Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1986. JŰLIUS 9., SZERDA Megakadtak a nádban, a hínárban Mi okozta a halpusztulást? Május végén a ráckevei Duna vízrendszeréhez tartozó 30-as csator­nán, Bugyi község térségében az utóbbi tíz esztendő legjelentősebb halpusztulását észlelték. Tiz mázsa, különböző fajtájú és méretű hal esett áldozatul. A vizsgálat nemrégiben fejeződött be, amelynek ta­pasztalatairól űr. Varga Pállal, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság (KÜVIZIG) vízminőségvédelmi osztályvezetőjével beszélgettünk. «— A szakemberek a hal­pusztulást a rendkívüli esetek közé sorolják. Mit takar ez a fogalom? — Minden vízterületnek van egy kialakult állapota, s az ahhoz képest bekövetkező hir­telen, drasztikus változást ne­vezzük rendkívüli esetnek. Körülbelül kétszáz ilyen for­dul elő évente, s ebből hatvan jut a ráckevei Dunára. Rend­szeresen ellenőrizzük a vizek minőségét, harminc kompo­nenst vizsgálunk. Ennek ered­ményeként megfelelő össze­hasonlítási alap áll rendelke­zésünkre, s időben ki tudjuk mutatni a rendkívüli szennye­ződéseket. Hozzá kell tennem: ma érzékenyebbek vagyunk, több esetet derítünk fel, mint korábban. — Mi történt május 20-án? — Aznap a salát észlelő hálózatunk jelentette a hal­pusztulást a 30-as csatornán. Bugyi község alatt, Apaj tér­ségében. Ez a csatorna része a dunavölgyi hálózatnak. Ket­tős funkciója van: öntözésre és belvízelvezetésre alkalmas. Körülbelül tíz mázsa hal pusz­tult el, a tetemek megakad­tak a nádban, a hínárban. Szerencsére a csatorna nem intenzív halászati, horgászvíz, különben még nagyobb lett volna a kár. — Mi a teendő ilyen eset­ben? — Először Is a közegészség- ügyi szempontokra kell figyel­ni. Nagy meleg volt, ezért mi­hamarabb ki kellett szedni a vízből a tetemeket. Harmad­fokú készültséget rendeltünk el, s merülő falakkal zártuk el a víz útját. A vízmintákat vizs gálva arra, a kpv étkéztg- tésre jutottunk, hogy nem oxigénhiány vagy valamilyen halbetegség volt az ok, hanem inkább mérgezésre utaló jele­ket találtunk. Mezőgazdasági területről lévén szó, a közeli Kiskunsági Állami Gazdaság­ra gyanakodtunk. — A Pest Megyei Növény­védő Állomással közösen el­lenőriztük a növényvédőszer- felhasználást. Kiderült, rend­szeresen alkalmaznak kemi­káliákat azon a környéken. Ezek gyorsan bomlanak, toxi­kus hatásukat azonnal kifej­tik. Erre utalt az is, hogy a szereket éppen csak az érté­kelhetőség határán tudtuk ki­mutatni. Megállapítottuk, hogy a vegyszereket szabályosan tárolták, pontosan beszámol­tak arról is, kinek, hová és mikor adták ki. — Ha minden szabályos volt, akkor mi okozta a hal- pusztulást? — Két oka lehetett. Az epük, hogy a gyomirtót a táb­lák szélén keverik, vagy pe­dig a csatornától számított kétszáz méteres sávban hasz­nálták a halakra veszélyes anyagokat. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a mélyen fekvő, belvizes területen a ta­lajba kerül, a csatornába szi­várog a vegyszer. Erre utalt az is, hogy azokban a napok­ban szokatlanul sok eső érte az adott térséget. — Hogyan lehet ez ellen vé­dekezni? — A hasonló károkat a technológia megváltoztatásá­val lehet elkerülni. A helyi, üzemi csatornákat is úgy kell kezelni, mint a nagyobbakat. A környéken nem szabad gyomirtószereket használni, a keverési pontokat körültekin­tően kell megválasztani. — Milyen szankciókra szá­míthat az állami gazdaság? — Az állami gazdaság kész­séges partnernek bizonyult, segítette a vizsgálatot, elis­merte a hibát, ami általában nem mondható el a vizeket szennyezőkről. Ez a tény, s a konkrét bizonyítékok hiánya í>da vezetett, hogy ezúttal nem élünk bírságolási jogunkkal. Ehelyett az adott eset tanul­ságait is tartalmazó vízminő­ségvédelmi, kárelhárítási terv készítésére köteleztük az ál­lami gazdaságot. Egyébként a jelentősebb ipari üzemeknek van már ilyen tervük, s arra törekszünk, hogy a gazdaságok is felkészüljenek a rendkívüli esetek megelőzésére. K. I» Számítógépbe A Datorg Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt. a Külkereskedelmi Mi­nisztérium több külföldi ki- rendeltségén megkezdte az in­formációs rendszer számító­gépesítését. A szakemberek jelenleg a milánói, a hágai, a londoni és a moszkvai ke­reskedelmi kirendeltségeken dolgoznak. A gépesítést az tette szük­ségessé, hogy ma már egyre inkább nélkülözhetetlen a gyors és pontos külpiaci in­formáció a hazai vállalatok helyes export-import politi­kájának meghatározásához, egyes nagy fontosságú dönté­sek előkészítéséhez. A számí­tógépes rendszerek az infor­mációk tárolását, rendszere­zését és azok gyors visszake­resését teszik lehetővé. A Datorg szakemberei eddig több alrendszert dolgoztak ki, amelyeket folyamatosan be­vezetnek. Ezek a számítógépes rend­szerek lehetővé teszik azt is. hogy a kirendeltségek a ko­rábbinál jóval több informá­ciót dolgozzanak fel. s szá­mítógépeikkel igénybe vegyék a különböző országokban mű­ködő adatbankok szolgáltatá­sait. A kirendeltségi számító­gépekkel ugyanis közvetlen kapcsolat teremthető az adat­bankokkal, s így a magyar vállalatok számára is igen értékes külpiaci információk nyerhetők, Utánfutó alumíniumból Alumínium személygépko­csi-utánfutó sorozatgyártását kezdték meg a balassagyar­mati Fémipari Vállalatnál. Súlya hozzávetőleg fele az acélból készült utánfutóikénak, ezért vontatásához kevesebb energiára van szükség, kisebb autók is könnyűszerrel elhúz­zák. Az alapszerelvény több­féle építménnyel variálható, kétféle hosszmértékben készül hozzá teherszállításra alkalmas plató. Szállítják kempingezés­hez sátor fekvőhellyel is. s van az utánfutónak szörf-, csónak-, sőt motoroshajó-szái- lítá változata. Bányarekultiváció - szeméttel? A titok egyelőre titok maradt Vagy tizenöten téMábolunk a szemétkupacok között. A kép lsen változatos, van itt lyukas fürdőkád, kidobott mosogatótálca, öreg sod­rony, kiszolgált rekamié, összetekert szivacsmatrac, festékesvödör és olajos rongy, műanyag flakon és autógumi minden mennyiségben. Mindez építési törmelék, sitt és földanyag között. Talán nehezen hihető, de Nagykovácsi közigazgatási területén, egy, a természetvédelmi övezethez tartozó elhagyott mészkőbányában va­gyunk, ahol hivatalos — földhivatali és OKTH-engedéllyel kezdődött, jó fél esztendővel ezelőtt a szemétlerakás. pír, szerelési és berendezési anyagok — a területen ideig­lenesen sem szabad elhelyez­ni. A földhivatal engedélyét a kerületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség és az OKTH jóvá­hagyása alapján hozta. Erről őket, akárcsak a Buvadot értesítette is. Ismeretlen okból azon­ban nem tartották szükséges­nek értesíteni minderről az illetékes, nagykovácsi taná­csot, valamint a megyei ta­nács építési osztályát, de a közegészségügyi hatóságot sem. — A megyei építési osz­tályhoz fordultunk, kérve: in­tézkedjenek, hogy megszűnjön az engedély nélküli szemétle­rakás — folytatja a tanácsel­nök. — Hiába állítja bárki, hogy van engedély, elég szét­nézni iitt — a változatos tar­talmú szeméthegyekre mutat —, a passzus csak törmelék lerakására jogosít és nem mindenféle, a környezetet erősen szennyező holmi ide- hordására. Az osztály javas­lata alapján helyszíni szem­lét hívtunk össze, amelyre meghívtuk a földhivatal, a Budapesti Bányaműszaki Fel­ügyelőség, a Köjál, az OKTH, a II, kerületi IKV és a Bu- vad képviselőjén kívül a megyei mezőgazdasági osztály, illetve a különféle vízügyi szervek illetékeseit is. Míg a július 3-án reggel, a ,nagykovácsi tanácselnök szo­bájában összehívott tucatnyi szakember eltérő véleménye­ket hangoztatott az ügyben, addig a szeméttelepen már egységes a nézet: felelőtlen . környezetszennyezés: m., 'hi­szen az ideszámított. bontási törmelékkel, földdel együtt jócskán érkezik lomtalanítási hulladék, közöttük szigorúan tiltott anyagok, Msd festékes- dobozok, olajos rongyok, gu- mi hulladék A tanács feje fölött intézték Tokodi Zoltán, a nagyková­csi tanács elnöke indulatosan beszél, szavad nyomán azon­ban magam is megértem az emelt hangihordozást: — A bányarekultiváció, az elhagyott terület helyreállítása kívánatos, ám rendszerint pénz hiányában gyakorta csak áhított feladat. Természetes, hogy örültünk, amikor az el­hagyott Rácski-telepi bánya kezelője, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság elvi hozzájárulásunkat kérte a re­kultivációhoz. A hegy oldalán tátongó sebet be kell gyógyí­tani. Gondot okozott nekünk ez a bánya, hiszen a községi tanácsnak évekkel ezelőtt nem engedélyezték, hogy itt szeméttelepet létesítsen, ám fekvése, el hagyatottsága révén előszeretettel használták ille­gális lerakóhelyként. A re­kultivációval mindez megol­dódni látszott. A tanácselnök először azt hitte, viccelnek vele, amikor néhányan megkérdezték tőle az utcán: mi az. eladta a falu szélét a II. kerületi Ingatlan­kezelő Vállalatnak? — Kimentem a bányához — meséli —, és mit látok? A ta­nács által elhelyezett sorom­pót a bánya bejáratánál félre­dobták, az új sorompón ott a felirat: II. kér. tanács és IKV telepe. Első mérgemben fel­hívtam a II. kerületi tanács elnökhelyettesét és megkér­deztem tőle, mit szólna, ha „nyitnék egy szeméttelepet a Mechwárt téren ? ' Kiderült, hogy valóban nem szólták a nagykovácsiaknak, de engedélyük van: 1984 de­cemberében kelt határozatá­ban a Buvad által benyúj­tott rekultivációs terv alapján a budaörsi földhivatal enge­délyezte, hogy a hegy oldalén tátongó sebet szervetlen hul­ladékkal (talaj, kőzet, bontási törmelék) töltsék fedi. Lomta­lanításból származó anyago­kat — fém, fa, műanyag, pa­Strandruhába öltözött embe­rek sétálnak kettesével, hár­masával Százhalombattán a DKV csónakháza felé. A Fo­goly utca hűvös lombjai alól kiérve égetően tűz a nap fia­talokra, öregekre egyaránt. Éles kontrasztra Irányítja a szemlélődő figyelmét a lát­vány : Dunafüred aprócska, s nagyobbra nőtt villáira fák zöldje vet kellemes árnyékot, háttérben, fenn a dombon ma­gasodik a város. Négy- és tíz­emeletes házak panelfalai szív­ják magukba a nyári forrósá- got, hogy alkonyatkor rázúdít­sák a falak között élőkre. Dél­re nézve magasba szökő kolon­nák, s ki tudja hová, merre kígyózó, tekergőző csövek lát­ványa szakítja meg a vidék természetes zöldjét. Százhalombattai pillanatképek Barna vállak, könnyen sikló hajók Aki csak teheti, menekül — hogyne menekülne — a la­kótelepek világából. Sokat panaszkodnak a százhalom- battaiak a jellegtelen városias arculatra, amely nem is iga­zából urbánus, mint inkább lakótelepi hangulatot sugall. Pedig, ha intimebb miliőre, kivárosi, falusias környezetre vágynak, elég, ha leballagnak az óvárosba, s máris más vi­lágban érezhetik magukat. Nem kell sokat utazniuk ak­kor sem, ha üdülőterületen akarják találni magukat, hi­szen a lakótelep ablakaiból is láthatók Dunafüred szabályos utcái, az egymás mellett so­rakozó házak. Barát és ellenség A Duna, mely mindig is meghatározója volt a környék életének, ma is szorosan kap­csolódik a százhalombattaiak mindennapjaihoz. No, persze csak azoknak okoz örömet, akik veszik maguknak a fá­radságot és leballagnak a fo­lyóparthoz. Az Óváros házal alig néhány méterre vannak a folyótól. A vízről érkező szin­Az IKV képviselője mosolyog A helyszínen már lehetetlen megcáfolni a tanácselnököt, aki állította, hogy még előző nap is égettek a telepen — a sűrű, bűzös, fekete füstből ítélve, éppen gumit. Az egyik kupac még ott füstöl. Az il­letékesek egyetértettek abban, hogy az eddig ideszállított til­tott anyagokat ki kell válo­gatni és a legsürgősebben el­szállítani. Csupán az IKV képviselője, Varga Géza hall­gat, illetve szótlanul moso­lyog. — Megoldható mindez? — kérdezem. — Nem, illetve rendkívül nehezen — válaszolja és to­vábbra se kapcsolódik be a tárgyalásokba. . A tanácsházára visszatérve írás készül a látottakról és uondos (Jyörgy, a Kövizig képviselője a Köjál szakem­bereivel közösen kialakított álláspontját diktálja jegyző­könyvbe. Legelőször azt, hogy az engedélyezési eljárás so­rán állásfoglalásukat nem kerték, illetve a hozott hatá­rozatról sem értesítették. Ugyanakkor nem tartják sze­rencsésnek a bánya szeméttel történő rekultiválását, mivel szaknyelven szólva a felszí­nen elhelyezkedő triászkép­ződményben történik a lera­kás és ez veszélyeztetheti az itt tárait vízkészletet. Mint­hogy a lerakóhelyet már ki­alakították, jobb meggyőződé­sük ellenére hozzájárulnak a bánya üzemeltetéséhez. Azzal a feltétellel, hogy kizárólag az engedélyokiratban megjelölt anyagokat rakják le, illetve a már elhelyezett tiltott anya­gokat elszállítják. Az elkészült jegyzőkönyvből minden jelenlevő kapott egy példányt, s ezzel az összejö­vetel bezáratott. Tokodi Zol­tánt kérdezem a szakemberek távozása után, hogy megnyu­godott-e? — Nem, sajnos nem nyu­godtam meg. írás van ugyan A környezetszennyezés, sze­métlerakás a sorompó mögött folytatódik (Erdősi Ágnes felvétele) a kezemben, de ki garantálja a végrehajtást? Ahogyan ezt a területünkön levő bányát a fejünk fölött, miniket még tá­jékoztatásra sem méltatva bérbe adták a fővárosnak, kétségeket ébreszt berniem. Amikor először nehezrriényez- tük a bánya megnyitását, ok- vetetflenkedéssel, illetéktelen beavatkozással vádoltak. Csak azért, mert érdeklődni mer­tünk. Kétnapos telefonbújócska A tanácselnök pénzről nem beszél, pedig a falu közvéle­ménye szerint, ha már bérbe adták a bányát, nemcsak a kezelőnek, -de a■ terület gaz­dájának, q nagykovácsi, ta­nácsnak is juthatott volna némi pénzvilág. Nem akarunk felülni kósza híreknek, külö­nösen nem terjeszteni azo­kat, de a közvélemény szép kerek összegű milliókról be­szél. Megkíséreltük helyi pletykák helyett az illetéke­sektől megtudná, -milyen-tosz- szegérit adta bérbe a kezelé­sében levő elhagyott bányát a Buvad. Molnár István, aki az erdőgazdaság képviseleté­ben részt vett a helyszíni szemlén, pontos összeget nem tud mondani, megközelítőt meg nem akar. Így hát a II. kerületi ingatlankezelőn él próbálkozom, A főmérnök szabadságon van, ajánlják Láng Vince szállításvezetőt, aki azonban nem tud felvi­lágosítást adni. Talán Varga Géza — mondja. Ó viszont Gu­lyás Gáborné gazdasági igaz­gató számúit adja meg. He­lyén is találom. Ez a kétna­pos telefonálgatás során már fél sikernek számít! Ám 5 sem ismeri a pontos összeget, de javasolja, ha cikket aka­rok írni, forduljak az Igazga­tóhoz — aki azonban ugyan­csak házon kívül van. Ajánl­ják viszont Tőkei elvtársat, aki sajnos nem veszi fel a te­lei ont. Újra a titkársággal próbálkozom, ahol egy segítő­kész férfi hang Kurdi elvtárs számát adja meg. Kételke­dem, mert valakitől ilyen ne­vű elvtárshoz egy teljesen más számot adtak meg. De a férfihang állítja, ilyen szám náluk nincs. Már meg sem le­pődöm, amikor a titkárságról kapott számra gép hang közli, hogy megváltozott. Elő a má­sikat, ez végre jó és Kurdi elvtárs is a helyén van,. Csak­hogy nála a kör Végleg bezá­rul, ugyanis a szabadságon levő főmérnökhöz irányít. Csoda ezek után, ha azt kezdem hinni, talán el akar­ják titkolni előttem, mit tar­talmaz a bérleti szerződés? A nagyobbik baj az, hogy magam is kételkedni kezdek abban, hogy egy olyan válla­latnál, ahol egyetlen — tu­domásom szerint nem titkos — adatot ilyen nehéz előke­resni, sikerülhet-e megkülön­böztetni a bontási törmeléket a lomtalanítási hulladéktól, és a környezetre ártalmas anya­goktól. Móza Katalin Igazi vízi paradicsom ez a telep. Apró kis faházak sora­koznak egymás mellett, aho­vá a Dunai Kőolajipari Válla­lat dolgozói járnak ki. Akár csak hét végére, akár több napra is. Körhinta, mászóka csalogatja a gyerekeket, akiket szüleik még nem mernek be­engedni a vízbe, a hangszóró­ból az éppen divatos slágerek szólnak, s egy élelmes könyv­árus vasárnapra is kiviszi a portékáit az unatkozó, pihenő nyaralók szórakoztatására. Férfiak ücsörögnek az asz­taloknál, sört iszogatnak, s megvitatják a világ dolgait. A fölöttébb magas szintű esz­mecserét gyakran megszakítja az elkalandozó tekintetek, gondolatok miatt beállt csönd. Van mit nézni, hiszen akad jócskán csinos lány a telep látogatói között. Barnára sült testüket alig-alig takarva él­vezik a nap sugarait és a fér­fiak elismerő pillantásait. Már gondolkodnak rajta Hajósok érkeznek vissza a csónakházba. Nehéz megvetni a lábukat a nedves parton. Néhány méterre tőlük tűzra- kó hely van, bográcsáll­vánnyal. Már gondolkodnak rajta, főzzenek-e valami fino­mat itt, vagy inkább az étte­remben egyenek. Ma ők élvezik mindazt a szépséget, amit itt találunk. Holnap mások jönnek, hol­napután megint mások. Mind­addig, amíg véget nem érnek a nyári hónapok ... Fiedler Annamária helyeken próbálkozni. Márpe­dig a DKV csónakházában, amely az 1920-as folyamkilo­méternél várja a pihenni vá­gyókat, akad mindenféle ha­jó. Itt ütötte fel tanyáját esz­tendőkkel ezelőtt a városi úttörőflottilla, melynek tagjai évről évre innen indulnak az ország különböző tájaira. A csónaktároló első részében pi­hennek — már amikor pi­hennek — a vízi úttörők ha­jói. Hatalmas őrsi csónakok, ir.-liánkenuk ilyenkor, nyáron a vizeket szelik, ebben a pil­lanatban épp a Velencei-ta­von túráznak a vízi úttörők­kel. Hatalmas vasajtók mögött a felnőttek hajóira ügyelnek a csónakház dolgozói. A gondnok. Fehér Zoltán, ki tudja, hány embert segített már vízre. A kajakok, kenuk gazdája, Császár Ferenc, szin­te mindegyik hajó történetét ismeri. — Jó hajó ez a Portya, de vigyázni kell vele. Már ketten a Dunába vesztek miatta. — Hogy-hogy, talán nem tudtak úszni? — Tudtak bizony, de mikor belefordultak a folyóba, meg­ijedhettek és nem tudtak ki- evickélni a partra. Ez a má­sik hajó — mutat egy sárga kajakra — pedig egyszerűen belebukik a vízbe. Biztos te­le van az orra sóderral, vala­mikor ellopták ugyanis, és egy homokos parton bukkantunk rá. Alig lehet megmozdítani, olyan súlya van, s amint víz­re tesszük, elmerül az orra. te belát a part menti házak ablakán. A partra szaladó udvarokon kutyák vakaróz­nak, s kisebb-nagyobb kacsák totyognak csoportokba verőd­ve, Az Óvárosban lakók életé­nek szerves része a folyó. Is­merik rigolyáit, rapszodikussá­gát, házaikat is úgy építették, hogy ne kerüljenek összetű­zésbe ezzel a hatalmas szom­széddal, mely többnyire ba­rátként, de olykor-olykor megbokrosodott ellenségként viselkedik. Veszélyes zátonyok Több mint négy kilométeren keresztül kíséri a Duna part­ját Százhalombatta. A Buda­pest felől érkező hajósnak az 1924-es táblánál tűnik fel a téglagyár sötétvörös fala, s az onnan kimagasló hosszú ké­mény. A másik oldalon már elkészült a tököli komplejáró, sajnos, Battán még várni kell a forgalom megindulására, hiszen keskeny a Révész utca, szélesíteni kellene, ám erre —> mint aniji másra — nem ju­tott pénz. Hiába a betonrám­pa, arftihez akár holnap kiköt­het egy komp. Elhagyva az Óváros házait, a halászcsárdát, két ágra sza­kad a folyam nyugati ága. Hatalmas bokrok, bozótok jel­zik, hogy megérkeztünk a Kácsás-szigetre. Veszélyes zá­tonyok, örvények húzódnak a víz alatt és a vízben, forgás­ra, hullámokra ingerelve a folyót. Labilis jószággal csak jó evezősöknek szabad ilyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents