Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
MH.YM 1986. JÜLIUS 28., HÉTFŐ Pillantás előre A héten a következő fontosabb eseményekre kerül sor: Hétfő: Lakodalmas címmel mutatja be műsorát az Állami Népi Együttes a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Kedd: A Magyar Tudományos Akadémián sajtótájékoztatót tartanak a tudományos kutatás, időszerű feladatairól. Szerda: Ezen a napon temetik Illés Endrét a Farkasréti temetőben. Hogyan készül a posta a Forma—1-re? Sajtótájékoztató a Hungarorin- gen. Csütörtök: Ülést tart a Minisztertanács. Ugyancsak ezen a napon ülésezik a Pest Megyei . Népi Ellenőrzési Bizottság. Tavaszy Noéminak nyílik kiállítása a Duna Galériában. Péntek: Koszoruzási ünnepséget rendeznek a gödi munkásmozgalmi emlékhelyén. A hét vége eseménye az is, hogy az Európai Ifjúsági Zenekar hangversenyt ad a Budapest Kongresszusi Központban. Ugyancsak ezen a napon kerül sor Vácrátóton a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertjére, amelyet bizonyára nagy érdeklődés fog kísérni. Az év első felében Megnőtt a betétállomány Az év első felében az OTP-nél 10, a tailvarékszövet- kezeteknél 1,6 milliárd forinttal növekedtek a takarékbetétek. A lakossági betétek összege ezzel az első félév végén 255,7 milliárd forint volt. A megtakarítások növekedését elősegítette, hogy a bér- és bérjellegű bevételek gyorsabb ütemben növekedtek, mint az előző év azonos időszakában. Valamelyest fékezte viszont a betétmegtakarításokat, hogy az emberek nagyobb összegeket fordítottak lakás és ingatlan vásárlására, továbbá hiteltartozásaik törlesztésére, mint a múlt év első felében. Emellett az elmúlt hat hónapban 1.7 milliárd forintot fektettek kötvényvásárlásba. A betétösszegek felét kamatozó betétkönyvekben, takaréklevelekben, valamint gépkocsi- nyeremény-betétkönyvekben helyezték el. Az átlagosnál gyorsabban, növekedett az átutalási betétszámlák mennyisége: a takarékpénztár jelenleg 630 ezer betétszámlát kezel, a takarékszövetkezeti hálózat pedig hetvenezret. Egyre népszerűbb a készpénz nélküli fizetési forgalom: csak az OTP-nek mintegy 200 ezer olyan ügyfele van, aki munkabérét, nyugdíját számlájára utaltatja át. A takarékpénztári hitelek állománya az év első felében 8,3 milliárd forinttal növekedett, s június 30-án 206,7 milliárd forintot tett ki. A takarékszövetkezeteknél a hitelállomány 2,5 milliárd forinttal nőtt és megközelítette a 8,7 milliárd forintot, ösz- szességében a lakosság hitel- tartozása június 30-án 215,4 milliárd forint volt. A lakosságnak nyújtott hitelek 57 százaléka lakásépítési, lakás- és ingatlanvásárlási qélokat szolgál, 43 százaléka pedig áruhitelt, illetve termelési célokat. Az első félévben 17 200 családi ház és 1560 társasház- lakás építésére kértek hitelt a takarékpénztártól. A lakások helyreállítására, korszerűsítésére 52 ezren igényeltek kölcsönt. Kapható fél áron, minden áron (Folytatás az 1. oldalról) voltát. A mellékutcában nem arra mentünk, amerre akartunk. Sodort magával a tömeg, s vehettünk volna sztetoszkópot, meg a jól ismert márkájú söröskonzerv üres dobozát, ha éppen az kellett volna a háznál. De rozsdás reszelőt meg sztereó magnót, tenyérbe simuló telefonkészüléket, sárgaréz kávédarálót is. Tengeri herkentyűt és ki tudja, mire jó, dobozból kilógó akármit. Ruhaneműt tetőtől talpig, használtat és vadonatújat. Szemrevalót és bazárit. Itt minden megtalálható, amire másnak nincs szüksége otthon. Vevő meg mindenre akad. Csák ki kell várni; De nagy üzletek Gyálon aligha kötődnek, S mennyire valóság, hogy itt minden éladó és minden megvehető: úton-útfélen nem győztük bizonygatni, nem szándékozunk túladni kolléganőm drága fotóapparátján. Azzal sem jártunk jobban, hogy végül már azt válaszoltuk, most vettük. Ráígértek! Egyszerre aztán lazulni éreztük a tömeg szorítását. Tizenegy felé járt az idő. Igaz is, úgy mondták a jártasabbak, a déli órán a vásározók is sátrat bontanak. Ilyentájt már a kék busz megállója irányába hullámzik sárt csinált. Ha nem így a nép, és a parkoló autók so- lenne, nem telne meg vasárra is ritkul. A felszabadult naponként árussal és vásárló- utak, járdák látványa: akár val a gyáli piactér és körit csatatér. Az áru gazdát nyéke, cserélt. Ki-ki úgy érzi, jó vá- Kádár Edit Pásztor- és lovasnapok Ipaion Még bogy drága? Olcsóbban pedig nem adom (Folytatás az 1. oldalról.) Tulajdonképpen bárkinek ajánlható, hasznos és kellemes időtöltés volt ellátogatni az apaji lovasnapokra. A színpompás látványosság mellett — szinte észrevétlenül — némi ismeretekre is szert tehettünk a Kiskunság állatvilágáról, bepillanthattunk a puszta egykori életébe, az itteni emberek mesterségébe; olyan szokások elevenedtek föl előttünk, mint a pünkösdi- király-választás. Mielőtt nagyon elérzéke- nyülnénk, azért szögezzük le: az apaji lovasnapok végül is nem más, mint egy idegenforgalmi és sportrendezvény, amire vendégeket — méghozzá minél többet — várnak a rendezők. Ennek jegyében állítják össze a programot is. Ezért került sor a valóban csemegének ígérkező újságíró—művész díjugratásra is. A közönség őszinte érdeklődéssel figyelte., az * Ismertebb színészek .es a íevésihé isimert újságírók lovas teljesítményit. Ebben . a versenyszámban mi is érdekeltek voltunk. Sajnos a lapunk színeiben rajthoz álló Budavári Lajos a második akadálynál bukott és .föladta a versenyt. A győzelmet Seres Gabriella, a Népszínház csinos, fiatal színésznője szerezte meg szép, hibátlan lovaglással. Hosszan lehetne még ecsetelni különböző lovak és lovasok teljesítményét, de az Lehet, valakinek' éppen ez hiányzik... Erről olvastam Azok a hosszú versek A sztalomon hevert irodalmi hetilapunk egyik száma. Éppen az az oldal láttatta magát, amelyet teljes egészében betöltött Juhász Ferenc verse. Vendégem kérdőn bökött rá: te ezt el bírod olvasni? Vendégem érkezése előtt olvasgattam a verset, egyszerűen is válaszolhattam volna: hogyne tudnám. Helyette ezt találtam mondani: hát ha azokon a rettenetes hosszú lacházi kukoricasorokon végig tudtam menni, úgy, hogy kapáltam is közben, avagy a sosem akar vége lenni vasúti sínek mentén ki tudtam gazolni a töltést, akkor miért ne tudnám he- verőimön elterülve elolvasni Juhász Ferenc hosszú versét. De ezt se mondtam. Tanárember állt mellettem, ki tudja, ismeri-e a közönséges paraszti, vagy a speciális gazolókapát. Szakadozott magyarázatba fogtam, amit nem sokkal korábban is elmondtam a szellem egy másik emberének, aki arról tájékoztatott, hogy személyes ismerőse a költőnek, de ezeket a sokfelé kacskaringó, buján ágazó-bogazó költeményeket képtelen olvasni, meg sem próbálkozik velük. Különben is rohanó korban élünk, kinek van ideje újságoldalnyi verseket olvasni. Miért kell ilyen félelmetesen hosszú költeményéket írni ? Én azt nem tudhatom. Se rövidet, se hosszút nem tudok írni. Hanem, ha megkérdezik, hogy vagyok, többnyire nem szólok semmit. S ez a kérdezőknek föl sem tűnik. Rohannak tovább. Pedig erre a naponta milldószoc elhangzó és megválaszolatlanul maradó kérdésre egy áiló napig lehetne felelni. Egyik idősebb, sokat próbált ismerősöm szerint, aki kint van, az nyugodtan elmondhatja, hogy jól van. Kint van: nincs se börtönben, se kórházban. Van benne valami. Aki szabadon járkálhat az utcán, s ereje is van hozzá, miért ne lenne jól. De! Aki szabadon mászkál az utcán, annak fájhat a feje, a gyomra, a foga, a füle, a szeme, tyúkszemét szoríthatja a cipő, érezhet enyhe émelygést, kis nyomást a szíve tájékán. Ha van benne valamelyes közösségi érzület, bánthatja, haragra gerjesztheti az utca, a község, a város látványa, a sok szemét, a tönkretett padok, elfordított jelzőtáblák, földre taszított szemetesek, el- hajigált papírzsebkendők, nejlontasakok. Eszébe jut- hatnak/a munkahelyi torzsalkodások. Rádiót hallgatva, tévét nézve, újságot, könyvet olvasva értesülhet az emberiség tengernyi bajáról, a megszámlálhatatlan értekezletről, amelyeken mosolyogva paroláznak a felek, hetekig, hónapokig tárgyalnak zárt ajtóik mögött hűvös szobákban, s a végén komoran tudatják velünk, nem tudtak dűlőre jutni. S ha hirtelen kicsinyke kis mosoly szalad végig az arcomon, hogyan mondhatnám el rohanó társamnak, az előbb a park homokjában két veréb hancúrozott, tépték, csipkedték egymást, s oly jólesett felszabadult játékukat bámulni, miként egy méterrel arrébb a megelevenedett hangyaboly -imiillió kis lényének sebes szorgoskodását, ahogy jöttek, mentek, egymást majdnem fellökve, a kis lypkacskától el, röviddel utána számomra teljesen értelmetlenül, ugyanolyan sietősen vissza, ez valahogy felvidított. Közben azoonbam egy pillanatra sem szűnt meg a fejfájásom, halántékomban a kellemetlen lüktetés. M ég mi mindent mondhatnék erre az egyszerű hogy vagy? kérdésre, de már végére értem a jegyzetnek szánt terjedelemnek. Hát akkor miért csodálkozzam Juhász Ferencen, aki ennél sokkal súlyosabb, gyötörtetőbb érzéseket, gondolatokat ír le azokban az oldalnyi versekben. Kör Pál élet a versenypályától távolabb is zajlott. Hogy a kínálat teljes legyen, a szervezők népművészeti vásárt is hirdettek. S mint oly sokszor hasonló alkalmiakkor, ez most sem sikerült. Vásár volt ugyan jókora, csak népművészet nem. Ami giccset, bazári árut, ízléstelenséget el lehet képzelni, az itt mind föllelhető volt. Nem volt más az egész, mint egy nagyszabású hetipiac, ahol késeket, tésztaszűrőt, gyúrótáblát, kalapot, sapkát és ruhaneműt kínáltak. És giccset és ismét csak giccset! Jó lenne egyszer végre eldönteni: tudunk-e népművészeti vásárt szervezni, olyat, ami az igazi értéket mutatja föl és kínálja megvételre, vagy nem? Ha nem, akkor vállaljuk ' ezt, és hirdessük így: kirakodóvásár is lesz. Ne tévesszük meg a gyanútlan látogatót, ne hagyjuk, hogy a külföldiek esetleg azt gom dolják, nálunk ez a népművészet!'' Egy ilyen nagyszabású rendezvény sikere nem kis mértékben múlhat azon, van-e étel-ital elegendő. Hát itt volt. Sorban állás nélkül juthattunk hozzá harapnivalóhoz és szomjoltó nedűhöz, lé« gyen az üdítő, sör vagy bori S a választékra sem lehetett panasz: hurka, kolbász, sült hal, pörkölt, s ki tudja, még miféle ételek illhta keveredeít a levegőben. Leülhettünk az árnyas fák alá állított asztalok mellé, vagy bekaphattunk valamit csak úgy futtában a lacikonyhák előtt. A vendéglátás valóban jól vizsgázott, még a vasárnapi nagyobb számú közönség sem tette próbám az árusok fölkészültségét. Nem töltötte tehát haszontalanul az idejét, aki á hét végén Apajpusztára látogatott. Egyszerre lehetett része színvonalas sportversenyekben, színes látványosságban, megmártózhatott a vásár forgatagában, ehetett és ihatott eleget: jó(l érezhette magát. v'..a/» • >v . Sári Viktor, a Budapesti Honvéd versenyzője szépen veszi az akadályt (Cím fülűül l.ep) A legkisebbek bemutatója is nagy tapsot aratott Budavári Lajos lapunk színeiben állt rajthoz (Erdős! Ágnes felvételei)
