Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

1986. AUGUSZTUS S5. HÉTFŐ Budakalásziak baráti köre Közösen dolgoznak a tanáccsal Miért érzi úgy egy budapesti hugarocamionos, hogy válainit tennie kell Budakalászért? Hogyan jut eszébe, hogy baráti kört szervezzen a községben? Egyszerű: ott születtem, és ha felépül a házam, oda is fogok vissza­költözni — mondja Harcsa Lajos, a budakalászi baráti kör elnöke. A községet az agglomerá­ciós övezet szokásos gondjai jellemzik: gyorsan fejlődik, városiasodik, de ennek inkább csak negatív hatását érezzük. Az emberek már nem ismerik egymást, Budapest közelsége miatt a szórakozást is inkább a fővárosban keresik. A társa­dalmi élet halódófélben van. Ennek az egyesületnek is az az egyik célja, hogy valami­féle közösségi életet teremt­sünk itt. Eddig — február óta működünk — a juniálisunk sikerült legjobban. A budaka­lászi Mundial kispályás foci- bajnokságán legyőztük a bé­kásmegyeriek csapatát, a gye­rekek pedig válogathattak bábkészítés, rajzverseny, le­pényevés és zsákban futás kö­zött. Sajnos, aztán összeesküd­tek ellenünk az elemek, és a délutáni programokat elmosta az eső. Túl nagy luxus — Ez tehát kimondottan kulturális egyesület? — Nem, inkább társadalmi, szociális. Eredeti elképzelé­sünk az volt, hogy kialakí­tunk egy rendszert utcabizal­miakból, akik figyelnének a helyi problémákra, és meg is próbálnák megoldani azokat. Gondjaink vannak a vízelve­zetéssel, az útépítéssel, nin­csen boltunk, kevés a telefo­nunk ... — De hát ezek tanácsi fel­adatok, nem? — Igaz, de nem várhatunk minden megoldást a tanács­tól, nem szabad figyelmen kí­vül hagyni az egyének tenni- akarását. Ez túl nagy luxus! Sajnos, az emberekben kiala­kul egy fajta közömbösség a közügyekkel kapcsolatban: majd a tanács, majd az állam intézkedik. Ennek oka viszont az is, hogy sok rossz tapasz­talatot gyűjtöttek: sokszor el­utasították őket. Karsai Miklós, Budakalász tanácselnöke: — Mi természetesen örül­tünk a budakalászi baráti kör megalakulásának, még taná­csokat is adtunk nekik alap- szabályzatuk összeállításához. Létrejöttükkel nem egy ellen­tanács alakult, hanem mun­kánkat párhuzamosan folytat­juk. Ha például a kör társa­dalmi munkát szervez a Ha­zafias Népfronttal együtt — szervezetileg ugyanis oda tar­toznak —, a szükséges anyagi támogatást mi adjuk. Elkép­zeléseiket üdvözöljük, bár megvalósításuknak olykor ha­tárt szabnak a rendelkezé­sünkre álló anyagi eszközök. — Mennyiben vehetnek részt a kör tagjai a tanács munkájában? — Most véleményezhették a távlati fejlesztési tervet, konkrét javaslatokat is tehet­tek a víz-, gáz-, csatornarend­szer, a közlekedés fejlesztését illetően. Mi ezeket figyelembe is fogjuk venni. Egyébként a szervezet még csak egy fél éve működik, ezalatt egyet­len programjuk a juniális volt. Mi ezen is részt vettünk, köz­ségi fórumot szerveztünk, és nagyon sajnáltuk, hogy az időjárás miatt nem sikerült igazán jól. A tanács és a nép­front tagjai közül is többen beléptek a körbe, de azt hi­szem tevékenységüket hosz- szabb idő elteltével jobban tudjuk majd értékelni. Kispénzű vállalkozás Harcsa Lajost most az anyagi és egyéb lehetőségek­ről kérdezem, hiszen ezek hiányában egy szervezet alig­ha képes tényleges cselekvés­re. — Tény, hogy a miénk egy kispénzű vállalkozás. Taglét­számunk jelenleg 130 körüli, a tagdíj évente száz forint, igazán csak jelképes összeg. Rendezvényeink bevétele szintén a kasszánkba vándo­rol. Ezenkívül pedig meg kell említenem Szabó Ferencnét, és az általa vezetett Lenvirág táncegyüttest — ők többször is adtak már műsoros estet a baráti kör javára. Igazi tá­mogatónk azonban valójában nincsen, bár a helyi vállala­tok közül néhány mintha fon­tolgatná a dolgot. Szó volt például a Gyógynövénykutató Intézet jogi személyként való belépéséről. Másik fő célunk eléréséhez, a klubélet kialakí­tásához azonban elsősorban nem pénzre, hanem helyiség­re lenne szükségünk — egy­előre ezt is hiába keressük. — Egyáltalán mennyire is­merik itt a lakosok ezt a ba­ráti kört? — Az emberek, meg kell mondanom, általában közöm­bösek velünk szemben is. Tu­dom, a legnagyobb felada­tunk az, hogy bemutatkoz­zunk a községnek. Legköze­lebb utcabált tervezünk, szep­tember közepe tájára. Szabó Ferencné, a helyi ál­talános iskola tanítónője, s egyben a községnek és a me­gyének egyaránt sok elisme­rést szerzett Lenvirág gyer­mektáncegyüttes vezetője. Alapító tagja a budakalászi baráti körnek is. Két fellépés — Ez a kezdeményezés na­gyon nemes céllal indult, és őszintén kívánom, bár lenne belőle valami! De hiába vár­tam, hogy a meghirdetett programnak mozgósító ereje lesz, hogy felsorakoztatja ma­ga mögé a falut. Nem sike­rült igazi vezéregyéniséget ta­lálni, akit követnének. Az igazán értelmes, teremtó szellemű, gyakorlati érzékű emberek pedig távol tartják magukat ettől az egyesülettől. Tisztán látják ugyanis, hogy nincsen mögötte fedezet, s enélkül a puszta jó szándék semmit sem ér. — Önök mégis segíteni pró­bálnak. — A Lenvirág táncegyüttes Igyekszik a maga szerény esz­közeivel támogatni a BBK-t. Évente két fellépésünk bevé­telét ajánljuk fel faluszépítö célokra: az iskola tatarozásá­ra, fásításra. Büszkék va­gyunk arra, hogy ezzel mi járulhatunk hozzá a község gyarapodásához. Ügy érzem, azért olyan visszafogott itt a fejlődés, mert az emberekből hiányzik a mi-tudat. Hiány­zik a megfelelő kapcsolat a tanács és az állampolgárok között. Egységes célok híján itt még a településfejlesztési hozzájárulást se szavazták meg. Ez a baráti kör szerin­tem csak akkor töltheti be feladatát, ha a tanáccsal együttműködve dolgozik Bu­dakalászért. M. L. Zamatos lesz a termés A Kertészeti Egyetem Tangazdaságának szigetcsépi kerületé­ben megkezdték a kísérleti parcellákon a szőlő előszüretelését. Képünkön Gencsi Gyuláné szedi a szép nagyra nőtt új fajtát, az augusztusi muskotályost. (Hancsovszki János felvétele) Úttörő tudós Százhuszonöt éve szüle­tett a szervátültetés út­törője, dr. Emerich Ull­mann, aki a világon először hajtott végre sikeres vese- transzplantációt Bécsben. Az orvosi szakirodalom osztrák sebészként tartja számon, a részletesebb életrajzok azonban megemlítik, hogy magyar szár­mazású volt. Pécsi kutatók ki­derítették s dokumentumokkal bizonyították is, hogy Emerich UUmann — azaz Ullmann Imre — valóban magyar ember volt, Pécsett született és haláláig fenntartotta kapcsolatait szülő­hazájával. Megtalálták azt az egyházi anyakönyvet, amely tanúsítja, hogy Ullmann Imre 1861-ben született a mecsekaljai város­ban. A család a mai Kisfaludy utcában lakott, az édesapa köz- tiszteletben álló orvos volt. Rá­akadtak iskolai tanulmányai­nak több dokumentumára is. Az elemi iskola „aranykönyve” a negyedik osztály legjobb ta­nulói között említi a nevét. A ciszterci főgimnáziumban — ma: Nagy Lajos Gimnázium — az irodalmi kör jegyzőjeként működött, harmincöt oldalnyi kéziratát őrzi a korabeli ön- képzőköri jegyzőkönyv. A tehetséges fiatalember 1878- ban az Osztrák-Magyar Mo­narchia legjobb egyetemén, a bécsi egyetem orvosi karán kezdte meg a tanulmányait, s kutató szellemű orvossá fejlő­dött. Diplomáját megszerezve vissza akart térni a Pécsett élő szüleihez és testvéréhez, ám meghívták az egyetem sebésze­ti klinikájára. Ez a tény el­döntötte a további sorsát. Székely Bertalan kert Eszköz a világ megismerésére Szadán, a Székely Bertalan kertben 1976-ban, éppen tíz éve hozta létre a községi ta­nács a Székely Bertalan kép­zőművészeti és közművelődési tábort. Harmadik éve rende­zik meg a Pest megyei 10—14 éves gyerekeknek az úgyneve­zett komplex vizuális témakö­rű tábort. Ebben a képzőmű­vészet több ágának ismereteit, tudományát elsajátítva, a lá­tás nyelvét próbálják megér­tetni a gyerekekkel. A látási érzetek tudatos felhasználásá­val fejlesztik rajztudásukat, képzőművészeti kifejezésmód­jukat. Az egykori tulajdonos bizonyára elégedetten venné tudomásul az utódok tevé­kenységét, hiszen maga is fog­lalkozott művészete tudomá­nyával, továbbadásával. Párbeszéd közben Hogyan lehet ebben a tá­borban munkálkodni? A Szé­kely Bertalan Általános Mű­velődési Központi minden év­ben képzőművészeti pályá­zatot hirdet a festő születés­Gombó Pál: yiflindicf ícn ij liánézn eh Kéretik mindenkinek mindig vidám képet vágni. Mindenhez. Gondoljunk csak arra, hogy mikor éppen fanyarul, sőt elkeseredetten, űzötten mutatko­zunk, akkor lefényképeznének. Hogy néznénk ki? A fotográfusnál mindig vi­dámra igazítjuk arcunkat. Hát így! Elismerem, nagy a kísértés az alap­szabály megsértésére, de azért vagyunk tudatos lények, hogy önuralmunk bel­sőleg elvárható legyen. Egy csecsemő­nek igenis joga van bőgni, mikor tudo­másul veszi, hogy él. Ö még lehet fele­lőtlen. De a szülő nem! Ha a gyerek­nek gyomorgörcse van, nevess. Jaj, de vicces, majd elmúlik és mosolyogni fog. A gyerek csupa öröm. Ordít, tör, ma­gát töri, vágja, hát nem kell kacagni? Rossz példát szolgáltatnál, ha aggódó arccal járkálnál. A gyerek megijedne. Kartársaid rossz néven vennék, mind­egyik azt hinné, rá haragszol, sőt rü- helled. Vidáman, csak vidáman! Min­denki kedvelni fog, az idegesebb, ér­zékenyebb fajta irigyelni. Nahát, ez a Pali, Pista, Laci, Manci, Lili, hogy mi­lyen stramm. És visszanevet. Irigyen, de boldogan. Ha már iskolába jársz, vihogj. A többség amúgy is megteszi, te ne ríjj ki közülük. Nincs csúnyább látvány, mint egy tanuló, aki a felelettől retteg, vagy pláne az osztályzattól elkeseredik. Vidám bemondások — ez ilyenkor a teendő. Nevess és indokolj. A tanár utál, a papádat utálja, a mamádra ha­ragszik. Ha nevetsz, elhiszik, és ha van bennük önfegyelem, ők is kacagnak: na majd mi megmutatjuk neki! Persze az emberek különbözők. Jogod «n bármin nevetni. Ha az első nemi kapcsolatok sikerülnek, azért. Ha nem, akkor azon, hogy milyen hülyék a lá­nyok, fiúk, nem tudják, mi az érték. Különben is nevetve jobban festesz. Vonzóbb vagy. Jópofának tartanak, népszerű leszel és ha vidáman meséled el kalandjaidat a hízással-fogyással, vimmedlik elleni küzdelemmel, sikeres csevegésed a társaság egyik központ­jává tesz. Az élet szép, te saját példád­dal magyarázod. Hajrá Fradi, hajrá István, a király! Mi leszel? Akármiféle foglalkozás vesz is birtokba, te csak vidáman! A fonodában pereg az orsó, peregjen vele a kedved is. A vízvezetékek javításá­val boldogítod a népeket. Itt kevés a pénz, de az albérletben társaid van­nak, együtt nevethettek, ott sok a lóvé, de van időd megszervezni a há­zat, tévét. Mi akkor, ami rosszkedvre izgathat? Egy frászt! Talán az, ha az egészséged kétes? Istenem, a lelet az csak lelet, a fájás, az csak fájás, lehet attól vidámnak lenni, olyan sikered lesz az orvosra várva, hogy mindenki ne­ked beszéli el panaszait. Fogfájás ese­tén ez tiszta móka. Azt hiszik, ugye­bár, hogy bátor vagy és egyáltalán, te magad gyógyítasz, vidámítasz, ha sajog, hát sajog, ha kihúzzák, hát kint lesz. Valami mindig történik. Az ország gondjait folyton beléd táp­lálják, lapok, rádió, tévé. De te tudod, hogy mindenki baja nem a te bajod. Mondjuk szárazság van. Jobb lenne, ha árvíz volna? Vidám megjegyzések el­lensúlyozzák a tömegkommunikációt és van még szőlő, lágy kenyér, ki nézi az árát, legföljebb nem nézed a színes té­vét, mert nincs rá pénzed — Ferenc Jó­zsef sem nézte, pedig ő aztán nagy úr volt. Minden jogod megvan a vi­dámságra, ha a fekete-fehér műsor olyan, amilyen, nevess miatta, vagy ne­vess rajta, legszebb öröm a káröröm. A tehetség kitör, s eget kér. Ha igen, büszkeségből nevess és dolgozz, hogy látva lássanak, ismerve ismerjenek. Ha a tehetség letör s kéregét — ennél nincs gyatrább látvány. Vidáman lehet máso­kat szidni, s annyi megértő társra ta­lálsz, amennyi több, mint elég az elé­gedettséghez. A Rózsadomb felé járván láthatsz nyolc-tízmilliós házakat épülni, vidáman szemléld őket, a te lakótelepi lakásodból nem fog elvinni a rendőr­ség, hehe. Ha főnököd utasítást ad, te vidáman rábólintasz, persze, persze. A többit úgyis eldönti a sors. Különben is ez a filozófiád, mindent a sors dönt el, te ne szorongj, ne izgulj, te légy vidám, ne­ked is van kiszmeted, az úristen kezé­ben vagy, lesz, ahogy lesz, dum spiro, spero, az élet egy operett, van neki lib­rettója, te táncolj, ha tudsz, nevess mindig. Az öregség meg ne rendítsen ebben! Hiszen semmi gondod, amit nem tudsz már, nem követelheti tőled senki. Reu­mával nem számolják a futási időt. A nők nem állíthatnak eléd elvárásokat. Elég, ha vidám vagy, Istenem, kissé reszket a kezed, de az csak a Parkinson- kórtól van, ilyenkor az már természe­tes, nevetni attól még jól megy. NinCS kellemesebb foglalkozás, mint kiülni a parkba és kártyázni, sakkozni. Semmi haszna. Az a jó, attól vidám az ember és hazaballagsz, nem sietsz. Per­sze körülötted is betegek a népek — csak te ne izgulj miattuk. Ügy még soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna. Hahaha! És ha egyszer mégis úgy lesz, hogy már nem lesz, te mon­dasz egy utolsó jó mondást, hogy úgy emlékezzenek rád, mint aki vidáman csinált mindent, mert tudta a szabályt. Irigylésre méltó volt. napján tartandó ünnepség al­kalmából. Azok a diákok, akik nevezési lapjaikon feltüntetik, hogy a táborozáson is részt kívánnak venni, az eredmény­től függetlenül bekapcsolód­hatnak a tevékenységbe. Az első helyezett számára ingye­nes a részvétel. Lelkes, fiatal, a kapcsolatteremtésben jeles művészek foglalkoznak a gye­rekekkel. Fábián Dénes kép­zőművész, a Képző- és Ipar- művészeti Szakközépiskola ta­nára a táborvezető. — Az általános iskola je­lenlegi oktatási rendjében az évközi szakköri munka mel­lett csak a nyári táborok in­tenzív, sajátos tárgykörű kép­zési formája jelent a tehetsé­gesebb tanulók számára elő­relépést. Itt, Szadán a tíz nap alatt megismerkednek a leg­alapvetőbb anyagokkal, tech­nológiával. Gyakorlással sajá­títanak el olyan fogásokat, melyeket az anyagokkal foly­tatott párbeszéd közben a mit, miért, hogyan kérdések hoz­nak felszínre. Megtanulják, milyen törvényszerűségek je­lentkeznek a munkaalkotás létrehozásakor, a kép felépíté­se közben — vélekedett. — Az együttes ténykedés egyik legizgalmasabb pillana­ta, amikor a gyerekek ráéb­rednek arra, hogy festenek. Megszabadulnak gátlásaiktól, s ha nem is fogalmazzák meg, de felismerik, hogy az alko­tás gyakorlata egyfajta logi­kai rend szerinti gondolko­dássá, a világ megismerésé­nek eszközévé válik. A kép világa és a valódi világ nem ugyanaz, csak bizonyos pon­tokon egyezik. Kézi textilfestés Fábián Dénes a rajz- és fes­téscsoport vezetője is. El­mondta, hogy meglepő, meny­nyire nehezen közelednek a gyerekek önmagukhoz, de ha társukról kell portrét festeni, az is nehézkesen indul. Na­gyon hasznos a tábor céljainak elérésében ezért az a mun­ka is, amit Fábinné Héjjas Zsuzsa végez, önismereti, kap­csolatteremtő játékokat ren­dez a gyerekeknek. Ez szá­mos gátlás oldását segíti elő. A tábor szabadtéri színpada kitűnően alkalmas ilyen játé­kokra. A szabad időben is be­csempészik a nevelők a mű­vészeteket. Diavetítéses úti be­számolók során számos alko­tással ismerkednek a táboro­zok, s ami különösen jó, mű­vészek értékelik a látottakat. Vannak visszatérő résztve­vők. Akadt olyan is, aki már elvégezte az általános iskolát, s megkérdezte, szabad-e még jönnie. Ez a legszebb dolog, vélik a táborban. Mindig ab­ban bíznak, hogy a tizenéve­sekbe oltott ismeretek élesztő­ként hatnak majd otthon, is­kolai környezetükben. Öröm­mel számoltak be arról, hogy Dányból, Nagy István kezei alól öt srác érkezett az idei együttmunkálkodásra. A táborozok másik csoport­ja a kézi textilfestéssel fog­lalkozik. Ez a különféle textí­liák megmunkálásának egyik, viszonylag könnyen elsajátít­ható módja. Bártunek Katalin iparművész a tábor kis füze­tébe a következőket írta: „Ez alatt az idő alatt elsa­játíthatnak a részvevők olyan ismereteket, melyeket nemcsak a táborban, hanem később, az iskolai és egyéni munkájuk so­rán egyaránt hasznosíthatnak,' felhasználhatják öltözködésük, környezetük szépítésére. Egyik fő cél a gyermekek minél szélesebb körű esz­tétikai nevelése. Erre jó al­kalmat ad egy jól válogatott kis közösségben végzett in­tenzív munka, amikor min­den feladat valamilyen formá­ban ugyanazt a célt szolgálja.’’ Ottjártunkkor a csoport tag­jai a díszítő elemeket tanul­mányozták a dekoratív fel­használás céljából. Foglalkoz­tak a kiegészítő színek alkal­mazásával, melynek nagy a hangulati hatásuk. — Az a célunk, hogy a tá­bor végén a gyerekek munká­juk eredményét egy-egy szép alkotásban lássák. Az alkotá­si folyamat első állomása .1 csendélet, természet utáni rajz készítése. A természetes min­ta. a jelenség ezután stilizáló- dik, átalakul a gyerekek mun­kája során, a textilen már más képet találunk —vázol­ta a tevékenységet Bártunek Katalin. Ascher Zoltán keramikus a mintázó csoport tagjainak te­vékenységét irányítja. A gye­rekek munkája itt is saját ta­pasztalataikra épülve, eredeti megjelenítéssel, szabad önkife­jezéssel nyújt számukra örö­met. Agyaggombócból kézzel mintáznak formákat, s reduk­ciós égetéssel égetik ki a tár­gyakat. A japán eljárás so­rán nem vörösre, hanem fe­ketére ég ki az agyag. Fel is öltik Kelemenné Boros Zsuzsa közművelődési igazgatóhelyet­tes, a tábor gazdája elújsá­golta, hogy a tábor ideje alatt, az augusztus 20-i ünnepség keretében képzőművészeti ki­állítás nyílt a Székely Berta­lan kertben. Petrovics József szobrait, tanulmányrajzait, Fábián Dénes tűzzománcait és grafikáit, Bártunek Katalin ruháit láthatták az érdeklő­dők. Az esemény érdekessége volt. hogy Bártunek Katalin ruháit a szadai lányok, asszo­nyok felöltötték, s úgy mutat­ták be. Balázs Gusztáv

Next

/
Thumbnails
Contents