Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
»FST < MP.VVEI 1986. JüNIUS 30., HÉTFŐ Palota játékok Visegrád, anno 1349 Az időjárás túlzottan is a kegyeibe fogadta a visegrádi Palotajátékok szombat délelőtti premierjét. Szép számmal gyülekezett a közönség. Ki bogokra kötött zsebkendővel, ki esernyővel óvta magát a nap tűző sugaraitól, mások igyekeztek árnyékos helyre húzódni. Egyedül a középkorból hozzánk érkezett Nagy Lajos király és családja, valamint udvartartása, a bajvívásra jött lovagok és az udvarhoz csapódott léhűtőik, komédiások voltak kénytelenek úgy elviselni a hőséget, hogy egyáltalán nem védekezhettek ellene. Hiába, az akkori erkölcsök nem tűrték a szellős öltözködést, és ezen a forró hétvégén Visegrádon minden precízen korhű volt. A király látogatása Visszafordult az idő az autóparkoló környékén. Most 1349- et írunk. Pihegő hírnökök hozzák a hírt: Hagy Lajos király édesanyja látogatására feleségével és kíséretével' Esztergomból Visegrádra érkezett Fogadására összfecsődülnek a* előkelőségek, a katonák és a vásári komédiások íl. Van itt tűznyelő, zsonglőr, kigyóbű- völŐ, törpe és gyógyírjait kí- nálgató csodadoktor. Fölhar- sannak .a kürtőit,1 hirdetve a királyi pár közeledtél; Visegrád vezető polgárai főúri díszbe öltözve, kellő hódolattal nyújtják át az uralkodónak a város kulcsait, majd a menet a palotába indul. Sűrűn kattognak a filmfelvevők és a fényképezőgépek, német, angol, japán és francia' szó keveredik a magyarral; a turisták látható élvezettel loholnak az udvartartás után —. nehogy lemaradjanak valamiféle látványosságról. Mozgalmas program Az pedig bőven volt, hiszen ha csak azt nézzük, hogy a Turián György rendezte műsorban 228 ember és 30 ló szerepelt, máris mozgalmas, színes a program, S lám, a királyi pár elfoglalja helyét a díszes baldachin alatt. Onnan hallgatják Domokos deák (Papp János, a Madách Színház művésze) Arany Jánostól, Ilosvai Selymestől és Kükül- lei Jánostól kölcsönzött veretes mondatait, illetve Gyárfás Endre József Attila-díjas író összekötő szövegét. És az oly1 sok mindent látott palota maradványai között megelevenítik az Artus mozgásszínház tagjai Nagy Lajos győzelmét a tatárok fölött, a nyíregyházi Bessenyei színkör pedig Arany János Pázmány lovagját mutatja be, Közben fölcsendül a középkori Szent László-him- nusz és számos Gregorián- ének, a szentendrei Városi Kórus és L. Kecskés András együttesének előadásában. Az Repül a nehéz kő ... ugyancsak szentendrei Kék Duna Táncegyüttes azt a pár natáncot adja elő, amelynek koreográfiája Arany János leírása alapján készült. S ott van az udvari nép között a nevezetes vitéz, Toldi Miklós is, aki a király kérésére bemutatja, hogy tartotta, Buda felé mutatva a petrencés rudat, meg azt is, hogyan hajította el azt a bizonyos ma lomkövet édesanyja hátónak udvarán. A király lovaggá üti most a nemes vitézt, majd átsétálunk a lovagi torna színhelyére, ahol a Pilisi Parkerdő Gazdaság lovas,iskolájának tagjai mérkőznek meg egymással gyűrűszúrásban, lovas íjászatban, kopjatörésben, bajvívásban. Még egy csaló lovag büntetését is láthatjuk: zsákba kötve, egy vágtató ló húzza maga után, körbe a vívótéren. A ceremónia vége S újra fölcsendülnek a harsonák: véget ért a ceremónia, a király visszavonul. Az udvar és a közönség szétszéled, hogy délután négykor, majd vasárnap két ízben újra pezsgő, a régi korokat idéző élet költözzék a patinás falak közé. A cím fölötti képen: Nagy Lajos családja és udvartartása körében Az íjászverseny egyik résztvevője Fotó: Körmendi Zsuzsa Hancsovszki János Megnyílt a zsámbéki zenei tábor Élményt adó pedagógus legyen Szépen csengő dallamok visszhangoztak a zsámbéki Tanítóképző Főiskola aulájának faílai között, amelyeken a szentendrei grafikai műhely tagjainak alkotásai díszlettek. A daloló közönség a tíznapos II. tanítóképzős zenei tábor hallgatóiból tevődött össze; az ország tizenkét tanítóképző főiskolájáról érkeztek. A hatvannégy résztvevő közül ketten a szlovákiai Nyitóéról jöttek. A szombati megnyitón, amelyen jelen voltak a megye és a vonzáskörzet képviselői, valamint a főiskola vezetői is. Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes mondott megnyitó beszédet. Arról beszólt, hogy a magyarországi zenei táboroknak szép hagyományuk van. Ezt tovább gazdagította a tavaly elindított zsámibéki kezdeményezés is, amely újat hozott, újait jelent. Okos szándéka szerint a jövő nemzedék nevelőit, zene- pedagógusait kívánja még jobban, élményszerűbben felkészíteni leendő hivatásukra. Hangsúlyozta: nemcsak kívállják, hanem várják is oktatásügyünk vezetői a tábor sikerét. Egyrészt, mert erre biztató fedezet a tavalyi tapasztalat, másrészt pedig garancia a kiváló művész-pedagógusok jelenléte, munkája. A szép szándék kötelezettségvállalást jelent arra, hogy ne legyen a véletlen prédája a zenei élmény, az ember egyik legnagyobb, sőt egyik legjellemzőbb örömíorrása, az emberi létezés csodálatos lehetősége. A jó pedagógus munkájára él menyként emlékezünk. Ezt magas mércét Kodály vala mennyiünk elé odaállította nem kivételes teljesítménynek, hanem , normának tekintvi Nem érhetik be kevesebbel: a jó ének-zene tanárnak élményt adó pedagógusnak kell lennie. A tét nemcsak nagy, hanem vonzó Ts, hiázefi;‘éz a munka a szó szoros értelmében ember- fontháló lehet, azaz ilyennek kell'lennie. A mai és a holnapi nemzedék zenei ízlése, igénye nem önmagában való esztétikai érték, hanem jóval több énnél: életmódunkra, élet- és munkafcedvünkre. emberi és társadalmi közérzetünkre, sőt bizalmunkra ható jelenség, eszköz. Mert hisz — Kodály szavaival élve — tel jes lelki élet zene nélkül nincs. Befejezésül arról szólt, hogy Kodály annak idején, a du- > napataji zenei általános isko Pusztai Ferenc megnyitó beszédet mondla avatásán, az énekes és hangszeres zene, valamint a tánc egységét hangsúlyozta. A zsámbéki tábor programjában is szerepel a néptánc, mint az énekkel-zen ével egyenran gú fontosságú, azokhoz szervesen kapcsolódó művészeti ág. A dalos tánc, a gyermektánc — főleg alsó tagozaton — olyan lehetőségeket rejt magában, amelyek segítségével, a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve, hatékonyan alakítható ki az ének, a zene és a tánc szeretete, művelésének igénye és természetessége. Végezetül értelmes, lélekemelő munkát felejthetetlen és kamatozó zenei, emberi élményeket kívánva, Pusztai Ferenc megnyitotta a II. zsámbéki tanítóképzős zenei tábort. Kö. Zs. V-FIGYELŐ Nagy sikert aratott a tűznyelő Péíerek-Pálok. Ilyesmivel sem rukkolt még ki a Szabadság téri szerkesztőségek immár jó középkorúnak mondható nagy családja: nem évfordulót, nem közösségi ünnepet és nem is egy cégér mögé felsorakozott társaságot köszöntöttek, hanem kis hazánk azon férfijait, akik vagy a Péter, vagy a Pál nevet viselik, Jó sokan hajlanak erre a kettős megszólításra, így hát pontosan célzott az ismeretlen ötletadó: akármi kerül is a képes-hangos ajándékkosárba, bőven kijár majd érte a taps. Na és aztán itt a nyakunkon az ugyanehhez a dátumhoz kötődő aratás! Ez a szezonkezdet végképp mindenkit érint — elképzelhetetlen tehát, hogy egy ekkorra időzített összeállítást bárki is kifogásoljon... Nos, az eredeti tipp, miszerint végre egyszer egy olyan tóaktát is oda lehet engedni a képernyőre, amely bő egy órán át rendre azt harsogja, hogy éljenek a Péterek-Pálok! amilyen szokatlan volt, annyira bevált. Lehel Judit forgatókönyvé alapján Bilicsi Erzsébet olyan revüt rendezett, amely üde is volt, nagyjában- égészében színvonalas is volt, és akik szeretik a mutatós külsőt, a viselkedési, megjelenési eleganciát, azok meg még külön i-s örvendezhettek. Nincs itt elegendő hely arra, hogy tételesen felsoroljuk, melyik Péter, illetve Pál nevezetű színművészünk, írónk mutatványa, megnyilatkozása tetszett különösen. így hát csak a színesebb, csillogóbb emlékmorzsákat kaparásszuk egy-egy pillanatra elő — természetesen az ábécé szigorú sorrendiségét követve. Benkő Péter mostani megjelenését pompás lovaglása emelte képi költészetté. Annál is inkább, mivel az operatőrök egyike — sajnos név szerint nem tudhatjuk, kicsoda — olyan varázslatosan fotog- rafálta le a művész ügetését és vágtáját, hogy egy fesztiváldíjas kamerás mester sem különben. Blaskó Péter, a miskolci színház kiválósága végre bemutathatta, hogy a drámázás mellett az operettes hangulatkeltéshez is kiválóan ért. Baumann Pétert ezúttal ritka rokonszenves családapaként is újból megszerethettük. Kertész Péter közismert sokoldalúságát bizonyíthatta, Má- csai Pál most — szerencsére — egy olyan drámarészletben léphetett fel, anjely jól elviseli az ő meglehetősén hányavéti módon csapdosó gesztusait ... (Ha zárójelben - is, de meg kell jegyezni, hogy a színlapon legelsőül szereplő Balázs Pétert azért nem lehet a jók voltak címke alatt említeni, mert Arany Jánosnak a híres fülemülés versét egyszerűen szétharsogta.) Egy szó, mint' száz: Váratlan és eredeti ötlet volt ez a névnapi tisztelgés. Köszönjük! Vágóék vicce. örvendezhettünk eddig, s ezt cselekedhet- jük a továbbiakban is, amikor a Hétvége című monstre vállalkozáshoz, de leginkább is annak szombat esti végórájához gratulálunk. Ekkor derült ki ugyanis, hogy akármilyen nagy apparátust kellett megmozgatni hozzá, nem mondott csődöt a számítógépes góltotó. Igaz, az a fránya telefon egyszer majdnem megtréfálta a népességnyil- vántartókat felcsöngetni szándékozó Horvát Jánost, de amúgy minden masinéria tökéletesen működött. Csak így harsányan derülhettünk Vágó Istvánék harmatos kedvességű bolondériá- ján azzal a rejtett mikrofonnal és kamerával. Visszabe- szél a szelvények gyűitőládá- ja, jó vicc! — csodálkoztak heherészve a megzavart áldozatok, miközben ösztöneiket követve miaguk is visstó- beszéltek. S hogy ez az egész müven jó — jellegzetesen televíziós — vicc, azt remélhetőleg ezután már folyamatosan fogja ez a most nekibátorodott kis csapat bizonyítani. Nyilván mi sem vagyunk kevésbé komikusak, ha annyira önmagunk vagyunk, mint a példaképül szolgáló amerikai sorozat bambán dühös kárvallottjai. Akácz László A tábor résztvevőinek egy csoportja A milliárdos ügy Miniszterek, multik, pénz Aki szereti a politikai krimit, az olvassa el Jörg Heimbrecht könyvét, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg. Nem regény, hanem egy ipartelepítés története, krimivel felérő sztori, egyben hasznos olvasmány. A szerzője a nyugatnémet DKP környezetvédelmi bizottságának vezetője, aki egyik segítőtársával, az Unsere Zeit szerkesztőjével látszatcéget alapít, hogy kimutassa: milyen szubvenciókat kap az NSZK-ban a nagyipar közpénzekből. n Ennek a tervnek a megvalósítása érdekében miniszterekkel, államtitkárokkal polgármesterekkel tárgyalnak egy leányvállalat telepi lésének feltételeiről. Az eredmény: milliárdos ajánlatok. A könyv nagyon is a mai nyugatnémet közélet rákfenéjére tapint. Kimutatja, hogy a pénz milyen .nagyhatalom, és hogyan lehet megvesztegetni a politikai vezetőket, befolyásos embereket, akiken sok múlik, a,kik a nyugatnémet gazdasági életet irányítják, megbízatásokat adnak vagy fogadnak ej, vagy egyszerűen azért segítenek, mert meg akarják mutatni, hogy rajtuk sok minden múlik. Ha nem így volna, akkor lehetetlen lett volna egy kommunistának néhány levél és telefonbeszélgetés, valamint névkártya segítségével eljutnia a gazdasági miniszter hl va táláig. Nagyon szellemesen írja le a szerző, hogy miként alakul meg a látszatcég. Hogyan született mag az ötlet, majd miként zajlott az egész kivitelezése. Jörg Heimbrecht módszere emlékeztet Wilhelm Voigt munkanélküli cipész esetére, aki kapitányi egyenruhában bemasirozött a kö- penicki városházára, és lefoglalta a városi kasszát. A németek ma is automatikusan térdre borulnak az egyenruha előtt. S nemcsak a minisztériumok portásait lehet becsapni, beugratni Mercedesz- szei és elegáns aktatáskáikkal, hanem sóikkal magasabb beosztású embereket, hivatalnokokat is. Leírja a szerző, hogy miként szerzett gázt, áramot és vizet féláron, hogy milyen Al- só-Szászországban egy miniszteri tanácsos milliárdos ajándéka. Szinte kalandszerű, ahogyan leírja, hogy miként jutottak pénzhez, hogyan szerezték meg maguknak a tartományi kormány nem egy emberét, magas rángú hivatalnokokat hogyan jutottak el odáig, hogy látszatcégük javára a miniszter kikötőt épített. Szóval a korrupció | adják, mennyire divat a mai kapita lista társadalomban. Vagyis, akinek miniszter a „barátja”, „nagymultú cégek” nevében lép fel, az* mennyire szépen, könnyen boldogul. Már ötletnek is nagy. aimit Jörg Heimbrecht és Otmar Steinbicker csinált. A legjobb bűnügyi nyomozó' fantáziájával, leleményével veszik az akadályokat, és bogozzák ki a szövevényből a valóságot. A cégalapítás csak ürügy, hogy a mai gazdasági és társadalmi élet mög-é tudjunk látni. Egy sajátos nyomozásnak a története: a könyv, amelyben a szerzők azt mondják el, hogy az ötlettől miként jutottak el a cégalapításig, majd felszámolásig, illetve a könyv megírásáig. Miközben élvezzük a történetet, betekintést nyerünk a gazdasági élet kulisszatitkaiba. Mindezt azért, mert a kötet igen életszagú képet fest egy tervezett ipar- telepítés lebonyolításához szükséges „élőtárgyalások” menetéről, bepillantást nyújt azott érvényesülő játékszabályokba, a kapcsolatok szövevényes rendszerébe, és egy kicsit — a minden szövetségi államban — az ipartelepítést menedzselő ,fejlesztési társaságok” tevékenységébe is. A könyv tanulsága, hogy a nyugati világ gazdasági élete mennyire kötődik a magánszférához, és sokan milyen furcsa módon használják ki ezt a hiedelmet és elavult társadalmi formákat. A kötet tehát egy érdekes világba enged betekinteni. Olyan társadalomba, amelyben pénz beszél, az összeköttetés a minden. Nem számít más, csak az, hogy legyen valakinek neve, látszategzisztenciája. vagyona látszatvagyo- na. S „igazi” üzletember legyen. Bizonyítja ezt a könyv is, amely titkos, a nyilvánosságtól elzárt világokba igyekezett behatolni és lerántani róluk a leplet. Hiszen a könyv értékét a leleplezés erejével ható, híven közölt beszélgetések, s az ezek alapján megszületett telepítési javaslatok Gall Sándor
