Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

1986. JÚLIUS 7., HÉTFŐ

3

130 hektáron aratják a búzát a dttnavarsányl Petőfi Tsz területén. A rekkenő hőséggel dacolva hét kombájn dolgozott a táblákon ezen a hétvégén, a szállítóautók sem pihenhettek meg a feszített tempóban

A Claas-Dominator vezetője, Hoffmann János is alaposan megizzadt az egész napos munkában

(Veress Jenő felvételei)

A pedagógusok taggyűléseinek tapasztalatai

Nem hárítják át a feladatokat

53 A megye 125 pedagógus pártalapszervezetében tar- S tolták meg május 5. és június 15. között az éves mun- ^ kát értékelő taggyűléseket. A beszámoló taggyűlések tapasztalatait az elmúlt héten tárgyalta és értékelte a § megyei párt-végrehajtóbizottság. A levonható iionzek- venciákról kérdeztük Bárd Andrást, az MSZMP Pest ^ Megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztá- S lyának vezetőjét.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Időjárás. Búzából 5,3 tonna helyett hektáronként 4 tonna lesz az aszály miatt, és a 419 hektárból 146 hektárról már learattunk. Amikor július elsején ilyen jól állunk, az bizony baj, mert annyival alacsonyabb a hozam. Az állattakarmányozásra szolgáló másodvetés pedig nem pótolja a kiesést.

Hullik a kajszi, ha rázzák

Bandai János és Kis László egy-egy matuzsálemi korú —

11—12 éves SZK—5-ös típusú — kombájnnal dolgozik.

— Tavaly volt árpa is, az Idén csak kukorica és búza. A gépeink? Ha a sajátjaink lennének, bizony nem bánnánk, mert bár gyakran kell javítani, de olcsón helyrepofozható. A tsz-nek csak egy nyugatnémet dominátorja van még kint a mezőn, az bizony kényelmesebb és háromszor olyan gyors, mint ez. De a múltkor is elszakadt egy ékszíj és napokig állt miatta.

— A búzából kevesebb lesz, a kajszisunkat meg elverte a jég. Most még a kukoricát féltjük, mert ha nem jön»rá hamar eső, az is veszélyben van — veszi vissza a szót az elnök. — S ha már a barackos szóba került, egy rázógép nyomába eredünk. Hogyne, jobb lenne kézzel szedni a gyümölcsöt, ha megérné! A 38 hektárból 14 hektárnyi területen pedig már csak a „szedd magad” akció segíthet, akkora a fagykár, hogy nem éri meg munkabért fizetni. A barackrázógépet hat diák szolgálja ki. Ők húzzák ki a fa alatt a ponyvát, amire lehullik a gyümölcs. Mások az elejtett szemeket szedegetik, egy kislány pedig a fákat számolja.

— Tegnap délután 3-tól háromnegyed kilencig 450 fát ráztunk mag. Én két hétre szegődtem — mondja Giba Endre ceglédi gimnazista — és ezért 3000—4000 forintot kapok.

A szezonmunkát meg kell' fizetni. Csak összehasonlításképpen: a kombájnos Bandai János napi 400—500 forintot keres, kilenc-tíz órával.

A Magyar—Szovjet Barátság Tsz földjén Cegiédbfercel határában a műszakvezető nem kíván felvilágosítást adni. De hiszen nélküle is látjuk, hat kombájnnal dolgoznak, fél óra elteltével már az országút másik oldalán. Ámde egy széles sávban az út mentén markos férfiak kézzel vágják a rendet. Mivégre?

— Nézzék csak meg jobban! Látják azokat a kis nyárfasorokat a búza között? Hát azokat óvjuk, ezért nem mehet rá a gép — mutatja Pru- mek Géza, aki nem a tsz embere, a MÁV-nál gépkocsivezető. — Hárman vállaltuk a testvéreimmel, hogy 4—5 évig, amíg megerősödnek a fák, tisztán tartjuk ezt a részt, a fizetségünk érte a rajta megtermett búza. Ügy 45 mázsa lesz. fejenként 15 mázsa.

Egyforma most hétköznap - vasárnap

Vasárnapi kőrútunk utolsó állomása a Ceglédi Állami Tangazdaság. A sdlótornyokat messziről látni, közelebbről azt is, hogy a négyből csak kettő működik.

— Majd ha jtt lesz a kukorica ideje, hétvégén is üzemel mind a négy. Nő a forgalmunk, napról napra hozzák a búzát a saját területünkről a szárítóba 'és a tisztítóba és a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-nek szárítottunk egy adagot, amit reggel arattak le. — Táncos István már öt éve nyugdíjas. De mint minta,sze- dő, aktívan dolgozik, fejből sorolja a hétvégi adagjukat:

— 46 vagon búzát fogadtunk, igen jó volt a’ víztartalom, 13—15 százalékos. (17—18 még elfogadható.) De ezt csak a két napra mondom. Mert az idén eddig összesen 215 vagon árpát dolgoztunk már fel és 160 vagon búzát.

Megkezdődött hát a búza betakarítása, a mezőgazdaságban nincs már különbség a hétköznap és a vasárnap között. A termésátlagok, legelső becslésre — sajnos — sémin. biztatót nem ígérnek.

EI. E.

— Speciális időszakban zaj- ' lottak az alapszervezeti taggyűlések. A jelenlegi hazai és nemzetközi helyzet számos kérdést vet föl az emberekben, s nem véletlen, hogy olyan sokan foglalkoztak hozzászólásukban az SZKP konresszusával és a béke ügyével. Tudjuk azt is, hogy jelenleg lelassult gazdasági fejlődésünk, s ugyanakkor az oktatás fejlesztésének intenzív szakaszába érkeztünk. Végleges formát öltött az oktatási törvény, s módosítások vannak a tanterében, korrekciók a tankönyvekben. Mindemellett ismerjük a megye speciális körülményeit: nehezíti a tanítást a csúcsosodó demográfiai hullám, s meglehetősen rosszak a tárgyi és személyi feltételeik jó néhány iskolában.

Igényesség

— Ez a pártkonresszus utáni első év, amikor az újonnan választott vezetőségek számot adnak tevékenységükről. Milyenek voltak ezek a beszámolók?

— A 2758 fős párttagság mintegy 81 százaléka vett részt a taggyűléseken és a részvevők 44 százaléka el is mondta véleményét. Cegléden és Érden összevont taggyűlést is tartottak, hat helyen pedig tagfelvételre is sor került. A vezetőségek túlnyomó része igényesen készült föl a beszámolóra, amelyhez tartalmi és .szervezeti segítséget kaptak az irányító pártszervezetektől. A taggyűléseken értékelték az egyéni pártmegbízatások teljesítését is. Ha a tartalmi oldalt nézzük, kiemelt fontosságot kapott a beszámolókban az oktató-nevelő munka gyakorlata, valamint a helyi társadalmi-poli- tikai-gazdasági feltételek minősítése és a világnézeti, illetve munkára nevelés kérdései. Földolgozták a párt- kongresszus határozatait, elemezték az alapszervezet szervezeti életét, ideológiai munkáját, foglalkoztak a pártcsoportok tevékenységével, a káderpolitikai és pártépítési feladatok végrehajtásával. Értékelték a tömegszervezetek munkáját, illetve a pártirányítás helyzetét, különös tekintettel azokra a feladatokra, amelyek a megújuló KISZ tevékenységéből adódnak. A beszámolók többsége megállapította — és ezt a hozzászólások is megerősítették —, hogy a korábbi évekhez képest nehezebb feltételek között kell folytatni a szocialista társadalom építését. Ez természetesen kihat o pedagógiai munka feltételeinek alakulására, a közhangulatra, de a család és az iskola kapcsolatára 'is. A ' pedagógusok tisztában vannak azzal, hogy a rossz körülmények (a tanulólétszám növekedése, számos feltétel hiánya, s különösen az agglomerációra igaz váltottműszak-növekedés) számottevő javulására csak gazdasági fejlődésünknek megfelelően kerülhet sor.

— . Milyen általánosítható megállapításokat szűrhetünk le a taggyűlések vitáiból?

— A pedagógusok ismerik és/ elfogadják a XIII. kongresszus' határozatában és a VII. ötéves tervben rögzített célkitűzéseket, feladatokat, azonosulnak a közoktatás elhatározott fejlesztési prog- rarqjával. Látják azonban, hogy a meglevő egyenlőtlenségek és feszültségek csak hosszabb távon csökkenthetők, illetve a feltételek dinamikusabb javulása gazdasági előrelépésünk függvénye. Nagy várakozással tekintenek az életbe lépő oktatási törvény elé. Az intézmények önállóságának erősítésében, a demokratizmus fejlesztésében, a nevelés helyi rendszerének kimunkálásában -jelölték meg az alapszervezetek legfontosabb feladatait. Ez utóbbiak realizálhatóságát illetően azonban némi pesszimizmus is érezhető. A hátrányos helyzetű, rossz tárgyi és személyi feltételek között dolgozó intézményekben (Szigethalom, Dunavarsány, Gyál) egyre nagyobb erőfeszítést és áldozatvállalást igényel a munka a tantestületektől. A zsúfoltság, a kétműszakos oktatás, a pedagógushiány Valamennyi iskolatípusban nehezíti az oktató-nevelő tevékenységet, de kiemelkedik közülük néhány szakmunkásképző intézet, például a biatorbágyi vagy a szigctszentmiklósi. A feltételek azonban nem mindenütt rosszak, sőt vannak olyan területek is a megyében, ahol javulás tapasztalható.

Érdekegyeztetés

— Bizonyára sokan foglalkoztak hozzászólásukban a pálya presztízsével. Ezzel kapcsolatban milyen álláspont alakult ki?

— A pedagógusok életkörülményei, ezen belül elsősorban a lakáshelyzet, a társa. dalmi megbecsülés hiánya továbbra is kiemelt problémaként jelentkezik. A kérdéssel nemcsak a pártszervezetek, hanem a tanács is foglalkozott. Itt két feladatot kell-elkülönítenünk egymástól. Van olyan, amelyet csak országosan lehet megoldani, mint teszem azt a pedagógusképzés mennyiségi növelése. Ebben csak segíteni tudunk. A presztízs megőrzéséért azonban igen sokat tehetnek a helyi tanácsok. Részben a légkör javításában, részben a társadalmi és közéleti megbízatások adásával, vagy például azzal, hogy ne maradjanak év végén bértartalékok. A lakáskérdés megoldásának segítése is az ő tevékenységi körükbe tartozik. Létesíthetnek lakástámogatási alapot-, árp ezzel a lehetőséggel igen kevés helyen élnek. Jelenleg mindössze négy városban, tizenkét nagyközségben és egy községben van ilyen. Mindemellett a presztízs megőrzéséért, illetve növeléséért sokat tehet maga a pedagógus- társadalom, és ebben nagy szerepük van a pártalap- szervezeteknek is.

— A pedagógusok gyakorta bírálják a gazdasági ellátó szervezetek tevékenységét. Bizonyára ez a kérdéskör is szóba került.

— Valóban sok helyütt elégedetlenek a gesz, illetve ga- mesz tevékenységével. Az intézmények vezetőinek azonban módjuk van az önálló gazdálkodásra, és mellesleg a szervezetek munkáját az intézményvezetők tanácsa véleményezi, koordinálja. Egyeztethetik az érdekeket és megfogalmazhatják a prioritásokat is. Az a legnagyobb gond, hogy néhol a gesz és a gamesz kiszolgálói szerep helyett irányítót kíván magának. Ahol a tanács érti és 'érvényesíteni tudja a szervezet szerepét, funkcióját, azaz, hogy a feladatuk a pedagógiai munka műszaki, technika kiszolgálása, ott semmiféle probléma nincs. A városoknál például jól működnek. Elégedettek a nagykőrösiek, a ceglédiek és a váciak is.

Értékrend

— A tapasztalatok alapján mit tart a legfontosabb feladatnak?

— Az irányító pártszervek politikai meggyőző munkájukkal segítsék elő, hogy a pedagógus pártalapszerveze- tek véleményalkotásaiban egészséges arányban legyen jelen a külső feltételek javítási igényének kifejeződése, valamint a helyi és saját feladatok meghatározása, végrehajtása. A pedagógusok tudják, hogy a gyerekek gondolkodásmódjában — akárcsak a felnőttekében — nem mindig helyénvaló, az értékrend, ám az ezzel kapcsolatos feladatokat, nem akarják senkire sem áthárítani.

Körmendi Zsuzsa

Ifjú környezetvédők

A Kiskunsági Nemzeti Park oktatási központjában az idén is megszervezték az ifjú környezetvédők táborát. Az általános iskolás korúak 20 fős csoportokban, hetente váltják egymást és kapcsolódva az iskolai földrajz, valamint biológia tananyagához, gyakorlati ismereteket is szereznek. Munkájuk során egy- egy kis területet figyelnek meg. Meteorológiai méréseket végeznek — mint képünkön is látható —, megismerkednek a tájra jellemző növény- és állatvilággal, valamint a környezetre ártalmas anyagokkal. .*

ErrőS olvastam

Múltba forduló világ

Evek óta másról sem olvasok, mint hogy milyen szép volt, milyen jól volt régen. Kristálytiszta patakok csörgedeztek a völgyekben, íölibük hajolva a vándor szomját olthatta, gyönyörködhetett a bennük fickándozó halakban, araszoló rákoikban. A patakok körül csönd, dús lombú árnyas fák, ága.k között átlovelltek a napsugarak, s megcsillámlot- tak a hűsen csörgedező víz tükrében. Amott a 'tisztáson kecses lábú őzek csapata’ szimatolt a levegőbe, távolabb nyulak pihentet a fa tövében, a kaptatón szarvasok bóklásztak. Megannyi mezei virág pompázott a réteken,- mezőkön, a levegőben madarak röpködtek, a fáikon fészkeikben kicsinyeik várták őket ki- tátott csőrrel. Amott emberek szorgoskodtak a földeken, kapáltak, kaszáltak, mikor minek érkezett el az ideje. Délben elköltötték ebédjüket, meghúzták a friss vízzel teli korsót, pihentek egyet a fák árnyékában, majd folytatták szorgoskodásukat.

Munka végeztével hazatértek békés otthonaikba, a nagycsalád fészekmelegébe. A gazdasszony elkészítette az ízletes vacsorát, gazd- uram ellátta a jószágot, az öregek a ház körül serénykedtek, a gyermekek tanultak. Mikor bevégezték dolgaikat, körülülték az asztalt, ettek, ittak, beszélgettek, békésen, kedvesen, egymásra figyelve. Egy kis ejtőzés után nyugovóra tértek, szépeket álmodtak, másnap frissen, kipihenve ébredték, fütyültek a madarak, s ők ismét nekiláttak örömet szerző munkájuknak.

Mások a gyárakban szorgoskodtak, a hivatalokban, termeltek, szerveztek, kereskedtek, bélkés egyetértésben ők is, abban a rendíthetetlen hitben és nyugalomban, hogy egymásért fáradoznak. Míg egyikük annyi élelmet termel, ami a többieknek is elegendő, ők gépekről, ruháról, csizmáról gondoskodnak. A hivatalnok az adminisztrációt intézi, az orvos gyógyít, a tanár tanít, a művész szórakoztat.

Ily bukolikus világban éltek azok a szerencsések, akik akkoriban népesítették be eme gyönyörökkel megáldott földet.

És most leemelek egy másik polcról egy másik kötetet. Ez akkoriban íródott, midőn oly szép volt még a világ. Amikor még tiszta patakok csörgedeztek ä völgyekben, a folyókban nem csak fürödi lehetett, hanem vizükből aggodalom nélkül kortyolhattak az úszkálok. Az emberek fészekmeleg családi közösségekben találták meg boldogságukat.

Ebben a most leemelt könyvben arról olvasok, milyen sanyarú sors méretett ki azoknak — kik naphosszat kapálnak, kaszálnak az irtózatosan tűző napon, délre annyira elfáradnak, hogy enni sem kívánnak, isznak a mezei gémes- kút poshadt vizéből, ami nem frissít, de elrontja a gyomrukat. A gyárakban sem jobb a helyzet, ott is más zsigereli ki a dolgozó embert, aki annyit keres, hogy a betévő falatra sem nagyon elég. A hivatalban megtörik az ember gerincét, a lélektelen papírmunka kiöl belőle minden nemesebb érzést.

Esténként arról ábrándoznak, hogy jőni fog egy jobb kor, amelyben ember embernek nem lesz farkasa, egyetértésben munkálkodnak majd, ki-ki ott, ahol legjobban kamatoztathatja képességeit. Szervezeteket alakítanak, amelyeknek az a hivatásuk, hogy előmozdítsák e kornak az eljövetelét.

Akkor is ábrándoztak, most is? Egy lényeges különbséggel. Akkor nem a múltban vélték megtalálni a szebbet, jobbat. A jövőben. Amiért tenni is lehetett valamit Erre gyengeségükben is képesnek vélték magukat. A maiak, miközben oly erősek, hogy a világűrt hódítják, mért gondolják oly gyengének magukat?

Kör Pál

t

\

Tikkasztó hőségben a földeken