Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM Válaszok - újabb kérdésekre 1986. JÜLIUS 23., SZERDA Az új menetrend másfél hónapja Csúcsforgalomban rásegítő járatok Mindössze másfél hónapja lépett életbe a város autó­busz-közlekedésének új menetrendje. E rövid idő elle­nére azonban máris egy sor kérdés kapcsolódik hozzá. Olyanok, melyek válaszra várnak. Mert mi tagadás, olykor zsúfoltak a helyi járatok, az utasok egy része értelmetlennek tartja, hogy Vácott ráég ma is a busz­vezető adja a menetjegyet. Kevés a gyors járat, újab­bak beállítását1 kérik a helybeliek, nem elég közért­hető a felirat, honnan hová megy egy-egy csuklós. S még lehetne a felsorolást folytatni. Ám ennél sok­kal fontosabb az, milyen is a város helyi közlekedése, például a szakember szemével. Erre kértem választ Baraczka Tamástól, a váci üzemigazgatóság igazgató­jától. Egyetlen megoldásként kínálkozik — Könnyű helyzetben va­gyok az utóbbi kérdés meg­válaszolásakor. Hiszen a Vo­lán; megbízása alapján készí­tette el a Pest Megyei Taná­csi Tervező Válialat azt a ta­nulmánytervet, mely a pilla­natnyi helyzetet is elemzi, s a hosszabb távra szóló éssze­rűsítést tartalmazza. A ta­nulmányterv elkészíttetésével az volt a-célunk, hogy meg­alapozottabban tehessünk ele­get a gazdaságossági és az utaskiszolgálási követelmé­nyek esetenként egymásnak ellentmondó feltételrendszeré­nek. Kedvezőbb utazási fel­tételeket biztosíthassunk. A vaskos r tarmMányierv szerint" a vonalhálózat;, jó i el­látást biztosit a városban mind területileg, inind időben. Megállapítja azt is, hogy több párhuzamos szakasz van. Munkanapokon ti­zenegy busz bonyolítja le a forgalmat, 303 :járát indul, ennek húsz százaléka a reg­geli csúcsidőben, hat és nyolc óra között. Naponta a helyi utazások száma 16 ezer 77. Am a zsúfoltságról egy szót sem ejt. Zsúfoltak a váci bu­szok! Az üzemigazgatónak, Baraczka Tamásnak mi erről a véleménye? — Csúcsidőben, reggel öttől fél nyolcig, illetve 13 órától 17-ig előfordul, hogy zsúfol­tak a járatok. Ezen úgy igyekszünk változtatni, hogy úgynevezett rásegítő járatokat állítunk be. Például a rádi busz, amikor beérkezik, a Vá­con tartózkodás húsz percét azzal ,,tölti ki”, hogy kimegy a gumigyárig, s vissza. Ilyen megoldásokkal tudjuk enyhí­teni a zsúfoltságot.. Ám ami­kor egyszerre több kocsi van bent javításon, akkor az utas úgy ítéli meg a helyze­tet, úgy érzi, mindig nagy a zsúfoltság a helyi közlekedé­si eszközön. A lehetőségekkel élve igyekszünk ezen változ­tatni, javítani. Jobban ki­használni a kocsijainkat, s embert biztosítani mindegyik­re, hogy ne legyen fennaka­dás. . — A 3-as, úgynevezett vá­rosnéző járat, amely a busz- pályaudvarról indul a Hír­adólaktanyáig, zsúfolt, mert több utazási gócot fűz fel. A menetirányítók csak a ráse­gítő járatok beállításával csökkenthetik a zsúfoltságot. Pillanatnyilag nincs más megoldásra lehetőségünk. Egyetlen gyors járat él, az tyj-ös. Az utasok szerint to­vábbiak beállítására is szük­ség lenne. Meg is ígérték ezt. Lesz-e, s ha igen, akkor mi­kor, melyik vonalon? — Nem ígértük új gyorsjá- ratok beállítását. Forgalom szempontjából középnagyságú a város, nem akkora az uta­zási igény, hogy speciális já­ratokat elbírjon. Inkább a meglévő járatokat kellene sű­rítenünk, ha mód van rá, az­az újabb kocsik vásárlására beállítására. Mint ahogy köz­vetlen járat beállítását sem tervezzük a Földváry-lakóte- lepről Deákvárra. Igaz, köz­vetlen eljutási lehetőség így nincs-, csak átszállással, a 2- es úton a helyközivel, s a buszpályaudvartól tovább. A szakemberek veszik igazán észre, hogy az utóbbi öt év­ben Vácott is megváltoztak az utazási szokások. A szom­bati-vasárnapi forgalom szá­mottevően csökkent, míg a hétköznapi, csúcsidőre tehető ugrásszereún megnőtt. Ennek kell megfelelnünk a meglévő gépkocsiparkkal, embereink­kel. Automatával kevesebb a bevétel Jogosan fogalmazzák meg az utasok: egyik megállóból a másikba hamarabb jutna el a busz, ha nem a gépkocsive­zető adná ki a jegyeket. Ha­nem például jegykezelő auto­matákat szerelnének fel. Ter­vezik az automaták felszere­lését? — Nyolc évvel ezelőtt ki­próbáltuk a jegykezelő auto­matákat. Az- eredménye: je­lentősen csökkent a bevéte­lünk! Más városokban is ezt tapasztalták, tapasztalják. Mi nem tartozunk a költségveté­si vállalatok sorába. Nyereség- érdekeltek vagyunk, nem en­gedhetjük meg magunknak azjt, hogy a bevételtől eles­sünk. Ezért nem tervezzük a jegykezelő automaták felsze­relését. Ám gyorsabban men­ne a jegyváltás, ha az uta­sok a négy forintot előkészí­tenék, s nem tíz-, húszfillére- sekkel, vagy ezressel fizetné­nek. Akkor haladnánk is. Sok szó éri a ház, azaz a bfisz elejét, mert nem hasz­nálják a mikrofont. No, meg a csengőt sem, induláskor. Pe­dig tapasztalatom szerint a pesti buszok csengetés nélkül sohasem indulnak el, Szerin­tem itt is használni kell mindkét eszközt az utas, illet­ve a buszvezető érdekében. Erről mi a véleménye? — Nemcsak kell, hanem a csengő használata forgalom- biztonsági szempontból elen­gedhetetlen, kötelező! Szigo­rúbban ellenőrizzük! Baj van a feliratokkal is. Bennszülöttnek, helybelinek kell lenni ahhoz, hogy az ember eligazodjon rajtuk. Ezt egyik levélírónk, Rácz György is szóvá tette. Magam is ta­pasztaltam. Néni lehetne köz­érthetővé tenni? — Nemcsak lehet, hanem kell is. De most mindketten nyitott kapukat, döngetnek. Nemcsak megrendeltük .az új táblákat, hanem meg is ér­keztek már. Felszerelésüket 21-től kezdtük meg folyama­tosan. A kiírás például ilyen: Deákvár—ABC—DCM. Ennél többet nem bír el egy tábla, mert több megálló feltünteté­se már az olvashatóság rová­sára menne. Becsapják az orra előtt az ajtót? Két kérdés marad hátra, melyeket a már említett oiva- sónk-levélírónk tett szóvá: a 7-es vonalát mikor hosszab­bítják meg a Kakukk utcáig; miért nem várják meg a busz­vezetők az utasokat, miért csapják be .<j£ orruk előtt az ajtót? ' ..... — Pillanatnyilag nem ter­vezzük, nem Is tervezhetjük a 7-es vonalának meghosszab­bítását. Másfél hónapja lé­pett mindössze életbe az új' menetrend. Most a 7-es a deákvári ABC-ig megy ki, a Kakukk utca ötszáz méter­re van tőle. Nem olyan nagy a távolság. De a járatok meg­hosszabbítására javaslatot minden év szeptemberében tesznek az üzemek, a magáno­sok a tanács műszaki osztá­lyán. Ezzel a lehetőséggel él­hetnek az érintettek. Ami a kérdés másik felét illeti: ha a busz még áll, s a vezető' lát­ja, hogy valaki közeledik, köteles megvárni. Ha már el­indult, nem állhat meg, mert balesetveszélyt idézhet elő Forgalmi utasítás midkettő, aminek betartása kötelező. Erre is,'odafigyelünk még fo­kozottabban, hiszen, a célunk az, hogy minden utast idő­ben, pontosan, gyorsan céljá­hoz eljuttassunk. A célunk tehát közös ne­künk utasoknak, s a volán mögé ülő vezetőknek éppúgy, mint a központban dolgozók­nak. Csak kinek-kinek a maga területén, saját eszkö­zeivel élve meg is kell min­dent tenni ezért. Varga Edit !j A Tungsram Rt. váci § gyárának MSZBT-szerv eze- § te az idén ünnepli fenn ál- § lásának 15. évfordulóját. ^ Ac évfordulón baráti ta- it lálkozókat, szocialista bri- ^ gádvetélkedőket, színesdia- ^ vetítéses élménybeszámoló- S> kát, fórumot tartottak és ^ kirándulást tettek a Szöv­ői jetunióba. Nagy készülődés és nem kis izgalom előzte meg az utat, amelyet autóbusszal kívántak megtenni a résztvevők egé­szen Lvovig. A nagy gondos­sággal előkészített ötnapos utazás indulási napja is elér­kezett és az Express-autöbusz hajnali fél hatkor begördült a váci autóbusz-pályaudvarra. Nagy csomagtere elnyelte a bőröndöket, útitáskákat, ame­lyekből nem hiányoztak a Tungsram-reklámszatyrok és a különböző, márkajelzéssel ellátott ajándékok sem. Az országhatárig a mintegy öt- órás utat rövid megállásokkal tűzdelve tettük- meg, majd Csapnál átléptük a szovjet határt. Itt vettük fel tolmá­csunkat, Balogh Ilonkát, ő kísérte végig utunkat. Csodálatos útvonalod haladt autóbuszunk, hiszen keresztül­mentünk Ungváron, majd a munkácsi vár körvonalai raj­zolódtak ki. Utunk a Kárpá­tokon keresztül vezetett, a kanyargós utakkal, az autó­busz vezetője, Burján Tibor boszorkányos ügyességgel bir­kózott meg. A hegyoldalak for kozatosan magasodnak, autó­buszunk is így kapaszkodott egyre magasabbra. Hosszabb pihenőt tartottunk a Vereckei-hágón, ahol hon­foglaló őseink is átjöttek, hogy a Kárpát-medencében új ha­zát keressenek. Csodálatos látvány tárult elénk a fenyve­sekkel és ;bükkerdőkkel tarkí­tott hegyáldalakon. Az ország­utat a Latorca folyó kanyar­gós medre kísérte. Három tel­jes napot töltöttünk Lvovban, ebben a reneszánsz és barokk műemlékekben gazdag város­ban. Az első nap a pihenés és a bevásárlás napja volt. Gyűltek- a osdmagok, színes televíziók, barkácsgépek, bú­várszivattyúk, szamovárok és járó babák. A Szputnyik utazási iroda gazdag programmal várt ben­nünket. Lvov múltja, törté­nelmi atmoszférája nem szo­rul múzeum falai közé. A város alapítása a 13. század elejére tehető, amikor a Ha- licsi fejedelemség központja lett. Az alapító fejedelem fia, Lev herceg a mi IV. Béla ki­rályunk leányát vette felesé­gül. Ez a házasság már a ta- tárdúlás után történt, ezzel akarta a fejedelem megerő­síteni hatalmát a talárok el­len. Történelme során lengyel uralom alá került a város, majd az Orszrák-Magyar Mo­narchia része lett. Csoportunk a városnéző sé­tát a Lenin-proszpekten kezd­te. Valaha itt húzódott a vá­ros határa. Ma az úttest alatt Ismerkedés a város reneszánsz műemlékeivel. Fjoűorov, az első ukrán könyvnyomtató szobra előtt. (A szerző felvételei) folyik a Poltava folyó, ame­lyet zárt csatornába kénysze­rítettek. Mindannyian rácso­dálkoztunk gz Opera- * és Ba­lett Színház lenyűgöző mére­teire és neoreneszánsz stílu­sára. A város középkori köz- pöbtja a piactér volt, azaz a Rinok. Közepén a 14. , szá­zadban épült városháza állt, melynek faépülete leégett, a 16. században kőből építették újjá. Bejáratánál két orosz­lánszobor ' látható, melyek egyben a város szimbólumai is. A téren lengyel nemesek laktak, palotáik stílusa az európai reneszánsz jegyeit vi­selik magukon. Érdekessége a térnek, hogy csak olyan szé­lességű homlokzattal építhet­ték palotáikat, melyen há­rom ablaknál több nem lehe­tett. A piactér négy sarkán egy-egy székesegyház épült. Ezek közül is a leghíresebb a Latinszkij-szobor, azaz a katolikus székesegyház. Leg­nevezetesebb részlete egy kü­lönálló kápolna, a Boim-ká- polna, melyet magyar szár­mazású kereskedő, Bőim György építtetett családi sír­boltja fölé. Homlokzatán gyönyörű, kőből faragott domborműveket csodálhat­tunk meg. Az örmény negyed ma is különleges látványosság a tu­risták számára, hiszen ma­Kosdi tehenészet Átalakítják a telepet A fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet váci kerületének kosdi tehenészete évek óta Nyugodtan merem állítani, hogy a Földváry-lakótelepen szemre sok szép utca van. Még a külföldieknek is — közvetlen tapasztalatból tudom — tet­szik. Azért mondom, hogy a szemnek, mert ha az ember végigsétál rajtuk s elhalad az ott kitett szemétgyűjtők mel­lett, hát kavarogni kezd a gyomra. Minden új lakótelepen nagy gondot jelentett a szemét elhe­lyezése. Kezdetben a „modern­kedés” úgy diktálta, nyilván külföldi tapasztalatok alapján, hogy a szemetet a Házakon be­lül, úgynevezett ledobok alján helyezzék el. Sajnos nem vált be, legalábbis nálunk, mert ezek következménye lett a csó­tányinvázió, egér és más kel­lemetlen társbérlők ellen foly­tatott hadakozás. Kikerültek hát a kukák az utcára. Elgondolás szerint ren­dezett körülmények közé. Köz­vetlen a járda mellé — ne kelljen a szemetet messze ci­pelni a kukás kocsiig — ahol is szép aszfaltozott helyet ké­szítettek a számukra. Igen ám, de a „szemétgyűj­tők” is öregednek. Idővel nem zár a tetejük, az ürítésük amo­lyan üsd-vágd alapon törté­nik, s még ha acélból készíte­nék is őket, tönkremennének. Ezenkívül az ürítés — már csak gyorsaságát tekintve is — nem mindig tökéletes. Így mindig akad szemét, rendsze­rint a kevésbé gördülő dolgok, szennylé stb. a gyűjtőben. Ott pedig megkezdi természetes szerves bomlását. Ez bizony erős illattal jár, magyarán mondva büdös. Így a fák alatt közlekedők nem a fák üdítő leheletét, hanem a kukák bű­zét élvezhetik. A járdára folyt szennylét kerülgethetik. Bevallom, én már láttam, hogy jött egy gép, amelyik ki­mosta ezeket a tárolókat. Le­het azonban, hogy a gép csak három-négy évemként jut el a lakótelepre? Tévedés ne essék, írásom nem kritikai célzatú, csupán a ténymegállapítás szándékából született.. Gondolom, sokan .másoknak is feltűnt, de csak nekem jutott eszembe, hogy ír­jak róla. Egészen biztos lehet ezen is segíteni. S ha lehet, ak­kor segítsünk is rajta. Bár az is lehet, hogy én kevésbé va­gyok érzéketlen a szagok iránt. Radányi Lajos veszteséggel zárt. Ennek oka elsősorban az elavult tartás- technológia volt. Nehezítette a helyzetet az is. hogy hiány­zott a telepről a szakképzett dolgozó. Ugyanakkor a váci kerületnek a város határában ■ó eredményt produkáló hízó­marha-telepe van. stabil törzs- gárdával és korszerű tartás­technológiával. .A gazdaság vezetője éppen ezért úgy döntött a közelmúlt­ban. hogy felszámolja a kosdi tehenészetet és az épület át­alakítása után azt hízómarhá­val telepíti be. Már dolgoznak az istál'ók korszerűsítésén. A munka nemcsak tervszerűen halad, de jelentős költségmegtakarí­tással is jár. hiszen az ott dol­gozók vállalták az átalakítás tervezését és a kivitelezést. A szakcsoport tagjai lelkesen, jól — és a hétvégeken is dolgoz­nak. * A telep átalakításával pár­huzamosan történik a hízó­marha-állomány szállítása is. Ha az istálló egy szakasza el­készül máris megkezdődj k a betelepítés. gukkal hozták ősi építészeti stílusukat. Az örmény székes- egyház érdekessége, bogy va­lamikor alatth volt a temető is, egy nyíláson át oda tették le halottaikat, A legrégibb templom ä , cjominikánusok temploma, amely ma ateista múzeum. Az. épület mag3'ar vonatkozása, hogy ÍV. Béla királyunk leánya telepítette ide a dominikánusokat és építfeteit nekik , templomot. Itt áll mellette a királyi fegy­vertár,- melyben a harcok so­rán zsákmányolt fegyvereket tartották. Lenyűgöző méretű szobor áll előtte; Fjodórov, az első ukrán könyvnyomta­tó szobra. A városnézés során megte­kintettük azt a reneszánsz palotát, ahol az első Ívövi posta működött. Felújítása után itt postamúzeum lesz. Betértünk az első gyógyszer­tárba, melyet még a 14. szá­zadban alapítottak; ma is működő gyógyszertár, de egy­ben múzeum is. Megcsodáltuk a „házak királyáénak neve­zett épületet, amelyre a 17. században díszítésként kato­nák és delfinek kerültek. Rá­csodálkoztunk az idő órája elnevezésű empire házra, melynek homlokzatán az idő istene, Szaturnusz és a külön­böző csillagképek láthatók. Megnéztük az Uszpenszkij székesegyházat, melyet a pra­voszlávok építettek még a 14. században. Városnéző sétánkat a Mic- kiewicz téren fejeztük be. A tér a nevét a nagy lengyel költőről, Adam Mickievbiczról kapta. A tér közepén ott áll monumentális szobra, melyet 19—20. századi eklektikus há­zak vesznek körül. MSZBT-tagcsoportunk szá­mára nagy élményt jelentett az a baráti találkozó, melyre a város egyik ifjúsági klub­jában került sor a helyi bú­tor- és műanyaggyár fiatal­jaival. Megismerkedhettünk egymás munkájával, életével és egy estét közösen töltöt­tünk el vidám diszkózene mellett. A Tungsram-reklám- szatyrok és az ajándékok egy közös vetélkedő díjait ké­pezték ... De minden jó eltelik egy­szer, és utunkat mi is haza­felé vettük. Elköszöntünk szovjet idegenvezetőnktől és a reggeli órákban már a Kár­pátok szerpentinjein kanyaro­dott autóbuszunk. Újra átjöt­tünk a Vereckei-hágón, utol­só pihenés Ungváron, ' és a Tisza-híd közepén piros-fehér- zöld jelzéssel feltűnt a ma­gyar határ. Hangos nótaszóra gördült be autóbuszunk a vá­ci pályaudvarra. Papp László ISSN 0183—2759 (Váci Hírlap) Szemre szépek... Lehet segíteni a hajon Vendégségben Lvevban A Lenin úttól a műanyaggyárig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents