Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

1986. JÜLIUS 16., CSÜTÖRTÖK Alkotó, kor, stílus Jól sikerült, szép kötet A moszkvai Puskin Mú­zeum, amely az idén hetven­négy éves, a leningrádi Ermi- tázs után a leggazdagabb, a művészettörténet különböző szakaszaiból sorakoztat fel al­kotásokat, remekműveket. Hír nevét saját gyűjteményeinek színvonala, változatosság^ ad­ja. Elődje egyetemi kiállítóte­rem volt, főként másolatokat matatott be az 1840-es évek végén. A művészettörténeti tanszék akkori professzora Ivan Cvetajev, aki kora leg­képzettebb szakembere volt, lelkesen támogatta egy művé­szeti múzeum tervét, mely vé­gül századunk elején vált va­lóra. A Puskin Múzeum gazdag anyagának látványa művészet- barát turisták ezreinek is megdobogtatja a szívét. Jár­ják a termeket, melyekben a művészet templomához Illő csend, szépség és gazdagság honol. Igyekeznek a látvány ból mind többet befogadni, magukkal vinni. A képzőmű­vészeti gyűjtemény egyiptomi, görög, római, keleti, valamint nyugati középkori alkotások látványával köti le a figyel­met. Az európai festészetből, szobrászatból, grafikából cso­dálatosan szép ismertetőt ad a XV. századtól napjainkig. A Puskin Múzeum anyaga úgy 500 ezer darabos, festmények, szobrok, grafikák, iparművé­szeti tárgyak kincsestára. A Képzőművészeti Kiadó kötete csak ízelítőt ad az anyagból. Az Ismert, a legér­tékesebb művek láthatók az al­bumban. A színes képek igen jól sikerülitek. Botticelli, és Bronzino, Matthias Gerung és G. B. Tiepolo, Francois Bou­cher, Claude Monet, Edgar Degas, Pierre Auguste Renoir, Paul Cézánne, Pablo Picasso alkotásainak könyvi mása ke­rül többek közt az albumot forgató kezébe. így lát tulaj­donképpen, aki nem jut el so­ha Moszkvába, hogy az ere­detiket láthassa, szép élmény- anyagot kap a kötettel, s hoz­zá kellő ismeretet. Ugyanis a képekhez — a 93 színes rep­rodukcióhoz — igen jó isme­retterjesztő bevezető készült a Puskin Múzeum. történetéről és anyagáról, a képek mellett pedig magvas ismertető olvas­ható az alkotóról, korról, stí­lusról. A kötet a Révai Nyomda munkája. Az album ismertető anyagát Irina Antonova írta, Pap Judit fordította. A fotók Eduard Steinen munkái. E. K. Bizton számíthatnak a lakosságra Még kulcsuk is van egymáshoz Heti filmtegyzet Az első pillantásra irigylésre méltónak tűnik az újhartyániak hely­zete. Kisebb fajta kultúrháznak is beülő klubkünyvtáruk egyéni han­gulatú, Kívülről szépen gondozott. Sokat áldoztunk az utóbbi négy évben művelődési létesítmény—.re — mondja Kaldenecber István ta- olt' A hlubköóyvtároan bevezettük a központi fűtést, kicse­réltük a vizesblokkokat, lambériával borítottuk a falakat, felútftot- *“? * homlokzatot. Társközségünk, Újlengyel művelődési házának te- tőjet Is felújítottuk, csatornáját kijavítottuk* részen a hatezer kötetes könyvtárat. Az iskolában Lauter János- né igazgatónővel beszélgetek. — Hogyan alakult ki ilyen jó kapcsolat az iskola és a klub­könyvtár között? Torna a színpadon Beszélgetés Jcözben az is ki­derül, hogy a tanácselnök mennyire szívén viseli az 1913- ban épült tanácsháza sorsát. Jóllehet eredetileg is község­házának szánták, ám Izsó Já­nos ceglédi építőmester ezen munkája — egyszerűsége el­lenére, mégis megmentésre méltó. — Ügy szeretnénk rendbe hozni — folytatja Kaldenec- ker István —, hogy megment­sük az eredeti faragott ajtó­kat és ablakokat, kijavítsuk a lábazat gipszdíszítését. A fal vizesedése ellen csak injektá­lással tudunk védekezni... Hogy ebből az elképzelésből mi valósul meg, egyelőre nem lehet tudni. Egy viszont két­ségtelen: a 2800 lakosú nagy­község összetartó, társadalmi munkára mindig vállalkozó közösségére bizton számíthat­nak. A valamikori Grassal- kovich-birtok területére az 1700-as évek végén telepített németeket a grófi család. Akkor tervezték ezeket a széles, ké­nyelmes utcákat is. A tele­pülés nem szalagszerű, hanem sakktábla formájú. — Üjhartyánról az a hír járja, hogy sokat dolgoznak az emberek, még a nyugdíjasok is. Marad-e idejük művelődni, olvasni? — fordulok Szaller Andrásáé klubkönyvtár-veze- tóhöz. — Tizenkét éve vezetem a Móricz Zsigmond Kluibköinyv- tárat. Nyugodtan merem ál­lítani — bár ón sem tudom, hogy csinálják —, de jut rá idejűik. Bélyeggyűjtők, ■ bábosok, amatőr 'képzőtnűvésrek, művé­szi tornászok, népi táncosok, asztaliteniszezők, számítás- technikát, nyelvet tanulók — összesen tizenöt kis csoport működik Űjhartyánban. — Helyhiány miatt azonban minden klubfoglalkozást az is­kolában tartunk — teszi hoz­zá Száll enné —, a gyerekek viszont idejárnak tornázni a színpadra. Olyannyira egyez­tetjük a programot, hogy meghívnak a tanévnyitó tan­testül éti, értekezletre is. Sőt! — neveti el magát. — Kul­csunk van egymáshoz ... Közösen alapoznak Szünnap ellenére szívesen mutatja meg a nagytermet a színpaddal, az egyetlen klub­szobát és az előcsarnok fölötti — Mert mind a ketten, azaz kollégáimmal együtt mind­annyian rájöttünk, hogy a jövő nemzedék műveltségét közösen tudjuk igazán jól megalapozni. Ezért minden olyan eseményre meghívjuk Szaller Andrásnét, ami érint­heti a tanításon kívüli neve­lést. Időt is egyeztetünk. So­sem terveznek a kiubkömyv- tárban programot gyerekek­nek, ha ők éppen kirándulni mennek. Azonkívül kollégáim vállalják a kiscsoportok veze­tését. Egyikük, Boross Lajos- né a .nyugdíjasklubot vezeti. Igaz, Újlengyelben ... — Három éve mentem nyugdíjba —/mondja Boross- né —, bár állandó helyettesí­tést vállaltam az iskolában. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy harminc évig ta­nítottunk a férjemmel Új­lengyelben, s továbbra is em­berekkel akartam foglalkozni. — Hogy működik a nyug­díjasklub Űjhartyánban? — faggatom Szaller Andrásnét. — Jól! — összegzi tömö­ren. Az ötletet Borossnétöl vettük. Svébis Mihály kijárt Lengyelbe. Egyszer fölvetette: minek kell nekik utazgatni miért nem szervezünk itt is nyugdíjasklubot? Végigjártuk a falut, minden utcában be tértünk néhány házba. El mondtuk, mit szeretnénk, kér tűk, szervezzenek tovább, az első találkozásra ötvenen jöt­tek el. Ma pedig ez a legnép­szerűbb klub. Jól forgatja a szót a csibé szes tekintetű, ősz hajú Své bis Mihály. Kertje, háza ápolt. Látszik, békesség honol benne, Pedig mint kiderül, három ge­neráció lakja. — Mihály -bácsi ezermester! — mutatja be Szallerné. Élő hagyománnyá A klubtagokból zenekar ala kult, elővették a régi hang­szereket, s minden összejöve­telre magukkal viszik. — Mihály bácsi milyen hangszeren játszik? — Szájharmonika, harmo­nika, citera — sorolja. — Ez utóbbi saját gyártmány. Addig unszoljuk, míg meg­szólaltatja, s énekel hozzá a maga gyönyörűségére is. — Harmincöt évig laktunk Űjhartyánban — szólal meg a felesége. — Nélkple el sem kezdődött egy rendezvény. Helyi szokásokról faggató- zom, kiderül: jellegzetes tánc­motívumok megmentésére vál­lalkozott a gyerekek tánc tanára. Lerajzolta a mozdu­latokat, Mihály bácsi pedig el énekelte és eljátszotta hozzá a dallamot. így lesz ebből a népitáncos gyerekeknek tan­anyag. És élő hagyomány... Vennes Aranka ÉTv-FIGYELŐ' Pftiíi parly. Ezzel a játékos hangzású szókettőssel hirdet­ték meg azt a televíziós adást, amelynek keretében a Duna mindkét partján ékeskedő — a folyam hatalmas északi ka­nyarodását követő — városok vezetői, hivatásos vendégfoga­dói adtak számot településéik helyzetéről, idegenforgalmi kí­nálatairól. Szellemes volt tehát a mű' söreim, szintén nagy a lebo­nyolításhoz szükséges techni­kai apparátus, Rapcsányi László személyében pedig egy igazán rátermett és felkészüli dirigens adta-vette a szót — maga a vasárnap dél tájban műsorra tűzött Parti party mégsem kápráztathatta el a Pest megyei (s természetesen a távolabbi országrészekben figyelő) nézőket. Azon egysze­rű oknál fogva alakult ez így, mert ez az egész eszmecsere afféle leckeismétlésnek, isme­retújrázásnak hatott. Szent­endréről szólván a kívánatos­nál több látogatóról, az állan­dó képzőművészeti bemutatók további bővüléséről esett szó; Vác képviselői a település sokarcúságát, az összecsiszoló- dás nehézségeit meg a ven­déglátás ki nem használt le­hetőségeit emlegettek; Viseg- rádról, illetőleg Esztergomról szólván pedig a szintén ki nem használt együttműködés adta a témát, meg az a re­ménykedés, hogy a királyok hajdani lakhelye továbbra is megőrzi majd jelen arculatát, merthogy az úgy önmaga, ahogyan van ... Mindez persze éppen csak jelezgeti, hogy milyen közlen­dőket nyeltek magukba a mikrofonok, ám egyúttal nyil­ván a vállalkozás egészének a lelkülétét, hangvételét is megsejteti. Azt sugalmazhatja ez a rendkívül szűkszavú summázat, hogy Kuczka Judit és csapata a régi rossz szokás szerint nem döntötte el, kinek hozza össze a reá bízott pro­dukciót. A megcélzott hely­ségek törzslakosaira is ka­csingatni akartak, és ugyan­így azokra a milliókra is, akik legföljebb ha egyszer-kétszer vetődnek el a Dunakanyar in­nenső és túlsó oldalának szó­ban forgó négy pontjára. I így aztán hiába szólt a sok szép vers, s szintén hiába pe­regtek a betétként levetített — egy jobb ügyhöz méltó igyekezettel rögzített — moz­góképek, maga az egész múlt­idézés, jelenjelentés meg jö­vőkép igencsak közhelyszerű elegyként töltötte ki a terje­delmes műsoridőt. Nyilván mondani sem kell, hogy a le­hető legnagyobb sajnálatunk­ra... Budakeszi. A témavadászat véletlene úgy hozta, hogy a vasárnap esti Hétben szintén Pest megyei állampolgárok kaptak szót, és hirdették az egyesülés hasznosságát. Jele­sen a Budakeszi Szépítő Egye­sület megalakítása és működ­tetése került itt nagydobra, mégpedig azért, mert életre hívói több olyan ügyben jár­tak el sikerrel, ami különben meg sem moccant volna. Az ő jóvoltukból jelzi például egy emléktábla Erkel Ferenc kö­tődését Budakeszihez, és egy­általán, ha ez az egyesület ezt-azt kezdefnényez, itt-ott mocorogni kezd, a helybéli közigazgatás sem maradhat tétlen. Mint hallhattuk, a szé- pítők oly dicséretesen szer­vezkedtek, hogy elnyerték a KISZ KB 100 ezer forintos pályázatát. Ezúton is gratu­lálunk! Százhalombatta, és még mindig nem lehet kifogyni a Pest megyei illetőségű televí­ziós mutatványokból. A kedd esti Agrárvilág, amely ezúttal a magyarországi haltenyész­tés, -forgalmazás ügyes-bajos dolgaival foglalkozott, nem hagyhatta ki a Százhalombat­tán működő — számos or­szágban ismert és- elismert -i- halivadékszaporitó telepet. Ennek első számú szakembe­re, Tőig István igazán frap­páns összefoglalását adta an­nak, hogy ugyan miért kell errefelé sopánkodni. Ez az ágazat periférikus helyzetben volt s maradt. Míg az élel­miszertermelés egyéb ágaza­tait nagy lendülettel virágoz- tatták fel, addig a haltenyész­tésre kevéssé ügyeltek. Pedig éppen Százhalombattán ele­gendő és kiváló minőségű te- nyéázanyagot produkálnak — az érdeklődők tömege is bát­ran fordulhat hozzájuk. A nyugtalanító összképben min­denesetre igen jó volt ezt a biztatást hallani. Akácz László Egészséges erotika Ilaumann Péter és Kristóf Kata az Egészséges erotika egyik jelenetében Közönségfogó cím, annyi és Pántol Chaplinig. Csakhogy biztos. Manapság úgy tűnik, ez a film nem ezt fajta igazán csak a krimikre, á sei- burleszket kívánja művelni, fikre meg a katasztrófafii- Megpróbálja a klasszikus búr- mekre vevő a néző, s ezek leszk elemeit összeházasítani mellett még az érzékeket esi- a groteszkkel és a társadal- gázó filmek számíthatnak mi élű szatírával. Ez a ve- kasszasikerrre. Szép hők Éva- gyesházasság azonban nem kosztümben, ínycsiklandozó sikerül. Főleg azért nem, ágyjelenetek részletező elő- mert ezek az elemek külön- adásban — még csak nem is bözőek. Más kategóriából kell tizennégy éven felülinek valók. Egyszerű összepárosí- jelölni a filmeket, amelyekből tásuk még nem elegendő, összeállítható egy szolid <né- Amikor a híres csehszlovák ha nem is oly szolid) szexuál- új hullám első nagy mun- pedagógiai oktatófilm. káira felfigyeltünk, ott egy Ez persze, végső soron, nem sajátosan új groteszk látás­baj. Iszonyú lenne, ha egy mód jelent meg s hatotta át cseppet sem prűd világban a filmek minden kockáját, épp a mozi lenne prűd. A baj Itt viszont a filmtörténeti esetleg csak ott és akkor van, emlékek közepes szintű fel- ha ezek a filmek nem témá- mondása történik az egyik jukból, a szituációkból vagy oldalon, s egy riasztóan mes- éppenséggel a szereplők ka- terkélt s egyéninek így kép- rakterébői fakadóan élnek a zeit dialóg- és színészmozga- korhatáron belüli és kívüli tás-stílust látunk a másik ruhátlan jelenetekkel, hanem oldalon. A névelők és állít- ezt tekintik a film fő attrak- mányok nélküli, csonka, fél- ciójának. Ilyen is lehet, de ez behagyott mondatok egy da- már más műfaj: pornó címszó rabig érdekesek, aztán ka- alatt szoktuk emlegetni. (No- gyetlenül fárasztókká válnak, ha az megint más műfaj, ■ kiszáll belőlük az addig is mert az egyszerűen csak ágy- elég kevés szellemesség is, jelenet-centrikus filmek még Ezt az ötletet^ el lehet adni a sima szexfilmek kategóriá- egy villámtréfában a kabaré­jába sorolhatók.) ban, de nem bírja el egy No de ne arról elmélked- másfél órás film, különösen, jünk, miképp adható el a hogy tíz perc múlva már moziban a szex, hanem arról semmi funkciója nem marad, beszéljünk, milyen is az az az eredetieskedésen kívül. És új magyar film, amelynek a a minden normális emberi címe kétségtelenül közönség- mozgással ellentétes, ortopéd f-gó. bóklászások és idült arcjáté­Timár Péter, a film írója kok sem rokoníthatók a és rendezője '(ez az első saját klasszikus burleszk klasz- nagyjátékfilmje) abból indul szikus figuráinak mindössze ki, hogy az emberek életének egy-két jellegzetes mozdulat­igen fontos része az erotika, a ra és mimikára korlátozott szex. Ez aligha tagadható. De cselekvéseivel. Itt is: az a ő továbbmegy. Azt is mond- trükk, hogy a járásokat pél- ja: lehetnek szituációk, ame- dául visszafelé vették fel, de lyek éppen az erotika folytán előre vetítik, öt percig érde- (révén, által) leleplező ere- kés. aztán külsődlegessé és jűekké válhatnak egyes embe- erőltetetté válik, és sem a rekre, egyes jelenségekre néz- film egészéhez, sem a figu- vést. Konkrétan ez úgy jele- rákhoz az égvilágon semmit nik meg a filmben, hogy egy nem ad hozzá. Néhány ízlés- ládagyárban, amelyben csak télén ötletet pedig (mint nők dolgoznak, s az egyetlen például az igazgató kefir­férfi az igazgató, a frissiben lötyögtetését) bízvást el lelie- odahelyezett tűzoltó kitalálja: tett volna hagyni, tűzvédelem ürügyével szerel- Milyen film hát az Egész- jenek fel egy tévékamerát a séges erotika? Olyan, amiből nők öltözőjében. Ezen az ipa- két dolog érződik ki elsősor- ri tévén aztán először az igaz- ban. Egy: Tímár Péter min­gató meg a tűzoltó, k'.őbb a dénáron sikerfilmet szeretett különböző vezetők, igazgatók volna csinálni, amint ezt a stb. csámcsogva kilesik az kényszert már elsőfilmeseink- igéző (és a nem is olyan igé- tői megszoktuk. Kettő: és zői női bájakat. Ettől az ad- mindenáron eredeti akart dig eladhatatlan ládák egy- lenni. Ebből egyik sem jött szerre kelendővé válnak, de be. A siker a leskelődős je- turpisság kiderül, s a nők lenetek dacára sem remélhe- alaposan megbüntetik a lései- tő, mert a film egyéb rétegei kedőket. semlegesítik ezt a kukucs­Ez eddig lehetne egy szatí- kamera ötletet. S különben ra vázlata is. De a film nem is: az egész alapötlet talán szatíra. A főcím szükségesnek egy negyedórás filmszkeccs- tartia azt mondani róla: búr- re való. És az eredetiség sem leszk. Jó, legyen. Végtére is jön be, mert extravaganciák- a filmburleszknek van ' elég kai és erőltetett, izzadság- szép hagyománya, Mack Sen- szagú poénkodósokkal az ere- nettől Buster Keatonig, Stan detiség nem pótolható. Edith és Marcel Miután épp most fut a té- azokat, akik érzelmes mozit vében a Lelouche-sorozat, a akarnak látni, és idejük is filmforgalmazás szándéka ért- van hozzá, meg elég türelme- hető és világos: be kell dobni sek is. Azok díjazzák majd, egyik újabb (1982-ben hogy Cerdant maga az ifjabb forgatott) filmjét is. Különö- Cerdan (a bokszoló fia) sen, hogy ez nem kisebb játssza, meg hogy Edith sze­sztárról szól, mint Edith repében a Piaira valóban ha- Piafról, a francia sanzon sonlító Evelyne Bouix egy legnagyobb alakjáról. (Vala- csomó régi Piaf-dal play- mint a Veréb nagy szerel- backjére tátog rá, és egy mérői, a híres, világbajnok másik énekesnő, Mama Bea bokszoló Marcel Cerdanról.) ál-Piaf-dalokat is előad. A „ , film azonban ennek ellenére Nos, az Edtth és Marcel, a irgalmatlanul hosszú és ke- maga 140 perces vetítési ide- gyetlenül szirupos. jével, valószínűleg kielégíti lakács István A kötet címlapján Benoir Jeanne Samary színésznő arcképe 1811.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents