Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

1986. JÜLÍUS 26., SZOMBAT HÉT VÉGj VKÁGPOLjTIKAj KITEKI A párbeszéd nyáron is folytatódik Mély benyomást tettek a szovjet diplomámi kezdeményezések Hevesen bírálják az USA és Anglia dél-afrikai politikáját ÁLTALÁNOS pillanatkép Rugalmasság, kompromisz- szumokra való törekvés, nyílt­ság és őszinteség. Immár har­madízben minősítették ha­sonló jelzőkkel a szovjet ve­zetők tárgyalási stílusát nyu­gati partnereik. Így történt ez, amikor Mitterrand Moszkvá­ban találkozott Mihail Gorba- csovval, majd Sevardnadze szovjet külügyminisztert fo­gadta Thatcher brit kormány­fő és most a héten Genscher moszkvai megbeszélései után. Mindhárom magas szintű két­oldalú tárgyalást eredményes­nek ítélték meg az érintett fővárosokban. Mint rámutat­tak: egyazon folyamat szerves részei. Nyitva tartják a tár­gyalások kapuját, s a párbe­széd így állandósul a világpo­litika fő kérdéseiben. Gyakorsakká váltak a ma­gas szintű levél- és üzenet- váltások is. Amikor Sevard­nadze átadta Thatcher asz- szonynak Gorbacsov levelét, brit illetékesek megjegyezték: az SZKP KB főtitkára és az angol kormányfő gyakran vált levelet egymással nemzetközi kérdésekről. A nyugatnémet diplomácia vezetőjének első útja Moszkvában Gorbacsov főtitkárhoz vezetett, s átadta Kohl kancellár levelét. Közben Moszkvában Reagan elnök válaszát várják Mihail Gorbacsov korábbi levelére, amelyben az SZKP KB főtit­kára átfogó szovjet kompro­misszumos javaslatokat tett a leszerelési kérdésekben. Ettől a választól függhet nagymér­tékben, hogy az idén sok ke­rül-e vagy sem a szovjet- amerikai legmagasabb szintű találkozóra. Moszkvában ugyanis nemegyszer rámu­tattak: csak akkor van értel­me ilyen csúcsmegbeszélésnek, ha azon valami megegyezés születhet a fegyverkezési haj­sza megfékezését illetően. A válasz eléggé vontatottan készült, mert heves viták előzték meg az amerikai ve­zető körökben. Többször el­hangzott, hogy számos kérdést „még tisztázni kellene a szov­jetekkel”, javaslataikat illetően és hogy ;,Washington figye­lembe veszi majd NATO-szö- vetségesei véleményét is”. Az időhúzó taktikázás ellen ha­tott azonban a szovjet diplo­mácia kétoldalú tárgyalásai­nak sora. Mitterrand csaknem egyenesen New Yorkból érke­zett Reagan elnökkel való tárgyalása után Moszkvába, s így a szovjet vezetés „első kézből” ismerhette meg az amerikai álláspontot. Sevard­nadze londoni megbeszélései után Howe brit külügyminisz­ter Washingtonba repült, hogy Shultz külügyminiszterrel folytasson eszmecserét. Gen­scher pedig moszkvai megbe­széléseinek eredményeit már másnap ismertethette az ame­rikai fővárosban a washing­toni diplomácia vezetőjével Így az Egyesült Államok ve­zető körei aligha térhetnek ki könnyedén a szcvjet leszere­lési tervezetre való érdemi válasz elől azzal a formulával, hogy „még sok a tisztázni­való ...” ELSŐRENDŰEN ÉRDEKELTEK Az amerikai sajtó egy része ellenséges hangnemben írt a francia—szovjet, angol—szov 'jet és a szovjet—nyugatnémet, magas szintű tárgyalásokról. Azt állította, hogy Moszkva kompromisszumokra való tö­rekvésének hangoztatásával tulajdonképpen csak „éket akar verni a nyugati szövetsé­gesek” közé, s óvta a NATO- fővárosokat, hogy „hallgassa­nak a szovjet szirénhangok­ra”. A Nyugatnak egységet, erőt és keménységet kell mu- tatn' — hangzott a washing toni lecke. Az Egyesült Álla mok, amely kétoldalú tárgya­lás kát folytat a Szovjetunió­val a legpusztítóbb fegyver­rendszerek korlátozása ügyé­ben, természetesen odafigyel szövetségesei nézeteire, de ál láspontjának kialakításában a döntés saját magát illeti meg — folytatódott a kioktatás egyes amerikai vezető lapok­ban. Szovjet részről nyíltan vilá­gossá tették: szó sincs afról, hogy „éket karnának verni” Washington és szövetségesei között, csupán azt szeretnék, ha a nyugat-európaiak is po­zitívabban és aktívabban ven­nének részt a leszerelési kompromisszumok kidolgozá­sában, s nem passzív szemlé­lői, hanem előmozdítói lenné­nek a megegyezések felé teendő úgynevezett „kis lé­péseknek”. Ez annál is indokoltabb lenne, mivel azok az ameri­kai fegyverrendszerek, ame­lyekről a szovjet—amerikai tárgyalások egyebek között zajlanak, nyugat-európai or­szágokba telepítettek és így nem lehet közömbös az illető államok számára, hogy mi­lyen döntések jönnek létre ügyükben. Ha pedig ennyire elsőrendűen érdekeltek a szovjet—amerikai eszmecsere sikerében, akkor mi kivetni valót lehetne találni abban, hogy kifejtsék Washingtonban — ugyanúgy, ahogyan ezt Moszkvában is tették a most lezajlott kétoldalú tárgyalá­sokon — saját nézeteiket? KÉT TŰZ KÖZÖTT Howe a lehető legrosszabb előjelek közepette indult el ismét Dél-Afrikába. Emléke­zetes, hogy néhány hete csak a környező országok közül háromba látogathatott, a pre­toriai rendszer urai, „idő­hiány” miatt, akkor ajtót mutattak a brit diplomácia vezetőjének. Most hajlandóak voltak fogadni, s így ismét útra kelhetett. Mielőtt azon­ban repülőre szállt volna, már tudomást szerzett arról, hogy a csütörtökön Edinburghben megkezdődött brit nemzetkö­zösségi játékokat a részvevő államok fele bojkottálja, mi­vel London nem határoz el szankciókat Pretoria fajgyű­lölő kormányzata ellen. S az edinburghi foghíjas atlétikai mezőnyt, alig tíz nap múlva követi majd a brit nemzetkö­zösség értekezlete. S ott pedig a tagállamok képviselői vár­hatóan rendkívül kikelnek majd az ellen, hogy az angol kormány segédkezet nyújt ahhoz, hogy a pretoriai faj­gyűlölők, a többségi fekete la­kosság elleni véres elnyomás­sal, felszínen tarthassák ma­gukat. Egyes államok máris a nemzetközösségből való kilé­péssel fenyegetőznek, ha mindez nem változik meg. Az angol kormányzatot azonban kötik a brit nagytő ke érdekeltségei a Dél-af­rikai Köztársaságban. E be­fektetések biztonságát látja nyilván veszélyeztetettnek, ha Pretoriában gyökeres változá­sokra kerülne sor a hatalmi rendszerben. Ugyanakkor Nagy-Britannia nem támogat­hatja teljes mellel a dél-afri­kai rendszer urainak rendőr- sortüzeit, a tömeges letartóz­tatások politikáját. A Közös Piac legutóbbi csúcsértekez­letén elhatározták, hogy Pre toriának három hónap türel­mi időt adnak, s ha addig nem teljesíti a feltételeket, megkezdődnek az ellene alkal­mazott gazdasági szankciók. Az ellenintézkedések csak akkor maradnak el, ha a pretoriai kormányzat tárgyalásokat kezd a fekete többség igazi képviselőivel, szabadon bo­csátja Nelson Mandelát és más bebörtönzött polgárjogi harcosokat és engedélyezi an­nak az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak a legális te­vékenységét, amelyet jelenleg tűzzel-vassal üldöz, amiért a párt illegalitásban is oly kö­vetkezetesen küzd a fekete többség jogainak kivívásáért I MENTŐÖV j A FEHÉR HÁZBÓL Pretoria jó ©lőre jelezte Lon­donnak: nem hajlandó sem­miféle engedményre. A dél afrikai fehér kisebbség köré­ben azonban korántsem oly nagy a magabiztosság, mint kormányzati körökben. Attól tartanak, hogy a merev eluta­sító álláspont nyomán a szankciók bekövetkeznek, s a Dél-afrikai Köztársaság gaz­daságilag káosz állapotába kerül. Ha a Közös Piac beér­né azzal, hogy Pretoria leg­alább a párbeszéd látszatát keltené a fekete többség mér­sékeltebb képviselőivel, miért ne lehetne erre vállalkozni? A Botha-kormányzat viszont éppen Howe érkezésének elő estéjén kapott váratlanul se- ítséget Washingtontól merev álláspontjához. Reagan elnök nyilatkozatban jelentette ki, hogy az Egyesült Államok el­lene van mindenfajta szank­ciónak, s nem hajlandó csat­lakozni ezekhez. Az Egyesült Államok hatalmas dél-afrikai érdekeltségeinek ismeretében nem meglepő ez a határozott hangnem. Más kérdés viszont, hogy az elnök e nyilatkozatá­nak megtételénél egyszerűen semmibe vette az Egyesült Államok fekete bőrű állam­polgárainak véleményét is a dél-afrikai vérengzésekről. Tekintve, hogy ezek hagyo­mányosan nagy számban sza vaznak a választásokon a De mokrata Pártra, e párt tör vényhozásbeli képviselői ter­mészetesen nem hagyhatják ezt figyelmen kívül. így ért­hető, hogy Reagan nyilatkoza­tát a demokrata párti szená­torok közül sokan éles hang­nemben támadták és „Ame rika szégyenének” nevezték az elnöki állásfoglalást. Reagan nyilatkozata viszont pökhendi magatartásra kész­tette Bothát Howe fogadása­kor. Nemhogy legalább en­gedmény ígéretére lett volna hajlandó, hanem éles szavak­kal ítélte el Anglia és a Kö­zös Piac „beavatkozási kísér­letét” a dél-afrikai ügyekbe, magabiztosan mondta, hogy „Dél-Afrika képes lesz akkor is megállni a saját lábán, ha a Közös Piac szankciói be­következnének”. Nyilván Rea­gan további támogatására számít... Howe — aki Zambiába folytatta útját — jövő kedden még egyszer találkozni kíván Bothával Pretoriában. Aligha valószínű, hogy akkor na gyobb sikerre számíthatna. A balul sikerült misszióból Nagy-Britannia több követ keztetést is levonhat. Egy­részt azt, a többi között, hogy ha a szavak és tettek nem esnek egybe, akkor ezért előbb vagy utóbb fizetni kell. Másrészt, hogy puszta tárgya­lások ígéretével vagy látsza­tával már nem lehet eltánto­rítani a jogaik kivívásáért el szánt küzdelmet folytató fe­kete többségi erőket, amelye­ket a nemzetközi közvéle­mény is támogat. Árkus István Gorbacsov Vlagyivosztokban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken este Vlagyivosztokba érkezett — jelentette a TASZSZ hírügy­nökség a Japán-tenger part­ján fekvő városból. Gromiko fogadta Mostes Moszkvában Julio Maria Sanguinetti uru­guayi államfő Mihail Gorba- csovhoz intézett üzenetét ad­ta át Eduard Sevardnadzénak, az SZKP KB PB tagjának, szovjet külügyminiszternek Enrique Iglesias, az Uruguayi Keleti Köztársaság külügymi­nisztere, aki a szovjet kor­mány meghívására csütörtö­kön érkezett négynapos hiva­talos látogatásra a Szovjet­unióba. Az őszinte és baráti légkö­rű megbeszéléseken a kétol­dalú kapcsolatokról és idősze­rű nemzetközi kérdésekről folytattak eszmecserét, különös tekintettel a latin-a meri kai kontinens problémáira. Hang­súlyozták országaik kölcsönös érdekeltségét a kétoldalú po­litikai, gazdasági, kereskedel­mi és kulturális kapcsolatok fokozottabb ütemű bővítésé­ben az egyenlőség elvei, egy­más tisztelete és a kölcsönös előnyök alapján. A megbeszélések befejezését követően Eduard Sevard­nadze és Enrique Iglesias kéz­jegyével látta el a konzultá dókról szóló szovjet—uruguayi jegyzőkönyvet, a kulturális és tudományos együttműködési megállapodást, valamint a két ország viszonya történelmi do­kumentumainak kiadását terv­be vevő jegyzőkönyvet. A nap folyamán az uruguayi politikust fogadta Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének el­nöke. Magyar vezetők üdvözlő távirata KUBA NEMZETI 8 Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fo­il titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki $ Tanácsának elnöke, valamint Lázár György, a Magyar ^ Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a nemze- ^ zeti felkelés napja alkalmából az alábbi szövegű táv- ^ iratot küldte dr. Fidel Castro Ruznak, a Kubái Kom- ^ munista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a ^ Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa i elnökének: Tiszteit Fidel Castro elvtársi A nemzeti felkelés napján, a Moncada-laktanya elleni támadás 33. évfordulója, alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a ku­bai népnek. Népünk őszinte elismeréssel kísérj figyelemmel a kubai nép eredményes országépítő munkáját. Nagyra érté­keljük és támogatjuk a Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikai törekvéseit és kezdeményezéseit, amelyek közös ügyünk, a béke megszilárdítására és a nemzetközi biztonság erősítésére irányulnak. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, or­szágaink és népeink barátsága és együttműködése a marxiz­mus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján to­vább erősödik a szocializmus, a haladás és a béke ügyének javára. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívá­nunk önnek és a baráti kubai népnek a pártjuk III. kong­resszusén meghatározott célkitűzések megvalósításához, hazá­juk felvirágoztatása érdekében kifejtett felelősségteljes tevé­kenységükhöz. Az évforduló alkalmából Sarlós István, a magyar Ország- gyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flavio Bravo Pardót, a Kubai Köztársaság nemzetgyűlése elnökét, ugyancsak táv­iratban köszöntötte partnerszervezetét a Hazafias. Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, ö Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Szolidari­tási Bizottság, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. Peter hnkowitsch nyilatkozata A jószomszédi kapcsolatról „Annak a ténynek, hogy Franz Vranitzky kancellár Ausztria keleti szomszédjai kö­zül Lázár György miniszterel­nökkel találkozott elsőnek, jel­képes jelentősége van: válto­zatlanul elsőbbséget adnak a A kudarcok ellenerő ; Howe további kísérlete Sir Geoffrey Howe brit kül­ügyminiszter pénteken Gabo- ronéba,: Botswana fővárosába érkezett, hogy folytassa dél-af­rikai „jószolgálati misszióját”. Az európai közösségek minisz­teri tanácsának soros elnöke abban a reményben utazott Afrikába, hogy a Pretoria-el- leni szankciók elkerüléseérde- ké'oen ,;párbeszédre” tudja rá­venni az apartheidrendszer és a fekete bőrű többség képvise­lőit, de általános vélemény szerint lehetetlen feladatra vállalkozott. Sir Geoffrey Howe, aki ga- boronei útja előtt Lusakában tárgyalt, pénteken úgy nyilat­kozott, hogy nem bátortalaní- totta el Kenneth Kaunda zam­biai elnök csütörtöki éles tá­madása Washington és London déhafrikai politikája ellen. A külügyminiszter szomba­ton keresi fel Szváziföldet és Lesothót. Megszállták a marokkói nagykövetséget Általános sztrájk Bejrutban Libanon muzulmánok lakta országrészeiben és Nyugat- Bejrútban pénteken általános sztrájkkal tiltakoztak amiatt, hogy 11. Hasszán marokkói uralkodó a héten találkozott USchsngok a Hasszán—Peresz találkozóról Husszein Szíriába utazik Az AFP francia hírügynök­ség azt közölte, hogy Husszein jordániai király szombaton hi­vatalos látogatásra Damasz­kuszba utazik. A marokkói uralkodó és az izraeli miniszterelnök kétna­pos találkozója nyomán egyéb­ként továbbra is a legkülönbö­zőbb értékelések látnak nap­világot. Az Al-Ahbár című egyiptomi félhivatalos lap pén­teki számában az „őszinteség hiányát” veti az izraeli fél szemére. Maga az izraeli mi­niszterelnök egy csütörtök es­ti televíziós nyilatkozatában elutasította a „kudarc” kife­jezést, s kijelentette: a meg­beszélés precedenst teremtett, s épp ebben áll jelentősége. Az algériai külügyminiszté­rium újból elítélte a megbe­széléseket. Irán szerint eluta­sítóan reagált az iráni csúcs­ra. Ali Ahbar Velajati kül­ügyminiszter felszólította az Iszlám Konferencia szerveze­tét: váltsa le 11. Hasszánt a szervezet Jeruzsálemmel fog­lalkozó bizottságának éléről. A szudáni diplomácia irányí­tója kijelentette: országa to­vábbi információkat vár, mi­előtt bármiféle hivatalos lé­pésre szánná el magát. A pá­rizsi külügyminisztérium szó­vivője csütörtökön üdvözölte a két fél tárgyalási készségét. Csaknem kéthetes közel-ke­leti körútra indult pénteken George Bush amerikai atel- nök. Útja során felkeresi Iz­raelt, Jordániát és Egyipto­mot, tárgyal a három ország állam- és kormányfőivel, s beszédet mond az izraeli par­lamentben is. Bár szó volt ar­ról, hogy az alelnök Szíriába is ellátogat, ezt törölték prog­ramjából, mivel az Egyesült Államok hivatalosan máig is „a terrorizmust támogató ál­lamnak” minősíti az országot. Simon Percsz izraeli kormány­fővel. Marokkó bejrúti nagykövet­ségének épületébe síita szélső­ségesek hatoltak be és feldúl­ták a diplomáciai képvisele­tet. A pénteki ima után mint­egy kétezer siita tüntető vo­nult a Nyugat-Bejrútban levő épülethez, II. Hasszán király és az izraeli kormányfő ma­rokkói találkozóját elítélő jel­szavakat hangoztatva. Egy részük behatolt a nagykövet­ség épületébe, és azt mintegy félórán keresztül megszállva tartotta. jószomszédi politikának s eb­ben az oszták—magyar kapcso­latok különösen fontosak, európai jelentőségűek” — mon­dotta Peter Jankowitsch, a kö­zelmúltban hivatalba lépett új osztrák külügyiminszter Heltai Andrásnak,, az MTI, bécsi, tu­dósítójának adott •nyilatkoza­tában. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mikor és hogyan várható az Ausztriába irányuló magyar kivitelt gátló, illetve megkü­lönböztető rendszabályod, hát­rányok megszüntetése, a mi­niszter hangoztatta:, ismerik a problémákat, s azokról, meg­oldásuk lehetőségéiről már tárgyalt Norbert Steger alkan- cellár, kereskedelmi miniszter­rel. Az ősszel Becsben kezdődő európai biztonsági és együtt­működési tanácskozással' kap­csolatos kérdésekre válaszolva Peter Jankowitsch hangoztat­ta, hogy az — á házigazdák szerint — egyfajta, vízválasz­tót jelent majd az eürőpti po­litikában. Az osztrák külügyminiszter korábbi munkaköreiben jelen­tős szerepet játszott a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, s a többek kö­zött erről tárgyalt a közelfhúft- ban az EGK vezetőivel Brüsz- szelben. Véleménye szerint változóban van a kép, amelyet a két nagy gazdasági tömörü­lés, az EGK és a KGST koráb­ban egymásról alkotott: a rea­litásoknak megfelelő megítélés feloldja a még a hidegháborús időszakból eredő görcsöket s lehetővé válik a tárgyalás az EGK. és egyes szocialista orszá­gok közötti kapcsolatokról — hangsúlyozta egyebek közt az osztrák külügyminiszter az MTI tudósítójának adott nyi­latkozatában. Csak rövidén... VLAGYIVOSZTOKBAN pén­teken találkozott a Szovjetunió és a KNDK hadiflottájának fő- parancsnoka. Találkozójukra annak keretében került sor, hogy a Koreai NDK haditen­gerészetének flottillája, viszo­nozva a szovjet haditengeré­szek Vonszanban tett hivata­los és baráti látogatását, ki­kötött a távol-keleti szovjet kikötővárosban. válságosra fordult a helyzet pénteken a francia Riviéra legszebb szakaszán, a Nizza és Monaco közöti azúr­parti szakaszon, a zabolátla­nul tomboló erdőtüzek miatt. Mintegy 1500 lakost és nya­ralót sürgősen ki kellett tele­píteni, több mint ezer tűzoltó és katona küzd a pusztító tűz­vész ellen. A HORVÁTORSZÁGI leg­felsőbb bíróság pénteken el­utasította Andrija Artukovics háborús bűnös fellebbviteli kérelmét. A balkáni hóhért a második világháborúban elkö­vetett tetteiért jogerősen ha­lálbüntetéssel sújtották. PERINGBŐL pénteken el­utazott V. P. Karpov, a szov­jet külügyminisztérium fqgy- verzetkorlátozási és leszerelé­si főosztályának igazgatója, aki a szovjet nagykövetség vendégeként négy napig tar­tózkodott a kínai fővárosban.

Next

/
Thumbnails
Contents