Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

Ideális viszonyok híján Ki szabályozza a piacot? Gyakran szokták manap­ság emlegetni, miszerint any- nyit foglalkozunk gazdaság- politikai kérdésekkel, hogy lassanként valamennyien szakértői leszünk a témának. Nos, ha túlzás is, amit állí­tunk, valami igazság azért van benne, az utóbbi évek­ben, évtizedekben a gazdasá­gi élet eléggé exponált helyre került a közgondolkodásnan. Nem általánosan és felszí­nesen, hanem egyre inkább belemerülve a részletekbe, keressük az aktuális problé­mák eredetét, választ remélve ezzel a bennünket személye­sen is érintő változások okai­ra. A gazdaságpolitikán belül az utóbbi időben élénk figye­lem kíséri az árpolitikai, ár­szabályozási folyamatokat. Nem véletlenül, hiszen azok kihatásai közvetlenül érzé­kelhetők, a termelő és fo­gyasztó anyagi potenciálját, a közöttük lévő kapcsolat minő­ségét határozzák meg. Az ország párt- és állami vezetése rendszeresen foglal­kozik az árrendszer tovább­fejlesztésének lehetőségeivel, így a népgazdaság VII. öt­éves tervében is megjelölték azt az irányvonalat, amelyet az árszabályozásnak követnie kell. Jogos a kérdés, ha most valaki felteszi, mi szükség az árpolitika állandó felülvizsgá­latára. átformálására, hiszen korábban is történtek lénye­ges fordulatokat előidéző in­tézkedések. Nos, az eddigi elemzések kiderítették, hogy a régebbi elképzelések nem illeszthetők be maradéktalanul a módo­sult gazdasági viszonyok kö­zé, de mint látni fogjuk, a koncepció új elemei is hor­dozzák az ellentmondást. Ez 'azonban nem változtat a tö­rekvés lényegén, ami arra irá­nyul, hogy a szokványos piac- felügyeletnél lényegesen átfo­góbb antiinflációs politikát folytató, fegyelmezettebb ár­rendszer jöjjön létre. Ezt a kérdést vitte hallgatósága elé dr. Lakatos József, az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal fő­osztályvezetője „Az árpolitika aktuális kérdései’’ című elő­adásában a minap az MTESZ- székházban. A fő kérdés az — mondot­ta —, tudunk-e olyan ár­mechanizmusbeli eszközrend­szert érvényesíteni, ami hosz- szú távon kihat a piaci egyensúlyra. A válasz nem könnyű, mivel a helyzet igen ellentmondásos. Amikor egy­felől a vállalatok közötti ii- berális gazdasági kapcsolatok kialakítása a cél, ugyanakkor a politikai, társadalmi köve­telmények miatt szigorúan kézben kell tartani az ára­kat. S itt jelentkezik egy újabb gond, hogy az admi­nisztratív és jogi beavatkozá­sok fékezik a hosszú távú ár­szabályozási koncepciók érvé­nyesülését. Nos, a tavaly érvénybe lé­pett új árszabályozási rend­szer képes arra, hogy áthi­dalja a legszembetűnőbb el­lentmondásokat, olyan modellt körvonalaz, amelyben az ál­lam szabályozza a piacot, s a piac az árakat. A gazdasági versenybe az állam nem avatkozik bele, s bár ezután is él a szokásos piacfelügye­leti eszközökkel, elsősorban a gazdálkodás tisztességes nor­máit kéri számon, vagyis nem azt vizsgálja legelőbb, ki sértette meg az árszabályza­tot, hanem azt, hogy az adott egységnek milyen a piaci gaz­dálkodása. Közelebbről ez azt is jelenti, hogy tiltja a gazda­sági erőfölénnyel való visz- szaélést — nálunk ez okozza a legtöbb gondot —, s elvi, jogi lehetőségeket teremt pél­dául a kellemetlenül magas monopolpozíciós árak leszorí­tására. Aki alaposabban jártas a közgazdaságban, rájön, hogy mindezen szempontok érvé­nyesítése ideális piaci viszo­nyokat feltételez. A valóság­ban azonban más, olykor jog­szerűtlen gyakorlatot követ­nek, vagy kénytelenek kö­vetni a gazdálkodó egységek. Idő előtti szabályozásról len­ne szó? Ügy tűnik, igen, bár létjogosultsága a mában is megvan, de természetesen a valóságra szabott normákkal is ki kell tölteni, mint pél­dául a tisztességtelen árak megállapítása konkrét viszo­nyok között. A fő cél az, hogy a gazda­sági tevékenységek minőségét az eredmények tükrözzék, eh­hez pedig igazi, egészséges vállalkozói magatartás, ver­seny kialakítása szükséges — amit tevékenységi kényszer, tőkehiány, munkaerőhelyzet akadályozhat —, ahol érvé­nyesül a piac logikája, amely egyetlen dolgot értékel, ismer el: ki mit nyújt. Ahol nincs verseny, nem ismerhetik az arányos ár kö­vetelményét, ott jogi eszközök alkalmazására van szükség. Az árképzés tehát a társadal­mi igazságosságnak is segít érvényt szerezni, hiszen ta­pasztaljuk például, hogy ugyanazon tevékenységek ese­tében szembetűnő jövedelmi különbségek vannak még ma is. Sokat vitatott kérdés az infláció szerepe is. Vannak szakemberek, akik az időleges gazdasági problémák áthida­lására a további infláció mel­lett szállnak síkra. Tény, hogy évekkel korábban ez volt a legelviselhetőbb módja a gaz­dasági egyensúly megtartásá­nak. Bármilyen furcsának is hat így első megközelítésből, a jövedelmek részleges és át­tételes visszafogásának volt köszönhető, hogy a közellátás­ban nem volt érdemi vissza­esés, mint az más országok­ban történt. Azonban ma már megfon­tolandó, helyes lenne-e ezt az utat követni. Nemcsak gazda­sági. alapvetően politikai kö­vetelmény az infláció, vagyis az árszínvonal növekedésének a visszafogása, s ez a törek­vés a VII. ötéves tervben is visszatükröződik. A gazdasági egyensúlyt megtartani amel­lett, hogy az inflációt is meg­akadályozzuk, a teljesítmé­nyek növelésével, az export- kényszer enyhítésével, az ár- szabályozással és számos más, a gazdálkodásban jól ismert módon lehetséges csak. Az ember persze szeretné tudni, hogy mindezek ered­ményeit mikor láthatjuk. Fe­lelőtlenség lenne azt monda­ni, hogy az árpolitikai vagy akár a komplex gazdasági in­tézkedések már garanciát ad­nak az 1986-os év kimenetelét tekintve. A távlatokra viszont igen, de csak akkor, ha ez a korábbinál sokkal keményebb árhatósági magatartás csak a szükséges mértékig funkcio­nál. Addig, amíg ki nem ala­kultak az optimális piacgaz­daság feltételei, amíg meg nem valósult a gazdasági szférák, szakmák közötti össz­hang, s meg nem találták az együttműködés azon formáit, amelyek a kölcsönös gazdasá­gi érdekeket igazságosan szol­gálják. My. J. Pillanatkép I\Japonta többször túsz el az utam a Monori Bí­róság főkapuja előtt. Lát­nom kell, hogy a járdaszéli sövényt bizony gyakran öntözik a könnyek. Amire a tárgyalóteremben, a fo­lyosón nem került sor — áz az utcán zajlik. Nagy tragédiák kis jelenetekben elbeszélve, vagy tyúkperek utójátéka harsányan és utánozhatatlanul. Most például egy jól megtermett asszony zokog, és a keze fejével törli a könnyeit, mellette egy vé- konydongájú, izgága em­berke sivít, az utolsó szó jogán. — Hát ezt akartad, hát akkor úgy lesz a jó, te, te ... Én meg az útszélea, félredobva?! Visszaszáll ez a sok gyalázatos hazugság a te fejedre, meglátod, visszaszáll! És most már'sírnak, ott, az élő sövény takarásában mind a ketten. Nekem meg eszembe jut Vasziljev ide vonatkozó „alapigazsá­ga”, miszerint minden férfi arról ábrándozik, hogy el­ejt egy mamutot, de nem mindnek sikerül. Ezzel szemben minden nő arról ábrándozik, hogy olyan férfit fog ki magának, aki már elejtett egy mamu­tot. A mamut azonban a ** Monori Bíróság épüle­tétől szemlátomást igen messze csörtet... — ez Kulturális program Ecseren szerdán 9 órától matekszakkör, 10-től számí­tástechnika, 17-től autóvezetői tanfolyam, 17.30—tói dzsessz- balett, 19-től társastánc. Gyomron 18-tól az alkohol- mentes klub foglalkozása, 19- től karate. Az úttörőházban 16-tól számítógépes szakkör. A Strand kertmoziban 21-től: Szexmisszió. Maglódon 13-tól az általá­nos iskola tornatermében hangversenyt ad a községi énekkar és az általános iskola énekkara. Filmvetítés a mű­velődési házban ifjúsági elő­adáson: A harapós kiskutya. Menüén 13-tól a bábszak­kör, 17-től művészi torna. Sülysápon 15.30-tól logopé­dia. 10-től 18-ig Bá- festőművész kiál­Vecsésen nyász Béla lítása. Sülysápon Vásár Május 11-én, vasárnap, or­szágos állat- és kirakodóvásárt tartanak Sülysápon, amelyre vészmentes helyről mindenne­mű állat felhajtható. Körzeti labdarúgó-bajnokság Izgalmas lesz a véghajrá Az ünnepeken rendhagyóari zajlottak a mérkőzések, öt ta­lálkozóra pénteken, kettőre szombaton került sor, mivel május 1-jén játszották le a Pé­teri—Dánszentmiklós találko­zót, amely annak idején fél­beszakadt a vendégek 1-0-ás vezetésénél. A forduló legna­gyobb meglepetése Üriban született, ahol az utóbbi he­tekben csak vergődő magló- diak pontot szereztek az egyik bajnokaspiránstól, így a Gyöm- rő ismét pontelőnnyel vezeti a tabellát: TABELLA: 3 51-14 33 3 50-22 32 3 41-21 30 7 49-35 25 7 44-36 25 7 34-22 23 8 28-30 21 9 43-40 20 9 39-41 20 2 11 25-39 18 1 12 37-43 17 2 12 38-43 16 2 16 25-99 8 2 17 19-42 6 1. Gyömrő 21 15 2. Űri 21 14 3. Abony 21 12 4. Dánszentmik. 21 11 5. Tápiószőlős 21 11 6. Albertirsa 21 9 7. Nyáregyháza 21 8 8. Mende 21 8 9. Ecser 21 8 10. Törtei 21 8 11. Maglód 21 8 12. Péteri 21 7 13. Csévharaszt 21 3 14. Ceglédbercel 21 2 Az előző fordulóban a Tá­piószőlős hazai környezetben 1-0-ra legyőzte a Mende csa­patát. Május 1-jén Pilisen játszot­ták le a Péteri—Dánszentmik­lós találkozót, amelyen Csák fújta a sípot — jól. A péte- riek imponáló játékkal 5-3-ra legyőzték az erősen vissza­esett dánszentmiklósi gárdát. A Péteriek góljait Katona, Kalina L., Földi, Molnár F. és Kellner szerezték. Éri—Maglód 1-1 (1-0). Úri, 300 néző, vezette: Bódi. Sok helyzetet kihagytak a hazaiak az első félidőben, s ez meg­bosszulta magát. A második félidőben a helyieknek semmi sem sikerült, a lelkes Maglód viszont egy szerencsés góllal egyenlíteni tudott. A helyiek gólját Dobos szerezte. Gyömrő—Csévharaszt 4-0 (1-0). Gyömrő, 200 néző, ve­zette: Zsuzsandor. A lelkes vendégek egy félidőn keresz­tül ellenálltak a hazai roha­moknak. Szünet után szinte egy kapura játszottak a gyöm- rőiek, de a helyzetek sokasá­gát (pontosan egy tucatot) ki­hagyták. Gól: Nagy F. (3. mesterhár­mas), Kécskei. Jó: Csirkó S., Jarábik, Nagy F., illetve Dományi, Kemény- fi. Péteri—Albertirsa 3-0 (2-0). Albertirsa, 200 néző, vezette: Müller. A tartalékos hazaiak ellen a minden csapatrészé­ben jobb teljesítményt nyújtó vendégek ilyen arányban is megérdemelten győztek. Gól: Molnár F. (3). Jó: Molnár F. (a mezőny legjobbja), de a többi péteri játékos is dicséretet érdemel. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM 1986. MÁJUS 7., SZERDA Együtt a család, a falu Felelevenített régi hagyomány Tábortűz, társasjáték, sport Az MSZMP Maglódi Nagy­községi Bizottsága, a Maglódi Nagyközségi Tanács, valamint a Hazafias Népfront maglódi bizottsága gondolt egy nagyst és elhatározta, hogy felébresz­tik Csipkerózsika-álmából a valaha volt családi sportolást, szórakozást. Ürügyként jó volt a háromnapos május elsejei ünnep. Igaz, már sok-sok éve hagyomány, hogy családok so­kasága kerekedik föl és tesz kirándulást a Hármas-hegynek is nevezett gödöllői dombság­ra, ahol tábortűznél sütnek, főznek, játszanak, sportolnak. Voltak már úgynevezett sport­napok is, ahol alibi sörmecs- csesket játszottak egymással a csapatok. Az idei rendezvények azon­ban már eleve másként kez­dődtek. A maglódi sportkör, az ISG és a kisszövetkezetek együttesen szervezték, rendez­ték. Kora reggel zenekar jár­ta a nagyközség utcáit, és han­gulatos zenés ébresztőt, hírve­rést tartottak. A jó előkészí­tésnek köszönhetően a fél ki­lenckor kezdődött megnyitóra — melyet Bükkös István, a nagyközségi tanács elnöke tar­tott — már igen sokan össze­gyűltek. Nevezések és sorsolás után tíz focicsapat izgalmas és színvonalas mérkőzéseket ví­vott kispályán a helyezésekért. Érdemes volt küzdeni, mert szép érmeket és oklevelet nyertek. A végeredmény: I. Lézer Elektra, II. Erőszak SK, III. ISG csapata. A díjakat Nagy János, a sportkör elnök- helyettese és Szilágyi Miklós szakszervezeti titkár adta át. A mérkőzésekkel párhuza­mosan rendezték a KRESZ- vetélkedőt, amelyet Sas Gyula igen rutinosan és színvonala­san vezetett. Sok-sok érdeklő­dő bizonyította, hogy nemcsak vezetni szeret, hanem tanulni és továbbképezni is akarja magát. A rendezés gyermek ­Kézilabda Csak majdnem győzelem .Kézilabda, megyei férfi ,J. osztály: Tököl—Gyömrő’ 23-23 (13-14), Tököl, 200 néző, ve­zette: Hegedűs Á. — Sebján P. (sók hibával). Gyömrő: Szabó István — Barabás M. (1), Németh J. (3), Tóth i. (6), Berakó R. (1), Sza­bó Imre (2), Szél Sz. (9), cse­re: Horváth L. (1). Hihetetlen, de tény — a tö­köli pontszerzéshez a hazaiak­nak nem volt semmi közük. Sokkal inkább Fortuna ke­gyeltjei voltak ezen a szombat délelőttön. Tóth I. nem keve­sebb, mint öt sistergő kapufát lőtt, s az a bizonyos szerencse az utolsó másodpercben is ke­gyeibe fogadta a hazaiakat. Törtei—Tápiószőlős 1-1 (1-0). Törtei, 200 néző, vezette: Mi- zsei. A vendégek nagyobb tu­dását a helyiek lelkesedéssel próbálták ellensúlyozni — si­kerrel. Vágó P. találatával a Tortel vezetett, szünet után egalizáltak a vendégek. Mende—Dánszentmiklós 6-0. Mende, 200 néző, vezette: Szuda. A tíz emberrel felál­ló vendégek ellen szinte tet­szés szerint rúgta góljait a jól játszó helyi együttes. Ecser—Ceglédbercel 2-0. Ecser, 300 néző, vezette: Gav- ló. Jó iramú, küzdelmes mér­kőzésen Kanizsai két góljával biztosan nyertek az ecseriek a lelkes Ceglédbercel ellen. Abony—Nyáregyháza 2-1. Nyáregyháza, 200 néző, vezet­te: Dunai. A kitűnő játékve­zetés mellett lezajlott találko­zón a helyiek sok helyzetet elpuskáztak. A döntetlen job­ban megfelelt volna a játék képének. Az abonyiak ezzel a győzelemmel továbbra is ver­senyben maradtak a bajnoki címért, amely Gyömrő, Űri és köztük dől el a hátralévő öt fordulóban. Lesz tehát izgalom az elkö­vetkezendő vasárnapokon. Re­mélhetőleg az élenállók és el­lenfeleik sportszerű küzdelmet vívnak majd valamennyi ösz- szecsapáson, így a fair-play szellemében dőlhet el a baj­noki cím sorsa, ezzel együtt a feljutás kérdése. Itt említ­jük meg, hogy az ifjúsági és serdülő eredményeket, vala­mint a tabellákat pénteki la­punkban közöljük. G. J. Ugyancsak Tóth I. lőtt egy bő- dületes gólt, ám a lábda ezred- má.sodpercekkel később vágó­dott a kapuba, mint amikor a mérkőzés végét jelző sípszó megszólalt. Szabó I. kapus minden véd- hetőt védett. Barabás M. visz- saafogottabb volt a szokottnál. Németh J. hősiesen küzdött sé­rült kezével, s „aranylabdá­kat” adott a feltartóztathatat­lan Szél Szilárdnak, aki ezen a találkozón a mezőny fölé nőtt. Szabó Imre szokatlan po­zícióban — jobb oldali lövőként — rettenetesen keményen küz­dött a nála 15—20 kilóval ne­hezebb, ugyanilyen magassági fölényben levő ellenfelekkel szemben. Tóth I. - hat gólja ellenére — „csak” a szeren­csével állt hadilábon. A kapufákat nagy valószí­nűséggel cserélni kell. Ez per­sze enyhe túlzás, de ha azok a centik egy egészen kicsit segí­tik, övé a mérkőzés. Berakó R. nagyon hasznosan játszott, s lőtt egy igen szép gólt: Hor­váth L. nagyszerűen játszott, egyszerűen kikapcsolta a leg­veszélyesebb tököli lövőt. A játékvezetésről annyit — meghaladta képességeiket ez a nagy iramú, izgalmas találko­zó ... Ifi: Tököl—Gyömrő 13-8 (8-3). Nem játszottak aláren­delt szerepet a gyömrői fiata­lok. A Tököl javára a kilók és a magassági fölény döntött. Góldobó: Szellő Z. (4), Ko­vács F. (2), Murvai L., Somo­gyi G. (1—1). ★ A. gyömrőiek legközelebb május 10-én szombaton dél­után lépnek pályára, ezúttal otthonukban fogadják a Nagy­maros együttesét. A Duna menti együttessel mindig nagy csatát vívtak, nyilván így lesz ez most is. Abban bízhatunk, hogy sportszerű küzdelemben dől majd el a két pont sorsa — remélhetőleg a Gyömrő ja­vára. A Gyömrő további tavaszi­őszi mérkőzései: Csepel Autó (idegenben), Verőcemaros (ott­hon), Dabas (idegenben), Pi- lisvörösvár (idegenben), Buda­kalász (otthon). Nem akármi­lyen sorozat előtt állnak. Ne­héz lesz megőrizniük jelenlegi dobogós pozíciójukat a tabel­lán. G. L. betegsége is előjött: az asztali­tenisz-versenyt az asztal hiá­nya miatt nem tudták megtar­tani, a sportszékház nagyter­me üres volt, de a sakkver­senynek nem volt helye... Sok fiatal távozott emiatt csaló­dottan. A jövőben szervezést és ren­dezést egy kézbe kellene adni, bizonyára hatékonyabban tud­nak intézkedni. Szerencsére a csalódások után vigasztalódhat­tunk bőven. Vidám zsákban- futó verseny következett. Több futamot is kellett tartani a sok jelentkező miatt. Gyerekek, felnőttek nagy kacagások, biz­tatások közepette teljesítették a távot. Közben a népszerű disz- kós, Ozsvár László zenéje csi­nált jó hangulatot. Ezután csodálatosan szép ké­zilabda-bemutató mérkőzést láttunk. A maglódi sportkör megyei II. osztályban szereplő női és a budapesti serdüiőbaj- nokságban szereplő fiú csapa­tai között. Reméljük, sok örö­met okoznak, még val.ameny- nyiünknek. Már délután volt, amikor a maglódi Bata Ferenc KISZ-klub karateszakosztálya tartott bámulatra méltó bemu­tatót Szabó Ferenc 2 dános fe­keteöves mester vezetésével. Bizony, minden eismerést ki­érdemeltek ezek a keménykö­tésű, ügyes gyerekek. A hely­színen máris sokan jelentkez­tek, ők is szeretnének e nagy- szerű önvédelmi sportnak hó­dolni. Ezek után újabb meglepetés következett: a teljes egészé­ben maglódi fiatalokból álló „Regina” rock and roll együt­tes koncertje zajlott le óriási sikerrel. Galambos Márta szó­lóénekes nagyszerű hangjával hamar belopta magát a közön­ség szívébe. Mint megtudtam az együttes vezetőjétől, Szabó Lászlótól, már eddig is szép sikerrel szerepeltek. Nemrég Budapesten a Petöfi-csarnok- ban, legutóbb a szentendrei fesztiválon 19 együttesből ötö­dikek lettek. Délután öt órakor kezdődött az utcabál. Bizony a „Dani” zenekar igencsak kitett ma­gáért. A zene hangjára estére már többszázas tömeg táncolt vidáman, végig a József Atti­la körúton. Táncolt nagypapa az unokával, görbebotos bácsi a szomszédasszonnyal. A ta­nácsi dolgozók negyventagú baráti társasága útban haza­felé harminc kilométeres ki­rándulásukról, de a budapesti felvonulásról érkező, népvise­leti ruhában levő fiatalok szin­tén beálltak a szórakozók kö­zé. Figyeltem a kipirult arcú vidám embereket, mindenki nagyon jól érezte magát. Jó­kedvemben én is felkértem egy maglódi népviseletbe öl­tözött hölgyet, pillanatokon belül tizenévesek körtánca fo­gott körül bennünket a csár­dásnál. Jó tizenöt perc után, amikor visszakértem, derült ki, hogy a 72 éves Takács Ist­vánná a Luther utcából volta fiatalokat is megszégyenítően fürge lábú partnerem ... Bárkivel is beszéltem, idő­sebb, fiatal, egyöntetűen állí­totta: ilyen és hasonló rendez­vények kellenének Maglódon. Az emberek újra közel kerül­nének egymáshoz. Családok barátkoznának, ismerkednének újra össze. Tehát tisztelt ren­dezők, szervezők: várjuk a folytatást. Marczi Ferenc ISS$í 0133—2651 (Monőrt Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents