Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

1

1986. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK

Villanófény

Mindenki szemeláttára zavartalanul zajlik a strand- és vízi- sportélet az Omszki-tónál. Annak ellenére, hogy a parton és a parkban elhelyezett táblák kifejezetten tiltják ezt. Más kérdés, hogy miért nem szereznek érvényt a tilalomnak. Igen, ha kell, büntetéssel is a helyhez nem illően— de hát, ha a szóból nem ért d magyar!? Végül is a tó vize, ártalmas az emberre, alkalmatlan a fürdésre. Kinek hiányzik egy tavalyihoz hasonló — n píhenőparknak enyhén szólva negatív reklámot csapó — fertőzés? Elég nagy visszhangja volt, nehezen hihető, hogy vannak, akik ■ nem hallották. Százak meg százak mégis újra és újra kockáztatnak. Pedig látványként sem csábító a vize. Kiváltképp, ha éppen velünk együtt kutyások is úszkálnak ...

Annyira nyilvánvaló, hogy «2 ilyen kis felületű tó Öntisztulása rendkívül lassú. Még az olyan nagy vízhozamú fo- lyöinknál, mint például a Duna, ugyancsak meg kell nézni, hol fürdik az ember. Sajnos, nem nézik meg! A tahítótfalui szabad strandon sem, ahol az idén szintén tábla tiltja tt fürdést, mégis használják. Csak napoznak a fürdőruhára vetkezettek? Nehéz ezt elhinni olyan nyári időszakokban, amikor árnyékban is 50—33 fokot mutat a hőmérő. A nyár eleji ellenőrzésnél a Köjál erősen szennyezettnek találta « vizet a hídfőnél. Ezért került a ültő tábla .a partra, amely korábban strandolásra kijelölt hely volt.

Higgyék el, nem éri meg a pillanatnyi felüdülés azt a bajt, ami származhat belőle, ha nem értünk a tiltó szóból!

SZENTENDREI

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

Építenek és bontanak

Üzletház a vár aljában

Fogadáközpont Visegrádon

Öt esztendő kellett horzá — addi£ készítették elő —♦ míg megkezdődhetett Visegrádon a községfejlesztési tervben fogadőközpontnak kijelölt területen az első ilyen célú épület; az üzletház építése. Ezen a nyáron viszont már jól haladnak az építők, állnak a falak, az épület tetőszerkezetén dolgoznak. Láthatók a formák, a hajlított ívek, hasonlatosan a visegrádi építészeti stílusjegyekhez, amelyekkel ez az új létesítmény szépen illeszkedik majd a környezetébe.

Bármilyen közlekedési eszközzel utazik a helybéli vagy az idegen e gyöngyszem településre, ide érkezik a hajóállomás és a kiépített parkoló körzetébe. Szándékos tehát, hogy éppen itt alakítják ki a Visegrádot, múltját és jövőjét méltán megillető s a tájba is illő fogadóközpontot, ahol a kereskedelmi és idegenforgalmi intézmények kapnak helyet. Ennek első épületét, az említett üzletházat építőközösség építteti. A községi tanács a területelőkészítés és a társadalmi munkában készült tanulmányterv birtokában foghatott hozzá a tervezéshez. Az ajánlati terv alapján Igényelt területet az új létesítményben a Pilisi Parkerdőgazdaság, a Dunatours és egy sor magánkereskedő. A kiviteli terveket is az építtetők készíttették el, kívánságuknak megfelelően.

Negyedszázad az államigazgatásban

Új helyzetben, mankó nélkül

C

sinos' fiatalasszony Gányl Istvánná a Dunabogdányi Köz- ,

ségi Tanács főelőadója. Ha nem tőle hallom, tévedésnek mondanám, éppen ezekben a hetekben lesz 26 éve, hogy tanácsi szolgálatban áll. Az adóügyek intézésével bízták meg. A gimnáziumi érettségi mellé pénzügyi technikumi különvizs- gát tett, majd egy sor államigazgatási szakképesítést is szerzett az elmúlt évek ’során. Most is tanul, egy hároméves tanfolyamot vállalt. Azt mondta, most már minden könnyebb, felnőtt a fia, a Zeneművészeti Főiskolára jár. Jelenlegi munkakörében — • gazdálkodási-költségvetési előadó — 1964 óta dolgozik, felelős a községi tanács és intézményeinek pénzgazdálkodásáért De, ha kell, igazgatási ügyeket is intéz. Egy kisközség tanácsi dolgozójának több feladatot el kell tudni látnia.

— Úgy kell gazdálkodni, hogy a lakosság is észrevegye, fejlődünk — mondta és mosolyából megértettem, mire gondol. Ez manapság igen-igen nehéz feladat. — Kisközség vagyunk, a helyi bevételünk kevés. Azon felül, ameillyel a működést, fenntartást biztosítjuk, csak szűkös állami támogatást .kapunk a fejlesztésekhez. Azt, hogy az intézmények zavartalanul működnek, a lakosság természetesnek veszi.

Beszélt arról az időszakról, amikor a telkeket parcellázták Dunabogdányban. Volt bevétel, így több lehetőség a látványosabb komróunális fejlesztésekre. 1965 és 1975 között fejlődött a legtöbbet a község. És ő csak tudja, hiszen kisgyerek korától itt él. Abban az évtizedben épült az ivóvízhálózat, készültek utak, bővült a közvilágítás. Hogy tovább gyarapodhasson a település, szükség van a helyi bevételi források feltárására és nem utolsósorban a lakosság segítségére. A tanács új helyzete és a közös gondok ismeretében végül is nemcsak a ’helyben lakók, az üdülők is megszavazták a településfejlesztési hozzájárulást.

— A legszorítóbib az iskolások napközis ellátása. Kevés a tantereim. De ide sorolható az ivóvíz- meg a villanyhálózat túlterheltsége is — beszélt tovább a megoldásra váró problémákról. — A VI. ötéves tervünkben szerepel az iskola bővítése 4 tanteremmel. A vízbázis növelése most van folyamatban, hogy végre beköthessék a hálózatba az üdülőterületen kiépített vezetéket.

Azt is megtudtam tőle, egyetlen új intézményük, sincs. Az iskolától a bölcsődéig, az óvodától a művelődési házig valamennyi század eleji építésű, átalakított épületben működik. Csupán az iskoláihoz építették hozzá, de annak is van már vagy negyedszázada... És ez újabb gondoikat vet fel. Nagy a ráfordítás ezekre az épületekre. A pénzügyek intézőjének mindenre od,a kell figyelnie. Nem hátrány a nagy helyismerete, szakmai felkészültsége, jártassága. Szakmai, emberi teljesítményének elismerése, hogy tavaly, a harmadik ciklusra ismételten megerősítették tanácstagi tisztségében a választói. Munkatársainak pedig két évtizede szakszervezeti bizalmija. Ez utóbbi megbízatásáról beszélgettünk, amikor tett néhány kesernyés megjegyzést a tanácsi dolgozók1 anyagi megbecsüléséről!.

— A járási hivatal megszűnése, az önállóság számos nehézséget okozott nekünk. Most tanuljuk, hogyan éljünk az új helyzetben, mankó nélkül. Persze, tudom, az apparátus gondjait magunknak kell megoldani — tette hozzá Gányiné, akit július 1-jétől községi tanácsosi cím illet meg.

E

lőttem a Pest Megyei Tanács elnökének kitüntető okirata, amelyben a tanácsosi címet adományozta Gányi Istvánná főelőadónak: „Kiemelkedő tanácsigazgatási munkája és példamutató magatartása elismeréseként..."

Az építési ár négyzetméterenként 15 ezer forint lett, s a műszaki átadást szeptemberre tervezik.

A 460 négyzetméter beépített alapterületű üzletház legnagyobb részét, több mini felét a Pilisi Parkerdőgazdaság foglalja el éttermet és presszót rendez be 260 négyzetméteren. Itt nyitja meg új kirendeltségét a jövő szezonban a Dunatours, és kisebb- nagyobb üzletét kilenc kereskedő. A sportáru és cipő, édesség, virág, trafik és ajándék, népművészeti ajándék, női divatáru, férfi- és gyermekdivatáru, illatszer, divat, ajándék és a fagyizó sokféleségét belső, építészetileg egységes berendezéssel ellensúlyozzák. Rendeltetésüket tekintve pedig valamennyi hiányt is pótol, tehát nem kizárólag az idegenforgalmat szolgálják majd, hanem a lakosság jobb ellátását is. (A tanács elképzelése szerint eev tejivó-reggeliztető is helyet kapott volna az új létesítményben, de nem volt rá vállalkozó.)

A jöűő szezonban m&r ez az egy tető alá 'tervezett centrum fogadja az érkező két. Hozzá bejáratot mind a faluközpont, mind a parkoló felől nyitnak majd. Egyidejűleg lebontják a látványt csúftó ideiglenes építményeket, a bódésort. S már készül a terve az ugyancsak e területre szánt második épületnek, a több célra is hasznosítható tornacsarnoknak.

Az innen nem messze álló Vár éttermet a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat bérbe adta. S az azzal szomszédos szálloda átépítése is jól halad. A 34 ágyas szállóval Visegrád fogadóképessége is növekszik.

A konkurencia ösztönzi a sütödét

Nagyobb kínálat, jobb ellátás

Két hete lapunk szentendrei különkiadása foglalkozott a városi kenyérgyár gondjaival. Nem hatott az újdonság erejével, részben, mert hasonlókról hallunk általában a sütőipar üzemiéiben, másrészt az elmúlt két nyári szezonban a Pest Megyei Hírlapban gyakran jelentek meg írások a Dunakanyar ellátási zavarairól. Szóval nincs megoldás, kezdődik minden elölről — gondoltam. S hogy a munka most a városba szólított, a HÉV-től egyenesen a szomszédos bevásárló központ ABC-jébe mentem: vajon mennyit érez a sütőüzem bajaiból a vásárló? Nem .akartam hinni a szememnek! Késő délelőtt csak kenyérből eddig itt nem tapasztalt választékot, legalább 6—8-félét találtam«

Folyamatosabban

A városi tanácson kaptam magyarázatot a meglepő bőségre: a Fővárosi Sütőipari Vállalat békásmegyeri leány- vállalata néhány hete mintaárusítást kezdett, s ez a helyi sütőüzem kínálatára is jól hatott. A részletekről a legilletékesebb, Tóth Istvánná főelőadó tájékoztatott.

— Az eddig szóba se jöhetett, hogy a főváros segítsen Szentendre kenyérellátásában, inkább fordítva történt. A varázsszó, a gazdaságosság, itt is bizonyította erejét. Azzal keresték meg tanácsunkat a békásmegyeri sütőüzem vezetői, hogy ismerik nyári gondjainkat, nekik viszont éppen akkor van szabad kapacitásuk, szívesen segítenének. Örömmel fogadtuk az ajánlatot, amely a kínálat növekedését ígérte, ugyanakkor ösztönzőnek is szántuk. Mindkét számításunk bejött. Az ellátás javult, s a mi kenyérgyárunk is folyamatosabban szállítja az eddig csak ígért termékeit.

Dombai József, a Pismány

ABC vezetője:

— Eddig panaszkodtunk, hogy gyenge a forgalom, s vártuk a szezont. Most tele az üzlet, de a kezünk is munkával. Naponta 200 ezer forint körül mozog a bevételünk. A pékáru? Nézze ezt a kenyeret — húzta ki az első, kétkilós, szépen kelt, ropogósra sütött veknit a polcról. — Ezt egy dunabog- dánvi maszek szállítja nekünk. Hagyon kedvelik a vásárlók. Ez a keresett barna rozskenyér pedig a helyi kenyérgyár terméke. Nagyon sokat javult az elmúlt évihez kénest az ellátásunk.

Elmondta, hogy egy jó hónapja szép cikklistával keresték meg Békásmegyerről. Egv ideig árusították is a gyár termékeit. S bár a helyben készültek minősége még nem veheti fel a versenyt a fővárosival, mégis megmaradtak régi partnerüknél.

A szezon a próba

— Idegenforgalmi területen vagyunk, nehéz kiszámítani,

* mennyit rendeljünk. Ha egyegy hétvégén zárás előtt elfogy a kenyér, fél mázsát, mázsát nem fognak nekem Békásmegyerről ideszállítani. Viszont, ha nem vagyok állandó kapcsolatban a helyi üzemmel, ők sem adnak.

Leányfalun a nagyközségi tanács vb-titkárától, Tóth Sándortól érdeklődtünk, érződik-e a fővárosi üzem segítsége.

— Azt hiszem, korai még következtetéseket levonni. Sok ígéretet kaptunk már korábban is. A szentendrei kenyérgyár üzembe állása után eleinte zavartalan volt az ellátás, aztán mi lett be- 1 e? Nyilvánvalóan azért szerződött a NYÉK 7. számú ABC-áruházának vezetője az új partnerrel, mert nem volt elégedett a szentendreiek szállításával. A választék kétségtelenül növekedett, a minőség javult, s az utóbbi hetekben valóban nem jutott el tanácsunkhoz panasz a kenyérellátásra. A nyár múltával válik teljessé a kép. A szezon lesz a próbája az új kapcsolatnak.

Szerencsés találkozás volt — igy jellemezte a létrejött kapcsolatot Szűcs Attiláné, a békásmegyeri leányvállalat igazgatója, amikor felkerestük, hogy kedvező tapasztalatainkat továbbadjuk és terveikről érdeklődjünk.

Színes nyugágyak. 1'

Többféle faipari termék féltermék készül a Pomázi Faipari Szövetkezet központi üzemében. Kooperációban bútorelemeket is gyártanak a szövetkezeti bútoriparnak. Saját késztermékeik közül a legkeresettebbek a tápiógyörgyei telepükön készülő különféle méretű és formájú fakanalak. Ezekből jelentős tétel kerül tőkés exportra, ebből származik a pomázi szövetkezet éves árbevételének 35 százaléka. Egy másik keresett cikkük a képen látható színes huzatú nyugágy. Három hazai nagykereskedelmi vállalatnak szállítanak belőle évente 1500 darabot. Azért csak ennyit — a kapacitásba több Is beleférne —, mert a megrendelők nem egész éven át, hanem kizárólag szezonban kérik ezt a mutatós kerti bútort. Felvételünkön Karban Istvánná meós a készárut ellenőrzi szállítás előtt.

— Nekünk ez üzlet, tehát komolyan vettük a felajánlott segítséget a Dunakanyar ellátásához. A személyes tapasztalataimon kívül az üzemben is érződött időnként az agglomeráció kenyérhiánya. Esetenként a boltok is bejöttek vásárolni. A mi feladatunk a főváros II. és III. kerületének az ellátása. Ennék rovására nem tehetnénk, de az iskolai szünetben felszabadul bizonyos kapacitás, s ezt akarjuk lekötni.

A váfcsz: igen

Egy rövid séta a korszerű üzemben meggyőzött arról, miért van keletje a békásmegyeri sütőüzem termékeinek. A tárlókon óriási bőségben várt szállításra a mesteri küllemű sütőipari termékek óriási választéka: pufók kenyerek, fénylő héjú kalácsok és megannyi más, kemencéből kikerülő finomság.

— Jelenleg 12-féle kenyeret, cipót, kalácsfélét és töl« telékes árut szállítunk Szentendrére, Leányfalura és a pomázi Áfész-boltba. Jó járatvezetőt találtunk, aki ha kell, kétszer is fordul naponta — folytatta az igazgató. — Ami pedig a terveinket illeti: az az elképzelésünk, hogy sütőipari szakboltot nyitunk a városban. E nyár tapasztalataiból annak is ki kell derülnie, szükség lesz-e egyáltalán külön mintaboltra, ahol természetesen tejtermékeket is árusítanánk.

Ha a szentendreieket kérdezik, a válasz egyértelmű igen.

Sporttábor a katonai főiskolán

Utánpótlásnak tekintik

A katona! főiskola aportpályíjának salakján nem katonák, általános Iskolás lányok és fiúk rótták a köröket. A füvön gerelyt hajítottak, néhányan helyben futva, hajlongva bemelegítettek. A kispad- nál csoportba verődve állták körül Babits Lajos századost, edzőjüket, a Honvéd Kossuth SE atlétikai szakosztályának vezetőjét. A katonák a parancsot sem Igen hallgatják odaadőbb figyelemmel, mint a gyerekek az edzői utasítást.

— Három esztendeje foglalkozunk edzőtársammal a város és a környék általános iskoláiból ide járó hatvan gyerekkel, Egy részük a város központi testnevelő szakos is-: kola tanulói, és többen vannak közöttük a Felszabadulás lakótelepi iskolából — mondta az edző, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola testnevelő tanára felénk fordulva. — A tanévben hetenként 3—4 edzést tarthatunk. Most mindennapos a felkészítés. Az előttünk álló két hét tulajdonképpen sporttábor. Egy hetet Győrben töltünk, mert területi verseny lesz Székesfehérváron. Azután pedig országos bajnokság.

A heti 3—4 edzés hallatán elismeréssel bólogattam, de Babits Lajos százados lehűtött:

— Egyáltalán nem sok. Komolyan gondoljuk velük a munkát, utánpótlásnak tekintjük őket. Nem minden alap nélkül, mert többségük nagyon tehetséges. Egy sor figyelemre méltó eredményt értek már el. Tizenhárom számban nyertek Pest megyei bajnokságot. A 4Xl00-as váltónk — Szabó Tamás, Hegyközi János, Bábszki Róbert és Csontos Zsolt — az országos bajnokság harmadik helyezettje lett. Van hat arany jelvényes és nyolc ezüst jelvényes versenyzőnk.

Míg az edző eredményeikről beszélt, az érintettek kama- szos zavarukban topogtak körülöttünk, s csak bólogattak az edzőre emelt szemmel a kérdésemre: szüleik egyetérte- nek-e gyerekük sportolói buzgalmával?

— Azt, hogy pedagógiai telitalálat a gyerekek sporttal való elfoglalása, sajnos kevés szülő gondolja végig. A tanulmányuk rovására nem mehet, sőt igyekezniük kell, mert jó vagy közepes átlagnál rosz- szabb eredményűek nem járhatnak ide. Ami pedig az egészséges testi fejlődésüket illeti, csak rájuk kell nézni,

kész gyönyörűség. Különösen a fiúkon látszik meg, ki az, aki kezdettől és rendszeresen jár edzésre. Kész atléták. Persze, bizonyos: sok munka van izmaikban, eredményeikben. A fiúk szorgalmasabbak — ismerte el a százados edző, a lányok felé .vetett szemrehányó pillantással. — Kétségtelen, sok szórakoztatóbb, vonzóbb programot kínálnak a fiataloknak. Ok is hajlanak ilyesmire, hiszen fiatalok, csaknem gyerekek. De hiszem, a többség megnyerhető a sportnak. Több komolyan ígéretes versenyzőt látunk közöttük.

A legjobb eredményeket a távolugrásban, a gerelyhaji- tásiban, futásban és a nyolc- próbában — a lányok hatpróbában — érik el. A következő országos bajnokságra két csapatot indítanak. Vannak esélyeik — így mondta Babits százados, s mintha csak erről jutott volna eszébe, elnézést kérve újabb utasításokkal a versenyzőkhöz ment. Néhány percre magam maradtam egy nyúlánk, fekete fiúval, Valentin Antallal, aki a Felszabadulás lakótelepi iskola 7. osztályos tanulója. Egy új gerelyt szorongatott a kezében.

— Most olcsón jutottam hozzá. Ezer forintig az egyesület kifizeti, ha megvesszük, amire szükségünk van. Ám egy igazi jó gerely ötezer forintba is belekerül. Persze az mór a menőknek való. Nekem egyelőre ezüst jelvényes eredményem van a megye) bajnokságról, ahol 34 méter 14 centimétert sikerült dobnom. Edzésen volt már jobb is. Most az arany jelvény megszerzése a célom — avatott ba tervébe az ifjú sportoló.

Kitartást és sok sikert hozzá!

Az oldalt írta: Kádár Edit

Fotó:

Erdősi Agnes