Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

PKSV , 1988. Jttros 19., SZOMBAT 3 KERESZTEKKEL © Komlón kcnyvkiállítás nyílt a spanyol polgár- háború kezdetének ötvenedik évfordulója alkalmából. ® Tatán rendezték meg a nemzetiségi múzeumok ve­zetőinek országos konferenciáját. $ A Palotási Álla­mi Gazdaság fogadta' a kacsatenyésztési tanácskozás résztvevőit. Siófok volt a helyszíne a nemzetközi popfesztiválnak. © A hét híre az is, hogy vöröske­resztes aktívák háromnapos módszertani találkozóját tartották meg Nyíregyházán. Vállalni sok minden olyas­mit, ami mások szemében népszerűtlen, például a sze­mélyi, a - környezeti higiénia szorgalmazását, szervezni az önkéntes véradók minden tiszteletet megérdemlő sere­gét, felvilágosítást kínáló tan­folyamokat megkedvelteim, sok mással egyetemben ez is vonzó társadalmi munkája azoknak, akik a világ leg­szebb céllal létrejött szerve­zetének szerény aktivistái. Vonzó, annak ellenére, hogy — mint említettük — mások szemében népszerűtlen ez a munka, mert szívósságot kö­vetel, kudarcok seregét tanít meg elviselni, mert sokszor az élet szenvedéssel, mocsok­kal telített bugyraiba kell belenyúlni, legyen menthető a legfontosabb, az ember. Ezt, ezt is vállalják a me­gyében több mint százezren, s mellette az idősek gondozá­sának, az ifjúságvédelemnek, a családgondozásnak, az anya- és csecsemővédelemnek tapintatot, megértést, türel­met igénylő, követelő ezernyi teendőjét, gyakran úgy, hogy egy köszönömöt sem kapnak az érintettektől. Sőt, köszö­nöm helyett szidalmat, átkot hallhatnák, hiszen nem egye­di eset, az elviselhetetlen kö­rülmények között élő gyer­mek megsegítésére érkező ak­tívákra a ,.kedves” szülő' rá­uszítja a kutyát és vasvillát emel... Tisztelet, köszönet tehát ne­kik a társadalomtól, hogy mindezekkel együtt sem vesz­tik kedvüket, van erejük mindenre, még arra is, hogy összejöjjenek a bevezetőben jelzett célbólf Igen, módszer­tani találkozóra, ahol a káros szenvedélyek elleni küzdelem­hez kapcsolódó helyi akciók­ról, kezdeményezésekről, ezek módszereiről számoltak be. Az akciók helyszíne hol isko­la, kollégium, hol művelődési ház, munkahely, eszközei, for­mái az okos szó, a filmvetítés, a videoszalag, a diakép — és ezek a találkozón láthatók voltak T-, mert élni kell min­den lehetőséggel, hiszen any- nyi a gond, a baj. Ezeknek a gondoknak, bajoknak a javát azok zúdítják magukra, aki­kért kinyúl a segítő kéz, s nem feddőn, hanem támaszt adva. Valamikor — 1881-ben, most százöt esztendeje tehát — a Magyar Szentkorona Orszá­gainak Vöröskereszt Egylete úgy alakult meg, hogy a jó- tékonyságot ítélte tevékenysé­ge döntő elemének. Kiderült azután, világunknak sokkal többre van szüksége, mint a vörös kereszt, a vörös félhold jelvényével nemesített jóté­konyságra. Volt és van ma is példa rá, milyen nemtelen cé­lokra használták ezt a nemes jelvényt — hiszen a második világháborúban a Horthy-fa- sizmus attól a képtelenségtől sem riadt vissza, hogy a Vö­röskereszttel lelkesítse, biz- tattassa azokat, akik a front­ra indultak, megsebesülni, megrokkanni, elpusztulni —, ám milliók szemében nem ez, hanem a mindenen felülemel­kedő humanitás az, ami te­kintélyt, tiszteletet ad annak a ligának,.mely több mint százharminc ország szerveze­teit tömöríti magában, kö­zöttük a Magygr Vöröskeresz­tet is. Ma az országban egy és negyed milliót meghaladó a taglétszáma, a kilencven esztendeje, 1896-ban kész’lt összesítéskor 47 ezer volt, i megyében kétezer-hétsz, szemben a mai százezer i lettivei. Beérett a szép gondolati a vonzó szándékok, a tisr letet parancsoló tettek g> mölcse? Vagy a kényszer, szemhunyással el nem kerül­hető nyomorúságok toboroz­nak, tartanak össze ilyen tö­meget? Hisszük, is-is. A so­kat emlegetett modern világ­nak sok a keresztje, s közöt­tük a modern világ ácsolta mo­dern kereszt, a terro­rizmus áldozataitól a kábító­szerek rabjaiig. Mennyi baj! Mennyi lehetőség a segítő Cselekvésre! Hazánkban a Vöröskereszt szervezett társa­dalmi mozgalmat a véradás­ból — ma 626 ezer az önkén­tes véradók száma —, segít­sége nélkül aligha lenne ott a rákszűrés, ahol ma van, ám látni kell: az ismeret önma­gában nem visszatartó erő! Annyi mindenről tudjuk, bajt, kárt okoz, s mégis csináljuk, tesszük, értetlenül fogadva azokat, akik kezet nyújtanak. Keresztjeink ácsaiként azután majd segíthet rajtunk a vö­rös kereszt... Mészáros Ottó Sajnálni való irigyek M együnk a szűk, kisvá­rosi utcán. Megál­lunk a gépkocsival az öreg, kis földszintes ház előtt. Csapódik a kocsíaj- tónk, útitársam egy pilla­natra kiszáll, barátjától készül. elhozni néhány vi­deokazettát. Abban a pil­lanatban, amint a kocsiaj­tó becsapódik, kivágódik a szomszédos ház egy utcá­ra nyíló ajtaja, mely fe­lett tábla hirdeti, hogy itt bazáráruk kaphatók. 'Az asszony kiabálni kezd — Rohangálnak itt, felverik a port, csapkodják az ajtó­kat! Nincs percnyi nyuga­lom sem! Az igazsághoz tartozik, hogy az utca olyan szűk, hogy a kocsival lépésben lehetett csak haladni. Por nincs, mert köves az utca, és a kocsiajtó valóban be­csapódott, de délután öt óra van. Az asszonyság amint elmondta a mondó- káját, visszavonul, és utas­társam már jön is kifelé néhány kazettával. Indulunk, mesélem a fu­ra jelenetet. Ű mosolyog: — Csodáltam volna, ha nem jelenik meg a-szom­szédasszony. Ha csak tehe­ti, beleköt a barátomékba. Arra a kérdésre, hogy ugyan, miért, csak 'az a válasz: — Irigységből. Irigységből? Igen, mert fiatal házaspárról van szó, akik- mindketten te­hetségesek, sokat is dol­goznak, a szüleiktől szép segítséget kaptak az indu­láshoz. Gyerekük még nincs, a fiatalasszony most várja az első babát, vi­szont van színes tévéjük, videójuk, és van kocsijuk is. Hogy minden van, vagy legalábbis lehetne a bazá- rosnénak is?! Persze hogy lehetne, színes tévéje van is, a videóról tulajdonkép­pen nem nagyon tudja, hogy azzal mit kezdhetne. Kocsijuk is van, csakhogy ő nem vézet, csupán a fér­je, a fiataloknál pedig az asszonyka talán többet használja a kocsit, mint hites ura. Miért. hát az irigység?! Egyszer egy csúnya jele­netnél kibukott az asszony szájából: — Nem úgazság az, hogy amit ő ötvenéves korára szerezhetett meg, azt ma fiatalok harmincévesen is elérhetik. B izony sok esetben így igaz, de az is igaz, hogy harminc évvel ezelőtt még alig néhány autó volt a családoknál, még a fe­kete-fehér tévé is esemény­számba ment egy-egy bér­házban. Ám az is igaz, hogy aki irigy a másikra, annak azzal nem lesz több­je (sem a másiknak keve­sebbje). Amikor megkér­deztem utastársamat, hogy nagyon haragszanak-e fia­tal barátai a bazáros néni­re, elmosolyodott: — Dehogy haragszanak! Sajnálják. Valóban az: sajnálatra- méltó. Sárdi Mária A tábortűz mellett előkerültek a gitárok is Tábori pillanatkép Születésnapot ünnepelt a zamárdi úttörőtábor Születésnapot ültek a me­gye zamárdi úttörőtáborában a héten, mint arról lapunkban már beszámoltunk. A kiváló úttörők nemzetközi lábo/á- ban magyar, NDK-beli és an­gol pajtások emlékeztek meg színpompás programmal a tá­bor évfordulójáról. Volt aka­dályverseny, tréfás vetélkedő, jókedvű dalolás, úszóverseny. S természetesen nem hiány­zott a születésnapi torta — ebből kettő is volt: egyiken harminc gyertyát gyújtottak lg tábor évfordulójára, a mási­kon negyvenet az úttörőmoz­galom születénapjának tiszte­letére. Az ünnepi vacsoráról maguk a gyerekeki gondos­kodtak. A jubileumi tábortü­zet Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára gyújtotta meg. Erdősi Agnes képriportja. . jt&as&L *?..■ Krasznai I-ajos meggyújtja az ünnepi tábortüzet Bográcsban fő a vacsora Gyertyák gyúltak a születésnapi tortákon A kis szakácsoknak Balázs Gézáné is segített Nehéz próbát jelentett az akadályverseny

Next

/
Thumbnails
Contents