Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

1986. JÚNIUS 6., PÉNTEK Mérlegen öt év gazdálkodása Helytállnak az áruellátásban Beke Andrást választották a Mészöv elnökének Számadásra és a jövő feladatainak meghatározására ült össze teg­nap a Pest Megyei Fogyasztási Szövetkezetek küldöttközgyűlése. Meg­tárgyaltak, majd elfogadták a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Me­gyei Szövetségének beszámolóját az elmúlt tervciklusról, az új ötéves terv főbb célkitűzéseiről és az érdekképviseletről. Áttekintették a me­gyei közös alapok szabályzatát, a Mészöv múlt évi költségvetését, a küldöttközgyűlés! bizottságok eddigi tevékenvségét, s némileg módo­sították a Mészöv alapszabályát. Ezután került sor a testületek újra­választására. Az eseményen részt vett Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, dr. Imre István, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettese. Kiss József, a Pest Megyei Ta­nács kereskedelmi osztályvezetője, Kovács Antalné, a Hazafias Nép­front Pest Megyei Bizottságának elnöke, Jakab Tibor, a KISZ Pest Megyei Bizottságának titkára, Hortolányl Elemér, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának titkára. Dinamikusan fejlődtek A küldöttközgyűlés egyper­ces néma felállással adózott a közelmúltban elhunyt Me- szöv-elnök, Tuza Sándorné dr. emlékének. Ezután Magyar­óvári Pál, a Mészöv megbízott elnökének beszámolója követ­kezett. Megállapította: dina­mikusan fejlődtek megyei szövetkezeteink az elmúlt öt évben, tevékenységük sokszí­nűvé vált. Nem volt hiány vállalkozókészségben, rugal­mas alkalmazkodásban. Alap- tevékenységükkel, ipari terme­lésükkel, az új üzemelési és vállalkozási formák bevezeté­sével aktívan vették ki ré­szüket a piaci versenyből. Érzékenyen reagáltak a sza­bályozás változásaira és töre­kedtek az alkalmazkodásra, a gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználá­sára. Feladataik sikeres meg­valósításáért eredményesen mozgósították a helyi erőfor­rásokat, elsősorban a tagok anyagi hozzájárulását. Ma már az Áfészek, a ta­karék- és lakásszövetkezetek nélkülözhetetlen részesei me­gyénk társadalmi és gazdasá­gi életének; 700 ezer ember ellátásában működik közre a szövetkezeti kereskedelem, 110 községben szinte kizárólag ők szolgálják a lakosságot. Csak­nem 50 ezer kistermelő, köz­tük hétezer szakcsoporttag kötődik az Afőszekhez. A la­kossági megtakarítások 34 szá­zalékát a takarékszövetkeze­tek kezelik, és több mint hét­ezer otthon fenntartásáról gondoskodnak a lakásszövet­kezetek. Évi 280 millió forint értékű export-árualap terme­lésével, ha szerényen is, de részt vesznek a külkereske­delemben. A fogyasztási szö­vetkezeteknél felhalmozott csaknem 5 milliárd forint sa­ját vagyon közel 14 százaléka a tagsági hozzájárulásból származik. Szükséges a megújulás A nehezebb körülmények közötti gazdálkodás a szövet­kezetek helyzetét és a tagok életkörülményeit egyaránt meghatározta. A gazdasági fejlődés, a helyi önállóság növekedése, az irányítási rendszer változásai új felada­tokat, több erőfeszítést jelen­tettek. Bár az eredmények elisme­résre méltóak, mégis szük­séges a szövetkezetek és a szövetség megújulása. A jelenlegi szövetkezeti ke­reskedelem biztos és jó alap a továbblépéshez. Helytállnak az áruellátásban, lépést tar­tanak a kereslettel, mind kul­turáltabb körülmények kö­zött. A rekonstrukcióval olyan minőségi változás kö­vetkezett be a kistelepülése­ken, amelyre évtizedek óta nem volt példa. Az új terv­időszak elképzelései további 19 ezer négyzetméternyi háló­zatfejlesztést tartalmaznak. A tagságra építenek Az új üzemeltetési formára való áttérés megköveteli az irányítási rendszer átalakítá­sát és a döntések összehan­golását. Lesz még elegendő tennivaló a belső szervezet korszerűsítésében. Jelentős különbségek vannak az egyes szövetkezetek között a gazda­sági stabilitás, a pénzügyi egyensúly és a jövedelmező­ség területén. Ebben a terv­szerű tehervállaláson túl a kellően át nem gondolt, köz­gazdaságilag megalapozatlan döntések s túlzott kockázat­vállalás is szerepet játszott. örvendetes, hogy bővültek a sét”, a belpolitikában pedig a baloldal szabad kibontakozá­sát, a katonapolitikában a ná­cibarát tisztek félreállítását és a háborúból való kilépést vállalók aktivizálását sürgeti. Tudja, hogy ez kockázattal jár, német beavatkozást je­lenthet, de mint írja, ezt is vállalni kell annak, aki „Ma­gyarország kivezetését az özönvízből tűzi ki céljául." 1943—44 fordulóján már azt sürgeti, hogy a kormány Nyugat mellett vagy helyett keresse a szovjet kormánnyal a kapcsolat megteremtését, de javaslata süket fülekre talál. Amikor pedig tudomására jut a német megszállás veszélye, határozott ellenintézkedéseket sürget. Ekkor írja: „A német megszállást nem az ellene való felkészülés, hanem éppen a teljes felkészületlenség pro­vokálja." Figyelmeztetéseire, leveleire ismét teljes passzivi­tás a válasz az uralkodó kö­rök részéről. 1944. március 19-én a németek megszállják az országot. Bajcsy-Zsilinszkv szinte az országban egyedül fegyverrel fogadja a náci be­tolakodókat. A németek el­hurcolják, és 1944. október 15-ig fogva tartjáW. Horthy si­kertelen kiugrása napján sza­badul. Szálasi hatalomátvétele után bujkálni kénytelen. Az ellen­állást szervező Magyar Front pártjainak felkérésére azon­ban a fővárosba jön és vál­lalja a magyar ellenállás, a háborúból való fegyveres ki­válás utolsó kísérletének irá­nyítását. 194» no-embsr else­jén vezetője lesz a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadí­tó Bizottságának. Kommunis­tákkal, kisgazdákkal, más Hitler-ellenes politikai pártok, csoportok vezetőivel, antifa­siszta érzelmű tisztekkel együtt szeretnék elérni, hogy legalább a főváros felszabadí­tását meggyorsítsák, és a szovjet csapatokkal együttmű­ködve a nácik és támogatóik kiűzését elősegítsék. A szovjet kormányhoz intézett levelében ehhez kéri a Vörös Hadsereg segítségét. Ennek szervezésén fáradozik, amikor árulás foly­tán a mozgalomban részt ve- vők nagy részét, köztük Baj- csy-Zsilinszky Endrét is a nyilasok letartóztatják. Hazaárulással vádolják Baj­csyt, de ő bátran „bírái” sze­mébe vágja: „Amit elkövet­tem, politikai és katonai meg­győződésből tettem, ez volt az egyetlen lehetőség, amely az országot és a magyar nemze­tet a jelenlegi súlyos helyzet­ből kimenthette volna." A nagy hazafit a katonai vérbí­róság Sopronkőhidán halálra ítélte és 1944. december 24-én reggel a börtön udvarán ki­végezték. Földi maradványait — végakaratának megfelelően — a szabadságát ismét vissza­nyert nemzet 1945 májusában Tarpán helyezte örök nyuga­lomba. Méltatói között a Szov­jetuniót képviselő Puskin kö­vet így beszélt: „Olyan fér­fiút, amilyen Bajcsy-Zsilinsz- ky Endre volt, csak olyan nép adhatott, amelynek jóga van a függetlenségre, önállóságra, nemzeti kultúrájának felvirá­goztatására.” Pintér István történ ész takarékszövetkezetek szolgál­tatásai és egyre nagyobb terü­letet hódítanak meg maguk­nak. Ma már az OTP-vel azo­nos feltételek mellett vehetnek részt az államilag támogatott lakásépítési kölcsön folyósítá­sában. A lakásszövetkezeti te­vékenység megítélésének igazi mércéje a tagok — akik egyút­tal lakók is — közérzete, elé­gedettsége. Szorosabb együttműködés A Mészöv elnökségének ja­vaslatára — módosítva az alapszabályt — összevonták a nő-, a közművelődési és a sportbizottságokat és megala­kították a nő- és mozgalmi bi­zottságot. Az ifjúsági bizott­ságról a szeptemberi küldött- közgyűlésen döntenek majd. A felszólalók érintették a tagérdek és a szövetkezeti gaz­dálkodási érdek között fellé­pő feszültségeket, szorgalmaz­ták a három szövetkezeti ága­zat szorosabb együttműködé­sét. Megfogalmazták a szövet­séggel szembeni elvárásukat: legyen munkaeszköze a politi­kai meggyőzés, hatékonyan lássa el az érdekképviseletet, érdekvédelmet és megfelelően közvetítse a társadalom cél­jait. A plenáris ülés után az ága­zati választmányok külön ta­nácskoztak. Az áfész választ­mánya Csáti Sándort, a Rác­keve és Vidéke Áfész elnökét választotta elnökéül. A taka­rékszövetkezeti választmány új elnöke Matuska István, 'a Nagykőrösi Lakás- és Garázs­szövetkezet elnöke. A takarék­szövetkezeti választmány pedig Szatmári Károly, a Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkeze­tének elnöke mellett voksolt. A küldöttközgyűlés a Mé­szöv--elnökéül Beke Andrást választotta meg. aki eddig a Pest megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának he­lyettes vezetőjeként dolgozott. Magyaróvári Pált elnökhelyet­tessé választották. T. A. A határszemle most elmaradt (Folytatás az 1. oldalról) be arról, hogy a Tápió patak termékeny völgyében, jó ter­mészeti adottságok közepette eredményesen működik a nagykátai térség hat termelő- szövetkezete, köztük 7332 hektáron az Április 4. Tsz., 861 taggal. A képviselők elismeréssel vették tudomásul, hogy az előző tervciklusban a tápió- bicskei Április 4. Tsz kollek­tívájának sikerült 17 száza­lékkal emelni az őszi búza terméshozamát a korábbiak­hoz képest, s értően jegyezték az adatot, miszerint a kuko­rica termesztésére egyébként kiválóan alkalmas földeken kedvező terméshozam esetén is gyengült e fontos takar­mánynövény jövedelmi pozí­ciója. Nem lehet panasz a napraforgóra. Annál több van viszont az alaptevékeny­ség másik főágazatára, az ál­lattenyésztésre. Ebben — mint annyian mások — a tá- pióbicskeiek sem tudták ga­rantálni a jövedelmezőséget, erőfeszítéseik ellenére. A ju­hászat — 1500 anyaállattal, vállalkozásba adva — jelenleg nyereséges. A rekonstrukció után a szakosított sertéstelep­ről is kedvező minősítést el­érő hízók kerülnek ki. Az élet sűrűjében Van tehát kiút, kínálkozik lehetőség a továbblépésre. Ezt állapította meg a bizottság ál­talában is, amint a napirend­nek megfelelően saját munka- módszerének tapasztalatait, a továbbfejlesztés, változtatás feltételeit tárgyalta. A munka­terv kialakítása során mindig igyekszünk a jövőbe mutató témákat megjelölni — mon­dotta vitaindítójában dr. Cse- lőtei László a bizottság elnöke —, ám megesik, hegy úgyszól­ván túlérett dolgokkal kell foglalkoznunk. Szót ejtett arról is, hogy a bizottság célja a jö­vőben is az lesz: a kialakuló- félben levő elképzeléseket tár­gyalják meg, előkészítendő, az egész ország mezőgazdaságát, élelmiszeriparát, erdőgazdálko­dását, esetenkint vízügyeit érintő döntéseket. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben a neve­zett vitákban többnyire szak­mai síkra terelődnek a kép viselők a bizottságban, mintha halványodtak volna a társa dalmi, gazdasági, politikai vonzatok. Ennek is megvan azonban a maga oka. A bizottság titkára, dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára (Pest m. 6. vk.) mindenekelőtt azt húzta alá, hogy e testület nek is szüksége van munkája megfelelő folytatásához a visz szaigazolásokra, azaz: tudnia kell, .mely észrevételére miként reagált s intézkedett az érin­tett főhatóság, tárca. A mező- gazdasági bizottság tagjai is az élet úgynevezett sűrűjében dolgoznak, ez megnyilvánul üléseinek témaválasztásában, a viták során kialakított állás- foglalásaiban is. Mindenkép pen indokolt tehát, hogy a jö­vőben az arra hivatottak még alaposabban megfontolják s hasznosítsák a testület észre­vételeit, majd jelezzék is, mit miként vettek figyelembe. A kormány partnereként Az Országyűlés elnöke, Sar­lós István visszatekintve az utóbbi tíz esztendőre arra em­lékeztette képviselőtársait, hogy a magyar mezőgazdaság­nak ezenközben volt felmenő ága, azaz fejlődő szakasza s akadt hanyatló periódusa is. A felmenőben — mint mondotta — össznépi segítséggel nagy eredményeket értünk el, közel kerültünk a világszínvonalhoz. Ma már tudjuk, veszélyes volt közben néhol ilyen arányban visszafogni a mezőgazdasági beruházásokat, mert megtör­ténhetett volna, hogy a koráb­bi igen magas csúcsról ala­csonyabb csúcsokra esünk vissza. RÍa már tudjuk, hogy e felmenő szakaszban még nem volt általános: ha környezet­ről, a talaj s vizeink védel­méről beszélnek valahol, rög­tön a mezőgazdaságot emlege­tik, nem egyes ipari üzemeket, nem a lakosságot, a növényvé­dő vegyszerek használatának korlátozására célozgatva. Ta­nulság: konkrét helyzetek konkrét elemzésére van szük­ség. A Parlament mezőgazda- sági bizottsága szabadon vá­lasztja témáit, a jövőbe tekint­ve föl tudja hívni a figyel­met olyan jelenségekre, vár­Vándorgyűlés Ócsán Könyvtárosok szakmai napja Az ócsai napok keretében, az ünnepi könyvhét rendez­vényeként Ócsán, a Falu Ta­más Könyvtárban tartották tegnap a Magyar Könyvtáro­sok Egyesülete Pest megyei szervezetének vándorgyűlését. A mintegy száz, szűkebb pátriánk településeiről érke­zett könyvtárost, Farkas Já­nos, a nagyközségi tanács el­nöke köszöntötte. Tájékoztatta őket a falu gondjairól, ered­ményeiről, s beszámolt a köz- művelődési intézmények és a tanács kapcsolatáról is. Szólt az oktatásügyben adódó ten­nivalókról, s arról az erő­feszítésről, amelyet a művelő­dési helyzet javítása érdeké­ben tesznek. Összefogás ered­ményeként jöhetett létre most, a könyvhétre az olvasóudvar, amelynek több funkciója van. Esténként mozielőadásokat fognak itt tartani, a könyvtár nyári irodalmi esteket rendez majd. Sportolási lehetőségek­re is mód nyílik, mert lehet tekézni, asztaliteniszezni, vagy a kerti sakkal játszani. Ebben a szép létesítményben — amely 400 ezer forintba ke­rült — 150 ezer forint értékű társadalmi munka van. A ta­nácselnök szólt még Ócsa ide­genforgalmi és kulturális ne­vezetességeiről. Megemlítette, hogy tavaly több mint 10 eze" turista kereste föl a nagyköz­séget. Végül jutalmakat adón át a Falu Tamás Könyvtár dolgozóinak azért a munká­ért, amelyet az olvasóudvar létrehozása során kifejtettek. A köszöntőt követően Bil- lédi Ferencné dr., a Magyar Könyvtárosok' Egyesülete or­szágos elnökségének elnöke emlékezett meg Sallai István­ról és Sebestyén Gézáról, a magyar könyvtárosok két nagy öregjéről, akiknek köszönhe­tően kialakulhatott a fel- szabadulás után az országos könyvtárhálózat. Részletesen elemezte, milyen jelentősége volt tevékenységüknek a ma­gyar könyvtárügy fejlődésé­ben, majd bejelentette, hogy kötetben is kiadják a Sallai Istvánról és Sebestyén Gézá­ról szóló megemlékezéseket, valamint a Sallai műveiből készült bibliográfiát. Ez a gesztus nemcsak a kegyeletet szolgálja, hanem egyúttal esz­köz is lesz a szakmai ismere­tek fejlesztéséhez. Az emlékezés elhangzása után Békés György, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatóhelyette­se és Kenyéri Kornélia, az SZMT könyvtárának igazgató­ja adta át a PMKK és a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesülete Pest megyei szervezete által meghirdetett pályázat díjait, valamint a könyvjutalmakat. Ekkor Farkas János tanács­elnök a Falu Tamás emlék- bizottság nevében váratlan felajánlást tett. A jövőben az emlékbizottság, illetve a nagy­községi tanács évi háromezer forinttal kíván hozzájárulni a könyvtárospályázatok díja­zásához. A szép gesztust Ká- nyi Andrásné, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pest megyei szervezetének elnöke köszönte meg. A program további, kötet­lenebb részében a vándor- gyűlés résztvevői megtekintet­ték az ócsai műemlék templo­mot, a tájházat, valamint a tájvédelmi körzetet. Bckcs György átadja a pályázat első díját Mándli Gyulának, (Veress Jenő felvétele) ható következményekre, ame­lyek a magyar mezőgazdaság arculatának egészét befolyásol­hatják. A bizottságnak termé­szetesen módjában áll javasla­tokkal élni olyankor is, amikor egy — már élő — jónak ígér­kezett intézkedés a gyakorlat­ban nem a várakozásoknak megfelelően válik be. Magya­rán: a bizottság nem vállal­kozik operatív intézkedésekre, ám partnere a kormányzat­nak, az illetékes tárcának a gondolatok megszületésének pillanatában is. A bizottság előrejelző, dön­téselőkészítő szerepét hang­súlyozták felszólalásukban dr. Biacs Péter (Bp.), dr. Sólymo­st József (Tolna m.), Sebők József (Heves m.), dr. Hankó Mihály (Békés m.), Szántó Sándor (Szabolcs m.) dr. Má- tyus Gábor (Bács-Kiskun m.) képviselők, valamint Szerda­helyi Péter, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese is. Dr. Fábián Károly (Győr- Sopron m.) elmondta, bogy roppant helyesnek tartja, ha a bizottság az Országházon kívül is ülésezik. Annak el­lenére ugyanis, hogy a testü­let tagjai általában szakem­berek — áttekintésre módot adó vezető posztokon — ebben a profilban, élethűbb dolog egy-egy helyszínen, térségi szemléletben tájékozódni a valóságról. Megkérdezte: nem tartják-e indokoltnak képvise­lőtársai, hogy a bizottságok munkája nagyobb nyilvánossá­got kapjon? A választópolgá­rok ugyanis ezzel nyernének teljesebb bepillantást képvi­selőik tevékenységébe, joggal igénylik is ezt. Véleményéhez csatlakozott dr. Varga János, a Monori Állami Gazdaság főállatorvosa (Pest m., 11. vk). A köz érdekében A Pest megyei képviselő észrevételezte azt is, hogy a jelenlegi ciklusban a korábbi­nál lényegesen több és hasz­nálhatóbb információt kapnak illetékesektől munkájukhoz a képviselők. Kétségtelen azon­ban, hogy észlelhető még mindig bizonyos tartózkodás — finoman fogalmazva -r, mert például egy-egy bizottsá­gi ülés szünetében, háttérbe­szélgetés közben értékesebb tájékoztatáshoz lehet jutni időnként a főhatóságok je­lenlévő szakemberei körében, mint magán a több órás ta­nácskozáson. A képviselők ter­mészetesen nem kívánnak ki­vételes államtitkok birtokába jutni. Vállalt megbízatásuk teljesítéséhez azonban szük­ségük van arra, hogy hama­rabb értesüljenek bizonyos in­tézkedésekről, mint ahogy azok a hivatalos közlönyök­ben megjelennek, hátha lehet rajtuk menet közben valamit javítani, a köz érdekében, a tapasztalatok birtokában. Ezt vallotta felszólalásában Kasó József (Baranya m.) is, hoz­zátéve, hogy az előterjeszté­sek gyakran túlzottan lekerekí­tettek, nem láttatják eléggé az esetleg meglévő problémá­kat. amelyeken kollektív gon­dolkodással segíteni lehetne. Dr. Hiitter Csaba (Nógrád m.) felhívta a figyelmet: a par­lamenti bizottságnak is töb­bet kellene foglalkoznia a mezőgazdaságból élő népesség­gel, hiszen minden teljesít­mény forrása maga az ember. Érdeklődéssel követték a képviselők a beszámolót Pest megye élelmiszer-gazdaságá­nak helyzetéről, amit Csonka Tibor, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese terjesztett elő. Problémaérzékenyen, a fel­adatokra koncentrálva mon­dotta el mindazt, amiben ma­gunk léphetünk s amiben együttműködést kérünk. Ez utóbbiak közül külön hang­súlyozta az állattenyésztő te­lepek rekonstrukciójának ha­laszthatatlan voltát, valamint a zöldségügyben a termelők érdekeltségének megteremté­sét. A tervezett határszemle ez­úttal elmaradt. Ennek azon­ban inkább örültek a mező- gazdasági bizottság tagjai, hi­szen- nem kevesebbről van szó, mint ez évi termésünk­ről. És ez mindannyiunkat kö­zelről érintő — úgyszólván leg­főbb — érdek. Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents