Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
1986. JÜNIUS 14., SZOMBAT 3 Rókus: ahogyan a célegyenesből látszik „ Allványerdő, építőanyag-halmok. Így fest most a Gyulai Pál utca felől a kórház Ha szóba kerül a Rókus-rekonstrukció, szinte biztosra vehető, hogy felemlítik: rendkívül drága és rendkívül soká tart. Kétségtelen: a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházának megújhodása körül fellángoltak olykor az indulatok, hol anyagi, hol kivitelezési tempóbeli okból. Hiszen az építkezést és a gyógyítómunkát nem könnyű összeegyeztetni, a kórháznak időnként ki kellett vonulnia a pallérok munkaterületéről, az utóbbiaknak pedig figyelembe kellett venniük a gyógyintézeti szempontokat. Nincs az a sakkfeladvány talán, amely nehezebb lenne, mint az itteni fekete-fehér kockákon való lépegetés brigádokkal és gyógyító osztályokkal, ráadásul — időre... Ingajáratban Kiss Pál Csömörről jött az egyik szakrendelésre: — Jártam itt korábban, hogy meghosszabbítsam a jogosítványt. Két napig tartott a bolyongás, a keresgélés, mire meglett minden leletem. Azután még az új pavilon építésének idején itt feküdt a nagymama. Akkor csak az építési területen át lehetett a kórházba jutni. Most a zsúfolt folyosón való háromórányi várakozás után már sorra kerültem. Áldatlan állapot ez, jó lenne, ha elkészülne végre teljesen a kórház. Geiszlinger Lászlóné, a gégészet vezető műtősnője: — Nincs könnyű helyzetünk most. Egész nap ingázunk a kórház távoli részei között. Az ambulancia, ahol a kórházi betegeket Vizsgáljuk, a Rákóczi úti szárny II. emeletén van. Ugyanott, az elsőn a műtő, az osztály pedig, ahonnan a gyerekeket visszük operációra, az új pavilonban, az ötödiken található... Nagyon várjuk már, hogy megkapjuk a saját műtőnket, s hogy egyszerűsödjön az út, amit műtétre váró és frissen operált gyerekekkel teszünk meg naponta többször, osztályokon át, betegeket kerülgetve. É.-demes körülnézni a Gyulai Pál utcai oldalon is. Az állványerdő mögött régi téglák, évszázados kövek virítanak; az eredeti fal. A tető már csaknem készen van. A jókora sárga emelődaru tövében gerendák, béléstestek, építőanyagok halmai között keveri a betont társaival Gábor Mihály, az Érdi Építőipari Szövetkezet kubikosa. Meg is mutatja készségesen: a folyosó alatti közműcsatorna vasszerelését már befejezték, most kerül rá a 20—23 centis betonréteg. Bizakodnak A munka tehát nem szünetel. Vajon elégedett-e az ütemével a kórház főigazgató főorvosa, dr. Mundi Béla? — Igen, igen. Ügy tűnik, jobb a kivitelezés minősége is, s ha tartják a mostani tempót, feltehetőleg határidőre át tudják adni a kivitelezők a rekonstrukció negyedik szakaszát. Szép lett a gyógyszertár is, az átmeneti, mely néhány hete már részben beköltözött az udvaron álló volt konyha épületébe. Ez pedig azért fontos, mert a Gyulai Pál utcai szárny kiürítésekor a gyógyszertárnak nem volt helye, s a konyha kései költözése után láthattak csak az építők a régi udvari ház átalakításához. Amíg ezzel nem végeztek, meg kellett tűrniük a gyógyszertárat és az infúziós labort az építési területen. Persze a mi dolgozóinknak is sok problémája volt, például a beázások miatt. — Mindenesetre: eljutottunk végre addig, hogy" az új pavilon elkészültével a kórház közepén már nincs építkezés. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a felfordulás már megszűnt S ha megnyugtatóbb is a kép, mint bármikor eddig, még aggaszt, hogy a Stáhly utcából, ahol az ötödik ütemben az új szakrendelő épül majd, gyakorlatilag az év végére mindent, — a gazdasági műszaki részleget, a még ott lévő három lakót, a raktárakat és rendelőket — ki kell költöztetni. Ami ebből a betegeket érinti: a rendelést úgy tudtuk megoldani, hogy a Fővárosi Tanács egészségügyi főosztá- 1 a átengedte a kórháznak a Vas utcai csecsemőotthont. Ott fogadja majd a járó betegeket például a szemész, a gégész, a belgyógyász szakorvos. S miként vélekedik a generálkivitelező Érdi Építőipari Szövetkezet elnöke, Kiss Imre? — Kéthetes késéssel, április 15-én adtuk át az ideiglenes gyógyszertárat, s a szeptember 30-ig — ha megkapjuk az import gépet — átadjuk az infúziós laboratóriumot is. A Gyulai Pál utcai épületszárny szerkezeti munkáival július 30-ra kell végeznünk. Itt ugyancsak kéthetes késésre számítok. A belső vakolással viszont kétheti előretartásunk van. Hadd szolgáljak magyarázattal: Előre nem látott szerkezetpótlási feladataink adódtak, például a főbejárat bal oldalán a 200 éves épület alapja két méter helyett csupán 40 centiméter mély volt. Az ilyen építészeti meglepetések csak a feltáráskor válnak láthatóvá. Most úgy ítélem meg, hogy a negyedik ütem építészeti tennivalóinak végső határidejét — 1987 júniusának közepe ez — tartani tudjuk, s a technológiai munkákra november 1-jéig — ugyancsak a határidőn belül — marad ideje az OM- KER-nek. Tehát a vállalkozói költségkereten belül és határidőre végezhetünk. Meg kell mondanom: a kórházzal az elmúlt időben sokat javult a kapcsolatunk, eljutottunk odáig, hogy már nemcsak a hibákat keressük együtt, hanem a lehetséges megoldásokat is. Szóba se jöhetett Valóban Ilyen megnyugtató lenne a helyzet? Hiszen közszájon forog: annyi idő alatt, k >’&■ . . -W..M..A.. .Áw.'% Is. vv aXív. < w>> s' A % % Rekonstrukciós csendélet: egymás mellett dolgoznak az építők, s a gyógyítók s annyi pénzért, amennyit a Rókus-rekonstrukció fölemésztett, új kórházat is építhettek volna... Boros Olivér, a Pest Megyei Tanács egészségügyi osztálya műszaki csoportjának vezetője szerint az iménti állítás igaz. De ott van a szócska: volna... — A megyei tanácson annak idején, a hetvenes évek elején el is készült egy új kórház építésének programterve. Eszerint a jelenlegi épületeket le kellett volna bontani, hogy a helyükön egy sokemeletes toronyházat emeljenek — kórháznak. Ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez egyetlen tervidőszakban 400 millió forint szükségeltetik, a célcsoportos fejlesztésre. A megye financiális lehetőségei pedig csupán azt engedték akkoriban, hogy az évi felújítási pénzt fordítsák erre a célra. Magyarán: új kórházról szó sem lehetett. Már csak azért sem, mert a városkép megőrzésének szándéka mellett a rekonstrukció egyik érve volt az is, hogy ne essen ki a munkák idejére a gyógyításból félezer ágy. Ezután még 1973-ban kapott megbízást az Állami Építőipari Tervező Vállalat, hogy többlépcsős, tömbönkénti felújítási tervet készítsen. Tudott volt már ekkor, hogy a födém gombás, a tetőszerkezetet cserélni kell, csak a főfalak maradhatnak a régiek, az alaprajzot is kénytelenek módosítani, s a gépészeti berendezéseket is újakkal kell felváltani. így 710—750 millió forintos kiadással és 10—15 éves folyamattal számoltak a tervezők. Ma, 1986-ban, jóval a tizedik éven túl, de a tizenötödiken innen, úgy tűnik, hogy befejeződhet másfél esztendőn belül a rekonstrukció. Ez pedig 394 millió forintba került, s még 226 millió lesz a negyedik ütem. Üjabb 24 millióval növeli az összeget a már említett ideiglenes gyógyszertár és néhány gépészeti munka. — Az eredeti elképzelésekhez képest változás az, hogy A 120 ágyas pavilon előtt már rendezett az udvar a kórház rendelőintézete kikerült a falak közül, de nem került be a rekonstrukció tervébe. Azaz a kórházhoz tartozó, de a Stáhly utca túl- felén, a 7—II. szám alatti épületek helyén egy ötödik ütemben, fejlesztésként, s fejlesztési pénzekből — 525 milliós beruházás lesz — épül majd vadonatúj szakorvosi rendelőintézet. Ebben a 6 szintes házban kap otthont a végleges gyógyszertár, a proszektúra, az igazgatási és adminisztratív részleg is, melyek most a kórházban a betegek gyógyítására szolgáló helyet foglalnak el. A késés késést szül Érdemes áttekintetünk röviden: mi is történt eddig? Az első ütemben a Márkus Emília utcai kórházi szárnyat újították fel. Az építkezés 1978 tavaszán kezdődött, két és fél évig tartott. De az után, hogy öt évig vajúdott az építőgépezet munkába len- dülése. Közben 1979 júniusában már dolgoztak a második, Rákóczi úti ütemen, melyet 1983 nyarán adtak át a kórháznak. A harmadik ütem volt a Stáhly utcai 120 ágyas, 6 emeletes új pavilon. Ezt 1981 nyarán kezdték építeni, s a :-a határidő, 1984 első negyedéve után egy esztendővel „lakhatta be” csak a kórház. (Ez a pavilon 156,7 millió forintba került, s az összeg nem szerepel a rekonstrukció árában, hiszen új beruházásról van szó. És a drágulás is itt volt szembeötlő: az eredeti 132 milliós költség-előirányzatot kétszer is emelték, mire elérte a ténylegest.) Eljutottunk hát a jelenhez, a negyedik ütem építéséhez. Ez — a 120 ágyas pavilonnál való késlekedés miatt — eleve félesztendős késéssel kezdődött. Hiszen 1984 novembere helyett csak 1985 áprilisában foghattak itt munkához. így a cikk elején emlegetett határidő (1987 novembere) is módosított terminusnak számít, eredetileg ugyanis 1987 márciusáról volt szó. Az anyagiakról annyit: tényleg drágább lett a negyedik ütem. Annak idején a versenytárgyaláson 160 millió forintos ajánlattal nyert a kivitelező, az Érdi Építőipari Szövetkezet. Most azonban már 226 milliónál tartunk. — Mitől nőtt meg az ösz- szeg 66 millióval? Nem srófolták fel A kórház most elkészült — ideiglenes — gyógyszertára (Vimola Károly felvételei) — Nem attól — mondja Boros Olivér —, hogy valaki menet közben emelte az árat. Pontosan arról van szó, hogy a 160 milliós szerződésben nem szerepelt még az orvostechnológiai berendezés ára. Az ágyak, a műtőfelszerelés, a gépek, berendezések, eszközök egyedül 42 millióba kerülnek, s ezek csak most, egy gazdasági szabályozóváltozás után kerülhettek a szerződésbe. A feltáráskor derült ki, hogy a födémek, a falak a feltételezettnél lényegesen rosszabb állapotúak, így ott is teljes födémcsere kell, ahol ez a tervben még nem szerepelt. Az is így jutott a tudomásunkra, hogy az épület néhol nincs alápincézve, alap nélküli, szigeteletlen, s felszívódik a falakba a talaj- nedvesség. Az utólagos szigetelés s a többletmunkák így tovább drágították az építkezést. Ilyen okok miatt kellett a Pestbernek újabb szerződést kötnie a kivitelezővel. Tehát nem beszélhetünk indokolat- 1; i árfelsrófolásról. S még most is tartogathat építészeti meglepetéseket a Rókus ... Vasvári G. Pál Drágán és lassan újul meg
