Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
4 cif»CK a 19 86. JÜLIUS 26., SZOMBAT Emberek és hétköznapi esetek Tévedni emberi — mondogatjuk, mondom, ámbár ez a szlogen olykor arra is alkalmas, hogy a szabályok megsértői mögé bújjanak. Mert ugye mivel is védekezhet az, aki a bevásárlókosár helyett a kézitáskába, a zakó zsebébe süllyesztette a kétdecis bütyköst, az Omniát vagy a nescafét — tévedésből, véletlenül... „maga is tudja, tévedni emberi.. Piti összegű tolvajlás, jegyzőkönyvfelvételnél hangzik el az oly gyakran az ABC-k, az önkiszolgálók raktárhelyiségeiben. S a tévedésnek ára van, mégpedig az érték tízszerese, amit tizenöt napon belül kell csekken leróni — ha nem, akkor letiltják a fizetésből. Bár volt már arra is példa, hogy az összeget leülték. Aat is lehet, hiszen egy nap értéke száztól négyszáz forintig terjed. Az sem olcsó mulatság, ha valaki nem használja azt a kicsiny helyiséget, melybe esetenként egy kettesért betérhet. A parkban, az utcasarkon, a kapu alatt borsosabb áron számítják meg. A tankötelezettség elmulasztása, az igazolatlan hiányzások eddig egy ezresbe jöttek, 1986. március elsejétől a kiszabható összeg ötezer. Persze, mindenkinek magánügye, hogy „mulat”, bár a tapasztalatok szerint, jó néhány család a tavalyi iskolai évben még nem sokallta azt az ezrest leszurkolni. S az engedély nélküli építkezések? Tévedésből. az ismeretek hiányosságai miatt sokan ezt is a szabálysértések között tartják számon. Ám ez az építési osztályok, műszaki csoportok asztala. Nem szabály- sértés tárgykörébe tartozik. Ám érdemes ezeket a témákat kicsit konkrétabban körbejárni. például a Budaörsi Városi Tanács háza táján. Engedéllyel vagy anélkül Egy óriási dzsungel az egész Sohasem tejet vagy kenyeret... Janus-arcú vásárlót, látogatók Beszélgetni „veszélyes”, mert az ember addig mondja — főleg, ha türelmesen hallgatják! —, míg esetleg azt is kibeszéli, amit nem is akart. S egy újságíróval főleg nem célszerű beszélgetni — mondja ismerősöm, egy üzemvezető arra a kérdésre, mi újság. S restellem magam, ám mégis kikívánkozik belőlem a példa — név, helység megjelölése nélkül —, mert a tények makacsok. Különösen akkor, ha bírságról, eljárásról van szó. Tehát a témáról! Ebbe a körbe tartozik a környezet szeny- nyezése is, amely ellen az utóbbi időben egyre szigorúbban lépünk fel. Csak a bejelentési kötelezettség az. amitől ódzkodunk. Miért is? Hát elő a farbával, azaz a példával, az üzemvezetőével: Felesleges munka ára — Vízszennyezés miatt volt óriási botrány. Nem is véletlenül. Jómagam is féltettem a kiváló minőségű ásott ku- tunk vizét. Pláne, akkor, amikor rájöttem, aki bevezettette a vizet, az a -szennyvizet eregeti oda. S ha ez ál tálán gs- sá válik, fertőződik a talaj, a talajvíz, s 'végül a' mí leütünk vize is. Irány a területileg illetékes Köjál, kérésem — névvel, lakcímmel — nézzenek körül a településen. Faggatózás, mondjak neveket. Válaszom: nézzék meg a kutak vizét. Ebbe maradtunk. Hetek múlva két hölgy jelent meg nálunk, az építkezés kellős közepén: mit gondolok én, kinek van erre ideje. Mondjam a neveket. Vádaskodni nem akarván, vízminőségvizsgálathoz ragaszkodtam. A helyi tanács képviselője nem nézte jószemmel az akciót. Megsértettem: így is sok ügy kerül az asztalára, eggyel többet kapott, mert a Köjál nem lépett. Az akta az övé lett. Már el is felejtettem az egészet, amikor az építkezéssel, mely engedélyeztetve volt, elkészültünk. A tanácstól vártam az i-re a pontot feltevőt. Majd hanyatt estem, amikor az a hölgy jelent meg, kinek én azt a bizonyos pluszmunkát adtam bejelentésemmel. Hát úgy megtáncoltattak, ahogy még soha. S még azt sem mondhatom, hogy a kifogásai ne ültek volna. Csakhogy errefelé ez nem szokás. Nem kellett gondolkoznom, merről fúj a szél, s ráadásul még csak nem is haragudhattam. Az igazságérzetemre hallgatva. Na, azóta meggondolom, mikor fogok legközelebb névvel, lakcímmel bejelentést tenni. Van nekem elég munkám, nem járok én feleslegesen kánkánt! Tőlem engedély nélkül építkezhetnek is, naphosszat. Ha nem elég, hogy az egyik szemem becsukom, akkor a fejem is elfordítom! .. Meg is értem. S hogy ki- pletykáltam? Legyen számomra bocsánatos bűn, hiszen az engedély nélkül építkezőkkel szemben elnézőek vagyunk. Hogy miért? Hát például többek között azért, mert az építési normák egy ideális állapotot tételeznek fel. Ám ma döntő többségében nem az építkezik, kinek pénze van, hanem akinek lakásproblémája megoldatlan. S az albérletet már nem tudja fizetni. S aztán mondjuk egy olyan övezetben vesz telket, ahol a tanács házépítésre negyven- ötvenezerért ad. Kiássa az alapot, lebetonozza — saját kezűleg, mert elég volt azt a negyvenötezret előteremteni —, s máris jelentkezhet az OTP-nél a 360 ezer forintos kölcsönért. S közben egy faházat állít fel. Abban lakik. Hogy nem erre kapott engedélyt? Tudják, tudja. Csakhogy kiköltöztessék? Hova? Nincs erre a tanácsoknak lakásuk! S marad minden úgy, ahogy van. Addig a tíz-tizenöt évig, míg saját kezével tető alá nem hozza családi házát. Aprócska példa ez, de Pest megyében bármelyik településen is fordul meg az ember az engedély nélküli építkezéseket nézve, egy óriási dzsungel az egész. S nem emberek rosszakarata, tanácsok nemtörődömsége miatt. Egyszerűen azért, mert elenyésző azok száma, akiknek minden adottságuk megvan az építkezéshez. Montecuccoli stílusában az a három dolog — ami a háborúhoz elengedhetetlen — pénz, pénz és pénz. Nem bontják le A helyzet adott, engedély nélkül, vagy attól eltérően építkeznek, építkezünk. Az engedélyt kiadó tanácsok pedig — azaz az építési, illetve műszaki osztályok, csoportok — bírságolnak, de azért senki feje fölül nem bontatják le a tetőt. Hiszen emberek vagyunk. S kiadják a fennmaradási engedélyt harmincnegyven évre. Pedig egy ház nem ennyi időtartamra hivatott! Optimális körülmények között egy ház 150 évre épül. S rengeteg követelménynek kell létével eleget tennie. Például a város, illetve a település képébe illeszkednie. Hát ez nem egyszerű dolog, ha a kivitelező nem a mester es csapata, hanem a családi, illetve munkahelyi kaláka. S ragasztunk hozzá, amikor pénz áll a „házhoz”, illetve futja erre is. Mert igaz, a végén megbánjuk, hogy az építkezés megkezdésével siettünk. Nem tudtunk még fél vagy egy évet kibírni az albérletben, a gyerekekkel. S esetleg míg a világ világ, s utána is egy napig a rosszul berakott ajtókat. a ferde síkú falakat, a mindig ideiglenesség érzését keltő megoldásokat kell nézegetnünk.. Mert gyorsan, olcsón saját fedelet akartunk fejünk fölé. S mit nyertünk eme szempontok által? Számunkra is szükségmegoldást jelentő otthont. Amit úgy harmincnegyven év múlva dózerek modern utódai eltüntetnek az akkor legmodernebbnek számító új otthonok útjából. Drága mulatság Pedig szeretnénk, ha a családi ház falai között generációk nőhetnének fel, s talán az is megfogalmazódna: adéd- nagyapám nagyapja építette tudod még 1980-ban, vagy 1986-ban. Ám úgy tűnik, hogy mi nem a jövőnek, hanem csak a mának építkezünk. Pedig nem olcsó dolog ez sem. Pénzbe kerül, pénzt, energiát emészt fel. s nem ad megnyugtató megoldást. Ezt mindnyájan tudjuk, csak a megoldás hogyanjára adott válasszal késlekedünk. De mejj- dig hagyjuk, hogy a pénz kifolyjon kezünk közül? K íváncsi vagyok rá. Milyen ember lehet az, aki például tavaly 43 ezer 700 forint pénzbírságot rótt ki a szabálysértőkre. Szigorú magatartását tekintve olyan, aki minden körülmények között húsz lépés távolságot tart? S ahogy mondani szokták, nevetni legfeljebb a padlásra jár beosztása, munkaköre, funkciója miatt... Ezek a gondolatok kísérnek a folyosón, miközben dr. Ugróczky Mária vb-titkárral dr. Vámosi An. na szobája felé tartok. S kiderül, hogy kát évvel ezelőtt, míg dr. Vámosi Anna át nem vette a szabálysértési ügyek intézését, Budaörsön ezek a dolgok nem mentek valami jól. Ám ma a városi tanács portáján e kérdés körül minden rendben van. Vezetői kiváló munkaerőnek tartják, a rábízott feladatoknak maradéktalanul eleget tesz. Sohasem nézi, sok vagy kevés, amit az asztalára raktak. Munka, aminek elvégzésével nem késlekedhet. Egyik ismérve az alaposság, a pontosság is. Ám van, aki úgy fogalmaz, rideg modorú ... De jóindulatú. Megedzette az az idő, amit lakásügyesként eltöltött a tanácsnál. A szobába benyitva, szemem a tekintélyt parancsoló külsejű csoport-, illetve megbízott osztályvezetőt keresi. Nincs a helyén, fut át az agyamon a két fiatal, kedves teremtés láttán. Hát igen, a munkaköri beosztás képes az embert megtéveszteni. S az a huszonnyolc év is, melyet dr. Vámos Anna magáénak mondhat. Kedöreg adoma, bár szereplőit is ismertem, ismerem: „adj kölcsön ötszázat másodikéig. Sörre nem adok! Csak kenyérre, Hát persze, kenyérre kell.” Ahogy az utolsó mondat elhangzott. máris nyúlt a zsebébe. elővarázsolta az ötszázast. S a kölcsönt kérő kétértelmű vigyorral az arcán csukta be masa mögött a szobaajtót. Hát igen. ötszáz forintból még ma is na svon sok kenyeret lehetne venni. A házi sütésűből. a legdrágábból. De erre sem akkor, sem most senki sem gondolt, gondol. Az élvezetit élvezettel? Mint ahogy én sem, amikor dr. Vámosi Anna igazgatási csoportvezető szobájában ülve a Budaörsi Városi Tanácson a szabálysértési ügyekről beszélgetünk. S első helyre a tulajdon elleniek kerülnek — a statisztikai adatok jóvoltából —, mégpedig a bolti lopások. Mert a csoportvezető kétéves praxisából még véletlenül sem tud elöbá- nyászni olyan esetet, amikor tejet vagy kenyeret, alapvető élelmiszert próbált volna meg valaki a bevásárlókosár helyett a kézitáskába süllyeszteni. Nem! Még véletlenül sem! De mit is mond erről a csoportvezető? — Tavaly a. 110 tulajdon elleni szabálysértésiből 95 bolti lopás volt. Hogy mit próbáltak elvinni? Szeszes italt, 'kávét. Tehát élvezeti cikkeket. Nagy a keletje a kétdecis cseresznye- és barackpálinkának. éppúgy, mint a hét- decisnek. Nyugati italt, vagy drágább magyart senki sem emelt le a polcról fizetési szándék nélkül. Ezt jelzi az is. az élvezeti cikkek elemelésén rajtakapottak száz forint alatti vagy száz-egynéhány forintos árucikket akartak ingyen elvinni. Rajtavesztettek, s a tényleges érték tízszeresét kellett leróniuk.-Mert . a vesen, ám lényegretörően, szűkszavúan vázolja a szabálysértési ügyek milyenségét. Mozgatórugóit, motívumait. Az úgynevezett bírságpolitika mibenlétét: mit, hogyan ítél meg a társadalom, milyenek az egyén személyes körülményei. Hiszen ezeket mérlegeli, mielőtt megszületik a verdikt. Öt éve, az egyetem befejezése óta dolgozik a budaörsi tanácsnál. Munkájának az emberi, a társadalmi oldala érdemel figyelmet — hangsúlyozza —, s a megoldás hogyanjában megfogalmazódó követelmény: az egyénnek éppúgy hasznára legyen, mint a társadalomnak. A már előbb leírt lényeg más megközelítési formában. Milyen érzés ilyen szerepkörben dolgozni? — fogalmazom meg konkrétan a kérdést. Érezve, a köntörfalazás, a mondandó selyempapírba, szóvirágokba öltöztetése tőle idegen. — Szabálysértési ügyeket intézni, bírságot kiróni. Ez önmagában konf- liktushelyzétet takar. Feltettem már a kérdést önmagámnak is: hogyan vélekedhetnek rólam az emberek? Nem a bizonytalanság szüli az ilyen kérdé- -seket, hanem a szerepkör, melyben találkozunk. Nem dicsekvésként mondom, örültem neki, amikor a végrehajtó bizottság egyik tagja az osztály munkájáról szólva megfogalmazta a testület előtt: „a konfliktushelyzet ellenére is olyan a szabálysértési ügyintéző munkája, hogy az emberek nem panaszkodnak rá.” Sikerélmény ez itt, ahol a bírságoló birsás éppen tízszerese., ki- lencven-egynéhány fcntos pálinka ilyenkor ezer fint- ba kerül. — S természetesen a italok — szúrom közbe a es- i egy zást. — Itt az alapvető tévés! Ügy 18—30 éves koroszly- ból kikerülők közül el\tve akad. aki ellen szabályséési eljárás indul. A náluk idősbek. akiknek a havi fi zás e négy-ötezer forint között in. S a nyugdíjasok! Igaz. lányuk ötven százalék alatt a- rad az összlopásokat tekt- ve, de ez a tény. Az utóii okán már én is gondolkozna Azt hiszem, a nyugdíjból - vezeti cikkre már nem fut.! Nem is raffinált formát v- lasztanak. Előbb a bevásárl- kosárba süllyesztik, majd ot nan. szerintük észrevétlen; saját táskájukba. S megszi gyenülten, összetörtén ülne itt a tárgyaláson kedden vág, csütörtökön, amikor félórán ként egy-egy napirenden van Korántsem élvezettel nézne! elébe annak a megpróbálta fásnak. fizetési kötelezettség nek. mely az élvezeti ciki megkísérelt eltulajdonítás; után osztályrészükül jut. 5 természetesen m'nt mindenéri ezért is fizetni kell. Nsmcsal forintokban... Mindig csak a fővárosban Az ember azt hinné, hoat Budaörsön a lakótelep zsúfol' ABC-jében vagy kisebb üzleteiben próbálnak a bolti lopáson tetten értek fizettség nélkül valami pluszra szert tenni. Nem! Meglepő, hogy c budapesti Móricz Zsigmonr körtéri ABC, a Skála, a Skál« Metró megtévedésük színhelye. Kilenc-tíz kilométerre lakóhelyüktől. Hogy ilyenkoi mire gondolnak, miben bíznak? Gondolom,, arra. hogy Jani bácsi a szomszédból neír bóklászik ott a gondolák köhatóságot képviselem, sohasem adok, mindig csak követelek, igaz, a társadalmi normák, törvények alapján egy kötelező viselkedési, magatartási formát. De aki sohasem ad, csak követel, azt a sikerélmény elkerüli... — Át kell segítenem az embereket a pillanatnyi zavarukon. Mert, aki idekerül tárgyalásra, az res- telli magát, de szörnyen. Hibázott, a társadalom nem ítéli el, megfizeti a bírságot, s tiszta lappal indulhat. Valami olyan magatartási formát kell nekem is képviselnem, mely ezt kifejezi. Szigorú vagyok? Nem tudom, nem látom önmagam kívülről. De szerintem csak tárgyszerű, a fényekhez ragaszkodó. Hiszem, hogy így segíthetek a legtöbbet, a legjobban ... — Ha képes vagyok értésére adni a nálam fia- talabbnak, nem, én nem nézem le, egyenrangú félnek tekintem. Szinte m3gam előtt látom őket. A piruló fiatal szakmunkást, s ezt a fiatal nőt. aki a huszonnyolc évéből ötöt bármikor letagadhat. Vonásainak nyomatékük szigort a fémkeretes, ára modern vonalú szemüveg kölcsönöz. S az a komolyság, munkabírás, mely alkalmassá tette, teszi arra: a csoportvezetői munkakör mellett a megbízott osztályvezetőit is ellássa, míg kolléganője szülési szabadságon van. V ágyak, álmok? Nem oly nyitott, mint az ember elvárhatná korosztályától. Munkáról beszélünk. beszélgetünk. Ö a témánál marad: számítógépes szabálysértési ügyintézés. Nyugdíjaztatásomig talán azt is megérjük ... zött. nem bukhatnak le mindent látó szeme előtt... Mint ahogy az úgynevezett köztisztasági szabálysértés js főként a fővárosra korlátozódik. Amikor a nyilvános illemhelyen fizetendő két forintot megspórolják. Hamarabb horogra akadnak a kilenc kilométerrel odébb. Pesten a közterületen szeszt szopogatok. Gondolják, olcsóbb a boltban megvenni, s a parkban meginni, valamelyik pádon megpihenve, netán elal-él- va. amikor kiürült az üveg. Ez is a drága mulatságok közé tartozik, bizonyíthatják, kik megfizették már ennek is az árát a budaörsiek közül is. A különféle építési törmeléket éjszakánként lerakók, jótékony sötétben dolgozgatok ritkábban akadnak horogra. Azaz elvétve csíphetők nyakon. hacsak valaki nem veszi magának a fáradságot, s bejelentést nem tesz. Márpedig ahogy az összesített statisztikát elnézem, ilyen ügyekben i nem fárasztjuk magunkat. Peis dig ha valami, akkor a köz- terület tisztasága alapvető ér- d-ekünk. Azaz lenne, ha erre k adnánk, ezzel olykor törőd- a nónk is! 3 Hajlamosak vagyunk arra, t, hogy szőkébb környezettink- í jen a jobbik arcunkat mutas- íuk. Mint az a bizonyos római nitológiai istenség. Janus, a'ki- ek két arca volt. Azt. ame- ?ik a könnyű, fizetség nél- üli szerzésre ösztönöz kénünkét, nem szívesen muto- j Htjuk. Nem is valljuk be, t lég önmagunknak sem! Pedig szabálysértés címszó _ mtt tavaly Budaörsön 353 üyirat keletkezett. De nem- . cik az említett esetek miatt. 5 hnem az úgynevezett tankö- 1 teezettség megszegéséért is. a Alikor egyáltalán nem iár a . gvrek iskolába — a család _. tuitával! — vagy mulaszt, r mopedig igazolatlanul, má- . sodzben. Ilyenkor a szülőt jc- . leni fel az oktatási. intéz- 1 méy. Tavaly 29 iltfeh ''eset. . volj Könnyen kifizették azt az izresít. sőt a huszonkilencből mintegy hat már ilyen ügyen visszaesőnek számít. S nlm a cigánycsaládok! Közüli* mindössze egy akadt. Az 985, március elsején életbe lesett jogszabálytól azonban az igazgatási csoportvezető éppígy változást vár. mint dr. Igróczky Mária vb-titkár. Hisz« ötezer forint lett a tankitelezeltség megszegése mia-tl kiróható bírság felső hatáa. Talán ez az érintetteket itibb belátásra bírja, ha nem gyerekük, de saját zsebük irdekében ... Az ül célnál derül ki Ilyeiek a budaörsiek? No, nem íz őslakosság, a helybeliek próbálnak meg ezt-azt elesemi az ABC-ből. a nagyáruházból. A többség a munkásszállásokon lakók közül kerül ki. S közöttük is nagyon kevés a visszaeső, bár az is igaz. mire a határozat meg-« születik, az illetékeseknek eselerként főhet a fejük, hová is küldjék a letiltást. Ám taxizni a helybeliek is szeretlek. Ez nem is lenne baj. Ha nem az úticélnál derülne ki. a delikvens, az utas nem tid fizetni. Mert ugye miért is ül taxiba az. akinek nincs pénze? Vagányságból. vagy azt híve. hogy megúszhatja? Nem kétséges, fizetni kell. ha nem a helyszínen, akkor majd a szabálysértési tárgyalás után. Az összképhez tartozik az is; olyan szabálysértés, mely az állami vagyon gondatlan kezeléséhez kapcsolódna, két éve nem fordult elő Budaörsön. A szándékosnak minősíthető rongálások is az évi egykét százalékot érik el. illetve alatta maradnak. S úgy tűnik. az ügyiratok száma is kopna, ha a boltok élvezeti- cikík-kínálata a gyengébbeket nsm vinné kísértésbe. Bár szerintem nem a kínálattal, hanem erkölcsi érzékünkkel van olykor baj. Az oldalt írta: Varga Edit Hálátlan szerepben?
