Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1986. JÜNIUS 7.. SZOMBAT 5 Prvr JUU ' i . , ~ ':<p ’Fft / Állattenyésztők Becsületet tanultam Vannak szakmák, amelyeket úgy ítél meg a közvélemény, oda csak azok mennek, akik máshol már nem kellenek. Ezek sorába tartozik például az olvasztár, de az állattenyésztő is. Ha valóban így lenne és nem másként, ez egyfajta különvá- lasztódást jelentene a buták és okosak, az ügyesek és ügyetlenek között. Szerencsére nem így van, és erről bárki meggyőződhetett az ifjú gépifejők megyei versenyén, amelyet nemrégiben tartottak a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben. Egyre többen vannak Igaz, az állattenyésztés nem tartozik a divatos szakmák közé, de az sem állítható, hogy nem vonzó a fiatalok számára. Vonzó, éspedig nem is keveseknek. Elsősorban azoknak, akik szeretik a jószágot. Nem utolsósorban csábító a jó kereseti lehetőség, mert 18—20 éves fiatalok — igaz, kemény munkával — 6—8 ezer forintot is megkeresnek havonta. Sober Gábor, aki az említett versenyen a fejőházas kategóriában lett első, a kocséri Petőfi Termelőszövetkezetből érkezett a kétnapos küzdelem színhelyére, Vácszentlászlóra. — Nálunk a szövetkezetben csak munkával szerezhet tekintélyt bárki is — mondja a fiatalember. — Meg azzal, hogyan vág az esze, képes-e önállóan is gondolkodni, megújítani önmagát, van-e kezdeményezőkészsége. Ezek napi követelmények, ennek igyekszem megfelelni. Ügy ^ érzem eddig sikerült, amihez a péceli, Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet adott jó alapot. Tanulmányaimat 1980-ban fejeztem be, azóta dolgozom Kocséron. Mikor odakerültem, azonnal bedobtak a mélyvízbe, és hogy sikerült megállnom helyemet, nem egy tanáromnak is köszönhetem. Az első helyezésemben is részük van és rajtuk kívül mindazoknak, akik az elméleti tudásom gy.>- rapítása mellett megtanította»: a szakma gyakorlati fogásaira. Szinte meghökkentő az a megfontoltság, ami az alig 20 esztendős fiatalemberből árad. — Szüleimtől becsületet és embertársaim szeretetét tanultam — folytatja a nagykőrösi születésű fiatalember. — Amíg élek, nem felejtem él azt a gondoskodást, amivel otthonról útra bocsátottak. Most Kocséron lakom a szövetkezettől kapott szolgálati lakásban, de ott is szeretnék letelepedni, családot alapítani. Már ki is szemeltem jövendőbelimet és lehet, hogy még a nyáron feleségül veszem. Pintér Gábor, a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet állattenyésztője — szintén Pécelen végzett — még alig múlt 18 éves. Jó tíz hónapja, hogy Zsámbokról jár át a gazdaság tehenészeti telepére. Hogy tehetséges fiú, bizonyítja a sajtáros fejési kategóriában elért második díj. — Szerénytelenség nélkül állíthatom, olyan gyerekek nyertek ezen a versenyen, akik arra tényleg rászolgáltak — magyarázza Pintér Gábor. — Mert eredményt csak akkor várhat az ember, ha lelkiismeretesen elvégzi a rábízott feladatot. Nekem sokat segít Prókai Sándor, a telepvezető, de az idősebb szakmunkások is. A falusi emberek többsége hozzászokott a természet közelségéhez, nem kevésbé a koránkeléshez. Fővárosi gyerekeknél ez nem mindennapos, mégis Csapó Lajos, aki III. helyezést ért el és Szabó András, ő különdíjat kapott, budapestiek lévén, az ecseri Rákosmezeje Termelőszövetkezet tehenészeti telepén dolgoznak. Nekik mindennap korán csörög a vekker. — Nehéz, de szép szolgálatot vállaltunk magunkra — harsogják szinte egyszerre a fiúk. — Szüleimmel sokat jártam az állatkertbe, talán onnan ez a vonzódás a jószágok iránt, tájékoztat Szabó András. Jelenleg 54 tehenet gondozunk Lajossal együtt. És győzzük annak ellenére, hogy nálunk még a sajtáros fejési mód dívik. De már nem sokáig, mert a mi gazdaságunkban is rövidesen áttérünk a fejőházas fejesre. Szükséges a továbbképzés Szabó András talán el is hallgatná — úgy tűnik, a fiatalembernek nem kenyere a dicsekvés — de Csapó Lajos nem hagyja annyiban. Hiába tartóztatná barátja, csak kiböki. Az Andris a szakma kiváló tanulója országos versenyt is megnyerte tavaly. Az iskolában is maga volt a szorgalom, a pontosság mintaképe, és ez jellemzi most is. Sőt tervezi, hogy továbbtanul. — Én, ha sikerül, szeretnék egyetemre járni — veszi vissza a szót Pintér Gábor. — Ha ez nem megy, legalább az érettségit megszerzem. Továbbtanulásomat a munkahelyemen is támogatják. Főnökeim is tudják, hogy aki többet tud, a munkáját is jobban végzi. Egyetlen cél lebeg az emberek szeme előtt, hogy minden megszületett borjút felneveljenek, minden csepp tejet kifejjenek és mindezt minél kevesebb takarmánnyal, minél hatékonyabban tegyék. Mert, aki állattenyésztőnek szegődik, az nehéz feladatot vállal magára. Bóna Zoltán Szemre is szép az intézet és környéke hazai kutatások között még valójában gyermekcipőben jár, ám tiszteletreméltó eredményeket tudhat maga mögött a Százhalombattára települt Szénhidrogénipari Kutató Intézet. Fiatal intézet — munkatársait tekintve is. Egyharmacluk nem töltötte be még a harminc- ötödik életévét. , Akik itt dolgoznak, többnyire a várost is megszerették. Letelepedtek, otthont teremtettek maguknak, lassan lokálpatriótákká válnak, azok is. aki az ország másik feléből jöttek, mint például a tizenkilenc esztendős Hadady Andrea, Debrecenből. Igaz, pillanatnyilag még munkás- szállóban lakik, de minden reménye megvan arra, hogy rövidesen lakáshoz jut. Ebben az intézetben is érvényes az a gyakorlat, ami általában Százhalombattán: könnyebb dolguk van a fészekrakóknak az átlagnál. Andrea vegyészcsaládból származik. Vegyipari szakközépiskolát végzett, szereti is nagyon a munkáját. Szabad óráiból sokat áldoz a közösségnek: a József Attila KISZ-alapszervezet titkára. Az okleveles vegyészek közül Kóródi Péter 1980 óta dolgozik ebben az intézetben. Jelenleg is izgalmas témával foglalkozik — mint vallja —, a felületaktív anyagok szintézisével és alkalmazásának lehetőségeivel. Az iparban megvalósítható, kiépíthető technológiák fejlesztése a fő feladata Czomba János vegyésznek is. Munkájának eredményét rövidesen a Dunai Kőolajipari Vállalat fogja hasznosítani, épülő xilol-izo- merizáló üzemében. Azt mondja magáról Berkes Tiborné, hogy ő már az öreg rókák közé tartozik, hiszen tizenkét esztendeje lépte át először az intézet kapuját. Az biztos, hogy rangot szerzett magának munkájával a fejlesztőmérnökök között. Amit csinál, rendkívül érdekes — és feltétlenül hasznos —, mint annyi más, amivel az intézet falain belül foglalkoznak. Fő feladata ugyanis a korrózió elleni védelemben haszCzomba János vegyész a kísérleti reaktornál Azt gondolná az ember: egy úttörő- és ifjúsági háznak gyermekzsivajtól kell visszhangzania. Ám akad kivétel. S hogy ez baj-e? Ne vágjunk bele még ennek eldöntésébe... Szívesen látott vendég az újságíró a prágai Julius Fucik Központi Űttörő- és Ifjúsági Házban, ahol dr. Frantisek Novotny csoportvezető azzal fogadja, hogy egy plakátot mutat neki. Különösen csengenek a szavak ilyen helyen: a pszichikum és az élet, molekuláris genetika, biotechnológia, mikroszámítógépek, hogyan kaphat az ember fizikai Nobel-díjat? Az iméntiek a házban rendezett XXVI. ifjúsági nyári egyetem előadássorozat címei. S akinek ennyi jó kevés, az bepillanthat még a szakköri termekbe. Az egyikben komoly arcú sihederek és csitrik fehér köpenyben, pipettával, bürettával bíbelődnek, kémiai versenyre készülnek éppen. A másikban az ifjú keramikusok serénykedtek nemrég, bizonyítja a még nedves kiégetetlen agyagfigurák, -edények sora. A harmadikban preparátumok sorakoznak a polcon, a munkaasztalon mikroszkópok, műszerek. Jaroslava Kah- leova, a biológiai kör vezetője épp a gyerekeket várja, rövidesen vége a tanításnak. S míg megérkeznek, elmondja: hat csoportban hetente száz gyereket fogad, akik negydszáz különféle kutatási téma közül választhatnak, akad mód élettani, genetikai, ökológiai vizsgálódásra is. A kísérletezéshez, láthatja — mutat körbe — mindenünk megvan. Űttörőház vagy tudományos-művészeMiért csendes az úttörőház? Irányt szabjon életüknek ti műhely? A kérdésre házigazdánk, dr. Frantisek Novotny ad magyarázatot: — Csehország nyolc megyéje, 85 járása, s a városok összesen 270 úttörőházának módszertani központjában vagyunk. Ez tehát a zsivaj hiányának oka. De ne essék tévedés, ez a ház sem sokban különbözik a többitől. Évente 60 ezerre rúg látogatóinak száma, érdeklődési köreiben két és fél ezer gyerek talál heti két órányi elfoglaltságot. S a gyerek szó itt ifjút is jelent — 19 éves korig. Aztán elmagyarázza: tevékenységük fő idánya a természettudományi, társadalomtudományi, műszaki, esztétikai, turisztikai és honvédelmi, valamint a sportnevelés, ám ehhez járul a módszertani központ szerepből adódó információs munka. Folytatnak kutatásokat a fiatalok életmódjáról, például arról is, miért túlterheltek a gyerekek, mennyit tévéznek! s miként töltik a szabadidőt. Ezenkívül feladatukhoz tartozik az úttörőházi útmutatók, segédanyagok, kiadványok .készítése, a szakemberek továbbképzése is. S hogy milyen színvonalon, ahhoz illusztrációul elég annyi: az imént említett ifjúsági egyetemi előadásokat valóban egyetemi tanárok, oktatók tartják, a tudomány legkorszerűbb ismeretanyagával vezetik be a fiatalokat az emberi kultúra birodalmába, s keltik fel érdeklődésüket. Alaposan szervezett rendszer Csehszlovákiában az úttörőházaké. Ám ahogyan házigazdánktól megtudtuk: elsősorban a mélyen érdeklődő fiatal (az iskolásoknak országosan 10—15 százaléka) számít rendszeres látogatónak. S hogy nem több, az nem az anyagiakon múlik. Hiszen a szülőknek csak 10 koronát (22 forintot) kell fizetniük azért, hogy csemetéjük — ha pionír, ha nem — érdeklődése, irányultsága szerint fog- lalkozhassék kedvenc hobbijával, legyen az zene, ásványtan vagy számítógép-programozás, háztartásismeret, csillagászat, vagy bélyeggyűjtés, filmművészet, történelembúvárkodás, netán evezés vagy barkácsolás. Nem is ez azonban a lényeg. Mert az iskolai szakkörökben, a sportegyesületekben, s még sokfelé találhatnak hasznos elfoglaltságot a gyerekek, a fiatalok. — A fontos az — búcsúzik dr. Frantisek Novotny —, hogy legyen, ami izgatja fantáziájukat, ami irányt ad életüknek, jövőjüknek. És ebben — úgy hiszem — Igaza van... V. G, P. Somogyi Imréné három éve jött »álható különböző anyagok kidolgozása. A kutatásokhoz minden feltétel adott az intézetben. Somogyi Imréné például három évvel ezelőtt éppen emiatt jött Százhalombattára. Mint mondja, vonzották a jól fölszerelt laboratóriumok. Nem csalódott, igazi öröm számára az alkotás ilyen környezetben. A fiatalok a Szénhidrogénipari Kutató Intézetben Is szívesen vállalnak különmunkát, hogy hamarabb érjék el azokat a célokat, amelyeket — az anyagi gyarapodást illetően — maguk elé tűztek. Alakultak vállalati gazdasági munkaközösségek, de úgy, hogy szigorúan elhatárolhatók a különböző tevékenységek, amelyek a főmunkaidőre, illetve a vgmk-ra jutnak. Azt állítják, hogy ez így tisztességes, s ebben teljesen igazuk van. Semmi sem rontja el tehát az alkotás örömét, s bízvást mondhatjuk: hallatnak még magukról a battai fiatal kutatók, Hancsovszkl János képriportja Kadady Andrea adatokat gyűjt évszámításokat végez Berkes Tiborné átmeneti védőanyaggal von be egy felületet Kóródi Péter optikai készülékkel anyagot vizsgál j
