Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-11 / 188. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM ' 1986. AUGUSZTUS 11., HÉTFŐ Kisebb volt a fagykár Új eljárással jóval olcsóbb ♦ Mindenki szeme láttára Mi ad tekintélyt a felnőttnek? Az útépítés egy kicsit olyan téma, mint a foci. Ter­mészetesen mindenki ért hoz­zá, kritizálja, szidja, sőt azt is tudja, hogy mit kellene más­képp csinálni. Hallottam már annyi szöveget: „Nézd, öten támasztják a lapátot, és lesik, hogy az az egy melózik, azért haladnak ezek ennyire gyor­san”. „Csodálkozol? Hát meg­szakadnak a cigarettázásban és mást se csinálnak csak di- liznek”. „Gondolhatod, hogy kik dolgoznak ezeknél, és meddig”. Nos, mit lehet erre mondani? — kérdezi értetle­nül felém fordulva Mihály Vilmos, az Aszfaltútépítő Vál­lalat ceglédi építésvezetőségé­nek építésvezető-helyettese. — Igazságtalannak tartja az előbbi megállapításokat? — Igen. Harmincöt fizikai dolgozónk van. A korábbi években valóságos népván­dorlás zajlott le nálunk, ez tény. Évente körülbelül szá­zan fordultak meg nálunk. Aszfaltgőzben — Szóval zajlott az élet. — Nem örültünk mi annak. Ma már szerencsére a több­ség törzsgárdatag, és legfel­jebb tizen, tizenöten cserélőd­nek. Egy kis szépséghibája van a rólunk kialakult véle­ménynek. Éppenséggel az, hogy minket nem takarnak el falak, kerítések. Nem tesznek megközelíthetetlenné „idege­neknek belépni tilos!” táblák. Nem zárt kapuk mögött, ha­nem mindenki szeme láttára dolgozunk. S mi marad meg a közvéleményben? Az, hogy az embereink cigarettáznak, vagy álldogálnak. De azt, hogy előtte a tűző napon 40 fokos hőségben a 120 fokos aszfaltgőzben verejtékeznek aligha veszik észre. Pedig le­het, hogy az a munkás épp egy perce állt meg, azért, hogy cigit szívjon, vagy szó­dát igyon. — az a védőital. — Mást nem isznak? — Nálunk egyszer lehet be­rúgni. A következő alkalom­mal az illető veheti a kalap­ját. Mi veszélyes üzem va­gyunk, itt nincs vicc. Nem­csak a forró aszfaltra gondo­lok. Autók suhannak el mel­lettünk, aki ittas, az könnyen alákerülhet egynek. Munkaidő után mindenki annyit iszik, amennyit akar, az nem ránk tartozik. Egyébként az utóbbi 4 évben, hogy lekopogjam, nem volt balesetünk. — A fagy mennyire rongál­ta meg a ceglédi utakat? Csatornát is — Az idei fagykár kisebb volt, mivel „csak” 500 ezer forint kátyúzási munkát kel­lett elvégeznünk, míg ugyan­ez tavaly 7—800 ezer forintot tett ki. Május elején fogtunk hozzá az útjavításokhoz és 25- re már elkészültünk. A Ma- lomtószélen a tervben nem szerepelt szőnyegezés, végül, hogy a további romlást meg-, akadályozzuk, mégis bevontuk aszfaltréteggel. A Széchenyi út 3. ütemének, a malom fe­lé tartó szakaszán, a csapa­dékvíz csatornáját befejeztük. — Önök csatornázással is foglalkoznak? — Igen. Ez profilbővítés volt nálunk. így a megrende­lőnek nem kell két partnerrel tárgyalnia, leegyszerűsödik a kivitelezés. Visszatérve a Szé­chenyi úthoz, versenytárgya­láson dől el, 'hogy az építést ki fogja befejezni. A Köztár­saság út Jókai és Ady utca közötti részét kooperációban honvédségi hozzájárulással, a katonák földmunkájával mi csináltuk. Folyamatban van a Körösi út Kossuth téri szele­tének csatornaépítése — a szerződés már a zsebünkben . van — csupán a forgalomel­terelést kell a tanácsnak meg­oldania. Külön szólok a ke- rékpárút-programról. Tavaly átadtunk egyet a Kozma Sán­dor útnál (az idén aszfaltoz­tuk), ebben az. évben viszont a Béke térnél. És most kezd­tük el az Alszegi útnál. Pici baj van ezeknél a kerékpár­útoknál, történetesen az, hogy az emberek ritkábban közle­kednek rajtuk — mintha ide­genkednének tőlük. — Tudom, drága... de mégis mennyire drága egy átlagos út? — A hagyományosnak 700 forint négyzetmétere, közmű­vesítés nélkül. Ám van két olyan technológiánk, amely- lyel ennél jóval olcsóbb lehet. Az egyiknek az a lényege, hogy helyi homokot (csemőit) cementtel keverünk, az így kapott homokbeton lesz az útalap, a kavicsbetonhoz ha­sonló a szilárdsága, s fele annyiba kerül. Ezt ott ajánl­juk, ahol várhatóan kisebb forgalomra számítanak. A Toldi és a Várkonyi utcában csináltunk ilyet. A másik módszer ennél is újabb és olcsóbb. Ferihegyi meddő ka­vicsot használunk hozzá, az bedolgozáskor tömörítve, víz­zel locsolva, szilárd alapot képez Kerékpárutakhoz kitű­nően megfelel. Valamit fúrnak — Hogy vigyázunk útjaink­ra? — Nem a legjobban. Mi sem jellemzőbb erre, mint a Déli út. Alig adtuk át műsza­kilag, a minősítése még javá­ban tartott, s egy teherautó csőrakományából lecsúszott vassal szépen felszántotta. Messziről nem is látszott. Igen ám, de az a motoros, aki arra száguld, nincs felkészül­ve ekkora meglepetésre, s úgy fejre állhat, hogy kitöri a nya­kát. És hány ilyen rongálás van! — Miért van az, hogy oly­kor alig készül el egy út, és máris felbontogatják? — Hát ez az.. Ugye, az em­berek azt látják, és hallják, hogy működik a kompresszor, dübörög a légkalapács, vala­mit fúrnak a vadonatúj úton. S ebből mire következtetnek? Hogy felbontjuk, amit még 'szinte be sem fejeztünk. Hol­ott szó sincs felbontásról — kivitelezési hiba miatt az ilyen eset 1 ezreléket sem tesz ki —, csupán a szerelvé­nyek, aknafedlapok szintbe helyezését végezzük. Ez min­dig utólag történik, és nem a feledékenységünk miatt. Ta­lán sikerül ezzel most elosz­latnom egy rossz legendát. F. F. A régi feljegyzések forgatá­sa alkalmas arra, hogy egy vi­dék gazdálkodási, természet- földrajzi múltját megismerjük, illetve rekonstruálhassuk. Csemő nevéhez nemcsak ál­datlan határpörök fűződnek, hanem a homoki emberek szent konokságának gyümöl­csei is. Erdő, szőlő, gyümölcs. Erdő, amely a mai napig meg­maradt. Szőlő, amely rossz döntések miatt elsorvadt, de ha másban nem — bízzunk az egészséges lokálpatriotizmus­ban! Igenis megmarad a sző­lő, és talán megússza a gyü­mölcs is. Leginkább a csupasz- barackot lehetne sajnálni, szinte a község szimbóluma, ősidőkig nyúlik vissza a szőlők között termesztett gumibarack múltja. Hálás a három és fél ezer lelket számláló falu minden nagy elődjének, akik nyomot hagytak a kis közösség múlt­jának szürkülő emlékezeté­ben. S mint homoki nép, a csemői minden módon védi, büszkén viseli és éli múltját. Ősi eszközök Csemöt megőrizte a történe­lem. 1363-ban emigyen beszél róla az okleveles adat: ad montem Hoziu homok, amiben egy kevés nyelvtörténeti ér­zékkel meg lehet lelni a Hosszúhomok elnevezést, amelynek a végén borbolyás erdő lehetett, hisz Sóskabokor­ról is tud egy határirat 1750- ből. Sőt nemcsak a maiak em­legették Szárhomok, Kistelek, ELŐSZÖR CSAK az iskolák háza tájáról érkezett a panasz, hogy a gyerekeink közt terjed a tiszteletlen magatartás, ke­veset adnak szüleik és neve­lőik szavára, rohamosan csök­ken a felnőttek tekintélye kö­rükben. Pedagógusok tették szóvá, hogy az idősebb nem­zedék és a fiatalok kapcsola­tában a hagyományos érték­rend megingott. A jelenség ma már mindennapos. Ki-ki a saját bőrén észlelheti, hogy az életkor, a társadalmi státus önmagában nem ébreszt tisz­teletet az ifjúságban, azt a felnőtteknek maguknak kell megszerezniük, ha igényt tar­tanak rá. Nem sajátosan magyar je­lenségről van szó, hiszen ez az együttélési zavar megfi­gyelhető bármelyik gazdasá­gilag fejlett országban. A tár­sadalmi kapcsolatok százados normáinak meglazulása nem a fiatalok váratlan „lázadásá­nak” a következménye. A vál­tozás meglehetősen sokrétű társadalmi okainak egyike: a nevelés általános válsága a huszadik században. Pedig so­ha annyi elméleti szakember nem foglalkozott az ifjúság nevelésével, mint korunkban, s lám. a fiatalság neveltségé- nek szintje — sokak szerint — sohasem süllyedt olyan ala­csonyra, mint ma. A pedagó­giai könyvtárakban hosszú polcokat töltenek meg azok a kötetek, amelyek az oktatás és nevelés világválságának elem­zésével foglalkoznak. Mi ä magyarázatok közül ezúttal csupán egyetlen tényező sze­repére mutatunk rá, azéra, amelyet a pedagógiai és a pszichológiai szakirodalomban a nevelési inga kifejezéssel je­lölnek. Mit értenek a szakemberek a nevelési ingán? Egy meta­forát, amely szerint a nevelés ősidők óta olyan, mint az in­ga, amely folyton lengésben van a két távoli véglet, ese­tünkben a túlzott szigor és a nagyfokú engedékenység kö­zött. Persze nem az inga ál­landó lengésével van a baj. hanem a szélsőségekkel, ami a nevelésben kiváltképpen nem vezet jóra. Köztudomású, hogy a kelleténél keményebb szigor előbb-utóbb óhatatlanul lazaságba csap át, ami aztán esetenként pedagógiai zűrza­vart okoz. A megfigyelés egyébként fordítva is igaz: a nemtörődömség, a túlzó enge­dékenység következményei „az erős kéz” pedagógiáját tolják előtérbe. Strázsa-domb (Szar.vashalom), Gyurka-domb (Sashalom) ne­vét, hanem a régiek is; hol így, hol úgy. Az elnevezést még az is bonyolította, hogy többen vitatták a csemői határ hovatartozását. A szeszfőzde az Unghvárya- kat idézi, a Sós Lászíó-féle kúria pedig alkalmat szolgál­tat a település vezetőinek, így Boda János tanácselnöknek, hogy ide gyűjtsék a falu gaz­dasági múltjának igen érté­kes eszközeit az aratástól a szőlőművelésig, a házi mun­káktól a kézműiparig. Szám­talan értékes és rendkívül szellemes eszközt szereztek a lakóktól, amelyek helytörténe­ti törzsanyag kiállítását tették lehetővé. Tanító volt B. Tóth Ferenc az Életrajzi Lexikon szerint is a homoki szőlőművelés úttörője. A körö­si gazda Csemőben szőlőt te­lepített, mintegy négyezer gyümölcsfát is elültetett. Fa­iskolája sokaf segített munká­jában. Újfajta gazdasági szem­léletet honosított meg az ad­dig állattenyésztő és a homok­kal perlekedő nép körében. A szó szoros értelmében tanító volt, tanította a munkásait a szakszerű telepítésre, fajta­használatra, borkezelésre, cse­megeszőlő és gyümölcs ter­mesztésére. Életéről Gesztelyi Nagy László és Bognár Károly írt bővebb méltatást. De a cse- mőiek munkáját azóta is el­Széles körben fölkapott né­zet, hogy a tanárok, illetve a felnőttek tekintélyének csök­kentésével lehet fejleszteni a leghatásosabban a gyerekek önállóságát. Ez a tévhit a negyvenes évek angolszász pszichológiájából indult ki, s nálunk az utóbbi másfél évti­zedben kapott lábra bizonyos rétegek, családok gyakorlatá­ban. Következményei ismere­tesek: azok a félrenevelt fia­talok. akik — enyhén szólva — társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködnek. FÉLREÉRTÉS ne essék: a gyermeki önállóság növelése, a cselekvőkészség és a krea­tivitás kiterjesztése nagyszerű nevelési cél a szocialista pe­dagógiában is, de ezeknek a törekvéseknek összhangban kell állniuk az ifjak valódi ér­dekével, a szocializációval. Régi neveléstörténeti igazság, hogy igazi önállóságra csak tekintéllyel rendelkező tanítók és felnőttek tudják nevelni gyerekeinket. De mi ad tekintélyt a fel­nőtteknek modern korunkban a gyerekek előtt? Tisztel vala­miféle tekintélyt a mai ifjú­ság? Lehet érdemi választ ad­ni ezekre a kérdésekre, vagy csupán verítékszagú magyará­zatokat? Lehet, és nem is kell mesz- szire nyúlni értük, csak a jó családok nevelési szokásaiból és a- pedagógia klasszikus ha­gyományaiból kell meríte­nünk, szem előtt tartva, hogy tekintélyt nem lehet besze­rezni, megvásárolni vagy kap­ni; az életkor, a beosztás, a cím önmagában nem rang kri­tikus fiataljaink előtt. Hanem a felnőttek jó példája, az em­beri minőség, az igen. Például a derekasan végzett munka, a szaktudás, a becsületesség, a következetesség. Aztán a szó és a tett, a külszín és a belső tartalom egysége. A pedagó­gusok a megmondhatói, az if­A Ceglédi Állami Tangaz­daság szívügyének tekinti a szakmai utánpótlás nevelését. Nem riad vissza az áldozat- vállalástól sem, hogy minél több fiatalnak szakmát adjon a kezébe, és a mezőgazdasági nagyüzemben foglalkoztassa őket. A CÁT-nak hosszú ideje szoros a kapcsolata az állami ismerik, sőt szeretnék az újabb generációknak átadni a tiszteletét. Talán az Ágyús­domb lehetne a legalkalma­sabb hely, ahol most nyárfás van, hogy emléket állítsanak e nagy mezőgazdának, hisz ezt a viharágyuk harcálláspontjá­nak választották, állítólag maga Boni Tóth Ferenc hor- datta össze — a „műhalmot”. Kötelesség Egy másik műhalom azon­ban újabb keletű. Temető, ahol a sárga virágú zsályák is erre utalnák, mint egy valódi ráctemető — olyan a szélma­lom, a hantházi híres szélma­lom környéke... A részvét­lenség és a pénzszűke pusztu­lásra ítélte, nem kell neki húsz év sem, hogy mindnyá­jan sirassuk. Sőt, vállalkozó kedvű korunkban talán még botcsinálta molnár is akadna, mert hát kellett volna pénz és vállalkozó kedv. A cse­mői szél nemcsak a homokot, hanem a malom lapátját is meghajtaná. A csemői erdő viszont nem adta meg magát, mint hosszú életű kultúra önmagát is fel­újítja, s minden remény meg­van rá, hogy a település is to­vább fejlődjék, miközben múltja sem szegényedik tárgyi emlékekben. Egy-egy öreg fa, századfordulós tanya, béresház megőrzése kötelesség, hogy le­gyen jelenünket mihez kötni — az utódok emlékezetében. Surányi Dezső júság fenntartás nélkül igen­nel szavaz ezekre az értékek­re, és amikor elmarasztal bennünket, ezeknek a hiányát kifogásolja magatartásunkban. Manapság hamar megkövez­nék azt, aki a presztízst a ne­velési szigorral merné össze­kapcsolni, holott a szigornak is helye van az emberformálás eszköztárában, nem is kicsi. Persze csak az okos, a szere- tetet is,magába foglaló szigor­nak. Nemrégiben egy érettségi találkozón jegyeztem föl a kö­vetkező vélekedést. Egy orvos fogalmazta meg, miközben a többiek egyetértőén bólogattak hozzá: „Nem ám az a jó* ta­nár, aki mindenáron tanítvá­nyai kedvében akar járni, aki a népszerűséget hajhássza, ha­nem az, aki úgy becsüli őket, hogy következetesen kemény munkát és fegyelmet követel tőlük. Aki a tanításban sem­milyen körülmények között sem ismer megalkuvást”. íme, egy előítélet íepleződik le ily módon, mely szerint a szigorú tanár, a szigorú fel­nőtt embertelen és igazságta­lan. A szigorú embernek ugyanis az a legjellemzőbb vonása, hogy követel, önma­gától is, gyerekétől is, tanít­ványától is. Rendet és mun­kát. A SZEMÉLYISÉG értékei­vel megszerzett tekintély vé­gigkíséri az embert egész éleí- útján, az olcsón szerzett nép­szerűség viszont gyorsan elil­lan. Sokan mégis megeléged­nek az utóbbival. Akik a gye­rek pillanatnyi óhajának en­gednek, szem elől tévesztik, hogy annak egyetlen igazi ér­deke van a serdülés idősza­kában: a dolgos életre való felkészülés. Túlzó engedékeny­ségükkel nagy kárt okoznak a gyereknek, ráadásul kicsinyke tekintélyüket is eljátsszák előtte. P. K. I. gondozott gyerekek pomázi nevelőotthonával. Most meg­állapodás született, melynek értelmében húsz 14—18 év kö­zötti fiatalnak adnak megfe­lelő elhelyezést és tanulási al­kalmat. Erre a célra a nagy­kőrösi kerület munkásszállá­sát jelölték ki, ahol bevezetik a központi fűtést; családia­sabb hangulatúvá teszik a lakrészeket. A fiatalok a gaz­daságban végzendő munka mellett levelező tagozaton folytathatják tanulmányaikat. A gazdaság azt szeretné, ha olyan szakemberekké csepe­rednének, akik kötődnek ne­veltetésük helyéhez, és hosszú távon a CÁT-ban vállalhának állást. Fotókiállítás Augusztus 18-án, hétfőn 15 órakor a Kossuth Múzeumban megnyílik Apáti-Tóth Sándor fotóművész Emlékek című ki­állítása, amely szeptember 14-ig látogatható. A tárlatot Szilágyi Miklós, a Néprajzi Múzeum osztályvezetője nyit­ja meg. Magyarnóta-est Augusztus 19-én este 7 óra­kor a Kossuth Művelődési Központ színháztermében ma- gyarnóta-estet rendeznek. A műsorban a műfaj neves elő­adói énekelnek: Németh Ma­rika, Marik Péter, Vörös Sári, Talabér Erzsébet, Hollai Ber­talan, Kísér Szalai Antal né­pi zenekara. A várhatóan nagy érdeklődésre számot tartó es­ten kamaratáncosok is szere­pelnek. Abonyi fellépés A város amatőr művészei augusztus 20-án Abonyba lá­togatnak, ahol a körzeti ün­nepségen adnak műsort. Töb­bek között fellép a Kossuth Művelődési Központ citera- zenekara, a dzsesszbalett- együttes és Farkasházi István, aki megzenésített verseket ad elő. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Asztalosok hajléka épül A ceglédi Stylus Faipari Kisszövetkezet Déli úti telepén há- romszázhatvan négyzetméter alapterületű kézi asztalos szere­lőcsarnokot épít a Lenin Termelőszövetkezet építőrészlege. A negyedik negyedévben már itt szerelik össze a tervek szerint a koloniáibútorokat. Apáti-Tóth Sándor felvétele Agrármúltunk nyomai Hiteles iratok, élő hagyományok Ki ne vesszen a csemői gumibarack Szakmát adnak a kezükbe t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents