Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

2 1986. JÜNIüS •„ PÉNTEK Az atomenergiáról nem mondhat le az emberiség Nukleáris> Visszatérnek Csernobil vidékére és űrfegyverzetről Genfi megbeszélés Gyakorlatilag új szakasz kezdődött a csernobili atom­erőműben történt szerencsét­lenség következményeinek jelszámolásában — jentette ki Jurij Batalin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettese, a csernobili munká­latokat irányító kormánybi­zottság tagja. A csütörtökön Moszkvában tartott nemzetközi sajtóérte­kezleten Batalin elmondta, hogy ebben az új szakaszban az egyik fő feladat a balese­tet szenvedett reaktor konzer­válása, eltemetése. A másik fontos feladat a vízellátás for­rásai tisztaságának megőrzése, a vízkészlet szennyeződésének megakadályozása. A harmadik terület a sugár- mentesítés. A módszerek egy­re hatékonyabbak, mind na­gyobb területeket mentesíte­nek. Ezeknek a munkálatok­nak még az idén be kell fe­jeződniük, egyes foltok kivé­telével mindenhol megkezdőd­het addigra a visszatelepülés. Jurij Izrael, a hidrometeo- rológiai és környezetellenőr­zési állami bizottság elnöke hozzáfűzte, hogy pénteken megkezdődhet a lakosság visz- szatelepítése a harminc kilo­méteres zónán belüli, tisztá­nak, veszélytelennek talált te­rületekre. Az övezeten kívüli területekről ugyanakkor to­vábbi kitelepítések váltak szükségessé. Egyes részeken a meteorológiai körülmények miatt megnőtt a sugárzás szintje, s emiatt néhány hó­napra el kell hagyniuk lakhe­lyüket. A sajtóértekezleten részt vett Andranyik Petroszjanc, az állami atomenergia-bizott­ság elnöke. Oleg Scsepin, az egészségügyi miniszter he­lyettese és Valerij Legaszov akadémikus is. Oleg Scsepin elmondta, hogy csütörtökön még 187 gyengébb-erősebb fokozatú sugárfertőzést szenvedett bete­get ápoltak kórházban. Eddig 24-en haltak meg az őket ért sugárzás káros hatása követ­keztében. Andranyik Petroszjanc arról szólt, hogy az atomenergiáról a jövőben sem mondhat le az emberiség. Ugyanakkor — hangsúlyozta —, mindent el kell követni, hogy az atom­erőművek még biztonságosab­bak legyenek. Az olasz miniszterelnök meghívására űorbacsovot Rómába várják Giulio Andreotti olasz kül­ügyminiszter szerdán Rómá­ban fogadta Nyikolaj Luny- kovot, a Szovjetunió római nagykövetét. A megbeszélésen Mihail Gorbacsov olaszorszá­gi látogatásáról volt szó — jelentette az ANSA olasz hír­ügynökség, amely hozzáfűzte azt is, hogy az említett láto­gatás pontos időpontját még nem rögzítették. Az SZKP főtitkárát Cráxi olasz minisz­terelnök hívta meg itáliai lá­togatásra 1985 májusi moszk­vai útja során, s akkor közöl­ték, hogy a meghívást a szov­jet vezető elfogadta. Ugyancsak a hírügynökség jelentéséből kiderül, hogy Lunykov tájékoztatta az olasz diplomácia vezetőjét a leg­utóbbi szovjet leszerelési ja­vaslatokról. A nukleáris és űrfegyverze­tekről Genfben folyó szovjet- amerikai tárgyalások kereté­ben csütörtökön ülést tartott a közepes hatótávolságú nuk­leáris fegyverzet kérdésével foglalkozó munkacsoport. NERUDA HAGYATÉKA Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő hagyatéka mos­tantól fogva a chilei nép tu­lajdona. A Pinochet-kormány- zat hosszú huzavona után vé­gül is kénytelen volt engedé­lyezni a Neruda-alapítvány lét­rehozását. A Madridba érkezett jelentések szerint Santiagóban a chilei kormány hivatalos közlönyének legutóbbi szá­mában megjelent az a rende­let* amely közzéteszi a kom­munista forradalmár költő végakaratának megfelelő ala­pítvány létrehozását. A rendelet értelmében Ne­ruda háza múzeum lesz, val- paraisói ingatlanán pedig kul­turális központ létesül. San­tiagói egykori lakásában — ahol Neruda és tavaly elhunyt özvegye utolsó napjait töltötte — közkönyvtár nyílik. Becs, haderőcsökkentési tárgyalások A NATO hallani sem akar róla A NATO továbbra sem kí­ván a fegyverzetek csökkenté•» séről tárgyalni, ugyanakkor a csapatcsökkentéseket sürgetve Magyar—szovjet kapcsolatok Kultúra,; művész egyoldalúan az ellenőrzést ál­lítja előtérbe. Ismét ezzel a tanulsággal szolgált a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások csütörtöki ülése, amelyen Jo­sef Holik, az NSZK nagykö­vete élesen bírálta a Varsói Szerződés országainak állás­pontját (amely szer.nt az el­lenőrzési rendszabályoknak összhangban kell lenniük a csapatcsökkentéssel csakúgy, mint az adott nemzetközi helyzet realitásaival). A magyar—szovjet kulturális-művészeti kapcsolatok egyik legfontosabb szervezeti kerete a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködésről szóló egyezmény. Az első ilyen egyezmény aláírásának 30. évfordulójáról — június 28-án — számos kulturális rendelvénnyel emlékeznek meg hazánkban. Az időről időre megújított egyezmény rögzíti a kulturális és művészeti, tudományos és oktatási kapcsola­tok, az együttműködés alapelveit, alapvető formáit és mód­szereit, s ez az .•alapja az ötéves, illetve éves kormányközi kulturális együttműködési munkaterveknek is. Az évforduló kapcsán a Művelődési Minisztérium mű­vészeti főosztályán az MTI munkatársának elmondták: a szervezeti formák között fon­tos szerepet tölt be a magyar —szovjet kormányközi kultu­rális együttműködési bizott­ság, amelynek két társelnöke Csehák Judit miniszterelnök- helyettes és Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB PB póttagja, kulturális miniszter. is. A két ország filmszínházai­ban, televízióiban rendszere­sen vetítenek magyar, illetve szovjet filmeket. Budapesten működik a szovjet filmek mo­zija, a Gorkij, Moszkvában pedig a Budapest mozi szere­peltet műsorán gyakorta ma­gyar filmeket. Az utóbbi idő­ben készült el koprodukcióban a Kálmán Imre életéről szóló film, s most forgatnak ha­sonlót Vámbéry Árminról, a híres magyar utazóról és Ke­let-kutatóról. A képzőművészetben rend­szeres a szakmai találkozók, tanácskozások, szemináriumok, táborok szervezése mellett az ősi kultúra kincseinek és a kortárs művészeti alkotások­nak egymás országában való bemutatása, s nagy figyelmet fordítanak a fiatal művész­nemzedék kölcsönös megis­mertetésére is. A mindennapi kapcsolatok­ban jól érzékelhető, hogy a két ország kulturális közvéle­ménye érdeklődéssel kíséri, követi nyomon az egymás művészeti életében tapasztal­ható változásokat. Edouard Molitor, Luxem­burg nagykövete szerint a nemzeti eszközökkel való el­lenőrzés elégtelen, s a köl­csönös helyszíni ellenőrzésnek a csapatok rutinjellegű cseré­jére is ki kellene terjednie. Arra a kérdésre, hogy mit várnak a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé­nek budapesti ülésétől, a NATO szóvivője az ülést kö­vető sajtóértekezleten kijelen­tette: érdeklődéssel tekintenek a jelzett új javaslatok elé, de egyébként a Nyugat decem­berben nagyobb engedményt tett a bécsi tárgyalásokon, amikor félretette a létszám­vitát, s változatlanul választ vár a VSZ-től javaslataira. Száz éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre A történelem viharos sodrában A testvérmegyék, testvérvá­rosok, az alkotó szövetségek, a kulturális, művészeti és ok­tatási intézmények között megvalóouló együttműködés is fontos tényező abban, hogy a kulturális-művészei kapcso­latok áthatják a két ország életét, és segítik az állandó, jelenlétet egymás szellemi éle­tében. A szervezeti formákon' kí­vül a két ország művészeti életének megismertetéséhez, feilődésének bemutatásához hozzájárulnak olyan állandó, nagyszabású rendezvények, mint a szovjet, illetve a ma­gyar kultúra napjai, a dráma­szemlék, a filmfesztiválok vagy a kiemelkedő személyi­ségek — például Bartók, Ko­dály, Liszt — életéhez, mun­kásságához kapcsolódó évfor­dulók kölcsönös megünneplé­se. Ám a mindennapi, kevéssé látványos együttműködés nél­kül a kulturális kapcsolatok nem lennének igazán folya­matosak. Az alkotó szövetségek — művészeti szövetségek — te­vékenységében menhatározóak a kölcsönös vendégszereplé­sek: társulatok, vendégrende­zők, színházi és zenei szak­emberek, táncegyüttesek, ze­nekarok, művészek kölcsönös fogadása, illetve szerepelt eté- se. Szinte a leggazdagabbak a színházi, operaházi, balett- művészeti és zenei kapcsola­tok. A Szovjetunióban 10 színház repertoárján szere­pelnek magyar művek, itthon pedig évente 20—25 szovjet­orosz művet játszanak. Folyamatosan gazdagodnak a filmművészeti kapcsolatok E napokban népünk a nagy hazafi, Bajcsy-Zsilinszky End­re emlékét idézi századik születésnapján. Bajcsy-Zsi­linszky Endre 1886. június 6-án született Szarvason. Jogi tanulmányai során már nagy figyelmet szentelt a társadal­mi problémáknak. Az egész életét legjobban beárnyékoló esemény volt, hogy 1911. má­jus 14-én fivérével részt vett a nagy parasztvezér, Achim L. András meggyilkolásában. Bajcsy-Zsilinszky Endre hu­szártisztként — különböző frontokon — harcolja végig az első világháborút. Ogyesszá- ból az „összeomlás” után tér haza. Elutasítja az 1918-as polgári demokratikus forra­dalmat, s még inkább a Ma­gyarországi Tanácsköztársasá­got A forradalmakat teszi fe­lelőssé Trianonért. 1919 tavaszától nemcsak passzív szemlélője az ellenfor­radalmi szervezkedésnek; ha­nem aktív szervezője is an­nak. Ott találjuk Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor és mások társaságában. A hír­hed« kommunistaellenes sovi­niszta, . nacionalista lap, a Szózat alapítója, majd a fa­siszta típusú fajvédő párt egyik létrehozója. Bajcsy-Zsi- linszkyt rnég a politikai reak­ció szélsőségesei között talál­juk, de szociális igazságérzete már mindinkább felülkereke­dik addigi politikai felfogá­sán. így, amikor 1922-ben De­recskén, majd 1931-ben, illet­ve 1939-ben Tarpái ország- gyűlési képviselővé választ­ják, legfőbb feladatának a parasztság sorsának megjaví­tását, „egészséges" földreform megvalósítását és a dolgozó tömegek alacsony kultúrszint- jének felemelését tartja. Pub­licisztikai és nagyobb léleg­zetű írás?;ban, így az 193^- ban megjelent Egyetlen út a magyar paraszt című munká­jában, valamint parlamenti felszólalásaiban újból és új­ból visszatért a szociális igaz- sáBtalanság problémáira. Éppen szociális igazságér­zete az, amely fokozatosan el­fordítja fajvédő barátaitól, és másutt kezdi keresni a tár­sadalmi problémákra a meg­oldást. 1930-ban megalakítja a Nemzeti Radikális Pártot és megjelenteti lapját, az Előőr­söt, majd a Szabadságot. Ezekben a lapokban egymás után kapnak fórumot olyan baloldali, sőt szocialista írók, mint Féia Géza. Kovács Im­re, Szabó Pál. Veres Péter, Illyés Gyula, sőt József Attila. Él tében igazi fordulópontot Hitler hatalomra .kerülése után. volt elvbarátja. Gömbös Gyula miniszterelnök és a náci kancellár tafálko-ásá je­lentette. Bajcsy-Zsilinszky Endre 1933 nyarán a parla­mentben nemcsak tiltakozik Gömbös berlini útja és a szerveződő szövetség miatt, hanem ki is jelentette: „Ve­gye tudomásul a miniszterel­nök úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elme­gyünk a golyóig és az akasz­tófáig!’’ A háború előestéjén, a te­rül« visszacsatolás idején még abban reménykedik, hogy a sokak által remélt Szent Ist- ván-i „állameszme” valóra váltható: s a magyar nemzet visszaszerzi a Duna-medencé- ben vezető szerepét. A növek­vő náci nyomás és a hitleris­ták belső támaszainak erősö­dése, majd a második világ­háború kitörése nyomán is­mét látnia kell, hogy az or­szág függetlenségét fenyegető veszély nem csökkent, hanem nőtt. A háború kitörése után ezért is támogatja Teleki Pál és a mögötte felsorakozók, többek között újonnan válasz­tott pártja, a Független Kis­gazdapárt „önállóságra”, a fa­siszta Németországhoz kötődő la -vására törekvő, Nyugat fe­lé „kiskaput” kereső politiká-í ját. 1941 áprilisában Teleki öngyilkossága e politikába ve­tett reményét is szertefoszlat- ta. Jerzy Zielinski tiszteletére Búcsúztató gyászszertartás Csütörtök délelőtt a Mező Imre úti temető ravatalozó­jában rendezett gyászszertar­táson családja, a budapesti diplomáciai képviseletek veze­tői, a lengyel nagykövetség és kolónia, valamint magyar- országi barátai és ismerősei jelenlétében Barity Miklós kül­ügyminiszter-helyettes, Bon- cso Mitev bolgár nagykövet, a diplomáciai testület doyenje és Andrzej Zabinski, a len­gyel nagykövetség ideiglenes ügyvivője vett búcsút a Len­gyel Népköztársaság pénteken Budapesten elhunyt rendkívü­li és meghatalmazott nagy­követétől, Jerzy Zielinskitől. A ravatalnál a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány képviselői, a diplomáciai képviseletek ve­zetői, valamint tagjai és a lengyel kolónia képviselői áll­tak díszőrséget. A katonai tiszteletadás után az elhunyt földi maradványait Lengyelt országba szállították. Vartő« ban helyezik örök nyugalom* ra» ★ Jerzy Zielinski a második világháború után a lengyel szakszervezeti mozgalomban és a közigazgatásban töltött be felelős tisztségeket. 1961« tői haláláig diplomáciai terű« létén dolgozott. Több alkalom« mai teljesített szolgálatot ha« zánkban. Legutóbb 1983 kö« zepétől a Lengyel Népköz« társaság rendkívüli és meg* hatalmazott nagyköveteként képviselte hazáját Magyar- országon. A magyar—lengyel kapcsolatok fejlesztésében és népeink barátságának elmé­lyítésében szerzett érdemelnek elismeréseként az Elnöki Ta­nács 1977-ben a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjével tüntette ki. Eseménysor (Folytatás az I. oldalról.) szovjet embereket is. Gödöllő másodszor mutatkozott be a kultúra és tudomány házában. Az eltelt négy nap során si­került elérni a kitűzött célt: a bemutatkozáson túl elmé­lyült a két nép barátsága, erő­södtek az ilyen irányú mun­ka tartalmi jegyei is. Húsz­éves volt a közelmúltban Gö­döllő városa. Ízelítőt kívántak adni arról, hová jutott a vá­ros a gazdasági és a kulturá­lis életben, az oktatásban, a tudományban és más terüle­teken. A tanácselnök részlete­- telt házzal sen kitért az egyes rendezvé­nyek értékelésére, majd befe­jezésül a jövő legnagyobb, csak közösen megoldható fel­adatáról, a béke megóvásáról szólt. A kialakult jó kapcso­latot szeretnék továbbfolytat­ni. Rövidesen Gödöllőn talál­koznak majd az SZKTH mun­katársaival, később pedig is­mét Budapesten, a Szovjet Kultúra Házában. A program méltó zárásaként a bági Muharay Elemér együt­tes és a hévízgyörki asz- szonykórus adott nagy sikerű gálaműsort. A szlovák szövetség elnökségi ülése Tevékenyek a közéletben A magyarországi szlovákok tevékenyen részt vesznek a közéletben, képviseltetik ma­gukat az állami és társadalmi szervekben, testületekben — állapította meg a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetségének elnöksége csü­törtökön, a magyar néphad­sereg művelődési házában tartott ülésén, amelyen szám­ba vették: milyen mértékben valósították meg szervezetük VII. kongresszusának határo­zatait. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a közoktatás fejlesztésére hozott intézkedések elősegítet­ték a szlovák anyanyelvi okta­tást is. A szövetség támogatja a tannyelvű iskolák anyagi és személyi feltételeinek megte­remtését. Ez évben Pílisszent- kereszten, későbbiekben Pilis- cséven, Pilisszántón és az or­szágban máshol is megkezdik a kétnyelvű oktatást. A szlovák nemzetiségi köz­művelődés színterei főleg a művelődési otthonok. A ma­gyarországi szlovákok folya­matosan gyűjtik és gondosan őrzik szellemi és tárgyi örök­ségüket. A Szovjetuniót ért náci ag­resszió után a Hitler-barát magyar kormány is hadat üzent a világ első szocialista országának. Bajcsy-Zsilinszky az elsők között tiltakozott a hadüzenet ellen. Attól tartott, hogy ezt a háborút nemcsak elveszítjük a németek oldalán, hanem 1918—19-hez hasonlóan a belső forradalmi változás lehetősége is újraéled. Ezt pe­dig mindenképpen szerette volna elkerülni. Ezért tartja fontosnak a németekkel való szakítást, és a szociális igaz­ságtalanságok kiküszöbölését, valamint a baloldal fokoza­tos bevonását az ország poli­tikai tevékenységébe. A háború elején a kommu­nisták, a szociáldemokraták és más demokratikus erők összefogására irányuló erőfe­szítéseket és az általuk szer­vezett antifasiszta akciókat Bajcsy-Zsilinszky mind na­gyobb rokonszenvvel figyelte. Ezért is vállalta, hogy a bal­oldal felkérésére cikket ír 1941 karácsonyán a Népszava azóta híressé vált népfrontos számába. Ekkor írta le az azóta már sokszor idézett sza­vakat: „Bármennyire is bi­zonytalan a (németekkel szembeni) harc kimenetele, de nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nem­zet számára, ha minden ere­jével kiáll nála sokszorta ha­talmasabb erőkkel szemben is." Bajcsy-Zsilinszky 1942 ta­vaszán részt vállal a Magyar T".ténelmi Emlékbizottság munkájában, és ott van a há­ború alatti legnagyobb antifa­siszta megmozduláson 1942. március 15-én a Petőfi-szo­bornál, ahol éppen ő helyezi el az emlékbizottság koszorú­ját. Az elsők között tiltakozott a parlamentben a sok ezer ember halálát előidéző bács­kai vérengzés ellen, követelve a szégyenletes ügy kivizsgálá­sát, a felelősök megbünteté­sét. Keményen szót emelt a 2. magyar hadsereg frontra küldése és a velük munkaszá­zadokba hurcolt zsidók és más politikai megbélyegzettek elleni kegyetlen bánásmód miatt. Ekkor írja Bárdossy miniszterelnöknek: „Nem köt­hetjük magunkat, a mi nem­zetünk sorsát ehhez a (né­met) hullához, hogy vele rot­hadjunk." Amikor pedig 1942 tavaszán bekövetkezett az el­lenállást kezdeményező kom­munisták tömeges letartózta­tása, levélben tiltakozott az új miniszterelnöknél, Kállay M;klósnál. „Semmi esetre sem bölcs dolog az ún. balodalon gyöngíteni a magyar szellemi erőket. melyeknek egykor még igen jelentős szerepe le­het nemzetünk jó irányban tartása... és esetle megmen­tése körül." Tanúként jelent me" a Schönherz-perben és tiltakozott a kommunista ve­zető halálra ítélése, majd ki­végzése ellen. Sztálingrád és a voronye­zsi vereség után „a nemzet legjobbjainak”, mindenekelőtt a maevar parasztságnak és a munkásságnak az összefogá­sát szorgalmazta. 1943 nyarán, az olasz fasizmus bukása után Kállay miniszterelnökhöz kül­dött emlékiratában határozott cselekvést, „egész elhibázott külpolitikánk áthangszerelé-

Next

/
Thumbnails
Contents