Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-09 / 134. szám
1986. JÚNIUS 9., HÉTFŐ *Ksr % mit/ 3 ^ wSfcmM ■■' • mttk ‘ *ks»?w*Säk: Kirándui a család Szedd magad a féli cseresznyét! Pillantás előre KEDDEN és szerdán, június 11-én és 12-én a Magyar Tudományos Akadémia Gödöllőn és Debrecenben szimpóziumot rendez a nagyhatású gépesítési technológiákról. SZERDÁN, június 11-én az OTSH KISZ-klubjában arról a különleges dombortérképről tartanak tájékoztatót, amelyet nemrégiben készített a Magyar Népdahsereg Térképészeti Intézetének két munkatársa, s amely különösen alkalmas arra, hogy segítségével vakok és gyengén látók is megismerkedhessenek a földrajzzal. SZOMBATON, 14-én ünnepi tanácsülést tartanak Vecsé- sen a visszatelepülés 200. évfordulója alkalmából. Szintén szombaton, délelőtt 10 órától rendezik konferenciájukat a Pest megyei körzeti orvosok a zsámbáki művelődési házban. uaoasmi nem sirannoznaK Példamutató munka a háztájiban A mezőgazdaság nagy feladatai között szerepel a lakosság élelmiszer-ellátása, az export növelése. Sem üzemi, sem népgazdasági szempontból nem közömbös tehát, hogy a nagyüzem mellett hogyan alakul a háztáji gazdaságok jövője. Aki ezen a területen dolgozik, az szakmai ismeretének és gazdasági lehetőségeinek felhasználásával azon fáradozik: a mostani eredmények még tovább növekedjenek. Ezek közé tartozik Velikaszki László, a daba- si Fehérakác Termelőszövetkezet háztáji ágazatvezetője. Integrátori munkája példamutató. Az idén is tovább fejlődött az ágazat, egyre több kistermelő kötött szerződést a nagyüzemmel. Az ágazat árbevétele hozzájárul a termelőszövetkezet fejlesztéséhez, hiszen eredménytervét tavaly is 3 millió forinttal túlteljesítette. Mindezért sokat kellett és kell tenni a jövőben is. Manapság sok minden múlhat a háztájin. Szerencsére Dabason ezt jól tudják. Az eredmény: több mint 1700-an 18 ezer sertést, 1400—1600 szarvasmarhát, 6000—6500 anyajuhot tartanak odahaza, a mezőgazdasági nagyüzem segítségével. Természetes, hogy a vágóállat, a tej, á gyapjú, a szövetkezeten keresztül kerül értékesítésre. A nagyüzemileg nem művelhető területeket kiadták a tagoknak. Dabason, Üjhartyán- ban, Újlengyelben, Gyónban tápboltot is üzemeltetnek. Arra, hogv évek óta állják a próbát, büszkék a dabasiak. De azt is tudják, ha előbbre akarnak lépni, fejleszteni kell a háztáji ágazat gazdálkodását is, finomítani az integrátori munkát. Mert a termelői kedvet erősíti, ha idejében elszállítják a meghizlalt jószágot, átveszik a zöldséget, gyümölcsöt, a tejet. Ez is egyik titka annak, hogy a megyei átlagnál jobbak az eredmények Dabason a háztájiban. Pedig őket is érzékenyen érintik az állami elvonások, és három esztendőn keresztül az aszály is jobban sújtotta a tsz-t, mint másokat. Területe köztudottan inkább, hasonlít a szaharai homokhoz, mint a jó fekete zsíros termőföldhöz. Mégis 30 millió forint nyereséggel zárták a múlt esztendőt, amihez a háztáji ágazat is hozzájárult. B. Z. Beérett a paprika a háztáji fólia alatt, a termést a szövetkezeten keresztül értékesíti Kecskés Sándorné (a cím fölött balra). Sikari Lorándné mindig talál gyomlálnivalót a zöldbab között (a cím fölött jobbra). Csorog a savó, készül a házi jellegű túró a Dabasi Tejüzemben. Pál Benjáminná és Kozma István felügyel a minőségre (lent balra). Sikari Lénárd által termelt zöldségekből nemcsak a népes család lakhat jól, hanem jut belőle a piacra is (lent jobbra). (Veress Jenő felvételei) Megemlékezések országszerte Az építőket ünnepelték Vasárnap országszerte megünnepelték az építők napját. A napfényes, szeles Medárd- napi időjárás a legtöbb helyen kedvezett a szabadtéri programoknak is. Az ünnepségeken természetesen szó esett a munkáról is, értékelték a már elvégzetteket, majd a számvetést követően dicséreteket, jutalmakat adtak át az arra érdemeseknek. A budapesti építő- és építőanyag-ipari vállalatok dolgozói a régi hagyományoknak megfelelően a hűvösvölgyi nagyréten megrendezett ju- niálissal ünnepeltek. A juniá- lishoz kapcsolódva a kisréten zajlott a sportműsor, s a szurkolók, szülők, barátok lelkes biztatása közepette vetélkedtek egymással a gyerekek ügyességi versenyekben. A nagyréten épített színpadon fellépett a szakszervezetek központi művészegyüttesének kórusa és tánckara. A gyerekeket bábosok, bűvészek, bohócok tapsoltatták, nevettették. Az építők napja alkalmából Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter adta át az Elnöki Tanács kitüntetéseit, többek között: Április Negyediké Érdemrendet kapott Viktor József, a Cement- és Mészművek Cementipari Gépjavító Gyárának , lakatos brigádvezetője, Munka Érdemrend arany fokozatát Koltai Imre, a Cement- és Mészművek vezér- igazgatója. Az egész hetes hideg, esős idő után napsütéssel, kellemes meleggel köszöntött be a hét vége. A családok gyorsan feltalálták magukat és valóságos karavánok indultak á hegyekbe, a telekre. Jó szórakozást ígért vasárnap a béke és barátsági hónap és a Kirándul a család-akció zárórendezvénye a budakeszi Vadasparkban, ahol sok százan színes, változatos programokkal tölthették az időt. Sokan választották szombati, vasárnapi programnak a Pest környéki termelőszövetkezetek egyre népszerűbb szedd magad-akcióját. Erről szól beszámolónk. ★ A törzsvendégek a bennfentesek biztonságával tájékozódnak a kertben, ők már nem szatyrokkal, kosarakkal, hanem csinos műanyag ládákkal érkeznek és egy mázsánál alább nem is igen adják. A kezdők általában a rádióból vagy a napilapokból értesülnek az akcióról, és csak kíváncsiságból, kirándulásképpen látogatnak ki. Végül is mindegy, aki ezen a hét végén a fóti Vörösmarty Tsz csomádi kerületének cseresznyéskertjében maga szedte a gyümölcsöt, jól járt. Hiszen tizennyolc forintért válogathatta ki a legszebb cseresznye kfraját."'i — A szövetkezet is így jár a legjobban — mondja ÍSzabá Sándor mezőőr, akivel a kert szélén, a kerítésnél találkozunk. — Nincs gond a munkáskézre, és az igazsághoz tartozik, hogy a jól megfizetett bérszedők is okoztak annyi kárt, mint némelyik meggondolatlan vásárló, aki egész ágakat tör le. A többség azonban kíméletesen szedi a gyümölcsöt. Kiderül, hogy nem is a letört ágakkal okozhatják a legnagyobb kárt a szövetkezetnek. Van, aki a ládáit nem a kocsija csomagtartójába, hanem a drótkerítésen kívülre hordja. — Vannak már ismerőseim — folytatja —, nézze például azt a sárga autót, azért állt meg a kanyarban, mert észrevett. őket már néhányszor rajtakaptam. Kereskedő lehet, mert mindig rendkívül nagy tételeket visz és ügyeskedik, ha teheti. A többség azonban becsületes. Sokan szednek eladásra, s biztosan megéri nekik, de a cseresznye nagyja még aznap este befőttesiivegbe kerül. Például a Radványi család által szedett gyümölcs is. ők a szomszédból, Veresegyházról jöttek és egészen egyedi technikával, Trabantjuk tetején állva szedik a cseresznyét. A legfrissebbek, akik már reggel hétkor a fák alatt vagy éppen a fákon voltak, még gyorsan kijuthattak, ám Hosszan araszol a kocsisor a csercsznyéskert kijárata felé, a mérésre várva. Balra fent: a veresegyházi Radványi család a Trabant tetején. Középen: a kártékony módszer, sokan egész ágakat törnek le és a földön szemezik. De, ha mindenki így tenne, mit szednének jövőre? Jobbra: fiatal házaspár akrobatamutatványa, anyósi irányítással. (Erdősi Ágnes felvételei) dél felé már hosszú kocsisor araszolt a pénztár felé. Hiába mér gyorsan Kovács Mihály- né és írja boszorkányos sebességgel a számlát Varga Istvánná, c sor csak lassan halad. Az egyik autöbäft szőke üstökű, ötévesforma kisfiú próbálja megtisztítani a sötétlila cseresznyétől maszatos arcát, mintha attól félne, hogy a szágorú tekintetű rendész felelősségre vonja majd a kóstoló miatt. Ám Dácsa Béla mosolyogva kérdi tőle: — Hadd nézzem a pocakodat! Ettél-e. eleget? Mert nagy szégyen''lertne nekünk, ha innen valaki üres behdővel távozna ... M. K. Erről olvastam Polcon porosodó könyv I smét elmúlt az ünnepi könyvhét. A szerencsések zsákmánya ott sorakozik a polcokon, forgatták a kötetek lapjait, bele-beleolvastak, olyan is akad, amelyikkel már végeztek. Akinek nem sikerült a sátrakban, üzletekben hozzájutni a megkívánt csemegéhez, egy darabig még próbálkozik, ismerősöktől érdeklődik, hátha azoknak az ismerői hozzásegíthetik a könyvekhez. Ha nem, belenyugszanak, majd lesz utánnyomás, második kiadás, s vannak a világon könyvtárak, onnan kölcsönözhetik a köteteket. Nekem ezúttal szerencsém volt. Fölfedeztem egy bizományost, akitől majdnem mindent megkaptam, a többit egy sátornál s a mellette lévő boltban. Hosszú évek óta az első eset, hogy mindent síkerült megkapnom. Igaz, a mohóságom sem a régi már, gondosan megválogatom, mit vegyek meg. Fura érzés, hogy nem kellett loholnom egyik sátortól a másikig,, végigjárni tucatnyi boltot, kérdezni, kérdezni, s ismételten azt hallani, ó, az már az első napon elfogyott, az előbb vitték el az utolsót, uram, tíz példányt kaptunk, mi ez. A megelőző években a gyötrelem hetének neveztem, amit az újságok ünnepinek, holtfáradtra gyalogoltam magam, csalódottan, eredménytelenül. Nézem a könyvespolcaimat, tekintetem végigsiklik újakon, régieken, s hirtelen belém nyilall, a fura érzés oka talán nem js az, hogy az idén különösebb erőfeszítés nélkül kaptam meg, amit szerettem volna. A könyvek újabban az elmúlásra figyelmeztetnek. Szaporodnak a polcokon a kötetek, az olvasásukra fordítható napok, órák száma könyörtelenül csökken. Itt is egy olyan könyv, ott is, amiért két, három, négy éve annyit futkároztam, s még mindig nem olvastam el. S amelyiket igen? Azóta ott áll magányosan, senkftől sem bolygatva. Olvasatlan könyv pedig olyan, mintha nem is volna. Nincs idő az újakra, hogyan lenne a régiek újraolvasására? Valamikor irigykedve gondoltam azokra, akiknek sok ezer kötetes könyvtáruk van. Mára elmúlt. Mit ér, ha képtelen elolvasni őket. M indegyikünk így van ezzel. S mégis minden könyvhéten futkosunk, hogy megszerezzük az olvasni kívánt könyvet. Az idén is akadt százezres példányszámú mű, amit a nyitás után néhány órával nem lehetett kapni. Százezrek olvassák ezekben a napokban ugyanazt, majd fölteszik a polcra, némelyiket a család más tagja is kézbe vesz, kölcsön is adják, a többség azonban egyszeri-kétszeri elolvasás után már csak porfogó. A minap arról olvastam, hogy az az igazi, amikor az olvasás létszükségletté válik.. Biztosan így igaz. Arról még nem, olvastam, hogyan lenne a leggazdaságosabb a könyvek termelése, raktározása, fogyasztása. Ennek a nyitja más égető kérdéseinkre is segítene meglelni a választ. Ugyanis mindenütt azt látjuk, egyfelől a szűkösség, másfelől a pazarlás. Hol az a számítógép, amelyik ebben segít? Kör Pál
