Betonip-elemek csatlakozá­sainál tartóléceket kell elhe­lyezni. Ezeket a léceket azon­ban csak a festőmunkák el­végzése után célszerű felrak­ni. Nem készült el a göngyö­legtároló sem, mivel annak feltétele szintén nem volt megteremtve, egyéb — nem az ÉKÜ által végzendő — munka miatt. 1985. augusztus 5-én kértünk munkaterületet (a kérőlevél fénymásolata csa­tolva — a szerk.). majd mi­után nem reagáltak, 1986. február 18-án a 30 ezer forint összegről lemondva a befeje­ző jelentéktelen munka el­végzésétől elálltunk (a levél fénymásolata csatolva — a szerk.). A munka befejezését csak 1986. június 2-án kérte a Pest Megyei MÉSZÖV be­ruházó gmk-ja a Dabasi ÉKÜ-től. A kérésre a felada­tot elvégeztük. Hogy miért is reagálunk ezek után a cikk­re? Nem tartjuk szerencsésnek a Dabasi Építőipari Költség- vetési Üzem nyakába varrni azt a hibát is, melyért nem az üzem felelős. Idézem a cikket: „mert az elmúlt csütörtök sikertelen átadása óta eltelt egy hétben megmutatták, tudnak ők gyorsan és pontosan dolgozni. Megtörtént a füstnyomáspró­ba, a központi fűtés nyomás­próbája” stb. Sem a füstnyomáspróba, sem a központi fűtés szerelé­se nem a Dabasi ÉKÜ felada­ta. Mindettől függetlenül a kritika ránk eső részét elfo­gadjuk. Dolgozni azonban csak ott tudunk, ahol ennek feltételeit megteremtik. Ügy érezzük, hogy a rend­kívüli hidegre való tekintet­tel 5 hónap alatt egy 400 négyzetméteres épület alapjait és a teljes felépítményszer­kezetet elkészíteni jó teljesít­mény mindössze 30 ezer fo­rint hiánypótlással. A tech­nológiai sorrendet ismerők tudják, hogy nem lehetett el­végezni a 30 ezer forint érté­kű munkát a technológiai fe­gyelem megsértése nélkül. Az építők egy része köve­tett el hibát, s mivel a szer­ződésnek részben — 30 ezer forint határáig — erőfeszíté­sünk ellenére mi nem tettünk eleget, nem kérünk felmen­tést, csupán a megtépázott hírnév nem általános megfo­galmazását. A teljességhez ez is hozzá tartozik, mindamellett, hogy a tanulságokat magunk­ra nézve mi is levontuk. Vörös Ferenc, a Dabasi Építési és Költségvetési Üzem vezetője ★ Vörös Ferenc egyetlen álta­lunk megjelentetett tényt sem cáfol, mégis helyet ad­tunk levelének. Szép példája a felelősség vállalásának. A 8,5 milliós beruházás hiány­pótlásából rájuk csak har­mincezer forintnyi jutott. Cikkünkben is ennyit tulajdo­nítottunk a Dabasi Építési és Költségvetési Üzemnek. Az írás a hírnév megtépázását is a felelősség nagysága szerint értette, ha figyelmesen újra elolvassák a cikket, biztosan kitűnik, mennyi jutott az egészből erre az üzemre. Évről évre visszatérően ér­tékeli a megyei tanács végre­hajtó bizottsága a második félévben az első hat hónap gazdálkodási tapasztalatait. A tegnapi ülésen megejtett szám­adás érdekességét az adta, hogy január elseje óta alap­vetően máé körülmények, fel­tételek között gazdálkodnak a tanácsok, mint korábban. A költségvetési és fejlesz­tési forintok elkülönítésének megszűnése, az egységes pénz­alap létrejötte, a pályázati rendszer bizonyos fejlesztési feladatoknál a támogatások elnyerésére, a gazdálkodási önállóság lényeges bővülése mind-mind lehetőség a ki­egyensúlyozott haladásra, de ugyanakkor tagadhatatlanul kockázatok rejtője is. Rövid idő a hat hónap — azaz a végrehajtó bizottság elé ke­rült jelentés sem vállalkozott végleges következtetések le­vonására —, azaz jöhetnek még akár kellemes', akár kel­lemetlen események is, de annyi tény: az új gazdálko­dási rendben, néhány kivétel­től eltekintve, a megyében tevékenykedő tanácsok meg­találták a jó kezdeti lépése­ket, módszereket a rendelke­zésükre álló pénz felhaszná­lásában. Fontos követelmény, hogy valamennyi tanács a gazdál­kodásban elsőbbséget adjon az intézményhálózat zavarta­lanul érvényesülő folyamatos tevékenységének, azaz a fej­lesztésekkel szemben a fenn­tartás jellegű kiadásoknak. Az első hat hónap azt mutatja' — csekély kivétellel —, hogy ez az elv érvényesült. Abbáh is az ésszerűség diktálja a lépé­seket, hogy a fejlesztési''célú kiadásoknál a tanácsok a már folyamatban levő beruházá­sokra összpontosítsanak, azok befejezését szorgalmazzák. Részletekbe menő,, képet kaptak a végrehajtó bizottság tagjai az egyes szakterületek — az oktatás, az egészségügy, a vízgazdálkodás, a lakásépí­tés legjelentősebb fejlesztései­nek állapotáról, az esedékes átadások lehetséges időpont­jairól —, a kiemelt feladatok helyzetéről. Az összkép azt mutatja, az 1986-ra vonatkozó tervek döntő része teljesíthe­tő, még akkor is, ha némely területen mutatkoznak pénz-í ügyi gondok. Ezeket a gondo­kat tetézi a rendkívüli káro­kat okozó időjárás, ami — pé’dáui a termelőszövetkeze­tek befizetései esetében — hátrányosan befolyásolja a ta­nácsok tervezett bevételeit., A végrehajtó bizottság a gazdálkodás első félévéről be­terjesztett . jelentést' elfogadva határozatban rögzítette a to­vábbi teendőket. Közülük minden mást megelőz a pénz­ügyi egyensúly megtartása valamennyi tanácsnál, tanácsi gazdálkodó szervnél. M. O. ! Javult5, igényesebb testületi munka, a városfejlesztés sok­rétű teendőinek korábbiaknál színvonalasabb ellátása — így összegezhetjük a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága ülésén előterjesztett írásos anyagok, valamint a hozzá­szólások legfőbb megállapítá­sát a Százhalombattai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1980 óta kifejtett tevékeny­ségéről. Sokarcú, gazdag eredményű, temérdek gonddal küzdő vá­ros a magyar ipar fellegvárá­nak is számító Százhalom­batta. A nagy népességmoz­gás — hangzott el az ülésen —, a bejáró, illetve eljáró keresők tekintélyes száma, a lakónépesség 18 ezer fő kö­zelébe jutása, a termelő­üzemek folyamatos bővítése mind-mind érzékeltet valamit abból, ami a tanácstagok, a testület napi feladatainak környezetét alkotja. Lényeges eredményként könyvelhető el éppen ezért a testületi mun­ka színvonalának emelése, a tanácstagok döntő részének növekvő aktivitása, a város politikai, társadalmi szerve­zeteivel, a gazdálkodó egy­ségekkel folytatott ,,', szoros., együttműködés. Ami akkor is igaz — és ez kritikaként, ön­kritikaként egyaránt hangot kapott az eszmecserében —, ha a tanácsi bizottságokon belül korántsem egyenletes a tagok munkája, ha a város- fejlesztés némely dolgában — például bizonyos beruházások­nál — joggal várható el a jövőben az eddig tapasztaltak­nál nagyobb körültekintés, megalapozottság. Hosszú idő kell ahhoz, míg egy városban a régi település­mag és az újonnan kialakult településrészek egységgé öt­vöződnek. Ezzel a gonddal, teendővel Százhalombattán is számolni kell, ami jól meg­mutatkozik például. abban, hogy a kertvárosi részen sok­kal erősebb a közéleti érdek­lődés, mint a lakótelepen élők körében, ám abban is, hogy a városban a hatodik ötéves terv folyamán a reméltnél sokkal nagyobb lett — 40 mil­lióval szemben 119 millió fo­rint értékű — a társadalmi munka eredménye. Biztató és elgondolkoztató vonások nem­csak ilyen értelemben említ­hetők, hanem a szakigazgatási apparátus és a lakosság vi­szonyában úgyszintén. A mun­ka törvényességét tapasztala­tok és adatok egyaránt igazol­ják — csekély például a fel­lebbezések aránya az • összes kiadott határozatot nézve —, ugyanakkor mind több gond forrása' az apparátuson belüli magas fluktuáció, bizonyos — felsőfokú végzettséget igénylő — álláshelyek betöltésének el­húzódása. Természetesnek tartható az állampolgárok igényességének növekedése — fogalmazódott meg a vélemény — a tanácsi munka színvonalát illetően. Ez olyasmiben is megnyilvá­■ nul, mint a városi tanács vég­rehajtó bizottsága tagjainak az 1985. évi választásokat kö­vető kicserélődése, a munka­helyeken szervezett vitafóru­■ mokorr hangot kapott" -javas­latok, észrevételek. Jogos igény — és ezt a testületi ülés félreérthetetlenül kimondta — a városi végrehajtó bizottság­gal szemben a nyílt város- politika elemeinek erősítése, a lakossági kapcsolatok gazda­gítása a részt és az eg észt jól elegyítő tartalommal, ám nem szabad valami másról sem, el­feledkezni. Ez a más: az állampolgárok egy részének magatartása, fegyelmezetlen­sége, olykor kimondottan dur­va viselkedése az ügyintézés során. ^ Visszatérően hatással van á testületi munkára az az állam- polgári — hibás, de létező — felfogás, amely a haladást ki­zárólag új beruházásokon mé­ri, elfeledkezve a meglevő in­tézményhálózat hatásosabb hasznosításáról. A város taná­csa és Végrehajtó bizottsága — húzták alá többen a testü­leti ülésen szót kérők közül :— helyesen látja, itt még tete­mesek a tartalékok. A jobb koordinációra éppúgy szükség van, mint az ellátásszervezés, a kommunális feladatok meg­oldásának magasabb fokára. Indokolt követelmény a gaz­dálkodás operatív vonásainak erősítése, a nagyobb rugalmas­ság, amint a hatásosabb el­lenőrzéssel arra is módot kell találni, hogy ne fordulhassa­nak elő olyan szabálytalan­ságok, amelyek a költségveté­si üzem tevékenységében fel­színre kerültek. A megyei testület — több más mellett — felhívta a figyelmét a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának a határozatok alapo­sabb előkészítésében rejlő le­hetőségekre — ami a szak- apparátusra ró nagyobb fel­adatokat —, valamint o végre­hajtás következetek ellenőr­zésének fontosságára. A ta­pasztalatok ugyanis azt mutat­ják, hogy a városban a taná­csi testületek helyes és meg­alapozott határozatai sem mindenkor valósulnak meg következetesen és maradék­talanul. Ez éppúgy érvényes a tanácsi munka belső mecha­nizmusára, a tisztségviselők közötti munkamegosztásra, minta dinamikus városfejlesz­téshez kapcsolódó tervek vég­rehajtására. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — elismerését és köszönetét kifejezve a végzett munkáért a városi tanács, a végrehajtó bizottság tagjai­nak;- s- lakosságnak;' a gazdál­kodó szervezetek közösségei­nek — elfogadta az előterjesz­tett beszámolót, a megyei szakigazgatási szervek felügye­leti vizsgálata alapján készí­tett kiegészítő jelentést. Ha­tározatában egyetértett azok- • kai a főbb fejlesztési irányok­kal, amelyeket a város hete­dik ötéves terve tartalmaz, s egyben megjelölte azokat a teendőket, amelyek a városi végrehajtó bizottság számára segítséget nyújtanak az irá­nyítás színvonalának további javításához. ■ . - i

Next

/
Thumbnails
Contents