Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
Apa és lánya közös tárlata Magányosan, mégsem egyedül ^ Gammel József és G. $ Ferenczy Hanna vecsési ^ festőművészek tárlata jú- ^ lius 12-ig látható naponta 5 14-től 18 óráig a gyömröi $ Petőfi Sándor Művelődési ^ Házban. A napokban meg- ^ tartott megnyitón Szíj Bé- ^ la művészettörténész mon- ^ dott beszédet, ismertetve az ^ apa és lánya életútját, mu- í vészi pályafutását. Nézegetem a képeket, s közben azon gondolkodom, hogy milyen meghittségben élhetett néhai Gammel József és G. Ferenczy Hanna. Apa és leánya. Bevallom, én sohasem találkoztam az idős mesterrel, csak a róla szóló írásokból tudtam következtetni hányatott, nehéz életére. arm m A kiállítás rendezői — igen figyelmesen — a nyitótablón ismertetik Gammel József életútját. Ebből idézünk: „A szó szoros értelmében a falu festője volt. Szinte egész életét Vecsésen töltötte. Ismerte a község minden zeg- zugát. Képein megörökítette Vecsés utcáit és épületeit. Portréi őrzik a sokszor már csak emlékünkben élő régi arcokat. Tanúja volt a háborús rombolásnak, majd az újjászületésnek. Itt volt fiatal és itt járta — hóna alatt rajzmappával — a község utcáit. Csonkán és megöregedve is tele optimizmussal, alkotási vággyal, keresve és meglátva Vecsés hétköznapjaiban, sokszor monoton egyhangúságában is a színt, a szépséget, a megörökítésre méltót. Alkotásai fellelhetők a ceglédi Kossuth Múzeumban, a váci Vak Bottyán Múzeumban, de vásárolt belőle a Magyar Nemzeti Galéria is. Gammel József maga választotta magányban élt ugyan, de sohasem volt egyedül. Szerette őt az egész faluja. Társa, múzsája volt a művészet, melynek elkötelezettjeként élt.” Ugyanezen a tablón olvashatjuk az 1974-ben — 81 éves korában — elhunyt idős mester egyik aforizmáját, amely így szól: „Mindent letagadhatunk, csak egyet nem: a létezésünket, s a létezés: elkötelezettség". Gammel József képei: Konyhai enteriőr, Női portré, Konyhai csendélet, Holdas éj. Piros tetős ház, Mátraszent- imre, Vecsési tanya, Holdkelte, Téli táj 1., II., III., Alkony, Falusi udvar arról mesélnek, hogy az idős mester mennyire szerette szukebb hazáját, azon belül is szülőföldjét. Céllövölde című festményét bizonyára a régi vecsési búcsúk hangulata ihlette megörökítésre. A Favagó című, komor pasztellszínekkel festett képén pedig őt véljük felfedezni a homályban, amint az udvaron serénykedik, s a tűzrevalót aprítja fel a tönkön. Képei egyszerre szomorúak és vidámak, azonban az elet szeretete sugárzik mindegyikből. Végigtekintve alkotásain, most sajnálom csak igazán, hogy nem találkozhattam vele életében sohasem. Képeiből azonban következtetni tudok karakteres alkatára, jellemére és igaz emberségére. G. Ferenczy Hanna a Vecsési Nagyközségi Tanács nyugdíjasa. Korábban lopunk külső munkatársa volt, sajnos hosszú évek óta nem jelentkezik lírai írásaival a Pest Megyei Hírlapban. Eltérítették az ő hajóját, amely a festészet felé vette az irányt Érdemes megfigyelni, hogy ő is szívesen festi meg a táj szépségeit, erről árulkodnak Orgonák, Ősz, Őszirózsás csendélet, Elhagyott tanya télen, Zápor, Balaton című képei. Édesapám című portréjáról sugárzik az atya iránti szeretet és tisztelet. Nekem mégis az Idegen város, az Árkádia és a Moulin Rouge című sok színnel megfestett kompozíciói tetszenek a legjobban. Ezeket a képeket csak úgy lehet megfesteni, ha a helyszínen jár az ember. G, Ferenczy Hanna is eljutott Párizsba, s magával hozta a világváros színeit, fényeit. Apa és lánya közös tárlatát láthatják ezekben a napokban a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban a művészetet kedvelők. Csak az elismerés hangján szólhatunk az intézményről, amely így évad végén is vállalkozott a tár lat fogadására, megrendezésére. ni A főszereplők — úgy érezzük — sikert aratnak a látó gatók körében. Mit is kívánhatnánk G. Ferenczy Hannának, az egyik kiállítónak: Haladjon tovább az édesapa ál tál kitaposott úton, s érjen el további sikereket, örömet a művészetben! Gér József Gyomron Locsolási tilalom A gyömrői nagyközségi tanács általános locsolási tilalmat rendelt el több mint egy hónappal ezelőtt, május 15-én. Ezúton is felhívjuk a helybeliek figyelmét, hogy ennek értelmében a vezetékes vizet reggel 5 órától este 23 óráig csak háztartási célokra lehet használni. A tilalom visszavonásig érvényes. A tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy a tilalmat betartják-e, s aki vét ellene, szabálysértési bírságot szabnak ki részére. A bírság összege akár ötezer forint is lehet. Kulturális programok Ecseren csütörtökön 10 órától nyitott ház, 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása, 17-től karate. Gombán az autós kertmoziban 21-től: Tűzvonalban. Gyomron 14-től Gammel József és G. Ferenczy Hanna vecsési festőművészek kiállítása, a Strand kertmoziban 21-től: Te már nagykisfiú vagy. Maglódon 17-től kézimunkatanfolyam. a gyesen lévő kismamák részére, gyermekmegőrzéssel. Mendén a nyári sporttábor foglalkozása, 18-tól az ifjúsági klub összejövetele és röplabdaedzés. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Földrengés. Sülysápon 14-től zongoraoktatás. ŐRI írfftP A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM 1986. JÜNIUS 26., CSÜTÖRTÖK Példák és tanulságok Sajnálni kell-e a napköziseket? Ha véget ér az iskolaév és megkezdődik a vakáció, ilyenkor szoktuk menetrendszerűen a sajtó nyilvánossága előtt sajnálni azokat a gyerekeket, akik nyári napközikbe kényszerülnek, ahol többnyire szegényes a program és mostohák a körülmények, és hirtelen felkapjuk a fejünket a kulcsos gyerekek látványára. A vakáció második hetében azon kapom magam én is, hogy a lábaim átveszik e vezérlést és maguktól indítanak a monori Bajcsy-Zsilinszky úti napközi felé, ahol az idén a három monori iskola nyári napközisei kapnak helyet. És persze sajnálkozom, elindítva egy gyakorlati példákkal hál’ istennek alá nem támasztható gondolatsort: vajon mit szólnék, ha évi rendes szabadságom jelentős hányadát bár „kötetlen programokkal”, de ugyanabban a szerkesztőségben kellene eltöltenem, ahol az esztendőt végigdolgozom... ? Ez a gondolatmenet persze erősen biceg, innen is, onnan is meg kell támogatnom példákkal. Ha arra gondolok, amit a nyár elején láttam — hogy ballagott az utcán egy sétáló napközis csoport, s az őket kísérő, életkorát tekintve igencsak képesítés nélküli ne velő szó szerint a fülénél fogva rángatta be a sorba a gyerekeket, aki nem átallották kitérni a járdaszélre egy-egy érdekesebb látvány kedvéért, s mind eközben oly epésen fegyelmezte a csoportot, hogy váltig csodálkoztam, miért nem tör ki lázadás — hát igen nagyon sajnálom a napköziseket. Ha viszont az jut eszembe, amint Rendek Sándorné napközivezető áll az áruház előtt a gyerekekkel, nézegetik és „megbeszélik” a kirakatokat. miközben őt is karolják és ő maga is karolja a hozzá legközelebbi gyerekvállakat— már nem sajnálom a napközi seket. A napközire szükség van. Nyáron is. A tanulók nyári szabadidős elfoglaltságát taglaló táblázat szerint Monor Maiak a régiekről Miért szépek a nagymamáink? ^ Ez alkalommal a mono- $ ri helytörténeti kör pályá- ^ zatára beérkezett legjobbak $ közül az Ady úti iskola he- ^ tedik osztályos tanulójának, ^ Dombai Róbertnek pálya- ^ munkáját közöljük. A té- ^ ma nem mindennapi, aho- $ gyan a cím is jelzi: Miért ^ szépek a monori nagyma- mák? Sokszor elgondolkoztam azon, hogy milyen kár, hogy déd- és ükapáink, -anyáink már nem élnek. Milyen nagy lenne az ámulatuk, ha most megpillantanák az én életemet! Talán sok minden előtt értetlenül állnának, a fürdőszobában az automata mosógép, a konyhában a háztartási robotok, a szobában a tv, magnó... és még ki győzné felsorolni, ami számukra már félelmetes csodamasinának hatna. m w Mindig szívesen leülök hallgatni azt, amiről az öregek mesélnek. A baj csak ott van, hogy erre lassan alig lesz mód. Az én gyerekeimnek majd ki fog a letűnt szép időkről regélni? Hiszen már Ezúton értesítünk mindenkit, hogy drága halottunkat, Horváth Istvánt (Klapka utca lj, június 27-én péntek délután, fél kettőkor temetjük a Gyömröi telepi temetőben. A gyászoló család. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, barátoknak. ismerősöknek, akik szeretett, drága férjem, édesapánk, Kalmár András temetésén. Gyomron részt vettek. Sírjára koszorút, virágot helyeztek 'és osztoztak mély fájdalmunkban. A gyászoló család. az én nagyapám is mindig siet, mindig rohan, ideje szinte semmire nincs, ha meg éppen neki volna mesélő kedve, akkor meg nekem kell szaladnom sportra, különórára, vagy csupán késő van és le kell feküdnöm aludni. Édesanyám már dolgozó nő. Nagyanyámnak nem volt munkaviszonya, őt még nem egyenjogúsították, neki meghagyták, hogy kizárólag a háztartással törődjék. Déd- nagyanyámat, akit én már nem is ismertem, nagymamám elbeszéléseiből szerettem meg. Hét gyermeket nevelt fel, két fiút, öt lányt. Ő még ha akart volna sem tudott volna elmenni otthonról dolgozni. Nagymamám szerint nagyon szép lány volt, a haja fekete, a szeme gyönyörű kék, magas, karcsú alakú. Mindig csinos és nett öltözékben járt az utcán. És azok a régi utcák! A nagymama szerint csodálatosak voltak. Aszfalt, beton sehol, és persze járművek sem. Néha, de tényleg csak néha egy-egy lovas kocsi. Dédnagymama ugyanis 1895-ben ment férjhez, 17 éves korában, s költözött abba az utcába, amit már elég régen Damjanich utcának neveznek. Házuk még ma is áll. Az utca két oldalán, a homokos vidékünkre oly jellemző akácfák sorakoztak. Ágaik összehajoltak a szemközti oldalon lévőkkel, árnyékot adva az alatta járóknak. A házak „guggon ültek” a járda mellett. Igen könnyen meg lehetett különböztetni, hogy kifélék laknak bennük. Az egyszerű emberek egyablakos — az is kicsi —, a porta belseje felé elnyúló nádtetős házakban éltek, a módosabbaké szélesebben nézett az utcára, ablaka is több volt, s magasabb is volt a többinél. Ezek helyén ma már szinte paloták állnak, a régiek csak öregeink emlékeiben élnek. m w Dédnagymamának sorban születtek a gyermekei, utolsónak, 1916-ban, az én nagymamám. ő mesélte nekem a következő hagyományt, ami az akkori kislányok között divat volt. Húsvét előtt, nagypénteken ■szokássá vált, hogy a kis- és nagylányokat az édesanyjuk felkeltette hajnalban. Nagymamámat is négy lánytestvérével együtt már reggel négy órakor ébresztgették. A lányok erre némán, csendben felöltöztek, s mikor mind a négyen készen álltak, egyszerre elindultak. Hogy hová? A legközelebbi patakocska partjára. A Damjanich utcából ők a vasút irányába mentek. a Kistói utcán. A patak, vagy inkább csak ér, merőlegesen csordogált a sínekre, átfutott alatta és a Kistó felé folytatta útját. A lányok közben összetalálkoztak barátnőikkel, akik szintén szó nélkül, némán igyekeztek velük azonos irányba. A megpróbáltatás mindig a Kistói utca és a mai Móricz Zsigmond utca sarkán lévő vendéglő előtt várta őket. Ott egy ember állt, aki nemrég tért meg az első világháború poklából, ahol elvesztette egyik lábát, ő már figyelte, várta a lányok népes csapatát. Mindenáron beszélgetni akart velük. Kedvesen köszöntötte őket, megkérdezte, hová mennek ilyen hajnali órán. Mintha nem tudta volna! Zsémbeskedett, hogy miért nem állnak szóba vele, öreg rokkant emberrel. Közben magában jót mosolygott a máskor cserfes, most bezzeg hallgatag lányokon. A „varázslathoz”, a „szertartáshoz” persze szigorúan hozzátartozott, hogy mindent némán, szó nélkül kell végigcsinálni, mert különben nem ér semmit. Mikor aztán odaértek a patakhoz, melléguggoltak, és a friss hideg vízben megmosták az arcukat. Mindezt csak nagypénteken, hajnalban, némán lehetett. A legenda szerint, amit nagymamám már az ő déd- mamájától is hallott, ettől szépek lesznek a lányok és még a szeplőik is eltűnnek. W A mosdás után már vígan nevetgélve, beszélgetve tánci- koltak hazafelé a megszépült lányok. Kicsattanóan boldogok voltak valamennyien. Otthon első dolguk volt, hogy előkapják a tükröket, megbizonyosodni szépségükről. A fiatalságuktól, a jókedvüktől mind szépek voltak, de ők ezt a hajnali friss patakvíznek tudták be, ezért aztán megismételték minden év nagypéntekjén, egészen férjhez- menetelükig. Azon túl már nem illett, hogy asszony létükre hiúak legyenek. A nagymamám az idén lesz hetvenéves. Igazán nem azért de szerintem ő még most is szép! Dombai Róbert három iskolájából a napközis foglalkoztatást kilencvenegy gyerek igényli. Közel két és fél ezerből. Azt írja a tanácsi végrehajtó bizottság előtt megtárgyalásra kerülő anyag, hogy: „a tapasztalat szerint a teljes bejelentett létszámnak csak egyharmad része marad a táborban, a jó programok ellenére. Az egész időszakra egy táborvezetót bíztak meg, aki elkészítette a táborprogramot, amelynek megvalósítása a beosztott rajvezető nevelők feladata. A közművelődési intézményekkel (művelődési ház, filmszínház, könyvtár) közösen szerveznek programokat, ami színesíti és élményszerűvé teszi a foglalkozásokat. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére is szerveznek fürdéssel egybekötött kirándulásokat. Ezt írja tehát az anyag, s bár tájékozódásom során a balszerencse üldöz, nincs jogom kételkedni benne, hiszen tudom, hogy esztendők óta erős törekvés tapasztalható Monoron is a nyári napközik programjának élénkítésére. Ami a balszerencsét illeti: keresem a könyvtárosokat, hogy e közös programokról szóljanak — tanfolyamon vannak. Keresem a tanács MES-osztá- lyának tanulmányi felügyelőjét, hogy elkérjem és átnézhessem a napközi előre összeállított programját: a héten a táborokat járja. A művelődési központ igazgatója, Végh Gyula a helyén van, ő azt mondja el: nem, őket a közös programok miatt nem kereste senki, habár az előző években tényleg nagyon jó dolgokkal rukkolhattak ki nyaranként a gyerekeknek, és az idén sem lett volna akadálya ... És mit mondanak maguk az érintettek, akik a monori ösz- szevont napköziben egyelőre negyvenen vannak, mert a nyári foglalkozások hivatalosan csak július elsején indulnak? Répás Móni elsős, neki még nincsenek tapasztalatai. Ül három szál egymás tetejére fektetett deszkán Brindza Andrea és Molnár Kriszti meg egy pettyes labda társaságában, és így nyilatkozik: — Hát, nekem jó itt, mert anyukám és apukám a postán dolgoznak, otthon egyedül lennék. Vagyis Győzővel meg Sanyival. Ök a testvéreim, ők is itt vannak. Egész nap játszunk, eszünk és iszunk. A leendő hatodikosnak, Mcl- nikow Mónikának ez a harmadik nyara a napköziben. Szűkszavú: — ... van, amikor jobb lenne otthon maradni... A hetvenesztendős Z. Jánosáé nekem azt mesélte a gyermekkoráról, hogy 12 éves volt, amikor az orvos tapintatosan közölte az édesapjával, hogy gyógyíthatátlanul tüdőbeteg. Ekkor a család úgy határozott, hogy tanulásra és komoly munkára most már alkalmatlan, s egy tisztes helybéli polgári családban „pihente ki” magát a továbbiakban mint cseléd. Az ötvenesztendős B. Pálné gyerekkorában tanult meg kenyeret sütni, jószágot gondozni úgy, hogy rábízták — mert a család a földeken dolgozott. S amíg a tanulságok ebbe az irányba látszanak vezetni, talán mégsem a nyári napközik szegényes szabadidős programjain kellene töprengenünk ... K. Zs. A Hélios Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet felvesz megfelelő végzettségű, számviteli és pénzügyi munkában jártas főkönyvelő-helyettest Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a főkönyvelőnél vagy a személyzeti vezetőnél, cím: Gyömrő, Steinmetz kapitány útja 69-71. A Vízügyi Építő Vállalat vecsési üzeme felvesz gépésztechnológust, előkészítő technikust, villanyszerelő művezetőt, üzemfenntartásicsoport-vezetőt, raktárvezetőt, gyors- és gépírót, 10 tonnás bakdarura kezelőt, víz- és fűtésszerelőt, vas- és fémszerkezeti lakatost, hegesztőt, gépszerelőt, maróst, esztergályost. Jelentkezni lehet a kővetkező címen: Vecsés, Dózsa György u. 82. vagy a Vecsés, 60-as, illetve a 343-780-as telefonon. ISSN «133—2851 (Monori Hírlapi
