Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

Kir.ek-kinek kedve szerint Az ügyfélnek is vannak ötletei Egyre gyakrabban előfordul mostanában, hogy ismerőseink, munkatársaink közül mind többen eltünedeznek körünk­ből. Aztán majd csak napok, hetek múltán köszönnek ránk újra, vidáman, szinte a felis- merhetetlenségig lesülve. Ni­ni, liát ezek meg nyaralni voltak — konstatáljuk távol­létük okát. Ilyenkor elég egy lapos kérdés, ami ugyan fö­lösleges, de már csak udva­riasságból is ülik feltenni: No, és hogy éreztétek ma­gatokat? — s az élmények máris záporoznak az itthon- maradottak fejére, akik őszinte irigységgel hallgatják a véget nem érő beszámolót. Hazai túrák Ha valaki még e lelki masszázs után is úgy dönt, hogy az idén mégsem megy nyaralni, annak komoly oka van rá, valószínűleg a pénz­tárcája körül nincs rendben valami. Ámbár igazságtalan­ság lenne megszólni bárkit is amiatt, ha kétszer is meggon­dolja magát, mielőtt útnak in­dulna a családdal, mert bi­zony néhány hetes kirucca­násért manapság elég borsós árat kell fizetni. Főképp a külföldi utazások­ra kell alaposan felkészülni anyagilag, nem véletlen tehát, hogy a belföldi nyaralási le­hetőségek, néhány napos ho­ni túrák iránt megnőtt az ér­deklődés. Hiszen a kellemes pihenésnek, kikapcsolódásnak ezernyi lehetősége van nálunk is, s ezt utólag elismerik azok is, akik a hazai tájakra való visszatérést egyfajta lemon­dásnak fogják föl. Lényegében e pálfordulásra alapozta terveit a Dunatours Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal is, amely többek kö­zött azzal a határozott céllal nyitotta meg tavasszal a ki- rendeltségét nálunk, hogy a körösi utazóközönséggel megis­mertesse, megszerettesse a ha­zai túrákat. Azt már jó előre tudták, ez nem lesz nehéz, mivel eleve igény van rá. Igaz, Karazsia Istvánná iro­davezető és mukatársa, Kiss- né Simsik Ágota meglehetősen sokrétű érdeklődést tapasztal­tak az elmúlt néhány hét, hó­nap alatt. Különösen az tűnt fel, hogy igen ötletgazdag ügyfelekkel volt dolguk, s ki­derült, többségük nem na­gyon szereti, ha táicán kínál­ják a fix összegű, előre össze­állított programokat. Márpe­dig ha így áll a helyzet, ak­kor azt ki kell használni — mondták — s tettek is né­hány újszerűnek tűnő módo­sítást a szolgáltatás hagyomá­nyos sémájában. — Be kell látnunk, hogy az emberek meggondoltabban osztják be pénzüket, s bizony megesik, hogy egy-kétszáz fo­rinton múlik, el tudják-e fo­gadni a konkrét ajánlatokat vagy sem. Logikus, ha egy mód van rá, a részletek ap- róbb-riagyobb módosításával nekünk kell a pénztárcájuk­hoz igazítani az utazási prog­ramot. Tény, hogy ez több munkával jár, de így még mindig gazdaságosabb, ' mint ha dolgavégezetlenül engedjük el az ügyfelet — mondja az irodavezető, mintha ez a vi­lág legtermészetesebb dolga lenne (szerinte az is). Inkább csak az utazóközönségnek tűnnek ezek új fogásoknak. Régen is adottak voltak e le­hetőségek, de az utazási iro­dák nemigen ültették át a gyakorlatba, mert nem na­gyon voltak rákényszerülve, minit manapság. Sokrétű érdeklődés Ha megondoljuk, tulajdon­képpen a színes, a legcsodá­latosabb tájakat reklámozó prospektusok is amolyan eszi, nem eszi, nem kap mást ala­pon kínálják az utazási szol­gáltatásokat. A külföldi utak­nál ez lényegében még ma is fennáll, de idehaza már ru­galmasan lehet tervezni. Az iroda csak annyi információra kíváncsi, hogy hová, mikor, mennyi időre kívánkozik el a család, no és mennyi kiadást bír el a családi költségvetés. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már mindent a spontán jött ötletekre bíznak, meg aztán sok ügyfél is úgy van vele, nem árt a hozzá­Otthon maradt a kupa Háromnapos volt a Zala­egerszegen rendezett dunán­túli nyílt MÉSZI (mezőgazda­ság: és élelmiszer-ipari szak- középiskolák) Kupa teremké- ziiabda-viadala, ahová a nagy- körösieket is meghívták. A fiúknál 7 csapat vetélke­dett, 2X15 perces játékidejű találkozókon. A Nk. Toldi DSK gárdája nagyon jól játszott és együtt volt. A selejtezőben a keszthelyieket 12-6 (6-3), a ta­taiakat 16-9 (8-4) arányban, a döntőben pedig a vépiekat 19-11 (8-3)-ra legyőzték és megérdemelten az első helyen végeztek. Dr. Kertész Győzőné testnevelő tanárnő csapatának tagjai (zárójelben az elért összgólok száma): Hajdú Mi­hály — Hriagyel Csaba (2), Szelei Mihály (2), Prepszl Ti­bor (3), Gajdácsi Ferenc (3), Csányi Tibor (20, a legjobb góllövő kül öndíját kapta), Pusztai Imre (6), Gyárfás István (7), Oláh Zoltán (4), örsi. Tamás. A lányoknál hat csapat ver­senyzett. A toldisok hullám­zó teljesítményt nyújtottak. A selejtezőben a tataiakat 14-11- ra legyőzték, majd a keszthe­lyi vendéglátósoktól 12-5-re kikaptak. A helyosztón a má­sik keszthelyi csapattal 7-16- ra végeztek és végül a ne­gyedik helyen végeztek. A kö­vetkező játékosokkal: Poton- di — Csiszár, Bállá Mihály, Szécsi, Fehér, Molnár, Egye­di. Bódog, Győr. Horváth. ★ öt csapatot hívtak meg, de a zsúfolt tanév végi program miatt három jelent meg a Kocséron most először meg­rendezett Gábor Áron Kupa általános iskolás fiú kézilab­da-viadalon. A 2X15 perces mérkőzések végén a jól kép­lett vendéglátóik megérde­melten tartották otthon a ser­leget. A petőfisek jobb erőn­létükkel szerezték meg a má­sodik helyet. Kocséri i$k.—Nk. Petőfi isk. 26-8 (12-6). Kocséri isk.—Abo­nyi Somogyi isk. 38-11 (19-6), Nk. Petőfi—Abonyi Somogyi 20-15 (9-9). A győztes kocsériak: Tóth Pál, Vincze Tibor kapusok — Pintér Pál (24), Tajti László (21), Mihályi Csaba (1), Vár- konyi Tibor (7), Miklós Tibor (1) , Sípos Zsolt (1), Faragó Róbert (7) és Csabai Károly (2) mezőnyjátékosok. A petőfis gólszerzők: Gazsi (18), Medgyesi (3), Ugi-RáczS. (2), Ragó (2), Kerekes (1), Go- rócz (1) és Nagyszombati (1). A végeredmény: 1. Kocséri isk. 4; 2. Nk. Petőfi isk. 2; 3. Abonyi Somogyi isk. 0 pont­tal. Szombaton Kézilabda, labdarúgás, röp­labda, tenisz, 9 órától a Kini­zsi-sporttelepen: mezőgazda­sági dolgozók városkörzeti ve­télkedői. Sportlövészet. Tormási MHSZ-lőtér, 9 óra: városkör­zeti medoszos lég- és kis- puskás verseny. Tenisz. Cegléd: a Pest Me­gyei Vendéglátóipari Vállalat amatőr egyéni versenye. Vasárnap Tenisz. Cegléd: Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat ama­tőr egyéni versenye. Sulyok Zoltán Mozi A nagyteremben: A Coca- Cola kölyök. Színes, szinkro­nizált ausztrál filmvígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A stú­dióteremben: Álmodik az ál­latkert. Színes magyar termé­szetfilm, fél 4-kor. Halálos ta­vasz. Magyar film, fél 6-kor. Vasárnap. A nagyteremben: A Coca-Cola kölyök. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdióte­remben: Álmodik az állatkcrl, fél 4-kor. Halálos tavasz, fél 6-kor. értőik tanácsait is meghallgat­ni. A tengernyi útikalauz, prospektus mellett olyan aján- latiistáit is összeállítottak, amelyben a régi, bevált túrák szerepelnek, ugyanakkor tük­röződik benne a helyiek ér­deklődési iránya is. Hová mennek leginkább a körösiek? Hát az 1—2 napos, esetleg he­tes kirándulások a legnépsze­rűbbek; a Dunakanyartól a Bakonyig, a Hortobággyal bezárólag gazdag listát állí­tattok össze a csoportoknak a nyárra. Persze nem mindenki teheti meg, hogy főszezonban vegye ki a szabadságát. Ezért konk­rét időpont kikötése nélkül — főleg egyénileg, családostul — gyógyüdülőkre, hegyvidékre, vízpartra lehet utazni az év minden szakában. A jövő hó­napban egy ungvári utat, ok­tóber első felében tátrai ki­rándulást is kilátásba helyez­tek, télgn meg szánkó- és sí­túrákra várják a sportolni vá­gyókat. De sorolhatnánk to­vább a programokat, azzal a megnyugtató érzéssel téve pontot a tárna végére, hogy a körösi kirendeltség, ahogy ko­rábban is ígérte, valóban megtesz minden tőle telhetőt hogy az utazni vágyó körösiek kedvében járjon. De ez még csak az érem egyik oldala. Az iroda tevé­kenységének nem kevésbé iz­galmas része a helyi idegen­forgalom fellendítése. Erről talán még túl korai beszél­nünk, úgy véljük, attól még igen messze vagyunk, hogy számottevő vendégjárással di­csekedhessünk. Ámbár ki tud­ja, mit hoz a holnap? A Du- natoursnak mindenesetre fi­gyelemre érdemes tervei van­nak ezzel kapcsolatosan, jól­lehet szállásgondjaink egy időre behatárolják azok telje­sülését. Türelem és bizalom Igaz, úgy tűnik még talán ezt is át lehet valamelyest hidalni, például a fizetőven­dég-szolgálat kiépítésével, ami­nek tulajdonképpen már mű­ködnek első sejtjei. Mi taga­dás, kicsit szokatlannak tű­nik nálunk az elszállásolás­nak ez a formája, kis pesszi­mizmussal akár kételkedhet­nénk is érdemi bővülésében. Az idegenforgalom szakembe­reinek azonban más a véle­ményük, szerintük ez is idő, türelem kérdése csupán. No és a bizalomé, amely az iro­da és a lakosság között eddig kölcsönösen erősödött. Miklay Jenő NAGYKŐRÖS| xj/tMcm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1986. JÚNIUS 28., SZOMBAT Az információ pénzt ér! Amikor azonos érdekek ütköznek Ismerik-e jogaikat és kötelezettségeiket? A közelmúltban keserű hangvételű levelet továbbított szerkesztőségünkbe a posta. Idézünk belőle: .. Mint minden évben, így 1985 végén is kötöttem háztáji hizlalási szerződést az Arany János Tsz-szel, s vállaltam, hogy ez év második negyedé­ben 5 sertést fogok átadni. A szerződés szerint 15 nappal ko­rábban, vagyis április 11-én jeleztem, hogy 3 sertést két hét múlva szállítani tudok, amit Farkas Albert, a gazdaság megbízottja április 30-ra jegy­zett elő. Közben érdeklődtem a súlykategória felől is, meg- változott-e, mivel a szerződés szerint március 31-től módo­sulásra lehetett számítani az átvételi súlyhatárokat illetően. Simon György, az állatforgal­mi vállalat átvevője akkor azt mondta, nem történt változás. Április 25-én a megbeszéltek szerint felkerestem a szövetke­zet megbízottját, aki közölte, hogy május 2-án újra érdek­lődjem, de minden valószínű­ség szerint 3-án már szállít­hatok is.- Én ekkor már gondban vol­tam, és kértem, hogy mivel késett az átvétel, úgy most már mind az 5 állatot szeret­ném leadni, mert azok is súly­ban vannak. Farkas Albert azonban csak hármat akart átvenni, mondván, a többi te­nyésztő állománya is soron van, így nem fér mind az 5 a darabszámkeretbe. Együtt az ötöt csak 8-án tudja átvenni. Majdhogynem könyörögtem, de újra csak udvarias, elutasító választ kaptam. Bíztam ben­ne, ha netán egynéhány kiló­val a súlyhatár fölött lesz va­lamelyik állat, figyelembe ve­szik a késést, végül is az ő hi bájukból történt. Tehát 8-án rendben leszállítottam mind Nyakig a zöldborsóban w Az idei esztendőre mintegy 1700 vagon zöldborsó feldol­gozására készültek fel a Nagy­kőrösi Konzervgyárban. Je­lenleg már szinte éjjel-nappal munkában van a feldolgozó gépsor. Alsó képünkön: Pata­ki Istvánná igazgatja el a rá­zógépen a szemeket. Baloldalt: Terjéki István targoncájával szállítja a raklapokon levő do­bozos zöldborsót. (Hancsovsz- ki János felvételei) A az öt sertést, amik között egy 131 kilós is volt. Simon közöl­te. hogy ezt csak 34 forint 50 filléres áron tudja átvenni. Hi­vatkoztam a fent leírtakra, ar­ra is, hogy előzőleg nem 5 ha­nem 6 kilogramm megengedett súlyról, vagyis az átvételkor egyébként is levonandó súly­ról (a szerk.) beszélt, amit most cáfolt, pedig így nem 130, ha­nem 131 kiló lett volna a maxi­mum súlyhatár. Elfogadom, talán én értettem félre. De mégis, ez az egy kiló súlytöbb­let nekem több mint 800 forint veszteséget jelentett... Ha van szerződés, van jog és kö­telesség mindkét fél számára. Ha mindennek eleget teszek, és mégsem tudják időben át­venni az állatokat miért én, a 64 éves rokkantnyugdíjas fi­zessek rá?... Aláírás, teljes név és cím Ennyit a panaszos levélből. Tartalmáról Sz. Tóth Lászlót, a szövetkezet elnökét tájékoz­tattuk, aki megvizsgálta az ügyet, s a következőket állapí­totta meg: — Első látásra valóban úgy tűnik, panaszosunkat jogtalan­ság, sérelem érte, hiszen nem vitás, közel két héttel később tudott csak túladni állatain. Igen ám, de mint a levélből is kitűnt, néhány nap leforgá­sa alatt módosított saját elha­tározásán és mind az öt álla­tot egyszerre akarta leadni. Az átvevő közölte, hogy ebben az esetben várnia kell, hiszen nem lépheti túl az adott idő­pontra meghatározott felvá­sárlási darabszámot. Viszont semmi olyan probléma nem volt, ami miatt az eredetileg jelzett 3 állatot ne lehetett volna átvenni. De mivel így mind ott maradt, időközben gyarapodtak, s a fő gondot, mint láttuk, ez okozta. Valószínűleg félreértés is történhetett, az átvevő nem állíthatta, hogy a súlykategó­riában nem történt változás, hiszen történt, méghozzá az állattartók javára, éppen a te­nyésztőkedv fokozására maga­sabb súlyhatár lett megálla­pítva. Esetünkben 125 kilóig, s ez azt jelenti, hogy 5 kiló le­számított súlyt bekalkulálva a 130 kilós állat még megfelelt az első osztályú élő állat iránt támasztott követelménynek. Azt mindenesetre nagyon sajnáljuk, hogy mindössze egy kilón múlt, hogy panaszosunk az alacsonyabb árat kapta egyik jószágáért, ám be kell látni, ezzel senki nem követett el szabálytalanságot. Nem tud­juk, mi lehetett az ok, amiért a tenyésztő ragaszkodott az egyszeri leadáshoz, de ha nem volt komoly oka rá, bizonyos, hogy ha kitart eredeti terve mellett, nem éri veszteség. Nem akarok senkit mente­getni csak megjegyzem, hogy a felvásárlóknak cseppet sem érdeke, hogy elriasszák a te­nyésztőket, ellenkezőleg, anya­gilag érdekeltek abban, hogy minden rendben legyen az át­vétel körül. A háztáji állat­tartás is olyan tevékenység ahol lehet, és kell is tervezni, kombinálni a nagyobb haszon érdekében, de kellő körülte­kintés, figyelem híján könnyen éri az embert veszteség. Ta­pasztalat, hogy érdemes az in­tegrátorok véleményére, taná­csára hallgatni, végül is azo­nos az érdeke mindkét félnek. Ezek után a szokásos szer­kesztőségi megjegyzésnek kel­lene következnie, de az elnök válasza egyértelmű, hogy nincs mit elemezni rajta. Tudjuk, olvasónk ennél többet várt tő­lünk, igazát szerette volna meglelni. Ügy érezzük, mi megtettük azt, amit tehettünk, noha a logikusnak tűnő érvek ellenére az ügy nem hagyott nyugodni bennünket. Feltettük magunknak a kérdést: vajon az állattenyésztők — s ez vo­natkozik úgy általában minden szerződő félre — tisztában vannalc-e mindenkor jogaik­kal, kötelességeikkel? Időben kapnak-e információkat, ki­elégítő válaszokat kérdéseik­re? S ha igen, találkoznak-e minden esetben megértéssel, segíteni akaró szándékkal, ha úgy hozzák a körülmények? Ebben, sajnos, nem vagyunk olyan biztosak. Pedig esetünk­ben is nagy jelentőségük van e tényezőknek, hiszen láttuk — tekintet nélkül arra, hogy kinek van igaza —, néhány ki­lón múlik csupán százasok-ez- resek sorsa. Márpedig a te­nyésztőnek minden fillér szá­mít, különösen, mint a pana­szos levél írójának, aki kis nyugdíját kiegészítendő éppen az állattartásban keresi jobb anyagi boldogulását. Furcsa ezt éppen tőlünk hal­lani, de kikívánkozik: olykor a nem éppen szabályos, de jó­szándékú emberi gesztust is többre kell becsülni, mintha a papíron rögzített igazság alap­ján ítélkezik valaki. My. J. iarci a neve Elemes gyerekszobabiítor Fél év alatt 320 garnitúra Sorozatban gyártják János- házán, az Iskolabútor és Sportszergyár helyi üzemében a „Marci” fantázianevű ele­mes gyermekszobabútort. A vállalat új terméke a tavalyi budapesti őszi vásáron sze­repelt sikerrel, a Domus Lak- berendezési Áruház Vállalat ajánlott kizárólagos forgalma­zási szerződést a gyártóknak Az év első felében 320 garni­túrára kaptak megrendelést, de a növekvő kereslet hatásá­ra a második félévre már négyszázat kért a kereskede­lem. A Nyugat-magyarországi Fa­gazdasági Kombinát laminált fenyőbútorlapjából készült korszerű termék előnye, hogy variálható és tetszés szerint bővíthető. Az elemenként is megrendelhető termékből — a kész garnitúrák mellett — havonta félmillió forint ér­tékben szállítanak részegysé­geket is a Domusnak. Az új termék gyártásából 1986-ban 22 millió forintos árbevétel­re számít a lakossági bútor- gyártásban szerény tradíciók­kal bíró, elsősorban iskola­bútorokat és sporteszközöket készítő üzem. SSN 0133—270S (Nagykőrösi Hírlap’

Next

/
Thumbnails
Contents