Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

fr A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1986. JÜLIUS 26., SZOMBAT Látnoki képességek nélkül is megállapítható: a menthe­tetlenül növekvő árak miatt a következő évek várospoliti­kájának egyik kritikus terüle­te minden bizonnyal a lakás- gazdálkodás. Ennek ellenére a Teleki utcai tömb nemrég napvilágot látott lakásértéke­sítési névjegyzéke szerint a leendő tulajdonosok 50 száza­lékának kérelme '2986-os kel­tezésű. Mégsem lenne Ceglé­den lakásmizéria? A kérdés­sel Sós János tanácselnök-he­lyettest kerestük fel. — Nyilván nem lesz nép­szerű, amit mondok, de tény, hogy a lakásgazdálkodásban egyre inkább uralkodó sze­repre kényszerül az üzleti szempont. Például a Beloian­nisz utcában utolsónak elké­szült tízszintes ház esetébén, attól függetlenül, hogy az eredeti listán régebbi kérel­mek szerepeltek, összesen 180 vevőt kellett kijelölnünk, .míg végre összejött az az 55 fő, aki ki tudta fizetni a szüksé­ges összeget. — A Teleki utcában meny­nyi lesz a beugfó összege? — Ez természetesen a laká­sok alapterületével változik, de átlagban 449 ezer forint. A készlet elosztásakor három rendezőelvet kellett alkalmaz­nunk. Azok részesültek előny­ben, akik állami lakást adtak vissza (mert ők megkapják a használatba vételi díj ötszörö­sét, s a lakásszám nem csök­ken); azok, akik minőségi Jé - nem jó Ki szökteti a vizet? A munkásőrt megkérdeztem, ő azt mondta, itt szokott a bá­csi lenni, nézzem meg ott há­tul az akna környékén. Akkor nem találtam, pedig kíváncsi­ságom egyre nőtt. Azt akartam megtudni, melyek a szökőkút-' működtetés alapelvei. Ahogy hosszas vizsgálódásomat vé­geztem, már abban is biztos voltam, az ilyen szerkentyűket egy erre szakosodott vállalat, a szökőkút-működtető válla­lat üzemelteti. Nem, nem az működteti. Hát akkor ki? Aztán, ahogy az már ilyen­kor lenni szokott, rátaláltam a bácsira. Arra a kérdésre, hogy jót vagy rosszat akarok-e írni, elég nehéz válaszolni. Kü­lönben is: szökőkútról jót vagy semmit, ez már nálam régi szabály. Kezdjük azzal, hogy a szökőkút tanácsi üze­meltetésű, ezzel a dolog hiva­talos részét lezártnak tekint­hetjük. Jöhet a )ényeg: maga a szökőkút. Azzal a kérdéssel kezdem, amit a legfontosabb­nak tartok: — Működilc-e a kút akkor, amikor esik az eső? Ne lepődjünk meg a fontos­sági sorrenden! Vannak az életben olyan események, ame­lyeknek a fontosságát csak ké­sőbb — vagy akkor sem — fedezzük fel. Ilyen életbevá­gó lehet számunkra egy eső­ben működő szökőkút is. De mi erről a véleménye Holczhauzer Istvánnak, a Parképítő Vállalat parkőrének? — Áz a baj. hogy esőzéskor hamar megtelik az akna. Most is három napja várom a sze­relőt, de nem néz a tájamra se. Pedig igazán jöhetne az a szerelő! Most készítünk egy rövid listát arról, mi jó. mi nem jó. A nem jó rovat kizá­rólag technikai értelemben szá­mít, hiszen megígértem Pista bácsinak, a szökőkútról nem írok rosszat. Szóval; gomba — csúcs: jó; gombák körben: hem jó; medence alján: nem jó: négy kis gomba: nem jó: külső kör: az jó. A nem jó act jelenti, az a szökőkútegység nem működik. Ha megjavít­ják, akkor munkaidő alapján fog működni. Nem a szökőkút- rmk van munkaideie, hanem Pista bácsinak. Figyeljünk csak! — Itt lenne a helyem, de több beosztásom is volna. Hol? Hát a Szabadság téren, a Köl­csey téren meg a Lenin park­ban. De ha itt vagyok, műkö­dik a kút is. Hivatalosan tíz órától spric­celi a vizet a kút, először dé­lig, akkor aztán leáll, mert ti­zenkettő órától tizennégy óráig ebédszünet van. Tizennégy órától húsz óráig egyfolytában gyönyörködhetnek a helybéliek a látványosságban. Ez nyolc óra, Pista bácsi mondta, szá­moljam meg. Megszámolom azokat az összetört üvegeket is, amelyek a reflektorokat véde­nék, és megszámolom azokat az eldugult lefolyókat is, ame­lyek csikkekkel és apró ka­viccsal vannak tele. A képlet a végén egyszerű: egy, aki ke­zeli a szökőkutat, s tisztítja, a többi negyvenezer meg nézi. Azért van ott. R. L. Van egy kutyám, a Gardrób. Pazar jószág. Bármelyik verse­nyen halomra szédítené a zsű­rit. Éppen ezért tiltom az ilyen versenyektől. A Gardrób csak maradjon magának. Mit lehet azt tudni, miféle homályos jö­vő, zaklatott sors várna sze­gény párára. Mert ugye még az sincs tisztázva, hogy jelen­leg Magyarországon mi az, ami kijár egy hivatalos kutyaszép­ségnek. Netán egy aranylapokkal bo­rított ól a zöldövezetben? És egyáltalán, igényt tarthatnék-e még a Gardróbra, vagy a szépség köztulajdon? Ki dön­tené el, hogy milyen tápszeres­dobozok oldalán gyönyörülhet reklámként? Ki fizetné a ku­tya—macska találkozók költsé­geit? Mennyi lehet a gázsija? Ki védené meg attól, hogy el­vetemült eborzók megtollasod- janak a Gardrób sikerein? Csapda csapda hátán, mély ingovány, sötét veszély egy ifjú négylábúnak. Csoda-e, ha a Gardróbot erőnek erejével tá­vol tartottam a múlt vasárnapi általános ebszemlétől. Egész nap a réten kószált, de leg­alább nem nyugtalankodtam. Egyébként nélküle is kivá­lóan eltelt a tekinteteket Ceg­cserére várnak (mert a le­adott lakások vevőit a tanács jelöli ki, nem licites formá­ban adja tovább, s így ala­csonyabb összegért hozzájut­hatnak a‘régebbi igénylők is) ; azok, akik nem kértek városi támogatást. Elsősorban azt kell mérlegelni, hogy ki képes megfizetni a beugrót. így for­dulhat elő az a furcsa hely­zet, hogy hiába szeretne a három gyerekével egyetlen szobában élő anya új, na­gyobb hajlékhoz jutni, nem megy, mert az ellenértékét nem tudja előteremteni.- Ez valóban igazságtalan, de nem lehet mást tenni. — Épül-e állami lakás? — Az ötéves terv során legjobb esetben is csupán 70 darab. Pillanatnyilag az álta­lunk ismert igénylők száma 130. — És az árak egyre feljebb kúsznak. — Az anyagoké és az építé­sé is. Igaz, a hitel is módo­sul. de nem követi az előbbiek változásait. Egyébként hiába lesz nagyobb a hitel összege, mert együtt nő vele a tarto­zás is, és azért a törlesztés mellett valamiből élni is kell. A Reiner utcai tömb első két ütemének építésére megkötöt­tük a szerződést. Az első ütem lakásainak fogyasztói ára négyzetméterenként 18 700 forint, a második ütemét több mint 19 ezer forint lesz. A harmadik ütemre már . nem mertünk szerződni. Varga Sándor lédre összpontosító országos kutyaszépség-kiállitás, aminek izgalmait a jó néhány külhoni rivális megjelenése igencsak fokozta. Az ólomberakású égbolt alatt még fél tízkor is egyre csak özönlöttek a várományo­sok, lehettünk vagy három­ezren, a kutyákkal együtt. Jól láttam, a Vasutas-pálya nyi­tott kapuinál sort álló gazdá­kat akkor kapta el az ideges­ség, amikor adminisztrációs kötelmeiket letudva, megpil­lantották a szépségért minden­re kész tömeget. Na, a Gazsi­nak itt nem terem velős csont — mondta az egyik —. s bá­natosan legyintett a mellette békésen lépdelő vizslára. A jó­val korszerűbb szemléletű ak­tatáskás ember a körülmé­nyekben vélt hibát: ,.t.eli va­gyok már erekkel a vidéki ki­állításokkal”. Nem is sejtem, honnan érkezhetett, talán Cell- dömölkröl vagy Jászjákóhal- máról. Egy strandpapucsban (Apáti-Túlh Sándor (elvételei) ilfil Dalukkal a műemlékek földjén ^ VII. nemzetközi kórustalálkozó, Castiglione del ^ Lago hirdették a nagy falragaszok Olaszországban, ^ szerte a Trasimeno-tó környékén, amikor megérkezett § a fesztivál helyszínére a kétnapos buszozástól kicsit § fáradtan, elgyötörtén a ceglédi városi pedagógusének- S kar. Vmbriában, Perugia tarto­mányban nevezetes hely a Trasimeno-tó, akkora, mint a Balaton északi medencéje. Időszámításunk kezedete előtt 217-ben itt aratta Hannibál megsemmisítő győzelmét Fla- minius római konzul csapatai fölött, s mindjárt el is ter­jedt a hír: Hannibal ante portás — Hannibál a kapuk előtt. Bár Róma kapui még busszal is majdnem négyórá­nyi járásra állnak innen. mm yl De tartsunk rendet. Peru­gia az ősi etruszk települések legjellegzetesebb városa. A környék kisvárosai hasonlóak, így Castiglione de Lago is: magas hegyen eredeti szépsé­gében áll a középkori város, körülépítve a várfallal, mo­dern életet él az ősi kövek között. Félkörben mindenütt tó, tornyok, bástyák a szom­széd hegyeken. Vasárnap, július 6-án fris­sen ébredt mindenki az isko­lában berendezett hálószobák­ban. Könnyű, kellemesen me­leg volt a levegő. A bemutat­kozás napja. Próba, fürdés a tóban, pihenő, délután ismét próba, majd este irány Ceto- na, a 30 kilométerre lévő kis­város, a bemutatkozás helye. Olaszországban ezen a vi­déken mindig későn este ren­dezik a hangversenyeket. Az é!et délig élénk, akkor a nagy meleg miatt árnyéko­sabb helyekre húzódnak az emberek, az üzletek is csak 4—5 óra között nyitnak ki, a zárás után, 9, fél 10-kor kez­dődik a. nyugodt esti társal­gás a kávézók teraszán, a. bá­rokban, kint a kellemes leve­gőn, a városkák főterén. • Cetona műemlék templomá­nak hangversenytermében zongora is volt, szinte a tel­jes itthoni repertoárját be­mutatta az énekkari AZ1 Új ruhák most első ízben pom­pázhattak: az indulás előtt lettek készen. Mondhatom, nemcsak a szép kórusmuzsi­kának volt sikere... A hangverseny utáni foga­dáson a polgármestert a zene szeretetén túl a ceglédi Tóth István személye is összekötöt­te velünk, több olaszországi fotókiállítását látta, s gratu­lált az ő művészetéhez is. A további hangversenyek a hét második felére estek, há­rom szabadnap következett. Perugia, Assisi mesébe illő látványosságai, nevezetességei háttérbe szorították a sok hegymászás okozta fáradtsá­got. Firenze, majd Róma lel- kületének megérintése, a Co­losseum kétezer éves kövei, a műemlékcsodák hatására kibuggyanó, spontán énekelt középkori dallamok utolsó akkordjai után a szónak már nem volt ereje. És csütörtök­től ismét szereplés, minden­nap. Agello szintén kisváros a Trasimeno-tó mellett, fél órá­nyira szálláshelyünktől. Jó, hogy ismét este 9-re hirdették meg a hangversenyt, a dél­utáni próbáig mindenki kipi­henhette Firenze, Fújnia fára­dalmait. Agello. lakosai a sa­ját ülőalkalmatosságukat is hozták a házakból, kevés volt, amit a szervezők a hely­színre szállítottak. Zongora hiányában a motetták, mad­rigálok illettek a legjobban ebbe a környezetbe, és né- -hány modern magyar kórus­mű. A vastaps után még el­énekelte a kórus Umbria vi­dékének legremekebb dalát, az Oh, passatort olaszul, és a közönség szívébe zárta a 'ceg­lédieket. Chiusi — a péntek esti sze­replés színhelye nagyobb vá­ros volt az eddigieknél. Uj negyedében épült 1938-ban a városi Mascagni színház, ahol néhány nappal előttünk éne­kelt a világhírű Giuseppe di Stefano. A körszínházszerű, terem földszintjén alig száz nézőnek van hely, ám az öt emelet magas páholysorok sok százzal megtoldják a befoga­dóképességet. Szép sikerrel szerepelt a kórus. A lelkes házigazdák éjfélkor még meg­mutatták legféltettebb kincsei­ket, a több tucat gregorián dallamot tartalmazó kézzel írt könyvet. Citta della Pievében szom­baton volt a hangverseny. Útközben kalauzunk, Boldi­zsár Piroska, aki 15 éve tele­pült ki Olaszországba, meg­mutatta az egyik. kis ékszer­dobozt a környéken, az 1400 lakosú Panicalét. Itt és _ a mesében látható csak ennyire megőrizve jellegét, karakterét egy etruszk település. Castiglione del Lagóban mozgalmas volt az utolsó nap. Délelőtt egy elegáns fogadá­son, majd a városünnep köz­ponti rendezvényén kellett helytállni, s azután a búcsú­koncert, este fél 10-kor. Há­romszázan tolongtak a mű­emlék épületben, s a ceglédi kórus igazi tudását mutatta meg. A dalosok jól megérez­ték a művek hangulatát, mon­danivalóját, a bravi! bravi! bckiáltások és a szűnni nem akaró taps után a gratulálok sora kereste fel a „maestrot”. Holló Gyulát. A gratulációból kijutott dr. Kiss Mihályné zongorakísérőnek és Soltész Nagy Lásziónénak is, aki zóngorakísérőként és a chiusi program dirigenseként is so­kat tett az emlékezetes sze­replésért. Tíz nap krónikájáról köny­vet lehetne írni. Abba bele­férne az a szép este, amelyi­ket a vendéglátó kórussal töl­töttünk a barátság és ismer­kedés jegyében, azok az em­lékezetes órák, amik a spa­nyol egyetemi kórus társasá­gában röppentek el, vagy an­nak a 2X1 méteres gyümölcs- tortának a leírása, amely a három nemzet zászlajának színében pompázott a búcsú­ebéden, no és Velence szép­ségei, amire visszafelé volt egy félnapnyi idő. A spanyolok a zárókoncert után felajánlották a kapcso­latfelvétel lehetőségét. A ven­déglátó kórust jövőre fogadja a ceglédi pedagógus énekkar. Megállapodás előtt áll egy szlovákiai és egy ciprusi cse­rekapcsolat. Szabó Alfréd Sós János, a városi tanács elnökhelyettese július 28- án, hétfő délután 2-től 6 óráig fogadóórákat tart a városházán hivatali helyi­ségében. Volánbusz f Becstől a Forma—Mg Képzett idegenvezetőkkel klaffogó kutyatáros meg fék­telen jókedvében a lányát akarta benevezni. Piát, az ebekből verbuválódott zsűri — mert később érdeklődtem — nem találta túlontúl szépséges­nek ezt a jelenetet. No, aztán Ott volt a csontsovány asszony­ság, aki zavarát leplezendő, kerek perec visszautasított egy kecsegtető ajánlatot: Vennék én, lelkem, hogyne vennék ezekből a cukor kölykökből, de értse meg, az anyósommal lakom. A magamfajta csodálkozó laikusnak úgy tűnt, néhány órára megfordulnak az ebtudo­mány legősibb elvei. Merthogy az egyik tétel szerint a kutya falkaállat, s mint ilyen falka- vezérnek tekinti az embert. Persze egy szépségversenyen semmivé ködük a sarokigaz- ság. A négylábúból főnök lesz (különösen a nagy kutyákból), a kétlábúból pedig... mond­juk, alázatos fajongó, aki mindahány lelki és tapasztalati ismeretét a lehető legtökélete­sebb szépség szolgálatába ál­lítja: szőrt nyír. sminkel, téli­szalámival etet, bebugyolál, simogat, becéz. És tessék elképzelni, a hálát­lan jószágok erre annyit sem mondanak: válik. v. s. A Volánbusz utazási irodá­ja. Két hölgy az erdélyi út időpontjáról érdeklődik. Néze­lődöm. Balra szekrény, telex­gép. középen hátukkal egy­máshoz simuló asztalok, fent a sarokban parányi ablak, amit a függönykarnis miatt csak résre lehet kinyitni. Hu- .nyorgó lámpákból psrmc-tező fény — nélkülük konok ho­mály lenne a szobában. Lam­béria a mennyezetig, jobbra a falon poszter, rajta szikrá- zóan kék ég és tengerpart. — Sajnos nem a legkényel­mesebb körülmények között tudjuk fogadni a leendő uta­sainkat — tárja sz-át kezét Tőzsér Jánosr.é. a Volánbusz ceglédi utazási irodájának ve­zetője, miután a két hölgy el­ment. — Kicsit kínos, hogy szinte le sem ülhet nálunk a vendég, mert olyan szűk itt a hely. De ez szerencsére nem riasztott el még senkit eddig. — Lassan a nyaralási sze­zon félidejénél tartunk, mi­lyen országokba szerveztek ki­rándulásokat? — Külföldi utazásaink kö­zül legnépszerűbbek a bécsi, alsó- és felső-ausztriai út­jaink, de hasonlóan kedvező az érdeklődés a csehszlovák tájak iránt is, mint a Magas- Tátra szepességi városok. — Júniusban első ízben próbálkoztunk meg Török- és Görögországgal. Ennek a 11 napos útnak olyan sikere volt — talán a kedvező ár miatt —. hogy szeptemberben újabb követi majd — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Füle György- né. — De szervezünk szín­házi, kulturális és sportrendez­vényekre . i.s utazást. így a Győri Balett budapesti be­mutatójára. Az augusztus 10-i Forma 1-es világbajnokságra korlátozott számban szintén lehet meg nálunk jelentkezni. Őszi terveink között cseh­szlovák, valamint bécsi és er­délyi út szerepel — mondja Tőzsér Jánosné. — Reméljük, hogy ezeknek is sikerük lesz, s nem úgy gondolnak ránk. hogy „kirándulásokhoz buszt lehet tőlünk bérelni". Mert mi uta­zásokat kínálunk — jól kép­zett, fiatal pedagógusok az idegenvezetőink —, általunk összeállított programot, ame­lyen irodánk munkatársai szintén részt vesznek. Éppen azért, hogy reális képet kap­junk égv-egv útról, s a követ­kező még sikeresebb lehessen. Mikor a lehetőségeink enge­dik, változtatunk eredeti el­képzelésünkön. Mondjuk. . a többség kéri, hogy látogassunk meg egy nevezetességet, ami az eredeti tervünkben nem szerepelt. Hadd említsem még azt. ha valaki belföld’ vagy külföldi utazásra készül és gondjai lennének a szállással — amennyiben hozzánk for­dul —, tudunk segíteni, F. F. ISSN 0133—2S00 (Ceglédi Hírlap) / Lakásgazdálkodás A várospolitika kritikus pontja Egyik kutya, másik eb

Next

/
Thumbnails
Contents