Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
6 1986. JŰLITTS 5., SZOMBAT ÉaSzÍNHÁZI LEVÉLBEESS Szentendrei rögtönzések Ügy indul a Szentendrei Teátrum idei bemutatójának előadása, hogy egy izgatott hangú férfi már a kezdés előtt vagy negyedórával egy hangosambeszélővel keresgéli az ilyen meg ilyen rendszámú Barkas, kisbusz vezetőjét, mert a játéktér hátsó szektorában hogyha a kocsit, s a lezárt járműtől nem lehet kivinni a színről az ott maradt autókat, utcaseprő gépet fctb., — tehát az előadást nem tudják elkezdeni. A szituáció igen válóságos- inak tűnik'. A játéktéren fel s alá nyüzsögnek az előadásban játszó színészek, félig még civilben, félig már jelmezben, parókával stb. Teljesen átöltözni nem tudnak, mert a holmik többi része épp az útban levő, bezárt, s vezetőjét nélkülöző Barkasiban van. A díszleteket sem tudják behozni, mart a Blagovesztenszka templom mellett, a Görög utca szűk torkolatában, ott rekedt a közkedvelt Nosztalgia omnibusz, és eltorlas zoilja az utat. A tér másik oldalán, a Köldségesbolt előtt, egy Opel Kadett Combi ácsorog. Csomagterében jókora szállítmány friss zöldségféle: sárgarépa- csomók, zöldség, tök, káposzta, miegymás. A bolt bezárt, a kocsi kirakodni nem tud, elmenni sem. Ott terpeszkedik még a tér közepén egy öreg Skoda Felicia autó, melyet szintén nem lehet kivinni. És bent kell maradnia az utcaseprő gépnek, valamiint annak a platós teherautónak, amelyre a zenészeik lesznek kénytelenek felülni, mert nem jut máshol hely nekik. Ott maradt még egy bicikli is. Ki tudja, ki a gazdája — de ez már nem is érdekes. M iután pedig a, kezdés időpontjáig nem kerül elő az ominózus Barikas vezetője, a hangosanbeszél ős úr csendet kér, és bejelenti, hogy az előadás rendezője óhajt szólni a közönséghez. Ekkor a nyüzsgésből előrejön Vámos László, a rendező, és elnézést kér, amiért a mai esti előadás más lesz, mint tervezték. Elmondja, milyen lenne a színpad (a Felicia helyén például egy kicsiny velencei hidacska állna, az omnibusz helyére kerül,bek volna a zenészeik). és hogy festenének a szereplők, ha a jelmezek és a parókák nem lennének bezárva a kisbuszba. Miután ez a helyzet, lehet választani: megtartják (megtartsák-e) így, ilyen körülmények között az előadást, vagy menjenek haza a nézőik. A nézőtérről érkező hangok amellett szólnak: ha már így van, akkor is legyen előadás. Jó, mondja a rendező, akikor ma este_ itt rögtönözve játszunk. Moliére- neik úgyis van egy darabja, melynek címe: A versailles-i rögtönzés. Akkor ez itt a Szentendrei rögtönzés lesz. És kiosztja a feladatokat a színészeknek. Megmagyarázza, hogy ez meg ez most mit helyettesít. Hogy a Felicia lesz a híd, hogy az utcaseprő gép mire lesz jó, hogy a kerékpárral mit lehet kezdeni stb. S miközben folyik a gyors át- igazítás és a körülményekhez való. alkalmazkodás, egyszer csak megjelenik a minden felfordulás okaként megismert Barikas sofőrje. Vámos azonnal rátámad: — Maga hol az isten csudájában mászkált? Maga miatt fejreállt itt minden! De aztán abbahagyja a számonkérésit, hiszen tulajdonképpen az új felállásban már el lehet kezdeni az előadást, és a kisbusz kivitele, csak újabb komplikációkat okozna. Így aztán, tízpercnyi huzavona után, végre indulhat a produkció, Moliére Scapin furfangjai című komédiájának előadása. Reviczky Gábor, Soapiin alakítója, felpattan a kerékpárra, Mácsai Pál, a másik szolgát. Szilvesztert játszó színész felalti műpocakját és szorgalmasan enni kezd (mert hogy a darabban többször szemére vetik falánkságát), Dózsa László, az egyik zord atya, Arganite alakítója felajánlja parókáját a paróka nélkül maradt Jácint kisasszonynak, Kerekes Éva főiskolai hallgatónak, s mire a közönség észbe kap, már zajlik is az előadás. Vagyis; beindul a rögtönzések láncolata. De valóban rögtönzésről van-e itt szó? A Scapin jurfangjai, ez az 1671-ben keletkezett komédia, teljesen nyilvánvalóan kapcsolódik az itáliai eredetű commedia deli’ arte témáihoz és stílusához. Moliére számára egyáltalán nem volt ismeretlen ez a stílus — már csak azért sem, mert az ő idejében Párizsban működött olyan olasz színtársulat, amely épp ezt a szín játszási formát művelte. E társulatiban olyan színészek is játszottak, akikkel Moliére szoros barátságban volit. Azonkívül: az egyik állandó figura a commedia deli’ arte darabokban az a szolga, akit mi igazából majd a sokkal későbbi Goldoni-darabból, a Két úr szolgájából ismerünk meg: a ravasz, fürge eszű, szükség esetén bonyodalmaikat eligazító, de alkalmanként bonyodalmakat is teremtő, jó humorú, több gazdát egyszerre kiszolgálni képes népi figura. Az olaszok ezt a fickót Scapinónak is nevezték; Goldoninál, 1745-ben, majd Truffaldino lesz a neve. Scapinóból lesz Moliére-nél Scapin; ez egyszerű franciásí- tása a nevének. De a figura alapvonásai megmaradnak: fürge eszű, vaskos humorú, ügyes népi figura ez a Scapin is, akiinek egyszerre kell rendbe tennie két ifjú szerelmes boldogságának ügyeit, valamint el kell igazítania az apák ridegszívű és zsarnoki döntéseit — s közben még ki is kell vágnia magát a váratlan helyzetekből. A szentendrei Scapin rendezőjének, Vámos Lászlónak abban teljességgel- igaza van, hogy ez a darab igencsak megengedi a rögtönzést, és hogy a stílus, a commedia dell’ arte a szentendrei főtéren, e majdnem vásári színhelyen szintén igen jól érezheti magát. Ezárt találja ki ezt a darabot indító zűrzavart, amely valószínűleg meg is téveszti a nézők legtöbbjét. Igazi rögtönzésnek fogadják el azt, ami csaik „mintha-rög- tönzés” — azaz megtervezett zűrzavar, megtervezett azonnali alkalmazkodás a váratlan szituációikhoz. Mindenesetre: fikciónak jó, játéknak jó, szórakozásnak jó. D e van egy bökkenője. (Ha nem több). Ugyanis, ha ez a fikció, akkor ezt következetesen és végig érvényesíteni kellene a játékban. Akkor a véletlenül ott maradt autók, kocsik, omnibusz, stb., több játékot is lehetővé tennének, A színészek jobban ki tudnák használni e lehetőségeket. Vagy valóban rájuk kellene bízni, hogy rögtönözzenek. Ám erre közülük igazából csak Mácsai Pál kénes és — kevésbé bátran — Reviczky Gábor. Ami azt jelzi, hogy a magyar színészek ebben a nagy leleményességet igénylő stílusban többnyire nem járatosak. Így aztán jól szórakozunk ugyan, de a szellemes rendezői elképzelés csak félig valósul meg. Takács István Fotográfus ül a kamerában — Kicsit később érkeztem, mint a többiek. Nem tudtam pontosan mit takar az elnevezés, hogy fotótechnika-történeti tábor, ezért aztán meg is lepődtem, hogy mindenki különböző papírdobozokat ra- gasztgatott nagy buzgalommal. Kicsit csalódott is voltam. Másnapra mindez elmúlt: ráéreztem, miről is van szó tulajdonképpen. Rendkívül jó légkörben dolgozunk, a kreativitás, az alkotás légköre alakult itt ki néhány nap alatt — mondja Turóczi Tibor, aki Szegedről jött a gödöllői művelődési központ táborába. Sötét doboz De valóban miről is van szó? A gödöllőiek másodszor szerveznek nyári alkotótábort, ahol a résztvevők — többnyire amatőr fotósok — a fény képezés ősi eszközeivel és módszereivel ismerkednek, készítenek felvételeket. A tábor vezetője, Kincses Károly fog.-! . íalja össze az egyhetes együtt- lét célját: — Mit tudnak az emberek a fényképezésről? Általában annyit: a gépbe be kell fűzni a filmet, exponálni néhányat és azt a laborban kidolgozni. Ez azonban a fotográfiának egy nagyon pici részé, talán egy százaléka. Azt szeretnénk megmutatni a táborozóknak, hogy valójában mi is a fényképezés, ezért nyúlunk vissza egészen a kezdetekig. És ezért dolgozunk kizárólag camera obscurával, lyukkamerával, ezzel a rendkívül egyszerű eszközzel, aminek elvét állítólag már Arisztotelész is ismerte. Sokan talán pem is hinnék, hogy a fényképezéshez nem kell más, mint egy sötét doboz, egy lyuk és valami fény- érzékeny anyag, amire a képet rögzítjük. Ebből következik, hogy szinte bármilyen tárgyból, ami ezeknek a követelményeknek megfelel, lehet kamerát készíteni: szappantartóból, teásdobozból, de még egy mikrobuszból is. Igen, nem tévedés, egy mikrobuszból. A kísérletező kedvű fotósok — a gépkocsivezető legnagyobb megrökönyödésére — a művelődési ház kis buszának ablakait beragasztották, mindössze a hátsó ablakon hagytak egy parányi lyukat. A buszban elhelyezték a fény- érzékeny papírt, majd ők maRevicaky Gábor és Mácsai Pál a Scapin furtangjai egyik jelenetében guk is beültek az autóba, illetve most már kamerába, ahol tanulmányozhatták azt a folyamatot, ami minden fényképezőgépben lejátszódik. Mozgó, óriás kamerájukat a gépkocsivezető manővereinek segítségével állították be a kellő távolságba és látószögbe. A kísérlet eredményei, a felvételek előttünk vannak az asztalon, itt van a panorámafelvétel is, amit a gödöllői kastélyról készítettek egy kerek camera obscurával. Ezt az épületet ilyen szögből modern fényképezőgéppel így sohasem lehetne lefotózni. A tábor résztvevői esküsznek rá, hogy a lyukkamera az egyik legtökéletesebb fényképezőgép, hogy objektív sohasem rajzolhat olyan képet, mint az egyszerű lyuk. — Az ily módon készített képek ugyan kevésbé élesek, mint az objektívek által rajzoltak — magyarázza Szám Lajos, aki Tapolcáról utazott ■Gödöllőre, s most éppen egy hatalmas kerek kartondobozból készít panorámafelvételekre alkalmas camera obs- curát nagy műgonddal. — Ugyanakkor a lyukkamerával rögzített kép kevésbé torzít. Ez teszi lehetővé, hogy akár 120-140 fokos szöget is befoghassunk a felvételen. tív játék és értelmes, sok Ismeretet nyújtó múltidézés. Hiszen az egy hét alatt a táborozok megismerkednek a fényképezés fizikai, kémiai folyamataival, törvényszerűségeivel. S nem csak elméletben — számos előadást hallgattak meg szakemberektől — hanem gyakorlatban, saját maguk megtéve a fényképezés első lépéseit. Ha ezután fényképezőgépet vesznek a kezükPanoráma objektív lesz a hatalmas kartondobozból, amivel akár 140 fokos látószögei felvétel is készíthető. Valamikor így készült a fotográfia (a cím fölött). Az ősi modell egy továbbfejlesztett mai változata, cserélhető lyukakkal (alsó kép). Barcza Zsolt felvételei be, már tudják, nem csak arról van szó, hogy megnyomják a gombot és kész a kép. M. Nagy Péter Játék csupán? Játék lenne mindez? Komoly, felnőtt emberek kartondobozokat ragasztgatnak, lyukakat vágnak rá, képesek órákig kísérletezgetni, hogy jó legyen a felvétel (nem ritka a húszperces expozíciós idő sem). Nosztalgia talán? Vonzódás a múlthoz? Valószínűleg mindkettő, de több is ennél. KreaRádiófigyelői ROCKŰJSÁG. A rockipar lehetetlenkedéseivel, a zenekarok közvetítése, a koncertek bonyolítása körüli visszásságokkal foglalkozott a Göczey Zsuzsa szerkesztette legutóbbi adás. Népművelők mondták el, hogy mekkora gondot jelent számukra amnak a műfajnak az elüzletiesedése, amely alig két évtizeddel ezelőtt még forradalmi eszméket népszerűsített. A téma igencsak megkésve került terítékre, igaz, egyszerre két fórumon, hiszen a Stúdió ’86 is boncolgatta, elemezgette a problémát egy nappal később. Mindkét program bosszúságot okozhatott az érdekelitek körében, hiszen a megszólaltatott zenészek, köz- művelődési dolgozók és a szervező irodák képviselői felváltva beszéltek mellé. Jóllehet nem biztos, hogy rossz szándékkal tették ezt. Lehet, hogy a tapasztalataik szeré-, nyebbek vagy éppen ellenkezőleg: volt véleményük, de nem merték elmondani, mert attól tartottak, hogy a műsor a bíróságon folytatódik. Bizony, nem elég kijelenteni, hogy a rockmaffia létezik! Ügy gondolom, hogy még a legkisebb művelődési ház igazgatójának is vannak olyan tapasztalatai, amelyek a gazdasági rendőrségre tartoznak. Ugyanígy hihető, hogy egy „kulturális” műsornak sem módja, sem ideje nincs arra, hogy megoldja ezt az egyre súlyosbodó gondot. ESTI MAGAZIN. Primitív vendéglátóiparunk hibáinak okait és a lehetséges megoldásokat sorolta a műsor, Kelemen Kata szerkesztésében. Rózsa Miklós, a Fogyasztók Országos Tanácsának tagja mondta ki a szigorú és tárgyilagos ítéletet: vendéglátó- iparunk tartalmában és környezetében is primitív. Mesz- sze elmarad a világszínvonaltól. Azt hiszik az önkiszolgáló éttermek dolgozói, hogy ami olcsó, anak feltétlenül piszkosnak és gusztustalannak kell lennie? Mi pedig megszoktuk, hogy a teríték, az étel olyan, amilyen... Pedig nem igaz, hogy a pénz az oka mindennek. Az olcsó büfé üzemeltetése is kifizetődő lehet. Az sem hihető, hogy csak a méregdrága éttermekben várhatjuk el a színvonalas kiszolgálást. A szakember elmondta, hogy alig van olyan vállalata a vendéglátóiparnak, amelyik fejlesztést is tervez, holott éppen mostanában nyílna lehetőség erre, hiszen viszonylag könnyen tesznek szert meglehetős haszonra a szerződéses boltok üzemeltetésével. A bábolnaiak máris mutatják a kivezető utat: megállapodtak a McDonald céggel egy budapesti közös létesítmény — olcsó önkiszolgáló étterem — építéséről. Vajon lesznek-e követőik? KISEMBERBŐL FELNŐTT. A játék öröméről szólt a Gyermek és világa című műsor. Mérei Ferenc pszichológus — sajnos,, már csak hangszalagról — meggyőzően bizonyította, hogy a játék önmagáért van és a személyiség fejlődését szolgálja. Egy kísérlet szerint a kisdiákok akkor is elsők akarnak lenni bármely versenyben, ha a harmadik, negyedik díjként megjelölt tárgy tetszetősebb számukra! A játékhelyzet feszültsége minden esetben erősebb a távolabbi vágynál, a jutalomnál. Örömszínezet jél- jelmzi az ilyesféle foglalatosságokat, az ön,magáért való tevékenység boldogságérzete. A játék többféle szerepet is betölt a gyerekek életében, így az utánzásnak és a funik- ciószerű használatnak is nagy jelentősége van: a nebulók utánozzák a környezetükben élőket, miközben elsajátítják az eszközök használatát vagy éppen „viselkedni” tanulnak. Ezeknek a folyamatoknak a segítségével — látszólag céltalan cselekvéseik közepette — válik a kisember felnőtté. Bárha valamennyien figyelnénk ezekre az apróságokra! Szilas Zoltán
