Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
198«. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT Fejlődésünk a pártdemokrácia további erősítését követeli írta: dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára T engeröböl OaMMM K • Aí utóbbi években módosult a választási rendszer, nőtt a nép- képviseleti testületek szerepe, az állami vállalatok nagy részében új vállalatirányítási formák alakultak és a társadalmi szervezetek, mozgalmak szerepe is erősödött. A szocialista demokrácia jelentősen fejlődött. A tartalmi, szervezeti változások nyomán új módszerek is formálódnak, régiek újulnak meg. Ide sorolható a két vagy több jelölt állításának bevezetése, a titkos szavazás kiterjesztése, a több változatban előterjesztett döntési javaslatok gyakoribb alkalmazása, a nyilvánosság szerepének növelése. Társadalmi fejlődésünk követelménye a helyi önkormányzat, önállóság kibontakoztatása. Az öntevékenység egyre fontosabb tényezője politikai intézmény- rendszerünk eredményes működésének és a pártdemokrácia erősödésének. Az önállóság, vagy az arra irányuló törekvés azonban jobban felszínre hozza a helyi és a csoportérdekeket, képviseletük demokratikus lehetőségei pedig erőteljesebb érdekütközéseket és véleménykülönbségeket eredményeznek. Pest megyében is jól teljesítik a vezető szerepből adódó feladataikat a pártszervek, -szervezetek. A párt vezető iszerepe, politikai befolyása érezhető az élet minden területén és ebben nagy szerepe van a pártdemokráciának. Ennek a biztosítékául szolgál, bogy erősítették a kollektív vezetést, a demokratizmust a határozatok előkészítésében és meghozatalában. Munkamódszerüket az új helyzethez igazították. Ha jelentős eltérésekkel is, de fokozták a követelményeket a párt tagjaival szemben. Mind nyíltabb, demokratikusabb a kádermunka. Politikai eszközeikkel hozzájárulnak a helyi önállóság feltételeinek javításához, élesztik a helyi kezdeményezéseket. Tájékozottság a napi kérdésekben Sokszor ellentmondásoktól terhesen, de összességében megfelelően törekszenek a társadalmi, népgazdasági érdekek képviseletére, a csoport, és területi érdekkel egyeztetett érvényesítésükre. Az érdekintegráló szerep betöltéséhez nélkülözhetetlennek tartják a szocialista demokrácia és ezen belül a pártdemokrácia ki- teljesítését. A végrehajtásban növelték, bár korántsem kielégítő mértékben a vezető káderek és a párttagok személyes- felelősségét. Tiszteletben tartják az állami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek szervezeti önállóságát, fokozzák politikai felelősségüket, javítják a pártirányítást és ellenőrzést. A XIII. pártkongresszus határozatának végrehajtása során a pártszervezetek biztosítják a pártegységet, a párt- fegyelmet; óvják, ápolják, megőrzik a párt tömegkapcsolatát. A kedvező tapasztalatok ellenére a pártdemokrácia fejlesztésére irányuló törekvések még nem olyan eredményesek, mint amit a párt belső életének erősítése, vezető szerepének fokozása szükségessé tesz. Még nem mindenki fogadja el, hogy a pártdemokrácia fejlődésünk követelménye és egyben a pártvezetés színvonalának, a párttagság aktivitása szélesítésének, a különböző kommunista közösségekben uralkodó légkörnek semmi mással nem pótolható eszköze. Az irányító munkában jobban figyelembe kell venni, hogy a pártdemokrácia megsértése — történjen az tekintélyféltésből, vagy a helyi gondok feltárásától való idegenkedéstől — törvényszerűen a szocialista demokrácia beszűkülését idézi elő. Társadalmunkban ma igen erős a demokratizmus bővítésének igénye. A felülről kiinduló kezdeményezések itt jó! találkoznak az alsóbb szinteken meglévő törekvésekkel. Sokan a demokráciát bajainkat orvosló varázsvesszőnek, csodaszernek fogják fel, a demokrácia fejlesztését nem mindig kapcsolják össze a társadalmi feltételekkel. Mások idegenkednek a legkisebb előrelépéstől is, a régi megszokott módon, szűk kabinetdöntésekkel akarnak továbbra is vezetni. A párttagság döntő többsége tudatában van a párton belüli demokrácia gyakorlásának, fejlesztésének jelentőségével, ugyanakkor téves megítélések is tapasztalhatók. Sokan a pártdemokráciát elméleti kérdésként kezelik, gyakorlati fontosságát még kevésbé érzékelik. Keveredik a közéleti, munkahelyi demokrácia és a pártdemokrácia fogalomköre. Mások a pártdemokrácia alatt csak a szervezeti szabályzatban rögzített eljárási szabályokat értik, gyakorlását a tisztségviselők, testületi tagok választására szűkítik le. Előfordul, hogy egyes kommunisták „a kemény kéz’’ politikáját hiányolják — a demokratizmus kibontakoztatásától féltik a párt vezető szerepének érvényesülését. Vannak, akik gyakran egyéni megérzéseiket, szubjektív benyomásaikat és nem a párt, az adott párt- szervezet többségi elv alapján kialakított határozatát figyelembe véve képviselik a politikát és ezt demokratikus joguknak tartják. A párttagság egy része passzív az ország, a közösség dolgai iránt, előtérbe kerül a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, kommunistához méltatlan magatartás. Nem érzik, hogy demokratikus joguk, de egyben kötelességük is az őket körülvevő viszonyok formálása. Ahhoz, hogy a két szélsőség közötti nézeteket egymáshoz közelítsük és helyes gyakorlatot alakítsunk ki, jól működő és a társadalmi szükségleteknek megfelelő ütemben fejlődő pártdemokráciára van szükség. Annak érdekében ugyanis, hogy a pártdemokrácia az említett ösztönző, orientáló szerepét betölthesse, előbbre kell tartania, mint. egy mintát kell mutatnia a közéleti demokrácia, a munkahelyi és lakóhelyi demokrácia számára. Ügy tűnik, hogy az utóbbi években a társadalmi demokrácia különböző területein gyorsabban haladtunk előre, mint a pártdemokrácia terén, melyet elsősorban a feltételek hiányosságai és nem a szándék elégtelensége eredményezett. A párttagság elméleti felkészültsége fejlődött, de jó- néhány figyelmeztető jel mutat arra, hogy egy részük ismeretei felszínesek, elmaradnak a kor követelményeitől. Jelenleg a megyében a párttagság több, mint 3 százaléka felsőfokú, mintegy 13 százaléka középfokú, egyharmada alsófokú politikai végzettséggel rendelkezik. A káderképzés és a tömegpropaganda tanfolyamain a párttagságnak több mint 80 százaléka dolgozta fel a XIII. kongresszus határozatait. Kedvezőtlen tendencia viszont, hogy az elmúlt öt évben mintegy nyolcszáz fővel csökkent a káderképzés hallgatóinak — ezen belül ötszáz fővel a párttagok — száma. A párttagság számottevő része — beleértve a tisztség- viselőket, a testületi tagokat is — nem foglalkozik eleget elméleti-ideológiai kérdésekkel,, nem fordít időt az önképzésre. Gyakran azzal hárítják el a tanulást, hogy a túlmunka után nincs erejük, idejük politikai irodalommal foglalkozni. Keveset olvasnak, ezért napi kérdésekben is hiányos a tájékozottságuk. Holott a párttagság tájékoztatásának, felkészítésének, a határozatok megismertetésének, egységes értelmezésének formái, módszerei kialakultak: felhasználják a testületi fórumokat, az írásos és a szóbeli tájékoztatás valamennyi lehetőségét. Nagy igény az információra A megyében naponta megközelítőleg 70 ezer példányban jelenik meg a Pest Megyei Hírlap, 77 vállalat, vagy szövetkezet jelentet meg újságot. Egyszeri megjelenési példányszámuk 130 ezer. A párttagság jelentős része mindennek ellenére bírálja munkánk e területét. Elsősorban a lakóhely, az üzem helyzetéről, jövőjéről igényelnek több tájékoztatást. A bírálattal együtt tapasztalható az is, hogy a kapott információt nem továbbítják, egyénileg nem hasznosítják. így a párttagságnak egy kisebb hányada nem képes érdemben véleményt mondani, tevőlegesen hozzájárulni a politikai formáláshoz, a helyi és az országos döntésekhez, másrészt hiányzik az az eszmei-politikai aktivitás, öntevékenység, amely a kapott információk mindennapi gyakorlati hasznosításához szükséges. A pártszervezetekben tudatosítani kell,. hogy csak a magukat elméletileg is képző, megfelelő politikai ismeretekkel rendelkező párttagok tudnak magabiztosan élni a pártdemokrácia nyújtotta lehetőségekkel és érdemben részt venni a párthatározatok előkészítésében. a döntésben, a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. A testületi tagok jelölésénél és megválasztásánál, az igazgató személyének kiválasztásánál, a vállalat általános irányítását ellátó testület által hozott nagy horderejű gazdasági döntések során a párt káder- és gazdaságpolitikai céljainak megvalósítása 'V * Papp Zoltán festménye elképzelhetetlen a pártdemokrácia hatékony működése nélkül. Mert hogy érvényesült ott a pártdemokrácia, ahol a testületben egyébként többségben lévő kommunisták — bár ez nem szükséges feltétel — nem biztosították a káder- hatáskörileg illetékes felsőbb pártszerv és saját pártbizottságuk állásfoglalásának megvalósulását? Kikérték, és ha megalapozott volt, figyelembe vették-e a döntés előtt a véleményüket? Kialakult-e bennük a meggyőződés a javaslat helyességéről? Nem valószínű. A párt álláspontjának érvényesítése ezekben a testületekben elsősorban kommunista tagjaikon keresztül lehetséges. Hogyan kötelezhetjük őket erre, ha előzőleg a pártszervezeten belül nem volt demokratikus az állás- foglalás kialakítása, ha a döntést nem előzte meg érdemi vita, ha a vállalati tanács, vagy a választott vezetőség ülését megelőzően nem készítettük fel, nem győztük meg őket a pártbizottság állás- foglalásának helyességéről, arról, hogy az ütköző érdekeket az abban foglaltaknak megfelelően kell egyeztetni, rangsorolni? Mindez természetesen nem jelenthet a gazdasági vezető testületek kommunista tagjai számára valamiféle sematikus képviseletet. Nem szavazógépként kell viselkedniük. Felkészültségük, gyakorlati tapasztalataik latbavetésé- vel, egyéni felelősségük alapján pártonkívüli társaikkal is el kell fogadtatni — mint személyes véleményüket is — a pártszervezet állásfoglalását. Abból kell kiindulnunk, ha politikai eszközökkel nem tudjuk álláspontunkat elfogadtatni, nem kötelezhetünk a végrehajtásra sem. A rutinból dolgozó pártszervezet számára tehát a demokrácia „veszélyekkel” is jár. De mondhatunk példát a pártdemokrácia befolyásoló szerepének fontosságáról a lakóterületi közélet tapasztalatai alapján is. Az utóbbi években a megyében társadalmi viták, falugyűlések, lakossági fórumok sokasága került megrendezésre, s ezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek megismerjék a tennivalókat, a terveket, s azokat kiegészíthessék javaslataikkal. A legtöbb helyen a párt- szervezetek, a kommunisták példamutató politikai módszerekkel ösztönzik a lakóhelyi közélet fejlesztését, jól hasznosítják az itt szerzett tapasztalatokat. ményektől. A párttagok, a testületek tagjai nagyobb szerepet kapnak a döntések előkészítésében, mint a hozott határozatok végrehajtásának szervezésében és ellenőrzésében. Gyakori probléma továbbá, hogy a végrehajtás megszervezését csupán a határozat ismertetésére korlátozzák, kevésbé foglalkoznak értelmezésével, a helyi viszonyokra alkalmazásával, a pártszervezet, a pártcsoportok, az egyes kommunisták konkrét feladatainak megjelölésével. Ennek következtében egyes határozatok végrehajtása nem, vagy csak részben valósul meg. A: végrehajtás elmaradása 'trtiatt új határozatot hoznak ugyanazon kérdésekben, ahelyett, hogy végrehajtanák a régit. A pártszervezetek önállóságának növekedésével együttjár a felelősség fokozódása is. A pártbizottságok többsége fogékony az új iránt, kezdeményező, felelősen koordinálja a területen folyó sokirányú társadalmi tevékenységet, ugyanakkor vannak akadályozó tényezők is. Létezik még kényelmes, konfliktust kerülő gondolkodásmód és gyakorlat. A pártszervek és -szervezetek egy része „a régi, bevált” módszerekhez ragaszkodva, felülről jövő útmutatásra vár. Egyes irányító pártszervek még mindig operatívan avatkoznak be, olyan feladatok megoldásában is részt vesznek, ami az alapszervezetek kötelessége, ugyanakkor a szükségesnél kevesebbet törődnek az önállóság személyi feltételeinek megteremtésével. A bírálat és önbírálat szerepe A határozatok jó értelmezése De, ahol a községi vagy a lakóterületi körzeti alapszervezet sokszor elemi gondokkal küszködik, a pártélet akadozik, színtelen és nyilván a pártdemokrácia fejlesztése is háttérbe szorul, ott nehézségeket okoz a fórumok rendeltetésszerű működésének biztosítása, gyakran keletkeznek vadhajtások. Így előfordul, hogy falugyűlésen megfelelő előkészítés nélkül akarják eldönteni a társközségi viszony megszüntetését, vagy egyes hangadó csoportok a legkülönbözőbb kérdésekben, például a körzeti orvos személyét illetően a lakóhelyi demokratikus fórum mögé bújva próbálják akaratukat ráerőszakolni a demokratikusan megválasztott, de demokratikusan és egyúttal határozottan vezetni még nem tudó helyi szervekre. Ezekben az esetekben a lakosság egyes csoportjai sokszor fordulnak a felsőbb párt- szervekhez és csak hosszadalmas egyeztetésekkel, beavatkozással, a felelősség átvállalásával lehet az elmérgesedett ügyeket — legalább átmenetileg — nyugvópontra juttatni. A pártszervek és -alapszervezetek a demokratikus centralizmus elvének megfelelően dolgoznak, a pártfórumok döntéseiket a többségi elv alapján hozzák, alapvetően biztosított a nyílt és szabad véleménycsere lehetősége. Ennek ellenére a ténylegesen meglévő nézetkülönbségekhez képest, túl sok az egyhangú szavazással hozott döntés. Tapasztalható az is, hogy a végrehajtás megszervezésének és az ellenőrzésnek a demokratizálása elmarad a követelA pártszervek és az -alapszervezetek arra törekednek, hogy a párton belül demokratikus, nyílt, közösségi viszonyok uralkodjanak és erősödjenek. Nyíltan, pártszerű keretek között mondanak véleményt a politikáról, bírálják a társadalmi fejlődésünk ellentmondásait, gyakrabban szólnak személyes gondjaikról. Az önbírálat érvényesülésében viszont csak szerény fejlődésről lehet számot adni. Önkritikus megnyilvánulások csupán szórványosan fordulnak elő és legtöbbször azok is csak magatartásbeli kérdésekben. Az alapszervezeti taggyűléseken növekvő számban közérdekű témákat tűznek napirendre, amelyekben egyre inkább hasznosulnak a párttagság javaslatai. Gyakoribbá váltak az úgynevezett fórum- jellegű taggyűlések, melyeken a kommunisták a helyi párt-, gazdasági, tanácsi és tömegszervezeti vezetőktől a legkülönbözőbb kérdésekre kaphatnak választ. Ugyanakkor túl sok a csak gazdasági, szakmai tájékoztatást adó napirend, amely nem igényel döntést. Több esetben felülkerekedik a rutin és olyan témák is taggyűlés elé kerülnek, amelyek elvesztették időszerűségüket. Ennek következtében elmarad a feladatmeghatározás, ami később oka lehet a passzivitásnak. A pártszervek és az -alap- szervezetek jó része időben lép fel a nem kívánatos jelenségekkel szemben, önállóan intézkedik hatáskörébe tartozó ügyekben. Érzékenyen reagál a területen meglévő gondokból táplálkozó helytelen vagy valótlan nézetekre, véleményekre. A korábbinál nagyobb tolerancia mellett figyelmet érdemel, hogy nem alakult ki az eltérő nézetek helyes kezelésének módszere, gyakran következetlen a vita vezetése. Az új javaslatokat sok esetben nem mérlegelik kellő komolysággal, nem bocsátják vitára, szavazásra, illetve a javaslattevők nem kapnak érdemi választ. Erősítjük azt a megítélést, mely szerint a vitának és a nézetek szembesítésének, a bírálatnak és az önbírálatnak lényeges szerepe van a politika formálásában, az egység létrehozásában, a közös cselekvés alapjainak megteremtésében. Ezért jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy a pártfórumokon érdemibbé tegyük a vitát, fejlesszük a vitakultúrát. A vitának a valóság minél mélyebb feltárását, megismerését, az optimális döntést kell szolgálnia. A vita biztosítsa az önkontroll lehetőségét, a tárgyalt téma erényeinek és gyenge pontjainak felszínre hozását, a gyakorlati hibák elkerülését. Vissza kell szorítani a döntést nem szolgáló, témától eltérő vélemény- nyilvánításokat. Tudatosítani kell, hogy a párt nem az öncélú viták színtere, a vitának egy bizonyos időn túl konstruktív megoldási javaslathoz kell vezetnie. Mit ér a hibák felem!egetése, ha nem születik elhatározás, nem alakul ki cselekvési szándék a kijavításukra? A pártszervek, -alapszervezetek vezetői, tisztségviselői bátorítsák, ösztönözzék és segítsék azokat az elvtársakat, akik még tapasztalatok hiányában, gátlások miatt többnyire hallgatnak, hogy mielőbb leküzdjék ezeket a nehézségeket és a helyi politikai élet értékes és aktív résztvevői legyenek. Minden egyes emberre szükség van párthatározataink megvalósításához, társadalmi, gazdasági feladataink megoldásához. Csak ily módon alapozhatja meg a pártdemokrácia a szocialista demokrácia fejlődését, teremtheti meg annak feltételeit a pártélet javításával példaképül szolgálva a szocialista közéletiség számára.
