Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

1986. JÜXIUS 12., CSÜTÖRTÖK Cérnától védőruháig Műszaki textíliák Frankfurtban a műszaki textíliák szakvásárán húsz or- * szágból kétszáz kiállító kép­viselteti magát, közöttük a Buda-Flax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat. ' Termelésének egynegyedéi teszik ki a műszaki textíliák; különféle tömlőik, ponyva-, vé­dőruházati- szigetelőszövetek A frankfurti vásáron a tex­tíliák széles skáláját vonultat­ják fel, színes fényképekkel ismertetve viselkedésüket a gyakorlatban. A vállalat bu­dakalászi szövőgyárában ké­szültek például a vásáron látható különféle szövettöm- lök, könyvkötő- és festővász­nak, s bemutatják a 15. len­fonó pályázaton első helyezett textilpaplant is, amely mező- gazdasági termények szárítá­sára használható. Kiállítanak a tűző nap ellen védő árnyé­koló szerkezetet, ipari varró­cérnát, lenzsineget, mezőgaz­dasági kötözőfonalakat is. A vásáron több előadásra, szimpóziumra is sor kerül. A Buda-Flax nagy reményeket fűz a műszaki és kereskedel­mi kapcsolatok kiszélesedésé­hez is. Az értékesítés fellen­dülését várja. A poliuretán-bázison ■ , ^ % Ww* ! r i A Kemipur Polyuretan System Kft. közös vegyipari vállalat Solymáron poliuretán alapanyagokat gyárt a cipő-, autó-, bútor- stb. ipar számára. Ott szeretnek megteremteni a magyar poliu- retán-kémia fejlesztésének bázisát is. A mintegy 100 millió fo­rintos beruházás évi 6 ezer tonna poliuretán gyártására alkal­mas. A képen az alacsony nyomású fröccsöntögépet látjuk A falugyűléseken hallottuk Ki állja az értékkülönbözetet? Ügy szólt a kihirdetés, mint az Ítélet: „a 82-es számú téglaépület megszűnik, a 80-as faház megszűnik.1.. A 68-as üres telek, a 6S-os téglaépület marad.” Percekig tartott a felsorolás. Az emberek némán hallgatták. A széksorokból néha fájdalmas felszisszenés, máskor fél­beharapott káromkodás kísérte a szónok kurta mondattöredékeit. Zebegényben ezt a kora áp­rilisi délutánt sokan a leg­szívesebben kitörölnék az em­lékezetükből. Esztendők óta vártak arra, hogy végre vala­ki valami biztosat mondjon arról, mi lesz a Duna-parti nyaralósor és néhány belterü­leti ház sorsa, ha megkezdő­dik a nagymarosi vízlépcső építése. S most, amikor szem­be kell nézni a tényekkel... Hát igen. Érthető az elkese­redés, bocsánatos bűn a ká­romkodás, magyarázható a közbeszólás, de ettől a tény tény marad. Térjünk vissza a falu­gyűléseken hallottakhoz. Elöl­járóban ide kívánkozik: a megye vezetőinek és az érin­tett települések tanácselnökei­nek kérésére az Országos Víz­ügyi Berunázási ^Vállalat és a Vízügyi Tervező Vállalat szakemberei vállalkoztak a tájékoztatók megtartására, no­ha tudták, azok után is ma­radnak kérdőjelek. Telkeket parcelláznak Mert gondoljuk csak meg: ha az ingatlan forgalmi ér­téke ma' Zebegényben X ezer vagy millió forint, ezt a pénzt megkapja a tulajdonos. Ám a mai árakat ismerve, ebből nem építhető fel az új nya­raló vagy családi ház. Duna- parti ingatlanról álmodni sem lehet, öröklakás vásárlásakor az esetleges értékkülönböze­tet a beköltözőnek kell állnia. A magántulajdonú, eladó ze- begényi telkek egy kézen meg­számolhatok, áruk pedig a csillagokkal vetekszik. Jó hír viszont, hogy a tanács mégis­csak tud telkeket parcellázni a községben. Néhány család előtt meg­csillant a remény: a munká­latok végeztével, a partszakasz feltöltése után, újra birtokba vehetik telküket, ha hiányzik is róla az építmény, a faháza­kat pedig újra visszaállíthat­ják. Másoknak „csak” a kü­szöbszint megemelésével járó kellemetlenségeket kell elvisel­niük. Egy azonban biztos: az idén, illetve a következő két esztendőben még zavartalanul élhetnek, nyaralhatnak a ze- begényi Duna-parton. Érthető módon a kisajátítá­sokat kísérte a legélénkebb érdeklődés, de többen fesze­gették a szennyvízelvezetés ügyét is. Nos, ebben a témá­ban azóta számottevő válto­zás történt. A csatornázás ter­vezését az OVIBER vállalta magára, a kivitelezés költsé­geihez pedig a vízügyi ágazat ad jelentős anyagi támogatást. Szobon is egymást követték a kérdések. A helybeliek első­sorban. azt akarták tudni, va­jon r, koronagát megépítése után lá-thatják-e a Dunát a parti háeak lakói. A válasz egyértelmű nem volt, s ezt a kijelentést hangos moraj kö­vette. A látvány tehát csor­bát szenved, ám megmarad­hatnak a házak. Illetve 1988- ban öt épületet mégis ki kell sajátítani, de a tulajdonosok­nak a helyi tanács tud telket adni. A tervek szerint lpoly- damásdon épület nem esik ál­dozatul. Legfeljebb a kertek végéből csípnek el egy-egy darabkát, amiért a szakértők által megállapított összeg üti a tulajdonosok markát, előre­láthatólag 1987-ben. Csorbul a látvány A szobi kettős híd — amely­nek egyik, szélesebb íve alatt halad a patak, a másik, kes- kenyebbik alatt pedig a köz­út — is változás elébe néz. A kisebb ív alá terelik a vi­zet, a nagyobb alá a forgal­mat, hiszen csak így lehet biztonságos a közlekedés. Sikerült tisztázni az útépí­tésekkel kapcsolatos tévhitet is. A két település lakói ugyanis ^ttól rettegtek, hogy elzárják őket a külvilágtól. Erről természetesen szó sincs. Amikor elkészül majd az 1201- es új út nyomvonala, máris ráterelik a forgalmat, a 12-es utat pedig csak félszélesség­ben és szakaszonként zárják le. Az QVIBER szakemberei arra is ígéretet tettek az ipoly- damásdiaknak, hogy ha az építkezés miatt igénybe veszik a jelenlegi sportpályát és a játszóteret, másutt teremtik meg a szórakozás feltételeit. Mivel Letkés és Ipolytölgyes lakóit nem érintik a kisajá­títások, a két település közös tanácsának vezetői — az elő­zetes megállapodás ellenére — úgy döntöttek, hogy nem hívnak össze falugyűlést. Azért vagy ötvenen — tanácstagok, párttagok, népfrontaktivisták, tsz-vezetők — találkoztak a beruházó és a tervező válla­lat képviselőivel. E két helyen 124, illetve 7 hektár mező­gazdasági területet érint majd a kisajátítás, egyébként az emberek egy hatalmas víz­felületet nyernek az erőmű megépülésével. Nincs megegyezés Nagymaroson és Visegrádon nem volt falugyűlés, ám a két települést érintő új informá­ciókról feltétlenül szólnunk kell. Bár többször tárgyaltak a nagymarosi galvánüzem sorsáról az OVIBER és a Kézi­szerszámgyár illetékesei — végleges megállapodás még mindig nem született. Ha­sonló a helyzet a visegrádi szociális foglalkoztató és az ottani kórházhoz tartozó épü­lettel kapcsolatban is. Min­denütt az a gond, hogy az el­avult építmények ma sokkal kevesebbet érnek, mint ameny- nyiből holnap tető alá lehetne hozni egy új üzemet, a be­teg emberek számára munka­hely^, illetve kórházi szolgá­lati lakásokat. A náci kórház baleseti se­bészetét a vízlépcső beruhá­zásához kapcsolódóan, a jelek szerint nem bővítik. Elkészül viszont Nagymaroson egy eZső- segélynyújló-szoba, ahol né­metül "beszélő orvos látja majd el a betegeket. Vásárolnak a beruházás terhére egy mentő­autót is, sürgős esetben pedig a mentőszolgálat helikopterrel szállítja a betegeket kórház­ba. Néhány napja hivatalosan bejelentették: a vízlépcső épí­tésére az österreichische Do­nau Kraftwerke (DoKW AG.) osztrák cég kapott megbízást. A vállalat 1988 júniusában kezdi meg a munkát, addig kerül sor a kivitelezés ma­gyar alvállalkozó-jelöltjeinek a versenyeztetésére. Az oszt­rákok kebesebb dolgozóval, ám több géppel, korszerű technikával vonulnak fel, és nagy szakmai tapasztalattal látnak munkához. így az ere­detileg 1500 emberre tervezett nagymarosi felvonulási lakó­telep helyett csak 800 építő be­fogadására alkalmas épület- együttest kell elkészíteni. Ki­sebb terhelés vár tehát Nagy­marosra, főleg ami az áruel­látást illeti. S az különösen döntő szempont, hogy 7 he­lyett 3 év alatt készül el a kiemelt nagyberuházás. Fazekas Eszter Bizakodva készülünk a kongresszusra A többség azért állva marad Beszélgetés dr. Szlameniczky Istvánnal, a Szövosz elnökével El tudták-e látni megfelelő minőségű és mennyiségű áruval a falusi, tanyasi lakosságot? Hogyan gazdagítot­ták a városok kínálatát? Miképpen vették ki részüket az ipari, mezőgazdasági termelésből és a szolgáltatá­sokból? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszol­nak majd a fogyasztási szövetkezetek ez évben megren­dezendő kongresszusán. Dr. Szlameniczky Istvánt, a Szövosz elnökét, az MSZMP KB tagját kértük előze­tes számvetésre. • Üj és még újabb áruházak épülnek szerte az országban, egyre bővül a szövetkezeti áruházi lánc, de mintha a fej­lődés kizárólag csak a váro­sokban járna látványos ered­ménnyel. Nem hagyták cser­ben az áfészek a kisebb tele­püléseket, a tanyaközponto­kat, falvakat, községeket? — A tömegek mindenütt a világon a város felé áramla­nak — hát még, ha doppin­golják is ezt, mint Magyaror­szágon! Az urbanizációra ha­zánkban a szövetkezetek azzal válaszoltak, hogy tagjaik után mentek. De vajon tehettek-e mást? Egy kisebb falusi ve­gyesboltban — gazdasági okokból — nehéz helyzetbe kerül a legjobb áfész is; szak­üzletet, nagyáruházát nem tart el az ottani kereslet. Egyébként a falvak lakói is nyertek e boltokkal, mert száz szövetkezeti boltból 85 to­vábbra is kisvárosban vagy nagyközségben működik, falu- közeiben. A városi megjelenés azért is előnyös volt, mert versenyt indított a Skála- Coop és a Centrum áruházak között. • Azúrt a kisebb falvak kis­boltjairól sem lenne szabad megfeledkezni. — Miért, ki feledkezett meg róluk? A Szövosz elnöksé­ge három éve döntött úgy, hogy rövid távú akcióprog­ramra beszéli rá az áfészeket. Tekintélyes pénzalap támasz­totta alá az általunk javasolt felújítási programot: tegyék ízlésessé, igényesebbé a falu­si, tanyasi üzleteinket. A pá­lyázat eredményeként 2500 szövetkezeti üzletet hoznak rendbe és bővítenék ki az év végéig. Az akciót nem üzleti, hanem ha úgy tetszik, politi­kai megfontolások alapján tá­mogattuk. • Tetszetős számokat hallot­tunk. Csakhogy a szövetkeze­ti kereskedelem fejlődési üte­me elmarad az állami keres­kedelemétől. Miért? — A forgalom növekedésé­nek dinamikája valóban mér­séklődött, az okok szerteága­zóak. Tíz éve — az V. ötéves tervidőszakban — még az új üzletek 55 százalékát építettél? szövetkezeti forintokból, a most befejeződött VI. ötéves tervciklusban azonban 30 százalékra csökkent a részese­désünk. Ezt részben így is akartuk, tudván azt, hogy nem lehet számítani arra, hogy társadalmi méretekben nő a lakosság vásárlóereje. Űj Nyílászárók kálváriája Ha a piac visszabeszél Több éves múltra tekint vissza hazánkban az úgyneve­zett ablakprogram, amelyhez több vállalat, közöttük a Pest Megyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalat is csatlakozott. Mint azt Édes Istvántól, a Pevdi vezérigazgatójától megtudtuk, az értékesítésben a korábbiaknál is nagyobbak a gondok. — Ha az utcáról bejön va­laki, s öt darab ötféle méretű ablakot rendel, azt is megcsi­náljuk. Egyszerűen nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy akár egy ilyen kis tétel kicsússzon a kezünkből — ál­lítja a vezérigazgató. — Soly­mári üzemünk hatvanezer négyzetméter ablak gyártásá­ra képes, ehelyett mindössze 25—30 ezer négyzetméternyi készül az idén. A Pevdi helyzete még a jobbak közül való, mert nincs hitelvisszafizetési kö­telezettségük. Rendszeres megrendelést kapnak viszont a 43. számú Állami Építőipari Vállalattól, amely köztudomá­sú számtalan lakást, intéz­ményt épít. Az üzletért azon­ban kemény versenytárgyalá­son kell megküzdeni. Hogy a Pevdi ma nincs olyan súlyos helyzetben, mint a többi iparvállalat, azt az úgynevezett több lábon ál­lásuknak köszönhetik. A sze­rencsésen megválasztott ter­mékcsoportok — köztük pél­dául a divatcikkek —, a ne­héz helyzetben is egyensúly­ban tartják a vállalatot. üzletek építése helyett ener­giánkat a meglévők fenntartá­sára koncentráltuk, sőt erő­forrásaink egy részét átcso­portosítottuk a termelésbe, így többet kereshettünk, más­részt azonban hozzájárultunk az árualap bővítéséhez is. A szabályozók egyné- melyikének változása elég vá­ratlanul érte hálózatunkat, te­tézve a sok fogyasztói áreme­lésből következő egyéb hatá­sokkal. Az árrései? szűkülése a falvakban okoz gondokat a mai napig, hiszen ott kizáró­lag az áfészek forgalmaznak élelmiszert. A nagykereskede­lem erről nem sokat tud, mert haszonkulcsa eleve magasabb, majdnem duplája, mint a kis­kereskedelemé. Napjainkra azért már itt is sok a válto­zás, mert a kormányzat ma arra biztatja a kiskereskedő­ket. hogy kiskereskedjenek — a nagykereskedelem kiskeres­kedelmi forgalma az elmúlt években 25 százalékkal nőtt... • Eközben jelentői verseny­társ lett a szövetkezetek vál­lalata, a Skála-Coop is, — Igen. hetven áruház tar­tozik hozzá, tagja csaknem 200 áfész. Ne feledje azonban, hogy 170 milliárdos forgal­mukból alig 12 milliárd szár­mazik nagykereskedelmi te­vékenységből. Ez nem túl sok, de arra alkalmas, hogy élezze a versenyt. Ahol például terü­leti raktárt létesített a Skála- Coop, ott mozgékonyabbá vált az állami kereskedelem is. Az országban csaknem 100 fo­gyasztási szövetkezet kért és kapott nagykereskedelmi jo­got — ezek derűlátásra adnak okot a továbbiakat illetően. • A gazdasági reformmal fontos szervezeti változások történtek a magyar gazdaság­ban, ezek nagy hasonlóságot mutatnak a szövetkezetekben J61 működő vezetési formák­kal : a vezetők választására, meghatározott idejű alkalma­zására, az igazgatótanácsokra gondolok. Vannak azonban olyan hangok Is, amelyek sze­rint túldemokratizáljuk a ve­zetést és így épp a gyors, ru­galmas intézkedésektől foszt­juk meg. — A baj az, hogy egyesek akkor is a demokráciát féltik, amikor például új technoló­gia bevezetéséről van szó. Ez gazdasági számítások kérdése, és a döntést ennek alapján kell meghozni. A bérezés, a munkarend, a jutalmazás tar­tozik a demokrácia kérdéskö­réhez, az emberi hang. • A közelgő kongresszuson nyilván a szövetkezeti mozga­lom jövőjét Is felvázolják, ez pedig természetszerűleg a szö­vetkezetek lehetőségeitől függ. ün szerint milyenek a kilátá­sok?. — Van olyan áfész, amely­nek 4 milliárd a forgalma és van olyan, amelynek alig 30 millió, de ezzel semmit sem mondtam, mert akad köztük 150—200 milliós forgalmú ki­váló és vergődő milliárdos. Talán túl egyszerűnek hang­zik, de általában ott nincse­nek gondok, ahol jó a vezetés, pontos a munkavégzés, helye­sek a döntések. A fejlesztés esélyei — a jövő — azonban ezeken túl a szövetkezet nagy­ságától is függnek, mert kor­szerűsítő befektetésre, amiből bővített újratermelésre is fut­ja, csak a nagy nyereséget produkáló szövetkezetek képe­sek. A tetemes központi elvo­nás miatt a kicsiknek a lehul­lott vakolat pótlása is gondot okozhat. • Eggyel több ok, hogy egyesüljenek. A baj csak az, hogy Időnként ez nem saját akaratukból történt,.. — Nem lehet tagadni, hogy volt egyesülés parancsra, szubjektív indítékokból is — sajnos. Ettől függetlenül azt kell mondjam, nagy haszna az egyesülésnek, hogy koncentrá­lódtak a fejlesztési források, és olyan szövetkezeti áruházi­lánc alakult ki, amelyre egyébként nem lett volna ál­lami pénz. • Mostanában divatos dolog minden bajért a szabályozó­kat okolni. Ml a véleményük minderről a szövetkezeteknek? — Általában véve jó logiká­juk van a szabályozóknak, bár nem mindegyik követke­zetes. Helyes és célszerű az erőforrásokat, tehát a munka­erőt, az eszközt adóztatni, az ezekből származó nyereség helyett. Most van, aki nyer ezen, van, aki veszít — a do­log lényege az, hogy megkez­dődött az átrendeződés, az ed­diginél erőteljesebb differen­ciálódás. Az biztos, hogy fehé- ren-feketén ki fog derülni, ki képes állni a sarat és ki nem. Én abban bízom, hogy a több­ség állva marad ... Farkas P. József Minőségi gabonaátvéfel Jobb búzára számít az ipar Az új búzaminősltésl eljárásokról, a kalászosok felvásárlására vald felkészülésről tanácskoztak a minap a Budapesti és Pest megyei Ga- bonatorgnlmi és Malomipari Vállalatnál a mezőgazdasági szak­emberek. Mint Karsay István keres­kedelmi igazgatóhelyettes el­mondotta, az idén 275. ezer tonna kalászos felvásárlására van szerződésük, de ennél va­lamivel több termés felvásár­lására is felkészültek. A mi­nőségről szólva kiemelte, hogy az ágazat exportorientáltsága miatt a minőség elsőrendű követelmény. Ebben lesz lé­nyeges változás az idén. A cu­kor- a tej- és a húsiparhoz hasonlóan a gabonaipar is‘ a beltartalmi mutatók alapján veszi át az étkezési búzát Mindez azt jelenti: megszű­nik a korábban alkalmazott fajta szerinti átvétel és he­lyette a nedves sikér mérése kerül előtérbe. E módszer nem ismeretlen a gazdaságok előtt, hiszen a minőségi bú­zaátvételnél már korábban Is ezt a módszert alkalmazta a gabonaipar. Az étkezési búza alapára változatlanul 350 fo­rint 100 kilónként, ez viszont a legalább 27 százalékos ned­ves sikértartalmú termésre vonatkozik. Amennyiben ennél kevesebb, csak takarmánybú­zaként veszik át a szemet, amiért azonban 100 kilónként csak 331 foritot kap bárme­lyik gazdaság. A tanácskozáson többen szóvá tették a szakemberek közül, hogy változtatni kell a minősítés korábban megszo­kott módján is. Fontos, hogy a beszállított áruról a lehető legrövidebb időn belül infor­málja a gabonaipar a gazda­ságokat, mert ennek Ismere­tében tudják az üzemek el­dönteni, hogy átadják-e gabo-' nájukat, avagy más lehetősé­get keresnek értékesítésére. Mindenesetre a Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat fel­készült az objektív minősítés bevezetésére; hat laborató­riumban mérik majd az idei termés beltartalmi értékeit. B. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents