Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
WAT mfm > 1986. JÚNIUS 7., SZOMBAT Színházi levét, A díjak visszfénye Tegnap dél után átadták az V. országos színházi találkozó díjait Ezek ismeretében folytathatjuk hát a múlt heti Színházi levél témáját: miről is adott hírt (s hogyan) ez a hazai viszonylatban legjelentősebb színházművészeti esemény. Legutóbb az előadások színvonalának eséséről, az elüzle- tiesedésről és a műsortervek érték- és arányzavarairól esett szó. Most, e témákhoz kapcsolódva, beszélnünk kell a másik oldalról, a színvonal megtar fására törekvő, az elüzletiese- dés ellen küzdő, s a műsortervekben, az évi bemutatókban is értékteremtésre törekvő színházakról. Itt van mindjárt az évad legjobb együttese díjjal jutalmazott budapesti Katona József Színház esete. Ez a társulat annak idején — kis túlzással szólva — melléktermékként jött a világra. Az emlékezetes nemzeti színházi robbanás után az abból a társulatból, s máshonnan kiváltak csapata gyülekezett össze és alkotott új, önálló társulatot. Már akkor sejteni lehetett, hogy ebből a saját szándékok szerint összeállt gárdából, melyben az elsődleges összetartó erő az, hogy egymást értő, megértő, azonos1 művészi elképzeléseket valló színészek, rendezők jöttek össze, hamarosan jeles társulat alakul ki. Nem is kellett erre sokáig várni. A rendhagyó módon kialakult együttes (ember- emlékezet óta nem jött létre ilyen módon társulat Magyar- országon) a kezdetektől azt a színházat játszotta, amelyet annyit, s oly sokan hiányoltak: a körülmények szélső lehetőségéig elmenő, sőt, néha a körülményeket is legyőző műgond, a művészi munka rendkívüli alaposságára és komolyságára épülő előadások, s egy bizonyos életérzés és világ- szemlélet igen komplex művészi eszközökkel történő kifejezése jellemezte munkájukat. Ábrázolásuk középpontjában mindig az ember állt: az ember, belévetve a világ drámai szituációiba, lettek légyen azok tragikus vagy komikus szituációk. Még a kevésbé sikerült előadásokban is, és még a groteszk vagy az abszurd hangvétel felé mozduló rendezésekben is ez érvényesült. És ami még fontosabb: a klasszikus művekben is.mindig a mai ember konfliktusaira felelő mondandókat keresték, de anélkül, hogy ezt erőltették vagy vulgarizálták volna. Ennek tudható tíe, hogy ez a színház a legjobb együttes díja mellett a legjobb rendezés díját elnyert előadás révén (Csehov: Három nővér) kétszeresen is igazolta jó hírét és rangját. Erről az előadásról annak idején részletesen szóltunk; most csak annyit említsünk meg, hogy mind a rendezés — Ascher Tamás munkája —, mind a színészi munka olyan Csehovot vitt a néző elé, amilyent a sok túlzás, torzítás, egyoldalúan hangsúlyozott részigazságok Csehov-:előadá- sai idején szinte istenkísértés volt megalkotni, — mert ez nem tett egyebet, mint eljátszotta Csehovot a maga mivoltában, s így derítette ki róla. milyen mai, korszerű drámaíró, mennyire nekünk, hozzánk szólnak a művei. Ha még azt is megemlítjük, hogy a színház két művésze is kapott díjat a találkozón _ Cserhalmi György a Coriolanus címszerepéért, Balkay Géza a Három nővér és a Coriolanus egy-egy epizódfigurájáért —. s hogy a jelmeztervezés díjával jutalmazott Szakács Györgyi egyik munkája épp a Katona József Színházban valósult meg, akkor azt mondhatjuk: az ezévi színházi találkozó abszolút győztese ez a társulat lett. É rdemes tovább haladni a díjak nyomában. A másik legjobb férfialakítás díját Gábor Miklós kapta, A velencei kalmár címszerepéért. Joggal. Egy nem mindenben sikerült előadás kényes egyensúlyának megőrzésében neki valóban óriási része volt. legjobb női alakítások díjaira Ruttkai Évát (Az öreg hölgy látogatása Claire szerepében) és Kubik Annát (az Advent a Hargitán Réka szerepében) tartotta érdemesnek a zsűri Két nemzedék, két teljesen különböző színészi stílus, két teljesen más hely a pályán: egy a csúcsokra érkezett művész, s egy pályakezdő fiatal tehetség. Amellett: valóban kiemelkedő, figyelmet érdemlő alakítások, noha Claire tulajdonképpen nem igazán Ruttkai Éva szerepe, és Réka is igazából nem Kubik Anna színészi alkatához szabott. Az epizódalakítások sorában a kaposvári Lázár Kati kapta a legjobb női teljesítménynek kijáró díjat a Tom Jones című zenés darabban nyújtott több kisebb alakításáért. Ezzel mintha kissé magát az előadást is jutalmazták volna, — hiszen kétségtelen, hogy a Tom Jones volt a legjobb vidéki produkció, és az is vitathatatlan, hogy ha már egyszer a szórakoztató színház előtér be kerüléséről van szó, akkor az a minimum, hogy ezt a szórakoztatást olyan színvonalon annyi ötlettel, lendülettel, akkora művészi eröbevetéssel végezzék, mint amilyennel a kaposváriak tették e nem különösebben világrengető mű előadásában. S hogy lezárjuk a díjak számbavételét, mondjuk még el, hogy a legjobb díszlet díját Jovanovics György kapta az egri Csongor és Tünde előadás valóban merész díszletmegoldásáért, és a másik jelmeztervezői díjat Jánoskúti Márta, a Hegedűs a háztetőn ruháiért. ülőn kell azonban szólnunk egy kü- löndíjról. Ez talán nem is tűnik fon fosnak, pedig az, s méghozzá nagyon fontos. Ezt a díjat’az idén a budapesti Játékszín kapta, a magyar drámairodalom alkotásainak magas színvonalú és következetes színre- viteléért. Az indoklás pontos. Igen, ebben az önálló társulattal nem rendelkező, befogadó jellegű színházban valóban leletmentés és értékkarbantartás folyik. A régi magyar dráma arra érdemes darabjainak újrajátszásától (például Szigeti József A vén bakancsos és fia, huszár című népszínműve), közelmúlt sikerdarabjának felújításáig (Örkény: Macskajáték), drámairodalmi értékek előásásától (Füst Milán: Margit kisasszony) kiváló gyerekdarabig (Ágacska) sokmindent tart műsorán ez a színház — ráadásul többnyire igen kitűnő előadásban. S mivel e munka már több évadon át következetesen megvalósult, a külön- díj igen megérdemelt. (Nem utolsósorban „nevelői célzata” miatt is, hiszen épp a magyar drámairodalom ápolása körül mutatkoztak az évadban nagyon komoly gondok). A díjak azonban ne tévesz- szenek meg bennünket. Jogosságukhoz kétség ugyan nem férhet — de ahhoz sem, hogv (a díjak természete szerint) csak a kiemelkedőt jutalmazták. Az évad összképére viszont nem ezek a teljesítmények voltak a jellemzőek. De erről majd később. Takács István K Egy évszázad művészete Nem telt el nagy idő azóta, hogy a Képzőművészeti Kiadó egy reprezentatív kötettel, a Magyarország fotóalbummal meglepte a gyűjtőket és szépet szeretőket. Most, az ünnepi könyvhét napjaiban újabb látványos és igen hasznos kiadvánnyal állt elő közösen a Magyar Nemzeti Galériával. Megjelent A 20. századi magyar festészet és szobrászat című szakirodalmi kötet, amely tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának anyagát tartalmazza, Katalóguspontossággal és hitelességgel. Mondhatjuk, hiánypótló, mondhatjuk, igen kellett, már csak muzeoló- giai szempontból is. Ezt mondta róla a kötet sajtóbemutatóján főszerkesztője, Csorba Géza, dicsérve az anyagot összeállító Szinyei Merse Anna és Egry Margit munkáját, velük együtt a harminchárom szerzőét, fotósokét, a kötetet tervező Császár Andrásét s mind- azokét, akiknek a megvalósításhoz közük volt. A tárlat a Galériában, fönn a budai várban 1983 ősze óta látható. Látogatói tízezerszám voltak — ám vannak, akik csak szeretnének eljutni oda, s valami okból erre sor nem kerülhet. Ha birtokukba jut ebből a forgalomba hozott 14 ezer példányból — egy szép könyvvel és a benne lelhető képekkel, elemzésekkel gazdagabbak lesznek. Kiszélesedik világuk, kiteljesedik művészettörténeti ismeretük. A katalóguskötet utolsó fejezete négy nyelvű műtárgylista. A vizsgamítosz trónfosztása A miniszterhelyettes válaszol kérdéseinkre A felvételi vizsgák közeledtével mind gyakrabban kerülnek szóba a főiskolák és egyetemek, különösen azért, mert napirendre került a felsőoktatás szabályozásának következő évtizedre érvényes koncepciója és ezzel összefüggésben a felvételik rendszerét is megváltoztatják. A sokakat érintő és érdeklő kérdésekről dr. Földiák Gábor művelődési miniszterhelyettessel készítettünk interjút, amelyet az alábbiakban közlünk. a felsőoktatási intézményekben széles körben megvitatták. Az együttgondolkodás elősegítése érdekében, az intézményi véleménycserék eredményeinek ismeretében, ez év februárjában úgynevezett felsőoktatási fórumon foglalkoztunk az említett koncepciókkal — hallgatók és oktatók egyenlő ará^ nyú részvételével. A viták alapján elkészített jogszabály- tervezeteket is megküldtük az intézményeknek. Mostanában alakítják ki véleményüket, pontosító javaslataikat. A jogalkotásnak ez a demokratizmusa garantálja véleményem szerint azt, hogy a jogszabályokat a felsőoktatási intézmények végre is hajtják, azok rendelkezéseit az oktatók és hallgatók többsége elfogadja. 9 A közvélemény a lapokból arról értesülhetett, hogy foglalkoznak a felsőoktatás szabályozásának következő évtizedekre vonatkozó koncepciójával. Mi teszi ezt szükségessé? — Az Országgyűlés éppen egy évvel ezelőtt fogadta el az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényt, amely a felsőoktatás területén is sok újdonságot hozott, s a részletes szabályokat tartalmazó rendeletek és utasítások szintén felülvizsgálatra szorulnak. A törvény idén szeptember 1-jén lép hatályba, s eddig az időpontig meg kell jelenniük a legfontosabb végrehajtási rendelkezéseknek: így a felsőoktatási intézmények tanulmányi és vizsgarendjéről, a hallgatói fegyelmi eljárásról, a felsőoktatási intézmények szervezetéről és működéséről, a felsőoktatási intézményekben fizetendő díjakról és a felvételi eljárásról szóló miniszteri rendeleteknek is. Ezzel együtt több mint másfél száz jogszabályt kell folyamatosan felülvizsgálnunk, ami azt jelenti, hogy alig akad a felsőoktatásra vonatkozó jogszabály, amelyet valamilyen módon ne érintene az új jogi szabályozás. • Figyelembe veszik a változtatás során a felsőoktatási intézményekben kialakított véleményeket? — Hasonlóan az oktatási törvény tervezetéhez, az említett jogszabályok koncepcióit R"Á D I ÓFIGYELŐ FÖKAPITÁNYI ÉRTEKEZLET. A főváros és négy megye — Pest, Fejér, Bács-Kis- kun és Győr-Sopron — rendőr-főkapitányai ülték körül Rapcsányi László mikrofonját, hogy a bűnüldözésről, közbiztonságról és a rendőrség helyzetéről beszélgessenek. rendhagyó értekezlet napirendjére sok, önmagában is fontos, szinte kimeríthetetlen témát tűztek. (Ebben az esetben is igaz, hogy a kevesebb több lett volna. Így bizony meglehetősen a felszínen moz- ott a társalgás, ötven percbe nehéz volt belesűríteni a vagyon elleni bűncselekmények, az ittas vezetés problémáit, az idegenforgalomból adódó gondokat, a magyar rendőrség létszámhiányát és technikai felszereltségét. S mindezt úgy. hogy a műsorban szereplő megyék sajátosságaival is megismerkedhessünk.) Pest megye — mint oly sok másban is — bűnügyi szempontból szintén elválaszthatatlan a fővárostól. Az agglomeráció ebben az esetben is ösz- szekötő kapocs. Szinte minden nagyobb budapesti bűnügynek nagy valószínűséggel akad megyei résztvevője is. Gondoljunk csak az utóbbi évek leghírhedtebh esetére, a fővárosi képrablásra! Ennek az is oka — amint erre dr. Ilcsik Kubik Anna és Sinkovits Imre az Advent a Hargitán egyik jelenetében Sándor rendőr ezredes, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője utalt —, hogy sok, a fővárosból kitiltott bűnöző az agglomerációban húzódik meg. A főkapitány szóit arról is, hogy a vagyon elleni bűncselekményekre szinte csábít a megyében található mintegy százezer nyaraló, hétvégi ház, amelyek az év nagy részében lakatlanok. Következik mindezekből, hogy a fővárosi és a Pest megyei rendőr-főkapitányságok csak szoros együttműködéssel oldhatják .meg feladataikat, ezt egyébként szerződésben is rögzítették. Bűnözésről beszélgetve elkerülhetetlen, hogy szóba kerüljön az alkohol, mint gyakori kiváltó ok. Az ittasság kapcsán pedig könnyen fordul a társalgás a közlekedésre. A közúti balesetek nagy részénél is az alkohol a fo bűnös. S látszólag hiábavaló a legnagyobb szigor is: Győr-Sopron megyében például az ittasság fokától függetlenül elveszik a vétkes járművezető jogosítványát, mégpedig egy évre. Dr. Ilcsik Sándor pedig a lapunkkal való együttműködésről számolt be, amelynek keretében Fekete sarok címmel rendszeresen közöljük azok nevét, akiktől ittas vezetés miatt be kellett vonni a jogosítványt. TÖRVÉNYKÖNYV. Egyre többször beszélünk a munka- fegyelemről. Mihelyt problémák jelentkeznek a termelésben, vizsgálni kezdjük a munkavállaló részvételét, aktivitását. Mintha a termelés javításának egyetlen eszköze a fegyelem erősítése lenne. Pedig vannak egyéb feltételek is, például magának a termelésnek a megszervezése, tudniillik, nem biztos, hogy a gép mellett álló dolgozó a ludas a bajokban. Az emberek nem potenciális rendetlenkedők. Nem azért mennek be a munkahelyükre, hogy ott csínytevéseket kövessenek el. Értelmes és hasznos munkát kell adni a dolgozóknak, de ez nem mindig sikerül... Az elgondolkodtató műsor riportere Szigethy Anna volt. M. N. P.—Sz. Z. • Szóba került a tandíjak kérdése is. Mi a minisztérium javaslata, mit várnak a vál tozástól? — Ami a tandíjakat illeti talán a legnehezebb kérdésről kell szólnom. Az oktatási törvény — hasonlóan a közoktatáshoz — a felsőfokú alapképzés ingyenességét hangsúlyozza, s ettől csak külön jogsza bályban foglalt esetekben lehet eltérni, azaz tandíjat fizettetni. Más szóval: eddig a tan díjmentesség — az oktatási törvény szerint — az ingyenesség (tandíjmentesség) az általános, és a tandíjfizetési kötelezettség a kivétel. Megjegyzem: a tandíj fogalma már régen nem takarja régebbi tartalmát: nem a tanulmányi költségekhez való hozzájárulást jelenti, hanem egyfajta, a tanulmányi átlageredményektől függő anyagi jellegű serkentést. Ilyen értelemben jövőben is különbséget kell tennünk a tandíj és valamifé le, nevezzük így: negatív ösztönző között. Elképzeléseink szerint tandíjat csak a második diplomát megszerezni ki vánók bizonyos köre fizetne, a tanulmányi kötelezettségnek eleget nem tevők (például az elégtelenre vizsgázók), a jelenleginél lényegesen magasabb utóvizsga- vagy évfolyamismétlési díjat fizetnének Hangsúlyozom, hogy az ilyen díjak a hallgatói érdekeltségi rendszer egyik elemét jelentik. Ugyanilyen fontos ösztöndíj politikánk megfelelő alkalmazása, továbbá az, hogy az egyes felsőoktatási intézményekben a mércéket magasabbra állítsák. Az intézményi vitákban és a győri felsőoktatási fórumon ezeket a gondolatokat végül is elfogadták, a konkrét rendelkezések kimunkálása most van folyamatban. 0*A legtöbb kérdés a felvételi vizsgákat érinti. A vál tozások már az idén életbe lépnek? — Bevezetőként rögtön két tényt kell elmondanom. Az egyik az, hogy az idei felvételik során még mindig a korábbi rend érvényesül, azaz semmi nbm változik; a másik az, hogy az 1987/88. tanévtől kezdődően is csupán az eljárási rend, nem pedig maga a felvételi rendszer fog megváltozni (tehát marad a vizsgarend- szer, marad a pontszámítás módja). A jogszabályt azonban szeretnénk olyanná tenni, hogy lehetőséget adjon a felvételi rendszer fejlesztésére, a kísérletek megindítására. Ezért a felvételi eljárásról szóló új jogszabály megalkotására is az oktatási törvény végrehajtásaként kerül sor, s nem egyéb okokból. • Tehát nem módosítják a felvételi rendszert, csak a felvételik rendjét. Mi az elképzelésük? — Az új eljárási rend középpontjában a nyilvánosság áll. A nyilvánosság szélesítését nem azért tervezzük, mert nem bízunk a felsőoktatási intézményekben, az oktatókban, vagy, hogy a visszaélések sorát kellene ezzel elkerülnünk. Egyszerűen a felsőoktatási intézményekbe való felvétel körül kialakult — többé-kevésbé érthető — misztifikációt szeretnénk a jövőben elkerülni és a társadalom szempontjából nagyon jelentős tevékenységet még inkább az érdekeltek ellenőrzése alá vonni. Ó Például hogyan? — Ennek eszköze lehet a felvételi dolgozatokba való betekintés, a hibás értékelés elleni felszólalás joga, az írásbeli pontszám nyilvánosságra hozatala már a szóbeli vizsgá'-'. során, a szóbeli vizsgán szerzett pontokról szóló tájékoztatás megadása még a szóbeli vizsga napján, s esetleg a felvételi vizsgák nyilvánossága is. O A közvélemény feltehetőleg helyesli ezt, ám maguk a felsőoktatási intézmények valószínűleg berzenkednek. Vagy nem? — Azt lehetne mondani, hogy a felvételi eljárás nyíltabbá tételével a felsőoktatási intézmények általában egyetértenek, a felvételi szóbeli vizsgák nyilvánosságával azonban nem. Miután azonban már ma is vannak olyan egyetemek, főiskolák, ahol a szóbeli vizsgák nyilvánosak (például egyes művészeti iskolákon), a döntést a felsőoktatási intézményekre szeretnék bízni. • A jelölt szaktanárának jelenléte kötelező, vagy csak lehetőség? . — Ugyancsak a felsőoktatási intézmények szabnák meg, hogy á középiskolai tanárokat milyen módon vonják be a felvételi vizsgákba (ma is vannak olyan helyek, ahol a szóbeli vizsgabizottságnak egy középiskolai tanár is tagja). Amennyiben a felsőoktatási intézmények úgy döntenek: a jelölt szaktanárnak jelenléte biztosítható, de ezt kötelezővé tenni elvileg sem tervezzük.- Ennek- következtében-'jogai sem lennének. Az ilyen értelmű nyilvánosságnak nem ez a szerepe. • Kinek a Joga a döntés a felvételről? — Az oktatási törvény szerint a felsőoktatási intézménybe való felvétel az intézmény joga. Elképzeléseink szerint az irányító miniszterek csak jogszabálysértés esetén döntenének. A jelenlegi rendszernek is megfelelően, az egyes felsőoktatási intézményekben a felvételi keretszámot az irányító miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) határozzák meg, elsősorban a munkaerő-szükségleti távlati előrejelzések alapján. Ezért általában nem tervezzük a felvehetők számának növelését, de már az elmúlt évben is emeltük a pedagógusképző felsőoktatási intézményekbe beiskolázhatok számát. © Ml lesz a bejutás alapvető feltétele? — A felvételt továbbra is alapvetően a pontszámok határozzák meg, azonban az oktatási törvény lehetővé teszi más tényezők figyelembevételét is. Így például az azonos pontszámot elértek közül való választás kritériuma lehet a kiváló képesség.‘a hátrányos helyzet, továbbá az, hogy valaki a képzés irányának megfelelő gyakorlattal rendelkezik. Az irányító miniszterek további prioritásokat állapítanak meg, amelyeket — természetesen — megfelelő időben és módon nyilvánosságra kell hozni. ® Tervczik-e engedélyezni a kettős jelentkezést, aminek az az előnye, hogy az egyetemről magas pontszámmal kimaradók így bekerülhetnének a főiskolára, ahová most viszonylag kevés ponttal lehet bejutni. — Általában véve tervezzük a felvételi rendszer rugalmasabbá tételét, a rendszerből adódó feszültségek csökkentését, az átirányítási rendszer korszerűsítését, ezért általában sem fogunk elzárkózni az úgynevezett kettős jelentkezésektől, amennyiben ez az általunk is kívánt mobilitást segíti elő. Ballai József
