Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-30 / 178. szám
Gazdaság, biológia, társadalom Az Akadémia kutatási tervei Arcok a mezőgazdaságból A határ, a föld vonzott mindig Az Akadémiának a tudományirányításban betöltött, erősödő szerepéről, a tudományos kutatások időszerű témáiról. valamint a VII. ötéves tervidőszakban előtérbe kerülő középtávú kutatási feladatokról volt szó azon a sajtótájékoztatón, amelyet kedden tartottak a Parlamentben. Németh Jenő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese köszöntötte a Magyar Tudományos Akadém'a részéről megjelent Bér end T. Iván elnököt és Láng István főtitkárt, akik részletesen elemezték az egyes témákat. Bevezetőben Berend T. Iván arról a kormányzati törekvésről beszélt, hogy tovább kívánják fejleszteni az Akadémia. valamint a tudományirányításban érdekelt minisztériumok és más országos hatáskörű szervek koordináló tevékenységét, növelni részvételüket a kutatás és a fejlesztés irányító rendszerében. Mint mondta: ennek jegyében módosította tavasszal az Elnöki Tanács a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló, 1979- ben megalkotott törvényerejű rendeletet. Az új rendelkezések értelmében az Akadémia országosan irányítja valamennyi tudományág alapkutatásait. valamint az állami tervekben szereplő társadalomtudományi kutatásokat. Részt vesz a kutatás és a fejlesztés hazai összehangolásában, a kutatási tervek kidolgozásában és megvalósításuk ellenőrzésében. Tudománypolitikai törekvésként említette az elnök a szellemi erők jobb összefogását és hasznosítását, s az ehhez rendelkezésre álló anyagiak ésszerűbb — a feladatok súlyához, nagyságrendjéhez rugalmasabban alkalmazkodó — felhasználását. Más szavakkal ez azt jelenti — folytatta —, -hogy napjainkban, a világgazdaság >nagy átalakulási periódusában hazánkban is növekszik a tudományos-műszaki fejlődés jelentősége, a kutatási eredményeknek mihamarabb a gyakorlatba kell kerülniük. Ezt a célt szolgálja egyebek között a középtávú kutatási tervekben szereplő feladatoknak, alapkutatásoknak pénzügyi támogatása új rendszerű pályázatok útján. Az intézmények, kutatói kollektívák mellett nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyéni kutatásoknak is, s ezekre ugyancsak juttathatnak anyagi fedezetet a pályázatok révén. Külön kitért Berend T. Iván arra, hogy mind szélesebb körben kér és kap véleményt a Minisztertanács az Akadémiától olyan döntések előkészítéséhez, amelyek tudományos felkészültséget, különleges szakértelmet igényelnek, legyen az akár gazdasági, akár szociális intézkedés. E véleményező tevékenység során az Akadémiánál már folyamatban van például az egészségvédelemmel, az egészség- gondozással, az egészségügyi fejlesztésekkel kapcsolatos új koncepció előzetes elemzése, formálása. Ugyancsak véleményt kértek az Akadémiától a felsőoktatási intézmények hálózatának, illetve egyes ilyen intézmények fejlesztésének terveit illetően. Az ipari miniszternek az MTA legutóbbi közgyűlésén elhangzott javaslata nyomán az iparfejlesztési koncepció kialakításából is részt vállalnak a tudomány emberei. Az Országos Tervhivatal kezdeményezésére az eddigieknél szélesebb körben véleményt nyilvánítanak a közép- és hosszú távra szóló tervek koncepciójáról. Láng István a kutatásfejlesztési tervJk kapcsán kiemelte, hogy az eddigi, jobbára gyakorlati célú társadalomtudományi kutatások mellett természettudományi témájú programok is indulnak. Ez utóbbiak közé tartoznak például a biológiai alapkutatások, molekuláris, neurológiai és ökológiai témákkal. Az Országos MunkSVedelmi Főfelügyelőség és a SZOT illetékes vezetői kedden együttes ülést tartottak, amelyen megtárgyalták a munkavédelem irányításának egyes kérdéseit. Egyetértettek abban, hogy az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése, mérséklése érdekében további közös erőfeszítésekre van szükség a munka* fegyelem megszilárdítására, s ezen belül is a technológiai és munkavédelmi követelméAz országos középtávú kutatási-fejlesztési tervben a társadalomtudományi kutatások négy kiemelkedő programmal szerepelnek. Témáik: gazdaságpolitikánk elméleti megalapozása és gazdaságunk fejlesztése; az államszervezet és társadalmi környezete, a terület- és településfejlesztés; a társadalom szerkezeti és tudati folyamatainak elemzése; művelődési folyamatok és a történelmi, kulturális hagyományaink kutatása. E négy programra öt év alatt 1,4 milliárd forintot fordíthatnak. Az országos tudományos kutatási alap — a VII. ötéves terv idején 3,3—4 milliárd forint — felhasználásról szólva a főtitkár elmondta, hogy ennek fele működési költségekre, másik fele a kutatási infrastruktúra fejlesztésére, műszerbeszerzésre fordítható. Ez év őszén infrastruktúra-fejlesztési pályzatot hirdetnek meg, amelynek kettős célja lesz: egyfelől a tudományos kutatási infrastruktúra fejlesztése, például számítógépekkel és az információszolgáltatás egyéb korszerű eszközeivel, módszereivel, másfelől pedig regionális, illetve ágazati műszerparkok létrehozása és megerősítése. Azt is megemlítette Láng István, hogy az MTA 1987. évi közgyűlésének programjába illesztik az akadémiai kutató- intézetek részletes beszámolóit az elmúlt középtávú tervidőszakban végzett munkájukról, hogy ezek a számadások is segítsenek a döntésben: mely tudományos területeket szükséges fejleszteni. sara. Nagyon fontos a vezetői munkavédelmi tevékenység és példamutatás fokozása, a munkakörülmények javítása. Az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség képviselői elmondották, hogy a második félévben megvizsgálják, ho- ■>gyan halad a vállalatoknál a munkavédelem belső ellenőrzéséről szóló minisztertanácsi rendelet végrehajtása, különös tekintettel a munkahelyi alkoholizmus visszaszorítására. Zsambek romtemplomáról, Biatorbágy pedig viaduktjáról vált híressé határainkon túl is. Legsemmitmondóbban Páty neve hangzik, illetve csak hangzott, mert itt van a három község határát felölelő Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet központja. Az elnök Szín Béla — aki 1958- ban származott el Nagyszénásról — több mint 20 esztendeje igazgatja a közös gazdaságot. Jelszava: igényesség a munkában, pontosság a határidőkben, fegyelem a tervek végrehajtásában, felelősség egymás iránt, másfelől a szerénység. Szerénység, amely óriási tapasztalattal és talpraesettséggel párosul. Veleszületett derűjét mégsem vesztette el Szin Béla, holott élete során többször is lett volna rá oka. Optimizmusát a szülői házból hozta magával. Bíztak a közösben is. Apja elsőként lépett a nagy- szénási Lenin Termelőszövetkezet alapító tagjainak sorába és vitte a 13 hold jó minőségű, 35 aranykoronás földet is, még 1949-ben. — Az én nemzedékemhez tartozók sorsában sok a közös vonás — kezdi a beszélgetést az elnök. — Mindany- nyian megszoktuk a munkát, az örökös fejtörést. Mi, 50— 60 év közöttiek gyermekkorunkban belenőttünk a felelősségbe és nem is tudunk kiszokni belőle. Persze, nem is akarunk. Az a dolgunk, hogy nehéz helyzetekben is megtaláljuk a megoldás ólra t. Igaz, most már csak segítséggel megy. Mert a jelenlegi ter- mélőeszközárak, a nagy elvonások miatt ne'mcsak mi tekingetünk kifelé és felfelé, hanem Pest megye termelő- szövetkezeteinek legalább a fele. Vészesen szétnyílt az az uámevezett agrárolló. Változatlan vagy alig emelkedő agrártermékárak mellett — egyre többe kerül a traktor, a kombájn, a műtrágya, a munkaerő, évről évre többet fizetünk adóba, így kevesebb jut fejlesztésre. És ahol nem tudják pótolni az elhasználódott eszközöket, ott előbb- utóbb visszaeséssel kell számolni. Tudom, nehéz a magyar népgazdaság helyzete, kell a pénz a költségvetésnek, de még nehezebb lesz, ha az üzemek a nagy terhek miatt képtelenekké válnak a bővíA SZOT-tál közösen A munkavédelem irányítása nyék" maradéktalan betartáBedolgozói rendszer gondokkal Rendet teremt a sülysáp! áfész Remek kis társadalomrajzok az apróhirdetések. Pontosan tükrözik az életet, nyomon követhető belőlük a jelenségek változása. Vegyük például a következőt: „Bedolgozókat foglalkoztatunk hosz- szú távon, kiemelt fizetési feltételek mellett” — évekkel ezelőtt még csak ennyi került egy hirdetésbe. Azóta a szöveg kibővült a „munkaellátottság szükséges” kitétellel. Azaz, olyan bedolgozó kell manapság, aki nemcsak munkaerejét hozza, de magát a munkát is. Hogy bedolgozhasson. Készterméket is Ilyen és ehhez hasonló furcsaságok gyakoriak bedolgozói területen és vélhetőleg lesznek még a jövőben is. Tud- nillik hiánypótló szerepe és nyereségnövelő funkciója miatt jó ideig helye van népgazdaságunkban ennek a foglalkoztatási formának. Főként ez ipari hátteret nélkülöző szövetkezeteknek előnyös, amelyek kevésbé jövedelmező alaptevékenységük miatt egyre inkább más ágazatok felé kacsingatnak. S mivel jóformán beruházás nélkül — a lakosság eszközeinek bevonásával — működtethetik, így legtöbbjük ebben látja a gyarapodás egyik útját. Megyénkben mind a 17 áfésznél foglalkoztatnak bedolgozókat, számuk összesen 1200-ra becsülhető. A legtöbben — jelenleg 430-an — a sülysápi Alsótápió-menti Áfésznál dolgoznak. — Lassan húsz éve, hogy bevezettük ezt a rendszert — tájékoztat Pohorell Károly, az ipari osztály vezetője. — Piackutatás után kezdtünk hozzá. Eleinte csak két-há- rom csoport állt össze nálunk, műhelyét, eszközeit adva dolgozott. -Maid fokozatosan bővítettünk. Ma már egyrészt háttéripari tevékenységet foly- tanunk: gyártóeszköz-készítést, lakatos-, forgácsoló- és asztalosmunkát, nagyvállalatnak, kisszövetkezetnek egyaránt. Mellette készterméket is állítunk elő, egyebek között alumíniumradiátort, különféle késeket, lambériát. — Tavaly 157 millió forint termelési értéket produkált a 90 csoport, majdnem 30 millió nyereséggel — jegyzi meg Kemértyfi Jánosné főkönyvelő. — Ez évre 200 millió forint termelési értéket és 33 millió nyereséget terveztünk. Adóhiány, tanulságokkal Ebből máris kiderül, változatlanul számítanak a bedolgozókra. Szükségük van rájuk, mert az iparból kitermelhető nyereséghányad magasabb, mint amit a kereskedelem adhat. Az áfész átlagos árrése 7,75 százalék, ebből kötelezettségeiknek a töredékét sem tudnák fedezni. Erről már Bori Pál informál, akit néhány hónapja választottak meg igazgatósági elnöknek. Egy tsz-ből érkezett ide, bár régebben dolgozott már a szövetkezetnél. Az elmúlt évben listavezetők lettek a sülysápiak, ám nem sok örömük telt benne. Náluk is megvizsgálta a bedolgozói rendszert a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának Pest Megyei Igazgatósága, s a legnagyobb adóhiányt itt fedezték fel. Erről beszél Szalay Julianna, a kereskedelmi-szolgáltatási osztály főmunkatársa: Szerződéseket kötöttek — A bedolgozók a költség- térítést nem teljesítményük arányában, hanem átalány formájában kapták az áfésznál, s ebből indokolatlan jövedelem jött létre. A segédanyagok csakis számla alapján számolhatók el, de ők ezt is bevették az átalányba. Éppígy a munkavédelemmel kapcsolatos költségeket, vállalva ezzel, hogy a bedolgozó nem gondoskodik majd a munkájához szükséges védőruháról, felszerelésről. Összegezve: az elmúlt 4 év alatt 904 ezer forint adóhiány keletkezett a szövetkezetnél, ezért félmillióval bírságoltuk őket. — Azóta változott a helyzet — mondja Bori Pál. — Űj munkaszerződés készült, s ezt a bedolgozókkal egyenként megkötöttük. A műhely- és géphasználati díjon kívül — amelynél rögzítettük az egyéni jövedelemadózás feltételeit — minden egyéb térítést csak akkor fizetünk ki, ha számlával megnyugtatóan igazolják annak jogosságát. Kötelező a munkavédelmi előírások betartása, ezt ellenőrizzük. Minden bedolgozónak külön munkalapja van, s bérét a leszállított áru, illetve az annak átvételét igazoló számla alapján kapja meg. Ennél a szövetkezetnél nem lesz a jövőben jövedelemkiáramlás adóztatás nélkül. — Az új elnök felkeresett bennünket és szakmai segítséget kért — ezt a PM Pest megyei igazgatóságán hallottuk dr. Borgóy Sándor igazgatósági osztályvezetőtől. — Odalátogatásunkkor beszélgettünk a bedolgozói rendszer átalakításának módjáról, és egy szakértőt is küldtünk hozzájuk. Ügy tűnik hát, az elnök rendcsináló szándéka komoly. Helyzete nem könnyű, mert — s ez országos gond — a bedolgozói rendszerrel kapcsolatos teljes jogszabályi rendezés még várat magára, az idén tervezett módosítást elnapolták. A fogyasztási szövetkezetek őszi kongresszusa — éppen a sok bizonytalansági tényező miatt — ezzel, a témával is foglalkozik majd. T. A. tett újratermelésre. Ezt nemcsak tsz-elnöki minőségemben mondom, hanem mint a Pest Megyei Teszöv ellenőrző bizottságának elnöke is. Síin Bélának az átlagosnál valóban nagyobb rátekintése van bizonyos dolgokra. Nem csupán első számú vezető, hanem igazi közéleti ember is. A budaörsi városi pártbizottság, gazdaságpolitikai bizottságának és a zsámbéki tanács végrehajtó bizottságának is tagja. Egy kicsit kolléga is. — Középiskolás voltam, a szarvasi Tessedik Sámuel mezőgazdasági iskolába jártam, amikor 1952-ben olvastam a Szabad Föld című lap irodalmi pályázatát — emlékezik .az elnök. — Beneveztem és én kaptam az első díjat, egy esőköpsnyt. Ezen tálán ma már sokan mosolyognak, de én nagyon örültem neki altkor. Az érettségi után a szarvasi Táncsics Tsz- ben dolgoztam, ugyanakkor nem szakadt meg a kapcsolatom a lapokkal sem. Talán ezért is esett rám a választás 1956 után, hogy segítsek talpra állítani a Békés Megyei Népújságot. Cserei Pál, az akkori főszerkesztő hívott, de kikötöttem, hogy mihelyt lehet, visszamegyek a termelésbe. A határ, a föld vonzott akkor is, úgy mint ma. Dolgoztam állami gazdaságban, gépállomáson, legjobban mégis a termelőszövetkezetben érzem magam. Kaptam is az alkalmon, amikor 1964 nyarán felkeresett Tuza Sándorné, a budai járási pártbizottság akkori titkára azzal, hogy vállaljam el a zsámbéki Űj Élet Termelőszövetkezet megbetegedett elnökének helyettesítését. Aztán 1965 elejétől már én vezettem a közös gazdaságot. 1967-ben pedig elnökké választottak. Szakmai berkekben azért volt olyan sok ismerősöm országszerte, mert a mi termelőszövetkezetünk volt 1951-től az elnökképzés bázisgazdasága. Saját kádereinket is itt, helyben neveltük ki, ebben van legnagyobb erősségünk. Innét csak ritkán távoznak el a vezetők, nagyon alacsony a fluktuáció. A több mint két évtized távlatából nehéz pontosan felidézni, mi minden történt Szin Bélával. Az elnök felesége meséli, hogy 1974 táján sokan kopogtattak lakásuk ajtaján. Ebben az időben egyesült önkéntes alapon a pátyi, a biatorbágyi és a zsámbéki tsz. Férjét 806-ból 64 ellenszavazattal titkosan választották meg a Zsámbéki Medence elnökének. — A megnövekedett gazdaság gyerekbetegségeit ha-, mar észrevettem — magyarázza az elnök. — Sok hiba kijött az egyesülés után, jelentős veszteségeket kellett ledolgozni. Amíg külön voltak a gazdaságok, nem lehetett eldönteni, hogy melyik ágazatot fejlesszék leginkább. Az állattenyésztést, a növénytermesztést, vagy a kertészetet? Elsorvasztani egyiket sem akarták, ezért a másik kettőre sem jutott elég. En nem hittem a mindenből egy keveset elméletben. A veszteséges tevékenységeket felszámoltuk és megteremtettük a melléküzemágakat. Az NDK-ból érkező IFA- teherautók első állomása most is Páty. Ide jönnek az ország minden részéből a tsz-ek, hogy elvigyék az itt beállított, a honi kívánalmaknak megfelelően. felszerelt gépkocsikat. Hogy jó lóra tettek Pátyon, bizonyság rá az a kétszázmillió forint, amit 1974 és 1984 között költöttek beruházásokra. Igaz, most kisebb ütemben, de megpróbálják pótolni az elhasználódott szerkezeteket. Erre ad alapot a 330 millió forintós éves árbevétel és a korábbinál szerényebb, 15—17 millió forintos nyereség. Megválasztása óta többször megerősítette tisztségében Szin Bélát a tsz tagsága. Tevékenységét kormánykitüntetéssel is elismerték, még 1974- ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Rá tíz évre Nyisztor György-em- lékérmet kapott a mezőgazdasági minisztertől. Lapunktól is kapott szerény elismerést 1983-ban, a terjesztésben végzett kiemelkedő tevékenységéért. Bóna Zoltán— A kombájnosok javítanak is A kartali Petőfi Termelőszövetkezet kombájnosain is kifog időnként a technika ördöge, ezért a kisebb javításokat a tarló szélén elvégzik. Képünkön Moór László és Kádár András az E—516-os kaszameghajtóját javítják (Barcza Zsolt felvétele)
