Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. JŰNflUS 7., SZOMBAT Milliékat veszthet a pert nyerő Áfész Ócsán További sorsukban is sok a ha... Különös látogató kopogtatott be március közepén a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetsége ellenőrzési irodájának vezető­jéhez. Az illető a Piramis nevű szakcsoport elnökeként (eljelentette saját gesztorát, az Ocsa és Vidéke Afész vezetését. Mint a közérdekű bejelentéseknél szokás, a Mészöv elnöksége elrendelte a szövetke­zet pénzügyi-gazdasági helyzetének vizsgálatát. Akkorra a Piramis tagsága már a feloszlás mellett döntött, s vezetőjük mostanában többször vendégeskedett a rendőrségen ... A vizsgálat azonban tovább folyt, s mint utóbb kiderült, érdemes volt alaposabban el­mélyedni az Áfész ügyes-ba­jos dolgaiban. Nem először kerültek a felszínre olyan gondok, amelyeknek követ­kezményeként néhány héttel ezelőtt eddigi történetének legsúlyosabb krízisét élte át a közösség. Kiderült ugyanis, a már esztendők óta alacsony hatékonyságú szövetkezet pénzügyi egyensúlya annyira ingatag, hogy a megoldások között az Áfész-ek körében mindeddig ritkán emlegetett szanálás is szóba került. Mi is történt tulajdonkép­pen Ócsán? Bizalom ellenőrzés nélkül Sípos Péter öt esztendeje elnöke az Áfész-nek. Felké­szült, a helyzetet jól ismerő ember, és látszik, nem most először fontolgatja a válaszo­kat a kérdésekre: bizonyára sokan és sokszor firtatták az események hátterét. — Szövetkezetünk ismere­teim szerint legalább tizenöt éve nem tud meglenni kisebb- nagyobb hitelek nélkül — mondja az elnök. — Az alap- tevékenység — s ez nem csu­pán ránk jellemző — alig- alig hoz valami hasznot a kasszába, s ebből bizony élni és fejlődni egyszerre nem le­het. Láttuk, hogy csak egyet­len kiút van: nyereségünket növelni kell, s ebből feltölte­ni forgóalapunkat, legalább a mindenkori áremelkedések mértékéig. Ez így kimondva nagyon egyszerű, de próbálja meg bárki átlagosan 800 mil­lió forintos árbevétel és mintegy 12 milliós nyereség mellett! Ezek után talán ért­hető, hogy az új vállalkozási formák megjelenésében mi nagy fantáziát láttunk, s nem sokkal a jogszabály érvénybe lépése után szakcsoportok kezdtek dolgozni szövetkeze­tünkben. —- Minden jel arra vall, ez­zel a döntésükkel saját hajó­jukat torpedózták meg. Tehát úgy is fogalmazhatunk: hi­bázta k. — Utólag belátom, ha más­képpen csináljuk, elkerülhet­tük volna a bajt. Ehhez nem kellett volna több, mint szi­gorúbb ellenőrzés, nagyobb körültekintés a velünk szak­csoporti vezetőként kapcsolat­ba kerülő emberek megválo- gatásában. Valóban, ezek a legfonto­sabb tanulságai az ócsai Áfész elmúlt hároméves tör­ténetének. Az 1984. január elején alakult Épszerinves szakcsoport a szövetkezet fő­vállalkozásában — és így fe­lelősségével — egyebek között belefogott az Arany János Gimnázium felújításába és egy új tornacsarnok megépí­tésébe. Egy ideig látszólag minden rendben ment, míg­nem két éve decemberben a szakcsoport elnöke minden bejelentés nélkül faképnél hagyta a társaságot. Senki nem tudott pontos felvilágosí­tást adni arról, hogy hol van és mik a szándékai, ezért a szakcsoport — nem egyhangú döntéssel — új vezetőt vá­lasztott. Mire minden vissza­tért volna a rendes kerékvá­gásba, ismét megjelent az ak­kor már csak volt elnök. A kirobbanó viták vége: irányí­tásával megalakult a Piramis. A helyzet — főleg a pénzügyek — azonban ekkor már szinte kibogozhatatlanok voltak, s te­gyük hozzá mindjárt; az Áfész által alkalmazott és kirendelt megbízott sem tudott rendet teremteni. Az Épszerinves hamaro­san feloszlott, a Piramis szakcsoport elszámoltatása pe­dig most folyik. Sipos Péter óvatos, s nem mond biztos adatot, azt azon­ban elismeri, hogy várhatóan több milliós veszteséget lesz kénytelen lenyelni a szövetke­zet. Az ok? Már említettük: a szigorúbb ellenőrzés elmu­lasztása. Az Áfész elnöke szerint kezdetben semmi okuk nem volt arra, hogy kételked­jenek, ám ez most már csu­pán magyarázkodás. Mert aki másnak pénzt — s nem ke­veset: milliókat! — ad, annak kötelessége meggyőződni ar­ról, megvannak-e a visszafi­zetés feltételei. Főleg, ha nem a maga, hanem egy kö­zösség forintjait teszi kocká­ra ... ' Befürödtek az ügyeskedők Az építőkkel történtek nem egyedi példaként említhetők az ócsaiak esetében. Hasonlókép­pen jártak a korábban ala­kult juhtenyésztő szakcsoport­tal — amelynek tagjait ráadá­sul részben általuk ismert és megbízhatónak tartott embe­rekből verbuválták össze —, hiszen nemrég mintegy 8 millió forintos perrel zárult az ügy. A bíróság jogos kö­vetelésnek minősítette az Áfész igényét, de Sipos Péter szerint elképzelhető, hogy csupán néhány ezer vagy százezer forintot látnak vi­szont. A behajtás ugyanis szinte lehetetlen: a szakcso­port egy-két tagja külföldön tartózkodik a visszatérés leg­csekélyebb jele nélkül, má­soknak váratlanul a házassá­ga romlott meg, s a vagyon nagy részét a feleség kapta, míg megint másokról egyelő­re azt sem tudni, hol laknak. Az elnök, mintegy summáz­va a tanulságokat, úgy fogal­maz: befürödtek a szakcso­portok egy részével. Ponto­sabban az ott ügyeskedőkkel. S ez éppen elegendő volt ah­hoz, hogy az Áfész amúgy is bizonytalan pénzügyi egyen­súlyát teljesen felbillentse. Napjainkban újabb hitelekkel és vissza nem térítendő támo­gatásokkal tudnak csak tal­pon maradni. A helyzetüket jól ismerők — a Mészöv, a Magyar Nemzeti Bank és más szervezetek szakemberei — szerint mindezt elkerülhették volna, ha ragaszkodnak a pénzügyi előírások kötelező betartásához. Mert feltárták például, hogy az Áfész a meg­állapodástól eltérően többször nagyobb összeget utalt ki a szakcsoportoknak előlegként. A Pénzügyminisztérium Ellen­őrzési Főigazgatósága Pest Megyei Igazgatóságának revi­zorai már 1984-ben felfedték a számviteli és elszámolási rend hiányosságait. Például azt, hogy a szövetkezet sza­bálytalanul vett igénybe álla­mi támogatást a juhtenyésztő szakcsoport tevékenységének finanszírozására, s ezért 2,3 millió forintot vissza kellett fizetniük.'Sőt: bírságot is ki­róttak rájuk. Ügy látszik, a büntetés nem hatott, mert a tavaly megtartott utóellenőr­zés újabb hiányosságokat tárt fel. Kiderült, hogy több mint 440 ezer forintot nem fizettek be adóként a bedolgozók után. Az egyre súlyosbodó hely­zetben — a Mészöv segítsé­gével — már 1985-ben intéz­kedési tervet készített az Áfész vezetősége. Ebben egye­bek között a belső szervezeti rend korszerűsítése is szere­pelt, amelynek célja az lett volna, hogy a döntések előtt időben megbízható informá­ciókat kapjanak a vezetők. A feladat adott, de a teljesítés még várat magára. Csakúgy, mint a kereskedelemben az indokoltnál magasabb készle­tek csökkentése. Itt a folya­mat megindult, s ma már csak 12 millió a többlet. Az elképzelések szerint június 30-ra érik el a kívánatos szin­tet. A harmadik tennivaló az akkori intézkedési terv szerint a szakcsoportok ügyének ren­dezése, az ellenőrzés szigorítá­sa volt. Nemrég — immár a valósá­gos pénzügyi helyzet ismere­tében — újabb intézkedési terv született. Lényegében ugyanazokat a feladatokat tartalmazza, mint a régebbi, csupán a határidők rövideb- bek. Mert Ócsán ma mindenki tudja: kizárólag akkor mene­külhetnek meg, ha a maguk kitűzte célokat legkésőbb szeptember végéig elérik. Ha nem, akkor ismét felborulhat a pénzügyi egyensúly, s ek­kor már olyan nagy lesz a lék a szövetkezet hajóján, hogy nincsenek azok a mil­liók. amelyek elegendők len­nének betöméséhez... Még van hitel Adódik a kérdés: ki a fe­lelős mindezért? Sípos Péter szerint vannak felelősök — név szerint nem nevezett meg senkit —, s mint elnök, ő is számadással tartozik a közös­ségnek. Annak a tagságnak, amely úgy döntött, hogy a ja­nuártól esedékes béremelést sem az elnök, sem első számú vezetőtársai nem kaphatják meg mindaddig, amíg ismét be nem bizonyítják alkal­masságukat. Prémiumfeltétel­ként is a krízis elkerülését ál­lították eléjük. — Az Áfész vállalta, hogy június végéig rendbe hozza pénzügyeit és újabb célrészje­gyek jegyzésével feltölti for­góalapját. Ha látjuk az igye­kezetét, akkor saját kockáza­tunkra a normális tevékeny­séghez adunk 40 millió forint­nyi hitelt — sumázza a Ma­gyar Nemzeti Bank Pest Me­gyei Igazgatósága dabasi fiók­jának vezetője, Gondos Imre. — Ha intézkedési tervünk megvalósul, s valamelyik szerv kezességet vállal értük, további 40 milliónyi rövid le­járatú hitelt kaphatnak 1987. márciusi visszafizetési határ­idővel. Ha... Mint látszik, az ócsaiak sorsában sok még a ha. Mindez elkerülhető lett volna, ha körültekintőbben, kevesebb kockázatot vállalva lépnek kapcsolatba a szakcso­portokkal és kötelezőnek érzik magukra nézve a pénzügyi előírások betartását. Ha tanulnak a múltból, minden további baj elkerül­hető. Furucz Zoltán Tóth Andrea A tudomány hazai műhelyéből Közel a gyakorlathoz Csodálatos környezet, tisztaság, ideális munkakörülmények, tég- kondieiouált termek és mindez a solymári Rozmaring Tsz-ben. E gazdaság gesztorságával működik immár 1980 öta a Meriklón Kuta­tási, Fejlesztési, Termelési Gazdasági Társaság. A gyakorlatban is megvalósítva azt a sokat emlegetett tételt, hogy a legújabb eljárá­sok alkalmazását a lehető legközelebb kell vinni a termeléshez. Mert aligha vitatkozna bárki is azon, hogy az a tudományos eredmény, amelyik nem hasznosul a gyakorlatban, nem eredmény, nem érte el a célját. Ezzel ért egyet dr. Föglein Ferenc, a Mertkión GT veze­tője. De mindjárt hozzáteszi: — Társulásunk a szeles kö­rű biotecnnologiai módszerek alkalmazására, magas fokozatú szaporító anyag előállítására specializálódott. A növényi szövettenyésztes legkülönfé­lébb technikáját alkalmazzuk nagyüzemi módon. Jelenleg három elfogadott és bejegyzett szabadalmunk van. Ezek iránt kültöldről is nagy az érdeklő­dés. A laboratóriumban dr. Tüs­ke Marion kuiatasi-íejiesztesi munkatárs kalauzol. Eaikus- nak is érthetően magyarázza tevekenyseguk lényeget. Azt, nogy az úgynevezett laminált boxokoan steril viszonyok kö­zepette végzik a nók a me- risztéma- (a növény tenyészo- csucsa) izoiaiáson alapuló mik- roszaporuást. Egy nagy teremben találom magam. n. Dexion—tsalgo eie- mexuoi Összeszerelhető polco­son nappali tényt árasztó tenycsöves alatt légkondicio­nált körülmények között sora- Koznak a lefedett edények. Itt fejlődnek, érnék palántává a növényi darabkák. — Egy valamirevaló tápta­laj 6ü-iéle vegyszerből is áll — mondja dr. Tüske Márton, mikor a komplexum táptalaj­előállító részlegébe érünk. Hagy Terézia laboránstól kérde­zem, mennyire elégedettek munkájukkal? — Ideálisabb munkakörül­ményeket, érdekesebb felada­tot el sem tudnék képzelni magamnak. Innét nem vágyik el az ember, minden nap hoz valami újat és ráadásul nem is keresek rosszul. Én most a szingónium nevű dísznövény szaporításával foglalkozom, de csináltam már a gerberát is. A tudományos alkotóműhe­lyek megtekintése után ismét dr. Tüske Mártonnal beszélge­tünk. — Eddig meghonosítottuk a vírusdiagnosztikai módszere­ket, ellenanyagokat állítunk elő, a növényi vírusbetegségek kimutatására, most munkálko­dunk azon, hogy szaporító­anyagaink alkalmazkodóképe- sebbek legyenek. Kidolgoztuk az elméleti és gyakorlati alap­jait a rovarpatogén fonálfér­gek tömegszaporításának is — sorolja. — A fonálférgek talaj­ba juttatásával ugyanis bioló­giai védettség alakítható ki a legkülönfélébb rovari kárte­vők ellen. Nem kell permetez­ni, megtakarítható a vegyszer és ennek kijuttatás! költsége. — A gazdaságosságot min­dig szem előtt tartják? — Tevékenységünk nyeresé­ges és termékeink árával nem­zetközileg is versenyképesek vagyunk. Ez alapvető követel­mény — tájékoztat dr. Tüske Márton. — Az általunk előállí­tott mini burgonyagumó azért nem kerül többe, mint az im­port-szaporítóanyag, mert száz Baráti találkozó a Sasafe A Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság megalakulásának 41. évfordu­lója alkalmából az országos el­nökség baráti találkozóra hívta alapító tagjait, az apparátus volt és jelenlegi dolgozóit a Sasad Ker­tészeti és Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet tagcsoportjához. A vendégeket — közöttük Apró An­talt, az MSZBT elnökét, Bíró Gyu­lát, a szervezet főtitkárát — a tsz elnöke, Czinczok György, Ará­nyi György, a pártbizottság titká­ra és Sztrehó Jánosné, a helyi MSZBT-tagcsoport ügyvezető el­nöke fogadta. A látogatáson részt vett Szemethy Lászlóné, az MSZMP Budaörs Városi Bizottsá­gának titkára is. A vendégeknek az elnök bemu­tatta a szövetkezetét, szólt arról is, hogy a Sasadban már 1972 óta eredményesen működik a2 MSZBT-tagcsoport. A vendégek a tájékoztató után megtekintették a dísznövénytele­pet, majd kötetlen baráti beszél­getésen cserélték ki gondolataikat. Képünkön balról jobbra: Anró Antal, Czinczok György és Bíró Gyula. százalékban vírusmentes. Eb­ből 20 milliót állítunk elő az idén, ami a hazai vetőgumó­szükséglet 15 százaléka. Keres­letnövekedés esetén azonban akár évi 150 millió kisgumót tudunk adni a gazdaságoknak. Előnye a már említett vírus- mentességen kívül, hogy tá­rolási, szállítási költsége csak század része a hagyományosé­nak. Jelenleg Bulgáriába, Csehszlovákiába is szállítunk szaporítóanyagot, de tárgya­lunk az NDK-val és Ausztriá­val is. Ha a megbeszélések si­kerre vezetnek, komplett la­boratóriumokat, illetve techno­lógiákat adunk el Egyiptom­nak és Jordániának. Mindez pénzt jelent. Az éves árbevé­telünk 10 százalékát azonban a további kutatásokra, fejleszté­sekre fordítjuk. B. Z. Bajcsy-Zsíllsiszky- szobrot avattak Születésének 100. évforduló­ja alkalmából tegnap felavat­ták Budapesten, az Engels té­ren Bajcsy-Zsílínszky Endre szobrát, Győrfi Sándor Mun- kácsy-díjas karcagi szobrász- művész alkotását. Barcs Sándor, országgyűlési kép. viselő, az Elnöki Tanács tagja avató beszédét követően Bajcsy- Zsilinszky Endre szobrát megko­szorúzta az MSZMP Központi és Budapesti Bizottsága képviseleté­ben Berecz János, az MSZMP KB titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának el­nöke, az MSZMP KB tagja és Ha j­dú István, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának titkára. Az Országgyűlés képviseletében Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke és Barcs Sándor koszorűzott, míg a HNF Országos Tanácsa és Budapesti Bizottsága képviseletében Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára, Pethö Tibor, az országos tanács tagja és Peják Emil, a HNF Budapesti Bizottsá­gának vezető titkára helyezte el a megemlékezés virágait. Koszorúz­tak továbbá a Fővárosi Tanács, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, valamint a magyaror­szági evangélikus egyház képvise­lői. Szarvas, Tarpa, Derecske éfc Sopronkőhida — Bajcsy-Zsilinszky életútja főbb állomásai — képvi­selői is elhelyezték a megemléke­zés virágait. >w í, ^3* &M­A HÉT HÍRE CSODARAJZ 0 Győr adott otthont a textilipari oktatás hely­zetéről rendezett országos tanácskozásnak. © Nem­zetközi exlibris-kiállítás nyílt az Országos Széchényi Könyvtárban. © A Közlekedéstudományi Egyesület­ben vitaülést szenteltek a kevésbé igénybe vett vas­útvonalak villamosításának. © Gárdonyban megkezd­te munkáját a számítástechnikai nyári egyetem. © A hét híre az is, hogy lezajlott a Néprajzi Társaság közgyűlése. Élnek még idős asszonyok Galgamácsán, akik értik a jelrendszerét annak, ha a fia­talasszony fátyolt borított a főkötőjére, ha a fátyolt te­ker ődző tűvel erősítette fel, vagy éppen egymást kereszte­ző, átölelő csóktűvel. Fontos ismeret lenne ez? Nem fon­tos. Ki hord ma — esküvőt kivéve — fátyolt? Mi szere­pe lenne a jelképes beszéd­nek, amikor a valódi szó is fogyatkozik az egymás közötti kapcsolatokban, amikor nem­hogy egymásra, hanem még meghalni sincsen időnk...? Vagy mégsem? A múlt egy- egy darabját felkapja a nosz­talgia fuvallata, meglehet te­hát, újonnan régimódi me­nyecskék — a butikokból — ékesítik majd magukat fá­tyollal, annak tűivel. Csak éppen azt nem tudják, ezek­kel a tűkkel üzenni lehetett a világnak, tudatni azt, amit nem illett kimondani, amiről nem volt szabad beszélni. Sok mindent már nem tu­dunk, nem ismerünk nem is olyan régen volt elődeink szo­kásaiból, eszközeiből. Temet­jük a múltat? Nem kellett azt temetni, elég volt eltolni, ellökni magunktól, mint ér­zékeny virág, úgy csukta be szirmait a fény tűntével, ta­karva színei ezer csodáját. Végletből végletbe; egyszer a sovinizmus bújik a néprajz díszes pajzsa mögé, máskor meg — és meglehet, éppen az előbbire emlékezve — a for­mális internacionalizmus vél benne mételyt kimutatni. A hazai néprajztudomány kez­detei óta — nem olyan távoli időpont ez, alig évszázadnál többre tekinthet vissza — váltakozik a keblünkre ölelés a kiátkozással, tanújaként an­nak, valójában nem leltük meg még az igazi helyét a kultúra kincsestárában ennek az ezer ágra oszló, millió szín csodáját elénk táró ismeret- anyagnak. Lelkes gyerekek, a meg­szállottaknak kijáró idegenke­dés is vállaló felnőttek ki­csiny csoportjai — a Galga vidékén, a Tápió menlén, a Börzsöny falvaiban — sok mindent megmentettek az el­tűnéstől, a pusztulástól, s hordták közös halomba, hely- történeti gnvjteméniiekbe, fa­lumúzeumokba. Sok minden jutott értő meg laikus gyűj­tők s kufárok kezébe, s ma — mondják a szakemberek —> már ritkulnak a századfor­duló előtlről származó, ere­deti mivoltukban megmaradt eszközök, tárgyak. Mert rit­kulnak azok sorai, akik még őrizték — használták! — eze­ket az eszközöket, akik még érezték, értették, a tegnapi elődök tesznek velük csodát, hiszen ezek a cifra vagy ép­pen egyszerű holmik megszó­lalnak, ha érti nyelvüket a kérdező. A megye kiskunsági részén még fel-felbukkan egy- egy ivóharang kamrák, pad­lások mélyéről — az elhasz­nálódott, hangja vesztett, ko­pott kolompból készített víz­merítő edény ez az ivóharang —, ám legtöbbször maga a megtaláló sem tudja, elődei közül kié lehetett, holott má­sé nem, csakis pásztoré, azon belül is főként a gulyával vándorló juhászé. Ha valaki veszi a fáradságot — és némi ismereteket is begyűjt — hoz­zá, csodaországba léphet be a néprajz segítségével, mert nemcsak azt tudja meg, mi­kor nevezték csálénak az ekét, hanem azt is, sok sze­gény ember kínlódott ilyen — rosszul összerakott, beállított — ekével, mert nem volt pénze rá. megfizesse a ková­csot, illessze össze — Tápió- györgyén így nevezték — a Live-eke vásáron vett, meg otthon készített darabjait. TörténeSmi adalék lenne csup'm, hogy Kákán 1546-ban ötvenhét háztartást írtak ösz- sze — s így tág környéken ez a legnagyobb település —, avigy e szálon elindulva megtudhatjuk a csodarajz, a nép rajza segítségével azt is, milyen szoros beosztással kellett élniük,, hiszen egy-egy háztartásra összesen huszon­kilenc mázsányi gabonater­mést mutattak ki az adóbe­szedők? A kérdés nem kérdés. Erősen font szálakból áll múltunk, s e szövedék az, ami sok-sok rétegben egymásra si­mulva, megtart bennünket. Megtart, bár magunk gyakran nem tudjuk, nem keressük, mi az, amin állunk. Csak ál­lunk. természetesnek "éve ezt az állapotot. S talán-talán természetes is. Csak éppen nem annyira, hogy rátapod- junk a kincsekre, a népi kul­túr jelent és jövőt éltető ja­vaira. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents