Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

1986. AUGUSZTUS 25. HÉTFŐ A Petőfi csarnokban Tankönyvvásár Még egy hét és csöngetnek az iskolákban. Már az első na­pokban minden diák meg­kapja a tankönyveit, amelye­ket az Állami Könyvterjesztő Vállalat valamennyi oktatási intézménynek kiküldött. Sok azülc — különösen azok, akik­nek iskolaotthonba járnak a gyerekeik és csak hét végén viszik haza a táskát — szíve­sen vásárol a könyvekből még egy sorozatot. Erre szeptember 3. és 8. kö­zött lehetőségük adódik Bu­dapesten a Petőfi csarnokban, ahol rendkívüli tankönyvvá­sár lesz. Itt nappali tagozatos általános iskolai és gimnáziu­mi tankönyveket, ajánlott és kötelező olvasmányokat, nyel­vi hanglemezeket, kazettákat, kottákat és zenei olvasógya­korlatokat árulnak majd. Ugyancsak itt kap helyet az egyetemi tankönyvek kedvez­ményes vására is. A jegyzék­be, amelyet a Tankönyvkiadó állított össze, azok az egyete­mi tankönyvek kerültek be féláron, amelyek a korábbi években jelentek meg, de még tananyagként szerepelnek a felsőfokú intézményekben. Tízforintos egységáron hozzák forgalomba azokat a régebbi kiadású tankönyveket, ame­lyek még forrásanyagként ér­tékesek a szakemberek számá­ra. A kedvezményes akción jegyzetek nem kaphatók! A Petőfi csarnokbeli rend­kívüli tankönyvárusítást bőví­ti a Novotrade Rt. Oktató- szoftver Stúdiója: a Deltasoft és Octasoft kínálata. Bemu­tatnak és árusítanak majd ál­talános és középiskolai, vala­mint felsőoktatási intézmé­nyekben alkalmazható oktató-, játék- és felhasználói progra­mokat. Szakemberek tartanak bemutatót az órarendszerkesz- tő-programok felhasználásá­ról. A helyszínen lehet jelent­kezni a Stúdió Commodore Plus,’4 alapozó tanfolyamaira is. A tankönyvek a későbbiek­ben, tehát szeptember 8-tól 27-ig a budapesti könyvesbol­tokban szerezhetők be. Nem történelmi parabola A Tündérkert nagy fejedelme Áthaladunk a félkörívcs kapuboltozat alatt, s tágas, kövezett várudvarra jutunk. Jobb felől, a kerckeskút körül dézsákban tarka leándcrck nyílnak, mellettük be­látni az udvari orvos szobájába: a polcokon gyógysze­res ladikok,_ porcelántégelyek sorakoznak. Az emeletre vezető lépcsőket díszes reneszánsz árkádsor kíséri, s fő­úri udvartartáshoz illő a sürgés-forgás is. Ám Bethlen Gábor XVII. századi kastélya csak Banovich Tamás díszlettervező álmaiból született újra, s az udvarban nyüzsgő emberek nem a fejedelem alattvalói, hanem a filmgyár munkásai. Ellentmondásos ember Érzékeny búcsú a fejedelem­től címmel Vitézy László for­gatja új filmjét Jankura Péter operatőr segítségével a Ma­film fóti Máriássy-s túdiójá- ban. — Mi adta az apropót, hogy történelmi filmet készítsen, és éppen Bethlen Gáborról? — Nem Bethlen személyi­sége hívta elő a film ötletét, hanem egy tanulmány, amely a Valóságban jelent meg Han- kiss Ágnes tollából. Ezt elol­vasva az volt az első gondola­tom,. hogy filmet kell csinál­nom belőle! Az embernek ugyanis megvannak a világról a maga mondanivalói, felisme­rései, melyekhez kifejezési for­mát keres — s én ezt ebben a tanulmányban megtaláltam. A forgatókönyvet szintén Hankiss Ágnes írta: — Nem arról van itt szó, hogy a jelenről beszéljünk a múlt ürügyén, hanem vannak olyan emberi magatartásmin­ták, viselkedési modellek, me­lyek végigkísérik a történel­met. Természetesen változnak a személyiségek, s az őket kö­rülvevő történelmi díszletek, de éppen a megmaradó állan­dóság az izgalmas. A mi ese­tünkben erről a jelenségről van szó — kicsit leegyszerűsít­ve: a reálpolitika modelljéről. A magyar közgondolkodás hajlamos a polarizálásra, kü­lönösen saját történelmét ille­tően. Az a Bethíen-kép, amit Az év lelete, kelta emlék Gorsium — száz hektáron Kedvez a szerencse az idén a táci Gorsium feltárásán munkálkodó régészeknek; a másfél hónapja tartó ásatási idény során rendkívül gazdag leletanyagot sikerült a fel­színre hozniuk. A városköz­pontban levő hajdani vendég­ház pincéjének kibontásánál a vendéglátáshoz és -fogadáshoz használt edények, korsócskák, mécsesek tucatjai kerültek elő, a nyugati városfal és a hozzá tartozó torony feltárásánál pe­dig edényekre, használati esz­közökre bukkantak. Ott került elő az év leletének nevezett kelta istenszobrocska is, amely bronzból készült, s 12—15 cen­timéter nagyságú. A székesfehérvári István Kixáy Múzeum régészei Fitz Jenő irányításával immár hu- szonkilencedik éve dolgoznak a hódító római katonák által alapított, s később jelentős településsé fejlődött város ma­radványainak a feltárásán. Munkájuk eddigi eredményei alapján már megrajzolható a hajdani város térképe. Esze­rint a városfalak az üzleti és hivatali negyednek, a pompás palotáknak, szentélyeknek, fürdőknek, középületeknek ott­hont adó hét hektárnyi köz­pontot fogták közre, de maga a település, temetőivel, külvá­rosaival, iparosnegyedével csaknem száz hektárt foglalt el. Kibontása még évtizedek­re munkát ad a régészeknek. mi itt megrajzolunk, nem áll sem a heroizálás, sem a dehe- roizálás végletén, hanem az embert a maga komplexitásá­ban és ellentmondásosságában kívánja megragadni. — Egyszer már adódott egy olyan történelmi szituáció, amelyre válaszul megszületett egy Bethlen-könyv: Móricz Erdély-trilógiájára gondolok. Ö ebben a fejedelmet éppen mint reálpolitikust állította mintául. — Szerintem Móricz itt egy­szerűen a történelemtől kapott olyan alapokat — veszi át a szót újra a rendező —, melyek egy nagy regény megírását tették lehetővé. Egy mű eseté­ben nem mindig konkrét és átlátszó üzenetekről van szó! A mi filmünk történelmi ideje például: Bethlen Gábor utolsó éve, egy öregember és egy fia­tal nő viszonya is. Bethlen saját életének folytathatósága összefügg saját politikájának folytathatóságával. Minél in­kább világossá válik számára, hogy az általa kialakított egyensúlypolitika egyetlen biz­tosítéka ö maga volt, s hogy utóda nincsen, dinasztiája nem lesz, annál erősebb drámai szi­tuáció alakul ki. Lélektani vi­szonylatait tekintve összetett­ségében, pszichológiai sokszí­nűségében is izgalmas helyzet ez. — Nem szeretnék senkit sem elijeszteni, hogy ennyire intellektuális lenne a film, bár természetesen ez a szempont is fontos. Határozott célunk azonban, hogy a közönség szé­les rétegeihez szóló, történelmi filmet készítsünk, amely iga­zán szórakoztató és átélhető. Minden filmes célja, hogy egy­szerre sok embert érdeklő, ér­tékes dologgal állhasson a kö­zönség elé, aztán hamar rájön, hogy ez nagyon nehéz, sokszor lehetetlen — mi mégis erre teszünk kísérletet. Új tehetségek — Mi a biztosítéka annak, hogy sikerül majd igazi kö­zönségfilmet csinálni? — Hát, ha ennek lenne biz­tosítéka ... De egyfelől a mi szándékunk, másfelől a kiváló színészi gárda: Bessenyei Fe­renc, Krzysztof Wakulinski, Hanna Mikuc, Andorai Péter, Avar István, Helyei László, Papp Vera, Jordán Tamás, Cserhalmi György, Vajda László, Varga Mária — csupa olyan művész, akiket szeret­nek, és akik egyben képesek e kétszempontú játékstílus vé- gigvitelére. — Ezenkívül olyan emberi szituációkat teremtettünk, amelyek érzelmileg is nagyon jól átélhetők, amelyekben ka- tartikus pillanatok vannak. És szerintem a katarzis közönség­vonzó. Végül az egész filmet egy sajátos, erotikus hangulat lengi át. Politika, erotika, lé­lektan magasfeszültségű keve­réke — ez talán széles rétegek számára lehet izgalmas. — Miért bízott bizonyos fel­adatokat lengyel színészekre? — Ennek több oka is van. Az egyik, hogy Bethlen udva­rában két idegen él: Branden­burgi Katalin, a második fele­sége, és Den Diego spanyol lo­vag, történetíró. Mi az idege­nek megjelenítését idegenekre bíztuk. A másik ok, hogy új, tehetséges arcokat akartam megmutatni. Ez szerintem a két lengyel sztárszínészen kí­vül egy harmadik esetben is sikerült: Bessenyei Ferencet is mint új arcot látja majd ismét a közönség, mert filmben utol­jára nagyon régen szerepelt. Márciusi bemutató — A forgatás hol tart most? — A háromnegyed részén már túl vagyunk, s ehhez nagyban hozzájárult a fóti stúdió. Nagyon szeretem Fótot, itt gondoskodnak a forgatás biztonságáról, maximálisan megteremtik a szükséges fel­tételeket. Kellékek, berendezé­sek, hollywoodi színvonalú sminkszobák — mindennel ki­szolgálnak. Külső helyszí­neinkre is itt a környéken ta­láltunk rá: Foton, Csornádon, Esztergomban készítettünk fel­vételeket. — A bemutató mikorra vár­ható? — Mivel ez ez évi film, de­cember 24-ig el kell készül­nünk a forgatással. Bemutató­ja a februári filmszemlén lesz, s valószínűleg márciusban ke­rül a mozikba. Mörk Leonóra «Tv-ET GYE LŐ' öpi. Örökmozgója sem lesz soha az emberiségnek, és ugyanígy a tökéletes televí­ziós produkciók megszületé­sére is az idők végezetéig vár­hatunk. Egyszer-roá&szor azon­ban mégis olyasmi kerül a néző szeme elé, amit figyel­ve úgy mormog, hogy na, en­nél jobban ezt egyszerűen nem lehetett volna megcsinál­ni... Valamennyiünk nagy-nagy örömére most egy ilyen láto- mányon vagyunk túl. Nyilván mondani sem kell, hogy a hét részből álló, Oppenheimer cí­mű angol sorozatról van szó, amelynek vetítését ugyan nem verték nagydobra, ám amely igen-igen mély nyomo­kat hagyott a mostanság amúgyis meglehetősen kiéhe­zett magyar publikumban. Egyrészt nyilván azért ra­gadta magával a nézők mil­lióit, mert ebben a véresen valóságos mesében az embe­riség hamletien nagy kérdé­sével szembesültünk. Lenni, vagy nem lenni — ezt he­gyezte ki máig érvényesen ez a második világháború végét megidéző, az atombomba fel- robbantásába torkolló törté­net. A bőrünket perzselgette te­hát ez a spektákulum, amely amúgyis minden ízében fe­szült, robbanni készült; egy egyenletesen felfelé haladó íven járatta a szereplőket, mert a maga nemében mind dramaturgiai, mind rendezé­si, mind színjátszói teljesít­ményként igazi mestermunka volt. Ahogyan például a ma­gánélet intimitásait a nagy- politika kulisszatitkaival ve­gyítette, ahogyan egyetlen kö­tél élőké sodorta a messziről induló és rendkívüli módon különböző emberi sorsokat — nos, ebben is, abban is re­mekelt Peter Prince, a szö­vegkönyv írója és Barry Da­vis, a rendező. S akkor még a nyilvánvaló tudományos hi­telt, a legaprólékosabban meg­valósított szakszerűséget nem is említettük, ami ugyebár, lévén szó a matematikának, a fizikának, a haditechnikának megannyi ákombákomjáról, csodabogaráról, egyáltalán nem lehetett valami könnyű. S mindehhez a sok-sók rész­sikerhez hozzájárult a fő- és címszereplőnek, Sam Water- stonnak a játéka. Ezt a vé- konydongájú, az eredeti mo­dellhez kísértetiesen hasonlí­tó fiatalembert megtalálni, és ilyen összefogott, mindig ön­magát adó, ám a legklassziku­sabb jellemfejlődést bemutató játékra instruálni, ez volt még az igazi ráadás. Ami pedig a ráadások rá­adását illeti, hát ez az lehet­ne, hogy az igen tisztelt mű­sorszóró intézmény ennek a most megismert és megszere­tett művésznek az ideutazta- tásáról Is gondoskodna. Fel­újítva és egyben megújítva azt a hagyományt, miszerint a le­futott sorozatok — lásd: Kloss kapitány, Derrick, Sandokan, Surda stb., stb. — vezérszíné­szeit itt, Pest-Budán, illetőleg a Tisza, Duna táján rendre megjáratják, hát ez egyszer ezt a föntebb nevén nevezett férfiút is testközelbe hozhat­nák az arra érdemes publi­kumnak. Ez lenne csak a — de nem a SZŰR-on megren­dezett! — diadalmenet. BCCS. A jó kapcsolatok leg­újabb jeleként rögzítették az Egy hétvége Becsben című kedélyességet a hajdani csá­szárvárosban. Nem akart ez a bő egy órányi — amúgy Heltai Andrásnak, az MTI bé­csi tudósítójának és Ferkai Tamásnak, a magyar szárma­zású, Ausztriában működő színházi rendezőnek a vezér­letével megejtett — ballagás, kukucskálás, csevely sokat markolni. Inkább csak afféle mosolyos anzikszkártyaként jelezte: milyen manapság az a sokat emlegetett bécsi ke­dély. Így aztán nem illik fel- hánytorgatni a postázóknak, hogy olykor nagyon hosszúra szabták az egyes traktusokat; hogy itt-ott rémisztőén szel­lemtelen humorizálások tanúi lehettünk; s hogy amúgy, egé­szében sem sziporkázott vala­mi fényesen a nagy rutinnal elsütögetett poénok sora. Iga­zán frappáns ötlet a belügy­miniszter viccmondatása volt, de ha már sor kerülhetett er­re a szerkesztői telitalálatra, hát egy csattanósabb adomát szívesebben nyugtáztunk vol­na. Akácz László A nyugati városfal feltárásával egy időben a II. sz. temetőben az NDK-ból érkezett régészetet tanuló egyetemisták részvé­telével 65 sír feltárása is folyik. 1/emény fába vágta a fej- széjét Pirityi Ottó, ami­kor az érdekegyeztetés társa­dalmi mechanizmusának és intézményrendszerének kérdé­seit vizsgálja. Ugyanis a poli­tika, de mi magunk is koráb­ban azt gondoltuk, hogy egy­féle érdek van — a társadal­mi, vagyis mindenki megérti és aláveti magát a közösségi, más néven az állami érdek­nek. S aztán kitűnt, hogy az anyagi érdek ennél sokkal szé­lesebb körű. Ki hitte még akár tíz évvel ezelőtt is, hogy ilyen döntő és nyíltan beval­lott szerepe lesz társadal­munkban az egyéni, a válla­lati, a vállalkozói, a nemzeti érdeknek? És ki gondolta, hogy a gomolyag kibogozá­sához négy-öt tudományág egyszerre fog hozzá? Pirityi Ottó egy mozgalmi kutatóintézet munkatársaként eddig is a gazdaságpolitika kérdéseivel, a gazdasági jövő­kutatással foglalkozott. Megír­ta a Milyen lesz a vállalat 2000-ben? című könyvét, amely nagy visszhangot kel­tett, s most Az érdekek háló­jában című művében a gaz­daságpolitikának ezt a nagyon bonyolult kérdéseit vizsgálja, amelyek mindenkit foglalkoz­tatnak. Mindenekelőtt az érdek­rendszer és a politika kapcso­latát elemzi, azt, hogy a ha­talom miként igyekszik a kü­lönböző érdekeket egyeztetni, egy olyan érdekegyeztetési, -ütközési, érvényesülési me­chanizmust (politikai, jogi, közgazdasági) kialakítani és Gazdaságpolitika Az érdekek hálójában működtetni, ahol az érdekim­pulzusok eredője pozitív, és a népesség közös érdekének, a társadalom közérdekének irányában áll. Tanulmányában a szerző ki­fejti, hogy az anyagi érdek szoros kapcsolatban van a társadalmi értékkel. A társa­dalmi értékek pedig állandóan változnak, s ezek a változá­sok a mai ember szemével nézve egyrészt kedvezők, más­részt kedvezőtlenek. A szocialista értékrendek is változnak. Szerinte öt alapve­tő tendencia kibontakozásának vagyunk a tanúi. Először is megnőtt az értékeket hordozó és megélő tömegek politika­alakító súlya; másodszor a szocialista társadalomnak egy­értelmű operatív feladatává vált az emberiség általános ér­tékeinek érvényesítése; har­madszor tudatosultak és mar­káns értékké váltak az élet- színvonal elemeinek azon szintjei, amelyeket a felsza­badulás óta elértünk; negyed­szer számos alapvető érték konkretizálódott, belső tartal­ma kibontakozott, például ön­álló értékké vált a családi jó­lét növelhetősége; ötödször a gazdaságot és az életszínvona­lat közvetlenül érintő társa­dalmi-politikai értékek tartal­ma bővült és változik. Mind­ezek magasabb követelménye­ket támasztanak a politikával, de a közvéleménnyel szemben is. Ezután arról ír, hogy mind­ezek értékzavarokhoz, tudat­zavarokhoz vezettek, bizonyos válságot, válságtudatot okoz­tak, majd azt elemzi, hogy az érdekegyeztetést hogyan fogal­mazta meg a politika. A to­vábbiakban a társadalmi fel­tételekről értekezik. Megfo­galmazza e feltételrendszer elemeit, amelyek természete­sen sokoldalú kutatás, a köz­vélemény és a politika véle­ményének alapján nyugsza­nak. Ezek az elemek a követ­kezők: a társadalmi egyenlő­ség formai és tartalmi gaz­dagítása; a tulajdonviszonyok korszerűsítése; a humanizálási folyamatok és a demokratizá­lási folyamatok bővítése; a jo­gi szabályozás; a gazdasági szabályozás és tervezés. Vegyünk ebből egyetlen kér­dést, a tulajdonviszonyok kor­szerűsítését. E körül éles vita alakult ki. Már a korábbi években egyesek még a szö­vetkezeti tulajdonformát sem tartották teljesen szocialista, össznépi formának. Azóta az élet és az ebből levont elvek is igazolták, hogy a szövetke­zeti tulajdon is oszthatatlan népi tulajdon, olyan csoport- tulajdon, amely mindig egy adott csoportnak, szövetkezett tagoknak együttes (köztulaj­donában van. A szerző véleménye szerint a köztulajdonon belül öt szek­tor alakult ki. Első szektorba tartoznak a közüzemi, állami vállalatok, tanácsi vállalatok (szénbányászat, villamosener- gia-ipar, húsipar, tejipar stb.), míg a második szektorhoz tar­toznak a hagyományos állami vállalatok, amelyek irányítá­sát a vállalati tanácsok vették át; a harmadik szektor a szö­vetkezeti, míg a negyedik szektort ma még félszocialis­tának nevezhetjük, de foko­zatosan integrálódik a hagyo­mányos szocialista szektorok­ba. Ide tartoznak a kisválla­latok, kisszövetkezetek, válla­lati munkaközösségek, szerző­déses és bérleti üzemeltetési formák, valamint a nagyüze­mekkel szoros kapcsolatban álló háztáji gazdaságok. Az ötödik szektorba tartoznak, majd a kis magángazdaságok, magán kisüzemek, gazdasági munkaközösségek, személyi tulajdonban levő épületek, he­lyiségek magántulajdonként va'ó hasznosítása. A szerző végül a különböző ,r* érdekegyeztetési formák­kal foglalkozik, részletesen szól a szakszervezetek szere­péről. az ágazatok közötti ér­dekegyeztetésről, s a vállala­ton belüli érdekek rendszeré­ről. A szerző maga is bevallja, hogy könyve meditálás, a ku­tatás közbeni gondolatok pa­pírra vetése. Érdemes az álta­la felvetett kérdések tovább­gondolása Éppen ezért adta közre a Kossuth Kiadó Pirityi Ottó legújabb könyvét. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents