Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

wvr ^ MKGrti 1986. JCLIUS 30., SZERDA Szedik a nyári almát Megkezdték a nyári alma szedését a Kertészeti Egyetem Ha­lásztelki Tangazdaságában. Magyar és lengyel diákok, összesen 254-en gyűjtik az ízletes gyümölcsöt, majd a gazdaságból a tő­város piacaira kerül a savanykás alma Adattároláshoz Mikrofilmek A számítógéppel feldolgozott adatok közvetlen mikrofilmes rögzítésére a Datorg Külke­reskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt. úgynevezett Com-tendszert hozott létre a közelmúltban. A vállalat új szolgáltatása révén lehetővé válik, hogy a számítógéppel feldolgozott adatokról — pa­pírra történő kiírás nélkül — közvetlenül a mágnesszalag­ról készítsék el a mikrofilmet. Ez a megoldás a rendszere­sen sok adatot feldolgozó vál­lalatok számára fontos. A Com-rendszer révén ugyanis levelezőlap nagyságú mikrofilmlapon — a kicsinyí­tés arányától és telítettségétől függően — átlagosan 150—200 A/3-as oldalnak megfelelő táblázat helyezhető el. Ez azt jelenti, hogy egy teherautónyi terjedelmű papírra kinyomta­tott adat elhelyezhető egy dossziéban elférő mikrofilm- lapokon. A tudomány haszna a termelésben Ipari tanulóknak is tanítják A nagyarányú gyártáskor­szerűsítő fejlesztések ered­ményeként a hazai textilipar legmodernebb gyára lett a Senior Váci Kötöttárugyár, melynek Pásztón és Kazáron gyáregysége van. A vállalat nemzetközi mércével mérve is előkelő helyet foglal el a világon. A világhír kifejezés egy pillanatra megtorpantja az embert. Aki nyomon kö­vette a nagyvállalat közel­múlt éveinek krónikáját, az tudja, nem múlt el olyan esztendő, hogy ne került volna szóba, milyen lesz a holnap? Együtt a kutatókkal Újságcikkek sora boncol­gatta, milyen is lesz a csak­nem 2 ezer 800 gyári dolgo­zó jövője. Az évszázados múlt B az a tény, hogy a gyár termékei sok ország üzletei­be jutnak el, fémjelzik a ma­gas színvonalú termelést. Ma már arról számolhat­nak be a vezetők, hogy a gyár évi termelése meghalad­ja a másfél milliárd forin­tot, nyereségük pedig tavaly elérte a 183 milliót. Termé­keik egynegyedét exportálják. A tavalyi esztendő kivétele­sen sikeresnek nyilvánítható a vállalat életében. A Kiváló Vállalat cím mellett elnyer­ték a Nemzetközi Munkaver­senyben Élenjáró Vállalat cí­met is. Tóth B. Zoltán vezér- igazgató pedig a közelmúlt­ban vehette át az Eötvös Loránd-dijat. Vele arról be­szélgetünk, hogy az adott gazdasági helyzetben és ezen belül a gyárban milyen sze­repe van a tudománynak. — Feltétlenül nagy — mondja a vezérigazgató. — Nem véletlenül szaporodtak meg napjainkban a különbö­ző kutatások. A kutatókat az eredményeikért becsülik. Ne­künk, a. termelésben dolgo­zóknak pedig az a felada­tunk, hogy az elért tudomá­nyos eredmények gyakorlati megvalósításának erőteljes tempóját fokozzuk. A bizonyí­tó erő végül is a termelő­üzemekben van. Növekvő export — Mióta van ilyen szoros kapcsolata a tudománnyal? — Vácra kerülésem előtt húsz évig dolgoztam a koráb­bi Könnyűipari Minisztérium­ban. Ott többek között a ku­tató- és fejlesztőintézetek, a külföldi tudományos eredmé­nyek átvétele tartozott hoz­zám. Tulajdonképpen ezt foly­tattam Vácott is. Vezetőtár­saimmal az a törekvésünk, hogy a tudomány legújabb eredményeit a gyakorlatban megvalósítsuk. Az utóbhi években világbanki hitel fel- használásával szinte a válla­lat teljes termelési vertiku­mát korszerűsítettük. Ennek eredményeként ma már több üzemrészben számítógép-ve­zérlésű automaták irányítják a termelést. Kitártuk az ablakot nap­jaink legkorszerűbb termelé­si eljárásai előtt, licenceket vásároltunk, felhasználtuk a hazai kutatások eredményeit A korszerű technikai beren­dezések hozták magúkkal a termékek átalakulását is. Ma már a korábbi hagyományos cikkekkel szemben új anyag­összetételű kelméket gyártunk. Ebből készülnek a különbö­ző márkanévvel ellátott' ex­portképes fürdőruhák, sport- és szabadidő-ruházati cik­kek. Az éveken keresztül tar­tó folyamatos fejlesztésekkel Magyarországod egyedülálló technikai színvonalat sikerült elérnünk. Ezt bizonyítja az is, hogy évről évre. növelni tudjuk az exportot. Számos nagynevű külföld' cégnek szállítunk, de nem bérmunkát végzünk, hanem a saját anyagainkat adjuk e.l partnereinknek. Vácott első­sorban a kelme gyártására, négy gyáregységünkben pe­dig a konfekcionálásra ren­dezkedtünk be. A fejlődés jói mérhető a termelési eredmé­nyeinkben is. Az elmúlt öt esztendő alatt az árbevétel megduplázódott, az exportot pedig a háromszorosára nö­veltük. — A technikai korszerűsítés mellett az embereket is meg kellett tanítani a modern gé­peken dolgozni. El kellett sa­játítaniuk az új berendezé­sek kezelését, ám ezzel ko­rántsem fejeződött be a ta­nulás, hiszen egy-egy új mű­veletet csak jól felkészült dolgozókkal lehet ma is el­kezdeni. A korszerű technoló­giát már saját ipari tanulóink­nak is oktatják. Korábban a szervezés területén is jelen­tős változásokat vezettünk be. Megtaláltuk a módját annak is, hogy a gépek mellett dol­gozók külföldi partnereinknél tanulják meg a gyártás kü­lönböző fogásait. Ma már az sem ritka eset, hogy egy-egy felsőoktatási intézményből is jönnek hozzánk tanulni. A közösség is akarja —- Ilyen magas színvonalon milyenek a jövő fejlődési le­hetőségei? — Szinte beláthatatlánok, Törekvésünk a jövőben is az lesz, hogy a tudomány leg­újabb felfedezéseit mielőbb a termelésbe állítsuk. Ezt szor­galmasom egyebek között a Pest Megyei MTESZ elnöke­ként is. Úgy érzem, a gyár­ban elért világszínvonal is erre kötelez bennünket. ' A Seniorban ma olyan kollektí­va található, amelynek tagjai büszkék arra, hogy itt dol­gozhatnak. Á fellendüléssel talán a munkásdinasztiák kö­zül többen lesznek olyanok, amelyek gyerekeiket a jövőben itt a gyárban akarják tud­ni, látni maguk mellett. De a továbblépést várja a jelen­legi közösség is, amely a vi­lághírnevet megszerezte a gyárnak az elmúlt esztendők­ben. Surányi János Életet az éveknek lem csak a húszéveseké a világ Szokatlan tartalmú meghí­vót hozott a posta szerkesztő­ségünkbe. Még a sokat pró­bált kollégák is többször el­olvasták a szöveget, amely arról szólt, hogy a Fővárosi Tanács? V. B. Visegrádi Szo­ciális Otthon vezetősége és lakói szeretettel meghívják lapunk képviselőjét a július 29-én tartandó házasságköté­si ünnepségre, amelyen egy­szerre 10 időskorú otthonlakó fogad hűséget párjának. A tanúk sorában olvashattuk az intézet igazgatójának, főnő­vérének a nevét is. Á házas­ságkötő ünnepség fényét eme­lendő, fellépőként szerepelt Járóka Sándor és zenekara, valamint Bangó Margit ci- gánydalénekes. A visegrádi szociális otthon eszményi környezetben fek­szik a Mogyoróhegy úton. Parkja, fái, épületei gondo­zottak, tiszták. Az idilli ké­pet még az ünnepségre érke­zett vendégek kocsijainak lát­ványa sem tudja elrontani. Az udvar hangulatát az egyik épület tűzfalán álló Eletet az éveknek feliratú nagyméretű rézdombormű ha­tározza meg, amelyet a Ma- hart csepeli szabadkikötőjének dolgozói készíttettek Sie An­tal szobrászművésszel az ott­hon lakói számára. A virá­gokkal díszített nagyterem zsúfolásig megtelt 11 órára. Az első sorban ültek a leen­dő házastársak. Persóczky Ilona és Fábián Lajos, Sáf­rány Ilona és Batári János, Mészöly Rózsa és Perjámosí József, Simon Márta és Szé­kely Emil, Deák Auguszta és Szentkuty Emil. Orbán Katalin főnővér kö­szöntő szavai ritkán érezhe­tő csendben hallatszottak. Volt már házasságkötés az otthonban, de ilyen esemény, hogy. egyszerre tizen álljanak az anyákönyvvezető elé, még nem történt, mondta.. ,A .há­zastársaknak az intézmény vezetői egyebek mellett az­zal is kedveskedtek, hogy kü­lön lakószobákat biztosítanak számukra. Sohler Istvánná igazgatóhelyettes Petőfi: Ha szavaid megfontolom című versével jeleskedett a pódiu­mon. S hogy az ember fiá­nak élete nagy eseményei­kor lámpalázzal kell küzdeni, mutatja, hogy az anyakönyv­vezető aláírásra hívó szavára pírba borult arccal léptek ki az időskorú frigykötők. A hi­vatalos bejegyzés után Húgai Tiborné és Szabó Ottó, a Visegrádi Nagyközségi Tanács elnöke, illetve vb-titkára vi­rággal gratuláltak az egybe- kelteknek. „Minden nap szü­letik valami, amiért érdemes élni” — mondta az anya­A szociális otthon igazgatója köszönti az újdonsült házas­párokat Az anyakönyvvezető gratulál Székely Emilnek és feleségének egybekelésük alkalmából (Barcza Zsolt felvételei) könyvvezető, s ez a gondolat mottója is lehet tíz olyan ember házasságkötésének, akik túl vannak az évtizedek örömeinek és gyötrelmeinek jelentős részén. Az esküvő utáni ünnepi ebéden pedig több más nóta között az örökzöld slágert is énekelték; „Nem csak a húsz­éveseké a világ'’. V. M. Ebben az évben sem volt jobb a helyzet Vigyázat, vízveszély! A vízi rendőr leveszi egy pillanatra tányérsapkáját s megtörli izzadó homlokát. — Kikkel van a legtöbb gon­dunk? A virtuskodókkal. — Miközben sorolja, hogy — „ma is az a bikinis nő a gu­mimatracon ..meg „hogy azok a kamaszok a bójasortól — Egyedül van? Bólint. Aztán arcán rög­tön megjelenik a mosoly. Olyan igazi. Nem hivatás- szerű. Belülről jön. — De nem is vagyunk sokan! A fiúknál mindösz- sze hárman lézengenek, a lányok alig harmincán, csönd van, semmi dolgom nem lesz ma! Teri nővér. Karcsú tes­tét olyan fürgén viszik formás lábai a folyosón, alig tudja követni a te­kintet. És semmi dolga ezen a napon! Csak adagolja a lázmé­rőket. Csak leveszi a vért a Vikikétől, Márta néni­től, Máriától. Aztán besze­di a iázmérőket, rögzíti az adatokat. Katinak, Etelká­nak feloldja a glukózt ter­heléses vércukorvizsgál3t- hoz. Csak vért vesz tő­lük félóránként, négy al­kalommal. Csak kiosztja a reggelit, csak segédkezik az új beteg felvételénél. S mit csinál a többi kór­teremben? Körülbelül csak ugyanezt. Gondját viseli a mozgásra képtelen betegek­nek, akik infarktus után kerültek át az intenzív osztályról. *A mi kórter­münkben kettőnek. Friss ágyneműt húz, fésűt vesz elő, eligazítja a takarót. S beszél Mindenkihez van egy-két tréfás, kedves, biz­CSÖNDES NAP VOLT tató szava. At ajtóból visz- szanéz, nyugtázza, minden rendben! Sietve megy to­vább. .Piroslik a jelzőlám­pa, valahol hívja valaki. S már jön is vissza. Tol­ja a gyógyszereskocsit. Se­besen dobálja a dobozok­ba a tablettákat — reggel­re, délre, estére —, ha kell, el is magyarázza, melyik minek. Amikor hallom, hogy az utolsó kórteremből kicsö­römpöl a kocsival, kitotyo­gok, hogy megnézzem, ho­gyan tovább. A nővér­pultnál áll, rendezgeti a szekrényben a gyógyszere­ket. Aztán valamiféle íve­ket vesz elő, nagy füzetet, szorgalmasan töltögeti a rubrikákat, fölkapkodja a folyton csörgő telefont, in­formál orvosok hollétéről, betegek hogylétéről. bár­miről, amit á vonal túlsó végén kérdeznek. Éktelen berregés a tá­lalóban. Suhanó lépteivel ott terem, s az örökké te­li torokból éneklő kisegítő asszonyka közreműködésé­vel kocsira rakja az ebé­det. Tányérokkal, fazekak­kal, tálakkal megpakolva elindul, s mintha csak a Gundeltól hozná, olyan ét­vágyat csinál hozzá, ahogy kínálja. Pontosan tudja, ki mit kaphat. Ha lehet vá­lasztani, sohasem téveszti el, ki mit szeret. S oda­figyel arra is, hogy meg- esszük-e. Durcásan meg­morogja azt a betegét, aki nem mutat túlzott érdek­lődést az evés iránt. — Hát szabad ezt csinál­ni? — kérdezi. — Mi lesz így velünk, ha nem eszünk? Ébresztő! Lustál­kodásról szó sem lehet! S kacag hozzá szívből, szeretettel. Aztán alig­hogy bekapkodta saját ebédjét, már szólítja is az orvos, komolyabb be­avatkozásnál kell segítenie. A beteg ül az ágyán, be­görbítve, a hátát; Mögötte két orvos, előtte Teri nő­vér. Két karjával magá­hoz öleli a beteg fejét, rá- hajol s csöndesen duru­zsolja; — Nem baj, édesem, nem tart sokáig, mindjárt készen vagyunk, aztán le­vegőt is kap, jó? Ügy ni, édesem, még egy kicsit ki­bírja, igaz-e? Na látja, ennyi volt az egész. Ügy, most szépen hasra fekszik, nem mozdul, itt vagyok, édesem, nem lesz semmi baj ... A nap így telt el. Teri' nővérnek semmi dolga. Ügy adta át a műszakot este hétkor; csöndes nap volt. A János Kórház II. bel­gyógyászati osztályán — nem számítva az intenzívet — összesen negyven ágy van, s általában mind foglalt. Hat nővér látja el a be­tegeket, két hosszú mű­szakban: reggel héttő] es­te hétig, illetve este hét­től reggel hétig. Nappal — általában — ketten dolgoz­nak, az éjszakás magára marad. Meg az is, akire vasárnap reggel sor ke­rül. A nyári szabadságok alatt persze más a hely­zet, időnként a kevésnél is kevesebben maradnak. A túlóra, viszont csak bizo­nyos határig fizethető — mivel e határ fölött el sem lehet rendelni. Ellen­szolgáltatásként marad a szabad idő. S hogy miképpen győ­zik mosollyal? Türelem­mel? Bevallom, fogalmam sincs. Azt is bevallom, én nem győzném. Hacsak nem ragaszkodnék úgy válasz­tott hivatásomhoz, mint Teri nővér, meg Ildikó, Anna, Melinda s a töb­biek ... Bálint Ibolya jó kilométerre a tó közepe felé tartva” —, megakadok a szón: virtuskodás. Latinul erényt, a férfi vitézségét je­lenti. Itt pedig mindazt, amit józan ésszel nemhogy a rend­őr, de senki nem tud meg­magyarázni : a felelőtlenséget vagy éppen a gátlástalansá­got. Az elmúlt esztendőben 316 ember fulladt vízbe. Majd ugyanennyit kimentettek ugyan, de a negyvennégy vízbe veszett gyermek mind­örökre hiányzik már a csa­ládnak, két osztállyal keve­sebben ültek az iskolapadba, hiszen tizennégy éven aluliak voltak. Ebben az évben sem jobb eddig a helyzet. A víztükör békés, nevetés- foszlányok csiklandozzák a dobhártyámat. Pecsenyevörös­re sült emberek ringatóznak a naptól félájultan a gumi­matracokon — lassan sodród­va egyre beljebb. Pocakos, harmincas férfiak sörmeccset vívnak a homokon, hogy aztán üres üvegek tucatjait hátrahagyva rontsanak a víz­be, ahol látszólag már nincs győztes és vesztes. A deszka­vitorlások éles kanyarral húz­nak e! a íürdőzők orra előtt. Néhánvuk nagyot bukik min­dé-’ki örömére. Nyár, szabad­ság, víz. Illetlenség ideírni: életveszély. A tiltásokat, a fürdőzés szabályait nem ellenünk, ha­nem értünk találták ki. A vízi rendőr sem azért tel­jesít szolgálatot, hogy bosz- szantson, hanem, hogy vi­gyázzon ránk. A bányató szélén a tábla; Tilos a fürdés! — nem azért van, hogy a „cuccot” ráakasszuk, miköz­ben vetkőzünk. A gátlásokat a természet nem azért építet­te az idegrendszerünkbe, hogy ne legyünk szabadok, hanem,' hogy élni tudjunk.

Next

/
Thumbnails
Contents