Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xiii. Évfolyam, ud. szám _____________________________i98fi. jünius 26., csütörtök Ka rtali Petőfi Termelőszövetkezet Éjjel-nappal fejtik a borsót Festik a szalagkorlátot A tél és a szeszélyes tavasz igencsak megviselte útjainkat és azok tartozékait. A jó idő beálltával mindenütt hozzá láttak a hibák kijavításához. Cserélik a megrongált jelzőtáblákat, fes­tik a szalagkorlátokat. Kerepestarcsa térségében a Váci Köz­úti Igazgatóság dolgozói megtisztítják az utat a rárakódott homoktól, és mint képünk is tanúsítja, festik a korlátokat (Hancsovszki János felvétele) Ellesett beszélgetés Hon, melyet ismerünk Szagos a Rákos Nem az első eset, hogy a Rákos-patak gödöllői sza­kaszába, a Lumniczer ut­cai szennyvízátemelőből hetekig folyik a derítetlen lé. A lakók ilyenkor bü­dös Rákosról beszélnek. Vagy három hete ismét megérdemli ezt a jelzőt, különösen a kánikulai na­pokban volt orrfacsaró bűz a környéken. Itt vol­na az ideje, hogy az illeté­kesek megkeressék és megszüntessék a szagosítás ! okát, i Előjegyzés Gidres-gödrös Mogyoród Farkas György, Mogyoród szülötte, kiváló ismerője, kró­nikása Gidres-gödrös Mogyo­ród címmel könyvet írt a tele­pülés múltjáról. Arról az élet­ről, amelyik ma már nincs, el­tűnt szinte nyomtalanul, az idősebbek emlékezetében is már csupán töredékképei van­nak meg. A könyvből megis­merhetjük a mezőgazdasági munkák rendjét, eszközeit, a házak szerkezetét, anyagát, a gazdasági épületeket, az egy­kori utcák nevét, s azt, ho­gyan és kik vigyáztak a rend­re. Milyen volt a nagylányok, legények élete, a párválasztás, a lakodalom, a menyecskelét, a gyermeknevelés? Erről is tu­dósít a kötet, miként az ün­nepek és a hétköznapok szo­kásairól. Tehát a régi Mogyo­ródról szól a könyv, a nagy­szülők, dédszülők, az elődök világáról. A könyv kéziratban van, kiadását falujukat szere­tő, az elődök emlékét tisztelő mogyoródiak segíthetik elő, s mindazok, akik máshová va­lók, de érdeklődnek az ilyes­fajta munkák iránt. Az elő­jegyzést gyűjtők rájuk számí­tanak. Egy-egy kötet ára száz forint. Az előjegyzők vállalják, hogy az összeget akkor fizes­sék be, amikor az a kiadásért szükségessé válik. Táborozó gyerekek Van Magyarországon gye­rekkultusz? Nincs? Ha van, értelmes-e? Ilyen kérdéseken is szoktak vitatkozni. A gö­döllői úttörőelnökségen jár­va, figyelve a szövetség nyá­ri tervezgetéseit, úgy érezzük, náluk aztán van gyerekkul­tusz. De hát hol legyen, ha nem a gyermekek szervezeté­ben?! Az újságok, köztük a mi lapunk is mellékletben tették közzé a Vakáció-akció lényegét, a programokat, a pecsételőhelyeket. A játék­ban részt vevők az arra kije­lölt helyeken pecsétet szerez­hetnek, s papírokat is az ille­tő helyen, amelyekre az iga­zolást rányomják. Mit ér a pecsételés, kérdezik a lapunk­ban megjelent fölhívásban. A válasz: nem fogsz unatkoznia vakáció alatt. Az akciónak ez az értelme. Aki a mi vidé­künket keresztül-kasul be­járja, ha semmi mást nem tesz, csak nyitva tartja a sze­mét, annyi élményben lehet része, hogy egy életre elegen­dő. Az úttörőelnökségen azon­ban nem a Vakáció-akció iránt érdeklődtünk, hanem az idei táborozási lehetőségek­ről. Bárdos István, városi út­törőelnök mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy Gödöllőről és a vonzáskörzet valamennyi csapatából táboroznak gyere­kek itthon és külföldön. Ve­gyük őket sorjába. A boglárlellei úttörőtábor­ba ezen a nyáron a koráb­binál eggyel több, kilenc tur­nus mehet, összesen ezer­nyolcszáz gyerek. Az első fecskék már vissza is tértek. Ez is első volt a maga nemé­ben: kétszáz kisegítő iskolás, osztályos volt lenn. A város­ban és a körzetben ilyen is­kolába, osztályba járó gyere­kek hetven százaléka élvez­hette a Balaton örömeit. Ké­sőbb lesz egy önálló kisdobos turnus is, s jönnek ide kül­földről. Pozsonyból, Zsrnovi- céből, testvérvárosunkból, Tynből, bolgár testvérme­gyénkből Cserébe a mieink is mehetnek a fölsorolt he­lyekre. Az elmúlt héten tartotta meg a kartali Petőfi Terme­lőszövetkezet vezetősége az aratást megelőző határszem­lét. Embert próbáló A gazdaság autóbuszán negyven fok fölött lehetett a hőmérséklet, amikor Kupi Ká­roly főagronómus ismertette a mozgó vezetőségi ülés részt­vevőivel, hogyan alakul a szövetkezet fő növényeinek várható hozama, s mennyi termésre számíthatnak a mag­tárak. Búzát 1841, árpát 240. zöldborsót 290, vetőmagborsót 207 hektáron termel a szövet­kezet. Az időjárás nem kedvezett a növénytermesztési főágazat dolgozóinak. Későn tavaszo- dott, s az elhúzódó tél hátrál­tatta a növényzet fejlődését. Az idei május csapadéksze­génységéhez hasonlóra a leg­idősebbek se nagyon emlékez­nek. Általában ebben a hó­napban 80 miUiméternyi csa­padék locsolja a határt, most viszont csak 6 milliméter esett. Júniusban végre meg­jött az eső — sajnos ekkor is kevesebb a szükségesnél —, ám az idei érlelő meleg he­lyett betört az árnyékban is Boglárlellén szaktáborokat tartanak. A választék széles: túra, báb, nótázó, ügyes ke­zek, foci, batikoló, hímző, bőrdíszműves, egészségőri szakra jelentkezhettek. Dél­előtt szakosodnak, délután fürdés, játék, kirándulás. Be­járják a környéket, Siófokot, Tihanyt, Zánkát, Keszthelyt. Az úttörőelnök szerint a legérdekesebb a vándortábor, amikor gyalogosan vagy ke­rékpáron járnak be egy-egy hazai tájat, mindenről maguk gondoskodnak. A körzet csa­patai az idén huszonegy ván­dortábort szerveztek, mind­ahány gyalogos. Ez huszon­egyszer harminc gyerek. Ba­rangolásaik helyei: Kapos, Vértes, Zemplén, Cserhát, Bükk, Mátra, Velence, Tolna. A vándortáborozás élén járó csapatai: Erkel, Török Ignác, Petőfi, Kerepestarcsa mindhá­rom iskolája. Hat önálló csapattábort is szerveztek, négyszáz gyerek­kel. Ezt a formát különösen Veresegyházon kedvelik. Az idei úticél Bánk és Fertőd Száz kiváló mehet Csillebérc­re, Zánkára. Zamárdiba. Ezen a nyáron is működik a gödöllői napközis tábor, me­lyet ezúttal a kisegítésük szerveznek. Gödöllő, művelődési ház: A látás nyelve IV., Horus archívum: akt, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: A Szenczi-zsoltároskönyv 1786-os pozsonyi kiadása, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: 35 fokos forróság, megérke­zett a kánikula. A lelkes, hozzáértő munka, az emberek akarása és szor­galma természetesen nem volt fölösleges, és ha a korábbi évek kimagasűó eredményei nem ismétlődnek is meg, azért szégyenkezésre nincs ok. Az 1985. évi aratáskor hektáron­ként 6 tonnát takarítottak be, az idén, a becslések szerint 5,3 tonnás termés várható. Természetesen az elkövetke­zendő hetek fegyelmezett, esetenként embert próbáló munkát kívánnak a szövetke­zet minden tagjától. De ennek a gazdaságnak a dolgozói már nagyobb és nehezebb próbát is kiálltak. Hatalmas táblákon pihen a tekintetem, a sűrű kalászme­zőn szinte labdázni lehetne. Kar tál határában — súgja Ke­lemen Mihály vérségi tanács­elnök —, ha nem felejtenek el vetni, akkor biztos arat­nak. — Hullámzik a búzaten­ger — dúdolgatom magamban a régi dalt. Azt hiszem, csak az egykori búza hullámzott, a mai búzának alacsony a szá­ra, kevés a szalmája Csak hát nem a szalma a fontos, ha­nem a szem. A nap valóság­gal perzsel. A meteorológu­sok egyre csak hajtogatják: felhősödé«, több helyen zápor, zivatar. Hol? Oly tiszta, fel­hőtlen az ég. Több mint egy hete, hogy felhőt láttam, az is csak akkora volt, akár a tenyerem. Az autóbusz megáll a Kar- tal és Verseg közötti határ­részben kialakított zöldborsó­fejtő- telepen, ahol hét stabil fejtőgép dolgozik. A gépek huszonnégy órás teljesítmé­nye 80—100 tonna kifejtett zöldborsó, amit teherautók szállítanak a Hatvani Kon­zervgyárnak. — A múlt évben hektáronként 5 tonnát taka­rítottunk be, az eddigi ered­ményeink alapján az idei ter­més várhatóan 4,5 tonna lesz hektáronként — mondja Ku­pi Károly, de nem sorolja már az időjárásból fakadó ne­hézségeket, inkább azt ismer­teti, hogyan próbálták meg a legkorszerűbb technológiai el­járások alkalmazásával, vegy­szerek felhasználásával rend­szeresen és folyamatosan vég­zett munkával kivédeni az egymást követő természeti ne­hézségek okozta gondokat. — A siker nem volt százszázalé­kos, de a földből kihoztuk mindazt, amit a körülmények megengedtek. Kinek a gondja? Kovács László elnöknek felteszek egy kérdést. — Ki­nek a gondja az aratás? — Mindannyiunké — válaszolja —, de természetesen elsősor­ban a főagronómusé, a fő­mérnöké és az ágazatvezetőé, aztán röviden, néhány szóval Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A PNEUCO KISSZÖVETKEZET FELVESZ KAROSSZÉRIALAKATOST. Jó kereseti lehetőség. Jelentkezni lehet Gödöllőn, a Rigó u. 19. sz. alatt. sorolja, hogy valamikor más volt a megosztás. A gazdáé volt a gond is, a munka is, de segítők — marokszedők, ka­szások, ebédhordó — nélkül nem boldogult volna, noha az aratás valójában nem volt bonyolult munka. Péter-Pál- kor a gazda elővette a kaszát, megkalapálta, megfente és be­állt a rendbe. Most meg? Millió feladat, millió tennivaló. Gondoskod­ni kell a gépekről, a beren­dezésekről. üzemanyagról, al­katrészekről, kenőolajról, szállításról, szárításról, rak­tározásról és törődni kell a gépeken ülő emberekkel. Ta­lán még több az arató, mint nagyapáink idejében volt — hallom az elnök szavait —. pedig sokszor mondják, ma már az aratás csak néhány ember dolga. Kedvezőtlen időben Versegen megnézzük a nap­raforgót, Kartalon a kukori­cát, s úgy tűnik, hogy ezek a ikapásnövények a gabonánál, borsónál jelentkező hiányo­kat pótolják. Kupi Károly szavai igazolják gondolatai­mat. — A kapásoknak jókor érkezett a júniusi 40 millimé­ter csapadék, szerencsésen ta­lálkozott az emberi szorga­lom, hozzáértés és a termé­szeti hatás. Búcsúzáskor bepillantok az aratási munkák ütemter­vébe, és már nem is tartom túlzottnak a kedvezőtlen idő­járás ellenére is tapasztalha­tó bizakodást: szervezett munkával minimálisra csök­kenthetőek a veszteségek, az emberi munkával el nem há­rítható károk. Fercsik Mihály Nagymama. Színes szovjet mesefilmsorozat Csak 4 óra­kor! A fehér törzsfőnök. Színes, magyarul beszélő amerikai kalandfilm. 6 és 8 órakor! Sokféle ballagási szokás alakult ki az idők folyamán. Ez az 1988-os azonban most és itt, Domonyban nagyon tetszett nekem. Azt is leírom, miért, hiszen a lapos semmi­től a csillagos égig érő aján­dékozási cirkuszokig, túlka­pásokról, mindenről hallott­tam. örömmel tapasztaltam, hogy ez a június egy olyan ballagó csoportot hozott az ablakom alá, amilyet még so­kat szeretnék életemben lát­ni és hallani. Az első napjuk vidáman, tréfásan indult, sok mókával, nevetéssel, dallal, de nem túl­zásokkal, hangoskodással. Az­tán átöltöztek a gyerekek és a végig velük síró, nevető ta­nár, így folytatták ismét kö­zösen a komoly, napi rendes munkát. Estére illedelmesen bejelentették minden tanárnál látogatási szándékukat. Csendben dalolva álltak ab­lakaink alá. mosolyogva örül­tek a fellobbanó gyufaszálak­nak. Bejöttek, ki-ki leült, ahová hely jutott. Még arról is volt mesélnivaló, ami az­előtt éppen nyolc évvel tör­tént. Mindenkihez eljuttatták Nagyon fontos, hogy 2-re hazaérjünk, mondta egy kisfiú a várakozók között édesanyjá­nak. Tudod, ma lesz a szak­kör. Nem szeretnék hiányozni. — Tudom, fiam, igyekezni fo­gunk. Azért megyünk ezzel a távolsági busszal. Ez hama­rabb hazarepít. Mögöttem ült az anyuka és tizenéves kisfia. Akaratlanul hallottam a lelkes magyaráza­tot. Örömmel írom le. Ilyen élménybeszámolót sokat sze­retnék még hallani életemben. Jólesett fülnek, szívnek egy­aránt. — Már három éve műkö­dik a honismereti szakkörünk — folytatta a gyerek figyel­mesen hallgató édesanyjának. — Kezdetben Aszód múltjáról tudtunk meg sok-sok érdeke­set. Azóta mintha jobban sze­retném ezt a vidéket! Megis­mertük a régi népviseletet, felkutattuk a még élő szólás­mondásokat. régi játékokat készítettünk szalmából, kuko­ricaszárból, mákgubóból és nádból. Csuda érdekes volt! Többször' mesélt nekünk Aszódról Asztalos István mú­zeumigazgató és olyan lelke­sen, hogy kedvet kaptunk el­a szép szál virágot, mély gon­dolataik, érzéseik jelképét. Hol megható, hol vidám han­gulatban búcsúztak tanítóik­tól, tanáraiktól, diáktársaik­tól. Ez így volt rendjén. Egy­szerű, kedves, de hosszan tar­tó élmény lesz. Értékesebb, tartalmasabb minden túláradó sallangnál, csillogásnál, költe­kezésnél. Másnap, a hivatalos balla­gáson, a szülők, rokonok, ba­rátok együtt örültek a kissé fáradt, de nyugodtan mosoly­gó gyerekekkel, ök már fel­nőttek, némelyik magasabb volt tanáránál, tanítójánál, de szeretettel néztek egymás­ra. A pedagógusnak úgyis a csillogó szemű, kedves, ara­nyos gyerekek maradnak. Év­tizedek múlva is, ha talál­koznak, azt fogja mondani a tanár: kedves fiam. Az út to­vább vezet. Ök mennek to­vább. A pedagógusok marad­nak. hogy a többieket, az; utánuk következőket, sőt majd talán azok gyerekeit is elindítsák az útra, lehetőleg a jó, a helyes útra. F. N. P. látogatni Galgamácsára, Ver- segre, Ikladra is. — Aztán elkezdtünk Petőfi nyomdokain járni ... kutatni, merre járt. Sok levelet írtunk és kaptunk kisdobos pajtá­sainktól, akik szintén Petőfi egykori iskolájába járnak most. Egyszer aztán megjelen­tek a segíteni akaró felnőt­tek is. Így került hozzánk ügyes, dolgos kezével: Búzás Jánosné, Masznyik Jánosné, Kossuth Andrásné, Zsemb- rovszky Mártonná. Varrtak, babát öltöztettek, faragtak, daloltak velünk együtt. — Azt képzeld el, anyu, egyszeresek beállított hozzánk a Gregus István bácsi és el­mondta, hogy elkészítették a Petőfi Múzeum makettjét 11 000 szál gyufából. Azonnal látni akartuk. Az egész csa­lád dolgozott rajt, de nagyon szép lett. Vajon mennyi idő kellett azt a rengeteg gyufa­szálat összeilleszteni? — De mondd csak, kisfiam, hová lesz az a sok szép elké­szített anyag? — kérdezte anyuka. — Kaptunk egy külön szek­rényt és abba tesszük. Év vé­gén kiállítást rendezünk, ak­kor mindenki megnézheti. Iga­zán szép dolgok. — Másoknak is olyan na­gyon tetszik ez, vagy csak te vagy ilyen megszállott? — Ö, anyu. hiszen ott mindig 20—25 gyerek tolong. Alig férünk a teremben. Jövőre szeretnénk játszóházat szervezni. Akkor még többen lehetnénk. Ha­sonlót láttunk a Nemzeti Mú­zeumban és Gödöllőn a mű­velődési házban. Onnan kop­pintottak a mintát. Szinte saj­nálom. hogy már csak jövőre járhatok oda. Már negyedikes leszek, és csak egy évem van. A felsősök ritkán dusiák be az orrukat oda ... nincs rá idejük. Pedig én szívem sze­rint mindig ezt csinálnám. Lehet, hogy muzeológus vagy népművelő leszek? Mit szólsz hozzá, anyukám? A választ már nem hallot­tam. Megérkeztünk Aszódra, anva és fia mosolyogva, kézpn fogva, tovább is beszélgeté­sükbe méivedve mentek haza­felé. Biztosan a kisfiú aznap nem hiányzott arról a szak­körről. amplvről csaknem e^y órán át olvan lelkesen mesélt. Bnldng gyerek, boldog anva és boldog az a pedagógus, akinek a lelkes munkáiéról ilven szeretettel beszélnek ta­nítványai ! F. Nagy Piroska ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Hegyet, völgyet bejárnak A nap programja Domony így szebb és emberibb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents