Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

A további támogatásról Gondol': a gondozottakra Budapest első polgármes­terének péceli háza 1959-től időskorúak szociális otthona­ként működik. Az 1985-ben íérli és női részre szakosodott intézmény "ez év január else­jétől elsősorban Isaszeg, Dány és Pécel ápolásra,, gondosko­dásra szoruló idős lakóinak ad otthont, A domboldalon, szép, régi fák között, kellemes környezetben lévő csaknem százéves épület rászolgált már a felújításra. Állandó munkaerőgondokkal küszköd­nek, évi 60-65 ezer forintos költségvetésük éppen a fenn­tartásra elegendő. Ezért is fogadnak örömmel bármilyen segítséget. A napokban a további tá­mogatási lehetőségek megbe­szélésére hívták össze - a há­rom község üzemeinek, szö­vetkezeteinek képviselőit az otthon társalgójába. Várhegyi­né Moór Rozália igazgató rö­viden beszámolt a jelenlévők­nek a helyiségek állapotáról, az eddig kapott összegek fel- használásáról. Az elmúlt há­rom évben száznegyvenezer forint értékben végeztek a különböző szervezetek társa­dalmi munkát, szállítást szá­mukra. A kétszázezer forint készpénzt fogyóeszközök be­szerzésére fordították, ez rend­kívül sokat jelentett, saját erőforrásból nem tudták vol­na ebbéli hátrányukat behoz­ni. Bútort vásároltak, kiépí­tették a házi telefonvonalat, most már minden lakószoba össze van kötve a nővérszobá­val. Az igazgató gondolatait dr. Molnár István városi fő­orvos folytatta, aki elmondta, mindannyian tisztában van­nak vele. látják az itteni helyzetet. Talán a minimális feltételek sincsenek biztosítva az itt lakóknak, a dolgozók­nak szinte hősies munkát kell végezniük. Megérdemlik, hogy megfelelő körülmények között legyenek. Sokat jelentene, könnyítene rajtuk különösen a műszaki, szakipari munkák­nál a pártfogás. A vendégek a saját szemük­kel is meggyőződhettek az elmondottakról. Látták a harminckilenc gondozott által használt egyetlen fürdőszobát, mely ráadásul nincs elkülö­nítve a vécétől sem. A leg­siralmasabb állapotban azon­ban a mosókonyha van, ezt szinte balesetveszélyes hasz­nálni, a vasaíóhelyiségnek nincs természetes világítása. Természetes, hogy ezek után minden résztvevő tehetségük­höz, lehetőségükhöz mérten megtette felajánlását. A péceli Rákosvölgye és a dányi Magvető Termelőszövet­kezet 20-30 ezer forinttal járul hozzá évente a költségekhez, ezenkívül a dányiak «tv*n mú­zsa tűzifát, húsz mázsa abrak­takarmányt, kétszáz kilo­gramm csemegeszőlőt, vala­mint egy közös kiránduláshoz buszt ígértek. A költségvetési üzem ingyen szállítja el a szemetet, a villanyszerelési munkáknál és az esetleges építkezéseknél szodclista bri­gádjaikra lehet számítani. A Gépipari Szövetkezettől tíz­ezer forintot, tizenötezer fo­rint értékben kerítéshez vas­anyagot és festéket, az Áfész- től szintén tízezer forint kész­pénzt, egy szoba kifeslését, híradástechnikai és gópjavítá- si-karbantartási munkát kap­nak, de az Áíész vállalta kis- traktorral a kert felszántását is. A Triton Számítástechnikai Kisszövetkezet a festési mun­kákban segít tizenötezer fo­rintig, az Aranyolló Ruha­ipari Kisszövetkezet — új cég lévén — az előforduló varrást feladatokat végzi el, tömítő- és maradék anyagot ad. melyet a gondozottak a kézimunkázás- nál felhasználhatnak. Zsuk kocsijuk is bármikor az in­tézmény rendelkezésére áll. Hosszan lehetne még sorolni az önzetlenség példáit, vala­mit mindenkitől kapnak, ágy­neműt, pizsamát, ágynemű- tisztítást, bútorjavítást és -át­húzást. Sok kicsi sokra megy, mondhatjuk, így is van. Ért­hető volt az igazgatónő min­den egyes hozzászólónak el­mondott köszönömje. B. E. Növekszik a kivitel A1 Péceli Vegyesipari Szö­vetkezet sikeresen zárta a VI. ötéves tervet. Ez alatt az idő­szak alatt kétszer voltak ki­váló szövetkezet, eev-egy al­kalommal miniszteri dicsérő oklevéllel, valamint vándor­zászlóval jutalmazták munká­jukat. A Budapesti Nemzet­közi Vásáron kiállított termé­keikért kétszer kaptak BNV- díjat, egyszer OKISZ-elisme- rést, a békemozgalomért ki­fejtett tevékenységükért az Országos Béketanács kitünte­tésében részesültek. A szép eredmények mögött komoly munka van, ezt az el­telt négy hónap alatt ismét bizonyították. Tekercselőrész-' legük, mely a Trakis Ipari Szövetkezet részére gyárt transzformátorokat és akku­mulátorokat, tizenhatmillió fo­rintos éves tervét eddig rész­arányosán teljesítette. Az asztalosműhely az Észak­pesti Vendéglátó Vállalattal, a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal és a Fővárosi Te­metkezési Intézettel áll szer­ződésben. Feladataik egyhar- madát a javítások, felújítások teszik ki, a többi időt új be­rendezések készítésével töl­tik. Az előirányzott tizenegy­AZ MN HÍRADÓ TECHNIKAI ÜZEM FELVESZ megbízható villamos- és gépészmérnököt fejlesztőnek és szerkesztőnek, valamint elektronikai műszerészt, mechanikai műszerészt, lakatost, géptávíró-műszerészt, karosszérialakatost, C járműkategóriára érvényes jogosítványt szerzett autószerelőt, segédmunkást. Jelentkezni lehet az üzem személy- és munkaügyi osztálya vezetőjénél, cím: Gödöllő, Dózsa György út 63/A. millió forintból három hónap alatt hárommilliót termelt ez az üzem. A szövetkezet abbén az év­ben is ki tudja használni ka­pacitását, hiszen az elmúlt évhez képest háromszáz szá­zalékkal — háromszázezer forintról kilencszázezerre — emelkedett a tőkés megrende­lés összege, szocialista export­jukat pedig negyvenmillióról ötvenötmillió forintra kíván­ják növelni. I smerős pedagógus pana­szolta: — Jól tanuló, jó­fejű gyerektől kérdezte osz­tályfőnöke, miért nem akar továbbtanulni. — A válasz: — Minek, tanár néni? Elme­gyek autószerelőnek, s három év múlva többet keresek, mint maga most, öt év múlva pe­dig saját autómon viszem diszkóba! Bizony, más jelekből is érezni, látni, hogy az értel­miség hagyományos, a jegyző- tanító-pap szentháromság presztízsén alapuló rendi jel­legű elkülönültsége mára tel­jességgel eltűnt. A változott helyzetnek megfelelően ala­kult a falu népének értelmi­ségképe, s változott meg az értelmiség tekintélye is. — Régebben értelmiségi­nek lenni önmagában tekin­télyt jelentett, ma pusztán a szellemi foglalkozás ténye e vonatkozásban édeskeveset számít — mondja Sőregi Já­nos kartali tanácselnök. — A felszabadulás előtt az értelmi­ségiek a falu népének több­ségéhez képest álomvilág- szintű életszínvonalon éltek. A falusi emberek többségének a szemében csillagokat ost­romló jövedelmük volt, ők laktak a legjobb, legnagyobb házakban. Ez a különbség gyakorlatilag megszűnt, sőt nagyon sok esetben ellenkező előjelűre fordult. A tsz-tagok, iparban dolgozók gyakran magasabb jövedelmet élvez­nek, mint az átlagos értelmi­ségiek. Mellékjövedelmük is jóval nagyobb a számolatla- nul befektetett pluszmunka következtében. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xm. Évfolyam, ioo. szám 1986. MÄJUS 7.. SZERDA A gödöllői közegészségügyi és járványügyi szolgálat be­számolójának tanácsi végre­hajtó bizottsági tárgyalásán először a nevére figyeltem föl. Nevében benne van az a szó, amelyet annyiszor emle­getnek, többnyire óhajként: jó volna, ha az arra hivatot­tak, vállalkozók valóban szol­gálnának bennünket. Hogyan teszik ezt a közegészségügyi és járványügyi szolgálat mun­katársai? Egyik vezetőjük szerint, ha minden szabályt, előírást szó szerint vennének, maradéktalanul betartatnák, akkor megállna az élet. Az élet azonban nem áll meg, mert nem tud megállni. Ak­kor sem, ha a gödöllői szol­gálat három orvosi állása kö­zül kettő betöltetlen, akkor sem, ha a többiek is keveseb­ben vannak, mint ahányan lehetnének. Meglepő volt, hogy egy ilyen fontos, minden lakos életét befolyásoló intéz­mény munkáját hét éve te­kintette át utoljára a végre­hajtó bizottság. A szolgálat a következőkről adhatott számot. Kiemelkedő járványügyi esemény, amely nagy tömegeket érintett volna, nem fordult elő. Tavaly Val- kón, Vácszentlászlón, Túrán fertőző májgyulladás fordult elő nagyobb számban. Ve­szettség gyanújával harminc- nyolc személyt oltottak be, szövődmény szerencsére egy­szer sem lépett föl. Megemlí­tették, hogy Gödöllőn és kör­nyékén sok a kóbor állat, amit naponta láthatunk, befogásuk­kal csak a városban foglalko­zik egyetlen személy. Mindenütt zsúfoltság Megelőző tevékenységük­höz tartozik az egészségügyi intézmények, a kerepestarcsai kórház, a városi és az aszó­di rendelőintézet, a körzet­orvosi, gyermekorvosi rende­lők, egészségvédelmi tanács­adók ellenőrzése. Az intézmé­nyek zsúfoltak, különösen a gödöllői, amely negyvenezer lakos ellátására épült, s amelyben hetven-nyolcvan ezer emberről gondoskodnak. A zsúfoltság jellemző a szo­ciális otthonokra is. A váro­si ugyanakkor már csak ideiglenesen működik. ez nem felel meg a követelmé­nyeknek. Fokozottabban ellenőrzik a tej-, sütő-, cukrászipari üze­meket, a fagylaltműhelyeket, azokat a helyeket, ahol gyer­mekeket étkeztetnek, nyáron a főzőkonyhákat, a vendéglá­tó egységeket. A büfékben, ital­boltokban tapasztaltak miatt több ízben kezdeményeztek szabálysértési eljárást. A szer­ződéses egységekben sem ked­vező a helyzet. A bérleti díj csökkentésére például nem gondoskodnak a hűtőkről. S mire visszaadják a boltot, ad­digra teljesen leromlik. Kendő, fityula Többször észleltek hiányos­ságokat az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat üzemeiben. Nem voltak rendesen kitaka­rítva, rossz, elhanyagolt gé­pekkel dolgoztak, gyakran olyanok, akiknek a személyi higiéniája sem kifogástalan. Ezekben az esetekben is ha­tározattal intézkedtek, pénz­bírságot szabtak ki. A szövet­kezeti sütödékben jobb kö­rülményeket tapasztaltak. Az élelmiszerboltokban sincs minden a legnagyobb rendben. Előfordul, hogy ,a tejet, tejterméket, hentesárut hűtés nélkül tárolják. Az úgynevezett földes áru ve­szélyezteti a közvetlen fo­gyasztásra szánt termékek tisztaságát. Napközben nem megfelelő a takarítás, a vá­sárlókosár tisztítására sem fordítanak kellő gondot. A munkaruha, fejfödő. kendő, fityula használatára, a több­szöri kézmosásra is figyelmez­tetni kell a dolgozókat. A me­leg baromfi árusításakor, a kiszolgálás után sem mosnak mindig kezet, csupán megtör- lik vizes ruhában. Milyenek az üzletterek, a raktárak? Könnyű kitalálni: zsúfoltak, olyannyira, hogy a szűk tér akadályozza a vásárló közle­kedését. Gyakori kézmosás A vezetékes vízzel való el­látottság mind a városban, mind a községek többségében nagyobb arányú, mint a csa­tornázás mértéke. Kivéve ter­mészetesen azokat a települé­seket, ahol még nincs, vagy még nem készült el a vízmű. Ezekbe a falvakba, ahol szük­séges, csecsemövizet szállíta­nak. Galgamácsára, Vácegres- re. Váckisújfalura. Versegre. Ugyancsak a nem megfeleli kategóriába sorolták az is­kolai padok méretét, a vilá­gítást, a tornatermek számát. A legsúlyosabb gondot az ál­talános iskolák zsúfoltsága okozza. Ilyen leíró jellegű a köz­egészségügyi és járványügyi szolgálat beszámolója. Vagy arról tájékoztattak, hogy mit vettek észre, vagy arról, hogy hol vizsgálódtak. Leírták pél­dául, hogy az üzemekben hány ellenőrzést végeztek, kü­lönös tekintettel az egészség- károsodást okozó, veszélyes helyekre. Tudomást szerezhet­tünk arról, hogy miként mű­ködnek közre az egészségne­velésben. Szóval ellenőriznek, jeleznek, néha bírságolnak, mert ez a feladatuk. K. P. Faházak Megveszik a faházakat, vagy nem veszik meg? A végrehajtó bizottság ülésé­ről szóló tudósításunkban azt jelentettük, hogy nem veszik meg. Minapi cik­künkben az iskolaigazgató azt nyilatkozta, megve­szik ... AZ' az igazság, hogy a tudósításban pontatlanon voltunk, - A vb tagjai ugyanis, a tanács művelő­dési osztálya munkatársá­nak javaslata és érvelése után hosszasan ecsetelték, hogy nem célszerű meg­venni a Damjanich iskolá­nak a faházakat, noha azt mindenki elismerte, hogy igen szűkösen vannak. Mégis úgy foglaltak állást, bnsv inkább a- váltott mű­szak, mint a két faház, mert azoknak a berende­zése, fenntartása sokba ke­rülne, s lényeges változást nem hoznának. Egyébként is: mit lehet tudni, milyen állapotban vannak azok ... Aztán a sokadik órában valaki bedobta, mégiscsak meg kéne venni ezeket a faházakat, negyvenezerért vétek lenne nem megvenni. Így jöttünk el az ülésről. Hogy aztán mit fognak csi­nálni velük, ki tudja. Va­jon, ha nem tanteremnek használják, akkor nem kell berendezni, fenntartani őket, s az nem lesz drága? Ki tudja. Valahogy majd csak megoldódik ez a kér­dés is. Az sincs kizárva, hogy éppen úgy, ahogyan eredetileg helytelenítették. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: XXIII. országos agrár film- és videoszemle, 9—13 óráig filmvetítés, videoműsorok be­mutatása. 14 órától vitaülés: A video alkalmazása a mezőgaz­daságban. az élelmiszeripar­ban, az erdő- és fagazdaság­ban címmel. A hónap gödöllői műtárgya: Gödöllői térkép 1850-ből, megtekinthető az előtérben. Aszód, múzeum: Lóránt Zsuzsa szoborkiállí­tása, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Atlétika Gödöllői tanulók sikerei Dunakeszin rendezték meg a szakmunkástanulók atlétikai csapatbajnokságának futódön­tőit. amelyeken a gödöllői in­tézet tanulói szép sikereket értek el. A csapatok küzdel­Változik a kép Csak kergetjük a forintot mében a második helyen vé­geztek, s négy új iskolacsú­csot is fölállítottak. A mieink eredményei: 4X100 méteres váltó: 4. Szénást, Briák, Menczer, Kreisz. 1500 m, első korcso­port: 1. Bukó László, máso­dik: Bötös Márton. 800 m: 4. Briák Gyula. 400 m, első kor­csoport: 1. Szűcs Béla. második: 3. Németh László. 100 m. első korcsoport: 2. Szénási Imre, második: 1. Kreisz Zoltán. 3000 m: 3. Menczer Zoltán. 4X100 váltó: 1. Bötös, Németh, Szűcs, Bukó. A pontverseny végered­ménye: 1. Cegléd, 2. Gödöllő. A csapat edzője Markó Fe­renc. Mozi Sivatagi show. Színes ame­rikai természetfilm. Csak 4 órakor! Fehér Lótusz. Színes kínai kalandfilm. 6 és 8 órakor. Tenisz Csapatbajnokság Amatőr teniszezők csapat- bajnoksága kezdődött Gödöl­lőn, a városi sportfelügyelő­ség kezdeményezésére. A baj­nokságba tizenhat együttes nevezett, amelyek első össze­jövetelükön megalakították az intézőbizottságot, a sportfel­ügyelő kinevezte az elnöksé­get. Elnöik dr. Kiss Ottó, he­lyettese Deme István, techni­kai helyettes dr. Szabó Lajos, titkár Ádám József, a fegyel­mi bizottság elnöke Imre Jó­zsef. Szövetségi nap minden pénteken 17 órakor. ISSN 013^—1957 (Gödöllői Hírlap) Amihez a szabály kevés A közegészségügyi feltételek Így áll elő. az a helyzet, hogy a faluban dolgozó fizi­kai munkások átlagos élet- színvonala meghaladja egyes értelmiségi csoportok átlagos életszínvonalát. A gyerek vá­laszával, melyet tanárának adott, megismertettem Fejér- egyházi László művelődésiház- igazgatót is. Íme, az ő válasza: — A régi falusi embereknek a velük együtt élő értelmiség közvetítette az információkat, s adott segítséget, tanácsot ügyes-bajos dolgaiknak inté­zéséhez. Napjainkban a tár­sadalmi élet nyíltabbá válá­sa, az információs csatornák megszaporodása és hozzáfér­hetővé alakulása az értelmi­ségnek ezeket az egykori fel­adatait erőteljesen visszaszo­rította. Az emberek nincsenek oly mértékben rászorulva a tanítóra, tanácselnökre, taná­csi dolgozókra, mint régebben a jegyzőre, papra. Látókörük, társadalmi mozgáskörük szé­lesedett, közvetlenül hozzájut­nak a szükséges információk­hoz, önállóan tudnak élni és ügyeiket intézni. Polónyi Péter, a helytörté­neti gyűjtemény igazgatójának véleménye szerint az értelmi­ségi foglalkozásnak nincs kü­lönösebb tekintélye, az értel­miségi embernek egyénként kell a presztízsét megszerezni. Enneik alapja azonban csak a fokozott szellemi teljesítmény lehet. Hogy mi lehetne ez a foko­zott szellemi teljesítmény, ar­ról nagyon megoszlanak a vélemények, s ezek ismerteté­se oldalakat kívánna, ezérl teljesen önkényesen, mert szá­momra is ez a legkézzelfogha­tóbb, ismét Sőregi Jánost idé­zem: — A többet adás egyik leg­fontosabb formája a külön­böző fajta példaadás lehetne. Példát kellene adni az értel­miségnek a kulturális javak­hoz való viszony dolgaiban — mondta a tanácselnök. — Ha például az értelmiségiek min­dennapi tevékenységei között nincs jelen természetes módon az olvasás, akkor hogyan vár­ható el ez a falu többi lakó­jától? Szakmai dolgokra is kihat az értelmiség szerepe. A szö­vetkezetben dolgozó agrár­mérnök háztáji kertjének kell a legszebbnek, a legtöbb jövedelmet hozónak lenni. Meggyőződésem, hogy az egész életforma vonatkozásában az értelmiségnek kell (kellene) példát mutatnia, mert az ő magatartásukban fogalmazód­hatna meg az új értékrend, amely szerint: kell valami több, mint a vagyonszerzés, a forint kergetése! És az sem old meg semmit, hogy a falu ( népének közönyére, széthúzá­sára hivatkozunk: türelmes aprómunkával meg kell taní­tani az embereket a demok­ráciára, és ebben a falu ve­zetőin kívül az értelmiségnek is volna szerepe. Érdekelt, nem hagyott nyu- ' godni a téma, s ezért sokak­kal beszélgettem a kérdésről. • Az általam megismert véle­• ményeket nem titkoltam. Be­• széltem szövetkezeti vezető- ‘ vei, a fővárosba naponta in- i gázó mérnökkel, jogásszal, • népművelővel, újságíróval, or- ' vossal, pedagógussal. Megpró­• bálom a hallottakat össze­gezni. — A falvak közéletét a falu értelmisége határozhatná ' meg. de az értelmiségiek je­• lentős részét a visszahúzódás, ■ elszigetelődés jellemzi, s ez­■ zel együtt jár a közösségi ér­■ zés hiánya. Mindebben a ma- 1 gatartásformában benne van ' a régi faluközösségek felbom- ' lása, a társas kapcsolatok vi- 1 szonylagos hiánya, s benne • van az anyagiak hajszolása. E bben voltak a vélemények azonosak, ám ez az azo- ; nosság bennem újabb kérdést • fogalmazott meg: Vajon ha ■ az elmondott tényezők lénye- : gesen megváltoznának, akkor i a közügy valóban közös ügy- . gyé válna? A jól tanuló gye- : rek válasza — amelyet írá- 1 ; som elején idéztem — nem i maradhat sokáig néhány pró- ! i fétalelkű értelmiségi magán- ' ■ ügyének, s nem maradhat an- 1 , nak a falusi értelmiségi ma- 1 ; gánügyének, s nem maradhat : annak a falusi értelmiség még 1 i mindig kevésre értékelt sze­repköre sem. Fercsik Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents