Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
1986. JÚLIUS 26., SZOMBAT MfMmm Csak olt cgett a tarló, ahonnan már-szállították a szalmát. Felvételünk Ócsa környékén készült. A Égett a tarló, dolgozta a kombájnok Légi hatáiszemle a megyében A levegőből gyorsabban, pontosabban felmérhető az aratás helyzete. Ebből a meggondolásból szervezett légi határszemlét a Pest megyei pártbizottság a hét közepén a MÉM Repülőgépes Szolgálat segítségével. A kis kéfanoto- ros gépben ezúttal öten utaztunk: ott volt Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára, valamint lapunk két munkatársa. Repülőgépvezetőnk a Malév nyugalmazott főpilótája. ár Fülöp András volt. akinél kezében a legjobb helyen vol a botkormány, ugyanis eddi több: mint húszezer órát tői tött a levegőben. Amikor a dunakeszi repi lőtérről felemelkedtünk, eg' szén alacsonyan a fejünk f- lett hatalmas esőfelhő lógot. Néhány perces út után azo- ban már erős napsütésfon száguldottunk, helyenként 50 kilométeres óránkénti sebs- seggel és 2500 méter mna- san. 'A látvány lenyűgöző vét: alattunk mindenfelé goüo- zott mezőgazdasáai terülteket, k is-eb b - na gy óbb erdsá- vokat és 1 egyre terebélyesdő lakott részeket láttunk. A magasból iól megfigyelhetők, hogy több he!ven énnes a tarlók, öcsa mellett körte is repül tűnk egy nagy dirab füstölgő földet és másho is szemügyre vettük, mi hanvad '(a tűzben, ám mindenütt a nbályoknak megfelelően ■cbb lehordták a szalmát, s iák utána gyújtották meg a laradékot. A látottak tainúséiga szerint ói halad a megyében az araás. Lénárd László meg is jegyezte. hogy ha kedvez az időjárás, egy-két héten belül az utolsó szem gabona ns a magtárba kerül. Az átlaghozamok a legfrissebb információk szerint jó közepesek, s a búza minősége is megfelel a malomipar igényeinek. Utunk során főleg szőkébb pátriánk déli részén. Cegléd környékén láttunk még javában doi.gozó kombájnokat, máshol a szolima bálázása és elszállítása. illetve a tarlóhántás és a szántás folyik. Megfigyeltük a kukoricavetések állapotát is. Szembetűnő volt. hogy a homokos vidékeken menynyire megsínylette a tengeri a szárazságot: a táblák egybefolyó zöld színét nagy területeken halványította el a tövek közül átsütő .száraz talaj. A mostani csapadékosabb időjárás, ha még néhány napig folytatódik, még segíthet a víz után áhítozó kukoricának ... Javában dolgoztak az emberek a nagyüzemek gyümölcsöseiben is. Albertirsa környékén permetezőket vontató traktorok pöfögtek a gyümölcsfák között. Szükség is van most a vegyszeres védeti haladnak a betakarítás utáni munkák is, így például a tar- lóhántás és a szántás A bálák még elszállításra várnak a Kiskunlacháza melletti földekről kezesre, hiszen a hosszabb száraz időszak miatt alaposan megszaporodtak a kártevők az ültetvényeken. Csaknem háromórás repülés után landoltunk a kora délit tani.-órákban a budaörsi reptéren. Krasznai Lajos a leszállás után így fpgjalta ösz- sze véleményét: — Amit láttunk, megnyugtató. hiszen jól hálád a megyében az aratás. A nagyüzemekben körültekintően készültek fel erre a nagy kampánymunkára. s ennek mégis lesz az eredménye; még néhány nap és végleg leálihat- nak a gépek. Fontos, hogy minden érték biztonságba ke fűljön, s a szalmát se égés sék el a földeken. Most az aratás utáni munkákon a sor. s látszólag ezekkel is jól ha ladnak a téeszekben, állami gazdaságokban. A megye ve zetése nevében ezért hadd fe jezzem ki köszönetemet mezőgazdaságban dolgozók nak szervezett és jó munká fűkért. Kép: F.rdősi Ágnes Szöveg: Furucz Zoltán Felmentés, választás Az MSZMP Nagykátni Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága legutóbbi ülésén — amelyen részt vett és felszólalt Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára — Kálmán Jánost, a pártbizottság titkárát, pártbizottsági tagságát meghagyva, tisztségeiből felmentették, mivel a városi jogú nagyközségi tanács a Nagykátai Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének választotta meg. A pártbizottság Gulyás Györgyöt, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának politikai munkatársát megválasztotta a pártbizottság tagjává, a pártbizottság titkárának, a párt-végrehajtóbizottság tagjának, az agitációs és propaganda-munkabizottság vezetőjének. Közvilágítás Korszerűsítés A közvilágítás korszerűsítésére ötéves kutatási-fejlesztési programot dolgozott ki az Állami Energetikai és Energia- biztonságtechnikai Felügyelet (Energiafelügyelet). A két szakaszban megvalósuló fejlesz tési programban 15 kutatóin tézet, illetve vállalati kutató- csoport vesz részt. A már kifejlesztett, valamint a jövőben kifejlesztendő világítási berendezésekkel megteremtik a lehetőségét annak, hogy az áramszolgáltató vállalatok közutak mentén a legkorszerűbb fényforrásokat szereljék fel. Számítások szerint az új berendezések, mindenekelőtt a hagyományosnál 8—9-szer nagyobb fényhasznosítású nátriumlámpák alkalmazásával hazánk közvilágításának villamosenergia-fogyasztását csaknem a felére lehet csökkenteni. Jelenleg a közterületeken elhelyezett fényforrások évente 4000 órát üzemelnek, s 650 ezer megawattóra elektromos áramot fogyasztanak. A kuta tási-fejlesztési programban létrehozott energiatakarékos berendezésekkel évente 280 ezer megawattóra villamos energiát, vagyis 1,1 milliárd forintos villanyszámlát lehet megtakarítani. A kutatási-fejlesztési programot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 66 millió forinttal támogatja. A kiválasztott mintaterüle' teken kívül hazánk minden városának, valamint a köz ségek egyharmadának legbal esetveszélyesebb átkelőhelyein felszerelték a nátriumlámpás fényforrásokat. Ezzel egyidejűleg az El-Co, a villamos ké szülékek és szerelési anyagok gyárában kifejlesztettek egy korszerű elektronikus gyújtó előtétet, ami új módon oldja meg a fényforrások bekapcsolását. A i H —0 "*1 hí rei ÍALPENZ © Zalaegerszegen megkezdte munkáját a X. népművészeti nyári egyetem. @ Felavatták Budapesten, a róla elnevezett téren Germanus Gyula szobrát. ® Nemzetközi kórustalálkozó színhelye volt Szeged. © A hét híre az is, hogy országos építészeti kiállítás nyílt Miskolcon. Teret adtunk lapunkban annak a pomázi családi háznak, amely díjat kapott az év legszebb lakóháza pályázat megyei értékelésekor, s az országos mérlegeléskor is elismerésben részesült. Joggal, okkal. A megyében azonban esztendőnként öt-, öt és fél ezer családi ház épült meg a legutóbbi években, s amint hozzáértő szakemberek mondják. bizony, meg kellene hirdetni az év legcsúnyább lakóháza vetélkedőjét is! Tömeges lehetnie a tülekedés a dobogós helyezésekért, de ki az az oktalan tulajdonos, aki oda kívánkozik? S különben is. ő azt hiszi, jaj de szép az, ami elkészült, amiben él. Hiszen rengeteget dolgozott családostól, ismerősökkel együtt rajta, s még többet fizetett mestereknek, anyagokért, szerelvényekért. Hogyan lehetne akkor csúf? Amint anya a gyermekét, a család is szépnek látja a maga házát. Amitől persze még gyermek is, ház is lehet — nem szép ... A megye hetedik ötéves terve az 1986 és 1990 közötti években 26—27 ezer családi ház felépítését ítéli lehetségesnek, kívánatosnak. Őrizkedjünk azonban az egyoldalúságtól. Csúf. sikerületlen, célszerűtlen nem csak egy-egy családi otthon lehet, hanem bizony a hivatásosak teremtménye, a panel foglalta lakás is, amint iskola, óvoda, seregnyi más közintézmény szintén. A megye az ország legtöbbet építő ilyen közigazgatási területe, csupán a főváros áll előtte...! Évente százötven, kétszáz között Van — a nyolc* Vahas évek középső harmadát tekintve — a megyében azoknak az elkészült, átadott építményeknek a száma,-amelyeknek valamilyen formában illeszkedniük kell a környezetbe, a tájba, amelyeknek egyszerre kell(ene) sugározniuk szépséget és célszerűséget. Ehhez mérten meglehetősen sok a ronda építmény. A ronda és drága. Mert nehogy azt higgyük, a szép a drága, a sokba kerülő, a megfizethetetlen. a csak a gazdagoknak kijáró, elérhető! Holott van ilyen tévhit, rruagán- és középíttetők körében egyaránt. A nekünk erre úgysem jut vezérelvű okoskodás azután könnyen magával hozza az összecsapottságot. a minden mindegyét, az örökös ideiglenességet tükröző épül-e- i teket, építményeiket. Közülük azután némelyik valóban .deiglenessé válik; két-három esztendő elteltével már javítani. tatarozni kell... Csekély a- rangja az építőművészetnek. s még kevesebb az építésznek. a tervezőnek. Községeink, városaink közül bizony több is magán viseli az éppen dirigáló tisztségviselők ízlését, felfogását, s az ott élők semmit se-m tartanak olyan pontosan számon, mint azt-, mi kinek az „emlékműve”, már ahegy párttilkároíkhoz. tanács- és termelőszövetkezeti elnökökhöz. gyárigazgatókhoz kötötten említenek, mutatnak egy-egy épületet, csarnokot, útny-itást, strandot, sportpályát. Ezeknek az emlékműveknek az a sajátja, hogy. sikerületlenek. rossz helyen vannak, célszerűtlen a kialakításuk, a használatuk kényelmetlen ... rengeteg a baj velük. Amikkel nincsen, amik jók. szépek?’ Azok természetesen — és ebben nagyítóval sem lelni kivételt — minden helyen a mi birtokaink, már hogy lennének iksz vagy ipszilon nevéhez köthetők...?! Volt. van, lesz mit. min osztaná, osztozkodni. mi az emlékmű és mi a mienk. Csupán érzékeltetéséül a választási lehetőségeknek leírjuk, a megyében a most kezdett ötéves tervben több. mint ötszáz — 345 általános iskolái és 134 középfokú iskolai — tanterem megépítése a feladat. S mert több. mint Ötszáz, meglehet, kinézetük is ennyiféle lesz? Rengeteg pénzt adunk ki fölöslegesen falakra. Ezt mondja a nagy tapasztalatú, hírneves, építész. Azaz fölöslegesen adjuk ki ezt a falpénzt, mert hiszen a családi házban éppúgy, mint a közösségi épületekben nem a masz- szív fal a célszerűség megtestesítője. hanem annak éppen az. ellenkezője. A könnyen mozgatható térelválasztók, az összenyitható helyiségek stb. nem friss lelemények, de a hazaj, építészetben sajnos még annak számítanak, legtöbbször azok miatt, akik a pénzt adják, s akik úgy gondolkodnak. a levegőért fizessünk? Falat akkor ide, oda, mindenhova. Falainkban 20—40 százalékkal több anyag van. mint ami szükséges, s akkor még a fölös falak ... sok építészeti kiállítást kell addig rendezni, míg megtanultuk, a falpénzek a mi pénzeink. Mészáros Ottó merre repültünk, mindenütt gondozott mezőgazdasági területeket láttunk. Ez a kép Tahitótfalu felett készült A MOST VÉGZETT szakmunkástanulók közül vajon hányán maradnak választott szakmájuknál, s hányán a szakmát oktató vállalatnál, lényegében első munkahelyükön? Az eddigi tapasztalatok szerint két-három év alatt a végzősök több mint fele hagyja ott az oktatást vállaló munkahelyet, s közülük sokan tanult szakmájuknak há- ,at fordítanak. Sok minden van emögött és nem feltétlenül csak a munkahelyhez való hűtlenség. A szakmunkásképzőkbe történő „beiskolázás” alapja a vállalatok által évenként bejelentett — és a tanácsok által úgy, ahogy összehangolt — létszámigény. Ez persze egyrészt jóval meghaladja a demográfiailag lehetséges és a középfokú képzés szerkezete által meghatározott korlátokat. Másrészt a létszámigények és a mögöttük meghúzódó szakmastruktúra többnyire már nem érvényes akkor, amikor az iskola a végzős diákokat az útjukra bocsátja. A szakmánkénti — általános és területi — elhelyezkedési igények és lehetőségek még középtávon sem prognosztizálhatók, nemhogy hosszabb időszakra, lévén, hogy ehhez Tanulók és szakmunkások nincsenek megbízható információk. A tanulók tehát nem a tudatos és többé-kevésbé megbízható tervezés — és az ehhez igazodó sokkal tudatosabb és szakszerűbb pályaorientáció — eredményeként kerülnek az iskolákba. Ez önmagában is oka lehet annak, hogy „menet közben” sokan meggondolják magukat; vagy a végzés után rövidesen pálya- módosításra kényszerülnek. (A szakmunkásképzőkben 20 százalék körüli a lemorzsolódási arány és semmi vigaszt nem jelent, hogy az általános iskolákban is 10, a középiskolákban pedig 15 százalék körüli. Nem mellesleg, a termelő vállalatoknál dolgozó 25 —29 éves korú fizikai dolgozók 34 százalékának nincs sem szakképzettsége, se középfokú végzettsége, s megállíthatatlanul emelkedik a még általános iskolát sem végzettek száma. E műveltségi és szaktudásbeli hiányok pótlása sem csupán a vállalatok gond- ja-baja.) A tanulók 85 százaléka a termelő munkahelyeken — és csak részben a tanműhelyeké ben — sajátítja el a szakma gyakorlati tudnivalóit. Ez azt is jelenti, hogy a tanműhelyhálózat szélesítése elsősorban vállalati pénzből történik és a finanszírozók — befektetéseik ellentételeként — úgymond gyorsan hasznosítható eredményekre törekszenek. Számukra nem az a fontos, hogy (esetleg egyébként sem létező) gazdálkodási és fejlesztési stratégiájukhoz igazodó, sokoldalúan használható szakmunkás-utánpótlást neveljenek fel; sokkal inkább az, hogy a náluk tanuló diákokat mihamarabb produktív munkára foghassák. Ez ügyben fura kettősség jellemzi a vállalati magatartást. Egyfelől: a tanműhelyi termeléssel 80 százalékban értékesíthető termékekhez jutnak; másfelől pedig a vállalatok nagy részénél nem élnek azzal a törvényes lehetőséggel, hogy a végzős tanulókat — a szokásos bérezéssel — olyan munkahelyeken foglalkoztassák, ahol majd a szakmunkásvizsga után dolgoznának. S ami a legfurcsább, a régi inas- vagy tanoncidökre emlékeztető gyakorlat, hogy a műhelyek világába bejutó szakmunkástanuló mindenekelőtt takarító, reggeli- és tízórai-beszerző, küldönc- és fullajtár, jó esetben is csak segédmunkás ... Mindez a munkahelyen kijelölt oktatók felügyeletével és szemet hunyó jóváhagyásával történik, mert számukra végül is oly mindegy, hogy a rájuk bízott tanulók mit és hogyan csinálnak. Többségük teljesítménybérben dolgozik, tehát se idejük, se energiájuk az oktatásra. mi több: a munkára nevelésre sem. ÍGY AZTÁN nem csoda, hogy a pályakezdő szakmunkások nagy többsége az oklevél átvétele és a munkába állás után csak 3-4 év múlva sajátíthatja el a munkavégzéshez nélkülözhetetlen legfontosabb szakmai tudnivalókat, gyakorlati készséget és jártasságot. Már aki elsajátítja. Mert nagyon sokan — s főleg a szakközépiskolát végzettek — meg sem várják, hogy valódi és a munkáltatók számára is reményteljes pályakezdőkké váljanak Annyi sok "eform. a szakmunkásképzés megújításával kapcsolatos annyi törekvés és próbálkozás után — itt tartunk ... Vértes Csaba
