Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

«wr • 3t f í. i f i , tm. JŰLIUS 12.. SZOMBAT — ^ Ili beteg, azonnal indulok Azt mondják: a mi doktorunk Zsebkendőbe kötött néhány alma — Doktor úr, hogy van? A Doktor úr köszöni, kivá­lóan. Széttárja a karját, ne­vet: — Mi bajom lenne? Ha te­hetem sportolok, a vizet ked­velem minden halmazálla­potban. Ha cseppfolyós, eve­zek benne, ha hó, síelek raj­ta, ha jég, korcsolyázom. Van a rendelőben az egyik pad alatt egy súlyzóm is, vagy húsz kiló. Amikor elfogynak a betegek, s akad pár percem, azzal próbálgatom az izmai­mat. Egyetlen nyavalyám volt csak, a csengőfóbia. A tüne­tei? Verejtékezés, szívdobogás, gyomortáji szorító érzés. Ez b neurózis egyik válfaja, s az orvosoknál többnyire akkor (jelentkezik, amikor éjszaka már vagy ötödször ébreszti fel őket a folyamatos berregés, hogy szaladjanak a beteghez. De megoldottam ezt is, bim- toam csengőt szereltem fel. Azt akármeddig nyomják, egyszer jelez. S az is elég, ha kelni kell... ★ A Doktor úr leszokott a do­hányzásról. A füstölnivalót 18 éve vette utoljára a kezébe. A nagy elhatározás után még hosszú ideig feszült, ingerült •volt, de most úgy véli, meg­érte. — Rájöttem, hogy a ciga­retta miatt sokan nagyon csú­nyán halnak meg. Tüdőtágu- Eat, érszűkület, éveken át kel­lemetlen köhögés, hadd ne poroljam; Meg azután hogyan ős van ez? Égő cigarettával a kezemben miként győzzem meg a beteget, hogy ne dohá­nyozzon? Az sem mellékes, hogyan táplálkozik az ember. Harminc éve, amikor a kör­letbe kerültem, eleinte csak én vettem a boltban olajat. Ha nem vásárolom, talán az üzletvezető nem is rendel. Hogy- miért? Érdekes a dolog lélmm « Al ' embe­rek irp'üg^ Ü-eíékéátékV oís'j- (jal főzni a szegénység jele, az tesz ilyet, akinek nincs hízó­ja. «ji-. —• Ma? Ha nem is kizáró­lagosain, de szinte ihinden csa­ládban használnak étolajat. ■Még olyan esküvőről is tu­dok. ahol a fiatalok a rántott csirkéhez franciasalátát ad­tak. VájdWngban keverték a vendégseregnek... A Doktor úr érdemes or­vos, s megkapta a Vöröske­reszt Munkáért kitüntetés arany fokozatát. Tanácstag, vb-tag, a községi pártbizott­ság tagja, a Vöröskereszt he­lyi elnöke, a Hazafias Népfront községi bizottságának titká­ra. De a legbüszkébb arra, hogy a1 két falu népe — szám szerint 2918 ember — ha ró­la beszél, csak úgy emlegeti: „a mi doktorunk.” S tényleg az övék. Amikor három évtizede az itteni mély­vízbe ugrott, nem volt rnég villany, vízvezeték, út se sok. A szüléseket otthon vezette le, a kisebb sebészeti beavat­kozásokat is a helyszínen foly­tatta, fogat’ még ma is húz, ha a szükség úgy hozza. A rendelője jó részét gyógyszer- szekrények foglalják el. Vál­lalta a kézi patika kezelését. — Így könnyebb befejezett ellátást adni, nem kell az em­bereknek az orvosságért utaz­niuk, s az sem mellékes, mennyibe kerülne ez, hisz’ az útiköltség a városig meg vissza 30 forint, a gyógyszer többnyire 10 sincs: A rende­lőben van EKG, oszcillosz­kóp, készenléti felszerelés, minden, anil nélkülözhetetlen. S 1970 óta ott a háttérben a közeli kórház, most már sür­gősségi felvételi részleggel, havonta jön a mozgó szakor­vosi szolgálat gyermekorvosa, nőgyógyásza is. ★ A Doktor úr életében külö­nös szerepet kapott á ragasz­kodás. Amikor a körzetbe ke­rült, 1955-ben, az volt itt vé­dőnő. aki még zöldkeresztes nővérként látogatta őt cse­csemőkorában. A Doktor úr akkor nősült — 1958 novem­berében. A féleségével dolgo­zik ma is. Három lányuk szü­letett, Noémi jogász lett, Ré­ka pedagógus, Emese másod­éves medika, ő lesz az után­pótlás. S megvan már az el­ső unoka is, Balázs, két hóna­pos. A család harminc éve ott él, ahol a Doktor úr dolgo­zik. Egybeépült a rendelő és a lakás. Volt idő, amikor a Dok­tor úr nyolc község között ke­rekezett biciklijén, amikor egybefolyt éjjele-nappala. — Ma azért más — mond­ja —, hivatalosan napi négy óra a rendelés, ugyanennyi a betegek otthoni látogatása. De gyakorlatilag korlátlan a munkaidőm. Beteget még so­ha nem küldtem el, húsvét- kor, karácsonykor, s más ün­nepen sem. Legföljebb annyit kértem, várjon, míg végzek a többiekkel. Csak amióta be­vezették a központi ügyele' et, akad tavasztól őszig néhány igazán szabad hétvégém. S ak­kor is megesik, hogy mire ha­zaérek, itt várnak a bete­geim, Tudják, hogy számíthat­nak rám, inkább nem keres­nek mást. A Doktor urat ismerik a páciensei. És viszont. Gene­rációk nőttek fel a keze alatt, a mostani szülőket, nagy­szülőket, s persze betegségei­ket is gyakran látta. Tudja már, melyik családban mi­lyen bajra való hajlam gya­koribb, kinek az egészségét miként lehet óvni. S az első tünet már sejteti, milyen be­tegséget lel majd a diagnosz­ta. Gyógyítóik berkeiben gya­korta emlegetik manapság: a körzeti orvos legyen családi orvos. A Doktor úr erről így vélekedik: — Én is az próbálok len­ni. De minden családé. Volt már szülő, aki azzal keresett meg, látogassam a gyereket rendszeresen. Lebeszéltem ró­la. Hiszen a védőnő sűrűn ‘feHcéíási, a r CséoSemő-tanács- adéSOB'diiVa fcálbóh -akár 'heten­te- megvizsgálom, s-ha-ámog, természetesen azonnal indu­lok. Az emberek hálásak a fi­gyelmességért, 'a gondoskodá­sért. Változott persze a divat, ma már nem a zsebkendőbe kötött néhány szem alma, to­jás, a tálnyi, üvegnyi kóstoló, az összekötözött lábú csirke járja. Egyszerűen az aszta­lon „felejtik’' a pénzt. A Dok­tor úr pedig elteszi. A fizeté­se levonások nélkül 9 ezer 150 forint, s a Lada sok ben­zint fogyaszt, a család se ki­csi. De az igazi hála a Dok­tor úr szerint nem ez, hanem amit a tekintet árul el. Meg például az, hogy itt a 123 te­tanuszoltásra invitált nyugdí­jas közül 112 e! is jött. S az orvos nem minden büszkeség nélkül teszi hozzá: másutt sajnos rosszabb az arány..,. ★ A Doktor úr rendezett kö­rülmények között él. Ragasz­kodik a megszokott bútorok­hoz, legyenek akár annyi idő­sek, mint ő maga. A polcokon könyvek sorakoznak. Elvégre lépést kell tartani a világgal, vidéken sem szabad elszige­telődni. — Csak a szakmaiakat? Or­vosi Hetilap, Medicus Univer­salis, Népegészségügy, Orvos­képzés, Gyógyszereink, A gya­korló orvos könyvtára, azután a Cib’a-Geigy és a Sandoz, meg a magyar gyógyszergyá­rak ismertetői. De kellenek a napilapok — köztük a Pest Megyei Hírlap —, s hetila­pok. Hivatalból csak az Egész­ségügyi Közlöny jár. Havon­ta van továbbképzés a kór­házban, betegbemutatás, elő­adások, klinikopatológiai konferencia, és a többi. De külföldi szakmai tanácskozás­ra még soha nem jutottam el. Nehéz lenne három-négy napra helyettest találni, s té­len, a konferenciák évadán sok a beteg... A Doktor úr nem hagyta magát. A munka mellett, még 1968-ban — az országban az elsők között — letette az ál­talános orvosi szakvizsgát. ★ A Doktor urat az bósszant- ja, ha hiányzik a dolgokból az értelem. Ha hiába mondja, pedig mondania kell a már tapinthatóan megnagyobbo­dott májú alkoholistának, hogy ne igyon. Vagy ha vala­ki azzal jön; itt fáj, ott fáj, amott fáj, azután kiderül, hogy csak lógni akar. (Ez itt egyébként ritka, málnaérés­kor például kevesebben van­nak 'betegállományban, mint *n&SSBöí?‘ra áz®éf -idejére 'tón kább .szabadságot vesznek ki.) Vagy ha jön a szülő, hogy nem eszik a gyerek, adjon ét­vágygerjesztőt. Azután kide­rül, csokival, szörppel tömték tele a pocakját, persze hogy nem kell neki a spenót. És persze a Doktor úr is fél valamitől. Ez a valami a há­ború réme, Amikor egészsé­ges emberek halhatnak meg tömegesen, minek az orvos, aki a betegeket menti? ★ A Doktor úr nem képzelet­beli személy. Doktor Kicsiny Gusztávnak hívják, Rád és Penc körzeti orvosa. A való­sággal való minden hasonló­ság — valóságos. Vasvári G. Pál Elfogult bírák vagyunk Állandó eleme éppen a mozgás Lassan változnak a minőségi jellemzik A kérdésre, mit fogyasz­tunk, hogyan fogyasztunk, szinte annyiféle válasz adha­tó, amennyi hazánk lakossá­ga. A lakóhely földrajzi hely­zete, államigazgatási rangja, a jövedelem, a család létszá­ma, a társadalmi munkameg­osztásban elfoglalt hely (a foglakozás) éppúgy befolyá­solja a fogyasziást, mint az, milyen kereteket szab meg a gazdasági, társadalmi beren­dezkedés az igények érvénye­sítéséhez. Jó és rossz együtt A szocializmusnak alapelvi a szükségletek egyre maga­sabb fokon történő kielégíté­se. Ennek gyaaorlati valóra váltását azonban sokfajta té­nyező — a nemzetközi hely­zet, a népgazdaság erőforrá­sai, a Középtávú tervek rögzítette elsőbbségek stb. befolyásolja. A lakossági jö­vedelmek a legutóbbi eszten­dőkben két irányban mozog­tak. Csökkentek és emélked- tek. Olykor egyazon család esetében is ez történt, s még inkább a háztartások egyes csoportjainál, társadalmi ré­tegeknél. A bevételek természetesen nem hagyják érintetlenül a fogyasztás korábban kialakult szerkezetét sem; visszafogá­sokat kényszerítenek ki, több­leteket tesznek lehetővé, egyes fogyasztási területekről máshová terelik át a kiadá­sokat. Mivel a fogyasztás az életmódnak része, ahogy az utóbbi, úgy az előbbi is foly­tonosan változik mindezek következtében; egyetlen állan­dó eleme van, s ez éppen a mozgás. Életünk kiteljesedéséhez szükségszerű alap a növekvő anyagi jólét..Ez:.áZ«nban ko­rán tsem igazolja. azokat,. ,akik körültáncolják a presztízst o- gyasztás éppen divatos bálvá­nyait — és tapasztahattuk, tapasztaljuk, ezek a bálvá­nyok gyakran változnak —, s ellentmond azoknak is, akik a szegénység szépségét, a ne­hezebb feltételek miatti elke­rülhetetlenségét prédikálják. Ugyanis nem csak anyagi, pénzzel megváltható javakat fogyasztunk. A puszta anya­giak senkit sem tesznek töb­bé, értékesebb emberré. Éle­tünk csak akkor lehet ki­egyensúlyozott, ha tágan ér­telmezzük a fogyasztást, s összekapcsoljuk szorosan a mit és a hogyant. örvendetes például, hogy a vállalási lehetőségei az idén is elmaradnak a férfiakétól. Száz munkába állni kívánó nőre átlagosan 74 munkahely jut, ez a mutató még a szak­munkás képesítésű nőknél Is csak 85. A felajánlott munkahelyek területi megoszlása az előző évekéhez hasonló. A főváros 28 százalékos változatlan részaránya mellett valame­lyest emelkedett a községeké, de még így is mindössze csak a munkahelyek egyötödét kí­nálják. A pályakezdő fiata­lok munkába állítása tovább­ra is elsősorban az északke­leti országrészben okoz ne­hézséget, ahol még mindig nincs elegendő foglalkoztatási lehetőség. Érdekes tapasztalat, hogy az első ízben munkába lépő fiatalok számára a kezdő bé­reket még mindig viszonylag széles sávban jelölték meg ugyan a munkáltatók, de az alsóbb bérhatárok valame­lyest nőttek, a felső határok pedig mérséklődtek. A fővá­rosban például a felére csök­kent az alacsony, 3500 forint­nál kisebb bérű állások ará­nya. Jellemző az idén az is, hogy a különböző foglalkozá­sok munkaköri alapbérei ki­egyenlítődtek, sőt eléggé torz arányok is kialakultak. Az egyik vállalatnál például a kezdő segédmunkásnak 4200 az ugyancsak kezdő közgaz­dásznak pedig 4600 forint bért jelöltek meg. megye háztartásaiban a leg­utóbbi öt évben megnőtt a tej és tejtermékek fogyasztása. A tapasztalatok szerint itt ment végbe a legnagyobb mértékű emelkedés a főbb élelmiszer- csoportokat tekintve — fél év­tized alatt a bővülés mértéke megközelíti a tizenhárom szá­zalékot —, tehát állíthatjuk: egészségesebb lett táplálkozá­sunk. Ami viszont meghök­kentő az ország legnagyobb zöldség- és gyümölcstermelői közé tartozó megyében: a háztartások egy jelentős há­nyadában ma kisebb ezeknek az áruknak a fogyasztása, mint öt éve, s a saját terme­lésből is kevesebbet eszik meg a család, mint fél évtizede! Amire szegényes, téves ma­gyarázat lenne az, hogy még mindig nincsen elég vonzere­je az egészséges táplálkozás­nak. A magyarázat sokkal in­kább az, hogy a jövedelmek kényszerű átcsoportosítása, a zöldség- és gyümölcsárak emelkedése innét vétetett el — máshol nélkülözhetetlen, vagy csupán annak látszó — forintokat, s a saját termelés­ből is azért lesz nagyobb há­nyad piaci áruvá. Kevésbé érthető Folytatva a részletek ta­nulmányozását: szintén a po­zitívumok közé tartozik a me­gye háztartásainak magatartá­sa a zsiradékok fogyasztásá­ban. Két. két és fél kiló zsi­radékkal több jut ma egy fő­re a megyében, mint 1980- ban, ám ez a gyarapodás ki­zárólag a vaj, az étolaj, a margarin növekvő népszerű­ségére alapozódott, ha az ösz- szefoglaló tapasztalatokat néz­zük. Azon belül azonban ész­re kell venni:, a nyugdíjasok, a sokgyermekes családok egy részénél — á' külöfibözá'" ár-' é’melés'ek" Mtására • — ugrás­szerűen megnőtt ismét a ser­tészsír, a szalonna fogyasztás­beli részesedése. Ami aligha jó, de érthető. Kevésbé érthe­tő az, hogy — a családgondo­zói aktívák tapasztalatai sze­rint — a háztartások bizonyos csoportjánál a kevésbé egész­séges tápanyagok előnybe juttatásával teremtik elő az élvezeti cikkekre, azon belül is döntően az alkoholra ki­adott forintokat. Ezen a ma­gatartáson nem változtat lé­nyegesen semmiféle áremelés a szeszes italoknál, sőt, csak tovább erősíti a már koráb­ban is észlelhető kedvezőtlen folyamatokat, a pénznek az alapfogyasztásból történő át­csoportosítását. S még egy, ide tartozó, iskolaorvosi ta­pasztalat: növekszik azoknak a gyermekeknek a csoportja, akik az anyagi fedezet elle­nére sem fogyasztanak kellő mennyiségű gyümölcsöt. Az állam tudatosan befo­lyásolja sokféle módon és eszközzel a fogyasztási szer­kezetet, még akkor is, ha a legutóbbi években a kénysze­rű lépések egynémelyike a la­kossági fogyasztásban átme­netileg ellentétes volt a hosz- szú távú célokkal és érdekek­kel. Az állami befolyásolás el­lenére korántsem biztos, hogy az egyén arra költi a forint­jait, amire kívánatos, helyes lenne társadalmilag általában és egyénileg a jól felfogott ér­dekeknek engedve. Ne akad­junk fenn azon, hogy a hús és a húskészítmények fogyasz­tása — a többszöri áremelé­sekre csak átmeneti megtor­panásokkal reagálva — ma hat és fél, hét százalékkal na­gyobb. mint volt 1980-ban, s jelenlegi színvonala lényegé­ben azonos a Görögországban, a Hollandiában, a Belgium­ban kimutatottal. Azon azon­ban már fennakadhatunk, milyen zsugorodó arányt kép­viselnek a háztartások kiadá­sai között a ruházkodásra költött forintok, különösen a munkásosztályhoz és a szö­vetkezeti parasztsághoz tarto­zó családok esetében ... ! S miközben itt egyre érzéklete­sebb lesz a fogyasztási szer­kezet torzulása — de nemcsak itt, hanem például a higié­niai, egészségügyi, művelődé­si kiadásoknál úgyszintén —, folyamatosan növekszik a külföldre utazó magyar ál­lampolgárok száma, gyarapo­dik a gépkocsira várók tábo­ra. Zsugorodó arány Ügy mondják a szakembe­rek: fogyasztásunk átmeneti jegyeket visel magán. Ebben benne van az, hogy a szüksé­gesnél több táplálékot ve­szünk magunkhoz — minden második ember túlsúlyos! —, de benne az is, hogy töretlen a beszerzési kedv a korszerű tartós fogyasztási cikkeknél (Amit jól jelez, hogy a me­gyében ismétlődő hiány ép­pen a legkorszerűbbnek szá­mító árukból van, például színes televíziókból, etázska- zánokból, automata mosógé­pekből.) Természetesnek tart­hatjuk, az állam — az össz­társadalmi érdekek képvisele­tében — bizonyos területeken beleavatkozik ebbe az átme­neti jegyekkel teli fogyasz­tásba, preferenciákat alkal­maz, ösztönöz, illetve vissza­tart azzal, hogy valamit „ol­csón”, mást pedig „drágán” hoznak forgalomba. Mit keresnek az előbbi két jelzőnél a macskakörmök? In­dokoltan vannak ott. mert a természetesnek ítélhető álla­mi befolyásolásnak — ami nemcsak a szocialista orszá­goknál mutatható ki. hanem, sokféle eltéréssel, más szán­dékokkal, a tőkés és a fejlődő Országokban úgyszintén — a következményei nagyon is vi­szonylagosak ... ! Nem min­denkor sikerül az ésszerűség, a célszerűség és a gazdasá­gosság egységét megteremteni. Elég itt arra utalni, hogy a fogyasztásban nagy szerepet játszó társadalmi juttatások­nak sem egyértelmű a hatása, akár az ártámogatásokat, akár — apró példaként — az üzemi étkezési hozzájáruláso­kat, a kedvezményes üdülte­tést nézzük is. Ezen a terüle­ten éppúgy vannak ellent­mondások, feszültségek, mint az egyéni döntésen alapuló fo­gyasztásban. Fejlődésünk lé­nyeges alkotóeleme —■ nem csupán majd akkor, amikor kellő fedezet teremtődik az életszínvonal érzékelhetőbb emelésére, hanem jelenleg is, amikor a minimális haladás sem könnyű —, miként tud­juk mind egyénileg, mind tár­sadalmilag feloldani ezeket az ellentmondásokat, miként kö­zelítjük a fogyasztás tényle­ges és az adott gazdasági kö­rülmények között lehetséges mennyiségét, összetételét, mi­nőségét. A fő hely a család Minden tekintetben többet fogyasztunk, mint öt vagy tíz esztendeje, ám a mennyiségi növekedésnél lassabban vál­toznak a minőségi jellem­zők ... ! Azaz fogyaszthatnánk okosabban is, ha a realitások­hoz kötődő tudati igazodás meggyorsulna. Mivel nap­jainkban mind a pénzbeli, mind az egyéb jövedelmek felhasználásának, azaz a fo­gyasztásnak a döntő területe a család, az össztársadalmi érdekeket megtestesítő köz­ponti törekvéseknek és intéz­kedéseknek is ide kell össz­pontosulniuk. Nem azért, hogy uniformizálják a fogyasztást — ezt amúgy sem lehetne semmilyen módon elérni —, hanem éppen a választás le­hetőségének megkönnyíté­séért. A kisebb jövedelmű családoknak ugyanis kötöt- tebb a keze — köti a lakbér, az építési kölcsön törlesztése, a közszolgáltatások díja stb. —, kisebb forintösszeg felett rendelkezhetnek szabadon, mint a többi család, ök azok, akiknek olykor már nincsen honnét átcsoportosítaniuk pénzt, azaz a fogyasztási szer­kezete ezeknek a háztartásoK- nak megmerevedik, de ezzel — a helyes, de általános poli­tikai nyilatkozatok ellenére — sem az ipar, sem a kereskede­lem nem számol eléggé­Mészáros Ötté Kevesebb a felajáiMt munkahely Pályakezdők lehetőségei s Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai sze- ^ rint ebben az évben körülbelül 275 ezren fejezték be ^ nappali tagozaton iskolai tanulmányaikat. A fiatalok- $ nak mintegy fele továbbtanul, s várhatóan 127 ezren ^ szándékoznak munkába lépni. A felsőfokú végzettsé- S güek elhelyezkedési lehetőségei továbbra is kedvezőek. S Az általános iskolát és a középfokú tanintézeteket el- ^ végzett pályakezdők iránti munkáltatói kereslet — a $ szakmunkásképző iskolákból kikerültek kivételével — ^ mérséklődött, ugyanakkor a területi feszültségek szapo- § rodtak. lyezkedési lehetőségeit termé­szetesen befolyásolják a nép­gazdaság munkaerőhelyzetére jellemző általános tendenciák, így például az, hogy mérsék­lődik, de összességében még élénk a munkaerő-kereslet, csökken a szakképzetlenek és az alacsony iskolai végzettsé­gűek iránti igény, továbbá a munkáltatók az új felvételek­nél inkább fiinőségi cserére, mintsem létszámbővítésre tö­rekszenek. Az elhelyezkedési lehetősé­gek népgazdasági áganként változnak. A munkahelyek csaknem 43 százalékát az ipar ajánlotta fel — ez az arány magasabb, mint az ipar súlya a foglalkoztatás­ban —, s létszámarányát meghaladó munkahelyet kí­nál még az építőipar, a köz­lekedés, a hírközlés is. A pályakezdő nők munka­Az első ízben elhelyezkedő fiatalok 11 százaléka felsőfo­kú végzettségű, 61 százaléka középszintű szakmai képzett­séggel rendelkezik, 28 száza­léka pedig szakképzetlen. A középiskolát végzettek aránya 27 százalék, növekvő. A pályakezdő fiatalok ré­szére felajánlott munkahelyek száma körülbelül 2 százalék­kal kevesebb, mint tavaly, ezen belül a diplomások el­helyezkedéséhez 8 százalék­kal több, az általános és kö­zépfokú iskolát végzettek munkába lépéséhez 3,7 száza­lékkal kevesebb az álláskíná­lat. Száz elhelyezkedni kívá- nó, nem diplomás fiatalra 101 felajánlott munkahely jut. A felsőfokú végzettsé­gűek részére személyenként átlagosan 2,4 pályázati kiírás érkezett a munkáltatóktól. A pályakezdő fiatalok elhe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents