Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-15 / 192. szám

Pacsitok Anyanyelvűnknek szép­ségén kívül van még egy fontos tulajdonsága, még­pedig az, -hogy mérhetetle­nül gazdag szókincsével bő' séges lehetőséget kínál gon­dolataink árnyalt kifejezé­sére — mondogatta hajda­nán tanítónk, így próbálva belénk ojtani nyelvünk sze- retetét. Ez sikerült is ne­ki, fenti kijelentésének idő múltával csak nőtt előttünk a hitele. Am azt elfelejtette mon­dani, hogy eme bőséges szókincs esetenként kínos­sá is teheti a kommuniká­ciót. Mert hiába adnak ne­kem igazat a nyelvészek abban, hogy mondjuk a kertemben termett egrest piszkének is nevezhetem, ezen a néven Pesten egy dekát sem tudnék venni belőle, de valószínűleg a debreceni őstermelő meg egyenest kinézne a piacról, ha kételkednék köszmétéje elnevezésének helyességé­ben. Sokáig a szamócáról sem tudták az egyszerű ha­landók eldönteni, hogy vol­taképpen földiepret szede- getnek-e a kúszó-mászó in­dákról, vagy valami egé­szen mást. Sorolhatnánk tovább a jól ismert példákat, a lé­nyeg, hogy a körülöttük folyó viták idővel elcsen­desültek, a fogalmak vagv megbéküitek egymással, vagy átadták helyüket a nyelvészeti, tudományos szempontból leghelyeseb­beknek. Csak akkor kelet­kezik újra zűrzavar, ha valami újdonság jelenik meg környezetünkben. Maradjunk a növények­nél. A mostanában sokat emlegetett patisszon is any- n.yira új, hogy vannak, akik eddig még csak a konzer- ves üvegen keresztül lát­ták. Repülő csészealjra em­lékeztető formája miatt ka­pott is mindjárt egy népi titulust: diszkosztök. Ez mégiscsak szebben hangzik, mint az idegen ízű szó, aminek helyesírási gyakor­latát már jobb nem is em­legetni. A magyar ember azonban csűri-csavarja a szavakat, hogy minél jobban a szá­jára álljon, rövidesen el is keresztelték e furcsa sava­nyúságpótló terményt pa­csi főknek. Felütöttem a szakkönyve­ket, vajon azok mit írnak róla? Az egyik a jövevény­szó mellett tört lándzsát, mondván, elfogadott ma­gyar neve nincs. A másik a rendszertani név mellett zárójelben megjegyezte: csillagtök. Hát íme, vá­laszthat nevet ki-ki tet­szése szerint, nagy baj nem lehet belőle. Attól még pa­tisszon marad' a pacsitök. Vagy fordítva? My. J. A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK Súlyos mértékű túlfoglalkoztatás Pazarlóan bánunk a munkaerővel Ki vitathatná: a teljes fog­lalkoztatottság a szocialista társadalom olyan erénye és értéke, amely egyúttal a ka­pitalista gazdálkodással szem­beni fölényét is jelzi. Megák­kor is, ha nálunk is vannak úgynevezett „várakozók”, te­hát munkahelyre, munkaalka­lomra várók; az elmúlt év végén összesen és mindösz- sze alig kétezren — az ország 89 városában. ' Érdemes ismételni: a több mint 5. millió aktív kereső mellett — no és persze a szép számmal foglalkoztatott nyug­díjasok mellett is — alig két­ezer „várakozó” nem okoz tár­sadalmi feszültséget. Már azért •sem, mert közben a legfonto­sabb ipari centrumok munka­erőéhsége változatlanul csilla­píthatatlan. 1984 vége és 1985 decembere között gyakorlati­lag semmit nem csökkent a munkaerő-kereslet, változás csak annyi, hogy a kínálatban némi — de nem jellemző — növekedés tapasztalható. Már válogatnak A legfontosabb ipari cent­rumokban ezrével keresik a vállalatok az úi munkavada- lókat, s persze nem találták. Gyakorlatilag nincs tartalék, nincs utánpótlás, legfeljebb egyes körzetekben beszélhe­tünk némi — és ugyancsak nem jellemző — speciálisan egyéni okokra visszavezethető elhelyezkedési gondokról. A munkaerőpiaci helyzet tehát gyakorlatilag változatlan. Vagyis: teljes foglalkoztatás helyett inkább egyfajta — és meglehetősen súlyos mértékű — túlfoglalkoztatásról kell be­szélnünk, s látnunk kell vég­re ennek összes veszélyét. Tagadhatatlan jelek bizo­nyítják, hogy a vállalatok most már válogatnak a munkára, jelentkezők között, ám válto­zatlanul mereven ragaszkod­nak a ‘ meglevő munkaválla­lóikhoz. Akkor is, ha szükségük van rájuk, akkor is, ha nem. A vállalati termelőmunka — egyéb okok miatt rendre — hullámzik, a munkaerőállo­mány viszont stabil. Senkinek sincs mersze, hogy lemondjon, akár csak ideiglenesen is, a felhalmozott munkaerő-tar­talékról, mert — az idevágó rendelkezésekkel és állami biz­tatásokkal ellentétben — sen­ki sem biztos abban, hogy például a termelési csúcsidő- szak bekövetkeztével villám­gyorsan hozzá is juthat a szá­mára nélkülözhetetlen létszám­hoz. Hátránnyal indul Tehát tény, hogy pazarlóan bánunk — gazdálkodunk — a legértékesebb — és legne­hezebben pótolható — terme­lőerővel, vagyis az emberi munkaerővel, ezt tudjuk, el­ismerjük, és nem vitatjuk, ám gyakorlatilag semmi nem tör­ténik az ügyben, hogy e folya­matot az ellenkezőjére for­dítsuk. Pedig azt is tudjuk, hogy minden olyan gazdaság, amely a munkaerő tartalékolására, illetve túlfoglalkoztatására rendezkedik be, szinte behoz­hatatlan hátránnyal startol a nemzetközi versenypiacon. Mert a felesleges munkaerő „clpelese” költséghátrányo­kat, hatékonyságbeli problé­mákat jelent. Minden ilyen gazdaság rengeteg energiát po­csékol el, és növekedése azon­nal lelassul, mihelyt az erő­forrásai — közöttük a mun­kaerőforrásai — elapadnak. Az ily módon működő gazdaság vállalatai ugyan jelentős bel­ső tartalékokkal rendelkez­nek, ám hiányzanak a szük­ségnél yaet ben bevethető kül­ső tartalékok. Profán hasonlattal élve: or­szágszerte kínzó hiánycikk például az M—6-os anyacsa­var. Van olyan vállalat, ahol egy darab sincs e filléres al­katrészből, s van olyan vállalat is. ahol tízezer darabos készle­tek halmozódtak, és vigyázzák féltékenyen, mert tudják, hogy hiánycikk. Ugyan nincs szük­ségük e csavarokra, de hát ki tudja... •Az egész problémakörnek — és ezt ne tagadjuk — van bi­zonyos ideológiai-politikai von­zaia is: inkább a minden jó­zan mértéket felülmúló túl­foglalkoztatottság, semmint az akár csak néhány ezres — és országos eloszlásban aligha jellemző — minimális tarta­léksereg. S ezt a politikai kö­vetelményt a vállalatok is ér­zik. Nem feladatuk, de tud­ják, hogy felelősséggel tartoz­nak — egyenként és összessé­gükben — a teljes foglalkoz­tatás fenntartásáért, jóllehet az, nem vállalati, hanem álla­mi feladat és garancia. A szereposztás azonban gya­korlatilag tisztázatlan, a ha­gyományos foglalkoztatási for­mák mellett nem alakultak ki például a részmunkaidős foglalkoztatás intézményesí­tett feltételei — és főleg az ösztönzői —, mint ahogy rit­ka eset a vállalatok közötti munkaerőkölcsönzés is. Ellentmondás jellemzi Persze: kezelhetők e prob­lémák mellékesen is, csak egyet ne feledjünk: a , hazai munkaerőpiacot most már végképp tarthatatlan ellent­mondás jellemzi. A változat­lanul stabil kapun belüli mun­kanélküliség, és a változatla­nul csillapíthatatlan vállalati munkaerőéhség. Következés­képpen valami módon csak megoldandó, hogy a felesle­gessé váló emberektől minden gond és lelkiismeretfurdalás nélkül szabaduljanak, meg a vállalatok, tudván, hogy el­helyezésük semmi gondot nem jelent például az állami mun­kaerő-közvetítő hivatalok számára. Mindennek alapfeltétele, hogy végre eldöntsük: van-e különbség — és ha igen, ak­kor mi ez a különbség — a túl foglalkozta tás Paradicsom, magozott besztercei A szüvafákat is öntözik teljes és között? Egyik este, záróra tájékán, ellátogattunk az áfész Gár­donyi utcai felvásárlótelepére. Még akkor is hosszú kocsisor várakozott áruval megrakod­va az átvételre. Nagyobb rész­ben most már kékszilvát és paradicsomot hoztak. A nagykőrösi termelők küz­delmet folytatnak a kániku­lával. Szerencsére a . legtöbb helyen öntözni tudják a nö­vényeket, köszönhető ez a zártkertek villamosításának. A gondos termelők nemcsak az uborkát, paradicsomot, paprikát és a patisszont ön­tözik, hanem a kékszilvafá- kat is, ezért visznek olyan sok szép, nagyszemű szilvát. Akik pedig a jövőre gondol­nak, a fiatal, letermett ba­rack, cseresznye- és meggy­fáknak is adnak elegendő vi­zet. Székely Dénesné telepvezető elmondta, hogy az uborka lassan terem, de vannak már nemsokára termő másodveté­sek is. A sláger most a nap­ról napra szaporodó paradi­csom. és az idén elég jó ter­mést hozott kékszilva, az utóbbi termésének jelentékeny részét teszi ki az utcákon mindenfelé található szilvaiák termése. A válogatott paradicsom kilóját 3 forint 10 fillérért, a konzervparadicsomot 2 forint 60 fillérért vásárolják. A besztercei kékszilvát 7 forin­tért, kimagozva, felezve pedig 11 forint 50 fillérért veszik át. Nagyobb részét előkészítve vi­szik be a termelők. A telep­vezető hozzátette: ki magozva csak kimondottan besztercei fajtát vesznek át, másfajta nagyobb szemű szilvát nem. Beszélgettünk több termelő­vel, köztük Bolyos Lajossal, akinek az Esed szélén van zártkertje. Elmondta, hogy a jó termésben lévő szilvafákat a nagy melegben hetenként többször megöntözi. Tavaly 300 kilót adott el, az idén lesz vagy 600 kiló belőle ösz- szesen. A hátas területen levő szőlőjét is öntözi, hogy jcob termést adjon. Kopa László Készülnek kosárlabdásaink Mint ismeretes, az 1986/87- es bajnoki idényben a férfi kosárlabdacsapat az NB I- ben, míg a női csapat az NB II. középesoportjában fog sze­repelni. Ez a tény önmagában szakmailag is, de szervezeti, szervezési szempontokból is új helyzetet teremtett. A Magyar Kosárlabda Szö­vetség kiírása szerint az NB I-ben való szereplés miatt az alábbi csapatokat kell még kö­telezően indítani: Ifjúsági csapat, serdülőesa- pat, két úttörőcsapat, egy mi­ni csapat. A női NB II. csa­paton kívül pedig serdülő, il­letve úttörőcsapatokat keli szerepeltetni. Az NB I-es férficsapatnál az ifjúsági csapat minden eset­ben eiőmérkőzést játszik az NB I-es fordulónak megfele­lően. De ugyanígy van ez az NB H-es női csapatnál, ahol viszont a serdülőcsapat ját­szik eiőmérkőzést. „A férficsapatnál sikerült NB I-es edzőt biztosítani Táskái Gábor személyében és hat újabb NB I-es szintű játé­kost leigazolni, főleg a felosz­lott budapesti BSE-ből. Az új játékosok közül Ka- ragits Miklós (205 cm) válo­gatott és Simon Sándor (1967- es születésű) pedig ifjúsági V. Cs. válogatott. Az erősítés min­A NAGYTEREMBEN Támadás a Kruií bolygó el len. Színes, szinkronizált ame­Úton, útfélen Izzó csikkek, feszülő bőrszíj Félig elszívott, szerteheverő cigaretták éa papírzseb'kendő- galacsinok a padlón, ráköve- yedeít koszié az ablaküvege­ken, bagó- és pálinkabűz a kocsi légterében; ez vár az utazóra, aki a Keleti pályaud­varról 9 óra negyvenkor in­duló szerelvény valamelyik (bármelyik?) kupéjában akar letelepedni. A nem dohányzók számára fenntartott kocsiban természetesen dohányoznak; hamutartó nem lévén, a pad­lóra s az ülőhelyek alá pöc- eentik a hamut s a szétrágott végű csikkeket a nikotinéhes zsugások is... W Szintúgy a velem szemben ülő, arany karpereces hölgy. Száll a füst, a cigarettaper­nye; meglódul s robog a sze­relvény, hogy néhány száz méter után megálljon. Lassú­jel — szól társainak az egyik zsugás; vágányzár — mondja a másik. — Kalauz — int a fejével a hangos robajjal be­csapódó ajtó felé a harmadik. A jegyvizsgáló jő, jegyek, bérletek zsebből elő, füstkari­kák a fejek felett el. Hirtelen három fiatalember robban a szakaszba, ám a kalauz láttán lecsendesülnek. Kezükben, szájukban bagó, úgy kérdezik, mikor érünk Tápiószelére. A jegyek derék vizsgálója ko­mótosan előkaparja oldal tás­kájából a mindentudó kötetet s mond valami időpontot. A fiúk közben nagyokat füstöl­nek, szemet, szájat ingerlő karikákat eregetnek. Fiúk $ a kalauz el, füst marad. És gurgulázó sörnyelés, csámcscgás: velem átellenben két termetes asszony fo­gyasztja tízóraiját: vastag szalonna, sült hús, Uborka, só. Kenyér is persze, mert úgy dukál. Folyékony kenyér is; habzik a sör, túlszalad az üvegen, le a padlóra. Nyújtó­zik, elterül a tócsa, s párolog. Egy totyogó apróság bukkan föl a szomszéd kajütből, apró lábaival egyenesen a tócsa felé navigál. Belelép, talpá­nak rajzával sűrűn lepecsételi az anyjához vezető, néhány méternyi utat... Gyomron megáll a szerel­vény, leszállók. A magas pe­ronon átszalad a szél, erejével segíti az induló vonatot. a rideg aszfalton siklanak lát­hatatlan karmai. A puli rabvilágán kívül nyüzsög az élet: kosaras, cek- keres asszonyok, vastag han­gú férfiak téblábolnak a jár­dán és a standok között, vagy sietnek dolguk után. A szaty­rokból zöldségszag bomlik, húsok illata tolakszik, kevere­dik a borozóból kiáramló sa- vanykás, füstös bűzzel. Most megfordul a szél: sült kolbász és pecsenyeillat felhője hul­lámzik. Nedves, tusfekete orrával a levegőbe szimatol, aztán újból nyüszít, vakkant a puli. Föl- ugrik, csonka farkát, csóválva iramodik a borozó küszöbéig. Nincs tovább, túl rövid az a bőrszíj. It Jönnek, mennek a járdán az idegen illatú asszonyok és az ismeretlen szagú férfiak. A puli mellett meg-megáll- nak, rácsodálkoznak a fekete pamacsra. Kisgyerekes anyák guggolnak csemetéik mellé, úgy magyarázzák a csodát, az ember- és kőrengetegben föl­lelt négylábút, a ritka jelen­séget — s aztán egykedvűen mennek tovább. A puli ott marad: fejét mellső lábaira hajtja, orrát a gazda szagát őrző borozó aj­taja felé bökdösi. Szőrcsimbó- kos kis teste fölött ernyedten csüng alá a póráz. B. I. A. rikai kalandfilm. Előadás csak 6 órakor. Átverés. Színes amerikai bűnügyi film. Előadás csak 8 órakor. A STŰDIÖTEREMBEN Egy bolond százat csinál. Magyar filmvígjáték, fél 6- kor, A KERTMOZIBAN Támadás a Krall bolygó ellen. Előadás 21 órakor. denképpen szükséges volt ah­hoz, hogy az NB 1-ben való bennmaradást biztosíthassuk. Az NB Il-es női csapatnál két edzőt alkalmaztunk, dr. Tánczos Szabó László és Varga Imre személyében. Itt is erősítést hajtottunk végre: hét kecskeméti játékost iga­zoltunk. A. férfi NB I-es csapat ré­szére napközis rendszerben edzőtáborozást szerveztünk Nagykőrösön. Az edzéseket a Petőfi Sándor Általános Is­kolában tartják. A csapat au­gusztus 15-én részt vesz a nagy hagyományokkal rendel­kező Balaton Kupán, melyet Fűzfőn rendeznek meg. Itt a hazai élvonallal és néhány külföldi csapattal fog sorozat­mérkőzéseket játszani. A nőj NB Il-es csapat au­gusztus 11-től kezdődően 8 na­pos edzőtáborozáson vesz részt Sopronban, melynek cél­ja az új játékosok igazi csa­pattá gyúrása. Az így felké­szített csapat ezt követően a Viharsarok Kupán vesz részt. Folyik az utánpótlás-csapa­tok szervezése is, amelynek során a szakosztály sokkal na­gyobb mértékben kíván szá­mítani az iskolák kezdemé­nyezőkészségére, mint ahogy ezt eddig tette. Ügy gondol­juk, hogy az új edzők, to­vábbá játékosok szerződteté­sével nagymértékben sikerült mind a női NB Il-es, mind a férfi NB I-es csapatokat meg­erősíteni. Megfelelő felkészíté­si programot is biztosítottunk a játékosállomány részére és bizakodva tekintünk az őszi bajnoki forduló elé. Mindkét csapatnál a cél az, hogy megkapaszkodjon a felső osztályban és ott tisztes ered­ményt érjen el. A bajnoki forduló részletes programját a ligaértekezletek után olvasóinkkal a későbbi­ekben közöljük. Dr. Ábrahám Tibor Nagykőrösi Kinizsi SE szakosztályelnöke A hét vége sportműsora PÉNTEK Atlétika. Budapest: országos felnőtt bajnokság. Sportlövé­szet. Kecskemét: az MHSZ országos nyári bajnoksága. SZOMBAT Atlétika. Budapest: országos felnőtt bajnokság. Kosárlabda. Balatonfűzfő: férfi Balaton Kupa-viadal. Sportlövészet. Kecskemét: az MHSZ országos nyári bajnoksága. Tekézés. Szentendre: megyei Alkot­mány Kupa csapatviadal. Te­nisz. Kinizsi-sporttelep, 9 óra 30 perc: Nagykőrösi Konzerv­gyár Kinizsi II.—Ceglédi VSE II. megyei II. osztályú férfi csapatbajoki mérkőzés. Buda­pest: Budafoki MTE Kinizsi— Nk. Kgy. Kinizsi OB III-as női; Cegléd: CVSE—Nk. Kgy. Kinizsi megyei I. osztályú fér­fi csapatbajnoki mérkőzés. VASÁRNAP Asztalitenisz. Gödöllő: me­gyei ifjúsági Alkotmány Ku­pa-viadal. Atlétika. Budapest: országos felnőtt bajnokság. Kosárlabda. Balatonfűzfő: férfi Balaton Kupa-viadal. Sportlövészet. Kecskemét: az MHSZ országos nyári bajnok­sága. Tenisz. Kinizsi-sportte­lep, 9.30: Nagykőrösi Kon­zervgyári Kinizsi—Csepel Au­tó Vasas SE (Szigethalom), megyei I. osztályú férfi esa- patbájnoki mérkőzés. HÉTFŐ Kosárlabda. Balatonfűzfő: férfi Balaton Kupa-viadal. A Mészáros János Mgtsz meg­nyitotta ADAM LÁSZLÓ UTCA 22. alatt takarmány- és táp- boltját. Nyitva: hétköznap 6—18-íg, vasárnap 6—12-ig. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Gyorsul, s szemem előtt egy­beolvadnak a piszkos ablakok; Izzó parazsú csikk repül az egyikből, némán csapódik lá­bam elé. Sebaj, legalább egy csikkel kevesebb rondítja a kupé padozatát. W Rabsága kerete egy alig másfél méter sugarú kör, an­nak területén szenved az őt környező szabadság láttán egy elején-hátulján fekete csimbó- kos puli a borozó bejáratánál. Fejtöve szőrcsimbókjai elta­karják a durva nyakörvet, amelyből húrként megfeszülő, kopott bőrpóráz meredezik a bejárati kerítésoszlop felső pereméig. Feszül, 'aztán ernyedten aláhull az a bőrhúr — hűen közvetítve a rabságra ítélt szegény pára hol kitörni vá­gyó, hol fogságát ösztönösen megérző mozdulatait. Látha­tóan szenved a mezők adta szabadságra született jószág az aszfalton. Vinnyog, morog s meglódul — olyankor feszül a póráz; hátrál, tappanesával kaparná a földet — de csak

Next

/
Thumbnails
Contents