Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

4 19S6. JÜNIUS 14., SZOMBAT Minőség Az áruk minőségé­nek védelme a fo­gyasztói érdekeket védi. Ehhez nyújt segítséget a Kivá­ló Áruk Fóruma. Az ismert három­szög elnyerésére pályázat útján tehetnek szert a gyártók. A minő­ségi követelmé­nyek kielégítésére alkalmassági vizs­gán kell átesniük a termékeknek. Képünkön: a mo­sóporok habzóké­pességének vizs­gálata a KERMI vegyipari osztá­lyán. Tárgyalás tárgyalás után Háztulajdonosként albérletben Mire fedezték fel a homokbányát? Szemétgyűrű a főváros körül Nem egyedi jelenség. Szinte nincs olyan agglomerációs te­lepülés, amelynek tanácselnö­ke ne tudna hasonlót említe­ni. Pilisszentivánon Pénzes Gá­bor tanácselnök mondotta el — kérésünkre — az alábbi esetet. Néhány héttel ezelőtt az egyik helybeli mutatta meg az elnöknek a Rozmaring Tsz régi, elhagyott homokbányá­ját, amely az út közelében található, de fák takarják. Mondhatom, nem mindenna­pos látvány ez a régi bánya­gödör. Akár egy községi sze­méttelep, első ránézésre is legalább hatvan-hetven teher­autónyi építési törmelék, la­kossági szemét éktelenkedett a falu szélén, néhány méternyi­re az úttól. Nem tudni, mennyit ártott volna a tanácsi apparátus te­kintélyének, ha látja valaki a közhivatalnokokat könyékig vájkálni a szemétben. Ugyan­is ezt tették a pilisszentiváni tanács dolgozói. Régi igazság az, hogy az efféle illegálisan lerakott hulladékhalmok min­dig rejtegetnek valami olyat, amely következtetni enged a szemetelő személyére. — Volt ott minden. Tömén­telen mennyiségű levélboríték, különféle közületeknek cí­mezve, építési törmelék köb­méterszámra, és rengeteg ház­tartási szemét. A legmegle­pőbb lelet mégis a temetői rekvizitumok serege: gyász­drapériák, gyászhuszári egyen­ruhák, különféle egyházi zász­lók voltak. Talán egyravata­A fenti cím lényegében idézet. A legilletéke- sebbek egyikétől, a mentő­orvostól származik, aki így nevezte el minapi sérültjét — és sajnos, sok társát —, aki az épülő ház leendő te­tőszerkezetének ácsolása közben esett le s lábát tör­te. Csak a lábát törte — mondja az orvos —, de le­hetett volna súlyosabb is a baleset, mint már volt, nemegyszer. A keserűség sugallta a hasonlatot: mini valami szárnyas Fifik hul­lanak az állványokról, emelkedő falakról az em­berek, néha bizony alig- alig tudjuk összefoltozni, szegecselni őket s gyakran maradandó nyomot hagy a sérülés. Miért e sok bal­eset? Azért, mert a szóban forgó emberek — hét vé­gén, szabadság idején — alkalmi építkezők, baráti, rokoni segítséget nyújta­nak, a legtöbbször a leg­alapvetőbb elővigyázatossá­got is mellőzve. A könnyelműség forrása inkább tájékozatlanság, mint hanyagság. Nincsenek tisztában — megfelelő kép­zettség és szakmai gyakor­lat híján — a kalákák résztvevői azzal, hogy mi­lyen veszélyek leselkednek rájuk. Védősisak, biztosító­kötél, egyéb felszerelés használata kötelező a hiva­tásosok számára. A legrit­lozó felújítása után váltak fe­leslegessé. Konkrétabb dolgokról is árulkodott a szemét. A kupa­cok között különféle budapes­ti, II. kerületi címekre kül­dött borítékokra is leltek. — Első mérgemben a II. kerületi tanácselnök-helyettes számát tárcsáztam — em­lékszik vissza Pénzes Gá­bor. — Akkor éppen tanács­ülés volt, ezért felhívtam a kerületi GAMESZ-t, hátha ők végeztettek a kerületben te­metőrekonstrukciót. A vezető először elzárkózott, majd ami­kor kilátásba helyeztem, hogy akkor a tanács elnökét ke­resem meg, segítettek: a sze­métben talált címek alapján felszólítást küldtek az érin­tetteknek, hogy haladéktala­nul keressék meg személyesen vagy telefonon a Pilisszent­iváni Tanácsot. Kiderült, a töméntelen hul­ladék egy magánfuvarozótól származott. Ezt erősítette meg az, aki eleget tett a II. kerü­leti GAMESZ felhívásának és felhívta a tanácsot. — Egy hölgy szerint ötezer forintot fizettek a fuvaros­nak a sittelhordásért. Nem tudta megmondani, ki volt az illető, de ígérte, hogy megtud­ja a fiától, aki tárgyalt a ma­szekkal. Ennek már több mint két hete. S, hogy mit tehet ilyenkor a tanács? — kér­dez vissza a tanácselnök. — Szabálysértési eljárást indí­tunk a megrendelő ellen, bár nyilvánvaló, nem ő tehet ar­ról, hogy a teherfuvarozó nem a Fővárosi Köztér ület-fenn­kábban látunk ilyesmit a magánerős, családi építke­zéseken, pedig ez utóbbiak vannak túlsúlyban szűkebb hazánkban, Pest megyében is. Megoldás? Azt hiszem, elsősorban a felvilágosítás. Ilyen idő tájt a kórházak baleseti osztályain a sérül­tek másik — tömeges — csoportját mezőgazdasági munkában érte a szeren­csétlenség. Nos, mondanom sem kell, nem kifejezetten a nagyüzemben, sokkal in­kább a hobbikertekben, a háztájiban. Jó dolog, hogy egyre több embernek sike­rül szert tennie kiskertre, ahol kikapcsolódik a min­dennapi taposómalomból, ahol közel kerül a termé­szethez, s nem utolsósor­ban megtermeli családjá­nak a zöldséget, gyümöl­csöt, áldásos testmozgással összekötve. Kevésbé jó do­log, hogy e kertek gazdái csereberélnek egymás közt különböző permetező szene­idet, növényvédő porokat, leveket, amelyeket nem fel­tétlenül a szaküzletekben, a gazdaboltokban vásárol­tak, hanem ki tudja, mi­lyen úton-módon jutottak, hozzájuk. Megtörténik a baj. tartó Vállalat szeméttelepére viszi a busásan megfizetett fuvart, hanem valamelyik Bu­da környéki községben önti le, engedély nélkül. De ta­lán ily módon rá lehet szorí­tani a megrendelőt, hogy el­árulja a fuvaros nevét. Hi­szen a bírság nem csekély, ötezer forintnál kezdődik. És ha tudjuk, ki hordta tele a homokbányát, a büntetésen kí­vül ki kell fizetnie az elszál­lítás költségét is. Ügy tűnik, az értesített II. kerületi családiház-tulajdono- sokat nem izgatja a kilátásba helyezett bírság, mert nem jelentkeztek. Ám a tanács tisztségviselői leveleznek, te­lefonálnak, naponta ellenőrzik a helyszínt. Nem is ered­ménytelenül, hiszen a minap is idegen kocsit látott a bá­nyánál egyikük, egy fővárosi ipari szövetkezet teherautóját. Lehet gyarapítani a mező­őrök számát, s ellátni őket fényképezőgéppel, mindez lé­nyegesen leegyszerűsíti a bi­zonyítási eljárást a szabály­sértési ügyekben, ám ez csu­pán megelőzés, vagy legfel­jebb tüneti kezelés. Hiszen nem lehet a Budai-hegyvidék minden zegzugába környezet­védelmi őröket állítani. S amíg a főváros budai oldalán nem készül el egy korszerű szemétégető mű, Budapest szemetéből bőven jut majd a Pest megyei agglomerációs gyűrű községeinek, városai­nak, természetesnek tartva, hogy a kormány elnöke mil- liárdokat költ környezetvéde­lemre. Megtörténik, másképp is. Hét végén jobban esik a pihenés egy-egy üveg sör­rel. Ha ebből netán többet kortyol a gazda, akkor tompulnak a reflexek. Nem tompul azonban a kasza, a kapa éle, eredmény: vá­gott, mély sebek. Nem lesz­nek erősebbek a cseresz­nyefa legfelső ágai. Ered­mény: zuhanás, törés, zú- zódás, belső sérülések. Vészmadár — mondják most rám, szinte hallom. Nem, kérem, nem erről van szó. A tények roppant makacsak. Azokkal pedig szívesen rendelkezésére áll­nak bárkinek a Központi Statisztikai Hivatal kiadvá­nyai, az Állami Biztosító tájékoztatói, vagy éppen a Hazafias Népfront helyi szervezetei. A népfront ugyanis — a szakszerveze­tek javaslatára is — in­tenzívebben foglalkozik az ilyesfajta balesetek okai­nak földerítésével. E tényekből megállapít­ható: míg alig húsz esz­tendeje az összes hazai bal­eseteknek mintegy kéthar­mada üzemi, munkahelyi körülmények között tör­tént, ma ott tartunk, hogy az otthonokban, a ker­Dunaharasztiról telefonált egy tanácstag: küld hozzám egy idős embert, aki feleségé­vel együtt annyira el van ke­seredve, hogy félő, kárt tesz­nek önmagukban. Talán még segíthetünk ... Rasztik István egy csütörtöki napon látogatott meg a szerkesztőségben, hogy elpanaszolja bánatát. Balsorsa 1964-ben hozta ösz- sze Seres Ferenc családjával, akik akkor költöztek a faluba. Rasztik bácsi és felesége sa­ját házát osztotta meg a fiata­lokkal, amíg azok tetőt húz­nak épülő házuk fölé. Fél év sem telt el és felépült az új fészek. Nemsokára azonban a családfő tragikus hirtelenség­gel elhunyt. Az özvegy sietve eladta a házat, s mivel albér­letet nem kapott a gyerekek­kel, Rasztikék fogadták vissza őket. Seresné munkát vállalt, s hitegette szállásadóit, nem­sokára lakást vesz. A kicsinye­ket úgyszólván Rasztikék ne­velték, sajátjukként szerették és gondoskodtak róluk, hogy anyjuk könnyebben boldogul­jon. Az évek csendben múltak, a gyerekek felcseperedtek. A kislányból nagylány lett, a fiú­ból katona. S míg annak előtte jól megfértek egymással, most már kicsinek tűnt a ház, za­jos lett az udvar. S ahogy sza­porodtak a súrlódások a két család között, úgy romlott, ko­pott az idős házaspár egészsé­ge. Pista bácsi súlyosan meg­betegedett, feleségének pedig szívritmus-szabályozót ültet­tek mellkasába. Most már za­varta őket a jövés-menés, a hangos szomszédság. feni készüít írás _ Először csak a padlásfel­járó miatt különböztek össze, később pedig már minden ren­dezetlen probléma előkerült, mert írás nem készült semmi­ről. Ki gondolt akkor még pa­pírra! — sóhajt Pista bácsi — amikor megsajnáltuk és oda­vettük őket... Rasztik István Igazságát ke­resve bírósághoz fordult. Azt remélte, sikerül megszabadul­nia elviselhetetlenné váló la­kóitól. A tárgyalás első fordu­lója még a múlt év telének egyik délelőttjén lezajlott. Az újabb tárgyalásra való várakozást egy csúnya ese­mény zavarta meg. Rasztik István így meséli: — Karácsony előtt feleségem salátát készített a verandán, amikor Seresné és lánya mi­nősíthetetlen szavakat hasz­nálva, fenyegetően indultak felé. Az asszony ijedtében a kezében levő salátalevet felé­jük öntötte, s az a szemükbe fröccsent. A két nő és férfitár­tekben, a háztáji gaz­daságokban, a magán­erős építkezéseken, szabad­idős és egyéb elfoglaltságok közben esik meg a szeren­csétlenségeknek több mint hetven százaléka. A nép­front balesetvédelmi tár­sadalmi munkabizottsága megállapította, hogy az ak­tív keresők közül száz dol­gozóra mintegy öt üzemi balesettel szemben csak­nem tizenhat egyéb — fen­tebb felsorolt — baleset jut. K étségtelen, hogy a hely­zet aggasztó. Felis­merve ezt, a népfront — együttműködve a TIT-tel — egymás után rendezi a megelőzést elősegítő, felvi­lágosító előadásokat. Az ér­deklődés — szerencsére — egyre nagyobb, hiszen a baleset mindig rosszkor jön az embernek, történ­jék bárhol. Amennyire ká­ros az egyén számára, leg­alább annyira az a nép­gazdaságnak is. Otthon el­fűrészelt kézzel sem lehet másnap a műhelyben dol­gozni, a kolléga házának építésén szerzett lábtöréssel is képtelenség hivatalba menni, katedrára állni — és így tovább. Az elveszett munkaórák százai, ezrei mindannyiunk veszteségét növelik. Bálint Ibolya saik először a rendőrségre siet­tek, majd az orvoshoz mentek látleletet vetetni. Közben Se­resné nagyfia — aki már le­szerelt — ránk törte a veran- daablakot, az még most sincs megcsináltatva. A gyerek ke­ze is megsérült: a vérfolt még ott van az üvegen. Másnap mi is elmentünk a rendőrségre, aztán gyorsan összepakoltunk és elköltöztünk albérletbe. Bárhová elmennék Hogy látja a dolgokat Seres­né. — 1966 óta lakunk Rasztik István házában. Azóta minden hónapban 1300 forintot (!) fi­zetek a szoba-konyha-spájz használatáért. Hat-hét évig közös háztartásban éltünk, a papáékkal. (Így nevezi Rasztik Istvánt. Szerk.) December óta romlott meg a viszony közöt­tünk: láttam, a papa nem úgy viselkedik velünk, ahogy kel­lene. Pedig annak idején, mi­kor előző élettársa meghalt, engem akart feleségül venni. De hát... már akkor is jóval öregebb volt nálam. Mit gon­dol, ha nem fizettem volna rendesen a bért, akkor átenge­di nekünk a nagyobbik szo­bát...? Én most sem harag­szom a papára, mert tudom, hogy a felesége befolyása alatt áll. Hogy a fiam miért törte be az ajtót...? Egy anya el­várja a gyerekétől, hogy meg­védje ... Különben is mindig a papa élettársa kezdi, ő kö­tekedik folyton. Én már bár­hová elmennék, de az ügyvé­dem azt mondja: ne menjek sehová, itt a lakásom. Egyéb­ként 10 éve van bent lakásigé­nyem Erzsébeten. Mint vélekedik az esemé­nyekről Seresné nagyfia? — Miért költöztek el az öre­gek...? Hogy ezzel is bizo­nyítsák, kiutáltuk őket. Pedig felőlünk nyugodtan maradhat­tak volna... És a falubéliek? Négyüket hallgattuk meg: — Most nagyon boldogok azok, hogy elzavarták ezt a két szerencsétlen embert. Pista bácsit 15 éve ismerem, ő min­denkin segít. Most meg ... Az elmúlt öt évben 384 la­kás épült Ráckevén és társ­községeiben, s ezzel javult a 100 lakásra jutó népesség ará­nya. Az új otthonok kisebbik része telepszerű, nagyobbik része hagyományos családi ház. A magánerős építkezése­ket parcellázással, közművesí­téssel, anyagi támogatással se­gítette a tanács. Hogy ezután is akad bőven tennivaló, azt az is jelzi, hogy a városi jogú tanács külön programot foga­dott el a lakásépítés, -fenn­tartás és -gazdálkodás fejlesz­tésére. Ráckevén 384 lakás építésé­vel számolnak ebben az öt­éves tervben. Ebből 15 lesz a tanácsi, szociális bérlakás. 42 OTP-beruházásban, a többi magánerőből valósul meg. A tanácsi lakásokat pedagó­gusoknak, egészségügyi dolgo­zóknak szánják. Érre megyei céltámogatást is kaptak. Ugyanakkor folytatódik a ko­rábban épült otthonok korsze­rűsítése. A költségvetési üzem 16 bérlakás felújítását tervezi, s több mint 60-at bekötnek a földgázhálózatba. — A szolgálati lakásokon kívül újabb bérlakások építé­sére nincs lehetőség — mond­ja Raffay Béla tanácselnök. — Ám ez nem jelenti azt. hogy ne gyarapodna az állo­mány. Ebben a tervidőszak­ban készül el a 42 OTP-la- kás, amelynek alapközművesí­tése megkezdődött. A több­szintes épületeket bekapcsol­juk a gázhálózatba, amelynek költségeihez az OTP is hoz­zájárul. önálló kezdeménye­zéssel jelentkezett a Ráckevei Aranykalász Tsz. A telepü­lés délnyugati határán a kör­nyezetbe illő. a község arcu­latához igazodó, háztáji gaz- * dálkodásra is alkalmas minta­öregségére el kellett mennie a saját házából. A kutyáját ide­adta nekem, hogy gondozzam. — Földije vagyok Pista bá­csinak, nálam laknak albérlet­ben. Seresné udvarlója egy­szer így szólt Rasztik István­nak, mikor a perről esett szó: nekünk mindig egy tanú­val több lesz, mint magának, papa ... Ök öten vannak, ve­lük szemben meg ez a két be­teg ember... — Pista bácsi gyakran eljön nekem szőlőt metszeni, perme­tezni, ő hordja a gázt is a cse­retelepről. Sok jót mondhatok róla. Most meg ... szegények már fél éve, hogy ott vannak abban az albérletben. Nincs nyugtuk a saját házukban, pe­dig Margitot nemrég operál­ták. Mindenáron az egész ház kell azoknak az emberek­nek ...? — Az én nagynénémé volt azelőtt a ház, amelyben most Rasztik Istvánék laknak. So­kat nem tudok róluk, Pista bácsi panaszkodik néha, mi­kor találkozunk ... Azt magam is láttam, mikor pici korukban ő hurcolászta a Seres gyereke­ket, ha anyjuk nem volt ott­hon. Február éta A történet pillanatnyilag itt tart. Tekintettel az idős ember súlyosan megromlott egészsé­gi állapotára, szerkesztőségünk a bíróság elnökét az újabb tárgyalási nap mielőbbi kitű­zésére kérte. A választ április elején postázták. Idézek belő­le: „ ... mert a felek között a bíróság előtt könnyű testi sér­tés miatt eljárás folyik, ennek jogerős befejezéséig függesz­tette fel a bíróság a polgári ügy további tárgyalását. Eh­hez képest jelenleg soron kívü­liség elrendelése az ügyben nem lehetséges.” A könnyű testi sértés dolga még decemberben történt. Február óa tárgyalják. Most június van. Rasztik István szinte mindennap bejön hoz­zánk, mondja: már nem bírja sokáig ... Antal Piroska lakótelepet kíván létrehozni dolgozói számára. A hosszú távú tervek 150 lakás megépí­téséről szólnak, de még nem tudni, hány kerül tető alá belőlük az öt esztendő során. A tsz felajánlotta azt is, hogy a település érdekeit szem előtt tartva egy orvosi szolgálati lakást is épít. Ráckevén és társközségei­ben továbbra is a magánerős lakásépítés a meghatározó. A tervezett 384 lakásból 327 a családi ház. A lakásállo­mány növekedése visszafogot­tabb lesz, mint a korábbi idő­szakban, de tovább javul a 100 lakásra jutó népesség ará­nya. — Mivel nem álcád sehol szabad terület, egy tömbbelsőt kellett megnyitnunk a szulai részen — mondja Raffay Béla. — Két házsor között új utcát nyitottunk, amelynek mentén egy-egy teleksor hú­zódik. Az ötéves tervben 90 házhelyet parcellázunk, ebből 24-et már az idén. Ezeket vil­lamosítottuk, hamarosan oda­vezetjük a vizet, földutat épí­tünk. A költségeket bankhi­telből fedezzük. A tartós hasz­nálati díj a bekerülés és a rá­fordítás aránvától függ. Amennyiben növekednek az igénvek, gondolnunk kell a foghíjak beépítésére, esetleg régi épületek bontására is. — A magánerős lakásépí­tést, -vásárlást kedvezményes kölcsönnel, vissza nem térí­tendő szociális támogatással segítjük — mondja a tanács­elnök. — Évente körülbelül 30 kiskeresetű, illetve Szolgálati lakásra jogosult család juthat íev otthonhoz. Az idén 1 mil­lió 200 ezer forintot osztunk szét a rászorulók között. K. L. M. K. SZÁRNYAS FÍF! Parcellázás, kedvezményes kölcsön Program a lakásépítésre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents