Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT Színházi levél Könnyedén és komolyan Javában dúl t az I. világhábo­rú, amikor 1916. február 12-én — új ope­rettet mutatott be a Király Színház. Jeles al­kotói triász műve volt: Szir­mai Albert írta a zenét, Ba­konyi Károly a szövegköny­vet, Gábor Andor a verseket. Beöthy László, a színház igaz­gatója, megint biztosra ment: a Mágnás Miska óriási sikert aratott. Nem csodá; tele volt — mai szóval élve — sláge­rekkel. Íme, néhány siker­szám: Hoppsza Sári; A nő szí­vét ki ismeri; Fáj, fáj a szí­vem . t.; Ügy szeretnék •boldog lenni; Tasziló a neve; Adj egy csókot, illárom haj; Cin- tányéros cudar világ; Csiribi­ri, csiribiri kék dolmány. No és a szereposztás: Korláthy gróf: Latabár Kálmán (a ké­sőbbi Latyi papája), Rolla grófnő, a lánya: Lábass Juci (a szőke primadonna proto­típusa), Baracs István: Király Ernő (a nem épp férfiszépség, de körülrajongott bonviván), Marcsa, mosogatólány: Fedák Sári (a korszak leghíresebb operettdívája — egyben a leg- raplisabb színésznő), Miska, lovászgyerek: Rátkay Márton (a törékeny termetű, ördögi fürgeségű táncos komikus, akit szintén Beöthy fedezett fel). Még azt is megbocsátotta a közönség, hogy ennek az ope­rettnek a főhőse nem a bon­viván, hanem a lovászgyerek, azaz a táncos komikus volt (még a cím is őt emelte ki), és hogy a grófi környezet meglehetősen nevetséges szín­ben tűnt föl, míg a népi figu­rák — Miska és szerelmese, Marcsa — életteliek és ro­konszenvesek voltak. Az operett meséje közis­mert. Az egyszerű mérnököt lenéző Korláthyékat Baracs alaposan megtréfálja, amikor a lovászát öltözteti be grófnő nak, s ezt az úri társaság szé­pen be is veszi. Sőt, Baracs szerelme, Rolla komtesz is grófnőnek öltözteti Marcsát, és az ő tenyeres-talpasságán sem fog gyanút senki. Lehet, hogy annak idején ezt az ope­rettet a plebejus eszmék je­gyében születettnek tekintet­ték — mára már ez is olyan operettmese, mint a többi. Igaz, az 1948-as filmváltozat, Gábor Miklóssal (Miska), Mé­száros Ágival (Marcsa), Né­meth Marikával (Rolla), Sár- dy Jánossal (Baracs), Latabár Kálmánnal és Árpáddal (Pixi és Mixi gróf) igyekezett vala­miféle osztályharcos művé fa­ragni ezt az operettet, de elég kevés sikerrel. A szereplők jó ízlése azt adta benne, ami a darab lényege: kelemes, jó humorú történetet, remek ze­nével, jobbnál jobb számok­kal. A nyári szezon most felújí­totta a Mágnás Miskát: Pé­csett, a Nyári Színház kereté­ben rendezte meg Ragossy László. Jó érzékkel ő is an­nak fogta fel a darabot, ami: operettnek. De azt is észrevet­te, hogy ma más kicsit az operett perszifiázsa is. Ezért így is játszatja el a kaposvá­ri, a pécsi színház, s a pécsi amatőrök tagjaiból , verbuvált együttessel. A grófi világot is elcsúsztatja egy kicsit a kari­katúra felé, s a népi. figurákat sem igazságosztó hősöknek ál­lítja be. Tudomásul veszi, hogy ez: operettvilág, annak a törvényeivel. És hogy első­sorban a zene számít, a máig sláger számok. Meg a humor, a hagyományosan lüké Pix.i— Mixi kettőssel, s a hagyomá­nyosan jópofa Miskával - és Marosával. Nem tagadja ez az előadás, hogy szórakoztatni akar, ás nem hiszi, hogy ettől siendriánnak és olcsónak kel­lene lennie. A főszereplők, de mindenekelőtt a kaposvári Spindler Béla, mint Miska, s a pécsi . Lang Györgyi, mint Marcsa, ízléssel, nagy lendü­lettel és odaadóan komédiáz- nak, mert komolyan veszik a munkájukat. Komolyabb témához nyúl a kőszegi Várszínház új bemu­tatója. Ez a színház öt évvel ezelőtt jött létre, azzal a cél­lal, hogy a vár udvarán Kő­szeg történelméhez kapcsoló­dó új drámákat mutassanak be. Az első két nyáron Pás- kándi Géza-műveket játszot­tak: Az ígéret ostroma Kőszeg 1532-es emlékezetes török ostromáról szólt, az Isten csalétkei a következő nyáron Rákóczi Ferenc ifjúságának eseményeit tárgyalta. Utána a Kőszeghez kapcsolódó sorsú Kiss János altábornagyról írt darabot Nemeskürty István, majd tavaly Szakonyi Károly Kardok, kalodák címmel a kuruc kor egy epizódját írta színre. Most megint Páskándi- darab van műsoron: a XVII. század eleji Erdély történel­méről, s benne a Báthori-csa- lád három tagiának, az 1613- ban megölt (altkor még csak 24. évében járó) Báthori Gá­bor fejedelemnek, húgának, a boszorkánysággal és bátyja iránti testvérszerelemmel vá­dolt Báthori Annának,, s a hírhedett csejtei várúrnőnek, az 1614-ben ötvennégy évesen meghalt Báthori Erzsébetnek, Gábor és Anna nagynéniének a viselt dolgairól szóló Átko­zottak című dráma. Roppant izgalmas kor volt ez, s különösen az Erdélv szá­mára. A 19 évesen Erdély trónjára került gátlástalan, asszonyfaló. nem tehetségte­len, de rendkívül szertelen Báthori Gábor fejedelemsége állandó küzdelem a Habsbur gok és a török közti önálló Erdély megtartásáért, néha hajmeresztő, néha az árulás­tól sem visszariadó húzások árán. S eközben ott húzódik a háttérben a Báthori-család súlyos belső tragédiája: a sza­dista. vérengző Erzsébet esej- tei iszonyú orgiái, Gábor gá­takat, erkölcsöt, jogot nem ismerő szexualitása, Anna há­nyatott, kiszolgáltatott sorsa. És ott van a higgadt politi­kus: Báthory, Gájópr; .,tanács­adója', olykor eláruló ja. olykor megmeníoje, a későbbi nagy fejedelem. Bethlen Gábor. óricz Zsigmond az Erdély-trilógiában, s jóval előtte Makkai Sándor az ördögszekérben érzékletes, ám a történeti hűséghez nem mindig ragaszkodó ké­pet festett erről a korról. A Páskándi rajzolta kép nem ennyire színes, és nem ennyi­re jól karakterizált. Az ő hő­sei csak »egy-egy vonással jel­lemzettek, és többet szaval­nak, mint cselekednek. Talán sok is a három Báthori — akármelyik sorsa magában is elég drámai anyagot adhatott volna. Az Átkozottak mégis érdekes és értékes munka, mert a magyar történelemnek olyan szakaszára irányítja a figyelmünket, amelyben — s ez világosan kiderül a kősze­gi előadásból — sok az ana­lógia újabbkori történelmünk bizonyos szituációival. Talán az is használt volna a később majd Budapesten is látható előadásnak, ha Páskándi — más történelmi drámáihoz ha­sonlóan — ebben az irányban halad tovább, ezt a vonalat mélyíti el. Őszig ezt esetleg meg is kísérelhetné. Javítani sosem késő. Takács István A Dunakanyar Fotóklub műhelyében Egy maratoni tárlat háttere & A Dunakanyar Fotóklub $ kiállítássorozattal mutatko­zik be a nagymarosi mű: ^ velődési házban, június 8. ^ és augusztus 24. között — ^olvasom egy ismertető in­formációját. A klub egye- ^ sütetként működik, hiszen $ önellátó, amelyhez igen- ^ csak nagy bátorság szüksé­ges manapság. — Azzal vádoltak bennün­ket a hetvenes évek elején, hogy ki akarjuk vonni ma­gunkat a tanácsi felügyelet alól. Be is akarták tiltani a tevékenységünket — emlék­szik vissza Kocsis Iván, a kö­zösség művészeti vezetője. — Azt követelték, hogy a váci művelődési központ szakköre­ként működjünk, de mi nem voltunk hajlandók feladni a függetlenségünket. Inkább ma­gánlakásokban folytattuk a munkát. Ma már nincsenek ilyen gondjaink, hiszen na­gyon is korszerűnek tartják az önfenntartó csoportokat. Meg­szaporodtak a különböző egye­sületek, amelyek önmaguk szerzik be az anyagokat, esz­közöket, intézik azok javítá­sát és minden egyebet, ami a függetlenség előnyeivel és hát­rányaival jár. Követhető példa Nem csupán tiszteletre mél­tó eredmények születtek hu­szonnyolc éves munkájuk so­rán, de követendő, tanulságos példával szolgáltak a közmű­velődésügy szakembereinek is arról, hogy miként lehet több alkotócsoportot működtetni és elfogadtatni a kívülállókkal, a csak szimpatizánsokkal — a közönséggel. — A baráti körünk főként nyugdíjasokból áll. Nekik ve­títünk minden hétfőn. A kü­lönböző országokat bemutató sorozat képei közé sokféle in­formációt, becsempészhetünk; ha ,Apáiá, akkor Henry Moore, ha Svájc, akkor Paul Klee... Természetesen csak egy-egy kocka erejéig jelen­nek meg az említettekhez ha­sonló kvalitású művészek. Ta­pasztalataink mégis meggyő­zően bizonyítják, hogy _ a Munkácsy festészetén felnőtt ember is hajlamos az abszt­rakciók befogadására. — Az egyesület három cso­portja rendez' tárlatokat a nyár végéig. Június a nem hi­vatásosoké volt. A mesterek júliusban, az ifjúsági csoport pedig augusztusban bizonyí­tott, illetve bizonyít. Kérem, beszéljen róluk ebben a sor­rendben. — Agg Károly műszaki raj­zoló, Bíró -Ádám grafikus, a Váci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat propagandafő­nöke, Chappon István nyug­díjas, Molnár Ferenc pedig fényképész a MÁVTI-nál. Egyiküket sem nevezzük ama­tőrnek. Ez a cím egy csoport működésének a jellegét illet­heti, az alkotó egyént semmi­képpen sem... Művészeket nevelnek Kocsis Iván: Vizuális játék az Eiffel-toronnyal vagy ezekhez hasonló csopor­tosulás az országban, amely ennyire szerteágazó munkát vállalna. Szilas Zoltán Mogyoródi hétvége Múlt és jövő Műemlék-, környezet- és természetvédelmi napot ren­deznek Mogyoródon vasárnap. A kiállításokban, előadások­ban bővelkedő nap szinte már zsúfoltnak tűnik: délelőtt 11 órakor három kiállítást nyit­nak meg a régi iskolában. A Mogyoród képekben, a Mo­gyoród népéletének tárgyi em­lékei, illetve a Környezet- és természetvédelem című tárla­tokat Polónyi Péter, a gödöl­lői helytörténeti gyűjtemény igazgatója nyitja meg, míg dr. Forma Tamás, az MTA Régé­szeti Intézetének munkatársa, dr. Farkas György helytörté­nész és Okolicsányi Lóránt, a HNF Pest megyei környezet- védelmi bizottságának elnöka a tárlatvezetéseket vállalták. Izgalmasnak, változatosnak mutatkozik a délután 15 óra­kor kezdődő programsorozat is: Abrahám Kálmán állam­titkár, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal élnöke mond megnyitóbeszé­det a művelődési házban, ahol- pem kevesebb mint öt elő­adásra kerül sor: Mogyoród műemlékeiről dr. Farkas György beszél, a történelmi és néprajzi emlékgyűjtő csoport munkájáról Kővári Ferenc tá­jékoztatja az érdeklődőket. A régészeti leletmentés helyi eredményeiről dr. Torma Ta­más számol be. — Abban támogatjuk őket, hogy a folyamatosan növek­vő szakmai tudásuk, az egy­Orvos András: önarckép re magasabb színvonal ará­nyában elismerjék őket. A második tárlatot a hivatásos alkotók anyagából rendeztük. Lehotka László, Török Lász­ló és jómagam szövetségi ta­gok vagyunk, Orvos András festőművész a Képzőművésze ti Alap tagja. Az eredmé­nyeinket, a nemzetközi díja­kat nem sorolom: valameny nyien folyamatosan dolgo zunk. Az ifjúsági csoportba tartozás meghatározója a har­mincéves korhatár. Bata Sán­dor, Bozsóki József, Für Ti­bor, Németh Zoltán és Sza- bóné Nánási Vera képei kap nak helyet az augusztusi tár­laton. Ök is kitartóak: az al­kotócsoport tehetségkutató és képességeket fejlesztő munká­ját is bizonyítják. Ez azért fontos, mert bár az Iparmű vészeti Főiskola félig-meddig megoldotta a fotóművészek képzését, mégis inkább az al­kalmazott fotózással foglalko­zik. Ilyenformán még mindig az amatőrből lesz a hivatásos fotóművész Magyarországon 1 Éppen ezért nyíltan valljuk, amit más csoportok tagadnak: hivatásos művészeket neve­lünk a szándékunk szerint; A képek folyamatos korrigálása, a szakmai felkészítés, a kiál­lítási lehetőségek biztosítása, megbízások szerzése, a fotoel- rnéleti előadások rendezése és egyéb menedzsérmunkák is ezt az elképzelést szolgálják. Pillanatnyilag három-négy olyan tagunk van, akik előbb- utóbb a Fotóművészeti Szö­vetség tagjai lesznek. Páratlan vállalkozás Jelenet a pécsi Mágnás Miska előadásból. Kocsis Iván tartalmas is­mertetőjét — kizárólag a ter­jedelme miatt — nem tudjuk közölni teljes egészében. Csak említést tehetünk arról pél­dául, hogy 1966 óta rendsze­resen megrendezik a nemzet­közi diaporáma-fesztivált, ugyanígy ők szervezik az In- terdia show programjait is 1972 óta. Aligha van olyan fotózással foglalkozó, a műfajt népszerűsítő klub, szakkör, Színjátszók, rendezők Mozgás- és beszédtechnika Országos színjátszó és ren­dezői tábor nyílt pénteken Zalaszentgróton. A 10 napos tanfolyamot, az amatőr szín­játszás népszerűsítése és szín­vonalának emelése céljából a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági, illetve a helyi Ham­burger Jenő Művelődési Köz­pont, valamint az Országos Közművelődési Központ szer­vezte. A hazánk minden részéből- érkezett több miihf“ 100 részt­vevő a közös mozgás- és beszédtechnikai foglalkozások mellett öt szekcióban bővít­heti ismereteit. Tájékozódhat­nak a drámapedagógia alap­jairól, a színjátszás módszerei­ről, lehetőségük nyílik jó néhány darab dramaturgiai és szcenikai elemzésére, video­felvételek segítségével kiváló külföldi és hazai rendezők nevezetes rendezéseit tanul­mányozhatják. Az előadáso­kat kpnzultáeiókal; és gyakor­lati 'órákat egyaránt ismert szakemberek, művészek tart­ják. Rádiófigyelő ECO-MIX. Vajon természe­tes-e, hogy vízhiánnyal küsz­ködünk minden nyáron? Sel- meczi László — Üröm és Pi- lisborosjenő tanácselnöke — elmondta, hogy nincs elegen­dő víz, tehát nincs mit elosz­tani; a bázisokban tárolt mennyiség nem elégíti ki a lakosság igényeit. Természete­sen elrendelték a felhasználás korlátozását a melegebb na­pokon, ezt azonban senki nem tartotta be, a megfelelő ellen­őrzést pedig nem tudták meg­szervezni. ADunamenti Regio­nális Vízmű szabályozza a fő­város környéki községek víz­ellátását. Szíjártó Tibor tech­nológus szerint a kiskertek lo­csolása okozza a legnagyobb gondot. Ha esős időszak kö­veti a száraz, aszályos napo­kat, harminc százalékkal ke­vesebb vizet kell termelniük. Nyilvánvaló tehát, hogy mii?e használjuk az éltető nedűt — az első fokú korlátozás ellené­re! Kétszázötven liter víz az egy főre eső norma. Ennyit használhatnánk fel naponta, anélkül, hogy gondot okoz­nánk az ellátásban. Ennek alapján határozzák meg azt is, hogy mekkora vízbázist építenek a lakóterületek mel­lé, milyen legyen a vezeték átmérője stb. Ez az az elő­írás, amelyet nem tartunk be. Gelencsér Árpád, az Országos, Vízügyi Hivatal főosztályveze­tő-helyettese a joghézagokra hívta fel a figyelmet; mivel nincs szabályozva az ivóvíz­felhasználás módja, egyre töb­bet pazarolunk állattartásra, gépkocsimosók üzemeltetésére, locsolásra. Felmerült a kér­dés, hogy a tanácsok mit mér­legelnek, amikor kiadják a kisipari engedélyeket ilyféle tevékenységekre? Sor kerül-e a közműszolgáltatás biztonsá­gának az ellenőrzésére? Nincs olyan rendelkezés, amely elő­írná, hogy a fogyasztó maga­sabb összeget fizessen, ha a szokásosnál jóval több vizet használ fel. Pontosabban: ed­dig nem volt: most tervezik egy újféle díjnak a bevezeté­sét. A Pénzügyminisztérium­mal és az árhivatallal közö­sen határozzák meg az új fo­gyasztási normát, ameíyet az állam dotál továbbra is, ám az ezen felül ellocsolt vízért fizetni kell majd. A döntés nem tűr halasztást, hiszen már ott tartunk, hogy a Duna­kanyar jobb parti regionális rendszere sem bírja a terhe­lést, annak ellenére, hogy a tíz évvel ezelőtt épült víz­müvet a 2010-ben várható igények szerint tervezték! WHY, ARIZONA című rá­diójáték arról szólt, hogy nincs időnk egymásra. Azt igyekezett bizonyítani, hogy önmagunk ellen cselekszünk, amikor állandóan rohanunk, miközben lekésünk minden­ről, mert eleve többet válla­lunk, mint amire az időnkből és energiánkból futja. Egy nő és egy férfi találkozott a hang­játékban. Megálltak néhány órára. Éppen csak addig, hogy rácsodálkozhassanak egymás­ra. Sétáltak, ittak valamit, ajándékokat vettek és beszél­gettek. Megismertünk egy asz- szonyt, akiinek a férje meg­halt, a gyerekei elhagyták, ő maga pedig betegségekkel küszködik, mégsem adja fel... A férfi messziről érkezett és csak néhány óra pihenőt en­gedélyezett magának. Rövid együttlétük arra volt elegen­dő, hogy rádöbbenjenek — és rávezessenek bennünket is —, hogyan élünk, milyen álarco­kat erőltetünk egymásra, mi­lyen viselkedési, gondolkodási kényszerpályát alakítottunk ki a magunk számára. Adolf Muschg hangjátékát Magos György rendezte. A szerep- osztás aligha lehetett volna szerencsésebb: Ruttkai Éva és Garas Dezső olyan fokon érte­nek a hanggal való megjele­nítéshez, hogy szinte látható­vá teszik az eseményeket. Ez különben valamennyi rádiós műfaj követelménye, még ak­kor is, ha nem mindig sike­rül. Sz. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents