Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-09 / 134. szám
1986. JÜNIUS 9., HÉTFŐ Ráckeve fejlődésének irányai Gáz lesz, boltra nem futja Több egymással összefüggő témáról kellett szavaznia a legutóbbi ráckevei tanácsülés* nek. Először is a VII. ötéves tervről, amely meghatározza a terület- és településfejlesztés fő irányait. Ehhez kapcsolódik a lakásépítésről és a közoktatásról szóló társadalmigazdasági, majd az egészség- ügyi és szociális ellátás fejlesztését felölelő fejlesztési program. Mindezt egy intézkedési terv egészíti ki. Ez így rendkívül kacifántosnak tűnik, ám el kell ismerni: szükségszerű. Segít a megyei céltámogatás Mégpedig azért szükségszerű — mint Stáhly István vb- titkár megerősítette —, mert a két program a legfontosabb feladatokat tartalmazza. Az intézkedési terv a végrehajtást szabályozza, azt rögzíti: kinek mi a dolga. Az ötéves terv egyébként négy alapelven nyugszik. A tanácsi intézmények működtetése az elsődleges, mindjárt utána következik az áthúzódó beruházások befejezése és újabbak megkezdése. Végül, s ezúttal tényleg nem utolsósorban a lakossággal. a gazdasági egységgel való együttműködés. Ami talán sokakat leginkább érdekel, folytatódik a gázprogram. A tervidőszakban 1200 lakást, s a beruházást segítő intézményeket kötik be a hálózatba. Fejlesztik a közvilágítást, az energiaszolgáltatást. Ennek egyik feltétele egy 20 kilowattos alállomás létesítése. Áthúzódó beruházás a Ráckevén épülő 42 OTP-lakás kpzművesítése. Űjabb 13 szolgálati lakást hoznak tető alá, amelyhez elnyerték a megyei tanács céltámogatását is. Magánerőből körülbelül '320 otthon építésével számolnák, s a kiskeresetűeket, a rászorulókat kedvezményes kölcsönnel, szociális támogatással segítik. Meg azzal, hogy elsősorban a szulai részen újabb telkeket parcelláznak. A legtöbb pénzt az egészségügyi, szociális, valaminl közművelődési és sportcélokra fordítják. Nyolc munkahellyel bővítik a szakorvosi rendelőt, szintén megyei céltámogatással. Befejezik a makádi iskola építését, s — bankhitelből — kifizetik a már elkészült ráckevei tornaterem végszámláját. Ráckevén nyolc új tantermet létesítenek megyei céltámogatás segítségével. A szigetbecsei iskola bővítésére azonban nem kaptak pénzt, ám jelentkeztek a Művelődési Minisztérium pályázatára. Több intézményt felújítanak, korszerűsítik a fűtést. A már- már életveszélyes Ács Károly Művelődési Ház renoválásához az Országos Közművelődési Tanácstól remélnek támogatóst. A pályázat elbírálása szeptemberben várható, őszre, széles társadalmi összefogással elkészül az André Kertészemlékház. Kimerítették pénzforrásaikat folytatódik az Mtaíe, járdák építése, felújítása. A saját forrás mellett a megyei tanács is adott erre céltámogatást. A településfejlesztési hozzájárulást a földutak rendbetételére fordítják. Több egymást követő fórumon is felvetődött a kereskedelmi hálózat fejlesztése. A tervben — anyagi okok miatt — ez mégsem szerepel. Mint Stáhly Istvántól megtudtuk, többször is összehívták az érdekelt kereskedelmi vállalatok képviselőit, akik arra hivatkoztak: a 70-es évek beruházásai kimerítették a forrásaikat. Marad még egy lehetőség: jelentkeznek a Belkereskedelmi Minisztérium pályázatára. Végül is Ráckevén 12 százalékkal több pénz jut a fejlesztésekre, mint a korábbi tervidőszakban. Ám ez gyakorlatilag alig jelent növekedést, inkább csak az áremeléseket egyenlíti ki. Már tavaly számították rá Amikor tavaly augusztusban az anyagi lehetőségeket meg nem ismerve meghatározták a célokat, számítottak arra, hogy nem jut majd mindenre pénz. Mára viszont már teljesen bizonyos, hogy szűkített elképzeléseiket sem tudják maradéktalanul megvalósítani. K. L. Csak egy kis figyelem Járok a hatalmas önkiszolgáló áruház pultjai között, és beleszeretek egy csodálatos, rozsdamentes habverő üstbe. Nem olcsó, de nem is megfizethetetlenül drága, és legutóbb nagyanyámnál láttam hasonlót. Meglátni és megszeretni... 320 forint az ára, meglepem magam vele, beleteszem a kézikocsiba. Üjabb forduló, újabb pult, ugyanez a csoda, csak kisebb méretben. Olyan vagyok, mint az alkoholista, nem tudok ellenállni. Leveszek egyet, nincs rajta ár. Még egyet, azon sincs. Vagy tíz sorakozik a pulton, ár nélkül. Keresek egy eladót, három sorral odébb találok. Vállát vonja, ö nem tudja, és amúgyis már itt egy vevő. Nem adom fel. Köpenyben egy fiatal lány. Igazán kedves, mondja is: „ó, ezt Katikának kell tudni, tessék csak utánam jönni. ..” ö előbb ér oda, mint én, Katika valóban hasonló kisebb habüstöket pakol ki. Nem tudom, a kislány mit mondott neki, én csak a választ hallóin: „nem fogok szaladgálni minden vevő után”. Hát ilyet feltételezni sem merek, hogy egy eladó szaladgáljon. Csak annyit válaszolok: „Egyelőre én szaladgálok az áruval”. O „mert miért a ládából veszi ki, nem várja meg, amíg kirakom?” Én: „amikor két perce itt jártam, itt nem volt semmiféle láda, ez a tíz darab volt a polcon, de ár nélkül.” Aztán újabb fordulat. A pénztárban csinos fiatalasszony blokkol. Ügy látszik, még nem látta az új árut. Kedvtelve nézegeti, látom, ö is szívesen venne egyet. Nekem csak annyit mond: „ezt külön teszem, tessék szépen be- csomagoltatni”. És kedvtelve nyomja be a pénztárgépet. Talán arra gondol, hogy műszak után esetleg ő is meglepi magát egy- gyel. Nem rontom a kedvét, nem mesélem el az előzményeket, pedig tudom, együtt érezne velem. Megyek a csomagolóba. Idősebb asszony veszi kezébe az én két csodámat, a háromszázhúszast és a kettöszáznegyvenest. Selyempa- pirt vesz elő: „ezeket külön is becsomagolom. Olyan szépek, kár lenne, ha összekarcolódnának . . .” Csak ennyit mond, csomagolja, és én újra örülök annak, amit megvettem. Csak egy kis figyelem. Olyan kevés kell az embernek ... S. M. Az összehívhataflan küldöttgyűlés (2.) Megnyugszanak-e a kedélyek? Három alkalommal kísérelték meg megtartani a küldöttgyűlést a Dunakeszi Barátság Lakásfenntartó Szövetkezetnél, ám ez szavazatképesség hiányában minden esetben meghiúsult. Pedig a tagoknak bőven lett volna mondanivalójuk: vélt vagy valós sérelmeik. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság is tisztázhatta volna magát a mind több irányból záporozó vádakkal, gyanúsításokkal szemben. Am a megjelent küldöttek minden alkalommal dolguk végezetlenül távoztak, s ez a tény nehéz helyzetbe sodorta az egész szövetkezetét, hiszen a zárszámadás és költségvetés elfogadása nélkül papíron működésképtelenné válhat egy lakás- szövetkezet. Ellendrukkerek között — Pedig amúgy jól gazdálkodik a tagok pénzével az igazgatóság. Mi 1 lehet az oka mégis az elégedetlenségnek, az alapja a vádaknak? — kérdezzük Mendelényi Zoár- dot, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárát. — Ellendrukkerek mindenütt vannak. Ki szereplési vágyból, ki más okból különféle rágalmakat hangoztat. Itt van például az első küldött- gyűlés előtt terjesztett levél. Ez igen komoly vádakat tartalmaz. Magunk javasoltuk a szövetkezet ügyvezető igazgatójának, akit különösen súlyosan rágalmazott a levél, hogy jogorvoslatért forduljon a bírósághoz. Bizonyos, hogy a lakótelepi kedélyeket a független ügyvezető igazgató alkalmazása is felborzolta. E státus betöltéséről még a tavalyi küldött- gyűlésen született elvi határozat, amikor is felhatalmazták az igazgatóságot, hogy hirdessen pályázatot e munkakör betöltésére. Ennek a felhatalmazásnak a birtokában alkalmazta az igazgatóság ez év február elsejétől Mayer Lászlót, az igazgatóság tagját, a lakás- szövetkezet elnökének helyettesét, aki azelőtt a dunakeszi pártbizottság munkatársa volt, s akinek ezzel egy időben szolgálati lakásként kiutalták az Gombo Pál: Különösen a vízgazdálkodással kapcsolatban igaz az, hogy a tervek megvalósítása a népgazdaság teherbíróképességétői is függ. Égetően szükség lenne Ráckeve déli részének és Szigetbecsének bekapcsolása a hálózatba. Szigetbecse az egyetlen társközség, amely nem rendelkezik vezetékes ivóvízzel. A lakosság 80 százaléka írta alá a belépési nyilatkozatot a társulásba, amelyben vállalják a megyei tanács pályázati feltételében szereplő érdekeltségi hozzájárulás megfizetését. Az alsó sáv szerinti fejlesztés esetén azonban a szigetbecsei víztársulat beruházási programja csak szűkítetten valósulhat meg. Magyarán: elhúzódik a lakások bekapcsolása a hálózatba. Ebben a tervidőszakban is M illiók gondjairól van itt szó, kérem! Az emberek tele vannak pénzzel, egy elenyésző néhánymilliós kivétellel, amellyel nem érdemes törődni, ök ugyanis megoldják a maguk gondját Isznak, másra úgy se telik. Iszik a férj, ha drágítják az italt legföljebb nem iszik a családból még csak a feleség, a gyereket pedig gondozásba adják, annak problémáin meg törje az állam a fejét, meg a rendőrség, meg a társadalmi szervezetek, arra valók. Hanem figyeljünk csak a nagypénzesekre, meg az éppenhogy pénzesekre. A nagy pénzes család gondban fő. Mert ha felépítteti a villát, hát az annyi probléma, hogy szegények este sírva rínak, mert csempe pont égszínkék nincs, meg az a sok engedély, amihez kenni kell, de mennyivel, meg a telefon fővonal, az a második, ami a villába kell, s bizony fáradságos kezdeményezéseket megkövetelő dolog, hogy míg másoknak ikresítenek, nekik megduplázzanak. Istenem, túl a pénzen, ami magától nő, mennyi ismeretség kell, micsoda széles társadalmi kör, mily sok gardenparti, hányféle ital, autóbehozatal Japánból a fiúnak, angolból a feleségnek, Cadillac a férjnek, meg kell a becsületes pénzes embernek őrülnie. Nem is szólva a tervezőről, hogy na úgy nézzen ki az a villa, mint bármely szomszédé, meg a belső tervezőről, mert egyszerre nem érthet az ember a mércékhez, a számlázáshoz, a mérlegeléshez és a rokokóhoz. Legyünk őszinték: az igen gazdagoknak nem tudunk tanácsot adni, hogy mire költsék a pénzüket, de nem is kell, mert életerősek ők, ma Monte Carlóban, holnap a Fujijámán tűnnek fel, holnapután mérik a szeszt, szombaton tűzdelt pulykát szolgál fel a szobalány a tisztelt vendégeknek és házhoz jön a fodrász, a manikűrös, a kozmetikus, a kutyatrimmelő, a vezérigazgató és a hússzállításban érdekelt szomszéd. Ámde igenis, bölcs felvilágosításokat adhatunk azoknak, akiknek éppenhogy gond a pénz elköltése. Első tanácsunk: vegyék tudomásul: az ő idegrendszerük kapacitása véges. Tehát ne járjanak napok hosszat csapgumi után, vásároljanak rögtön új csaptelepet, máris fogy a pénz. Ha pedig már ott vannak az illetékes boltban, vegyenek új mosogatót, hiszen a régi kopott, karcos. A boltban ajánlanak szerelőt is, a szerelő jön, persze Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, ő is megkéri a magáét, az új mosogató természetesen felül kilóg a régi helyéből, szállítás közben megkarcolódik, de sebaj, alul elegánsan recés, ami miatt nem folyik le a koszos lé. Mindenesetre a pénz el van költve, erre nincs gond, legföljebb arra, hogy szereltessük-e vissza a régit és az újat adjuk-e ajándékba a mamának. Aztán vásároljunk cipőt. Persze vagy szorít vagy lötyög. Vásároljunk helyette, mert talpa már karcos, úgy se cserélik ki, rögtön egy másik párat. Kettőt fizet, egyet kap! — na ugye, hogy nem marad rajtunk az a pénz? Ha netán mégis, vásároljunk színes televíziót, most a futball-lázban, aki vesz, kétezer forint antennafelszerelési hozzájárulást kap. Vegyük, vegyük, mégis más piros-fehér-zöldben látni a Családi kört, ahol lelkünk épülésére meg leszünk pszichológiailag nevelve, és arra a negyvenezer forintra sem lesz több gondunk. Ha a készülék netán fölrobbanna, sebaj, csak a kezelés hibás és csak az nem rpb- ban fel, akinek se tévéje, se gáza nincsen. A villany nem robban, az áram az csak gyújt, a biztosító fizet valamicskét és máris költhe- tünk a pénzünkből lakberendezésre. Rádiót kettesével vásároljunk, mert ha az egyik kinyiffan, úgysem jön hozzá javító szakember, ha jön, megvizsgál, kiszállást fizettet, aztán elővehetjük a másik készüléket, úgy olcsóbb, és ha már egyszer az 50 százalék romlási esélyt kihasználtuk, a másik 50 százalék kvázi biztos, hogy jó. Porszívót évente vegyünk, addig úgyis elfogy az a típus, betét hozzá nincs- csen, kell egy új típus, mert kell az a papírzsák. Akinek ez sem elég, kísérletezzen bejárónővel. Mint ismeretes, erre a szakmára főként szakképzett nyugdíjasok jelentkeznek. Bevásárolnak, nem ami kéne, hanem ami van, megfőzik, nem ahogy kéne, hanem ahogy szegény férjük diétájánál hozzászoktak. Viszont fogy a pénz, az neki kell, no hála isten, sőt az özvegy tör, odaéget, vasaláskor lyukat éget, villára nekünk nem telik, mégis hasznát vesszük a pénznek. Nem tanácsoljuk viszont a bankbetétet. Sorba állni, várni, kiadják a könyvet, ilyenkor szokott jönni a betörő és elviszi. Ha nem viszi, mert zárolt, akkor viszont mire mi vennénk fel belőle valamiért, kereshetjük az igazolványunkat, amelyet a zsebtolvaj emelt el. Különben is, melyik versengő bankszerűség ad annyi kamatot, amennyinél ne lenne több az infláció. Mondjuk viszont: a kötvény! De akkor meg börzések leszünk és éjjel-nappal rettegünk, hogy bumm, jön a krach, leshetjük a dollár árfolyamát. Viszont másfelől vehetünk aranyat vagy ékszert, jól fognak festeni a Kék fényben a fantomrajzon, aki látja, jelentse itt meg ott, ha nem, hát nem. Mit vegyünk mégis? Űj zárat, új riasztó- berendezést, fegyvert, hozzá viselési engedélyt és sok-sok krimit, hogy megtanuljuk a technikát. H iába, sok a gond egy olyan társadalomban, amelyben a tömegek főgondja, hogy mire költsék a pénzt. Az ember agyában néha megfordul a gondolat, hogy talán inkább adjuk ki könyvnapi könyvekre, azokra, amelyek nem fogynak, vállaljuk át a köz raktározási gondjait, jutalmunk a jó lelkiismeret és az esetleges betörök undora, mert nem fűlik a foguk a szentbertalangyörgyi XIII. századi temetőásatások teljesen élethű leírásához, noha képek is vannak benne, de külön a ruhamaradék, különben a csontváz és köztük semmi. egyik gondnoki egy plusz két1 félszobás otthont. — Talán most már megnyugszanak a kedélyek — mondja Mayer László, akivel a szövetkezet kis irodájában beszélgetünk. — A lakásért egyébként lakbért fizetek és csak addig maradhatok benne, amíg a szövetkezet alkalmazásában állok. Igaz, hogy szövetkezeti tag vagyok és lakásom van. de az egyik fél szobát a gondnoki lakásban irodának szeretném kialakítani, hiszen itt akkumulátorgőzben eltölteni napi nyolc órát, nem túl kellemes. Visszaélés nem volt Miközben beszélgetünk, Mayer László arcán egyre inkább tükröződik a feszültség, s nehezen tudom eldönteni, hogy a velünk való beszélgetés, az igazgatóság elleni hadjárat vagy családi gondjai (nemrég volt a válópere) viselték meg ennyire. — Ez a lakásfenntartó szövetkezet már kinőtte a társadalmi vezetést — vélekedik dr. Molnár Márta, a MÉSZÖV jogtanácsosa. — Általában háromszáznál több lakás esetén szükség van a zavartalan üzemeltetéshez egy függetlenített vezetőre. Tudomásul kell venni, hogy ennyi otthonnal járó gondot már senki sem viselhet el eredményesen társadalmi munkában, szerény tiszteletdíjért Egyébként éppen néhány vezetőségi tag notórius bejelentései nyomán az-elmúlt évben több gazdasági vizsgálatot is végeztünk a Barátság lakásszövetkezetnél. A rendkívül alapos ellenőrzés sem állapított meg pénzügyi visszaéléseket, még hanyagságot sem. Tény, hogy a tagok hátraléka az átlagosnál magasabb, több mint kétszázhar- mincezer forint és ez az ösz- szeg tavaly óta tovább emelkedett. Tény, hogy ennek a nagy hátraléknak a kialakulásáról elsősorban nem a szövetkezet tehet, hanem az, aki ilyen magas rezsijű lakást utalt ki kis jövedelmű embereknek. Ebből szinte egyenesen következett a fizetésképtelenség. Beszélgetésünkből az is kiderül, hogy már az első, húsvét előttre összehívott küldöttgyűlés szavazatképes lett volna, ha az igazgatóság nem akar túlmenni a demokratizmus játékszabályain. A Barátság szövetkezetnél ugyanis az igazgatósági tagok nem szerepelnek küldöttként. — Mivel a harmadik kísérlet is eredménytelen volt a küldöttek összehívására, ezért felszólítjuk a szövetkezetei a törvényes rend helyreállítására — mondja Demeter Domonkos, a városi tanács műszaki osztályvezetője. — A szövetkezeti törvény értelmében most már írásban kell megszavaztatni a küldöttekkel a zárszámadást és a pénzügyi tervet. Magam is a Barátság utcában lakom, ezért is mondom, hogy új küldötteket kell választani, olyanokat, akik jobban tudják képviselni a tagok érdekeit. Bár, lehet, hogy azért fulladt érdektelenségbe a küldöttgyűlés, mert az embereknek nincsenek problémáik. Kerülni a látszatát is Akik alkalmatlannak ítélik a szövetkezet igazgatóságát a vezetésre, azok a közgyűlés mellett kardoskodnak. Kérdés, miként lehetne háromszázhúsz lakót — családonként legalább egy személyt — összehívni, ha emeletenként egy embert sem sikerült három próbálkozással. Részközgyűléseket azonban lépcsőházanként tartani kell, hogy a tisztségükről lemondok helyett új küldötteket válasszanak. Ezt a cikket csak abbahagyni lehet, befejezni nem. Mint ahogy szinte lehetetlen megnyugtató tanulságokat levonni az ügyből vagy irányt mutatni a továbblépésre. Mégis foglalkozni kellett vele, mert sok lakásfenntartó szövetkezetben feszülnek hasonló indulatok. s kerülnek felszínre a közgyűlések, küldöttgyűlések idején. Esetünkben azonban mindazok, akik higgyük él, hogy jobbító szándékkal, hiszen milyen érdekük is fű-, ződne a zavarkeltéshez? — bírálni akarnak vagy véleményt nyilvánítani a szövetkezet dolgairól, hallgatásra kárhoztatnak. Mert a küldötteknek kézbesített szavazólapon csupán igennel és nemmel megválaszolható kérdésekre kell felelni. Igazságtalanság ez azokkal szemben, akik mindhárom gyűlésre elmentek. Bennük egyre inkább szaporodtak a kétségek és a sokféle jelből, kezdve a rosszul időzített első időpontig, arra következtethettek, hogy tartanak a nyilvánosság előtt elhangzó, jegyzőkönyvbe kerülő véleményüktől. Márpedig ennek még a látszatát is kerülni kellett volna. Móza Katalin (Vége) ÉaMÉliiil Juhfürdőzés. A törteli Dózsa Tsz a megye egyik legnagyobb állattenyésztő szövetkezete; juhtörzs tenyészete országszerte híres. A gyapjú nyírási átlaga anyánként kétszer annyi, mint az országos. Tehenészetéből 2300 hízómarhát értékesítenek évente. Tejtermelése is jelentős, a sertésállományból 9600 hízót szállítottak a húsiparnak. KépUnkön bentocid oldatban fürösztik és fertőtlenítik a juhokat. Wire L öítáiik a pénzünket?
